Címke: Kossuth_kiadó

by - Itt lehet hozzászólni!

Pippa Grant – Az utolsó facér milliárdos

 

covers_739891.jpgSzerző: Pippa Grant
Cím: Az utolsó facér milliárdos
Kiadó: Kossuth
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 413
 

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Dollármilliárdok ​örököse. Mogorva. Társaságkerülő. És az új álpasim…

„Érzelmileg elérhetetlen”, mondaná bárki, de ez meg sem közelíti az igazságot arról, milyen is Hayes Rutherford valójában. Rideg. Távolságtartó. Magasabb az elefántcsonttornya, mint a Burdzs Kalifa. És ő az évszázad fogása… legalábbis a bankszámlája alapján.
A feladatom egyszerű: távol kell tartanom mindenkit, aki Hayest megkörnyékezi, vagy kerítőként akar „segíteni” ennek az elszigetelt, zsémbes, filmvilágába temetkezett milliárdosnak azáltal, hogy úgy teszek, mintha én lennék az élete szerelme. Cserébe ő nem teszi tönkre az életemet egy aprócska félreértés miatt.
De minél többször pillantom meg benne az igazi embert, annál inkább hiszem, hogy bár a világaink különböznek, sokkal több közös van bennünk annál, mint amire bármelyikünk számított. A villogó dollárjelek és a fényűzés mögé rejtőző férfi az életem szerelme lehet?
Azonban egy milliárdossal folytatott hamis kapcsolat csak addig móka, amíg ki nem tör a botrány…

Az utolsó facér milliárdos egy kedves, humoros történet egy elfuserált gyantázásról, egy nőről, aki nem áll két lábbal a földön, egy férfiról, aki túlságosan is földhözragadt, és egy aranyos kutyáról, aki véletlenül kerítővé válik – legalábbis tesz róla, hogy az álpár ne találja a ruháit, miután kilép a zuhany alól…

 

„Örömet nyerek, ha tudom, hogy több a napfény a világban azáltal, hogy valaki világát akár csak egy percre is beragyogtam.” 

Ez a kötet idei megjelenésű, azonban eddig nem találkoztam vele a közösségi média felületein. A cím figyelem felkeltő, ezért egy percig sem gondolkodtam, hogy el szeretném-e olvasni. 🙂

Nagyon szépen köszönöm a Kossuth Kiadónak a recenziós példányt. 🙂

A történet röviden:

Hayes Rutherford az utolsó facér milliárdos. És szeretne az is maradni. Minden követ megmozgat, hogy távol tartsa magától a nőket, különösen azokat, akiket a családja vonultat fel, mint tökéletes feleség jelölt. A mogorva, társaságkerülő stílusával nem is lenne nehéz dolga, azonban a bankszámlája feledteti a nőkkel, a feléjük áradó ellenszenvet. Egy vételen folytán azonban Begoniával találja szemben magát. A 32 éves elvált rajztanár a rossz helyen van a legrosszabb időpontban. Viszont ha nem akar egy életre eladósodni, akkor kénytelen igent mondani Hayes ajánlatára, ami nem kicsit forgatja fel nemcsak a nyaralásával kapcsolatos terveit, hanem az egész életét is. De minél több időt tölt Hayes-szel és az ő pokróc stílusával, annál inkább rá kell döbbennie, hogy ők ketten nemcsak különböznek egymástól, de hasonlítanak is egymásra. Amikor már kezdene leomlani a sziklafal, amit Hayes maga köré épített, egy botrány derékba töri az eddigi törekvéseiket.

Gondolataim:

A könyv több, mint 400 oldal, de én nem teljesen 3 nap alatt elolvastam. Letehetetlen volt, mint a megáradt folyó, úgy sodort magával a történet. A könyv első harmadán szinte betegre nevettem magam, a végén viszont nem győztem törölgetni a könyveimet. Megható volt, és szívszorító.

A szereplőinket nagyon megszerettem. Begonia imádnivaló a vidám természetével, szerettem ahogy igazán képes volt örülni egy napfelkeltének, vagy egy csésze teának. A válása után keresi önmagát, szeretne kipróbálni új dolgokat, tiszta szívvel énekel még akkor is, ha tudja, hogy nincs tehetsége hozzá. Meg tudja élni a pillanatot, és ez az ami miatt nagyon a szívemhez nőtt. Ha több ilyen személyiség élne a világban, sokkal színesebb, és boldogabb lenne minden, és mindenki.
A habókos kutyájáról ne is beszéljünk. 🙂 Egy ilyen kutya mellett lehet, hogy én rég a föld alá süllyedtem volna. 😀 Vagy remeteként élek egy lakatlan szigeten. 😀

Hayes, a mindig mogorva dollármilliárdos, aki rég el lett könyvelve a család fekete bárányának. Magának való, aki csak egy kis nyugalomra vágyik, és szeretné, ha a családja nem játszaná a kerítő szerepét. Az ő személyiségét is nagyon szerettem, mert érezhető volt már a könyv legelején, hogy volt egy olyan pont az életében, amikor megtört, és elkezdte maga köré húzni azokat a bizonyos falakat. Az ő személyiségfejlődését és az érzelmeinek alakulását követhetjük nyomon a könyvben.

Könnyed, romantikus történet volt, a kellő mennyiségű erotikával, drámával, és jó sok humorral. A párbeszédek, és Begonia kutyájának a kellemetlenebbnél kellemetlenebb húzásai megnevettettek, a történet vége pedig könnyeket csalt a szemembe.

Hayes családjának köszönhetően bepillantást nyerhetünk abba, hogy milyen élete is van egy olyan családnak, akinek dollármilliárdok csücsülnek a bankszámláján. Mennyire ügyelnek arra, hogy még véletlenül se legyenek önmaguk nagyobb társaságban, nehogy  folt essen a család hírnevén. Begoniának köszönhetően pedig megismerjük a másik oldalt, hogy mindehhez a pompához hogy viszonyul egy alacsony béren élő rajztanár, aki csak két hét nyaralást tervezett egyedül, távol a megszokott életétől. 

A könyv váltott szemszögben íródott, amit én különösen szeretek, ugyanis így mind a két főszereplőnk fejébe beleláthatunk. Így jobban meg tudjuk élni velük az érzéseiket, meg tudjuk ismerni a gondolataikat.

Kedves Olvasó, ha egy kellemes kikapcsolódásra vágysz, akkor szívből ajánlom neked ezt a történetet. Nekem nem okozott csalódást, pontosan azt kaptam tőle, amit vártam. 🙂 Sőt, talán kicsit többet is.

