Varga Gy. Brian: Hazamegyek karácsonyra / A karácsonyi levél

covers_766979.jpg

Szerző: Varga Gy. Brian
Cím: Hazamegyek karácsonyra / A karácsonyi levél
Kiadó: NewLine Kiadó
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 318

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Karácsonykor ​mindig történik valami csoda

Brigi, a Hazamegyek karácsonyra főszereplője egy nagy csalódás következtében teljesen magába zárkózik. Az otthona menedékében, a családtagjaival körbevéve érzi igazán jól magát. A legnagyobb boldogság azonban mégis csak akkor éri, mikor az Angliában élő öccse bejelenti: hazalátogat karácsonyra. Az egész család felbolydul, és lelkesen készülődnek a régen látott fiú fogadására. Brigi a havazás ellenére aznap korán elutazik, hogy kimenjen Bálint elé a repülőtérre, ám egy nem várt meglepetésben lesz része…
Evelin, A karácsonyi levél főhőse boldog kapcsolatban él, és mindene megvan, amire vágyik. Minderre csak a családja rosszallása vet némi árnyékot, ő azonban bízik abban, hogy egyszer elfogadják a párját. A csillogó, sokak által vágyott életben viszont nem minden olyan, amilyennek látszik. S miközben Evelin végigjárja a felismerés útját, Gábor, az egyedülálló várbalogi férfi a helyi könyvtárból kikölcsönzött könyvben egy titokzatos levelet talál…
Varga Gy. Brian ezúttal két igazán hangulatos, szívmelengető kisregényt tár az olvasók elé, amelyek nagyszerű kikapcsolódást nyújtanak az ünnepekre.

 

„Könyv, pénztárca, pulóver, salátás tál, teaválogatás került elő a színes papírok halmazából. Nem túl nagy dolgok, de felnőttként az ember másként értékeli a karácsony ünnepét: olyankor már inkább az együttlét számít, s nem az, hogy mit rejt a csomagolás.” 

Nagyon vártam, hogy végre megérkezzem hozzám is ez a csodaszép külsővel rendelkező könyv. Amikor kézhez kaptam, szinte azonnal el is kezdtem olvasni. Ahogy a végére értem, akkor tudatosult bennem, hogy Varga Gy. Brian a kedvenc hazai férfi íróm. 🙂 

A történet röviden:

Hazamegyek karácsonyra:

Brigi 22 éves fiatal lány, aki bár a szüleivel és a húgaival él, mégis magányos. Az imádott öccse Angliában lakik, és amikor bejelenti, hogy haza tud menni Karácsonyra, az egész ház felbolydul, mint egy méhkas, és mindenki Bálint érkezését várja. Brigi korán reggel elindul Budapestre, hogy a havazás miatt még véletlenül se késsen el, de amikor megérkezik a fővárosba, nem várt meglepetések érik.

A karácsonyi levél:

Evelinnek látszólag mindene megvan, irigylésre méltó életet él. Luxus, gazdagság, utazások, fényűzés. A párja mindent megad neki, amire csak szüksége van, azonban a szerelem kék egén viharfelhők gyülekeznek. A lány szülei ellenzik a kapcsolatukat, ami miatt Evelin két tűz közé kerül. Amikor úgy dönt, hogy szeretne valamit saját magért csinálni, akkor rá kell döbbennie, hogy a férfi, akit élete párjának gondolt, talán mégsem az ő másik fele. 

Gábor egyedül él Várbalogon. Sokat dolgozik, azonban az olvasásnak igyekszik helyet szorítani az életében. Amikor otthon kézbe veszi az egyik könyvtári könyvet, abban egy levelet talál. A levél írója ismeretlen, azonban a tartalma meglepi, és valamelyest meg is rázza Gábort. Elhatározza, hogy visszajuttatja a tulajdonosának.

Gondolataim:

Ez a kötet olyan, mint egy puha takaró egy hideg estén. Körbeölel, és nem szeretnél megválni tőle. 

Sajnálom, hogy a moly.hu-n csak 5 csillagot lehet adni erre a kötetre, mert ha tehetném, sokkal többet adnék. Nem kellett 2 nap, és elolvastam a kötetet. A borongós, esős időben is meghozta a karácsonyi hangulatomat, szinte éreztem a sütemények illatát, az ünnepek meghittségét. 

A szerző előző könyveiben már megismerhettük a vidéki karácsony pillanatait, ezért már a kötet megjelenése előtt is biztos voltam abban, hogy most sem fogok csalódni. Érezni lehet a lapjain, a sorok között, hogy aki ilyen szeretettel tud beszélni az ünnepekről, aki így át tudja élni a Karácsony lényegét, annak valóban sokat jelent ez az ünnep. Nincs eltúlozva egyik történet sem, olvasás közben lehet érezni, hogy egy szívvel-lélekkel megírt kötetet tart a kezében az olvasó.

Mind a két kisregény tartalmazott számomra hasznos gondolatokat, olyan mondatokat, érzéseket, amelyekkel azonosulni tudtam. Nagyon sokat be is jelöltem magamnak. Bevallom, nehéz is volt kiválasztani egyet, amivel indítani fogom az ajánlómat. Végül a fenti mondatra esett a választásom, mert az én gondolataimat is közvetíti.

A kötet olvasása közben ismét felidézhettem a gyerekkoromat, amikor még volt fehér karácsony, építhettünk hóembert, önfeledten szánkózhattunk, és bár teljesen átfagytunk, mégsem akartunk bemenni a meleg házba. 

Mindenkinek szeretettel ajánlom ezt a könyvet. Tökéletes kikapcsolódást nyújt a hűvös estéken. Visszarepít az időben, és az olvasó szinte újra gyermeki lelkesedéssel várja az ünnepeket. Amikor nem az volt a fontos, hogy ezer féle fogással nyűgözzük le az internet népét, hanem békében, boldogságban együtt, egymás társaságában töltse el a család az ünnepeket.

Borító:

Egyszerűen imádom! 🙂 Tökéletes, mint maga az olvasmány. 🙂

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Vámosi Kira: (Ne) álljunk párba!

covers_733312.jpg

Szerző: Vámosi Kira
Cím: (Ne) álljunk párba!
Kiadó: Mogul Kiadó
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 210

Aina ​és Noel húszéves fiatalok, boldog párkapcsolatban. Gyerekszerelem az övék, eltéphetetlen kötelékkel, kiolthatatlan lánggal. Ám amikor egy meggondolatlan botlás után az egész addigi életük darabokra hullik, mindketten az online ismerkedés útjára lépnek. A kérdés csupán az, hogy az Z generáció tagjaként rájuk talál-e a valódi szerelem az internet világában? Tudják-e kezelni a zűrösebbnél zűrösebb alakokat vagy győz az első szerelem és visszatalálnak egymáshoz?

És te, Kedves Olvasó? A magányt megunva megfordult már a fejedben, hogy kipróbáld az online ismerkedést? Esetleg már meg is tetted? Pozitív tapasztalatokat zsebeltél be vagy életed legrosszabb élményeivel „gazdagodtál”? Bármelyik legyen is, ez a könyv neked szól!

A (Ne) Álljunk Párba! amellett, hogy egy szívszorító szerelmi történet, részletesen bemutatja a legrosszabb online randis személyiségtípusokat, és komoly társadalmi problémákat is a felszínre hoz. Lehet ez a könyv elrettentő példa, tanulság, figyelmeztetés vagy ha már túl vagy rajta, akkor csupán deja vu. Tabuk nincsenek. Ez a valóság.

 

„A pártalálás nem egyszerűen családi, de egyenesen társadalmi elvárás.” 

