Címke: Kossuth_kiadó

by - Itt lehet hozzászólni!

Manuela Inusa: Álmok csokoládéboltja

covers_740954.jpgSzerző: Manuela Inusa
Cím: Álmok csokoládéboltja
Kiadó: Kossuth Kiadó
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 256

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Isten hozott a Valerie Lane-en, a világ legromantikusabb utcájában!

Keira mindennél jobban szereti a hivatását: csokoládéboltjában aprólékos kézműves munkával készít édességeket. A kicsik és nagyok egyaránt rajonganak a Valerie Lane-i boltocska isteni bonbonjaiért, kekszeiért és csokoládéval bevont gyümölcseiért. A sok finomság körül sürgölődő Keira gyakran bizony maga is enged a kísértésnek. De mit számít ez? Keira kitart szenvedélye és nőies formái mellett. Csupán kedvese, Jordan nézi rossz szemmel Keira alakját, vele azonban napi szinten konfliktusokba keveredik.
Micsoda szerencse, hogy Keira mindig számíthat a barátnőire – és akad egy jóképű vásárló is, aki mostanában egyre gyakrabban tér be Keira csokoládéboltjába…

 

„Milyen könnyű volt néha meggyógyítani az összetört szíveket! Olykor ugyanis csak néhány tavaszi tekercs és a megfelelő partner kell hozzá.” 

Most őszintén, ezzel a címmel, és egy ilyen borítóval lehet egy könyvet nem szeretni? Már nagyon vártam, hogy megjelenjen a történet, és újra visszatérhessek a Valerie Lane-re. Nagyon hálás vagyok a Kossuth Kiadónak, hogy rögtön a megjelenés után elküldte nekem a kötetet.

A történet röviden:

A szereplőinket már az első részből ismerhetjük. Ebben a részben Keira életét, és mindennapjait követhetjük nyomon. Ő a tulajdonosa a Valerie Lane-en található csokiboltnak. Finomabbnál finomabb édességek kaphatóak a boltban, azonban Keira mégsem maradéktalanul boldog. Nyolc éve van együtt a párjával, Jordannel, azonban egyre gyakoribbak a viták közöttük. Jordan fogorvos, egészségmániás, és minden szabadidejét edzőteremben tölti, emiatt nem nézi jó szemmel a lány munkáját. Keira megelégeli a sorozatos szóbeli bántásokat, megaláztatásokat, és válaszút elé érkezik. Képes megbocsájtani a rosszindulatú megjegyzéseket, vagy véget vet az évek óta tartó vitaforrásnak? 

Gondolataim:

Egy kellemes, könnyed olvasmány volt. Igazi léleksimogató kikapcsolódás egy esős péntek délután. Ez a könyv pontosan arra hivatott, hogy kizökkentse az olvasót a szürke hétköznapokból és eltöltsön néhány órát az 5 barátnő, és egy kedves idős hölgy társaságában. 

Egy aranyos, könnyen követhető, felesleges dráma nélküli olvasnivalóra vágytam, és azt is kaptam. Azt, hogy mi áll Jordan titkolózásának hátterében nagyon gyorsan kitaláltam, de ez nem vett el az olvasási élményből. A könyv nyelvezete egyszerű, könnyen követhető, és a párbeszédek is segítenek abban, hogy könnyen és gyorsan lehessen vele haladni. Na nekem pont ez volt a problémám, hogy olyan gyorsan a végére értem. Szerettem volna még egy kis időt eltölteni a Valerie Lane-en. 🙂

A szereplők ugyan olyan szerethetőek voltak, mint az első részben. Önzetlenek, mindent megtesznek azért, hogy segítsenek másokon, és egymáson. Ha kell, akkor tanácsot adnak, ha kell, akkor meghallgatnak, és ha szeretnél elmenekülni a világ elől, akkor valamelyikük nappalijában egy kanapé csak rád vár.

Csak azt sajnálom, hogy nálunk nincs egy ilyen utca, ahol nemcsak szebbnél szebb kirakatokkal találkozik az ember, hanem hasonlóan kedves, barátságos eladókkal is.

Az egész könyv hangulata magával ragadó. Ami nekem különösen tetszett benne, hogy gazdagabbak lettünk néhány igazán finomnak ígérkező csoki, és csokis keksz recepttel. Hamarosan ki is fogom próbálni az egyiket, és természetesen hozok róla képet, és véleményt is. 🙂 

A romantikus irodalom kedvelőinek ajánlom szeretettel ezt a kötetet. Igaz, hogy nincs benne világot megváltó gondolat, vagy életbölcsesség, viszont van benne barátság, összefogás, segítségnyújtás, és sok-sok édesség. 🙂

Borító:

Imádom ennek a sorozatnak a borítóit. Pontosan így tudom elképzelni a Valerie Lane hangulatát is. Színes, vidám, hívogató. 

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

by - Itt lehet hozzászólni!

Minna Lindgren: Menekülés az Alkonypagonyból

covers_747175.jpgSzerző: Minna Lindgren
Cím: Menekülés az Alkonypagonyból
Kiadó: Kossuth Kiadó
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 352
 

Az ​Alkonypagony Idősotthon valóságos pokollá válik, miután megszállják a külföldi, finnül folyékonyan káromkodó felújító munkások. Rettenetes a zaj, a falon órási lyuk tátong, számos dolog eltűnik, az öregeknek hordozható szárazvécét kell használniuk.

Siiri, Irma és Anna-Liisa ismételten kénytelenek a saját kezükbe venni az irányítást, és a fiatalok körében népszerű közös lakásbérlés mellett döntenek az egzotikus Hakaniemi városrészben. Az együttlakás korántsem felhőtlen, mindenkinek megvan a maga szokása és rigolyája. Rájuk szakad a háztartási munkák cseppet sem vidám, széles tárháza, meg kell tanulniuk a hospice-ellátást, és elgondolkoznak az eutanázia kérdésein is.

Irma néniék természetesen most sem bírják megállni, hogy ne eredjenek a hazugságok nyomába, mivel az Alkonypagony felújítása tele van gyanúsabbnál gyanúsabb ügyletekkel. A nyomozás közben azonban meglepő dolgokra bukkannak, és kiderül, hogy senki nem olyan ártatlan, mint amilyennek látszik…

A Menekülés az Alkonypagonyból fergeteges, kíméletlenül humoros folytatása a világszerte népszerű Helsinki nagyik akcióban című trilógia első részének.

 

„Az öregségnek nem lenne szabad a modern társadalom számára valami meglepő új jelenségnek lennie, egy kellemetlen problémának, amitől gyorsan és kevés befektetéssel meg kell szabadulni.” 

A nagyikkal a nyár végéhez közeledve, augusztusban ismerkedtem meg (amikor éppen egy felújítás közepén álltunk – ezt később elmondom miért volt fontos megemlítenem), és már nagyon vártam, hogy megérkezzen a történet folytatása. A napokban jelent meg a Menekülés az Alkonypagonyból, amit a Kossuth Kiadó el is küldött nekem Ezúton is nagyon szépen köszönöm.

A történet röviden:

Az Alkonypagonyban felújítás kezdődik. Zaj, por, tátongó lyuk a falak helyén, a víz és a villany hiánya. Ezzel kell szembesülni, és együtt élni a lakóknak. Amikor bezár az étterem, a kifizetett szolgáltatásokat sem lehet már igénybe venni, és a porlepte, bedobozolt, lefóliázott romok között kell eltölteni a mindennapokat, akkor megelégelik a nagyik, és elhatározzák, hogy a felújítás idejére elköltöznek az Alkonypagonyból. Nem tudják, hogy mikor költözhetnek vissza, de még csak azt sem, hogy hová meneküljenek. A Nagykövet felajánlja az egyik lakását, amit nagy örömmel el is foglalnak. A közös élet jó szórakozásnak indult még az elején, azonban szereplőink gyorsan rájöttek, hogy nem is olyan egyszerű már együtt élni ebben a korban. Mindenkinek mások a szokásaik, mások a napirendjük.