Borító:

Ezt a borítót nem lehet nem észrevenni. A szerző neve és a cím feltűnő, szinte kiabál az olvasó felé. A borítón szereplő öltönyös viszont már hétköznapi külsőt ölt a könyvnek. A háttér színe számomra Begoniát idézi. Harsány, vonzza a tekintetet, és pontosan annyira tűnik ki az egész koncepcióból, amennyire Begonia tűnt ki a Rutherford család tagjai közül.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

by - Itt lehet hozzászólni!

Lorraine Brown: A párizsi csatlakozás

covers_739884.jpg

Szerző: Lorraine Brown
Cím: A párizsi csatlakozás
Kiadó: Kossuth Kiadó
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 318

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Ebben ​a romantikus komédiában egy Párizsban rekedt lány ráébred, hogy a téves út időnként épp a megfelelő irányba terel bennünket.

Hannah és a pasija, Simon Amszterdamba tartanak vonattal, és biztosak benne, hogy időben oda fognak érni a fiú húgának az esküvőjére. Arról azonban egyikük sem tud, hogy a szerelvény az éjszaka közepén kettéválik: egyik fele tovább halad Amszterdamba, a másik pedig, amelyiken Hannah ül, Párizs felé robog.
Hannah magára marad a holmijai és a remény nélkül, hogy újra Simonnal legyen, így nincs más lehetősége, mint a napot Párizsban tölteni a következő vonat indulásáig. Mi lehet rosszabb annál, mint hogy az ember egyedül vesztegel egy idegen városban? Mindezt Léóval, a jóképű, de idegesítő franciával kell tennie, aki Hannah-t okolja a saját késése miatt. A balszerencsés események sorozatának köszönhetően a Fény Városában bolyongva Hannah még inkább megbizonyosodik róla, hogy ez a nap egyre csak rosszabb lehet. Ám ahogy magába szívja a város gyönyörű látnivalóit, és egyre több időt tölt Léóval, Hannah ráébred, hogy talán pont ez a váratlan kerülőút tereli őt a felé az élet felé, amit mindig is élni akart…

 

„Muszáj megismernünk az embereket. Meg kell nyílnunk nekik, hogy ők is megnyílhassanak nekünk.” 

Jaj de éreztem, hogy ez az én könyvem lesz. 🙂 Emlékeztek még arra, hogy Európa különböző országaiban játszódó történeteket szeretnék olvasni? (Itt írtam róla:Járjuk be a könyvekkel Európát – Szavak erdeje (blog.hu)). Nos, ez a könyv tökéletes választás Franciaországhoz. 🙂 Nagyon szépen köszönöm a Kossuth Kiadónak a recenziós példányt. 🙂

A történet röviden:

Hannah, és Simon Velencéből Amszterdamba vonatoznak, hogy részt vegyenek Simon testvérének az esküvőjén. A soha véget nem érő vonatozás nem kezdődik zökkenőmentesen. Rohanás, kapkodás, problémák a jegyekkel. És az utazás még el sem kezdődött. Az út során Hannah és Simon külön válnak, és amikor felébrednek, akkor éri őket az igazi döbbenet. A lány ugyanis Párizsban találja magát a holmija, és a pénze nélkül, míg Simon tovább robog a vonattal Amszterdam felé. Hannah el sem tud képzelni ettől borzalmasabb forgatókönyvet, de hamar változik a véleménye. Jobb ötlet hiányában kénytelen a napot Párizsban tölteni egy bosszantó franciával, Léoval. A következő vonat indulásáig azonban Hannah nemcsak a francia fővárost ismeri meg, hanem saját magát is.

Gondolataim:

Szinte faltam a sorokat. Két nap alatt elolvastam a könyvet. Romantikus volt, és kellően humoros. Jókat mosolyogtam, amikor Hannah ráébred, hogy a vonatot szétkapcsolták. Hosszú éveken keresztül vonatoztam, és sokszor eszembe jutott olvasás közben, hogy mennyire féltem annak idején én is, hogy egyszer így járok. Nem is mertem soha elaludni. 😀

Na de vissza a történethez. Érdekes volt olvasni a főhősnőnk jellemfejlődését a történet során. Amikor felszállt a vonatra, akkor még egy mókuskerékben raboskodó lány volt, aki önbizalom nélkül, szinte döntésképtelenül él, és hálás a pasijának, hogy minden krízishelyzetet megold helyette, és neki csak annyi a dolga, hogy elmenjen dolgozni, onnan pedig hazamenjen. Nem élte a saját életét, nem mert nyitni az álmai felé, és inkább feladta önmagát, mert Simon nem helyeselte a döntéseit, vagy egy tanfolyam gondolatát. Ahogy elkezdett eloszlani a szürke köd, és egyre tisztábban kezdett látni, akkor rájött, hogy nem a saját életét éli. És ehhez az kellett, hogy egy olyan helyzetbe kerüljön, amivel eddig még nem találkozott.

Léo karakterét nagyon szerettem. Neki sem volt könnyű élete, zárkózott személyiség, viszont őszinte és határozott, a mának él. Pontosan Hannah ellentéte. Az ő kérdései kellettek ahhoz, hogy a lány kinyissa végre a szemét. Komolyan, mint egy tökéletes pszichológus. 🙂 

A helyszíni leírások, az ételek, mind arra születtek, hogy meghozzák az ember kedvét Franciaországhoz. Hannah és Léo találkozása, közös kalandjaik, és mély beszélgetéseik pedig rávilágítanak arra, hogy az ismeretlen is lehet izgalmas, tanulságos, és bátran kinyithatunk egy új ajtót, ami mögött megtalálhatjuk önmagunkat is.

Borító:

Vidám, és hangulatos. Illik a történethez. Különösen a kiömlött kávé. 😀

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

by - Itt lehet hozzászólni!

Sue Roberts: Bazi nagy olasz vakáció

covers_760401.jpgSzerző: Sue Roberts
Cím: Bazi nagy olasz vakáció
Kiadó: Kossuth Kiadó
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 320
 

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Miután ​egy tragikus balesetben elvesztette élete szerelmét, a harmincéves Gina szenved. Kis vendégháza a brit Tóvidéken ugyan anyagi biztonságot nyújt, de a szívét már nem adja bele.
Amikor megérkezik egy új vendég, Fabio Garcia, Gina szikrát érz, amely emlékezteti, hogy nagyon is él. Fabio jőképű, magas, sötét hajú, döbbenetesen kék szemmel, és ismét megnevetteti Ginát… annyi idő után. A bűntudat visszatartja Ginát, de a barátnői és egy (vagy három) pohár bor Fabio karjába lökik.
Nem komoly, gondolja Gina, épp erre van szüksége, így amikor Fabio meghívja családja omladozó olaszországi villájába, a Comói-tó partjára, igent mond.
Nehéz nem beleszeretni a nagy, homokkő Villa Luciába, fakó tapétájába, zöld zsalugátereibe és Fabióba, aki reggel ágyba hozza a friss kávét. Ám Gina tudja, hová tartozik, és még nem áll készen rá, hogy felfedezze a sármos olasz rejtett mélységeit.
Amikor Gina éppen meggondolná magát, Fabio húga olyan titkot árul el, amely miatt Gina elutazik. És megkönnyebbül. Mert igaza volt, amikor nem nyitotta ki a szívét Fabiónak, amikor otthagyta a villával és a holdfényes tóval együtt… Nem igaz?
Rendkívül izgalmas, szívmelengető romantikus komédia, amely az olvasóval marad jóval elolvasása után is.

