Címke: könyv

by - Itt lehet hozzászólni!

Elena Ferrante: Az elveszett lány

covers_721534.jpgSzerző: Elena Ferrante
Cím: Az elveszett lány
Kiadó: Park Könyvkiadó
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 196
 

Leda 47 éves, angol irodalmat tanít az egyetemen. Elvált, két lánya Kanadába költözött a volt férjéhez. A hirtelen megtapasztalt szabadság megfiatalítja, felszabadító örömmel tölti el, és saját maga számára is váratlanul vakációra indul a Jón-tenger partjára. Ott azonban egy lármás nápolyi család szomszédságába kerül, amelynek alig titkolt kötődése a maffiához beárnyékolja békésen induló pihenését. A családhoz tartozó gyönyörű fiatal nő, Nina bájos nőiessége hamar felkelti Leda érdeklődését. Nina mintaszerű anyasága egy húsz évvel megkésett szembesülésre készteti Ledát, aki karrierépítésének egy válságos pontján gyermekeit évekre elhagyta, és önmegvalósítása érdekében szakított mindennel, ami a családjához fűzte.

 

„A számvetések végén mindig és leginkább megnyugvásra van szükségünk, még ha hamis is.”

Ez az első könyvem Elena Ferrantetól. Nagyon kíváncsi voltam a szerző munkásságára, kiváltképp az ő személyét körbeölelő rejtély miatt. Köszönöm szépen a kötetet a Park Könyvkiadónak.

A történet röviden:

A főszereplőnk Leda, akinek a lányai felnőttek, és Kanadába költöztek. Úgy érzi, hogy végre felszabadult a szülői lét súlya alól, ezért gondol egyet, a könyveivel és a jegyzeteivel felszerelkezve néhány hetes nyaralásra indul a Jón-tenger partjára. A strandon azonban egy több tagú, hangos nápolyi családdal találkozik, akinek az egyik tagja Nina, a fiatal anyuka a 3 éves kislányával. Leda felfigyel a lányra, és gondolatban visszarepül 20 évvel korábbra, amikor ő úgy döntött, hogy elhagyja a családját, és a karriert választja.

Gondolataim:

Nem volt egy könnyű olvasmány. Lassan is haladtam vele, pedig azt gondoltam, hogy a 196 oldal nem fog ki rajtam, és egy nap alatt elolvasom. Nagyban megnehezítette a haladást, hogy nagyon kevés párbeszédet tartalmazott a történet. Leginkább Leda belső gondolatait, vívódását követhettük nyomon.

Számomra olyan volt, mintha én lennék a pszichológus, a könyv narrátora pedig a páciens, aki megosztja velem a múltját, és a jelenét. Ebből kifolyólag két idősík váltakozik, ahol megismerjük Ledat, mint kisgyermekes szülőt, és megtudjuk milyen személyiség, mint elismert egyetemi professzor.

Nem tudtam azonosulni a főszereplővel, az általa bemutatott szülői minta nagyban eltér az én értékrendemtől. Egy szó nélkül elhagyja a gyerekeit, majd 3 évvel később, mintha mi sem történt volna, újra az életük része akar lenni. Végtelenül önző dolognak tartom ezt a megnyilvánulást. Természetes, hogy egy szülő szeretne néha kiszakadni a mindennapok zűrzavarából, de ne olyan áron, hogy sérüljön a gyerek.

A könyv címe beszédes, mégsem teljesen egyértelmű, hogy kire utalhat. Kiemelt szerepet kap a történetben Elena, a nápolyi kislány és az ő babája is, így akár rá is utalhat, de ugyan így azonosíthatjuk Ledaval is az elveszett lányt. 

A főszereplő kíméletlen őszinteséggel osztja meg az olvasóval a gondolatait. Nem hallgat el semmit, hogy jobb színben tűnjön fel. Elismeri, és vállalja a saját hibáit. Nem kertel, kimondja amit gondol. A többi karakter megrajzolása sem lett elnagyolva. 

Kíváncsi vagyok Ferrante további műveire is, viszont ezt a kötetet még emésztenem kell.

A filmet még nem láttam, de szeretnék időt szánni arra, hogy megnézzem. Kíváncsi vagyok a könyv elolvasása után milyen élményeket nyújthat a film.

Azoknak ajánlom ennek a történetnek az elolvasását, akik nem rettennek meg a szókimondó gondolatoktól, és a mély tartalmaktól. 

Borító:

Nem vagyok a filmes borítók híve, viszont inkább ez, mint az eredeti. 

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

by - Itt lehet hozzászólni!

Vámosi Kira: (Ne) álljunk párba!

covers_733312.jpg

Szerző: Vámosi Kira
Cím: (Ne) álljunk párba!
Kiadó: Mogul Kiadó
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 210

Aina ​és Noel húszéves fiatalok, boldog párkapcsolatban. Gyerekszerelem az övék, eltéphetetlen kötelékkel, kiolthatatlan lánggal. Ám amikor egy meggondolatlan botlás után az egész addigi életük darabokra hullik, mindketten az online ismerkedés útjára lépnek. A kérdés csupán az, hogy az Z generáció tagjaként rájuk talál-e a valódi szerelem az internet világában? Tudják-e kezelni a zűrösebbnél zűrösebb alakokat vagy győz az első szerelem és visszatalálnak egymáshoz?

És te, Kedves Olvasó? A magányt megunva megfordult már a fejedben, hogy kipróbáld az online ismerkedést? Esetleg már meg is tetted? Pozitív tapasztalatokat zsebeltél be vagy életed legrosszabb élményeivel „gazdagodtál”? Bármelyik legyen is, ez a könyv neked szól!

A (Ne) Álljunk Párba! amellett, hogy egy szívszorító szerelmi történet, részletesen bemutatja a legrosszabb online randis személyiségtípusokat, és komoly társadalmi problémákat is a felszínre hoz. Lehet ez a könyv elrettentő példa, tanulság, figyelmeztetés vagy ha már túl vagy rajta, akkor csupán deja vu. Tabuk nincsenek. Ez a valóság.

 

„A pártalálás nem egyszerűen családi, de egyenesen társadalmi elvárás.” 

Amikor megjelent Vámosi Kira könyve, akkor az a megtiszteltetés ért, hogy részt vehettem a borítóleleplezésben. Most pedig el is olvashattam a történetet, amit nagyon köszönök a Mogul Kiadónak.

A történet röviden:

Aina és Noel 4 éve alkotnak egy párt. Középiskolás korukban szerettek egymásba, azóta elválaszthatatlanok, nem is tudják elképzelni az életet a másik nélkül. Azonban egy meggondolatlan döntés kipukkasztja azt a buborékot, amelyikben élnek, és az útjaik külön válnak. Mindketten belevetik magukat az online ismerkedésbe, azonban rémesebbnél rémesebb emberekkel hozza őket össze a sors. Az ő találkozóikon keresztül ismerjük meg a különböző embertípusokat.

Gondolataim: 

Délben elkezdtem olvasni a könyvet, és este befejeztem. Mindezt a napi teendőim mellett, szóval elmondhatom, hogy nagyon olvasmányos volt, gyorsan lehet vele haladni. Ez a kötet mindenki számára tanulságos olvasnivaló. Egy túlontúl szirupos, és romantikus történettel kezdődik, amiről én abszolút elhiszem, hogy egy első, kamasz szerelemről szól. A főszereplőink fiatalok, Aina 20, Noel pedig 21 éves.