Amikor Anna-Liisa hazatérhet a kórházból, ápolásra szorul. Nem elég, hogy idegen ápolók adják egymásnak a kilincset naponta háromszor, de egyre rejtélyesebb dolgok történnek körülöttük. Eltűnő, majd felbukkanó ékszerdobozok, előbukkanó pénzkötegek, az ajtóban sorra megjelenő veszélyesnek kinéző alakok. Vajon van ehhez köze a Nagykövetnek? Lehet nem mindenki az, akinek látszik? Ebben a részben többek között erre a kérdésre keresik a választ a nagyik. 

Gondolataim:

A könyv feléig nagyon jól szórakoztam. Hangosan felnevettem, különösen Irma bolondos természetén, és humorán.

„Nagyon fontos az öregeknek a jó alvás, és a megfelelő pihenés. Én mindig whiskyvel veszem be a pirulákat, úgy még jobban lenyugtat.”

A fenti mondattal a 6. oldalon találkoztam, és már itt kitört belőlem a nevetés. Ugyan azokat az érzéseket éltem meg, és azok a gondolatok cikáztak  át a fejemen, amiket az sorozat első részében megéltem.

Egyrészt nagyon jókat szórakoztam azon, ahogy a nagyik milyen jókat mulattak saját magukon, másrészt gombóc volt a torkomban látva, hogy mennyire kiszolgáltatottak az idősek, és mennyire magukra vannak utalva bizonyos élethelyzetekben. Leélték az életüket együtt a családdal, sütöttek, főztek, nevelték a gyerekeket, és boldogok voltak a maguk egyszerű kis módján. Majd idősek otthonába kerültek, ahol hiába vannak sokan, hiába vannak programok, mégis egyedül vannak, és magányosak. Mert a szeretteiket vagy már eltemették, vagy minden más fontosabb, mint ők, és nem látogatja meg őket senki.

Ahogy írom ezeket a sorokat, még mindig meglepődök azon, hogy egy történet hogy tud egyszerre humoros, ugyanakkor végtelenül szomorú és elkeserítő lenni.

Ebben a részben is kapunk egy kis szeletet a finn egészségügy útvesztőjéből, és abból, hogy miken kell keresztülmennie valakinek, ha orvosi segítségre szorul. Ami nekem szúrta a szememet az a káromkodás az ápoló szájából. Lehet ez ott bevett szokás. Az is lehet, hogy egy sztereotípia a tetovált, piercinges emberekkel szemben. Nem tudom. Viszont a történet tanulságán nem változtatott, legalábbis számomra nem. 

A nagyik erőt adtak, és példát mutattak. Mindegyikük más vonalat képviselt. Anna-Liisa memóriája, és intelligenciája 90 felett is irigylésre méltó. Irma megmutatta, hogy soha nem késő elkezdeni megismerkedni az új technológiával, Siiri pedig a társai felé mutatott elköteleződést adta nekem útravalónak.

Na de miért is tartottam fontosnak megemlíteni, hogy mikor találkoztam a nagyikkal? Mert amikor ezt a részt olvastam, akkor minden pillanatukkal, és gondolatukkal együtt tudtam érezni. Augusztusban, amikor az első részt olvastam, pontosan ugyan ebben a helyzetben voltunk, mint a nagyik az Alkonypagony felújításakor. Én sem tudtam hogy hova menjek a gyerekkel, hogy megkíméljem a zajtól és a portól. Nagyon át tudtam érezni a helyzetüket.

Kíváncsian várom a folytatást, és a további izgalmas kalandokat.

Borító:

A nagyikat idézi ez a borító. Na nem csak azért, mert ők szerepelnek rajta, hanem a színei is. Számomra a szereplőink sokszínűséget jelképezi. 

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

by - Itt lehet hozzászólni!

Michelle Marly: White Christmas

covers_761423.jpg

Szerző: Michelle Marly
Cím: White Christmas – A legszebb karácsonyi dal története
Kiadó: Kossuth Kiadó
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 288

Egy elbűvölő szerelmi történet és minden idők legsikeresebb karácsonyi dalának története.

Irving Berlin, híres hollywoodi filmek és a Broadway ünnepelt zeneszerzője, az 1937. év decemberét a családjától távol kénytelen tölteni. A forró, napsütéses Kaliforniába utazik egy filmforgatásra, ahol hiába is várná a havas karácsony eljövetelét. A magány szenteste letaglózza, csakúgy, mint a fájdalom már hosszú évek óta. Egyetlen fiát évekkel azelőtt ekkortájt veszítette el, és azóta a szép, meghitt ünnep csupán a gyász és veszteség időszaka a számára. A szeretett felesége és a kislányai utáni vágyakozás ülteti le a zongorához, és egy olyan dalt álmodik meg a hóesés varázsolta fehér karácsonyról, amely karácsonyi csodaként vigaszul hat a bánatára. A nevét pedig világszerte híressé teszi.

 

„A lassú keringő minden sora a közös álmaikat visszhangozta, és azt kérte a dal címzettjétől, hogy emlékezzen rájuk.”

Nagyon szeretem a karácsonyi történeteket, és a karácsony hangulatát. Ezért az olvasmányaim között novembertől majdnem februárig több olyan könyv is megtalálható, amelyek ebben az időszakban játszódnak. Amikor megláttam a Kossuth Kiadó előrendelhető könyvei között ezt a kötetet, szinte azonnal lecsaptam rá. Ezúton is nagyon köszönöm a Kiadónak a recenziós példányt.

A történet röviden:

Ez a könyv egy olyan szerelem történetét meséli el, amikor a társadalmi helyzet és az eltérő vallás sok akadályt gördít két fiatal elé, valamint megismerteti a világgal az egyik legismertebb karácsonyi dal megszületésének történetét.

Irving Berlin neve nem ismeretlen New Yorkban, ő a Broadway ünnepelt zeneszerzője. Nem él kicsapongó életet, nem használja ki a hírnevét, csupán egy dolgot szeretne: élete szerelmével lenni. Hiába találnak az érzései viszonzásra, a szerelmének családja nem adja áldását a két fiatalra. Nemcsak a korkülönbséget hozzák fel tiltó ok-ként, hanem Ellin apjának szent meggyőződése, hogy a katolikus családban nevelkedett vagyonos lányának semmi keresnivalója egy zeneszerző mellett, aki ráadásul zsidó. Ezért határozottan megtiltja Ellinnek, hogy fenntartsa a kapcsolatot Irvinggel. A lánya azonban pontosan olyan forrófejű, mint az apja, ezért figyelmen kívül hagy minden tiltást, és a szerelmet választja. De milyen kapcsolat lehet egy katolikus lány, és egy zsidó zeneszerző között? 

Gondolataim:

Kedves Olvasó!

Tudtad, hogy a világ egyik legismertebb karácsonyi dala, a Fehér karácsony 1937 decemberében született egy olyan zeneszerző tollából, aki nem tudott kottát olvasni, aki csak alig-alig tudott játszani a zongorán, és aki zsidó volt? Ha nem, akkor dőlj hátra egy kényelmes kanapén ezzel a könyvvel, és ismerd meg ennek a csodálatos zenének a történetét.

Ez az egyik legszebb és legmeghatóbb karácsonyi történet volt, amit eddig olvastam. Talán amiatt, hogy igaz történet alapján íródott, talán amiatt, hogy elvarázsolt az egész könyv hangulata. Magával ragadó volt, és érzelmekkel teli.

