Címke: Jaffa_Kiadó

by - Itt lehet hozzászólni!

Bauer Barbara: A fekete rózsa

covers_633826.jpgSzerző: Bauer Barbara
Cím: A fekete rózsa
Kiadó: Jaffa Kiadó
Kiadás éve: 2021
Oldalak száma: 312
 

Azt ​mondják, fekete rózsa nem létezik. Színe csupán fények játéka, árnyalatok keltette látszat. Sommer Anna azonban nap mint nap ott látja a szőlőben, a sorok végébe ültetve. Vajon egyszer megtudja majd, milyen is a színe valójában?

Anna, vagy ahogy a családban hívják, Annus, Etyeken nő fel, ezen a szőlődombok övezte, magyarok, svábok, zsidók lakta településen. Alig tizennégy éves, amikor kitör a második világháború, és nemcsak bevonuló édesapja és két ikerbátyja sorsa miatt kell aggódnia, hanem a nála két évvel idősebb Andrisért is, akihez már nem csupán ártatlan, gyerekes vonzalom fűzi.

Andris felmenői – szíjgyártók és borászok – a török kiűzése után messzi bajor földről érkeztek Etyekre. A faluban azt beszélik, hogy Andris nagyapja, a szőlőhegyen remeteéletet élő Vénember, különleges bort tud készíteni. Olyan bort, amelyben nemcsak az van benne, aki készítette, de az is, aki issza. Talán még a jövendőt is meglátja, aki kortyol belőle. Egyszer Annus is megkóstolta. Lehet, hogy ezért tűnik fel előtte újra meg újra egy fekete márványlap, belevésett nevekkel, köztük azéval, akit mindenkinél jobban szeret?

A háború, az utána következő politikai változások, a kitelepítések a falu és Annus életét is fenekestül felforgatják. Az egyedül maradt lány felköltözik a szőlőhegyre, a Vénemberhez, abban reménykedve, hogy Andris visszatér. Ám szerelme helyett valaki más érkezik, és Annust minden korábbinál nagyobb próbatétel várja. Vajon lesz elég ereje és bátorsága legyőzni a kishitűséget, a reménytelenséget, sőt még a halált is? Megőrizni a szerelmet, megfejteni a fekete rózsa és a Vénember különleges borának a titkát?

 

„Ha tudod, hogy van miért várni, akkor nincsenek kérdéseid. Akkor a várakozás az életed része lesz, a várakozás egyet jelent vele, mintha ott lenne. De csak ha biztos vagy benne. Ha a zsigereidben érzed.”

Nem tudtam miről szól a történet, nem olvastam el a fülszöveget. Csak a címet. A fekete rózsa. Mindig elmosolyodom rajta, ugyanis nagyon kellemes emlékeket idéz bennem. Nagyon köszönöm a Jaffa Kiadónak, hogy elolvashattam a könyvet.

A történet röviden:

Annus Etyeken él a családjával. Alíg 14 éves, amikor kitör a második világháború. Nemcsak az addigi gondtalan gyermekévektől kell búcsút vennie, hanem a testvéreitől, édesapjától, és a szerelmétől is, akik a fronton teljesítenek szolgálatot.

Telnek az évek, a háború egyre több áldozatot követel. A gyász, a nélkülözés senkit nem kímél, családok szakadnak szét. Csak a hit és a remény marad. Annus is ezekbe kapaszkodik, miközben igyekszik tovább élni az életét a szőlők között, a fekete rózsabokor társaságában. Hisz, bízik, és várja haza a szerelmét.

Gondolataim:

A lelkemet is kisírtam ezen a történeten. Az első 40-50 oldal kellemes nosztalgia érzéssel töltött el. A szüreti bál, a felvonulás a szekéren, a zene. Mind-mind a gyerekkorom kellemes emlékei. Nekem ebben részem volt, és szívből sajnálom, hogy ez mára már kiveszett a köztudatból, és nem őrzik ezt a hagyományt.

Gyönyörűen van bemutatva a falusi élet, a tájak, a népszokások, a mindennapi feladatok, ahogy a falusi emberek a levelek rezdüléséből, az állatok viselkedéséből értettek, meg tudták jósolni az időjárást, érezték a közelgő vihart. És mindig pontosan tudták, hogy milyen termés várható. De engem az érintett meg legjobban, hogy a könyv nemcsak megtörtént események alapján lett megírva, hanem konkrétan olyan személyek visszaemlékezéseit olvashattuk, akik valamilyen formában érintettek voltak az akkori eseményekben. Nagypapám mesélt nekem is, de mivel akkor még kicsi voltam, így túl sok mindent nem, csak éppen 1-2 dolgot. A mai napig emlékszem, pedig már eltelt több, mint két évtized. 