No itt szaladt fel a szemöldököm legelőször. Noel 21 évesen osztályvezető, aki luxusautóval furikázik. Ez nekem nem életszerű. Nem mondom, hogy ilyen a világtörténelemben még soha nem fordult elő, de nekem hiányzott némi háttérinformáció róla, amiért ez hihető lenne.

De térjünk vissza a könyv valódi mondanivalójára. A szakítás után mindketten online szeretnének rátalálni az igaz szerelemre, viszont a létező legrosszabb embertípusokat sorakoztatják fel számukra a társkereső oldalak. A könyv elején még el is mosolyodtam rajta, hiszen ilyen a világon nincs. Bár ha jobban belegondolok, hallottam már én is ismerősöktől olyan történeteket, amelyektől a szavam is elakadt. Amikor főszereplők megismerik az internet sötét oldalát is, ahol pedofilok, és szexuális erőszaktevők várják prédájukat, akkor már elborzadtam, és nem volt kedvem tovább mosolyogni.

Voltak olyan pillanatok olvasás közben, amikor végtelenül dühös voltam Aina anyjára. Neki nagyon szívesen elmagyaráztam volna, hogy ő az erőszakos nyaggatásával mekkora kést döf a 21 éves lányába. Számomra inkább tűnt úgy, hogy folyamatosan azt érezteti vele, alábecsült tagja a társadalomnak, mert egyedülálló. Ebből fakadóan abszolút nem volt szimpatikus karakter. 

Ami számomra nagyon egyedivé tette a könyvet, az a nagyobb fejezetek végén lévő összefoglalók, amelyek által bemutatja a szerző a különböző embertípusokat, azoknak az ismertető jegyeiket. Tanácsokat is kap az olvasó, hogy ha egy ilyen emberrel hozná össze a sors, hogyan kezelje a helyzetet.

Nagyon tetszett az Írónő stílusa, illetve az az elhivatottság, a kutatómunka, amivel megírta ezt a kötetet. Szeretnék még több történetet megismerni tőle.

Nemtől és kortól függetlenül én mindenkinek ajánlom Vámosi Kira könyvét. 

Jó hír, hogy ha használjátok a szavakerdeje kuponkódot, akkor a kiadó webáruházában (shop.konyvmogul.hu – Ahol a könyv olvasóra talál) most 10% kedvezménnyel beszerezhetitek ti is a kötetet. 🙂

Borító:

Különleges a kapcsolatom ezzel a borítóval, ugyanis részt vehettem a borítóleleplezésen a könyv megjelenése előtt. Azóta is büszkeséggel tölt el a gondolat. 🙂 Valahonnan ismerősek a borítón szereplő személyek ugye? Mintha már láttátok volna valahol. 🙂 Nos igen, jól gondoljátok, valóban láthattátok őket. 🙂 Szarvas Andrea, Miss World Hungary 2018-as királynője, és Esztergályos Patrik, világ- és Európa bajnok vívó.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

by - Itt lehet hozzászólni!

Bauer Barbara: Bíborbetűk

 

covers_764304.jpgSzerző: Bauer Barbara
Cím: Bíborbetűk
Kiadó: Jaffa Kiadó
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 342
 

Vannak, ​akik úgy gondolják, az Ige Istennél van, és a Terv elkészült.
És vannak, akik úgy gondolják, jobb, ha a múltat homály fedi. Ők azok, akik kart karba öltve irányítják a világot. Az egyházi és a földi hatalom. Mindkettő fogságban tartja a szellemet, elnémítja a hangot, hogy saját képére formálhasson.
A XV. század elején a Rajna mentén újra felüti a fejét a pestis. Agnes, az alig 12 éves kislány egyedül marad. Édesanyja utolsó kérése, hogy keresse meg a Mestert, az idegent, aki a műhelye mélyén valami titokzatos találmányon dolgozik.
Agnes édesapja könyvmásoló volt. Az egyetlen, amit örökül hagyott a lányának, a betűk ismerete, és egy emlék egy könyvről az öröklét receptjével. Ez a tudás és egy levél hozzájárul ahhoz, hogy Agnes inasnak szegődhessen a Mester mellé. Itt ismeri meg Hansot, a fiatal novíciust, aki – akárcsak egykor Agnes édesapja – szkriptorként dolgozik. És itt ismeri meg a tudást, a gondolatot, az igazságot, ami ez idő tájt a kiváltságosok tulajdona.
Agnes a Mester mellett marad, Hans végérvényesen Isten mellé szegődik, és egy időre elválnak útjaik.
Azonban az évekig tartó munkát, a nyomtatott betűbe vetett hitet, amely letörhetné a sötétség láncait és szárnyára kaphatná a szellemet, veszély fenyegeti.

Bauer Barbara ezúttal a szellemi forradalom kapujába repíti az olvasót, a könyvnyomtatás szülőházába, Johannes Gutenberg világába, ahol a betű, amely öl és megvált, a nyomtatás, amely ezrekhez és ezrekhez juttathatja el a gondolatot, világosságot hoz a homályba burkolózott középkorba, miközben az egyházi hatalmak éppen azon dolgoznak, hogy a sötétség uralmát ne fenyegesse veszély.

 

„Időnként érdemes megállni – merengett a férfi. – Különben csak robogsz előre, és észre sem veszed, mi minden mellett mész el.”

Nagyon vártam ennek a könyvnek a megjelenését. Éreztem, hogy különleges lesz, hiszen nem mindennapi témát dolgoz fel. Nagyon hálás vagyok a Jaffa Kiadónak, hogy a megjelenést követően el is küldte nekem.

A történet röviden:

Az 1400-as években járunk. Az embereket a pestis tizedeli. Agnes még csak 12 éves, amikor a fekete halál elragadja az édesanyját, aki még utoljára annyit kért a lányától, hogy keresse meg a Mestert, akit számos titok és szóbeszéd leng körül. Agnes egy levéllel felkerekedik, de csak akkor nyer bebocsájtást a titokzatos idegen világába, amikor kiderül, hogy az apja neves könyvmásoló volt. Végül inasnak szegődik a Mester mellé, és kitanulja az új művészetet. Nap nap után dolgoznak egy olyan találmányon, ami megannyi titkot rejt magában, és nem is veszélytelen vállalkozás. Viszont alapjaiban változtatja meg az elkövetkezendő éveket.

Gondolataim:

Kettős érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban. A téma különlegessége miatt szinte egész nap csak olvastam volna, ennek ellenére mégis lassabban haladtam az olvasással, mint ahogy terveztem. 

Szerintem nincs olyan könyvmoly, akinek ne mondana valamit Johannes Gutenberg neve. Nagyon kíváncsi voltam a munkásságára, és biztos voltam abban, hogy Bauer Barbara nagyon olvasmányosan és nagyon szépen megírva fogja majd az olvasó elé tárni a XV.század eseményeit. Nem is csalódtam. Örömmel, és kíváncsian fogadtam a könyvnyomtatás megszületésének történetét.

Nagyon érdekes, és izgalmas volt látni, hogy mennyi munka, és belefektetett energia kellett ahhoz, hogy megszülethessen egy könyv. Hosszú hónapok, évek megfeszített munkája, amikor nemcsak az anyagi gondokkal kellett megküzdeni, hanem az emberek kétkedő pillantásaival, és az egyház ellenséges fellépésével. Utóbbiak nem nézték jó szemmel Gutenberg újdonságát, az új művészetet. Úgy gondolták, hogy alkotni, újat létrehozni kizárólak Isten képes. No itt kezdődtek a problémáim a történettel. A fülszöveg nem árult zsákba macskát, tudtam, hogy vallási alapja is van a kötetnek. Viszont arra nem számítottam, hogy ennyire központi szerepet kap. Személy szerint nekem már nagyon sok volt. 

