Címke: Jaffa_Kiadó

by - Itt lehet hozzászólni!

Harlan Coben: Egyezés

 

covers_754229.jpg

Szerző: Harlan Coben
Cím: Egyezés
Kiadó: Jaffa Kiadó
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 392

A ​Maradj mellettem és Az idegen szerzőjétől

Sokkoló genetikai egyezés leplezi le egy család sötét titkát Harlan Coben legújabb, borzongató thrillerében.
Több hónapnyi távollét után a Senki fiából megismert Wilde visszatér a Ramapo-hegységbe. Sikertelen beszokási kísérlete megerősíti benne, amit mindig is tudott: ő nem tartozik senkihez, nem kötik gúzsba a modern élet előnyei és hátrányai.
Ám egy online adatbázisban felbukkanó egyezés közelebb viszi a múltjához, mint azt valaha is álmodta volna, és megadja neki a lehetőséget, hogy felkutassa az apját. A találkozó azonban több kérdéssel szolgál, mint ahány válasszal. A kétségbeesett Wilde belekapaszkodik az utolsó szalmaszálba: egy másodunokatestvérbe, aki épp olyan gyorsan tűnik el, mint ahogyan újra felbukkan, miután átél egy kegyetlen bukást, rosszabbat a legszörnyűbb rémálomnál.
Vajon régóta érett már az unokatestvér bukása? Vagy csupán áldozatul esett egy bonyolult, aljas összeesküvésnek? És mi köze ennek az egésznek az egykor Az idegenként ismert emberhez, az áruló szökevényhez, akinek egyre több a követője, s akinek küldetése és módszerei egyre veszedelmesebbek?

 

„A karma olyan, mint a bumeráng: amit teszel, visszaszáll rád.” 

Szeptemberben a Könyvfesztiválon, a kiadó egyik munkatársa ajánlotta ezt a könyvet. Nagyon kellemesen elbeszélgettünk, és ezúton is köszönöm szépen az ajánlást. Neki köszönhetően egy elképesztő olvasmánnyal indítottam a 2023-as évet. Köszönöm szépen a Jaffa Kiadónak a recenziós példányt.

A történet röviden:

Wilde-ra kisfiúként egy erdőben találnak rá. Nem tudja hogy honnan jött, azt sem hogy került oda. Évtizedekkel később egy online felületen a családját keresi. A dns-e alapján meg is találja az egyik rokonát, aki amilyen hirtelen felbukkan, olyan hírtelen el is tűnik. Kitartó kutatásának eredményeként kiderül, hogy az illető egy ismert személy, akinek nyoma veszett a kirobbanó botránya után. Mindenki halottnak hiszi. Wilde azonban tovább nyomoz. Minél mélyebbre ás, annál meglepőbb titkokra bukkan. Amikor sorra bukkannak fel a holttestek, akkor válik igazán komollyá és rejtélyessé az egész történet. Valaki gyilkolja az embereket. Valaki ismeri ennek az okát. Már csak meg kell találni az eseményeket összekötő láncszemeket.

Gondolataim:

Te jó ég, ez a könyv! Nem hiszem el, hogy Coben megint tévútra tudott csalni. Számomra izgalmas volt a történet, nagyon sok minden történet benne, emiatt egy pillanatig sem unatkoztam. Sokszor szerettem volna egyszerre két oldalt olvasni, hogy minél hamarabb megtudjam mi sül ki az adott szituációból. 

Coben mestere annak, hogyan is csigázza fel az olvasó érdeklődését. Ebben a kötetében is váltakoztak az 1-2 szavas párbeszédek, és a hosszabb leírások. Külön választotta a rejtélyes idegen belső monológját, gondolatait, és a fő cselekményszálat. Na engem pontosan ezzel terelt be az erdőbe. Szent meggyőződésem volt, hogy tudom ki a gyilkos. Gondoltam olvasok elég krimit ahhoz, hogy biztosra menjek. Nos, mint kiderült, a nyomozói karrierem nagyon gyorsan vakvágányra futna.

Wilde egy érdekes személyiség. Kisfiúként egy erdőben találnak rá. Zárkózott, magának való, és nagyon sok titok övezi az ő kilétét. Engem pont ez fogott meg benne. Számomra még mindig sok a sötét folt vele kapcsolatban. Mondjuk az első részt nem olvastam, lehet abban többet megtudunk róla.