A történet két idősíkon játszódik, bár ha az előszót is figyelembe vesszük, akkor három. Az események 1900 decemberében indulnak, amikor egy hideg, esős napon egy kisfiú újságot árul, és álmodozva figyeli a közeli étterem éneklő pincéreit. A zene fontos a számára, ezért ő is énekelve igyekszik túladni néhány újságon. 24 évvel később ez a kisfiú már ismert zeneszerző, a Broadway ünnepelt sztárja. Egy vacsorameghívás alkalmával találkozik a nála jóval fiatalabb Ellinnel, aki a leggazdagabb örökösnők egyike. A szimpátia azonnal kialakul kettejük között, de a kapcsolatukat a lány családja teljes mellszélességgel ellenzi. A legnagyobb akadályt az eltérő vallásuk okozza. Ellin azonban forró fejű, makacs, és szerelmes. 

A két főszereplő nagyon a szívemhez nőtt. Ellin azért, mert a fiatalok vehemenciájával rendelkezett. Nem volt könnyű dolga, ugyanis az ő korában már rég férjhez kellett volna mennie, azonban ő szinte nyűgnek érezte, hogy meg kell jelennie 1-1 vacsorán, vagy bálon. Szeretett írni, de a családja körében ezen hobbyja esetében sem talált támogatókat, mert ugyan miért pazarolná az értékes idejét egy örökösnő holmi írogatásra. Ő mert lázadni, szembe mert szállni a családjával, és a kor eszméivel. Kiállt saját magáért, és a szerelemért.

Irving személyisége is megfogott. Hiába elismert, vagyonos zeneszerző, nem felejtette el, hogy honnan jött. Nem élt vissza sem a helyzetével, sem a nevével. Tiszteletben tartotta Elline akaratát, igyekezett a tőle telhető legvisszafogottabban, de a legőszintébb módon kifejezni az érzéseit. Ehhez a zene volt az eszköze, így született meg az Always című dala.

Kettejük szerelme, elkötelezettsége egymás iránt, és a gyász ihlette a White Christmas című dal, és ezen kötet megszületését.

Csodálatos, érzelmekben gazdag történet az igaz szerelem erejéről, ami garantáltan könnyekre fakasztja az olvasót. Tökéletes olvasni való, ami elhozza a fehér Karácsony hangulatát egy borongós, esős délutánon is. Én újabb kedvenc könyvet avattam.

Borító:

Tökéletes! A színe, a hangulata.. Kedvenc!

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu) 

 

by - Itt lehet hozzászólni!

Jan Casey: Nők a háborúban

 

covers_739894.jpg

Szerző: Jan Casey
Cím: Nők a háborúban
Kiadó: Kossuth Kiadó
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 416

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Két ​nő. Egy háború.

Viola Baxter számára 1939-nek csodálatos időszaknak kellett volna lennie. A Cambridge-i Egyetemen megismerkedett a jóképű Fred Scholzcal, akivel egymásba szerettek, és már az esküvőt meg a közös életüket tervezgették. Viola elképzelni sem tudta, hogy apja nemet mondjon az eljegyzésükre. Fred azonban félig német, és a küszöbönálló háború árnyékában muszáj Németországba utaznia, hogy hazahozza onnan a húgát. Márpedig ennek az utazásnak a ténye is elegendő ahhoz, hogy a gyanú árnyéka vetüljön Fredre… és Violára.
Annie Scholz, Fred húga értesült imádott nagymamája súlyos betegségéről, ezért mindent hátrahagyva elutazott Németországba, hogy ómama mellett lehessen. Meg sem fordult a fejében, hogy onnan már nem lesz számára visszaút Nagy-Britanniába, vagy hogy döntésével veszélybe sodorhatja a bátyját is. Ráadásul odaát találkozik gyerekkori szerelmével, de az újraéledő vonzalom mellett keserűség is vegyül az érzéseibe: hogyan szerethet valakit, aki megtestesíti mindazt, amit ő elutasít? Mindenki árgus szemekkel figyeli Annie-t és Fredet, igy nem hibázhatnak el egyetlen lépést sem… ellenszegülésnek pedig látszólag helye nincs.
Amikor az az egyetlen bizonyosság, hogy háború van, vajon Violának és Annie-nek kihez, mihez kell hűnek maradnia?

 

„Elrabolták tőlünk minden reményünket, álmunkat, tettvágyunkat, az életünket.”

Mostanában egyre több második világháborús könyvet olvasok. Érdekel a téma, és mindig kapok valami újat, amivel eddig még nem találkoztam. Már nagyon vártam, hogy végre kézbe vehessem ezt a kötetet. Nemcsak a címe, hanem a borító és a fülszöveg is figyelemfelkeltő. Köszönöm szépen a Kossuth Kiadónak a recenziós példányt.

A történet röviden:

Az események két helyszínen játszódnak. Angliában, és Németországban. Angliában Viola életét követhetjük nyomon, míg Németországban Viola szerelmének Frednek és az ő húgának, Annienak a mindennapjait. 

Fred, félig német, félig brit állampolgár, és csak azért utazik Németországba, hogy visszahozza a húgát Angliába, aki a nagyanyjuk ápolása miatt hagyta el az országot. Arra azonban nem számítanak, hogy bár Fred el tudja hagyni Angliát, vissza azonban a háború kitörése miatt nem tud menni. A szerelmesek elszakadnak egymástól, és egyikük sem tudja, hogy látják-e még egymást valaha.

Mindannyian nélkülöznek, éheznek, azonban hoznak olyan döntéseket, amelyek az egész életükre hatással lesznek, ráadásul egyikük sem tudja, hogy támogató, vagy elutasító kezek fogadják-e őket.

Gondolataim:

A fülszöveg elolvasása után kialakult a fejemben egy képsorozat, hogy miről is szólhat ez a könyv. Mint egy néma, fekete-fehér film, ami visszarepít az időben, úgy peregtek a képzeletemben az események. A valóság azonban teljesen mást adott. Bevallom meglepődtem az események menetén, azonban egyáltalán nem csalódtam. Egy szívhez szóló, gyönyörű romantikus történetet kaptam a második világháború idejéből, amikor az embereknek semmi más nem maradt csak a hit, a remény, és az igaz szerelem.

Bár második világháborús történetet tart a kezében az olvasó, ez mégsem a zsidók üldözéséről, a koncentrációs táborokról, vagy a gázkamrákról szól. Ez a történet az igaz szerelemről szól. Ez a történet a nélkülözésről, a reményről, a sírig tartó szeretetről, és a megbocsátásról szól. Egy olyan időben járunk, ahol eljegyzések hiúsulnak meg, ahol családokat szakítanak szét, ahol idősek és fiatalok, anyák és gyermekeik éheznek, és nézik végig a szerettük halálát, és az otthonuk porba hullását.

Engem érzelmileg nagyon megérintett a könyv mondani valója.

Bevallom, a két főszereplőnket, Violát és Anniet a történet elején nem kedveltem. Az egyikük forrófejű, aki nem foglalkozik a tettei következményeivel, a másik pedig a jómódú kisasszony, aki megszokta, hogy mindent megkap, amire éppen kedve szottyan. Ezért is lepi meg, amikor az apja nemet mond a lánya leghőbb vágyára.

A háború borzalmai, és egy meggondolatlan döntés kellett ahhoz, hogy a a főszereplőink érett fejjel tudjanak gondolkodni, és olyan döntést hozzanak, ahol nem ők állnak a középpontban. Erős nőkké váltak, akik erejükön felül küzdenek, hogy a lehetőségekhez mérten biztonságban tudják a szerettüket.

A történet mondanivalója nagyon tetszett, olvasmányos volt, az események is lendületesen haladtak volna a saját útjukon, ha nem lett volna benne annyi hosszú leírás. Hiányoltam a párbeszédeket. Nyilván olvashattunk párbeszédet a szereplők között, azonban nekem nem voltak arányban a leírásokkal, és a belső monológokkal. Emiatt volt számomra egy kicsit hosszadalmas a kötet olvasása. 

