Szerző: Mason Murray
Cím: Az első lovas
Kiadó: Mogul Kiadó
Kiadás éve: 2024
Oldalak száma: 370
Fülszöveg:
Badmenville talán a világ legbékésebb szeglete. A Sziklás-hegységben megbúvó városka maga a földi PARADICSOM. Egy balzsamos nyári estén megjelenik valami az égen, amitől a feje tetejére áll minden. A település napok alatt a POKOL előszobájává válik.
Ugyanekkor egy közeli speciális kutatóintézetből megszökik egy férfi. Képességei különlegesek, és tetteiben egyetlen cél vezérli: a KÜLDETÉS.
Alex Cooper egy nagy biztonsági cégnél dolgozik Los Angelesben. Egy hétköznapinak induló információgyűjtés közben bizarr összefüggésekre bukkan. Valakik titokban földalatti bunkereket építenek az Államok különböző pontjain. Az egyik éppen Badmenville-ben készül.
Mivel egy barátja már jó ideje invitálja egy ottani nyaralásra, Alex úgy dönt, a helyszínen jár utána az ügynek. Nem is sejti, hogy ez a lépés örökre megváltoztatja az életét.
A városban egyre több jel utal arra, hogy minden mindennel összefügg, napról napra fokozódik a feszültség, tombolni kezd az őrület. Badmenville-t és talán az egész világot a teljes pusztulás fenyegeti, hacsak Alex és a szükség verbuválta kis csapata időben meg nem találja a megoldást.
„Mást nem tehetünk, minden pillanatban arra kell törekednünk, hogy a legjobbat hozzuk ki az életből és a világból.”
Mason Murray legújabb könyvét még megjelenés előtt olvashattam, amiért nem tudok elég hálás lenni a Mogul kiadónak, és a szerzőnek. Ezúton is nagyon szépen köszönöm!
Gondolataim:
Ez volt a második könyvem a szerzőtől, így nem ért meglepetésként az írói stílusa, mondhatni tudtam mire számíthatok. Már ha lehet ilyet mondani úgy, hogy ezen kívül csak egy könyvet olvastam tőle. 🙂
Jaj hol is kezdjem. A történet eleje számomra egy kicsit nehezen indult be, kellett idő, amíg elkaptam a fonalat. Na de utána le sem bírtam tenni. Magával ragadtak az események, egyik pillanatról a másikra fogytak el az oldalak, és csak azt vettem észre, hogy már véget is ért a történet.
Izgalmas volt, kiszámíthatatlan, és brutális.
Egy csendes kisvárosban járunk, ahol hírét sem ismerik az erőszaknak, a hangos szóváltásnak. Egy este azonban az egyik helybéli, egy igen különös színes gömbből és lila porból álló égi jelenségre figyel fel. A jelenés csak pillanatokig tartott, viszont utána a csendes kisváros élete méhkasként bolydul fel. Erőszakos gyilkosságok, kontrollálatlan dühkitörések, folytogató hőség jellemzi a mindennapokat. A helyi rendőrök, az FBI embere, és egy látogatóba érkezett volt rendőr is a rejtély megoldásán dolgozik, de ahogy telnek a napok egyre csak gyarapszik az erőszakos halált halt lakosok száma.
Aki kézbe veszi ezt a kötetet, az két dologra számíthat: egyrészt a szerző nem spórol a szitokszavakkal, és a vulgáris kifejezésekkel. Viszont ebben a történetben úgy érzem ezeknek helye van. Sokszor a tehetetlenség miatti káromkodás szaladt ki a szereplőink száján, viszont az adott szituációban én ezt teljesen elfogadtam. A másik, ami miatt a finomabb lelkű olvasókat óva intek ettől a történettől, az az események brutalitása, és az arcpirítóan erotikus jelenetek. A sztori kegyetlen, és véres. Bevallom volt 1-2 olyan alkalom, amikor le kellett tennem a könyvolvasót, mert a szerző annyira élethűen tárt elém egy gyilkosságot, hogy szinte láttam a lelki szemeim előtt. Kellett egy kis idő, amíg ezeket „feldolgoztam.”
És pontosan ez volt ennek a kötetnek az ereje. Ahogy a szerző az olvasó elé tárta az eseményeket. Kaptunk egy finom lelkű exrendőrt, általa megkaptuk a romantikus szálat. Majd felsorakoztak a különböző karakterek, a legkülönbözőbb tulajdonságokkal. A testi örömöknek hódoló drogos fiatal lány, szerető apa, féltékeny exbarát, és még sorolhatnám. Az egyik oldalon egy túlfűtött erotikus jelenetet kapunk, a másikon már egy gyilkosság szemtanúi leszünk. Csapongónak tűnik? Higgyétek el, nem az. És ezért ilyen piszok jó Mason Murray, mert mindezt úgy írja meg, hogy megvan a lendülete az eseményeknek, nem sok, de nem is laposodik el. Nyomon követhető, figyelemfelkeltő, és bár elvétve vannak kiszámítható jelenetek, az abból adódó csattanó mégiscsak meglepi az embert. A rejtély miatt az olvasót hajtja a kíváncsiság, és nem tudja letenni a könyvet addig, amíg a végére nem ér. Utána meg úgy jár, mint én, reméli, hogy minél hamarabb lesz folytatása, mert lesz folytatása, ugye? 🙂
Ejtsünk pár szót a szereplőkről. Én olyan kidolgozott karaktereknek éreztem őket, hogy ha a szerző azt mondja, hogy ők ám tényleg léteznek, én elhiszem. Egy kis település lakói valóban ilyenek. Ismerik egymást nagyjából születésük óta. Összekapnak, kibékülnek, kocsmába járnak, segítenek, ítélkeznek, őszinték, barátok vagy ellenségek. Ez mind-mind megvolt Badmenville lakói között is. Mindenkiről pont annyit tudtunk meg, amennyit kell. Ha a karaktere csak két mondatot igényelt, akkor annyit, ha az adott személy több szerephez jutott, akkor visszamentünk akár a gyerekkoráig is.
Összegezve: olvassatok Mason Murrayt! Én nagyon szerettem ezt a történetet (már ha az események láncolatában lehet ilyet mondani).
Értékelésem: 5/5
Idézetek a könyvből:
„(…) minden áldott napot úgy kell megélnünk, hogy nem gondolunk az elkerülhetetlen végre, oly módon kell tekintenünk a mi jól megszokott világunkra is.”
„Ha az embernek gondja van, megosztja a barátaival, és mindjárt könnyebb lesz tőle a lelke.”
„Nem tudjuk a szeretteinket megvédeni a csalódásoktól. Azokra talán még szükségük is van, hogy megtalálják később a helyes utat.”
A könyvet itt tudjátok beszerezni:
Mason Murray: Az első lovas (jubileumi kiadás) (konyvmogul.hu)
(Ha használjátok a szavakerdeje kódot, további 10% kedvezménnyel tudjátok megvásárolni a könyvet.)