Cobennek ezt a könyvét úgy kell elképzelni, mint egy kirakót, aminek a dobozán nincs kép. Kiborítod az összeset, és elkezded összerakni. Mivel nem tudod milyen minta fog életre kelni, ezért csak a végén döbbensz rá, hogy mit is látsz. Pontosan így volt ez ebben az esetben is. Kaptunk némi információt, és hosszas nyomozás, rejtélyes gyilkosságok, még rejtélyesebb személyek vezettek el a megfejtésig.

Nekem nagyon tetszett. Imádom Cobent, elképesztő miket alkot. Remélem minél több könyvet el tudok olvasni, ami az ő nevéhez köthető.

A krimi, illetve a thriller rajongóinak ajánlom ezt a kötetet. Kiszámíthatatlan, de izgalmas végjáték, amiről úgy gondolom, hogy a zsáner kedvelőinek tetszeni fog.

Borító:

Ez a kék-fekete összeállítás engem megvett kilóra. Nagyon egyedi, messziről meg lehet ismerni így a Coben könyveket.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

by - Itt lehet hozzászólni!

Mörk Leonóra: Törött tulipánok

 

covers_675363.jpg

Szerző: Mörk Leonóra
Cím: Törött tulipánok
Kiadó: Jaffa Kiadó
Kiadás éve: 2021
Oldalak száma: 318

1651, ​Hollandia. A köztársaság virágkorát éli, hajói bejárják az óceánokat, a világ négy sarkából szállítják haza távoli tájak kincseit. Jant, a fiatal festőt, Rembrandt egyik tanítványát egy gazdag amszterdami kereskedő vidéki udvarházába szólítja a megbízatása. Nem sokkal később azonban váratlanul nyoma vész, és nem marad utána más, mint egy tulipános képekkel teli album, és egy ismeretlen, cinóberruhás fiatal nőt ábrázoló festmény.
A hír hallatán a húga, Helena azonnal útra kel a kastélyba, és mialatt megpróbálja kideríteni, mi történt a bátyjával, magával ragadja a ház egyszerre vonzó és nyugtalanító légköre. Miről árulkodik a selyemruhás lány portréja? Mit üzen a kertben épülő labirintus? És mi köze Jan eltűnéséhez az erdélyi magyar diáknak, Gábornak? Miközben a fivére után nyomoz, Helenának arra a kérdésre is választ kell találnia, mit érez iránta egykori gyerekkori játszótársa, Christiaan. Még mindig csak barátságot, vagy viszonozza azt a szenvedélyes szerelmet, amivel ő szereti már régóta a fiút?
A könyv lapjain megelevenedik a Vermeer képeiről ismerős világ, ahol oromzatos téglaházak sorakoznak a csatornák partján, drága tulipánok nyílnak delfti fajanszvázákban, csipke főkötős lányok olvasnak levelet a nyitott ablakon beáradó fényben, de az idilli felszín mögött ijesztő árnyak leselkednek. Szerelem, halál, veszteség, fájdalom, hűtlenség: a Törött tulipánok egy változásokkal teli, izgalmas korszak, egy sebzett lelkű férfi és egy bátor nő története.


„…nem vagyok én fa, nem kell nekem a földbe gyökerezve álldogálnom! Ha nem érzem jól magam valahol, akkor odébb megyek!”

Egyre jobban szeretem a történelmi romantikus regényeket, és ez többek között Mörk Leonórának köszönhető. Kíváncsian vártam, hogy ezzel a könyvével milyen tájakra kalauzol el a szerző, és nem csalódtam most sem. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Jaffa Kiadónak.

A történet röviden:

Az 1600-as években járunk, Hollandiában. Jant, a fiatal festőt megbízza egy amszterdami kereskedő, hogy a vidéki házában, a felesége kérésének eleget téve fesse meg a virágait. A megbízást el is vállalja, azonban egyik napról a másikra hirtelen eltűnik. A húga oda utazik, egyrészt azért, hogy az épülő madárházat, és a lakóit felügyelje, másrészt, hogy kiderítse, miért és hova tűnt el a bátyja. A vidéki kastély azonban olyan titkokat rejt, ami szinte sokkolja nemcsak Jant hanem Helenat is.

Gondolataim:

Nagyon szerettem olvasni ezt a történetet. Magával ragadott a hangulata, a virágok, madarak bemutatása. Szeretem Mörk Leonóra könyveit, mert nemcsak egy romantikus történelmi regényt kapok, hanem bővebb ismeretekre tehetek szert, mint jelen esetben a nővények és állatok témakörében, vagy a festészetben. Nagyon sok hasznos információt kapunk a szerzőtől, mégsem érezzük úgy, hogy egy tankönyvet olvasunk.