Nem mondom, hogy legyen kötelező olvasmány, mert akkor még véletlenül sem venné senki a kezébe a könyvet. De legyen rajta a középiskolák ajánlott olvasmányai között. Mert ez az a könyv, amit mindenkinek el kell olvasnia. Mert ez az a könyv, ami megmutatja, hogy mennyi érték van körülöttünk, amit észre sem veszünk, megszoktuk, és fel sem tűnik, hogy a mindennapjaink része. Mert ez az a könyv, ami tanít, célt ad, ami emlékeket hív elő, ami miatt szeretnél visszautazni az időben, hogy leülj a kis sámlira, és csak még egy kicsit tudj beszélgetni a nagyszülőkkel, dédszülőkkel. Mert ez az a könyv, ami darabokra töri a szívedet, lelkedet, de segít is összeforrasztani a darabokat. Mert ez az a könyv, ami reményt ad.

Ismét csak azt tudom mondani, hogy Bauer Barbara csodálatosan fogalmaz, egyszerűen gyönyörű, ahogy használja a magyar nyelvet. Képtelenség abbahagyni az olvasást. Személy szerint én igyekszem minél több könyvet elolvasni a szerzőtől. Ezt a történetet is szívből ajánlom mindenkinek. A szerelem, a szeretet és a hit ereje ott van mindenkiben, csak ki kell nyújtani a kezünket, hogy elérjük.

Olvassátok, szeressétek!

Borító:

Annyira csodálatos, egyszerűen öröm ránézni, kézbe venni, közelebbről megszemlélni.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

by - Itt lehet hozzászólni!

Mörk Leonóra: A porcelánlány

covers_484727.jpg

Szerző: Mörk Leonóra
Cím: A porcelánlány
Kiadó: Jaffa
Kiadás éve: 2020
Oldalak száma: 288

Egy ​fotóalbum, egy emlékkönyv és egy biedermeier komód – ennyi jut Lilinek a családi hagyatékból. Az örökség mégis meglepetéssel szolgál: amikor a lány felfedez az interneten egy régi udvarházról készült fotót, rájön, hogy az épület nem véletlenül ismerős neki, a századfordulós emlékkönyvben találkozott vele. De hogy került egy északnémet kastély képe 1914-ben egy miskolci polgárlány emlékkönyvébe?
Lili nyomozni kezd, a megfejtéshez azonban csak akkor jut közelebb, amikor a munkahelyéről egy távoli, keleti-tengeri szigetre küldik. Ott akad rá a vörös téglás udvarházra, és váratlan segítőtársra lel a romos épület új gazdájában. Amikor kinyitják a kastély padlásán talált, első világháborús katonaládát, izgalmas utazásra indulnak a múltba. A régi levelek, rajzok és fotók két fiatal megható és fájdalmas történetét mesélik el, akik száz évvel korábban szerettek egymásba. Az első világháború miatt azonban búcsút kellett mondaniuk egymásnak. Vajon találkoztak-e még valaha?
Lili egyre mélyebbre merül a régmúlt emlékeibe, és közben nemcsak az üknagymamája, hanem a saját élete sorsfordító kérdéseire is választ kell találnia. Meddig élhet úgy, hogy nem vesz tudomást azokról a körülményekről, amelyek megbetegítik? Választhat-e másik utat?

 

„(…) minden új nap valami újnak a kezdete.” 

Ez az első könyvem az Írónőtől, de biztos vagyok benne, hogy nem az utolsó. Nagyon köszönöm a Jaffa Kiadónak, hogy elküldte nekem.

A történet röviden:

Az események két idősíkon játszódnak. 1914-ben, és 2017-ben.

2017-ben Lili gyógymasszőrkén dolgozik. Az új főnök elküldi egy 3 hónapos továbbképzésre Németországba. Lili örül a lehetőségnek, nemcsak a fejlődési lehetőség miatt, hanem szeretne tovább nyomozni az üknagymamája, és egy titokzatos kúria után. Minél mélyebbre ás, annál meglepőbb dolgok derülnek ki a családjáról.

1914-ben kitör az első világháború. Julianna egy tehetős családból származó fiatal lány, aki fülig szerelmes lesz Heinrichbe, az apja német üzletfelének a fiába. Napról napra egyre mélyebbek az érzéseik egymás iránt, de a háború elszakítja őket egymástól. Julikának ott maradnak az emlékek, a rajzok, és a lelke mélyéig hatoló szeretet. Lehet, hogy végül mégsem marad egyedül?