Viszont a történetvezetés, a rengeteg információ, és hiteles korrajz nagyon olvasmányossá teszi a könyvet. Bauer Barbarától már megszokhattuk, hogy időt, és energiát nem sajnálva tárja fel a múlt eseményeit, és mindezt az ismeretet és tudást gyönyörűen megírva adja át az olvasónak. Gutenbergről alíg maradt ránk némi információ, mégis az ő munkássága indította el azt a folyamatot, hogy napjainkban emberek millióinak az otthonában megtalálható a könyvek.

Miközben ámulattal olvassuk egy új találmány megszületését, addig a könyv lapjain két fiatal között kibontakozó szerelemnek is a tanúi vagyunk. Agnes és Hans története nagyon szépen felépített, lépésről lépésre követhetjük őket, amíg rá nem lépnek a számukra kijelölt ösvényre.

Én szívből, és szeretettel ajánlom minden olvasni szerető, az írott szó értékét nagyra becsülő embernek ezt a kötetet.

Borító:

Szavak nincsenek rá. Annyira gyönyörű. Az én könyvespolcomon biztos, hogy kiemelt helye lesz.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

by - Itt lehet hozzászólni!

Patak Gyöngyvér: Család a dombon

 

covers_762460.jpgSzerző: Patak Gyöngyvér
Cím: Család a dombon
Kiadó: Álomgyár
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 384
 

Egy ​anyának is lehetnek nagy álmai. Ugye?!

A város egyik legrégebbi lakótelepén kilátástalan az élet – szó szerint és képletesen is –, főleg egy kisbabával, és Gyömbi úgy érzi, nem maradhatnak itt tovább. Nagy családra vágyik, hatalmas álmai vannak, és ehhez levegőre van szüksége. A szomszédos falu, ahova kis családjával elmenekül, békét és nyugalmat ígér, ám hamar kiderül, hogy ahol férfiak és gyerekek élnek – utóbbiból ráadásul egyre több –, ott minden van, csak béke és nyugalom nincs. S néha mintha itt is elfogyna a levegő… Zajlik az élet – kihívások, küzdelmek, szerelmek, barátságok, harcok és békekötések, tervek, álmok, mindennapi taposómalom, különleges kalandok, kínos helyzetek és hétköznapi csodák. Hogyan sikerül ebben az általános zűrzavarban az ember lányának végre megtalálnia az álmait, a vágyait, a boldogságot és önmagát? Egyáltalán, honnan lehet tudni, mi is a boldogság?

Az anyaság olyan, mint a hullámvasút: amikor beszállsz, még nem tudod, mi vár rád, tele van hullámvölgyekkel és hullámhegyekkel, adrenalinnövelő kanyarokkal, van, hogy fejre állsz, van, hogy rettegsz, mégis, összességében szuper jó érzés, és ha kiszállsz, vissza akarsz szállni egy újabb körre.

Patak Gyöngyvér regénye szórakoztatóan és szellemesen kíséri végig egy anya nem mindennapi kihívásait: a sikereket, a csalódásokat és az elhivatottságot. A történetet olvasva új nézőpontból láthatjuk saját életünket is, az aprónak tűnő varázsait, az elmélyülő kapcsolatokat és az élményekkel teli hétköznapokat.

 

„Csak fel kell tenni a kérdéseket, szépen sorban, egyiket a másik után. És – ha megvan a végső válasz – tudni fogjuk, mi a helyes döntés.” 

Ááá, imádtam. Miért lett vége? Olyan szívesen olvastam volna még. Hálásan köszönöm az Írónőnek, hogy elküldte nekem a könyvet.

A történet röviden:

Egy család mindennapjait követhetjük nyomon, akik a városból vidékre költöznek egy nyugodt és csendes élet reményében. A történet kezdődik egy építkezéssel, amit sem csendesnek, sem nyugodtnak nem mondanék, majd folytatódnak gyermekáldással. Barátságok, új ismeretségek köttetnek, de izgalmas kalandokban sincs hiány. Betekintést nyerhetünk a mindennapi csodás pillanatokba, és a nehézségekbe, családi vitákba, anyagi gondokba. Mindezt őszintén, és kendőzetlenül tárja a család az olvasó elé. Tanúi vagyunk egy álom megszületésének, és a szerzővel sétálunk végig a rögös úton az álom megvalósulásáig.

Gondolataim:

Nagyon tudtam azonosulni a könyvvel, és az anyukával is. Ebben a történetben minden volt. Tabuk nélkül kapunk betekintést egy család életébe. Sokkal több ilyen könyvre lenne szükség a könyvesboltok polcain. Mert ez a kötet valódi helyzeteket, valódi problémákat, vicces, és nehéz pillanatokat mutat be. Végre egy anyuka, aki ország világ előtt ki meri mondani, hogy bár csodálatos az anyaság, a gyereknevelés, de piszok nehéz. Igen, lehet ujjal mutogatni, grimaszolni, ítélkezni. De nekem ne mondja senki, hogy minden nap minden percében a rózsaszín cukormázon csúszdáznak, mert nem hiszem el.

Csak azt sajnálom, hogy nem hamarabb találkoztam a könyvvel, mert akkor lehet kevésbé forráz le a közel 2 éves fiamat meglegyintő dac korszak. Jaj annyira láttam magunkat, amikor olvastam a könyvet. Az egyik percben egy angyal a gyerek, és bújik, a másik percben, meg mint akit megszállt az ördög. 🙂

Érzelmileg egy hullámvasút volt a könyv. Az egyik oldalon hangosan nevettem, a másik oldalon meg sírtam. Ez is olyan valódi volt. Pont mint az élet. Nem tudod mi vár rád 5 perc múlva.

Ami különösen tetszett, a sorok között megbújt mondanivaló. Egy anyuka, aki hosszú éveken keresztül otthon van a kicsi gyerekkel, majd később gyerekekkel, szeretne ismét magára találni. Szeretne kitörni a mindennapi mókuskerékből, valami olyat csinálni, amiben kiteljesedhet, mint nő, és mint önálló személyiség. Mindezt úgy, hogy ne vegyen el értékes időt a családtól. Nem egyszerű, de nem is lehetetlen. Lehetne akár ez a könyv az útmutató az újrakezdéshez, amikor már a gyerekek nagyobbak, oviba, iskolába járnak, akkor ne érjen senkit váratlanul a nagy csend otthon, mert vannak, lesznek tervei a jövőre nézve.

Be kell vallanom, olvasás közben egy kicsit irigykedtem is. Mégpedig arra a közösségre, a barátokra, akik egymás szomszédságában vannak, akik számíthatnak egymásra, és bármikor egymás segítségére vannak. Komolyan nagyon szívesen felpakolnám a családot, és odaköltöznék, hogy legalább 1 ember legyen, akivel napközben egy kávé mellett lehetne váltani 2 szót, amíg a gyerekek eljátszanak az udvaron. Két éve vagyok itthon, de hiába töltünk kint sok időt, sokszor napokig csak a gyerekhez és a férjemhez tudok szólni, mert egy emberrel sem találkozunk. Lassan az ép elmém látja kárát. 😀

Csodálatos, de nem egyszerű az anyák dolga. Minden nap az idővel matekoznak, hogy minden beleférjen az adott napba, amit elterveztek. Egyszerre anyák, és feleségek, háziasszonyok, barátok, és dolgozó nők. 