Amikor megjelent Vámosi Kira könyve, akkor az a megtiszteltetés ért, hogy részt vehettem a borítóleleplezésben. Most pedig el is olvashattam a történetet, amit nagyon köszönök a Mogul Kiadónak.

A történet röviden:

Aina és Noel 4 éve alkotnak egy párt. Középiskolás korukban szerettek egymásba, azóta elválaszthatatlanok, nem is tudják elképzelni az életet a másik nélkül. Azonban egy meggondolatlan döntés kipukkasztja azt a buborékot, amelyikben élnek, és az útjaik külön válnak. Mindketten belevetik magukat az online ismerkedésbe, azonban rémesebbnél rémesebb emberekkel hozza őket össze a sors. Az ő találkozóikon keresztül ismerjük meg a különböző embertípusokat.

Gondolataim: 

Délben elkezdtem olvasni a könyvet, és este befejeztem. Mindezt a napi teendőim mellett, szóval elmondhatom, hogy nagyon olvasmányos volt, gyorsan lehet vele haladni. Ez a kötet mindenki számára tanulságos olvasnivaló. Egy túlontúl szirupos, és romantikus történettel kezdődik, amiről én abszolút elhiszem, hogy egy első, kamasz szerelemről szól. A főszereplőink fiatalok, Aina 20, Noel pedig 21 éves.

No itt szaladt fel a szemöldököm legelőször. Noel 21 évesen osztályvezető, aki luxusautóval furikázik. Ez nekem nem életszerű. Nem mondom, hogy ilyen a világtörténelemben még soha nem fordult elő, de nekem hiányzott némi háttérinformáció róla, amiért ez hihető lenne.

De térjünk vissza a könyv valódi mondanivalójára. A szakítás után mindketten online szeretnének rátalálni az igaz szerelemre, viszont a létező legrosszabb embertípusokat sorakoztatják fel számukra a társkereső oldalak. A könyv elején még el is mosolyodtam rajta, hiszen ilyen a világon nincs. Bár ha jobban belegondolok, hallottam már én is ismerősöktől olyan történeteket, amelyektől a szavam is elakadt. Amikor főszereplők megismerik az internet sötét oldalát is, ahol pedofilok, és szexuális erőszaktevők várják prédájukat, akkor már elborzadtam, és nem volt kedvem tovább mosolyogni.

Voltak olyan pillanatok olvasás közben, amikor végtelenül dühös voltam Aina anyjára. Neki nagyon szívesen elmagyaráztam volna, hogy ő az erőszakos nyaggatásával mekkora kést döf a 21 éves lányába. Számomra inkább tűnt úgy, hogy folyamatosan azt érezteti vele, alábecsült tagja a társadalomnak, mert egyedülálló. Ebből fakadóan abszolút nem volt szimpatikus karakter. 

Ami számomra nagyon egyedivé tette a könyvet, az a nagyobb fejezetek végén lévő összefoglalók, amelyek által bemutatja a szerző a különböző embertípusokat, azoknak az ismertető jegyeiket. Tanácsokat is kap az olvasó, hogy ha egy ilyen emberrel hozná össze a sors, hogyan kezelje a helyzetet.

Nagyon tetszett az Írónő stílusa, illetve az az elhivatottság, a kutatómunka, amivel megírta ezt a kötetet. Szeretnék még több történetet megismerni tőle.

Nemtől és kortól függetlenül én mindenkinek ajánlom Vámosi Kira könyvét. 

Jó hír, hogy ha használjátok a szavakerdeje kuponkódot, akkor a kiadó webáruházában (shop.konyvmogul.hu – Ahol a könyv olvasóra talál) most 10% kedvezménnyel beszerezhetitek ti is a kötetet. 🙂

Borító:

Különleges a kapcsolatom ezzel a borítóval, ugyanis részt vehettem a borítóleleplezésen a könyv megjelenése előtt. Azóta is büszkeséggel tölt el a gondolat. 🙂 Valahonnan ismerősek a borítón szereplő személyek ugye? Mintha már láttátok volna valahol. 🙂 Nos igen, jól gondoljátok, valóban láthattátok őket. 🙂 Szarvas Andrea, Miss World Hungary 2018-as királynője, és Esztergályos Patrik, világ- és Európa bajnok vívó.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Manuela Inusa: Álmok csokoládéboltja

covers_740954.jpgSzerző: Manuela Inusa
Cím: Álmok csokoládéboltja
Kiadó: Kossuth Kiadó
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 256

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Isten hozott a Valerie Lane-en, a világ legromantikusabb utcájában!

Keira mindennél jobban szereti a hivatását: csokoládéboltjában aprólékos kézműves munkával készít édességeket. A kicsik és nagyok egyaránt rajonganak a Valerie Lane-i boltocska isteni bonbonjaiért, kekszeiért és csokoládéval bevont gyümölcseiért. A sok finomság körül sürgölődő Keira gyakran bizony maga is enged a kísértésnek. De mit számít ez? Keira kitart szenvedélye és nőies formái mellett. Csupán kedvese, Jordan nézi rossz szemmel Keira alakját, vele azonban napi szinten konfliktusokba keveredik.
Micsoda szerencse, hogy Keira mindig számíthat a barátnőire – és akad egy jóképű vásárló is, aki mostanában egyre gyakrabban tér be Keira csokoládéboltjába…

 

„Milyen könnyű volt néha meggyógyítani az összetört szíveket! Olykor ugyanis csak néhány tavaszi tekercs és a megfelelő partner kell hozzá.” 

Most őszintén, ezzel a címmel, és egy ilyen borítóval lehet egy könyvet nem szeretni? Már nagyon vártam, hogy megjelenjen a történet, és újra visszatérhessek a Valerie Lane-re. Nagyon hálás vagyok a Kossuth Kiadónak, hogy rögtön a megjelenés után elküldte nekem a kötetet.

A történet röviden:

A szereplőinket már az első részből ismerhetjük. Ebben a részben Keira életét, és mindennapjait követhetjük nyomon. Ő a tulajdonosa a Valerie Lane-en található csokiboltnak. Finomabbnál finomabb édességek kaphatóak a boltban, azonban Keira mégsem maradéktalanul boldog. Nyolc éve van együtt a párjával, Jordannel, azonban egyre gyakoribbak a viták közöttük. Jordan fogorvos, egészségmániás, és minden szabadidejét edzőteremben tölti, emiatt nem nézi jó szemmel a lány munkáját. Keira megelégeli a sorozatos szóbeli bántásokat, megaláztatásokat, és válaszút elé érkezik. Képes megbocsájtani a rosszindulatú megjegyzéseket, vagy véget vet az évek óta tartó vitaforrásnak? 

Gondolataim:

Egy kellemes, könnyed olvasmány volt. Igazi léleksimogató kikapcsolódás egy esős péntek délután. Ez a könyv pontosan arra hivatott, hogy kizökkentse az olvasót a szürke hétköznapokból és eltöltsön néhány órát az 5 barátnő, és egy kedves idős hölgy társaságában. 

Egy aranyos, könnyen követhető, felesleges dráma nélküli olvasnivalóra vágytam, és azt is kaptam. Azt, hogy mi áll Jordan titkolózásának hátterében nagyon gyorsan kitaláltam, de ez nem vett el az olvasási élményből. A könyv nyelvezete egyszerű, könnyen követhető, és a párbeszédek is segítenek abban, hogy könnyen és gyorsan lehessen vele haladni. Na nekem pont ez volt a problémám, hogy olyan gyorsan a végére értem. Szerettem volna még egy kis időt eltölteni a Valerie Lane-en. 🙂

A szereplők ugyan olyan szerethetőek voltak, mint az első részben. Önzetlenek, mindent megtesznek azért, hogy segítsenek másokon, és egymáson. Ha kell, akkor tanácsot adnak, ha kell, akkor meghallgatnak, és ha szeretnél elmenekülni a világ elől, akkor valamelyikük nappalijában egy kanapé csak rád vár.