 

„Az életnek ugyanis megvan az a furcsa szokása, hogy úgy alakul, ahogy az ember a legkevésbé várná.”

Emlékszem, amikor megláttam a könyv címében, hogy olasz, akkor felcsillant a szemem, elöntött a nosztalgia, és minden porcikámban éreztem, hogy ezt a könyvet el kell olvasnom, mert nagyon szeretni fogom. 🙂 Nyilván, hisz mindent imádok, ami olasz, és köze van Olaszországhoz. 🙂 Nagyon szépen köszönöm a Kossuth Kiadónak a recenziós példányt. 

A történet röviden:

Gina, és a húga, Hannah az angliai Tóvidéken élnek, és együtt vezetik azt a vendégházat, amelyet Gina vásárolt a férjével, még annak a halála előtt. A környéken mindenki ismer mindenkit, azonban Gina az, aki a szívén viseli a környékbeliek sorsát.

A vendégháznak folyamatos a forgalma, és eleinte Fabio is csak egy, a többi vendég közül. Azonban közte, és a gyászoló Gina között hamar szikrázni kezd a levegő. Amikor Fabio megkéri Ginát, hogy utazzon el Olaszországba, és segítsen neki életet lehelni a Comoi-tó partján lévő villába, akkor Gina boldogan igent mond, és elutazik, hogy a férfi segítségére legyen. Minden szépen alakul, Gina a fellegekben jár, egészen addig, amíg meg nem jelenik Fabio húga, aki alaposan felkavarja az állóvizet.

Gondolataim:

Olaszország gyönyörű. A legszebb, legemlékezetesebb nyaralásom a Garda-tóhoz köthető, és azóta van a bakancslistám élén a Comoi-tó is, Toszkána, és az összes olasz nagyváros. Ahogy olvastam a könyvet, újra átéltem azt a napsütéses nyarat, éreztem a pizza illatát (amúgy az igazi olasz pizza tényleg isteni!), éreztem az olasz ételek ízét a számban, újra barangoltam az olasz piacokon, és most, ahogy írom ezeket a sorokat, kedvem támadt inni egy kis Prosecco-t is. 🙂

Ezek az emlékek voltak azok, amelyeket a könyv felelevenített ezeken az esős napokon. Nagyon szerettem olvasni a történetet, kellemes kikapcsolódást nyújtott. Nem tartalmaz mélyenszántó gondolatokat, viszont én pontosan azt kaptam tőle, amit vártam. Kicsit humoros, kellően romantikus, és a megfelelő mennyiségű dráma jellemzi a kötetet. Pontosan egy ilyen olvasmányra volt szükségem, ami simogatja a lelkemet, és elfeledtet velem minden borús gondolatot. 🙂

Aki már találkozott hasonló romantikus, chick lit történettel, annak nem lesz meglepő a könyv egyszerű, mégis kellemes stílusa, és nem fogja csalódottan letenni a kötetet, mert nem volt a végén feleslege dráma, amivel húzná az időt az írónő. Igen, ez egy happy end történet. Van, amikor erre van szüksége az embernek, mert csak egy kis lazításra vágyik. 🙂 Vagy túl sok krimit és thrillert olvasott az utóbbi időben, mint ahogy én is. 😀 

A szereplőink egyszerű, hétköznapi emberek. Vannak jó tulajdonságaik, és rossz döntéseik. De pont ezért szerethető karakterek, mert ettől természetesek. 

Nem volt 100 %-ban tökéletes a könyv, voltak benne hibák, a szövegben elütések, valamint én abban bíztam, hogy több időt töltünk majd a napsütötte Olaszországban az esős Anglia helyett. Ennek ellenére nagyon élveztem az olvasását, különösen a Comoi-tó partján játszódó részeket.

Arra azonban szeretnék mindenkit figyelmeztetni, hogy mielőtt elkezdi olvasni a könyvet, készüljön fel kellő mennyiségű kávéval, ennivalóval, és nasival. Sokszor azt hittem, hogy éhen halok olvasás közben. 😀

Borító:

Imádom. 🙂 Hangulatos, színes, vidám. Ezeken a borongós napokon elég volt csak ránéznem, és máris jobb kedvem lett. 

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

by - Itt lehet hozzászólni!

Jewel E. Ann: Tudom, ki vagy

covers_740950.jpgSzerző: Jewel E. Ann
Cím: Tudom, ki vagy
Kiadó: Kossuth
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 416
 

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Flint ​Hopkinsnak sikerül megtalálnia a tökéletes bérlőt abba a helyiségbe, amely minneapolisi ügyvédi irodája fölött állt üresen. Ellen anyagában nincs semmi kivetnivaló, az ajánlásai jók. És hát nagyon is csinos. Mígnem… Flint rájön, hogy Ellen Rodgers, a hivatásos zeneterepeuta – zenél. Van ott bongó, gitár, éneklés – és nem Beethoven szól zajszűrős fejhallgatón keresztül. Az ügyvéd nem kíméli az életvidám, folyton dúdolgató, és amúgy nagyon is szexi vörös démont, és felmondja az albérletet.
A szerencse azonban Ellen mellé szegődik, ugyanis Flint autista fia, Harrison azonnal megkedveli őt. A fiát egyedül nevelő apa nem tud versenyre kelni a gitárral – és a patkányokkal. Ellen ugyanis patkányokat tart. Ez a nő… Bosszantóan vidám, muszáj mindig Flinthez érnie – megigazgatni a nyakkendőjét, begombolni az ingét, behatolni a személyes terébe, és összezavarni őt. Akkor is… Mennie kell. Se veled, se nélküled kapcsolatukból szép és egyszerre tragikus történet bontakozik ki.

Ez a szexin romantikus vígjáték feltárja, mit akarunk, mire van szükségünk, és milyen döntéseket kell meghozniuk szülőknek és gyerekeknek a túlélés érdekében.

 

„Az érzéseinknél nincs jobb iránytű. Mindig elvezetnek az igazsághoz.” 