Összefoglalva, remekül szórakoztam a könyv olvasása közben. Nekem megadta a kezdőlökést ahhoz, hogy cselekedjek, mert ha én nem, akkor mégis ki? 🙂 Lehet várni a csodát, hátha bekopogtat az ajtón, de sokkal több eredményt érhetünk el, ha teszünk is érte. 🙂 Nekem ezt adta útravalónak ez a kötet. Nagyon köszönöm. 🙂 

Borító:

Amíg el nem olvastam a könyvet, addig nem értettem, csak a vidám színeket láttam. Ami egyébként nagyon illik a történethez. De most, ahogy befejeztem az olvasást, már mást is észreveszek. Egy anyát, aki körül ott a család, a ház, az udvar, a virágok. Szóval szinte minden, amivel napi szinten foglalkozik.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

by - Itt lehet hozzászólni!

Damaris Kofmehl: A barlang

 

covers_772916.jpg

Szerző: Damaris Kofmehl
Cím: A barlang
Kiadó: Fátyol Kiadó
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 288

Natalie, a fiatal amerikai barlangászlány 2015-ben egy ukrajnai expedíción megdöbbentő leletekre bukkan a föld alatt: cipőket, edényeket és egy gabonamalmot talál, meg egy héber feliratú arany nyakláncot. A nyomok egy zsidó nagycsaládhoz vezetnek, melynek tagjai 1942-ben ott találtak menedéket Hitler katonái elől. Az egyik túlélő, az ekkor már nyolcvankilenc éves Josa Burker megeleveníti Natalie előtt a tizenévesen átélt üldöztetés történetét, hogyan tartotta benne a reményt családja bátorsága, összetartása és hite, valamint a gettóba zárt kedvese iránt érzett szerelme a legsötétebb időkben is. Azt is elárulja Natalie-nak, mit jelent a barlangban talált aranylánc szív alakú medáljára vésett, héber 91-es szám… 

„Annyi báránybőrbe bújt farkassal találkoztam már, hogy nem hittem, hogy vannak még emberek ebben a sötét világban, akik nem közömbösek a sorsunk iránt.”

A kötet megjelenése előtt keresett meg a Fátyol Kiadó, hogy hamarosan újabb könyvvel bővül a kínálatuk, elolvasnám-e. A II. világháborús könyvekre, amelyek igaz történet alapján íródtak, nem tudok nemet mondani, így örömmel fogadtam a könyvet. Ezúton is köszönöm a Kiadónak.

A történet röviden:

Natalie barlangkutató. Egy elhagyatott, részben feltárt ukrajnai barlang vizsgálata közbe meglepő felfedezést tesz. Egy malomkő, evőeszközök, fél pár cipő, egy szív alakú medál pihent a sötétség mélyén. A szóbeszéd szerint a második világháborúban zsidók rejtőztek a barlangban. Natalie szeretne ennek a végére járni, ezért a nyaklánc tulajdonosának keresésére indul, így találkozik egy otthonban élő, 89 éves zsidó származású úrral, Josa Burkerrel. Ő az egyik túlélője a nácik mészárlásának, aki a barlang mélyén rejtőzködött. Josa meséli el, hogy miken kellett keresztülmennie neki és a családjának az életben maradásért, és tőle tudjuk meg a nyaklánc történetét is.

Gondolataim:

Összetörtem. Ahogy befejeztem a könyvet, azzal a lendülettel fel is került a kedvenceim listájára. 

A történet eleje nagyon izgalmas volt. Egy sötét barlangban felfedezni az ismeretlent, ott körbenézni, ahol előttem még nem járt senki.. Ki ne vágyna erre az izgalmas kalandra? Hajt az adrenalin, a kíváncsiság, és a remény, hogy hátha valamilyen sorsfordító dologra, tárgyra bukkansz. Mint ahogy jelen esetben Natalie, aki a véletlen folytán megtalálta a nyakláncot. A nyakláncnak története van, és szeretné megismerni. 

A történet fő narrátora Josa, aki a családjával élt egy kis faluban, és aki már fiatalon megtapasztalja az igaz, és mindent elsöprő szerelem érzését. A családja vallásos, és hisznek abban, hogy ha segítenek másokon, akkor amikor szükséges, ők is segítő kezekbe kapaszkodhatnak. Amikor a hazájukat, és az otthonaikat megszállják a németek, akkor rájönnek, hogy nagyobbat nem is tévedhettek volna. A barátaik, a szomszédaik egy emberként fordulnak el tőlük, csak azért, mert zsidó származásúak. A családi összetartás, és a hit ereje az, amibe kapaszkodni tudnak, amikor az életükért menekülnek.

Amikor megtalálták a barlangot, akkor szinte megkönnyebbültem én is. Sikerült, túl fogják élni. Nem lesz könnyű, sőt, egész életük legnagyobb kihívása lesz, de túl fogják élni. Viszont egy apró hiba, egy pici figyelmetlenség az életükbe kerülhet. 

Josa történetét hallgatva teljesen ledöbbentem. Hosszú hónapokon keresztül napfény nélkül, teljes sötétségben, az állandó 10 fokban éltek, mégsem adták fel. Minden egyes megpróbáltatás által erősebbek lettek. Az életösztön és a hitük, hogy van egy felsőbb hatalom, aki fogja a kezüket, és aki védőpajzsot tart a fejük fölött az, ami miatt erősebbé váltak. Pedig éheztek, fáztak, szenvedtek, legyengültek. Bennem mindeközben a harag munkálkodott. Miken kell még ennek a családnak keresztülmennie? Miért kell nekik egy sötét barlang mélyén az életüket félteni, és miért fordít nekik hátat mindenki, akin eddig ők segítettek? Dühös voltam, bevallom. Az emberekre, és az egész helyzetre, ami a föld alá kényszerítette a Burker családot. Csak magukra számíthattak, mert akiket a barátaiknak gondoltak, elfordultak tőlük. Egy angyali segítségben reménykedtek, hogy csak 1 ember lássa meg bennük azt, hogy ők is érző, lélegző emberek.

Sokat adott nekem ez a könyv. Egyrészt a hitet, pedig egyáltalán nem vagyok vallásos. A kitartást, hogy soha nem szabad feladni. Minden buktató után erősebben kell felkelni, és tovább indulni. Az igaz szeretet és szerelem erejét, ami évtizedeken át, a legnagyobb kilátástalanságban sem hagyja el az embert. És a célt, amit kitűzünk magunk elé, és amiért érdemes küzdeni.

A legmegrázóbb számomra maga a tudat, hogy a könyvben elhangzottak valóban megtörténtek. Valóban volt egy család, aki a háború borzalmai elől egy barlang mélyére menekült, és önként vállalták a napfény nélküli életet hosszú hónapokon keresztül azért, hogy életben maradjanak.

Annyi mindent tudnék még mesélni erről a könyvről, és a bennem kavargó érzésekről. De csak annyit mondanék zárásként, hogy olvassátok el, mert megéri. Szívet tépő, de nagyon szép olvasmány.

Borító:

Nagyon illik a könyvhöz. Minden szerepel rajta, aminek jelentősége van a történetben. 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

by - Itt lehet hozzászólni!

C. J. Box: Az Isten háta mögött

covers_771469.jpg

Szerző: C. J. Box
Cím: Az Isten háta mögött
Kiadó: Kossuth Kiadó
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 416

C. ​J. Box, az Edgar Allan Poe-díj nyertese, a The New York Times sikerszerzője egy zaklatott életű rendőr történetét tárja elénk, aki a Yellowstone Nemzeti Parkban túrázó fiát próbálja megmenteni egy kíméletlen gyilkostól.