Ettől függetlenül egy szívhez szóló, történelmi romantikus kötethez volt szerencsém, amit szívből ajánlok a hasonló témájú könyvek kedvelőinek. Viszont ismét szeretném kiemelni, hogy csak azok fogják a szívükbe zárni ezt a kötetet, akik nem idegenkednek a hosszadalmas leírásoktól, és a kevés párbeszédtől.

Borító:

Imádom ezt a borítót. Annyira a 20.századot idézi. A színek, a régi bőröndök, a ruha, smink, frizura. A vörös rúzs, ami számomra a 20.századi eleganciát tükrözi, mert abban az időben még tudták viselni a nők ezt a színt. Összegezve, gyönyörű ez a borító, imádom. 🙂

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

by - Itt lehet hozzászólni!

Catherine Hokin: Berlin angyalai

covers_726610.jpg

Szerző: Catherine Hokin
Cím: Berlin angyalai
Kiadó: Kossuth
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 416

Fordulatos, ​szívszorító és magával ragadó regény bátorságról, helytállásról és a múlttal való könyörtelenül őszinte szembenézésről.

Berlin csendes villanegyedében, egy félreeső kert magasra nőtt bokrainak rejtekében fájdalmas emlékeket őriz egy omladozó ház. Egy családét, akiket megfosztottak otthonuktól, majd életüktől is. És egy nőét, aki a ház üres szobáit járta, és akinek volt bátorsága, hogy farkasszemet nézzen a gonosszal, amely megváltoztatta a történelem folyását…

Németország, 1940. Heinrich Himmler titkárnője, Magda Aderbach nappal az SS vezetőjének ügyeit intézi, éjszakánként pedig az ellenállás röplapjait terjeszti, és üldözötteket kísér biztonságos menedékhelyre. A „végleges megoldás” titkos terveit előző főnökének, a gyáriparos Walther Tiedemann-nak, a zsidó munkásokat mentő hálózat fejének adja át. Mindketten halálos veszélyben élik kettős életüket. Minderre kétségkívül fény derül előbb-utóbb, de addig Magdának mindenáron meg kell védenie a nácik ellen harcoló titkos szerelmét, Christophot is.

Negyven évvel később Magda unokája, Nina egy kelet-berlini gyárban szórja szét a maga készítette röpcédulákat. Amikor megpróbál átjutni Nyugat-Berlinbe, a Stasi börtönébe kerül. Másfél év múlva, 1989 novemberében, a fal leomlása után, zakatoló szívvel indul végre Nyugatra felkutatni a rejtélyes házat, amelynek képét még kislánykorában találta meg egy szekrény mélyén. A homályos eredetű rajz elviszi őt a múlt romjai közé, ahonnan nagyanyja valaha menekült. Amikor végre rátalál az elhagyatott Tornyos házra, felnyitja az elfeledni kívánt történet ajtaját is. A feltáruló titkok mindent megváltoztatnak: a múltat, a jelent s a jövőt is…

 

„Bármennyire is különbözik az életünk, engem is úgy neveltek, ahogy önt. Abban a hitben, hogy minden élet értékes, és egyenlő bánásmódot érdemel. Abban a hitben, hogy senki nem értékesebb másoknál a születési helye, a pénzügyi helyzete, a vérvonala, vagy más értelmetlen ok miatt, amit azért találnak ki, hogy magasabbra helyezzék magukat annál, mint ahol valójában vannak.”

Egy véletlen folytán bukkantam rá erre a könyvre. Nem kerestem, ő talált meg. Idén jelent meg a Kossuth Kiadó gondozásában, és őszintén meglepődtem, amikor rádöbbentem, hogy sehol nem találkoztam még ezzel a kötettel. Se egy fényképes ajánló, se egy videós összefoglaló. Viszont már a találkozásunk pillanatában rájöttem, hogy ennek a könyvnek ott a helye a köztudatban. Nagyon szépen köszönöm a Kossuth Kiadónak a recenziós példányt.

A történet röviden:

Berlinben járunk, a fal áll, elválasztva keletet nyugattól.

Magda fiatal lány, aki nem ért egyet a körülötte zajló eseményekkel, nem támogatja a zsidók elleni merényleteket. Azonban ezt hangoztatni életveszélyes. Ő mégis felemeli a hangját, és ennek köszönhetően kezd el dolgozni Walter Tiedemann-nak. Bár a külső szemlélő úgy látja, hogy ezzel Magda a párt elkötelezett hívei között mozog, azonban senki nem láthatott a színfalak mögé, ahol Walter és Magda erejüket megfeszítve, az életüket kockáztatva segítik a zsidókat. Ezt viszont a leghatékonyabban úgy lehet véghezvinni, ha Magda a tűvonalba áll. Ezért elkezd dolgozni Himmlernél, egy SS vezetőnél, hogy minél több információt szerezzen meg, amit felhasználva Tiedemannal titokban segíthetik a zsidókat.

A fal leomlott, Magda unokája pedig felkeresi azt a rejtélyes házat, amely láttán az érzelmek vihara cikázik át a nagyanyja arcán. Tudni szeretné az igazságot, hogy mi köze volt Magdának a zsidók elpusztításához, és miért birtokol egy olyan házat, amelyet az SS ajándékozott neki. Az igazság azonban bonyolultabb, és felkavaróbb, mint amire számít.

Gondolataim:

Ha az ember egy holokauszt témájú könyvet vesz a kezébe, akkor arra számít, hogy a hírhedt auschwitzi koncentrációs táborban játszódnak az események. Egészen mostanáig én is csak ilyen történetekkel találkoztam. Viszont a Berlin angyalaival megismerhetjük, hogy mi zajlott a „másik oldalon”.

Magda a mindig nyugodt természetével elérte azt, hogy láthatatlan maradjon egy kihalt utcán is. Mert ugyan miben is mesterkedhetne egy SS vezető titkárnője? A legapróbb gyanú is felháborítaná Himmlert. Ezt kihasználva hosszú éveken keresztül próbált meg annyi zsidón segíteni, amennyin csak tudott. Szöktetés, hamis iratok, bújtatás. Bármi, csak menekülni tudjanak.

Csodáltam Magdát. A bátorsága, az elkötelezettsége rendkívüli. Mélységesen bántotta az emberek szeméből felé áradó megvetés, ő mégis hang nélkül tűrte, mert csak így tudta elérni a céljait.

A kötetet egyszerre volt könnyű, és nehéz olvasni. Tárgyilagos kifejezések, rövid párbeszédek jellemezték, azonban eddig csak azt ismerhettük a könyveinkből, ahogy a zsidók megérkeznek a koncentrációs táborokba, és ott milyen borzalmakon kell keresztül menniük. Most végigkövettük az odáig vezető utat, a tárgyalásokat, a számításokat, a terveket. Hogy lehetne a leggazdaságosabban megoldani? Ezért is volt olyan felkavaró olvasni ezt a kötetet. A zsidókat nem embereknek tekintették, hanem egy sötét foltnak, amitől meg kell tisztítani a világot. Nem számít, hogy idős vagy fiatal, férfi vagy nő, kamasz, vagy éppen újszülött csecsemő. Ha zsidó, mennie kell.

Magda unokája, Nina, forró fejű, lázadó fiatal. A nagyanyja szinte mindig el tudja simítani a kilengéseit, azonban amikor Nina Nyugat Berlinbe akar szökni, akkor a börtönt már nem tudja megúszni. Mindenki azt hiszi, hogy vígan éli világát Nyugaton. Amikor visszatér, eltökélt szándéka felkeresni Magda titokzatos házát, és megtudni az igazságot. A börtön megtörte, azonban még mindig forró fejű. Bár már képes mérlegelni a tettei következményeit, és képes előre is gondolkodni.