Gondolataim:

A fülszöveg alapján egy teljesen más történetre számítottam. Már Lili stílusa is meglepett a könyv elején. A szarkasztikus megjegyzések.. komolyan, szinte magamra ismertem. 🙂 Nagyon jól szórakoztam rajta. 🙂 

Kifejezetten tetszett a két idősíkon játszódó történet. Szívesen kalandoztam a múltban és a jelenben is. Lilivel nyomoztam, szinte már láttam magamat a padláson a dobozban keresgélve, fényképalbumot nézegetve. Több közös vonást fedeztem fel kettőnkben. Stresszhelyzetben én is képes vagyok ugyan olyan tüneteket produkálni, mint Lili. Hogy ez hipochondria, vagy sem, nem tudom.

Nagyon szerettem a helyszíneket, a leírást, szívesen barangoltam a tengerparton is, és töltöttem el az időt Julikáék társaságában. A főszereplőket kedveltem. Nem voltak tökéletesek, voltak hibáik, de pont ettől voltak hétköznapiak, és emberiek. Senki nem volt tökéletesre színezve, mint ahogy a való életben sem tökéletes senki. A mindennapi problémák is megjelennek a történet során.
Mennyire igaz, hogy a lélek megbetegíti a testet. Lili munkája stresszes, a stressz pedig egészségügyi problémákat okoz. Pontosan, mint bármelyik ember esetében. 

A könyv nyelvezete egyszerű, érthető, könnyen olvasható, emiatt gyorsan lehet vele haladni. Gyorsan bele lehet lendülni az olvasásba, a történet lendülete visz magával, és egyszer csak azzal szembesülsz, hogy vége, de még nem volt elég, olvasnád tovább.

Ezt az egy dolgot sajnálom csak, hogy olyan gyorsan vége lett a történetnek. Maradtak bennem kérdések a kötet végén. Szívesen olvastam volna még Liliről, az életéről, a munkájáról, a családjáról, a régmúlt időkről, a szokásokról. Szóval úgy mindenről. 🙂

A könnyed stílusban íródott, romantikus regények kedvelőinek szeretettel ajánlom ezt a kötetet. Fogok még olvasni Mörk Leonórától. A porcelánlánnyal a legjobbkor találkoztunk.

Borító:

Csodaszép! Emiatt keltette fel az érdeklődésemet a könyv. A színek, a virágok, egyszerűen imádom. 🙂

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

by - Itt lehet hozzászólni!

Bauer Barbara: A szív szabadságharcosai

 

covers_729077.jpg

Szerző: Bauer Barbara
Cím: A szív szabadságharcosai
Kiadó: Jaffa
Kiadás éve: 2022
Műfaj: regény – történelmi romantikus
Oldalak száma: 382

Lili ​és Bálint története az 1848-as szabadságharc idején játszódik. De játszódhatna száz évvel korábban, vagy akár ma is. Mit érnek az érzéseink, ha nem éljük meg őket, a gondolataink, ha nem hallgatunk rájuk? Mit ér a szabadságunk, ha a lelkünkben rabok vagyunk?
Ahogy 1848 tavaszán szerte Európában a hangjukat hallatják a szabadságharcosok, úgy érti meg Lili is elfojtott vágyait.

„Bele akartam bújni egy szárnyait bontogató fiatal lány bőrébe. Érezni akartam, ahogyan felismeri, mit is jelent az igazi szabadság. Ott akartam lenni, amikor először megdobban a szíve, felpezsdül a vére, szóra nyílik a lelke. Ehhez nem is találhattam volna alkalmasabb színteret, mint a szabadságharcot, és benne egy forradalmárt, aki talán sokkal többet jelent a lány életében, mint önmagában a szerelem.
Imádtam írni, Lilivel együtt átélni a fiatalságot, szabadságot, kibontakozó szerelmet!”
Bauer Barbara

 

 „Most még kusza amit magad előtt látsz, de idővel rátalálsz az irányra, amit neked jelöltek ki. Csak légy türelmes és figyelj.”

Ez volt az első könyvem Bauer Barbarától. Még hónapokkal ezelőtt figyeltem fel a nevére, amikor V. Tóth Katalin egyik videójában elismerő szavakkal méltatta az Írónőt. Úgy gondoltam az első könyvem tőle legyen egy friss megjelenés, és a Jaffa Kiadó lehetőséget biztosított arra, hogy elolvassam, és ezáltal a kedvenc szerzőim között tudhassam az Írónőt. Nagyon köszönöm ezúton is.