Cody Hoyt kitűnő, ám alkoholproblémákkal küzdő nyomozó. Nagy küzdelmek árán már két hónapja tiszta, amikor barátját, Hank Winterst összeégve találják egy távoli hegyi házban. Először minden öngyilkosságra utal, és úgy tűnik, a férfi újra az üveghez nyúlt, de Cody jól ismeri Hanket, és tudja, hogy ez lehetetlen. Amikor mélyebbre ás az ügyben, egyre több jel mutat arra, hogy bűncselekmény történt. Miután Hoyt nyomozó szénája – korábbi viselkedése miatt – nem áll túl jól a seriffhivatalban, nem nyomozhat emberölési ügyben, de Codyt semmi sem akadályozhatja meg abban, hogy megtalálja Hank gyilkosát.

A helyszínen talált nyomok alapján a gyilkos egy sportszerkereskedő lehet, aki turistákat vezet a Yellowstone Nemzeti Park távoli zugaiba. A többnapos, lóháton megtett túrára Cody fia, Justin is elmegy, így a nyomozó kétségbeesve próbál a nyomukra bukkanni, és elkapni a gyilkost, mielőtt beérnek a vadonba. Életre-halálra szóló macska-egér játszma kezdődik, és úgy tűnik, a gyilkos mindig előre tudja a rendőr következő lépését. Cody beveszi magát a vadonba, és megpróbálja megakadályozni, hogy a gátlástalan gyilkos elpusztítsa az egyetlen dolgot, ami még megmaradt számára az életben.

 

„Én mindig a legjobbat várom az emberektől. Szerintem, ha így állsz hozzá, legtöbbször jól alakulnak a dolgok. Én csak úgy megyek, mindenből a legjobbat akarom kihozni, és a jó dolgok csak úgy megtörténnek velem. Ez a titkom.” 

Amikor nézelődtem a Kossuth Kiadó előjegyezhető könyvei között, akkor tűnt fel ez a kötet. Valahogy kilógott a többi közül a címe és a sötét borítója miatt. A thriller címke és a fülszöveg felkeltette az érdeklődésemet, és izgatottan vártam a megjelenést. Köszönöm szépen a Kiadónak, hogy elküldte nekem.

A történet röviden:

Az alkoholista, láncdohányos Cody Hoyt rendőrt egy kiégett házhoz riasztják, ahol egy holttestet találnak. Amikor kiderül, hogy egy barátja vesztette életét, teljesen elveszti a fejét, és bár hiába tűnik balesetnek a haláleset, ő meg van győződve arról, hogy gyilkosság történt. Őrült módon üldözi a tettest, de amikor lelövi a halottkémet, felfüggesztik. A nyomozást nem adja fel, újra az italhoz nyúl, és olyan mélyre ás, míg a nyomok el nem vezetik a Yellowstone Nemzeti Parkba szervezett egy hetes túrázáshoz. Az újabb probléma akkor kezdődik, amikor rájön, hogy egyetlen fia is részt vesz a kalandon. Cody teljesen elveszti a fejét, és beleveti magát a vadonba a gyilkost keresve, remélve, hogy a fiát épségben ki tudja hozni.

Gondolataim:

Ez a könyv, te jó ég!!! Nem tudtam letenni, szó szerint éjjel nappal olvastam. Izgalmas volt, pörgős, fordulatos. Nagyon szerettem, felkerült a TOP 10-es krimi/thriller listámra.

Cody Hoyt egy őrült. Még véletlenül sem szeretnék találkozni egy ilyen elborult elméjű rendőrrel. 😀 Viszont az igazságérzete, és amiken keresztülment, hogy kihozza a fiát a vadonból, az nagyon tetszett. Az, hogy ezt milyen eszközökkel vitte véghez, már más tészta. 🙂 Ismeretlen terepen, szinte nulla lovagló tudással képes lett volna egyedül nekivágni a Yellowstone Nemzeti Parknak. Nyilván a düh, és a bosszú is hajtotta, hogy kézre kerítse a barátja gyilkosát. Amikor a parkban egymás után bukkannak fel a holttestek, akkor válik még izgalmasabbá a nyomozás. Cody retteg, hogy a következő hulla a fia lesz. A belőle áradó feszültség szinte tapintható, már én is a bőröm alatt éreztem.

A történetben nemcsak az izgalmas nyomozás kapott helyet, hanem megismerhettük a vadregényes terület különlegességeit is, gejzíreket, hőforrásokat, számos életveszélyes természeti jelenséget, de az élővilág is feltűnik. Bár én szerettem volna több „állattal is találkozni” a történet során. Tudom, olvassak el egy útikönyvet. 🙂

A tájleírások egyáltalán nem vettek el a nyomozás okozta izgalmakból. Ahogy fogytak az oldalak, úgy lettem egyre biztosabb abban, hogy ki mozgatja a szálakat. Na jó, ez egy erős túlzás, mert kb a vége előtt 50 oldallal kezdtem sejteni. 🙂 Nem mondom, hogy eltaláltam, de nem is álltam olyan messze a valóságtól. 🙂 Viszont a történet vége is tartogatott meglepetéseket. Cody Hoyt zseniális nyomozó, az alkoholfüggősége ellenére is. Amikor éppen tiszta a tudata, akkor képes logikusan gondolkodni, és meglát olyan apró részleteket is, amelyeket a tanult kollégái nem. 

Aki egy izgalmas és letehetetlen thrillerre vágyik, annak bátran ajánlom ezt a kötetet. (Zárójelben jegyzem meg, nekem Cody nagyon hasonlított Nesbo történeteiből megismert Harry Hole-ra, ezért jár még egy plusz pont, ugyanis őt imádom. 😀 )

Borító:

Ahogy korábban említettem, nekem a borító volt az első, amire felfigyeltem. Merész dolog ilyen komor hangulatú borítót készíteni, ami alíg tartalmaz némi színt. Viszont pont emiatt tűnt ki a többi könyv közül. Szerintem ehhez a történethez tökéletes választás.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

by - Itt lehet hozzászólni!

Carly Schabowski: A szivárvány

 

covers_761551.jpgSzerző: Carly Schabowski
Cím: A szivárvány
Kiadó: Kossuth Kiadó
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 384

A ​poros deszkapadlón gondosan összehajtogatott papírlap hevert. Egy német nyelvű újságcikk, fakó fényképpel felfelé, amelyen két náci egyenruhás katona néz a fényképezőgépbe. Éppen vissza akartam tenni a dobozba a többi régi holmi közé, amikor a szöveg egy részlete megütötte a szemem. Elakadt a lélegzetem. Ismerem ezt a nevet.

London, napjainkban. Isla szeretett nagyapja történetein nőtt fel, amelyek a világháború előtti Lengyelországról szóltak és egy fiatal katonáról, aki bátran harcolt a németek ellen, hogy megvédje a honfitársait. Amikor a nagyapja kilencvenötödik születésnapjára készülve fényképeket keresgél, megdöbbenve pillantja meg a férfit náci egyenruhában. Minden hazugság lenne, amit róla tudott?