Ez a történet meglepett, megnevettetett, megríkatott. Teljesen másra számítottam, mint amit kaptam, viszont nem okozott csalódást. Köszönöm szépen a Kossuth Kiadónak a recenziós példányt.

A történet röviden:

Flint Hopkins neves ügyvéd, aki egyedül neveli autista fiát, Harrisont. Az irodaépületben ahol dolgozik, kiadó egy iroda, amire Ellen le is csap. Ellen zeneterapeuta, és az első foglalkozása után Flint meg is bánja, hogy kiadta a lánynak a helyiséget, ezért két hetet ad a lánynak, hogy másik helyet keressen magának. 

Ellent a zene, és az emberi kontaktusok, érintések éltetik. Amikor minden találkozásuk alkalmával megigazítja Flint nyakkendőjét, megérinti az ingét, nem tudhatja, hogy ezek az érintések közelebb hozzák-e őket egymáshoz, vagy eltávolodnak egymástól. A levegő szinte izzik, amikor egymás közelében vannak, de nemcsak emiatt nehéz az elválás. Harrison ugyanis nagyon megkedveli a zeneterapeutát, de egy nem várt esemény több ezer kilóméterre sodorja őket egymástól. Azonban a nem várt események itt nem érnek véget. 

Gondolataim:

Nagy lendülettel vetettem bele magam az olvasásba. A prológus végén annyira ledöbbentem, hogy elolvastam a fülszöveget, hogy biztos ez az a könyv, amit én el akartam olvasni? Igen, ez volt az. 🙂 Kicsit félve folytattam tovább a történetet, de hamar belelendültem, a végére pedig nagyon megszerettem. Sokat nevettem, és sokat sírtam rajta. Az érzelmi hullámvasút két vége ez a könyv. Egyrészt nagyon szórakoztató, romantikus, erotikával fűtött történet, másrészt viszont végtelenül szomorú. 

Flint 10 éve cipeli a nap 24 órájában a terhet, hogy ő az oka a felesége halálát, ő az oka annak, hogy anya nélkül nő fel a fia, Harry. Szinte éreztem olvasás közben azt az önmarcangolást, ami Flintből áradt. De ott van még Elle is, aki első ránézésre  egy vidám, hóbortos, nagyszájú lány, aki patkányokkal él (komolyan, hogy élhet valaki patkányokkal? Én még a házi egereket sem bírom elviselni, amit az állatkereskedésben lehet venni, nemhogy a patkányokat), de annyira lehet érezni rajta is, hogy ez mind csak álca a külvilág felé.

Két ilyen megtört lélek egy történetben az már nagyon sok lenne, ha nem lenne mellette kompenzálásként a humor, hogy kicsit oldja azt a depresszív hangulatot, amit a sorok kiváltanak az olvasóból.

Harry egy haláli kissrác. Autista, ebből kifolyólag nem úgy éli meg az érzelmeket, ahogy a környezete. Ragaszkodik a megszokott dolgaihoz, nehezen viseli a változást. Viszont elképesztő tehetsége van a zenéhez, és kivételes intelligenciával rendelkezik. És rettenetesen kínos helyzetbe tudja hozni Flintet szinte bárhol. 🙂 Őt nagyon megszerettem, és csodálattal adóztam Elle előtt, ahogy közeledett hozzá lépésről lépésre.

Egy pillanatig nem unatkoztam olvasás közben. Szépen felépített történet volt, bár egyáltalán nem egyszerű, és nem hétköznapi. A főszereplőink kapcsolata túlfűtött erotikával indul, majd ahogy kezdenek érzelmileg is közelebb kerülni egymáshoz, úgy válik minden egyre nehezebbé, és úgy derül fény a szereplőink múltjára.

A zene szerepe a történetben különösen tetszett. Harryn látszott leginkább a változás, ahogy a zenével ki tudta mondani azt, amire egyébként nem volt képes. Ahogy olvastam róla, úgy támadt nekem is kedvem elővenni a gitárt, és azzal kifejezni a gondolataimat.

Borító:

Khm.. hát arcpirító 🙂 Nagyon jó választás volt, ennek több oka is van, de maradjunk inkább annál, hogy így valóban el tudom képzelni Flintet. 🙂

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

by - Itt lehet hozzászólni!

Ruth Cardello: A megtört szívű

covers_754649.jpgSzerző: Ruth Cardello
Cím: A megtört szívű
Kiadó: Kossuth
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 320
 

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​New York Times bestsellerszerzője, Ruth Cordello érzékiségtől és érzelmektől fűtött regényt alkotott. Milliárdos hőse életének talán legkockázatosabb vállalkozásába fog: megpróbál második esélyt adni magának a szerelemre…

Heather Ellis egyedülálló anya, aki bármit megtenne örökbe fogadott kislányáért, Aváért. Az egész internetet képes felforgatni jutalmat ígérő posztjával, hogy megtalálja Ava elveszett, kitömött játékállatkáját. De ki gondolta volna, hogy hirdetésére majd egy gazdag, szívdöglesztő férfi jelentkezik, tekintetében olyan mélységes bánattal, hogy Heather azonnal úgy érzi, törődnie kell vele? Ava szemében a férfi igazi hős, Heather számára viszont életre kelt fantázia, aki egyben komoly kockázatot jelent szépen felépített, boldog életére nézve…

Öt év telt el azóta, hogy Sebastian Romero, a milliárdos befektető, egy tragikus autóbalesetben elveszítette feleségét és meg nem született gyermekét. Élete most már csakis az üzlet körül forog. Érzelmeknek nincs helye benne. Mígnem belebotlik abba az átkozott játékfarkasba és a gyönyörű anyukába, aki tűvé tette érte a világhálót. Lassanként úgy tűnik, a férfi újra képes hinni a szerelemben, ám Sebastian élete, családja és múltja több titkot rejt, mint amennyit Heather elképzelhet. Sőt többet, mint amennyiről maga Sebastian tud. Vajon közösen felépítendő új életüket veszély fenyegeti, ha a titkokra fény derül?

„A siker soha nem fakadhat abból, amit csak félig csinálunk.” 

Már annyira vártam, hogy elkezdjem ezt a könyvet. Meg is lepett rendesen, ahogy befejeztem. 😀 Köszönöm szépen a Kossuth Kiadónak a recenziós példányt.

A történet röviden:

Heather egyedül neveli az örökbefogadott kislányát. Keményen dolgozik, vezeti a saját cégét, ezzel megteremtve a stabil életet kettejüknek. Azonban a kislány boldogságát beárnyékolja, amikor elveszíti legféltettebb kincsét, Farkaskát. Heather mindent megtesz, hogy megtalálja, még az internetet is segítségül hívja, de a remény elszállni látszik, hogy a plüss farkas visszataláljon kicsi gazdájához.