Nekem nagyon tetszett Nina és Magda karaktere is. Első ránézésre semmi közös nincs bennük, hiába rokonok. Az egyikük harsány, akinek folyamatosan meggyűlik a baja a hatóságokkal, a másikuk csendes, kétszer átgondolja hogy megszólaljon-e. Azonban nekem mégis hasonlóak voltak. Eltökéltek, ambíciózus nők, akik véghez viszik, amit a fejükbe vesznek. 

Megrázó, felkavaró történet volt. Ennyi borzalom, és még csak a töredékét ismerjük. 

Azoknak ajánlom, akik érdeklődnek a 2. világháborús események, illetve a holokauszt iránt.

„Én pedig újra és újra felteszem magamnak a kérdést, hogy mindent megtettünk-e?”

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

by - Itt lehet hozzászólni!

Pippa Grant – Az utolsó facér milliárdos

 

covers_739891.jpgSzerző: Pippa Grant
Cím: Az utolsó facér milliárdos
Kiadó: Kossuth
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 413
 

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Dollármilliárdok ​örököse. Mogorva. Társaságkerülő. És az új álpasim…

„Érzelmileg elérhetetlen”, mondaná bárki, de ez meg sem közelíti az igazságot arról, milyen is Hayes Rutherford valójában. Rideg. Távolságtartó. Magasabb az elefántcsonttornya, mint a Burdzs Kalifa. És ő az évszázad fogása… legalábbis a bankszámlája alapján.
A feladatom egyszerű: távol kell tartanom mindenkit, aki Hayest megkörnyékezi, vagy kerítőként akar „segíteni” ennek az elszigetelt, zsémbes, filmvilágába temetkezett milliárdosnak azáltal, hogy úgy teszek, mintha én lennék az élete szerelme. Cserébe ő nem teszi tönkre az életemet egy aprócska félreértés miatt.
De minél többször pillantom meg benne az igazi embert, annál inkább hiszem, hogy bár a világaink különböznek, sokkal több közös van bennünk annál, mint amire bármelyikünk számított. A villogó dollárjelek és a fényűzés mögé rejtőző férfi az életem szerelme lehet?
Azonban egy milliárdossal folytatott hamis kapcsolat csak addig móka, amíg ki nem tör a botrány…

Az utolsó facér milliárdos egy kedves, humoros történet egy elfuserált gyantázásról, egy nőről, aki nem áll két lábbal a földön, egy férfiról, aki túlságosan is földhözragadt, és egy aranyos kutyáról, aki véletlenül kerítővé válik – legalábbis tesz róla, hogy az álpár ne találja a ruháit, miután kilép a zuhany alól…

 

„Örömet nyerek, ha tudom, hogy több a napfény a világban azáltal, hogy valaki világát akár csak egy percre is beragyogtam.” 

Ez a kötet idei megjelenésű, azonban eddig nem találkoztam vele a közösségi média felületein. A cím figyelem felkeltő, ezért egy percig sem gondolkodtam, hogy el szeretném-e olvasni. 🙂

Nagyon szépen köszönöm a Kossuth Kiadónak a recenziós példányt. 🙂

A történet röviden:

Hayes Rutherford az utolsó facér milliárdos. És szeretne az is maradni. Minden követ megmozgat, hogy távol tartsa magától a nőket, különösen azokat, akiket a családja vonultat fel, mint tökéletes feleség jelölt. A mogorva, társaságkerülő stílusával nem is lenne nehéz dolga, azonban a bankszámlája feledteti a nőkkel, a feléjük áradó ellenszenvet. Egy vételen folytán azonban Begoniával találja szemben magát. A 32 éves elvált rajztanár a rossz helyen van a legrosszabb időpontban. Viszont ha nem akar egy életre eladósodni, akkor kénytelen igent mondani Hayes ajánlatára, ami nem kicsit forgatja fel nemcsak a nyaralásával kapcsolatos terveit, hanem az egész életét is. De minél több időt tölt Hayes-szel és az ő pokróc stílusával, annál inkább rá kell döbbennie, hogy ők ketten nemcsak különböznek egymástól, de hasonlítanak is egymásra. Amikor már kezdene leomlani a sziklafal, amit Hayes maga köré épített, egy botrány derékba töri az eddigi törekvéseiket.

Gondolataim:

A könyv több, mint 400 oldal, de én nem teljesen 3 nap alatt elolvastam. Letehetetlen volt, mint a megáradt folyó, úgy sodort magával a történet. A könyv első harmadán szinte betegre nevettem magam, a végén viszont nem győztem törölgetni a könyveimet. Megható volt, és szívszorító.

A szereplőinket nagyon megszerettem. Begonia imádnivaló a vidám természetével, szerettem ahogy igazán képes volt örülni egy napfelkeltének, vagy egy csésze teának. A válása után keresi önmagát, szeretne kipróbálni új dolgokat, tiszta szívvel énekel még akkor is, ha tudja, hogy nincs tehetsége hozzá. Meg tudja élni a pillanatot, és ez az ami miatt nagyon a szívemhez nőtt. Ha több ilyen személyiség élne a világban, sokkal színesebb, és boldogabb lenne minden, és mindenki.
A habókos kutyájáról ne is beszéljünk. 🙂 Egy ilyen kutya mellett lehet, hogy én rég a föld alá süllyedtem volna. 😀 Vagy remeteként élek egy lakatlan szigeten. 😀

Hayes, a mindig mogorva dollármilliárdos, aki rég el lett könyvelve a család fekete bárányának. Magának való, aki csak egy kis nyugalomra vágyik, és szeretné, ha a családja nem játszaná a kerítő szerepét. Az ő személyiségét is nagyon szerettem, mert érezhető volt már a könyv legelején, hogy volt egy olyan pont az életében, amikor megtört, és elkezdte maga köré húzni azokat a bizonyos falakat. Az ő személyiségfejlődését és az érzelmeinek alakulását követhetjük nyomon a könyvben.

Könnyed, romantikus történet volt, a kellő mennyiségű erotikával, drámával, és jó sok humorral. A párbeszédek, és Begonia kutyájának a kellemetlenebbnél kellemetlenebb húzásai megnevettettek, a történet vége pedig könnyeket csalt a szemembe.

Hayes családjának köszönhetően bepillantást nyerhetünk abba, hogy milyen élete is van egy olyan családnak, akinek dollármilliárdok csücsülnek a bankszámláján. Mennyire ügyelnek arra, hogy még véletlenül se legyenek önmaguk nagyobb társaságban, nehogy  folt essen a család hírnevén. Begoniának köszönhetően pedig megismerjük a másik oldalt, hogy mindehhez a pompához hogy viszonyul egy alacsony béren élő rajztanár, aki csak két hét nyaralást tervezett egyedül, távol a megszokott életétől. 

A könyv váltott szemszögben íródott, amit én különösen szeretek, ugyanis így mind a két főszereplőnk fejébe beleláthatunk. Így jobban meg tudjuk élni velük az érzéseiket, meg tudjuk ismerni a gondolataikat.

Kedves Olvasó, ha egy kellemes kikapcsolódásra vágysz, akkor szívből ajánlom neked ezt a történetet. Nekem nem okozott csalódást, pontosan azt kaptam tőle, amit vártam. 🙂 Sőt, talán kicsit többet is.

Borító:

Ezt a borítót nem lehet nem észrevenni. A szerző neve és a cím feltűnő, szinte kiabál az olvasó felé. A borítón szereplő öltönyös viszont már hétköznapi külsőt ölt a könyvnek. A háttér színe számomra Begoniát idézi. Harsány, vonzza a tekintetet, és pontosan annyira tűnik ki az egész koncepcióból, amennyire Begonia tűnt ki a Rutherford család tagjai közül.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

by - Itt lehet hozzászólni!

Lorraine Brown: A párizsi csatlakozás

covers_739884.jpg

Szerző: Lorraine Brown
Cím: A párizsi csatlakozás
Kiadó: Kossuth Kiadó
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 318

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Ebben ​a romantikus komédiában egy Párizsban rekedt lány ráébred, hogy a téves út időnként épp a megfelelő irányba terel bennünket.