Nagyapja súlyos demenciában szenved, őt nem tudja megkérdezni, ezért Isla magára tekeri a szivárványszínű kendőt, amelyet a férfi a háborúból hozott, és nekilát, hogy kiderítse az igazságot. A történet, amit felfedez, letaglózza. Egy gyerekkori szerelemről szól, amit családi kötelezettség tép szét, és arról, hogyan kockáztatta az életét, a szerelmét és becsületét egy fiatal férfi, hogy titokban az igazságért harcoljon az ellenséges csapatok szívében…

Megható történet szerelemről, kötelességről és a családot átszövő titokról, igaz történet alapján.

 

„Kiderült számomra, hogy a történelem nem csak tényekből áll. Sokkal gazdagabb ennél. Történetekből formálódott, szemtanúk elbeszélése alapján, emlékekből – néha a sajátunkéból, néha másoké.”

Erre a kötetre a borítón lévő rövid ismertető miatt figyeltem fel: Lebilincselő, érzelmes történet a II. világháborúból. Valóban az volt. Köszönöm szépen Kossuth Kiadó, hogy elolvashattam!

A történet röviden:

Isla a szeretett nagyapja 95. születésnapjára készül. A padláson fényképek után kutatva rábukkan egy szivárvány színű sálra, és egy megkopott fényképre, amelyen a nagyapja szerepel náci egyenruhában. Teljesen összezavarodik, mert abban a hitben nőtt fel,  hogy a németek ellen, és nem a németek oldalán harcolt. Mivel tőle nem tud információhoz jutni az előrehaladott demenciája miatt, ezért olyan emberek segítségét kéri, akik ismerték fiatalon a nagyapját. Viszont minél többet megtud, annál több kérdés fogalmazódik meg benne. Vajon egész életében félrevezették? A nagyapja mégsem az, akinek gondolta? 

Gondolataim:

Nem volt egy könnyű olvasmány, ahogy azt előre sejtheti is az olvasó, amikor egy II. világháborús kötetet tart a kezében, viszont minden fájdalma ellenére letehetetlen volt. Ez a kötet más volt, mint az eddig olvasottak. Egy új oldalát mutatta be a háborúnak, amikor szinte gyerekként elhurcolnak, és erőszakkal kényszerítenek arra, hogy a saját hazád, a saját honfitársaid ellen emelj fegyvert.

A történet 2 idősíkon játszódik. Napjainkban Isla az elbeszélő, aki válaszokat szeretne kapni arról a bizonyos fényképről, amelyen a szeretett nagyapja szerepel. Lengyelországba utazik, ahol soha nem látott rokonokat ismer meg, ezáltal egyre mélyebbre ás a múltban. Naplók, és megsárgult levelek segítségével igyekszik megismerni a második világháború eseményeit.

Ezekből a naplókból ismerjük meg mi is Tomasz történetét. Egy 10 éves kisfiú, akire hamar rátalál a szerelem, és akit a háború kitörésekor elszakítanak a családjától. Az ő megpróbáltatásait olvasni nem volt könnyű. Hozott olyan döntéseket, amelyekre senkit nem szabadna kényszeríteni. Testileg, lelkileg megtörték, megsebezték, de Zofia iránt érzett szerelme volt az, ami újra és újra talpra állította.

Gyönyörűen volt lefestve a háború borzalmai között a feltétel nélküli szerelem. De nemcsak az törhet meg egy embert, ha elszakítják a szíve választottjától, vagy a családjától. A barátság is kiemelkedő fontosságú a történetben. Mire vagy képes a barátságért. Ha életeket kell feláldozni, kit választasz? Magadat? Vagy esetleg a másikat? A barátodat? A szerettedet?

A történetből tudjuk, hogy Tomasz idős korában demenciában szenved. Úgy gondolom, hogy azok után amin át kellett mennie, ezt a betegséget szinte már megváltásként fogadta. Mert a tiszta pillanatokban újra és újra átélte az évtizedekkel ezelőtti fájdalmakat. Amikor nem emlékezett, akkor meg tudott nyugodni a lelke is. 

Elolvasva a szerző gondolatait és a köszönetnyilvánítását, ledöbbentem. Egyrészt azért, mert ezt a kötetet hét éven keresztül írta. Másrészt pedig a saját családjából merített ötletet, a szerettei által átélt eseményeket dolgozta fel, és juttatta el az olvasókhoz. Az, hogy lengyel fiatalokat soroztak be a német hadseregbe, hogy a saját hazájuk, a saját népük ellen harcoljanak az valóban megtörtént.

Nehéz olvasmány volt a háború brutalitásáról, az átélt és megélt érzelmekről, a választás életre szóló hatásairól, és családi titkokról. Valóban lebilincselő, és letehetetlen kötet. 

Borító:

Sokszínű, mint a szivárvány. 🙂 Nagyon el lett találva, viszont a történet közel sem olyan vidám, mint egy szivárvány színű sál.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

by - Itt lehet hozzászólni!

Manuela Inusa: Álmok csokoládéboltja

covers_740954.jpgSzerző: Manuela Inusa
Cím: Álmok csokoládéboltja
Kiadó: Kossuth Kiadó
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 256

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Isten hozott a Valerie Lane-en, a világ legromantikusabb utcájában!

Keira mindennél jobban szereti a hivatását: csokoládéboltjában aprólékos kézműves munkával készít édességeket. A kicsik és nagyok egyaránt rajonganak a Valerie Lane-i boltocska isteni bonbonjaiért, kekszeiért és csokoládéval bevont gyümölcseiért. A sok finomság körül sürgölődő Keira gyakran bizony maga is enged a kísértésnek. De mit számít ez? Keira kitart szenvedélye és nőies formái mellett. Csupán kedvese, Jordan nézi rossz szemmel Keira alakját, vele azonban napi szinten konfliktusokba keveredik.
Micsoda szerencse, hogy Keira mindig számíthat a barátnőire – és akad egy jóképű vásárló is, aki mostanában egyre gyakrabban tér be Keira csokoládéboltjába…

 

„Milyen könnyű volt néha meggyógyítani az összetört szíveket! Olykor ugyanis csak néhány tavaszi tekercs és a megfelelő partner kell hozzá.” 

Most őszintén, ezzel a címmel, és egy ilyen borítóval lehet egy könyvet nem szeretni? Már nagyon vártam, hogy megjelenjen a történet, és újra visszatérhessek a Valerie Lane-re. Nagyon hálás vagyok a Kossuth Kiadónak, hogy rögtön a megjelenés után elküldte nekem a kötetet.

A történet röviden:

A szereplőinket már az első részből ismerhetjük. Ebben a részben Keira életét, és mindennapjait követhetjük nyomon. Ő a tulajdonosa a Valerie Lane-en található csokiboltnak. Finomabbnál finomabb édességek kaphatóak a boltban, azonban Keira mégsem maradéktalanul boldog. Nyolc éve van együtt a párjával, Jordannel, azonban egyre gyakoribbak a viták közöttük. Jordan fogorvos, egészségmániás, és minden szabadidejét edzőteremben tölti, emiatt nem nézi jó szemmel a lány munkáját. Keira megelégeli a sorozatos szóbeli bántásokat, megaláztatásokat, és válaszút elé érkezik. Képes megbocsájtani a rosszindulatú megjegyzéseket, vagy véget vet az évek óta tartó vitaforrásnak? 

Gondolataim:

Egy kellemes, könnyed olvasmány volt. Igazi léleksimogató kikapcsolódás egy esős péntek délután. Ez a könyv pontosan arra hivatott, hogy kizökkentse az olvasót a szürke hétköznapokból és eltöltsön néhány órát az 5 barátnő, és egy kedves idős hölgy társaságában. 