Sebastian, miután egy balesetben elvesztette a feleségét, és meg nem született gyermekét, a munkába menekül, és elképesztő sikereket arat a családi vállalkozásban. Azonban a gyász, és az önvád kiöl belőle szinte minden pozitív emberi tulajdonságot. Egyik nap belebotlik egy ütött-kopott plüss állatba. Csak a szerencsének köszönhető, hogy nem végezte a kukában. Mikor választás híján arra kényszerül, hogy személyesen szolgáltassa vissza a játékot a tulajdonosának, arra nem számít, hogy a gondosan felépített fal, amivel körbe bástyázta magát, megrepedni látszik.

Gondolataim:

Úgy ráéreztem, hogy szeretni fogom ezt a történetet. Izgalmas volt, és kellemes kikapcsolódást nyújtott. Az alap történet sok meglepetést nem tartogatott, mert a fülszöveg sokat elárul a szereplőinkről. Egy egyedülálló anyuka, egy lelkileg összetört, megkeseredett pasi, dráma, szerelem, romantika, fájdalom, egy kis erotika, könnyek, és sok nevetés. Ezek jellemzik leginkább ezt a kötetet. 

A könyv bejárta velem a házat, mert alíg bírtam letenni, állandóan olvastam volna. 🙂 A nyelvezete könnyű, olvasmányos, emiatt gyorsan lehet vele haladni. A párbeszédek könnyeket csalnak az ember szemébe. Nemcsak a humora miatt, hanem a megélt érzelmek miatt is.

A két főszereplő a színskála két véglete. Sebastian a mindig mogorva, összetört, férfi, aki dühös az egész világra, de leginkább saját magára. Nem tudja sem feldolgozni, sem magának megbocsájtani azt, ami azon a bizonyos öt évvel ezelőtti május 20-án történt. Egyik pillanatról a másikra dőlt romokba az élete, amikor elvesztette a feleségét, és a még meg nem született gyermekét.

Heather az egyedülálló anyuka, aki igyekszik a legjobbat kihozni magából, legyen szó gyereknevelésről, vagy akár a cége vezetéséről. Nagyon kevés azoknak a száma, akiket közel enged magához, viszont Sebastiannal ellentétben ő igyekszik az élet napos oldalán maradni. Egy valami azonban közös bennük. Mindketten egy betonkemény falat húztak maguk köré, és akik ezen a falon át tudnak hatolni, azoknak a száma elenyészően csekély.

Számomra sok hasznos gondolatot tartalmazott ez a történet. Leginkább Hetherre néztem fel, aki egyedülálló anyaként látja el a feladatait nap, mint nap. Sokszor vettem észre azt olvasás közben, hogy nekem is erőt ad, pedig én nem egyedül nevelem a gyermekemet.

Nem tagadom, a történet végén elmorzsoltam néhány könnycseppet. Való igaz, hogy romantikus történet, amin jókat lehet nevetni (velem előfordult, hogy hangosan felnevettem olvasás közben 🙂 ), de komolyabb témák is helyet kapnak a lapokon. A gyász feldogozása központi elem, de megemlíthetem az egyedülálló szülői lét nehézségeit, vagy akár a családi kapcsolatokat, Heather esetében annak hiányát is. 

Viszont ahogy látjátok is a borítón, „Milliárdos Corisik” szerepel. Őket titok fedi, viszont abból a kevéske információból, amit kapott belőlük az olvasó, az már felkelti a figyelmet. Én nagyon kíváncsi lettem, bele is vetettem magam az internet bugyraiba, hogy rákeressek a következő részre, hátha abból megtudjuk, hogy kik is ők, és milyen kapcsolat fűzi őket Sebastian családjához. Mert, hogy itt még lesznek érdekes fordulatok, abban biztos vagyok. 🙂

Kellemes kikapcsolódást nyújtott ez a történet is, csak ajánlani tudom mindenkinek. Humoros, romantikus, egy kis erotikával megfűszerezve.

Borító:

Valahogy nem tudtam megbarátkozni vele. Sokkal több van ebben a történetben, de ezt nekem nem adta vissza a borító.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

by - Itt lehet hozzászólni!

Manuela Inusa: Teázó a boldogsághoz

covers_720479.jpg

Szerző: Manuela Inusa
Cím: Teázó a boldogsághoz
Kiadó: Kossuth
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 254

Isten hozott a Valerie Lane-en, a világ legromantikusabb utcácskájában!

A Laurie’s Tea Corner büszke tulajdonosának a hobbija a hivatása. Laurie elégedett: a világ minden tájáról isteni teákat árusít, otthonos üzletét kellemes illat lengi be, a vendégei pedig szívesen térnek be hozzá, hiszen a boltocska ugyanazt a harmóniát és melegséget sugározza, mint a tulajdonosa. Laurie bár már hónapok óta Barryről, a jóképű teakereskedőről álmodik, a szerelem terén mindezidáig nem nem volt szerencsés. Barátnői szerint ezen nyomban változtatni kell, így hát rögvest tervet kovácsolnak…

 

„Ám aki túl sokat vár, csak csalódásra számíthat.” 

Erre a könyvre a borítója és a címe miatt figyeltem fel, és úgy éreztem, hogy az én romantikus lelkemnek biztos, hogy tetszeni fog. (Most komolyan, ezzel a címmel, és külsővel, lehet rossz egy könyv? Na ugye, hogy nem 😀 ) Nagyon szépen köszönöm a Kossuth Kiadónak a recenziós példányt.

A történet röviden:

A Valerie Lane utcában egymást érik a hangulatos boltok, amelyeknek a tulajdonosai követve a hagyományt, őszinte barátságot ápolnak egymással. Ebben az utcában megtalálható Laurie teaüzlete, Keira csokiboltja, Susan fonalparadicsoma, Orchid ajándéküzlete, és Ruby régiségeket árusító kis üzlete. A lányok minden szerdán összegyűlnek, beszélgetnek, élvezik egymás társaságát. 

Laurie 32 éves, vagyonos családból származik, ezért nem meglepő, hogy a szülei nem nézték jó szemmel, hogy tea üzletet szeretne nyitni. A lány kitartott az álmai mellett, megnyitotta a teázóját, azonban az igaz szerelem csak nem akart bekopogtatni az ajtaján. Egészen addig, amíg egy teakereskedő, Berry be nem toppant az ajtón, és ezzel együtt Laurie szívébe. Hónapokon keresztül tartó plátói rajongás, esetlen mondatok, és összeszedetlen mozgás. Ez mind Laurie, amikor Berry a közelében van. De vajon a fiú viszonozza az érzéseit?