A történet röviden:

Az események az 1848-as szabadságharc idején játszódnak. A főszereplőink a Szomolay család tagjai. A család legkisebb lányát, az örökké lázadó Lilit Pozsonyba küldik, hátha ott sikerül megkomolyodnia. A nővére esküvőjére azonban visszatér a családi birtokra. A nővére férje, Bálint aktívan részt vesz az 1848-as szabadságharc eseményeimben. Lilit teljesen megbabonázza a sógora, minden alkalmat megragad, hogy az országot érintő politikai vitát folytathasson vele. A mélyről jövő, váratlan érzelmek azonban olyan elsöprő erővel törnek rá, amire nem készült fel. 

Gondoltaim:

Ha így tanítanák a történelmet, ahogy azt Bauer Barbara megírta, biztos vagyok benne, hogy kivétel nélkül mindenki örömmel menne be történelem órára. Gyönyörűen, választékos szóhasználattal, érzelem gazdag kifejezésekkel tárja az olvasó elé az 1848-as eseményeket, a forradalom és szabadságharc fontos lépéseit, mindemellett egy csodálatos szerelmi történet is kibontakozik a lapokon. Gyönyörűen használja a magyar nyelvet az Írónő.

Lili nem mindennapi lány, öntörvényű, lázadó. Szabadságra vágyik, hasznosnak szeretné érezni magát. A lelke mélyén úgy érzi, hogy többre hivatott, mint hogy otthon üljön, kötögessen, és gyereket neveljen. Szeretne tenni a hazáért, és saját magáért. Emiatt szembe megy a kor elvárásaival, nem foglalkoztatják a kérők. Mivel a családtagjainak szöges ellentéte, kínozza belülről a kétség, hogy vajon biztos, hogy ehhez a családhoz tartozik-e? Kíváncsisága sokszor erősebb, mint a józan ész, és nyomozásaival felkavarja az állóvizet.

Nagyon tetszett, ahogy sorról sorra megelevenedik a történelem, tényszerű, mégis kifinomult leírásokkal, párbeszédekkel követjük nyomon az eseményeket, és a szereplőink életét. A bizonytalanság, a feszültség, a gyász szinte már tapintható.

De mindezek mellett egy beteljesületlen szerelem okozta fájdalom is feltűnik a sorok között. Lili ugyanis egy olyan férfinek adja a szívét, akivel tudvalevő, hogy soha nem lehetnek egymáséi. A férfi nős, családos, és történetesen a sógora, Bálint.

Bauer Barbara legújabb könyve hűen tükrözi a kor elvárásait a nőkkel szemben, szórakoztatóan írja le a cívódásokat, szenvedéllyel a szabadságharcot. Csak ajánlani tudom mindenkinek. Nekem nemcsak a könyv lett kedvencem, de a szerző is közel került a szívemhez. Bauer Barbarának egy újabb rajongója lett. Az összes könyvét szeretném a polcomon tudni.

Borító:

Amikor először ránéztem a borítóra, akkor kicsit megijedtem. Gimi óta görcsbe ugrik a gyomrom a történelemtől, de alíg olvastam el néhány oldalt, már csodáltam a borítót, faltam a sorokat. A színvilága, a hangulata magával ragadó. Minél többször nézek rá, annál szebbnek, és kifejezőbbnek látom. Szívből gratulálok a grafikusnak, tökéletes munkát végzett.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

by - Itt lehet hozzászólni!

Harlan Coben: Az erdő

covers_628673.jpg

Szerző: Harlan Coben
Cím: Az erdő
Kiadó: Jaffa
Kiadás éve: 2020
Műfaj: regény – krimi/thriller
Oldalak száma: 390
 

Húsz ​éve történt. Egy nyári táborozás során négy tinédzser éjszaka kiszökik az erdőbe. Kettőt közülük holtan találnak, a másik kettő azonban hosszas keresés után sem kerül elő. Két évre rá egy sorozatgyilkost elítélnek, ám a bűnöző tagadja, hogy köze lenne a négy fiatal halálához.
Az eltűntek egyike volt Paul Copeland megyei ügyész nővére is. Paul egyedül neveli hatéves kislányát, karrierje is szépen ível felfelé, így egyre kevesebbet foglalkozik a húsz évvel korábbi traumával. Amikor azonban egy gyilkossági ügy szálai hozzá vezetnek, és egy holttestet kell azonosítania, Paul egy árulkodó jel alapján felismerni véli a négy áldozat egyikét – a fiút, aki annak idején nővérével együtt örökre eltűnt az erdőben…
Lehet, hogy Paul nővére mégis életben van? A férfi szép lassan ráeszmél, hogy a múlt sötét és veszedelmes családi titkokat rejteget, amelyek egy csapásra szilánkokra törhetik az életét. Paulnak hamarosan döntenie kell: nem bolygatja tovább a húsz évvel korábbi eseményeket, vagy inkább megpróbálja kideríteni az igazságot.