Egy aranyos, könnyen követhető, felesleges dráma nélküli olvasnivalóra vágytam, és azt is kaptam. Azt, hogy mi áll Jordan titkolózásának hátterében nagyon gyorsan kitaláltam, de ez nem vett el az olvasási élményből. A könyv nyelvezete egyszerű, könnyen követhető, és a párbeszédek is segítenek abban, hogy könnyen és gyorsan lehessen vele haladni. Na nekem pont ez volt a problémám, hogy olyan gyorsan a végére értem. Szerettem volna még egy kis időt eltölteni a Valerie Lane-en. 🙂

A szereplők ugyan olyan szerethetőek voltak, mint az első részben. Önzetlenek, mindent megtesznek azért, hogy segítsenek másokon, és egymáson. Ha kell, akkor tanácsot adnak, ha kell, akkor meghallgatnak, és ha szeretnél elmenekülni a világ elől, akkor valamelyikük nappalijában egy kanapé csak rád vár.

Csak azt sajnálom, hogy nálunk nincs egy ilyen utca, ahol nemcsak szebbnél szebb kirakatokkal találkozik az ember, hanem hasonlóan kedves, barátságos eladókkal is.

Az egész könyv hangulata magával ragadó. Ami nekem különösen tetszett benne, hogy gazdagabbak lettünk néhány igazán finomnak ígérkező csoki, és csokis keksz recepttel. Hamarosan ki is fogom próbálni az egyiket, és természetesen hozok róla képet, és véleményt is. 🙂 

A romantikus irodalom kedvelőinek ajánlom szeretettel ezt a kötetet. Igaz, hogy nincs benne világot megváltó gondolat, vagy életbölcsesség, viszont van benne barátság, összefogás, segítségnyújtás, és sok-sok édesség. 🙂

Borító:

Imádom ennek a sorozatnak a borítóit. Pontosan így tudom elképzelni a Valerie Lane hangulatát is. Színes, vidám, hívogató. 

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

by - Itt lehet hozzászólni!

Minna Lindgren: Menekülés az Alkonypagonyból

covers_747175.jpgSzerző: Minna Lindgren
Cím: Menekülés az Alkonypagonyból
Kiadó: Kossuth Kiadó
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 352
 

Az ​Alkonypagony Idősotthon valóságos pokollá válik, miután megszállják a külföldi, finnül folyékonyan káromkodó felújító munkások. Rettenetes a zaj, a falon órási lyuk tátong, számos dolog eltűnik, az öregeknek hordozható szárazvécét kell használniuk.

Siiri, Irma és Anna-Liisa ismételten kénytelenek a saját kezükbe venni az irányítást, és a fiatalok körében népszerű közös lakásbérlés mellett döntenek az egzotikus Hakaniemi városrészben. Az együttlakás korántsem felhőtlen, mindenkinek megvan a maga szokása és rigolyája. Rájuk szakad a háztartási munkák cseppet sem vidám, széles tárháza, meg kell tanulniuk a hospice-ellátást, és elgondolkoznak az eutanázia kérdésein is.

Irma néniék természetesen most sem bírják megállni, hogy ne eredjenek a hazugságok nyomába, mivel az Alkonypagony felújítása tele van gyanúsabbnál gyanúsabb ügyletekkel. A nyomozás közben azonban meglepő dolgokra bukkannak, és kiderül, hogy senki nem olyan ártatlan, mint amilyennek látszik…

A Menekülés az Alkonypagonyból fergeteges, kíméletlenül humoros folytatása a világszerte népszerű Helsinki nagyik akcióban című trilógia első részének.

 

„Az öregségnek nem lenne szabad a modern társadalom számára valami meglepő új jelenségnek lennie, egy kellemetlen problémának, amitől gyorsan és kevés befektetéssel meg kell szabadulni.” 

A nagyikkal a nyár végéhez közeledve, augusztusban ismerkedtem meg (amikor éppen egy felújítás közepén álltunk – ezt később elmondom miért volt fontos megemlítenem), és már nagyon vártam, hogy megérkezzen a történet folytatása. A napokban jelent meg a Menekülés az Alkonypagonyból, amit a Kossuth Kiadó el is küldött nekem Ezúton is nagyon szépen köszönöm.

A történet röviden:

Az Alkonypagonyban felújítás kezdődik. Zaj, por, tátongó lyuk a falak helyén, a víz és a villany hiánya. Ezzel kell szembesülni, és együtt élni a lakóknak. Amikor bezár az étterem, a kifizetett szolgáltatásokat sem lehet már igénybe venni, és a porlepte, bedobozolt, lefóliázott romok között kell eltölteni a mindennapokat, akkor megelégelik a nagyik, és elhatározzák, hogy a felújítás idejére elköltöznek az Alkonypagonyból. Nem tudják, hogy mikor költözhetnek vissza, de még csak azt sem, hogy hová meneküljenek. A Nagykövet felajánlja az egyik lakását, amit nagy örömmel el is foglalnak. A közös élet jó szórakozásnak indult még az elején, azonban szereplőink gyorsan rájöttek, hogy nem is olyan egyszerű már együtt élni ebben a korban. Mindenkinek mások a szokásaik, mások a napirendjük.

Amikor Anna-Liisa hazatérhet a kórházból, ápolásra szorul. Nem elég, hogy idegen ápolók adják egymásnak a kilincset naponta háromszor, de egyre rejtélyesebb dolgok történnek körülöttük. Eltűnő, majd felbukkanó ékszerdobozok, előbukkanó pénzkötegek, az ajtóban sorra megjelenő veszélyesnek kinéző alakok. Vajon van ehhez köze a Nagykövetnek? Lehet nem mindenki az, akinek látszik? Ebben a részben többek között erre a kérdésre keresik a választ a nagyik. 

Gondolataim:

A könyv feléig nagyon jól szórakoztam. Hangosan felnevettem, különösen Irma bolondos természetén, és humorán.

„Nagyon fontos az öregeknek a jó alvás, és a megfelelő pihenés. Én mindig whiskyvel veszem be a pirulákat, úgy még jobban lenyugtat.”

A fenti mondattal a 6. oldalon találkoztam, és már itt kitört belőlem a nevetés. Ugyan azokat az érzéseket éltem meg, és azok a gondolatok cikáztak  át a fejemen, amiket az sorozat első részében megéltem.

Egyrészt nagyon jókat szórakoztam azon, ahogy a nagyik milyen jókat mulattak saját magukon, másrészt gombóc volt a torkomban látva, hogy mennyire kiszolgáltatottak az idősek, és mennyire magukra vannak utalva bizonyos élethelyzetekben. Leélték az életüket együtt a családdal, sütöttek, főztek, nevelték a gyerekeket, és boldogok voltak a maguk egyszerű kis módján. Majd idősek otthonába kerültek, ahol hiába vannak sokan, hiába vannak programok, mégis egyedül vannak, és magányosak. Mert a szeretteiket vagy már eltemették, vagy minden más fontosabb, mint ők, és nem látogatja meg őket senki.

Ahogy írom ezeket a sorokat, még mindig meglepődök azon, hogy egy történet hogy tud egyszerre humoros, ugyanakkor végtelenül szomorú és elkeserítő lenni.

Ebben a részben is kapunk egy kis szeletet a finn egészségügy útvesztőjéből, és abból, hogy miken kell keresztülmennie valakinek, ha orvosi segítségre szorul. Ami nekem szúrta a szememet az a káromkodás az ápoló szájából. Lehet ez ott bevett szokás. Az is lehet, hogy egy sztereotípia a tetovált, piercinges emberekkel szemben. Nem tudom. Viszont a történet tanulságán nem változtatott, legalábbis számomra nem. 