Csak azt sajnálom, hogy nálunk nincs egy ilyen utca, ahol nemcsak szebbnél szebb kirakatokkal találkozik az ember, hanem hasonlóan kedves, barátságos eladókkal is.

Az egész könyv hangulata magával ragadó. Ami nekem különösen tetszett benne, hogy gazdagabbak lettünk néhány igazán finomnak ígérkező csoki, és csokis keksz recepttel. Hamarosan ki is fogom próbálni az egyiket, és természetesen hozok róla képet, és véleményt is. 🙂 

A romantikus irodalom kedvelőinek ajánlom szeretettel ezt a kötetet. Igaz, hogy nincs benne világot megváltó gondolat, vagy életbölcsesség, viszont van benne barátság, összefogás, segítségnyújtás, és sok-sok édesség. 🙂

Borító:

Imádom ennek a sorozatnak a borítóit. Pontosan így tudom elképzelni a Valerie Lane hangulatát is. Színes, vidám, hívogató. 

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Michelle Marly: White Christmas

covers_761423.jpg

Szerző: Michelle Marly
Cím: White Christmas – A legszebb karácsonyi dal története
Kiadó: Kossuth Kiadó
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 288

Egy elbűvölő szerelmi történet és minden idők legsikeresebb karácsonyi dalának története.

Irving Berlin, híres hollywoodi filmek és a Broadway ünnepelt zeneszerzője, az 1937. év decemberét a családjától távol kénytelen tölteni. A forró, napsütéses Kaliforniába utazik egy filmforgatásra, ahol hiába is várná a havas karácsony eljövetelét. A magány szenteste letaglózza, csakúgy, mint a fájdalom már hosszú évek óta. Egyetlen fiát évekkel azelőtt ekkortájt veszítette el, és azóta a szép, meghitt ünnep csupán a gyász és veszteség időszaka a számára. A szeretett felesége és a kislányai utáni vágyakozás ülteti le a zongorához, és egy olyan dalt álmodik meg a hóesés varázsolta fehér karácsonyról, amely karácsonyi csodaként vigaszul hat a bánatára. A nevét pedig világszerte híressé teszi.

 

„A lassú keringő minden sora a közös álmaikat visszhangozta, és azt kérte a dal címzettjétől, hogy emlékezzen rájuk.”

Nagyon szeretem a karácsonyi történeteket, és a karácsony hangulatát. Ezért az olvasmányaim között novembertől majdnem februárig több olyan könyv is megtalálható, amelyek ebben az időszakban játszódnak. Amikor megláttam a Kossuth Kiadó előrendelhető könyvei között ezt a kötetet, szinte azonnal lecsaptam rá. Ezúton is nagyon köszönöm a Kiadónak a recenziós példányt.

A történet röviden:

Ez a könyv egy olyan szerelem történetét meséli el, amikor a társadalmi helyzet és az eltérő vallás sok akadályt gördít két fiatal elé, valamint megismerteti a világgal az egyik legismertebb karácsonyi dal megszületésének történetét.

Irving Berlin neve nem ismeretlen New Yorkban, ő a Broadway ünnepelt zeneszerzője. Nem él kicsapongó életet, nem használja ki a hírnevét, csupán egy dolgot szeretne: élete szerelmével lenni. Hiába találnak az érzései viszonzásra, a szerelmének családja nem adja áldását a két fiatalra. Nemcsak a korkülönbséget hozzák fel tiltó ok-ként, hanem Ellin apjának szent meggyőződése, hogy a katolikus családban nevelkedett vagyonos lányának semmi keresnivalója egy zeneszerző mellett, aki ráadásul zsidó. Ezért határozottan megtiltja Ellinnek, hogy fenntartsa a kapcsolatot Irvinggel. A lánya azonban pontosan olyan forrófejű, mint az apja, ezért figyelmen kívül hagy minden tiltást, és a szerelmet választja. De milyen kapcsolat lehet egy katolikus lány, és egy zsidó zeneszerző között? 

Gondolataim:

Kedves Olvasó!

Tudtad, hogy a világ egyik legismertebb karácsonyi dala, a Fehér karácsony 1937 decemberében született egy olyan zeneszerző tollából, aki nem tudott kottát olvasni, aki csak alig-alig tudott játszani a zongorán, és aki zsidó volt? Ha nem, akkor dőlj hátra egy kényelmes kanapén ezzel a könyvvel, és ismerd meg ennek a csodálatos zenének a történetét.

Ez az egyik legszebb és legmeghatóbb karácsonyi történet volt, amit eddig olvastam. Talán amiatt, hogy igaz történet alapján íródott, talán amiatt, hogy elvarázsolt az egész könyv hangulata. Magával ragadó volt, és érzelmekkel teli.

A történet két idősíkon játszódik, bár ha az előszót is figyelembe vesszük, akkor három. Az események 1900 decemberében indulnak, amikor egy hideg, esős napon egy kisfiú újságot árul, és álmodozva figyeli a közeli étterem éneklő pincéreit. A zene fontos a számára, ezért ő is énekelve igyekszik túladni néhány újságon. 24 évvel később ez a kisfiú már ismert zeneszerző, a Broadway ünnepelt sztárja. Egy vacsorameghívás alkalmával találkozik a nála jóval fiatalabb Ellinnel, aki a leggazdagabb örökösnők egyike. A szimpátia azonnal kialakul kettejük között, de a kapcsolatukat a lány családja teljes mellszélességgel ellenzi. A legnagyobb akadályt az eltérő vallásuk okozza. Ellin azonban forró fejű, makacs, és szerelmes. 

A két főszereplő nagyon a szívemhez nőtt. Ellin azért, mert a fiatalok vehemenciájával rendelkezett. Nem volt könnyű dolga, ugyanis az ő korában már rég férjhez kellett volna mennie, azonban ő szinte nyűgnek érezte, hogy meg kell jelennie 1-1 vacsorán, vagy bálon. Szeretett írni, de a családja körében ezen hobbyja esetében sem talált támogatókat, mert ugyan miért pazarolná az értékes idejét egy örökösnő holmi írogatásra. Ő mert lázadni, szembe mert szállni a családjával, és a kor eszméivel. Kiállt saját magáért, és a szerelemért.

Irving személyisége is megfogott. Hiába elismert, vagyonos zeneszerző, nem felejtette el, hogy honnan jött. Nem élt vissza sem a helyzetével, sem a nevével. Tiszteletben tartotta Elline akaratát, igyekezett a tőle telhető legvisszafogottabban, de a legőszintébb módon kifejezni az érzéseit. Ehhez a zene volt az eszköze, így született meg az Always című dala.

Kettejük szerelme, elkötelezettsége egymás iránt, és a gyász ihlette a White Christmas című dal, és ezen kötet megszületését.

Csodálatos, érzelmekben gazdag történet az igaz szerelem erejéről, ami garantáltan könnyekre fakasztja az olvasót. Tökéletes olvasni való, ami elhozza a fehér Karácsony hangulatát egy borongós, esős délutánon is. Én újabb kedvenc könyvet avattam.

Borító:

Tökéletes! A színe, a hangulata.. Kedvenc!