Hannah és a pasija, Simon Amszterdamba tartanak vonattal, és biztosak benne, hogy időben oda fognak érni a fiú húgának az esküvőjére. Arról azonban egyikük sem tud, hogy a szerelvény az éjszaka közepén kettéválik: egyik fele tovább halad Amszterdamba, a másik pedig, amelyiken Hannah ül, Párizs felé robog.
Hannah magára marad a holmijai és a remény nélkül, hogy újra Simonnal legyen, így nincs más lehetősége, mint a napot Párizsban tölteni a következő vonat indulásáig. Mi lehet rosszabb annál, mint hogy az ember egyedül vesztegel egy idegen városban? Mindezt Léóval, a jóképű, de idegesítő franciával kell tennie, aki Hannah-t okolja a saját késése miatt. A balszerencsés események sorozatának köszönhetően a Fény Városában bolyongva Hannah még inkább megbizonyosodik róla, hogy ez a nap egyre csak rosszabb lehet. Ám ahogy magába szívja a város gyönyörű látnivalóit, és egyre több időt tölt Léóval, Hannah ráébred, hogy talán pont ez a váratlan kerülőút tereli őt a felé az élet felé, amit mindig is élni akart…

 

„Muszáj megismernünk az embereket. Meg kell nyílnunk nekik, hogy ők is megnyílhassanak nekünk.” 

Jaj de éreztem, hogy ez az én könyvem lesz. 🙂 Emlékeztek még arra, hogy Európa különböző országaiban játszódó történeteket szeretnék olvasni? (Itt írtam róla:Járjuk be a könyvekkel Európát – Szavak erdeje (blog.hu)). Nos, ez a könyv tökéletes választás Franciaországhoz. 🙂 Nagyon szépen köszönöm a Kossuth Kiadónak a recenziós példányt. 🙂

A történet röviden:

Hannah, és Simon Velencéből Amszterdamba vonatoznak, hogy részt vegyenek Simon testvérének az esküvőjén. A soha véget nem érő vonatozás nem kezdődik zökkenőmentesen. Rohanás, kapkodás, problémák a jegyekkel. És az utazás még el sem kezdődött. Az út során Hannah és Simon külön válnak, és amikor felébrednek, akkor éri őket az igazi döbbenet. A lány ugyanis Párizsban találja magát a holmija, és a pénze nélkül, míg Simon tovább robog a vonattal Amszterdam felé. Hannah el sem tud képzelni ettől borzalmasabb forgatókönyvet, de hamar változik a véleménye. Jobb ötlet hiányában kénytelen a napot Párizsban tölteni egy bosszantó franciával, Léoval. A következő vonat indulásáig azonban Hannah nemcsak a francia fővárost ismeri meg, hanem saját magát is.

Gondolataim:

Szinte faltam a sorokat. Két nap alatt elolvastam a könyvet. Romantikus volt, és kellően humoros. Jókat mosolyogtam, amikor Hannah ráébred, hogy a vonatot szétkapcsolták. Hosszú éveken keresztül vonatoztam, és sokszor eszembe jutott olvasás közben, hogy mennyire féltem annak idején én is, hogy egyszer így járok. Nem is mertem soha elaludni. 😀

Na de vissza a történethez. Érdekes volt olvasni a főhősnőnk jellemfejlődését a történet során. Amikor felszállt a vonatra, akkor még egy mókuskerékben raboskodó lány volt, aki önbizalom nélkül, szinte döntésképtelenül él, és hálás a pasijának, hogy minden krízishelyzetet megold helyette, és neki csak annyi a dolga, hogy elmenjen dolgozni, onnan pedig hazamenjen. Nem élte a saját életét, nem mert nyitni az álmai felé, és inkább feladta önmagát, mert Simon nem helyeselte a döntéseit, vagy egy tanfolyam gondolatát. Ahogy elkezdett eloszlani a szürke köd, és egyre tisztábban kezdett látni, akkor rájött, hogy nem a saját életét éli. És ehhez az kellett, hogy egy olyan helyzetbe kerüljön, amivel eddig még nem találkozott.

Léo karakterét nagyon szerettem. Neki sem volt könnyű élete, zárkózott személyiség, viszont őszinte és határozott, a mának él. Pontosan Hannah ellentéte. Az ő kérdései kellettek ahhoz, hogy a lány kinyissa végre a szemét. Komolyan, mint egy tökéletes pszichológus. 🙂 

A helyszíni leírások, az ételek, mind arra születtek, hogy meghozzák az ember kedvét Franciaországhoz. Hannah és Léo találkozása, közös kalandjaik, és mély beszélgetéseik pedig rávilágítanak arra, hogy az ismeretlen is lehet izgalmas, tanulságos, és bátran kinyithatunk egy új ajtót, ami mögött megtalálhatjuk önmagunkat is.

Borító:

Vidám, és hangulatos. Illik a történethez. Különösen a kiömlött kávé. 😀

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

by - Itt lehet hozzászólni!

Sue Roberts: Bazi nagy olasz vakáció

covers_760401.jpgSzerző: Sue Roberts
Cím: Bazi nagy olasz vakáció
Kiadó: Kossuth Kiadó
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 320
 

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Miután ​egy tragikus balesetben elvesztette élete szerelmét, a harmincéves Gina szenved. Kis vendégháza a brit Tóvidéken ugyan anyagi biztonságot nyújt, de a szívét már nem adja bele.
Amikor megérkezik egy új vendég, Fabio Garcia, Gina szikrát érz, amely emlékezteti, hogy nagyon is él. Fabio jőképű, magas, sötét hajú, döbbenetesen kék szemmel, és ismét megnevetteti Ginát… annyi idő után. A bűntudat visszatartja Ginát, de a barátnői és egy (vagy három) pohár bor Fabio karjába lökik.
Nem komoly, gondolja Gina, épp erre van szüksége, így amikor Fabio meghívja családja omladozó olaszországi villájába, a Comói-tó partjára, igent mond.
Nehéz nem beleszeretni a nagy, homokkő Villa Luciába, fakó tapétájába, zöld zsalugátereibe és Fabióba, aki reggel ágyba hozza a friss kávét. Ám Gina tudja, hová tartozik, és még nem áll készen rá, hogy felfedezze a sármos olasz rejtett mélységeit.
Amikor Gina éppen meggondolná magát, Fabio húga olyan titkot árul el, amely miatt Gina elutazik. És megkönnyebbül. Mert igaza volt, amikor nem nyitotta ki a szívét Fabiónak, amikor otthagyta a villával és a holdfényes tóval együtt… Nem igaz?
Rendkívül izgalmas, szívmelengető romantikus komédia, amely az olvasóval marad jóval elolvasása után is.

 

„Az életnek ugyanis megvan az a furcsa szokása, hogy úgy alakul, ahogy az ember a legkevésbé várná.”

Emlékszem, amikor megláttam a könyv címében, hogy olasz, akkor felcsillant a szemem, elöntött a nosztalgia, és minden porcikámban éreztem, hogy ezt a könyvet el kell olvasnom, mert nagyon szeretni fogom. 🙂 Nyilván, hisz mindent imádok, ami olasz, és köze van Olaszországhoz. 🙂 Nagyon szépen köszönöm a Kossuth Kiadónak a recenziós példányt. 

A történet röviden:

Gina, és a húga, Hannah az angliai Tóvidéken élnek, és együtt vezetik azt a vendégházat, amelyet Gina vásárolt a férjével, még annak a halála előtt. A környéken mindenki ismer mindenkit, azonban Gina az, aki a szívén viseli a környékbeliek sorsát.