Gondolataim:

A lehető legjobbkor döntöttem a könyv olvasása mellett. Ledöntött a lábamról egy betegség, és nem szerettem volna túl mély gondolatokat megfogalmazó történetet kézbe venni, ezért úgy gondoltam, hogy ez a romantikus könyvecske ideális olvasmány lesz. Nem mellesleg imádom a teát, ilyenkor, augusztusban napi szinten fogyasztom. Így várom az őszt. 🙂

Na de vissza a történethez. Amikor elkezdtem olvasni a könyvet, akkor egy kicsit megijedtem, hogy nem fog szólni gyakorlatilag semmiről. Laurie félénk természete, és a 32 éve együtt nekem valahogy kissé hihetetlen volt. De egyszer csak azt vettem észre, hogy a könyv felét már elolvastam. Lendületes volt, vicces, mégis elgondolkodtató. Nekem többet adott, mint egy egyszerű hétvégi kis limonádé olvasmányt.

Az események szépen csordogálnak a medrükben, néhol megjelenik a kötelező dráma, egy senkit nem tisztelő ex, viszont a történet lendülete viszi magával az olvasót. Engem is ez marasztalt, alíg tudtam letenni.

De mint ahogy korábban említettem, ebben a könyvben több van, mint ami elsőre feltűnhet az olvasónak. Az öt lány megmutatja, hogy igaz barátság valóban létezik. Az önzetlen segítségnyújtás, egy kedves gesztus, egy ölelés, nem kerül szinte semmibe, mégis hatalmas örömet tud okozni. Annak aki adja, és annak is, aki kapja. Ezen kívül számomra plusz pont, hogy követték az álmaikat, nem féltek belevágni valami újba. 

Ennek a könyvnek a főszereplője Laurie, akinek szépen lassan megismerjük élete fontos eseményeit, fordulópontjait, de egy-egy félmondattal a lányok életébe is bepillantást nyerhetünk. Mindegyik egy egyéniség, én pedig nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy milyen életük volt addig, amíg meg nem találták a Valerie Lane-t.

Amit negatívumként el tudok mondani, az nem a történethez, sokkal inkább a személyekhez, személyiségekhez kapcsolódik. Leginkább Laurie és Berry kapcsolatához. Számomra hiányzott a kommunikáció. A saját életüket könnyíthették volna meg, ha néha őszintén a másik elé állnak. Hiszen felnőtt emberek. 🙂

Ami viszont tetszett, hogy Laurie üzletében nincs olyan probléma, amit egy kellemes ízű tea meg ne oldana. Ami meg különösen plusz pont, azok a könyv végén található receptek. Na azokat már most imádom. 🙂 Biztos, hogy fogok én is kísérletezni velük. 🙂 

Kellemes kikapcsolódás volt ez a kötet. Azoknak ajánlom, akik szeretik a helyenként humoros, néha elgondolkodtató történeteket, és egy hétvégi esős délutánon nem szeretnének nagyon mély gondolatokat megfogalmazó könyvet kézbe venni, csak egy tea mellett kikapcsolódnának egy kicsit. 

Borító:

Imádom. Annyira hangulatos! Ránézek a borítóra, és kedvem támad teázót nyitni. 🙂

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

by - Itt lehet hozzászólni!

Minna Lindgren: Nyomozás az Alkonypagonyban

covers_737511.jpg

Szerző: Minna Lindgren
Cím: Nyomozás az Alkonypagonyban
Kiadó: Kossuth Kiadó
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 352

Ki ​gondolná, hogy a helsinki Alkonypagyony Idősotthonban mindenféle bűncselekmények történnek: gyanús halálesetek, hamisítások, lopások, gyógyszerügyletek? Az otthon két 90 év fölötti lakója, Siiri és Irma biztosan nem.

A barátnők élete, ahogy a többi lakóé is, leginkább abból áll, hogy vörösborozással, villamosozással és az egyre gyakoribb temetésekkel próbálják agyonütni az időt. Az Alkonyligetben történt szokatlan dolgok felderítése azonban érdekesebbnek bizonyul számukra, mint a kártyaparti a Nagykövettel, Anna-Liisával és a Kalapos Hölggyel – nem is beszélve az örökös kézimunkázásról, tornázásról és tangóharmonika-estekről, amelyeken inkább csak a személyzet iránti szánalomból vesznek részt az otthon lakói.

Minna Lindgren kíméletlenül humoros trilógiájának első kötetében megismerhetjük a lélekben nagyon is fiatal, minden lében kanál Siirit és Irmát, akik korukat meghazudtoló energiával vetik bele magukat a gyanúsabbnál gyanúsabb ügyek felgöngyölítésébe. Irma néniék kedvenc időtöltése, a villamosozás révén szinte elénk tárul a finn főváros, miközben a csetlő-botló nagyikkal együtt sírunk és nevetünk – leginkább nevetünk! – elképesztő kalandjaikon.

A Nyomozás az Alkonypagonyban szívmelengető történet öregkorról, barátságról és magáról az életről, egy teljesen átlagos idősotthonban, ahol a halálnál is rosszabb, ha a demenciaosztályra kerül az ember gyógyszeres kezelésre, és a legélesebb eszű öregnek sem sikerül teljesen kibogoznia az összekuszálódott szálakat.

 

„Az öregséggel együtt jár a magány, azzal nem lehet mit kezdeni. Azok az öregek is magányosnak érezték magukat, akiknek bőven akadt elfoglaltságuk, és mindennap találkoztak valakivel. Senkinek nem szabad a telefon mellett ücsörögnie, és azon keseregnie, hogy soha nem szól.”

Ahogy az előző posztomban már olvashattátok, ezzel a könyvvel nyitom meg a „Járjuk be könyvekkel Európát” állandó sorozatomat a blogon. 🙂 (Részletek itt: Járjuk be a könyvekkel Európát – Szavak erdeje (blog.hu) ) Remélem sokan csatlakoztok hozzám ezen az utazáson. 🙂 Az első állomásom Finnország, és mi lehetne tökéletesebb könyv ehhez, mint a Kossuth Kiadó gondozásában megjelent Nyomozás az Alkonypagonyban című kötet. 🙂 Nagyon köszönöm a Kiadónak a recenziós példányt.

A történet röviden:

Az Alkonypagony idősek otthonában játszódik a történetünk. A főszereplőink az otthon lakói, de leginkább Siiri, Irma és Anna-Liisa. Mindhárman 90 fölöttiek, és a korukhoz képest kitűnő egészségnek örvendenek. Néha elfelejtenek ezt-azt, kicsit lassabban közlekednek, de a figyelmüket nem kerüli el az otthon falai között egymást érő, aggasztó események. Rejtélyes haláleset, a semmiből előbukkanó receptek, gyógyszerek, és az igénybe nem vett szolgáltatásokért felszámolt tetemes mennyiségű pénz.