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu) 

 

Hugyec Anikó – Üres szívek

covers_771463.jpgSzerző: Hugyec Anikó
Cím: Üres szívek
Kiadó: NewLine
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 87

„Néha ​nagyon messzire kell menekülnöd azért, hogy végül önmagadra találj.”

Kate esetlen, csúnyácska és magányos kislányként megtanulta, hogy az ember senki másra nem számíthat az életben, egyedül saját magára. Megsebzett szívét a múltban hagyva ezzel a tapasztalattal lép be abba az új világba, melynek ajtaja csak kevesek előtt nyílik meg. Gyönyörű, célratörő és független nővé válik, aki nem ismer akadályokat. Sikeres és gazdag üzletasszonyként minden hétvégén a város exkluzív szórakozóhelyein bulizik, és megkap minden férfit, akire csak vágyik. Egyet kivéve…
Amikor megismerkedik a titokzatos Joshuával, a jól megszokott, pedánsan felépített, stabilnak hitt világa hirtelen a feje tetejére áll. A páncélpajzs mögé bújt kemény nő kezdi elveszíteni önmagát. Vagy épp ezzel a találkozással lel rá a valódi énjére?

Hugyec Anikó kisregénye a mai társadalom torz tükörképe. Rejtélyekkel és valós problémákkal teli, szenvedélyes, ám messzemenőkig felszínes világot mutat be egy csipetnyi tiszta szerelemmel megfűszerezve.
Mindannyian tudjuk, hogy a tűzhöz elég egyetlen apró parázsdarab is, ha azt megfelelően táplálják. A kérdés csupán az, hogy a keletkezett lángot eloltani akarjuk vagy inkább tovább éltetnénk…

„A tökéletes világot csak te építheted fel saját magadnak!”

 

„Jól jegyezd meg, hogy a te szíved mindig üres marad! Érted?! Üres szívvel kell élned!”

Már nagyon vártam, hogy megoszthassam a gondolataimat erről a történetről. Kétszer is olvastam a megjelenés előtt, amiért nagyon hálás vagyon Anikónak, hogy ezt lehetővé tette a számomra.

A történet röviden:

Kate a középiskola szürke kisegere, a társai lábtörlője. Senki nem tudja róla, de érdekli a divat, és arról álmodozik, hogy egyszer majd ő is bekerülhet ebbe a világba. Sok évvel később a saját luxus lakásából indul dolgozni a saját, nagy hírnévnek örvendő szerkesztőségébe. Látszólag mindene megvan, szinte már irigylésre méltó az élete. Pénz, csillogás, hírnév, sikeres magazin. Az érzelmeket azonban messzire elkerüli. Sem barátok, sem a szerelem nem férkőzhet a közelébe, tökéletesen megelégszik a név nélküli alkalmi partnereivel. Azonban a semmiből feltűnik Joshua, aki megrengeti azokat a bizonyos stabilnak hitt falakat Kate körül.

Gondolataim:

Kedves olvasóm!
Volt már olyan pillanatod életed során, amikor elképzelted magad egy másik életben? Amikor elképzeltél egy nyugodt, kellemes légkörrel körülvett munkahelyet, ahol érzed, hogy megbecsülnek, és azt csinálhatod, amit szeretsz? Álmodtál már arról, hogy milyen lehet felülni egy repülőre, és elindulni bárhová a világba, pusztán azért, mert megteheted?

Kate igen.

Ha csak felületesen olvassuk ezt a kisregényt, akkor egy fájdalmas, mégis romantikus történetbe csöppenünk, némi erotikával megfűszerezve. Azonban, ha mélyebbre ásunk, és olvasunk a sorok között, akkor egy összetört szív, és egy földbe tiport lélek apró darabjait kapjuk. 

Sajnos napjainkban is vannak olyan esetek, amikor egy felnőtt ember, vagy egy diák minden ok nélkül beletapos a másik lelkébe. Pusztán élvezetből. A következményeit ennek mind ismerjük.

Ez történt Kate esetében is. Középiskolában ő volt a csúnyácska, szürke kisegér, akit mindenki lábtörlőnek használt. Az életéből hiányzott a szerető család, egy kedves barátnő, az önfeledt mindennapok. Ennek a megtört fiatal lánynak a történetét olvashatjuk Anikó legújabb kötetében.

Engem teljesen elvarázsolt ez az érzelmekben gazdag kisregény. Anikó mesteri módon bánik a szavakkal, és úgy adja át az érzelmeket az olvasónak, hogy szem nem marad szárazon. 

Aki már olvasott az Írónőtől, az tudja, hogy jó értelemben, de zseniálisan tudja félrevezetni az olvasót. A csattanó, a történetei végén mindig lenyűgöznek. Ebben az esetben sem volt másképp. Egy igazán rózsaszín, boldogsággal átitatott befejezést vártam. Majd jött a végkifejlet és mondanom sem kell, hogy mennyire meglepődtem. 

Az egész történet mondanivalója magával ragadott. Érzelmekben gazdag kisregényt tartottam a kezemben, és ahogy előre sejtettem, most sem okozott csalódást az Írónő. 

A karaktereket is megszerettem. Mindketten erős személyiségek, de hordozzák a saját keresztjüket. Az egész történet során végigkövethetjük a jellemfejlődésüket. 

Anikó nagy tanító, most is bebizonyította, hiszen most sem hagyott házi feladat nélkül. Én pedig igyekszem megragadni a lehetőséget.

A romantikus lelkű olvasóknak szívből ajánlom ezt a történetet.

Borító:

Vegyes érzéseim vannak a borítóval kapcsolatban. Amikor ránézek, akkor egy harsány, erőteljes színvilágot látok. Nekem, mint olvasónak, minden esetben Kate jut eszembe róla üzletasszonyként. Fotósként viszont zavarják a szememet a kiégett pontok. Nagyon erős, nagyon kontrasztos. Viszont ez is a főszereplőre emlékeztet. Szóval ezért mondom, hogy vegyesek az érzéseim. 🙂

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Ellyne: Elysium

covers_762335.jpgSzerző: Ellyne
Cím: Elysium
Kiadó: PublishDrive
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 312
 

Brielle Witter azt hitte, hogy megtalálta az igaz szerelmet, gimis barátja, Mark Baker mellett.

A fiú vezette őt, egyengette az útját, mire rá nem jött arra, hogy azt az életet éli, ami nem őt teszi boldoggá, hanem Mark-ot.

A fájdalom, a megaláztatás, amit a lány elszenved miatta, arra készteti, hogy maga mögött hagyja a múltat, és új életet kezdjen egy Misthole nevű északi kisvárosban, mint feltörekvő zenész egy jól menő művészeti akadémián.

Itt ismeri meg az új kezdetet, és egy új lehetőséget, Jamie Henderson, a befutott senior éves gitáros személyében, aki bár elejétől fogva sejti, hogy Bri múltjával nincs valami rendben, mégsem tud parancsolni magának, és úgy dönt, megpróbálja meghódítani ezt az elveszett női lelket. Csak hát ő Bri mentora. A lány meg a diákja. Ezt a kapcsolatot pedig nem nézik jó szemmel az akadémián.

Vajon a jó útra tért múlt, a megbocsátás fog győzni a végén, vagy az új kezdet és a mindent felemésztő szenvedély?

 

„Azt mondják végig kell járnod a poklot ahhoz, hogy ki juss a fényre. Szerintem ez a boldogság esetében sincs másképp. Én most boldog vagyok – vallom be. – Erről szól az Elysium.”