A vendégháznak folyamatos a forgalma, és eleinte Fabio is csak egy, a többi vendég közül. Azonban közte, és a gyászoló Gina között hamar szikrázni kezd a levegő. Amikor Fabio megkéri Ginát, hogy utazzon el Olaszországba, és segítsen neki életet lehelni a Comoi-tó partján lévő villába, akkor Gina boldogan igent mond, és elutazik, hogy a férfi segítségére legyen. Minden szépen alakul, Gina a fellegekben jár, egészen addig, amíg meg nem jelenik Fabio húga, aki alaposan felkavarja az állóvizet.

Gondolataim:

Olaszország gyönyörű. A legszebb, legemlékezetesebb nyaralásom a Garda-tóhoz köthető, és azóta van a bakancslistám élén a Comoi-tó is, Toszkána, és az összes olasz nagyváros. Ahogy olvastam a könyvet, újra átéltem azt a napsütéses nyarat, éreztem a pizza illatát (amúgy az igazi olasz pizza tényleg isteni!), éreztem az olasz ételek ízét a számban, újra barangoltam az olasz piacokon, és most, ahogy írom ezeket a sorokat, kedvem támadt inni egy kis Prosecco-t is. 🙂

Ezek az emlékek voltak azok, amelyeket a könyv felelevenített ezeken az esős napokon. Nagyon szerettem olvasni a történetet, kellemes kikapcsolódást nyújtott. Nem tartalmaz mélyenszántó gondolatokat, viszont én pontosan azt kaptam tőle, amit vártam. Kicsit humoros, kellően romantikus, és a megfelelő mennyiségű dráma jellemzi a kötetet. Pontosan egy ilyen olvasmányra volt szükségem, ami simogatja a lelkemet, és elfeledtet velem minden borús gondolatot. 🙂

Aki már találkozott hasonló romantikus, chick lit történettel, annak nem lesz meglepő a könyv egyszerű, mégis kellemes stílusa, és nem fogja csalódottan letenni a kötetet, mert nem volt a végén feleslege dráma, amivel húzná az időt az írónő. Igen, ez egy happy end történet. Van, amikor erre van szüksége az embernek, mert csak egy kis lazításra vágyik. 🙂 Vagy túl sok krimit és thrillert olvasott az utóbbi időben, mint ahogy én is. 😀 

A szereplőink egyszerű, hétköznapi emberek. Vannak jó tulajdonságaik, és rossz döntéseik. De pont ezért szerethető karakterek, mert ettől természetesek. 

Nem volt 100 %-ban tökéletes a könyv, voltak benne hibák, a szövegben elütések, valamint én abban bíztam, hogy több időt töltünk majd a napsütötte Olaszországban az esős Anglia helyett. Ennek ellenére nagyon élveztem az olvasását, különösen a Comoi-tó partján játszódó részeket.

Arra azonban szeretnék mindenkit figyelmeztetni, hogy mielőtt elkezdi olvasni a könyvet, készüljön fel kellő mennyiségű kávéval, ennivalóval, és nasival. Sokszor azt hittem, hogy éhen halok olvasás közben. 😀

Borító:

Imádom. 🙂 Hangulatos, színes, vidám. Ezeken a borongós napokon elég volt csak ránéznem, és máris jobb kedvem lett. 

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

by - Itt lehet hozzászólni!

Jewel E. Ann: Tudom, ki vagy

covers_740950.jpgSzerző: Jewel E. Ann
Cím: Tudom, ki vagy
Kiadó: Kossuth
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 416
 

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Flint ​Hopkinsnak sikerül megtalálnia a tökéletes bérlőt abba a helyiségbe, amely minneapolisi ügyvédi irodája fölött állt üresen. Ellen anyagában nincs semmi kivetnivaló, az ajánlásai jók. És hát nagyon is csinos. Mígnem… Flint rájön, hogy Ellen Rodgers, a hivatásos zeneterepeuta – zenél. Van ott bongó, gitár, éneklés – és nem Beethoven szól zajszűrős fejhallgatón keresztül. Az ügyvéd nem kíméli az életvidám, folyton dúdolgató, és amúgy nagyon is szexi vörös démont, és felmondja az albérletet.
A szerencse azonban Ellen mellé szegődik, ugyanis Flint autista fia, Harrison azonnal megkedveli őt. A fiát egyedül nevelő apa nem tud versenyre kelni a gitárral – és a patkányokkal. Ellen ugyanis patkányokat tart. Ez a nő… Bosszantóan vidám, muszáj mindig Flinthez érnie – megigazgatni a nyakkendőjét, begombolni az ingét, behatolni a személyes terébe, és összezavarni őt. Akkor is… Mennie kell. Se veled, se nélküled kapcsolatukból szép és egyszerre tragikus történet bontakozik ki.

Ez a szexin romantikus vígjáték feltárja, mit akarunk, mire van szükségünk, és milyen döntéseket kell meghozniuk szülőknek és gyerekeknek a túlélés érdekében.

 

„Az érzéseinknél nincs jobb iránytű. Mindig elvezetnek az igazsághoz.” 

Ez a történet meglepett, megnevettetett, megríkatott. Teljesen másra számítottam, mint amit kaptam, viszont nem okozott csalódást. Köszönöm szépen a Kossuth Kiadónak a recenziós példányt.

A történet röviden:

Flint Hopkins neves ügyvéd, aki egyedül neveli autista fiát, Harrisont. Az irodaépületben ahol dolgozik, kiadó egy iroda, amire Ellen le is csap. Ellen zeneterapeuta, és az első foglalkozása után Flint meg is bánja, hogy kiadta a lánynak a helyiséget, ezért két hetet ad a lánynak, hogy másik helyet keressen magának. 

Ellent a zene, és az emberi kontaktusok, érintések éltetik. Amikor minden találkozásuk alkalmával megigazítja Flint nyakkendőjét, megérinti az ingét, nem tudhatja, hogy ezek az érintések közelebb hozzák-e őket egymáshoz, vagy eltávolodnak egymástól. A levegő szinte izzik, amikor egymás közelében vannak, de nemcsak emiatt nehéz az elválás. Harrison ugyanis nagyon megkedveli a zeneterapeutát, de egy nem várt esemény több ezer kilóméterre sodorja őket egymástól. Azonban a nem várt események itt nem érnek véget. 

Gondolataim:

Nagy lendülettel vetettem bele magam az olvasásba. A prológus végén annyira ledöbbentem, hogy elolvastam a fülszöveget, hogy biztos ez az a könyv, amit én el akartam olvasni? Igen, ez volt az. 🙂 Kicsit félve folytattam tovább a történetet, de hamar belelendültem, a végére pedig nagyon megszerettem. Sokat nevettem, és sokat sírtam rajta. Az érzelmi hullámvasút két vége ez a könyv. Egyrészt nagyon szórakoztató, romantikus, erotikával fűtött történet, másrészt viszont végtelenül szomorú. 

Flint 10 éve cipeli a nap 24 órájában a terhet, hogy ő az oka a felesége halálát, ő az oka annak, hogy anya nélkül nő fel a fia, Harry. Szinte éreztem olvasás közben azt az önmarcangolást, ami Flintből áradt. De ott van még Elle is, aki első ránézésre  egy vidám, hóbortos, nagyszájú lány, aki patkányokkal él (komolyan, hogy élhet valaki patkányokkal? Én még a házi egereket sem bírom elviselni, amit az állatkereskedésben lehet venni, nemhogy a patkányokat), de annyira lehet érezni rajta is, hogy ez mind csak álca a külvilág felé.

Két ilyen megtört lélek egy történetben az már nagyon sok lenne, ha nem lenne mellette kompenzálásként a humor, hogy kicsit oldja azt a depresszív hangulatot, amit a sorok kiváltanak az olvasóból.