A három idős nő elhatározza, hogy felgöngyölíti ezeket a rejtélyeket. Az sem tántorítja el őket, hogy sorra akadályokba ütköznek, és az otthon dolgozói sem nézik jó szemmel, hogy a három barátnő ilyen aktívan tölti a napjait.

Gondoltaim:

Ez a könyv egyszerre volt szórakoztató, nagyon humoros, és mindemellett végtelenül szomorú. Nagyon jókat mosolyogtam az időseken. Nekem nagyon szimpatikusak voltak. Sokszor eszembe jutott, hogy 90 felett én is szeretnék ilyen egészségi állapotnak örvendeni. 🙂

A három barátnő teljesen különböző személyiség volt. Irma a bohókás, belül örök fiatal, Siiri a visszahúzódó, kissé félénk, és Anna-Liisa, akitől még én is vigyázzba álltam, ha ráparancsolt valakire. 😀 Jól szórakoztam a viccelődéseiken, azon, ahogyan saját magukon nevetnek.

Viszont ne gondolja senki, hogy ez csak egy könnyed, humoros kis olvasmány, mert nem az. Én sokszor már szinte remegtem a dühtől, hogy egyes emberek (és nem szívesen használom most ezt a szót, hogy emberek, mert az ilyen nem ember), mit meg nem engednek maguknak védtelen idősekkel szemben. Bár a történet Finnországban játszódik, de sajnos akár nálunk, Magyarországon is íródhatott volna. 

Ami nekem olvasás közben nagyon szúrta a szememet, az a tegeződés. Amikor egy 90 feletti idős ember bemegy pl. egy bankba, nehogy már letegezze az ügyintéző. Én úgy gondolom, hogy a tisztelet mindenkit megillet, pláne egy szépkorú embert. Az a minimum, hogy nem tegezzük. Szerintem. Mint negatívum, ezt az egyet tudom megemlíteni erről a történetről.

A nagyik egyébként nagyon szerethető karakterek voltak. Kicsit feledékenyek, kicsit lassúak, kicsit hiszékenyek, de bíztak az ösztöneikben. (Lássuk be, aki túlélt egy háborút, azt olyan könnyen nem győzheti le egy Virpi féle dolgozó – akit egyébként szívből gyűlöltem). De igyekeztek mindent kihozni az adott napból, ami az erejükből telt. Olvastak, kártyáztak, patakokban folyt a bor, és villamosoztak. Csak úgy szórakozásból, mert megtehetik. Általuk az olvasó is bejárhatta Helsinkit, megismerhette az épületeket, a villamosvonalakat. Sokszor én is rákerestem a neten egy-egy épületre, hogy könnyebben oda tudjam képzelni magam. 

A történet narrátora Siiri. Az ő szemein keresztül látjuk az Alkonypagony lakóit, követjük az eseményeket. Az elbeszélés néha kicsit zavaros, kicsit csapongó, de ettől hiteles. Én szívesen leültem volna vele beszélgetni egy kicsit. 

Én mindenkinek ajánlom ezt a történetet, mert nemcsak szórakoztató, de tanulságos is. Már nagyon várom a folytatást.

Borító:

Kedves, aranyos ez a borító. 🙂 A nagyik „nyomoznak”, viszont emögött a gyermeki borító mögött komoly témák sorakoznak.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

by - Itt lehet hozzászólni!

Tracy Rees: A vidéki templom titkai

covers_721786.jpgSzerző: Tracy Rees
Cím: A vidéki templom titka
Kiadó: Kossuth Kiadó
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 318
 

„Talán ​ez mentette meg az életem…” – Gwen szeme megakadt a régi vendégkönyvben lévő sietős macskakaparáson. És máris a bájos Hopley-t övező rejtély kellős közepén találta magát…

Egy családi tragédia következtében Gwen Stanley összetört szívvel magára marad. Nincs kihez fordulnia, így Mary nagynénje hopley-i házába menekül, az angol vidék egy távoli szegletébe. A szélfútta mezőket járva a múltba réved, és életében most először elveszettnek érzi magát.

Egészen addig, míg be nem lép a falu szélén található bájos, ám elhagyatott templomba, ahol egy könyvre bukkan, tele a helybéliek titkaival, és nekilát, hogy kibogozza a rejtélyt, ami a zárt kis közösség központi alakjait érinti.

Amikor Gwen belebotlik a helyi, jóképű művészbe, Jarvisbe, azonnal megérzi a köztük lévő vonzalmat. Megosztja a férfival a könyvet és a titkokat, és együtt próbálják felkutatni az asszonyt, aki kulcs lehet a rejtélyhez, és segíthet megmenteni a kis templomot.

Gwen lassan beleszeret Javisbe, de időközben felfedez valamit a férfi múltjában. Tényleg bízhat benne? És a könyvbeli rejtély közelebb hozza őket egymáshoz, vagy összetöri Gwen meggyötört szívét?

 

„Ha meg sem próbálod, az már kudarc.” 

Egy nagyon zűrös, és feszültséggel teli időszakban vettem kézbe a könyvet, mert éreztem, hogy most van itt az ideje, hogy elolvassam. Nagyon hálás vagyok a Kossuth Kiadónak, nemcsak azért, hogy elhozta nekünk, olvasóknak ezt a csoda történetet, hanem az együttműködésért is.

A történet röviden:

Gwen a nagynénjénél lakik a szülei halála óta. Heti 2 nap dolgozik, ideje, mint a tenger, azonban mégsem tudja kihasználni a mindennapokat. Az egyik biztos pont az életében a vasárnapi mise. Azonban amikor megtudja, hogy a szeretett templomnak meg vannak számlálva a napjai, akkor hirtelen elhatározásból jelentkezik önkéntesnek, hogy adományokat gyűjtsön a látogatók könyvében szereplő adatok alapján a templom megmentésére. Egy embernek ez hatalmas munka lenne, azonban mégis ő van a legjobban meglepődve, amikor a segítője Jarvis lesz, akiről köztudott, hogy több időt tölt ivással és bulizással, mint bármi mással. A közös munka azonban új ajtókat nyit ki mindkettejük számára.

Gondolataim:

Ez a történet a lehető legjobbkor talált meg. Pontosan egy ilyen romantikus, egyszerű, és mégis izgalmas könyvre vágytam, aminek az eseményei szépen csordogálnak a saját kis medrükben felesleges dráma nélkül. Tökéletes olvasmány akár egy vízparti nyaraláshoz, akár egy esős hétvégéhez. Nekem a sok zűrzavar mellett szinte simogatta a lelkemet.