A nagyik erőt adtak, és példát mutattak. Mindegyikük más vonalat képviselt. Anna-Liisa memóriája, és intelligenciája 90 felett is irigylésre méltó. Irma megmutatta, hogy soha nem késő elkezdeni megismerkedni az új technológiával, Siiri pedig a társai felé mutatott elköteleződést adta nekem útravalónak.

Na de miért is tartottam fontosnak megemlíteni, hogy mikor találkoztam a nagyikkal? Mert amikor ezt a részt olvastam, akkor minden pillanatukkal, és gondolatukkal együtt tudtam érezni. Augusztusban, amikor az első részt olvastam, pontosan ugyan ebben a helyzetben voltunk, mint a nagyik az Alkonypagony felújításakor. Én sem tudtam hogy hova menjek a gyerekkel, hogy megkíméljem a zajtól és a portól. Nagyon át tudtam érezni a helyzetüket.

Kíváncsian várom a folytatást, és a további izgalmas kalandokat.

Borító:

A nagyikat idézi ez a borító. Na nem csak azért, mert ők szerepelnek rajta, hanem a színei is. Számomra a szereplőink sokszínűséget jelképezi. 

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

by - Itt lehet hozzászólni!

Michelle Marly: White Christmas

covers_761423.jpg

Szerző: Michelle Marly
Cím: White Christmas – A legszebb karácsonyi dal története
Kiadó: Kossuth Kiadó
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 288

Egy elbűvölő szerelmi történet és minden idők legsikeresebb karácsonyi dalának története.

Irving Berlin, híres hollywoodi filmek és a Broadway ünnepelt zeneszerzője, az 1937. év decemberét a családjától távol kénytelen tölteni. A forró, napsütéses Kaliforniába utazik egy filmforgatásra, ahol hiába is várná a havas karácsony eljövetelét. A magány szenteste letaglózza, csakúgy, mint a fájdalom már hosszú évek óta. Egyetlen fiát évekkel azelőtt ekkortájt veszítette el, és azóta a szép, meghitt ünnep csupán a gyász és veszteség időszaka a számára. A szeretett felesége és a kislányai utáni vágyakozás ülteti le a zongorához, és egy olyan dalt álmodik meg a hóesés varázsolta fehér karácsonyról, amely karácsonyi csodaként vigaszul hat a bánatára. A nevét pedig világszerte híressé teszi.

 

„A lassú keringő minden sora a közös álmaikat visszhangozta, és azt kérte a dal címzettjétől, hogy emlékezzen rájuk.”

Nagyon szeretem a karácsonyi történeteket, és a karácsony hangulatát. Ezért az olvasmányaim között novembertől majdnem februárig több olyan könyv is megtalálható, amelyek ebben az időszakban játszódnak. Amikor megláttam a Kossuth Kiadó előrendelhető könyvei között ezt a kötetet, szinte azonnal lecsaptam rá. Ezúton is nagyon köszönöm a Kiadónak a recenziós példányt.

A történet röviden:

Ez a könyv egy olyan szerelem történetét meséli el, amikor a társadalmi helyzet és az eltérő vallás sok akadályt gördít két fiatal elé, valamint megismerteti a világgal az egyik legismertebb karácsonyi dal megszületésének történetét.

Irving Berlin neve nem ismeretlen New Yorkban, ő a Broadway ünnepelt zeneszerzője. Nem él kicsapongó életet, nem használja ki a hírnevét, csupán egy dolgot szeretne: élete szerelmével lenni. Hiába találnak az érzései viszonzásra, a szerelmének családja nem adja áldását a két fiatalra. Nemcsak a korkülönbséget hozzák fel tiltó ok-ként, hanem Ellin apjának szent meggyőződése, hogy a katolikus családban nevelkedett vagyonos lányának semmi keresnivalója egy zeneszerző mellett, aki ráadásul zsidó. Ezért határozottan megtiltja Ellinnek, hogy fenntartsa a kapcsolatot Irvinggel. A lánya azonban pontosan olyan forrófejű, mint az apja, ezért figyelmen kívül hagy minden tiltást, és a szerelmet választja. De milyen kapcsolat lehet egy katolikus lány, és egy zsidó zeneszerző között? 

Gondolataim:

Kedves Olvasó!

Tudtad, hogy a világ egyik legismertebb karácsonyi dala, a Fehér karácsony 1937 decemberében született egy olyan zeneszerző tollából, aki nem tudott kottát olvasni, aki csak alig-alig tudott játszani a zongorán, és aki zsidó volt? Ha nem, akkor dőlj hátra egy kényelmes kanapén ezzel a könyvvel, és ismerd meg ennek a csodálatos zenének a történetét.

Ez az egyik legszebb és legmeghatóbb karácsonyi történet volt, amit eddig olvastam. Talán amiatt, hogy igaz történet alapján íródott, talán amiatt, hogy elvarázsolt az egész könyv hangulata. Magával ragadó volt, és érzelmekkel teli.

A történet két idősíkon játszódik, bár ha az előszót is figyelembe vesszük, akkor három. Az események 1900 decemberében indulnak, amikor egy hideg, esős napon egy kisfiú újságot árul, és álmodozva figyeli a közeli étterem éneklő pincéreit. A zene fontos a számára, ezért ő is énekelve igyekszik túladni néhány újságon. 24 évvel később ez a kisfiú már ismert zeneszerző, a Broadway ünnepelt sztárja. Egy vacsorameghívás alkalmával találkozik a nála jóval fiatalabb Ellinnel, aki a leggazdagabb örökösnők egyike. A szimpátia azonnal kialakul kettejük között, de a kapcsolatukat a lány családja teljes mellszélességgel ellenzi. A legnagyobb akadályt az eltérő vallásuk okozza. Ellin azonban forró fejű, makacs, és szerelmes. 

A két főszereplő nagyon a szívemhez nőtt. Ellin azért, mert a fiatalok vehemenciájával rendelkezett. Nem volt könnyű dolga, ugyanis az ő korában már rég férjhez kellett volna mennie, azonban ő szinte nyűgnek érezte, hogy meg kell jelennie 1-1 vacsorán, vagy bálon. Szeretett írni, de a családja körében ezen hobbyja esetében sem talált támogatókat, mert ugyan miért pazarolná az értékes idejét egy örökösnő holmi írogatásra. Ő mert lázadni, szembe mert szállni a családjával, és a kor eszméivel. Kiállt saját magáért, és a szerelemért.

Irving személyisége is megfogott. Hiába elismert, vagyonos zeneszerző, nem felejtette el, hogy honnan jött. Nem élt vissza sem a helyzetével, sem a nevével. Tiszteletben tartotta Elline akaratát, igyekezett a tőle telhető legvisszafogottabban, de a legőszintébb módon kifejezni az érzéseit. Ehhez a zene volt az eszköze, így született meg az Always című dala.

Kettejük szerelme, elkötelezettsége egymás iránt, és a gyász ihlette a White Christmas című dal, és ezen kötet megszületését.

Csodálatos, érzelmekben gazdag történet az igaz szerelem erejéről, ami garantáltan könnyekre fakasztja az olvasót. Tökéletes olvasni való, ami elhozza a fehér Karácsony hangulatát egy borongós, esős délutánon is. Én újabb kedvenc könyvet avattam.

Borító:

Tökéletes! A színe, a hangulata.. Kedvenc!

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)