„Vannak ilyen ritka pillanatok az életben – amikor a színek hirtelen színesebbek lesznek, minden felderül, tisztábban hallod a hangokat, jobban ízlik az étel, és mindig, minden egyes pillanatban ő jár a fejedben, közben pedig tudod, hogy a másik pontosan ugyanezt érzi irántad.” 

Harlan Coben egy zseni. Sokáig gondolkodtam, hogy mivel kezdjem az ajánlót, de mindig csak ez az egyszerű mondat ugrott be. De ez a 4 szó, el is mond mindent. Nagyon köszönöm a Jaffa Kiadónak, hogy elolvashattam ezt a kötetet.

A történet röviden:

A főszereplőnk Paul Copeland, megyei ügyész. 20 évvel ezelőtt a nővérével egy nyári táborban töltenek néhány hetet. A felhőtlen szórakozás azonban tragédiával végződik. Négy fiatal eltűnik az erdőben – köztük Copeland nővére is – . Két társukat rövid időn belül holtan találják, de ketten soha nem kerülnek elő. Az eltűntek utáni nyomozás nem vezetett eredményre.

Eltelik 20 év, és egy rejtélyes gyilkosság felgöngyölítésének a szálai az ügyészhez vezetnek, aki felismerni véli az áldozatban a táborban eltűnt fiút. De ha ő életben volt, akkor vajon a nővére is él, akinek a holtteste soha nem került elő? Copelandet nem hagyja nyugodni az ügy, ezért válaszokat keres. Kezdetben attól, akit a gyilkosságokkal gyanúsítottak. Minél jobban beleássa magát az ügybe, annál borzalmasabb dolgokkal kell szembesülnie.

Gondolataim:

Ez a könyv, te jó ég! Imádtam! Izgalmas volt, feszültséggel teli. Nagyon olvastatta magát, minden fejezet után csak még egyet el akartam olvasni. Minden szabad pillanatomban a kezemben volt a könyv, mert tudni akartam, hogy mi történik a következő oldalon. 

Ahogy belelendültem az olvasásban, az utolsó lapig, az utolsó mondatig folyamatosan éreztem a feszültséget a gyomromban, sőt a bőröm alatt is. Mint egy izzó parázs, ami a benzint várja, hogy robbanjon, és mindent letaroljon. A történet végére ez a parázs fel is izzott, lángolt, és valóban nagyot szólt.

Már a prológus is nagyon erős volt, már akkor tudtam, hogy ez az én könyvem lesz. És milyen igazam lett. Majd megölt a kíváncsiság, mire a könyv végére értem, hogy vajon mi lehet a rejtély megoldása? Elméleteket gyártottam, „nyomoztam”, és nyilván vakvágányra futottam. 🙂 Coben közelébe sem érek. 😀 Egy ilyen történetet megalkotni, ahol a 20 éves szálak összefutnak, és kiderül az igazság, na ahhoz nem kevés tehetség kell.

Nagyon szerettem a párbeszédeket. Rövidek, velősek, helyenként humorosak. Viszont amikor valaki szájából elhangzott az „ezt te nem értheted” mondat, na ott én is robbantam volna. Ráadásul egy feszültséggel teli párbeszéd közepén egy ilyen „ártatlan” mondatot bedob a szerző, na ott majd’ szétfeszített az ideg. Szívem szerint előre lapoztam volna, hogy minél hamarabb választ kapjak a kérdéseimre, de nem tettem, mert minden mondatnak jelentősége van, és félő, hogy lemaradtam volna valami fontosról.

Órákig tudnék még mesélni erről a könyvről, de csak annyit mondok így a bejegyzés végére, hogy olvassátok el, imádni fogjátok. Nekem az idei évem egyik kedvenc olvasmánya lett. 

Alíg várom, hogy a sorozatot is lássam, mert ezek után kizárt, hogy kihagyjam.

Borító:

Nekem az új kiadás van meg. Pontosan a borító miatt figyeltem fel ere a könyvre, majd egy számomra kedves blogger ajánlóját is elolvastam. Figyelemfelkeltő, vonzza a tekintetet. Az ember nem tudna csak úgy elmenni mellette a könyvesboltban, hogy le ne vegye a polcról, és bele ne lapozzon. Illik a történethez.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)