A főszereplőink különcök, és ha a jellemüket nézzük, nem is állhatnának távolabb egymástól. Gwen a szűkszavú, visszahúzódó lány, és Jarvis a „kocsmák királya”. Azonban egy valami közös bennük. Egyikük sem találja a helyét a világban. Bár teljesen különbözőek, és mindkettejüknek megvan az oka, hogy miért jelentkezett önkéntesnek a templom megmentéséhez, a közös munka végül elindítja őket egy olyan úton, amire szükségük volt ahhoz, hogy megtalálják önmagukat.

A regény során a jellemfejlődésük nagyon tetszett. Kíváncsi voltam, hogy meddig jutnak, tudva azt, hogy honnan indultak. Gwen lelkesedése a látogatók könyve iránt különösen tetszett. Emlékeim szerint én csak egyszer írtam életem során ilyen könyvbe, de ez után a történet után biztos, hogy gyakrabban fogok. Soha nem lehet tudni. 🙂

Szerettem olvasni, ahogy a teljesen eltérő személyiségek hogyan támogatják egymást, és hogyan lesz két idegen ember egymás támasza, és igaz barátja. 

Hopley igazán hangulatos, én szívesen élnék ott. Az adományozók pedig olyanok együtt, mint egy nagy család. A karakterkidolgozásuk nagyon tetszett, nem volt két olyan ember, akik hasonló tulajdonságokkal lettek volna felruházva, emiatt volt színes az ő csapatuk. 

Gwen nagynénjét nem nagyon tudtam hova tenni, nem értettem a viselkedését. Bár mintha a változás szikrája felvillant volna, ennek ellenére sem tudtam megkedvelni. Ő volt az egyetlen ebben a történetben, aki nem került közel hozzám.

Azoknak az olvasóknak ajánlom ezt a csodálatos történetet, akik szívesen eltöltenének egy kis időt egy festői környezetben, szeretik a könnyed történeteket, nem riadnak meg egy kis romantikával fűszerezett nyomozástól, és egy kellemes nyári hangulatú olvasmányra vágynak.

Borító:

Gyönyörű. Vonzza a tekinteteket, nem tagadom, én is emiatt vetettem szemet erre a kötetre. Festményként el tudnám képzelni a kis olvasó sarkomban. 🙂

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

by - Itt lehet hozzászólni!

Kathryn Taylor – Karácsonyi küldetés

covers_454011.jpgSzerző: Kathryn Taylor
Cím: Karácsonyi küldetés
Kiadó: Kossuth kiadó
Kiadás éve: 2017
Műfaj: romantikus
Oldalak száma: 206.

 

A ​történet főszereplője a rendezvényszervező Lilian Holmes (Lilly), aki karácsony előtt néhány héttel nagynénjéhez, Caroline-hoz utazik az angol Tóvidékre. Caroline ott egy takaros panziót vezet, amelyben azonban semmi sem érezhető a karácsonyi várakozás bizsergető hangulatából, ugyanis a tulajdonosnő eltörte a lábát, gipszben fekszik, így nem kezdhet hozzá az ünnepi előkészületekhez. Lilly elvállalja, hogy a festői üdülőhelyen nagynénje helyett megszervez egy német hangulatú karácsonyi vásárt, és lelkesen beleveti magát a munkába. Egyszeriben annyi teendője lesz, hogy azt sem tudja, hol áll a feje. Valójában azonban hálás az elfoglaltságért, amely eltereli a figyelmét arról, hogy nemrégiben szakított a barátjával, aki megcsalta. Ezért aztán – újabb csalódástól tartva – igencsak ellenségesen viselkedik a panzió jóképű vendégével, a zenész Tom Lewisszal. Az elutasítás helyét azonban lassan kíváncsiság foglalja el, miután megsejti, hogy Tom valamilyen titkot rejteget. Ki lehet valójában a férfi, és miért éppen Caroline panziójába költözött be? A karácsonyi készülődés közben Lilly és Tom sok időt tölt együtt, közel kerülnek egymáshoz, és Lilly egyre kevésbé tudja kivonni magát a férfi vonzerejének hatása alól. De vajon benne is csalódnia kell majd?

 

Egy újabb karácsonyi történet, amihez nagy reményeket fűztem, de most sajnos csalódnom kellett. Számomra ez most nagyon gyengére sikeredett. Ezt a könyvet részben az ünnepek miatt olvastam el. Ami igazán megfogott, az a borítója. Emiatt meg is nyerte a kihívásom 10. pontját, mely szerint olvassunk el egy olyan könyvet, aminek megfogott a borítója.

A történet röviden:

A történet főszereplője Lilian, akinek miután tönkrement a kapcsolata, a nagynénje, Caroline panziójában keres vigasztalást. Nem sokkal Karácsony előtt vagyunk, de a panzióban ennek semmi nyoma, ugyanis a tulajdonosnak a lábtörése miatt nem volt lehetősége készülni az ünnepekre. De Lilian a kezébe veszi az irányítást, amivel eltereli a gondolatait a fájdalmas szakításról. 

Miközben egy német hangulatú karácsonyi vásárt szervez, mindig belebotlik a panzió titokzatos vendégébe, a zenész Tom Lewisba, akivel a korábbi csalódása miatt igencsak ellenségesen viselkedik. Tom titokzatossága sem segít a jó kapcsolat kialakításában. Lilian kíváncsisága azonban nem csökken, mindent meg szeretne tudni a rejtélyes vendégükről. De ami kiderül, arra egyáltalán nincs felkészülve.

Gondolataim:

Egy rövidke kis könyvről van szó, ami való igaz, hogy olvastatja magát, de nálam az egyszer olvasós kategóriát erősíti. Semmi pluszt nem adott, egy tipikus romantikus limonádé, a végén megmosolyogtató csattanóval. Liliant néha nagyon erőszakosnak találtam, Tom pedig a szokásos titokzatos dögös pasi, aki nagy titkokat őríz. Amit mindenképp pozitívumként szeretnék kiemelni, az a karácsonyi hangulat. Ennek minden percét imádtam. 🙂

Borító:

Mint ahogy már említettem, imádtam. Egyszerű, semmi csicsa, semmi giccs, de mégis annyira vonzza a tekintetet. Nagyon tetszik a színvilága, és igazi karácsonyi hangulatot áraszt.

A karácsonyi hangulata miatt nem bántam meg, hogy elolvastam, de nem ez lett a kedvenc történetem ebben a témában. Aki szereti a romantikus történeteket, néhány titokkal fűszerezve, annak ajánlom elolvasásra.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)