Nagyon vártam ennek a történetnek a megjelenését, pedig csak éppen beleolvastam a fülszövegbe. Nekem elég volt annyi, hogy tudjam, imádni fogom, hogy megnéztem a szerzőt. 🙂 Nagyon köszönöm Ellyne, hogy elküldted nekem ezt a könyvedet is. 🙂

A történet röviden:

Brielle a középiskolás szerelmével él együtt. Azt hitte, hogy megtalálta az igazit, ám a rózsaszín köd a szeme előtt akkor kezdett el feloszlani, amikor megelégeli a sorozatos megaláztatást, amit Marktól el kell viselnie. Miután rájön, hogy nem a saját életét éli, akkor összecsomagol, és elhagyja Márkot.

Egy kisvárosba menekül, ahol a semmiből feltűnik egy ügynök, és felajánlja, hogy tanuljon náluk az akadémián. A mentora a hírhedt Jamie Henderson. A közös munka nem mindig megy zökkenőmentesen, de különösen a kettejük közötti izzás nehezíti a mindennapokat. De az egyikük a diák, a másikuk a tanár, így semmilyen magánjellegű kapcsolat nem lehet közöttük, amíg véget nem ér a képzés. De az a kérdés, hogy évekig kibírják-e a vonzalmat, kapcsolat nélkül?

Gondolataim:

Mint ahogy azt korábban említettem, nem olvastam el teljesen a fülszöveget, ezért igazi meglepetésként ért, amikor kiderült, hogy a zene köré épül a történet, nem csak felületesen van megemlítve. 

Egy fiatalos, lendületes, magával ragadó történetet kaptam. Most sem csalódtam Ellyne-ben. 🙂 Nagyon szeretem a stílusát, pedig én lassan már közelebb vagyok a 40-hez, mint a 30-hoz. (Na ezt a mondatot még leírni is fájt… 😀

Brielle karakterét nagyon szerettem. Sok mindent átélt nagyon fiatalon, de a szakadék széléről képes volt visszalépni, és segítséget kérni. Az ő jellemfejlődése a könyv során nagyon tetszett. Nehéz utat járt be, de sikerült talpra állnia, és sikerült maga mögött hagynia egy bántalmazó kapcsolatot. Ami lássuk be, nem olyan egyszerű, mint ahogy azt sokan gondolják.

Jamie már az első pillanattól kezdve szimpatikus volt. A híres rocker, aki bárkit, bármikor megkaphatna, aki lázad a szabályok ellen, aki valójában egy érzékeny lelkű pasi, akinek fontos a jövője, és aki az igazit keresi.

A kettejük kapcsolata nagyon tetszett. Mind az érzelmek, mind a történetük felépítése. Jamie már az első perctől Brielle-t akarta, de érezte, hogy van egy titok, amelyet mélyen legbelül őriz. Bár nem fogta vissza magát a lány közelében, mégsem volt nyomulós, szépen fokozatosan hódította meg a szívét. 

Ellyne nagyon szépen adta át az érzelmeket, a történet is folyamatosan fenntartotta az érdeklődésemet, egy percig sem unatkoztam.

Nagyban segített megismerni a szereplőket, és a bennük kavargó érzelmeket, és kétségeket a váltott szemszög. Így külön-külön beleláthattunk Brielle és Jamie lelkébe, és gondolataiba is.

A sorok között azonban fontos mondanivalóra találhat az olvasó. A testi, lelki bántalmazás témáját soha nem egyszerű szavakba önteni. Most sem lehetett az, azonban a gyógyulás folyamatába is beleláthattunk, a zene és a barátság erejét is megismerhettük.

Jamie zenekarának történetét szívesen megismerném, nagyon megszerettem őket. Minden srác egy külön egyéniség.

Akik szeretik a könnyed, romantikus történeteket, ami a zene köré épül, annak bátran ajánlom ezt a kötetet.

Borító:

Imádom! Én már „Ellyne-borítónak” hívom, ezer közül is felismerném. 🙂

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Kristin Hannah: Fülemüle

covers_425248.jpg

Szerző: Kristin Hannah
Cím: Fülemüle
Kiadó: Park Könyvkiadó
Kiadás éve: 2020
Oldalak száma: 544

Franciaország, ​1939
Carriveau csendes kis falujában Vianne Mauriac férjétől, a frontra induló Antoine-tól búcsúzik. Nem hiszi, hogy a nácik megszállhatják Franciaországot, ám ez mégis bekövetkezik: menekülő franciák hordái érkeznek, teherautó-konvojok, tankok, az égboltot elsötétítik a repülőgépek, és bombák hullanak az ártatlan áldozatokra. Amikor egy német parancsnok rekvirálja a házát, Vianne a kislányával együtt rákényszerül, hogy egy fedél alatt éljen az ellenséggel. Élelem, pénz és remény nélkül, az egyre növekvő veszélyek közepette kénytelen egyik nehéz döntést hozni a másik után.
Vianne húga, Isabelle lázadó tizennyolc éves, aki az ifjúság nyughatatlan szenvedélyével keres értelmet az életének. Miközben párizsiak ezrei menetelnek a háború ismeretlen borzalmai elől, Isabelle találkozik a partizán Gaëtannal, aki hisz abban, hogy a franciák az országhatárokon belül szembeszállhatnak a nácikkal, és szenvedélyesen egymásba habarodnak. Ám amikor a fiú elárulja, Isabelle csatlakozik az Ellenálláshoz, és többé hátra se néz: újra és újra az életét kockáztatja mások megmentéséért.

Kristin Hannah érzékenyen tárja elénk hogyan harcoltak a második világháborúban a nők. A Fülemüle két nővér története, akiket tapasztalataik, ideáljaik, vérmérsékletük és körülményeik elválasztanak egymástól, és mindketten saját veszélyes útjukon indulnak el a túlélés, a szerelem és a szabadság felé a németek által megszállt, háborútól szétszabdalt Franciaországban. E szívszorító regény a lélek erejének és a nők állhatatosságának dicsérete. Olyan könyv, amely mindenkihez szól, és egy életre szóló élményt nyújt.

 

„A szeretetnek erősebbnek kell lennie, mint a gyűlöletnek, különben nem létezik jövő a számunkra.” 

Őszinte leszek, amíg nem találkoztam ezzel a könyvvel, addig nem ismertem sem az írónőt, sem a munkásságát. A Fülemüléről sem tudtam semmit. Többször láttam már a weboldalon, mindig megcsodáltam a borítóját, és emlékszem, hogy azt gondoltam, hogy milyen hangulatos, biztos egy kedves kis történetet rejt. Majd amikor újra és újra kereszteztük egymás útját, akkor éreztem, hogy ez nem véletlen. Szóval nem mondanám, hogy én találtam rá a könyvre, inkább ő szólított meg engem. Nagyon szépen köszönöm a Park Könyvkiadónak a recenziós példányt.

A történet röviden:

A főszereplőink egy testvérpár, Isabelle és Vianne. Isabelle a lázadó, szabadszájú és harsány 18 éves, akit sorra tanácsolnak el az iskolákból, és Vianne a nyugodt, csendes természet, aki egy kis faluban él a férjével és a lányával. Vianne nem hisz abban, hogy Franciaország eleshet a háborúban, azonban amikor a férjének megérkezik a behívója, akkor kénytelen elfogadni a tényt, hogy a nácik megszállhatják az országot. Ezzel együtt Vianne házát is, így muszáj megosztania egy szobát az ellenséggel. A mindennapjaik félelemben, éhségben, és nélkülözésben telnek. Az idő előrehaladtával meg kell küzdeniük nemcsak a testi, hanem a lelki fájdalommal is, és viselniük kell a tetteik következményét.