Harry egy haláli kissrác. Autista, ebből kifolyólag nem úgy éli meg az érzelmeket, ahogy a környezete. Ragaszkodik a megszokott dolgaihoz, nehezen viseli a változást. Viszont elképesztő tehetsége van a zenéhez, és kivételes intelligenciával rendelkezik. És rettenetesen kínos helyzetbe tudja hozni Flintet szinte bárhol. 🙂 Őt nagyon megszerettem, és csodálattal adóztam Elle előtt, ahogy közeledett hozzá lépésről lépésre.

Egy pillanatig nem unatkoztam olvasás közben. Szépen felépített történet volt, bár egyáltalán nem egyszerű, és nem hétköznapi. A főszereplőink kapcsolata túlfűtött erotikával indul, majd ahogy kezdenek érzelmileg is közelebb kerülni egymáshoz, úgy válik minden egyre nehezebbé, és úgy derül fény a szereplőink múltjára.

A zene szerepe a történetben különösen tetszett. Harryn látszott leginkább a változás, ahogy a zenével ki tudta mondani azt, amire egyébként nem volt képes. Ahogy olvastam róla, úgy támadt nekem is kedvem elővenni a gitárt, és azzal kifejezni a gondolataimat.

Borító:

Khm.. hát arcpirító 🙂 Nagyon jó választás volt, ennek több oka is van, de maradjunk inkább annál, hogy így valóban el tudom képzelni Flintet. 🙂

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

by - Itt lehet hozzászólni!

Ruth Cardello: A megtört szívű

covers_754649.jpgSzerző: Ruth Cardello
Cím: A megtört szívű
Kiadó: Kossuth
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 320
 

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​New York Times bestsellerszerzője, Ruth Cordello érzékiségtől és érzelmektől fűtött regényt alkotott. Milliárdos hőse életének talán legkockázatosabb vállalkozásába fog: megpróbál második esélyt adni magának a szerelemre…

Heather Ellis egyedülálló anya, aki bármit megtenne örökbe fogadott kislányáért, Aváért. Az egész internetet képes felforgatni jutalmat ígérő posztjával, hogy megtalálja Ava elveszett, kitömött játékállatkáját. De ki gondolta volna, hogy hirdetésére majd egy gazdag, szívdöglesztő férfi jelentkezik, tekintetében olyan mélységes bánattal, hogy Heather azonnal úgy érzi, törődnie kell vele? Ava szemében a férfi igazi hős, Heather számára viszont életre kelt fantázia, aki egyben komoly kockázatot jelent szépen felépített, boldog életére nézve…

Öt év telt el azóta, hogy Sebastian Romero, a milliárdos befektető, egy tragikus autóbalesetben elveszítette feleségét és meg nem született gyermekét. Élete most már csakis az üzlet körül forog. Érzelmeknek nincs helye benne. Mígnem belebotlik abba az átkozott játékfarkasba és a gyönyörű anyukába, aki tűvé tette érte a világhálót. Lassanként úgy tűnik, a férfi újra képes hinni a szerelemben, ám Sebastian élete, családja és múltja több titkot rejt, mint amennyit Heather elképzelhet. Sőt többet, mint amennyiről maga Sebastian tud. Vajon közösen felépítendő új életüket veszély fenyegeti, ha a titkokra fény derül?

„A siker soha nem fakadhat abból, amit csak félig csinálunk.” 

Már annyira vártam, hogy elkezdjem ezt a könyvet. Meg is lepett rendesen, ahogy befejeztem. 😀 Köszönöm szépen a Kossuth Kiadónak a recenziós példányt.

A történet röviden:

Heather egyedül neveli az örökbefogadott kislányát. Keményen dolgozik, vezeti a saját cégét, ezzel megteremtve a stabil életet kettejüknek. Azonban a kislány boldogságát beárnyékolja, amikor elveszíti legféltettebb kincsét, Farkaskát. Heather mindent megtesz, hogy megtalálja, még az internetet is segítségül hívja, de a remény elszállni látszik, hogy a plüss farkas visszataláljon kicsi gazdájához.

Sebastian, miután egy balesetben elvesztette a feleségét, és meg nem született gyermekét, a munkába menekül, és elképesztő sikereket arat a családi vállalkozásban. Azonban a gyász, és az önvád kiöl belőle szinte minden pozitív emberi tulajdonságot. Egyik nap belebotlik egy ütött-kopott plüss állatba. Csak a szerencsének köszönhető, hogy nem végezte a kukában. Mikor választás híján arra kényszerül, hogy személyesen szolgáltassa vissza a játékot a tulajdonosának, arra nem számít, hogy a gondosan felépített fal, amivel körbe bástyázta magát, megrepedni látszik.

Gondolataim:

Úgy ráéreztem, hogy szeretni fogom ezt a történetet. Izgalmas volt, és kellemes kikapcsolódást nyújtott. Az alap történet sok meglepetést nem tartogatott, mert a fülszöveg sokat elárul a szereplőinkről. Egy egyedülálló anyuka, egy lelkileg összetört, megkeseredett pasi, dráma, szerelem, romantika, fájdalom, egy kis erotika, könnyek, és sok nevetés. Ezek jellemzik leginkább ezt a kötetet. 

A könyv bejárta velem a házat, mert alíg bírtam letenni, állandóan olvastam volna. 🙂 A nyelvezete könnyű, olvasmányos, emiatt gyorsan lehet vele haladni. A párbeszédek könnyeket csalnak az ember szemébe. Nemcsak a humora miatt, hanem a megélt érzelmek miatt is.

A két főszereplő a színskála két véglete. Sebastian a mindig mogorva, összetört, férfi, aki dühös az egész világra, de leginkább saját magára. Nem tudja sem feldolgozni, sem magának megbocsájtani azt, ami azon a bizonyos öt évvel ezelőtti május 20-án történt. Egyik pillanatról a másikra dőlt romokba az élete, amikor elvesztette a feleségét, és a még meg nem született gyermekét.

Heather az egyedülálló anyuka, aki igyekszik a legjobbat kihozni magából, legyen szó gyereknevelésről, vagy akár a cége vezetéséről. Nagyon kevés azoknak a száma, akiket közel enged magához, viszont Sebastiannal ellentétben ő igyekszik az élet napos oldalán maradni. Egy valami azonban közös bennük. Mindketten egy betonkemény falat húztak maguk köré, és akik ezen a falon át tudnak hatolni, azoknak a száma elenyészően csekély.

Számomra sok hasznos gondolatot tartalmazott ez a történet. Leginkább Hetherre néztem fel, aki egyedülálló anyaként látja el a feladatait nap, mint nap. Sokszor vettem észre azt olvasás közben, hogy nekem is erőt ad, pedig én nem egyedül nevelem a gyermekemet.

Nem tagadom, a történet végén elmorzsoltam néhány könnycseppet. Való igaz, hogy romantikus történet, amin jókat lehet nevetni (velem előfordult, hogy hangosan felnevettem olvasás közben 🙂 ), de komolyabb témák is helyet kapnak a lapokon. A gyász feldogozása központi elem, de megemlíthetem az egyedülálló szülői lét nehézségeit, vagy akár a családi kapcsolatokat, Heather esetében annak hiányát is. 

Viszont ahogy látjátok is a borítón, „Milliárdos Corisik” szerepel. Őket titok fedi, viszont abból a kevéske információból, amit kapott belőlük az olvasó, az már felkelti a figyelmet. Én nagyon kíváncsi lettem, bele is vetettem magam az internet bugyraiba, hogy rákeressek a következő részre, hátha abból megtudjuk, hogy kik is ők, és milyen kapcsolat fűzi őket Sebastian családjához. Mert, hogy itt még lesznek érdekes fordulatok, abban biztos vagyok. 🙂

Kellemes kikapcsolódást nyújtott ez a történet is, csak ajánlani tudom mindenkinek. Humoros, romantikus, egy kis erotikával megfűszerezve.

Borító:

Valahogy nem tudtam megbarátkozni vele. Sokkal több van ebben a történetben, de ezt nekem nem adta vissza a borító.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)