Szerző: Mörk Leonóra
Cím: Törött tulipánok
Kiadó: Jaffa Kiadó
Kiadás éve: 2021
Oldalak száma: 318
1651, Hollandia. A köztársaság virágkorát éli, hajói bejárják az óceánokat, a világ négy sarkából szállítják haza távoli tájak kincseit. Jant, a fiatal festőt, Rembrandt egyik tanítványát egy gazdag amszterdami kereskedő vidéki udvarházába szólítja a megbízatása. Nem sokkal később azonban váratlanul nyoma vész, és nem marad utána más, mint egy tulipános képekkel teli album, és egy ismeretlen, cinóberruhás fiatal nőt ábrázoló festmény.
A hír hallatán a húga, Helena azonnal útra kel a kastélyba, és mialatt megpróbálja kideríteni, mi történt a bátyjával, magával ragadja a ház egyszerre vonzó és nyugtalanító légköre. Miről árulkodik a selyemruhás lány portréja? Mit üzen a kertben épülő labirintus? És mi köze Jan eltűnéséhez az erdélyi magyar diáknak, Gábornak? Miközben a fivére után nyomoz, Helenának arra a kérdésre is választ kell találnia, mit érez iránta egykori gyerekkori játszótársa, Christiaan. Még mindig csak barátságot, vagy viszonozza azt a szenvedélyes szerelmet, amivel ő szereti már régóta a fiút?
A könyv lapjain megelevenedik a Vermeer képeiről ismerős világ, ahol oromzatos téglaházak sorakoznak a csatornák partján, drága tulipánok nyílnak delfti fajanszvázákban, csipke főkötős lányok olvasnak levelet a nyitott ablakon beáradó fényben, de az idilli felszín mögött ijesztő árnyak leselkednek. Szerelem, halál, veszteség, fájdalom, hűtlenség: a Törött tulipánok egy változásokkal teli, izgalmas korszak, egy sebzett lelkű férfi és egy bátor nő története.
„…nem vagyok én fa, nem kell nekem a földbe gyökerezve álldogálnom! Ha nem érzem jól magam valahol, akkor odébb megyek!”
Egyre jobban szeretem a történelmi romantikus regényeket, és ez többek között Mörk Leonórának köszönhető. Kíváncsian vártam, hogy ezzel a könyvével milyen tájakra kalauzol el a szerző, és nem csalódtam most sem. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Jaffa Kiadónak.
A történet röviden:
Az 1600-as években járunk, Hollandiában. Jant, a fiatal festőt megbízza egy amszterdami kereskedő, hogy a vidéki házában, a felesége kérésének eleget téve fesse meg a virágait. A megbízást el is vállalja, azonban egyik napról a másikra hirtelen eltűnik. A húga oda utazik, egyrészt azért, hogy az épülő madárházat, és a lakóit felügyelje, másrészt, hogy kiderítse, miért és hova tűnt el a bátyja. A vidéki kastély azonban olyan titkokat rejt, ami szinte sokkolja nemcsak Jant hanem Helenat is.
Gondolataim:
Nagyon szerettem olvasni ezt a történetet. Magával ragadott a hangulata, a virágok, madarak bemutatása. Szeretem Mörk Leonóra könyveit, mert nemcsak egy romantikus történelmi regényt kapok, hanem bővebb ismeretekre tehetek szert, mint jelen esetben a nővények és állatok témakörében, vagy a festészetben. Nagyon sok hasznos információt kapunk a szerzőtől, mégsem érezzük úgy, hogy egy tankönyvet olvasunk.
Tetszettek a karakterábrázolások, mert korhű volt, mégis éreztem valami egyedit a szereplőinkben. Dorothea titka például engem is sokkolt, nemcsak a főszereplőinket. Amikor színt vallott, bevallom vennem kellett egy mély levegőt, mielőtt folytattam volna a történetet.
Hollandia gyönyörűen volt bemutatva. Az illatok, a rezgések, a hangulat magával ragadott, ha behunyom a szemem, akkor oda tudom magam képzelni a szereplőink mellé, hogy én is átéljem azt, amit ők, és sodorjon magával a holland atmoszféra.
Komoly szerepet kap a történetben a festészet. Az apró részletek, a színek, a rejtett motívumok mind-mind segítenek közelebb kerülni a szereplők megismeréséhez, és bizonyos titkok megfejtéséhez.
Szívesen olvastam volna még a labirintus megalkotásáról, és barangoltam volna a kastély kertben, ami úgy elevenedett meg a lelki szemeim előtt, mintha csodaországban lennék.
Igényesen megírt történetet kaptam, és számomra gyönyörű líraisággal bemutatott élővilágot, művészetet. Gondosan kidolgozott szerelmi szál, és sokszínű karakterek jellemzik a kötetet, mint ahogy azt már megszokhattunk a szerzőtől. Örömmel fogom újra kézbe venni a későbbiek folyamán is ezt a kötetet.
Aki szeretne egy kis időutazást tenni az 1600-as évekbeli Hollandiában, magába szívná a festészet sokszínűségét, madár és növényismeretet, de nem utasít el egy romantikus történetet, annak szívből ajánlom Mörk Leonóra ezen kötetét.
Borító:
Gyönyörű, mint egy festmény. Nagyon illik a történethez, mert mint ahogyan egy festményt sem felületesen nézel meg, úgy ezt a borítót sem „csak úgy felcsapod”. Szeretem az élénk színeket rajta, és az árnyékok egymáshoz viszonyított kontrasztját.
(kép és fülszöveg: www.moly.hu)