A két testvér vérmérséklete teljesen különbözik, ezért amikor egy német tiszt beköltözik Vianne házába, Isabelle elutazik, így igyekszik megóvni a nővérét és az unokahúgát. Párizsba utazik, ahol csatlakozik az Ellenálláshoz, ezzel segítve az emberek életének megmentését. Mindezt az élete kockáztatásával.

Gondolataim:

Nagyon nehéz szavakba önteni, hogy most milyen érzések kavarognak bennem. Dühös vagyok, és fáj a lelkem egyszerre. Érzelmek sokasága vonult rajtam végig, amíg olvastam a könyvet. A szereplőkkel együtt voltam fent, amikor reméltem egy jobb holnapot, és voltam nagyon mélyen, amikor nem volt más, csak elfogadni a kegyetlen valóságot.

Több száz könyvet elolvastam már életem során.Voltak köztük olyanok, ami után évekig rá sem néztem könyvre, mert annyira elvette a kedvem az olvasástól, és voltak olyanok is, amelyekre a mai napig emlékszem, mert fontos gondolatokat, és tanulnivalót kaptam tőlük. A Fülemüle az életem során elolvasott összes kötetet figyelembe véve az egyik legmeghatározóbb, és legfontosabb olvasmány lett. Gyönyörű, szívet tépő, lelket kiszakító történet a második világháború idejéből.

Nagyon sokáig nem értettem sem a címet, sem a borítót. Egyik sem utalt a világháborúra, vagy a náci megszállásra, leszámítva a háttérben meghúzódó repülőket, és a katonát. Amikor mindez értelmet nyert, akkor bevallom megkönnyeztem.

Sokat gondolkodtam, hogy hogyan is foglalhatnám össze röviden, hogy miről szól ez a kötet. Hogy mi a mondanivalója? Mitől olyan különleges? Hiszen számos olyan könyvvel találkozunk, ami a holokausztot dolgozza fel. Ebben a történetben két nővér az élete kockáztatásával igyekszik segíteni az embereken mindezt szinte a Gestapo és az SS szeme láttára. Ha elkapják őket, az azonnali halállal jár.

A könyv elején nem volt szimpatikus Isabelle. Nem éreztem őszintének a kirohanásait. Kétségbeesetten vágyott arra, hogy valaki szeresse, hogy kötődjön hozzá, ezért ment a saját feje után, és nem érdekelte, hogy kin fog átgázolni. Majd ahogy haladtunk előre a történetben, és szembesültünk azzal a töménytelen mennyiségű borzalommal, amit a franciáknak és a zsidóknak el kellett viselniük, úgy nőtt fel és komolyodott meg Isabelle is, és vált egy olyan nővé, aki mögött a férfiak milliói elbújhatnának. Nap mint nap az életét tette kockára, hogy megmentse egy ismeretlen ember életét. Mindezt önzetlenül, és teljesen természetes módon. Tudta, hogy neki ez a feladata. 

És tudjátok mi jutott újra és újra eszembe róla? Most, 2022-ben még abban sem remélhetsz segítséget, amikor útbaigazítást kérsz egy ismeretlentől az utcán. Ezt sajnos tapasztalatból tudom, ugyanis én pontosan így jártam. 3-ból 3 ember utasította el a segítség kérésemet. Pedig nem gondolom, hogy hajléktalanokra emlékeztetne a külsőm… 

Vianne teljesen eltérő temperamentummal rendelkezett, mint a húga. Neki értelem szerűen az volt a feladata, hogy észrevétlen maradjon úgy, hogy egy házban lakik az ellenséggel. Hogy lehetőségéhez mérten megadjon mindent a lányának, és életben maradjanak mindketten. Megjárta a poklot, és amikor azt gondolta, hogy rosszabb már nem lehet, akkor a németek minden egyes alkalommal rácáfoltak. Az ő kitartásából és élni akarásából sokat lehet tanulni. Úgy tűnhet, hogy ő nem tesz semmit a helyzet ellen, pedig a háttérben meghúzódva kihasználja a lehetőségeit, és segít ahol tud.

Az egész történet mélyen megérintett. Az utolsó 200 oldalt gyakorlatilag végig könnyeztem, sőt az utolsó 10 oldalnál kétszer is félre kellett tennem a könyvet, mert nem láttam a patakokban folyó könnyeimtől. Nagyon megviselt, és nagyon fájdalmas volt. Még mindig nem tudtam elengedni, és úgy érzem, hogy még sokáig velem fog maradni ez a történet.

Zárásként csak annyit írnék, hogy ha csak egy könyvet olvasol el a témában, akkor ez legyen az.

Borító:

Minden centimétere gyönyörű. Eddig beszélt hozzám, de mér értem amit mond. 

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Pippa Grant – Az utolsó facér milliárdos

 

covers_739891.jpgSzerző: Pippa Grant
Cím: Az utolsó facér milliárdos
Kiadó: Kossuth
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 413
 

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Dollármilliárdok ​örököse. Mogorva. Társaságkerülő. És az új álpasim…

„Érzelmileg elérhetetlen”, mondaná bárki, de ez meg sem közelíti az igazságot arról, milyen is Hayes Rutherford valójában. Rideg. Távolságtartó. Magasabb az elefántcsonttornya, mint a Burdzs Kalifa. És ő az évszázad fogása… legalábbis a bankszámlája alapján.
A feladatom egyszerű: távol kell tartanom mindenkit, aki Hayest megkörnyékezi, vagy kerítőként akar „segíteni” ennek az elszigetelt, zsémbes, filmvilágába temetkezett milliárdosnak azáltal, hogy úgy teszek, mintha én lennék az élete szerelme. Cserébe ő nem teszi tönkre az életemet egy aprócska félreértés miatt.
De minél többször pillantom meg benne az igazi embert, annál inkább hiszem, hogy bár a világaink különböznek, sokkal több közös van bennünk annál, mint amire bármelyikünk számított. A villogó dollárjelek és a fényűzés mögé rejtőző férfi az életem szerelme lehet?
Azonban egy milliárdossal folytatott hamis kapcsolat csak addig móka, amíg ki nem tör a botrány…

Az utolsó facér milliárdos egy kedves, humoros történet egy elfuserált gyantázásról, egy nőről, aki nem áll két lábbal a földön, egy férfiról, aki túlságosan is földhözragadt, és egy aranyos kutyáról, aki véletlenül kerítővé válik – legalábbis tesz róla, hogy az álpár ne találja a ruháit, miután kilép a zuhany alól…

 

„Örömet nyerek, ha tudom, hogy több a napfény a világban azáltal, hogy valaki világát akár csak egy percre is beragyogtam.” 

Ez a kötet idei megjelenésű, azonban eddig nem találkoztam vele a közösségi média felületein. A cím figyelem felkeltő, ezért egy percig sem gondolkodtam, hogy el szeretném-e olvasni. 🙂

Nagyon szépen köszönöm a Kossuth Kiadónak a recenziós példányt. 🙂

A történet röviden:

Hayes Rutherford az utolsó facér milliárdos. És szeretne az is maradni. Minden követ megmozgat, hogy távol tartsa magától a nőket, különösen azokat, akiket a családja vonultat fel, mint tökéletes feleség jelölt. A mogorva, társaságkerülő stílusával nem is lenne nehéz dolga, azonban a bankszámlája feledteti a nőkkel, a feléjük áradó ellenszenvet. Egy vételen folytán azonban Begoniával találja szemben magát. A 32 éves elvált rajztanár a rossz helyen van a legrosszabb időpontban. Viszont ha nem akar egy életre eladósodni, akkor kénytelen igent mondani Hayes ajánlatára, ami nem kicsit forgatja fel nemcsak a nyaralásával kapcsolatos terveit, hanem az egész életét is. De minél több időt tölt Hayes-szel és az ő pokróc stílusával, annál inkább rá kell döbbennie, hogy ők ketten nemcsak különböznek egymástól, de hasonlítanak is egymásra. Amikor már kezdene leomlani a sziklafal, amit Hayes maga köré épített, egy botrány derékba töri az eddigi törekvéseiket.

Gondolataim:

A könyv több, mint 400 oldal, de én nem teljesen 3 nap alatt elolvastam. Letehetetlen volt, mint a megáradt folyó, úgy sodort magával a történet. A könyv első harmadán szinte betegre nevettem magam, a végén viszont nem győztem törölgetni a könyveimet. Megható volt, és szívszorító.

A szereplőinket nagyon megszerettem. Begonia imádnivaló a vidám természetével, szerettem ahogy igazán képes volt örülni egy napfelkeltének, vagy egy csésze teának. A válása után keresi önmagát, szeretne kipróbálni új dolgokat, tiszta szívvel énekel még akkor is, ha tudja, hogy nincs tehetsége hozzá. Meg tudja élni a pillanatot, és ez az ami miatt nagyon a szívemhez nőtt. Ha több ilyen személyiség élne a világban, sokkal színesebb, és boldogabb lenne minden, és mindenki.
A habókos kutyájáról ne is beszéljünk. 🙂 Egy ilyen kutya mellett lehet, hogy én rég a föld alá süllyedtem volna. 😀 Vagy remeteként élek egy lakatlan szigeten. 😀

Hayes, a mindig mogorva dollármilliárdos, aki rég el lett könyvelve a család fekete bárányának. Magának való, aki csak egy kis nyugalomra vágyik, és szeretné, ha a családja nem játszaná a kerítő szerepét. Az ő személyiségét is nagyon szerettem, mert érezhető volt már a könyv legelején, hogy volt egy olyan pont az életében, amikor megtört, és elkezdte maga köré húzni azokat a bizonyos falakat. Az ő személyiségfejlődését és az érzelmeinek alakulását követhetjük nyomon a könyvben.

Könnyed, romantikus történet volt, a kellő mennyiségű erotikával, drámával, és jó sok humorral. A párbeszédek, és Begonia kutyájának a kellemetlenebbnél kellemetlenebb húzásai megnevettettek, a történet vége pedig könnyeket csalt a szemembe.

Hayes családjának köszönhetően bepillantást nyerhetünk abba, hogy milyen élete is van egy olyan családnak, akinek dollármilliárdok csücsülnek a bankszámláján. Mennyire ügyelnek arra, hogy még véletlenül se legyenek önmaguk nagyobb társaságban, nehogy  folt essen a család hírnevén. Begoniának köszönhetően pedig megismerjük a másik oldalt, hogy mindehhez a pompához hogy viszonyul egy alacsony béren élő rajztanár, aki csak két hét nyaralást tervezett egyedül, távol a megszokott életétől. 

A könyv váltott szemszögben íródott, amit én különösen szeretek, ugyanis így mind a két főszereplőnk fejébe beleláthatunk. Így jobban meg tudjuk élni velük az érzéseiket, meg tudjuk ismerni a gondolataikat.

Kedves Olvasó, ha egy kellemes kikapcsolódásra vágysz, akkor szívből ajánlom neked ezt a történetet. Nekem nem okozott csalódást, pontosan azt kaptam tőle, amit vártam. 🙂 Sőt, talán kicsit többet is.

Borító:

Ezt a borítót nem lehet nem észrevenni. A szerző neve és a cím feltűnő, szinte kiabál az olvasó felé. A borítón szereplő öltönyös viszont már hétköznapi külsőt ölt a könyvnek. A háttér színe számomra Begoniát idézi. Harsány, vonzza a tekintetet, és pontosan annyira tűnik ki az egész koncepcióból, amennyire Begonia tűnt ki a Rutherford család tagjai közül.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Lorraine Brown: A párizsi csatlakozás

covers_739884.jpg

Szerző: Lorraine Brown
Cím: A párizsi csatlakozás
Kiadó: Kossuth Kiadó
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 318

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Ebben ​a romantikus komédiában egy Párizsban rekedt lány ráébred, hogy a téves út időnként épp a megfelelő irányba terel bennünket.

Hannah és a pasija, Simon Amszterdamba tartanak vonattal, és biztosak benne, hogy időben oda fognak érni a fiú húgának az esküvőjére. Arról azonban egyikük sem tud, hogy a szerelvény az éjszaka közepén kettéválik: egyik fele tovább halad Amszterdamba, a másik pedig, amelyiken Hannah ül, Párizs felé robog.
Hannah magára marad a holmijai és a remény nélkül, hogy újra Simonnal legyen, így nincs más lehetősége, mint a napot Párizsban tölteni a következő vonat indulásáig. Mi lehet rosszabb annál, mint hogy az ember egyedül vesztegel egy idegen városban? Mindezt Léóval, a jóképű, de idegesítő franciával kell tennie, aki Hannah-t okolja a saját késése miatt. A balszerencsés események sorozatának köszönhetően a Fény Városában bolyongva Hannah még inkább megbizonyosodik róla, hogy ez a nap egyre csak rosszabb lehet. Ám ahogy magába szívja a város gyönyörű látnivalóit, és egyre több időt tölt Léóval, Hannah ráébred, hogy talán pont ez a váratlan kerülőút tereli őt a felé az élet felé, amit mindig is élni akart…

 

„Muszáj megismernünk az embereket. Meg kell nyílnunk nekik, hogy ők is megnyílhassanak nekünk.” 

Jaj de éreztem, hogy ez az én könyvem lesz. 🙂 Emlékeztek még arra, hogy Európa különböző országaiban játszódó történeteket szeretnék olvasni? (Itt írtam róla:Járjuk be a könyvekkel Európát – Szavak erdeje (blog.hu)). Nos, ez a könyv tökéletes választás Franciaországhoz. 🙂 Nagyon szépen köszönöm a Kossuth Kiadónak a recenziós példányt. 🙂

A történet röviden:

Hannah, és Simon Velencéből Amszterdamba vonatoznak, hogy részt vegyenek Simon testvérének az esküvőjén. A soha véget nem érő vonatozás nem kezdődik zökkenőmentesen. Rohanás, kapkodás, problémák a jegyekkel. És az utazás még el sem kezdődött. Az út során Hannah és Simon külön válnak, és amikor felébrednek, akkor éri őket az igazi döbbenet. A lány ugyanis Párizsban találja magát a holmija, és a pénze nélkül, míg Simon tovább robog a vonattal Amszterdam felé. Hannah el sem tud képzelni ettől borzalmasabb forgatókönyvet, de hamar változik a véleménye. Jobb ötlet hiányában kénytelen a napot Párizsban tölteni egy bosszantó franciával, Léoval. A következő vonat indulásáig azonban Hannah nemcsak a francia fővárost ismeri meg, hanem saját magát is.

Gondolataim:

Szinte faltam a sorokat. Két nap alatt elolvastam a könyvet. Romantikus volt, és kellően humoros. Jókat mosolyogtam, amikor Hannah ráébred, hogy a vonatot szétkapcsolták. Hosszú éveken keresztül vonatoztam, és sokszor eszembe jutott olvasás közben, hogy mennyire féltem annak idején én is, hogy egyszer így járok. Nem is mertem soha elaludni. 😀

Na de vissza a történethez. Érdekes volt olvasni a főhősnőnk jellemfejlődését a történet során. Amikor felszállt a vonatra, akkor még egy mókuskerékben raboskodó lány volt, aki önbizalom nélkül, szinte döntésképtelenül él, és hálás a pasijának, hogy minden krízishelyzetet megold helyette, és neki csak annyi a dolga, hogy elmenjen dolgozni, onnan pedig hazamenjen. Nem élte a saját életét, nem mert nyitni az álmai felé, és inkább feladta önmagát, mert Simon nem helyeselte a döntéseit, vagy egy tanfolyam gondolatát. Ahogy elkezdett eloszlani a szürke köd, és egyre tisztábban kezdett látni, akkor rájött, hogy nem a saját életét éli. És ehhez az kellett, hogy egy olyan helyzetbe kerüljön, amivel eddig még nem találkozott.

Léo karakterét nagyon szerettem. Neki sem volt könnyű élete, zárkózott személyiség, viszont őszinte és határozott, a mának él. Pontosan Hannah ellentéte. Az ő kérdései kellettek ahhoz, hogy a lány kinyissa végre a szemét. Komolyan, mint egy tökéletes pszichológus. 🙂 

A helyszíni leírások, az ételek, mind arra születtek, hogy meghozzák az ember kedvét Franciaországhoz. Hannah és Léo találkozása, közös kalandjaik, és mély beszélgetéseik pedig rávilágítanak arra, hogy az ismeretlen is lehet izgalmas, tanulságos, és bátran kinyithatunk egy új ajtót, ami mögött megtalálhatjuk önmagunkat is.

Borító:

Vidám, és hangulatos. Illik a történethez. Különösen a kiömlött kávé. 😀

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Sue Roberts: Bazi nagy olasz vakáció

covers_760401.jpgSzerző: Sue Roberts
Cím: Bazi nagy olasz vakáció
Kiadó: Kossuth Kiadó
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 320
 

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Miután ​egy tragikus balesetben elvesztette élete szerelmét, a harmincéves Gina szenved. Kis vendégháza a brit Tóvidéken ugyan anyagi biztonságot nyújt, de a szívét már nem adja bele.
Amikor megérkezik egy új vendég, Fabio Garcia, Gina szikrát érz, amely emlékezteti, hogy nagyon is él. Fabio jőképű, magas, sötét hajú, döbbenetesen kék szemmel, és ismét megnevetteti Ginát… annyi idő után. A bűntudat visszatartja Ginát, de a barátnői és egy (vagy három) pohár bor Fabio karjába lökik.
Nem komoly, gondolja Gina, épp erre van szüksége, így amikor Fabio meghívja családja omladozó olaszországi villájába, a Comói-tó partjára, igent mond.
Nehéz nem beleszeretni a nagy, homokkő Villa Luciába, fakó tapétájába, zöld zsalugátereibe és Fabióba, aki reggel ágyba hozza a friss kávét. Ám Gina tudja, hová tartozik, és még nem áll készen rá, hogy felfedezze a sármos olasz rejtett mélységeit.
Amikor Gina éppen meggondolná magát, Fabio húga olyan titkot árul el, amely miatt Gina elutazik. És megkönnyebbül. Mert igaza volt, amikor nem nyitotta ki a szívét Fabiónak, amikor otthagyta a villával és a holdfényes tóval együtt… Nem igaz?
Rendkívül izgalmas, szívmelengető romantikus komédia, amely az olvasóval marad jóval elolvasása után is.

 

„Az életnek ugyanis megvan az a furcsa szokása, hogy úgy alakul, ahogy az ember a legkevésbé várná.”

Emlékszem, amikor megláttam a könyv címében, hogy olasz, akkor felcsillant a szemem, elöntött a nosztalgia, és minden porcikámban éreztem, hogy ezt a könyvet el kell olvasnom, mert nagyon szeretni fogom. 🙂 Nyilván, hisz mindent imádok, ami olasz, és köze van Olaszországhoz. 🙂 Nagyon szépen köszönöm a Kossuth Kiadónak a recenziós példányt. 

A történet röviden:

Gina, és a húga, Hannah az angliai Tóvidéken élnek, és együtt vezetik azt a vendégházat, amelyet Gina vásárolt a férjével, még annak a halála előtt. A környéken mindenki ismer mindenkit, azonban Gina az, aki a szívén viseli a környékbeliek sorsát.

A vendégháznak folyamatos a forgalma, és eleinte Fabio is csak egy, a többi vendég közül. Azonban közte, és a gyászoló Gina között hamar szikrázni kezd a levegő. Amikor Fabio megkéri Ginát, hogy utazzon el Olaszországba, és segítsen neki életet lehelni a Comoi-tó partján lévő villába, akkor Gina boldogan igent mond, és elutazik, hogy a férfi segítségére legyen. Minden szépen alakul, Gina a fellegekben jár, egészen addig, amíg meg nem jelenik Fabio húga, aki alaposan felkavarja az állóvizet.

Gondolataim:

Olaszország gyönyörű. A legszebb, legemlékezetesebb nyaralásom a Garda-tóhoz köthető, és azóta van a bakancslistám élén a Comoi-tó is, Toszkána, és az összes olasz nagyváros. Ahogy olvastam a könyvet, újra átéltem azt a napsütéses nyarat, éreztem a pizza illatát (amúgy az igazi olasz pizza tényleg isteni!), éreztem az olasz ételek ízét a számban, újra barangoltam az olasz piacokon, és most, ahogy írom ezeket a sorokat, kedvem támadt inni egy kis Prosecco-t is. 🙂

Ezek az emlékek voltak azok, amelyeket a könyv felelevenített ezeken az esős napokon. Nagyon szerettem olvasni a történetet, kellemes kikapcsolódást nyújtott. Nem tartalmaz mélyenszántó gondolatokat, viszont én pontosan azt kaptam tőle, amit vártam. Kicsit humoros, kellően romantikus, és a megfelelő mennyiségű dráma jellemzi a kötetet. Pontosan egy ilyen olvasmányra volt szükségem, ami simogatja a lelkemet, és elfeledtet velem minden borús gondolatot. 🙂

Aki már találkozott hasonló romantikus, chick lit történettel, annak nem lesz meglepő a könyv egyszerű, mégis kellemes stílusa, és nem fogja csalódottan letenni a kötetet, mert nem volt a végén feleslege dráma, amivel húzná az időt az írónő. Igen, ez egy happy end történet. Van, amikor erre van szüksége az embernek, mert csak egy kis lazításra vágyik. 🙂 Vagy túl sok krimit és thrillert olvasott az utóbbi időben, mint ahogy én is. 😀 

A szereplőink egyszerű, hétköznapi emberek. Vannak jó tulajdonságaik, és rossz döntéseik. De pont ezért szerethető karakterek, mert ettől természetesek. 

Nem volt 100 %-ban tökéletes a könyv, voltak benne hibák, a szövegben elütések, valamint én abban bíztam, hogy több időt töltünk majd a napsütötte Olaszországban az esős Anglia helyett. Ennek ellenére nagyon élveztem az olvasását, különösen a Comoi-tó partján játszódó részeket.

Arra azonban szeretnék mindenkit figyelmeztetni, hogy mielőtt elkezdi olvasni a könyvet, készüljön fel kellő mennyiségű kávéval, ennivalóval, és nasival. Sokszor azt hittem, hogy éhen halok olvasás közben. 😀

Borító:

Imádom. 🙂 Hangulatos, színes, vidám. Ezeken a borongós napokon elég volt csak ránéznem, és máris jobb kedvem lett. 

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)