Tetszettek a karakterábrázolások, mert korhű volt, mégis éreztem valami egyedit a szereplőinkben. Dorothea titka például engem is sokkolt, nemcsak a főszereplőinket. Amikor színt vallott, bevallom vennem kellett egy mély levegőt, mielőtt folytattam volna a történetet.

Hollandia gyönyörűen volt bemutatva. Az illatok, a rezgések, a hangulat magával ragadott, ha behunyom a szemem, akkor oda tudom magam képzelni a szereplőink mellé, hogy én is átéljem azt, amit ők, és sodorjon magával a holland atmoszféra.

Komoly szerepet kap a történetben a festészet. Az apró részletek, a színek, a rejtett motívumok mind-mind segítenek közelebb kerülni a szereplők megismeréséhez, és bizonyos titkok megfejtéséhez.

Szívesen olvastam volna még a labirintus megalkotásáról, és barangoltam volna a kastély kertben, ami úgy elevenedett meg a lelki szemeim előtt, mintha csodaországban lennék.

Igényesen megírt történetet kaptam, és számomra gyönyörű líraisággal bemutatott élővilágot, művészetet. Gondosan kidolgozott szerelmi szál, és sokszínű karakterek jellemzik a kötetet, mint ahogy azt már megszokhattunk a szerzőtől. Örömmel fogom újra kézbe venni a későbbiek folyamán is ezt a kötetet.

Aki szeretne egy kis időutazást tenni az 1600-as évekbeli Hollandiában, magába szívná a festészet sokszínűségét, madár és növényismeretet, de nem utasít el egy romantikus történetet, annak szívből ajánlom Mörk Leonóra ezen kötetét. 

Borító:

Gyönyörű, mint egy festmény. Nagyon illik a történethez, mert mint ahogyan egy festményt sem felületesen nézel meg, úgy ezt a borítót sem „csak úgy felcsapod”. Szeretem az élénk színeket rajta, és az árnyékok egymáshoz viszonyított kontrasztját.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

 

by - Itt lehet hozzászólni!

Bauer Barbara: Bíborbetűk

 

covers_764304.jpgSzerző: Bauer Barbara
Cím: Bíborbetűk
Kiadó: Jaffa Kiadó
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 342
 

Vannak, ​akik úgy gondolják, az Ige Istennél van, és a Terv elkészült.
És vannak, akik úgy gondolják, jobb, ha a múltat homály fedi. Ők azok, akik kart karba öltve irányítják a világot. Az egyházi és a földi hatalom. Mindkettő fogságban tartja a szellemet, elnémítja a hangot, hogy saját képére formálhasson.
A XV. század elején a Rajna mentén újra felüti a fejét a pestis. Agnes, az alig 12 éves kislány egyedül marad. Édesanyja utolsó kérése, hogy keresse meg a Mestert, az idegent, aki a műhelye mélyén valami titokzatos találmányon dolgozik.
Agnes édesapja könyvmásoló volt. Az egyetlen, amit örökül hagyott a lányának, a betűk ismerete, és egy emlék egy könyvről az öröklét receptjével. Ez a tudás és egy levél hozzájárul ahhoz, hogy Agnes inasnak szegődhessen a Mester mellé. Itt ismeri meg Hansot, a fiatal novíciust, aki – akárcsak egykor Agnes édesapja – szkriptorként dolgozik. És itt ismeri meg a tudást, a gondolatot, az igazságot, ami ez idő tájt a kiváltságosok tulajdona.
Agnes a Mester mellett marad, Hans végérvényesen Isten mellé szegődik, és egy időre elválnak útjaik.
Azonban az évekig tartó munkát, a nyomtatott betűbe vetett hitet, amely letörhetné a sötétség láncait és szárnyára kaphatná a szellemet, veszély fenyegeti.

Bauer Barbara ezúttal a szellemi forradalom kapujába repíti az olvasót, a könyvnyomtatás szülőházába, Johannes Gutenberg világába, ahol a betű, amely öl és megvált, a nyomtatás, amely ezrekhez és ezrekhez juttathatja el a gondolatot, világosságot hoz a homályba burkolózott középkorba, miközben az egyházi hatalmak éppen azon dolgoznak, hogy a sötétség uralmát ne fenyegesse veszély.

 

„Időnként érdemes megállni – merengett a férfi. – Különben csak robogsz előre, és észre sem veszed, mi minden mellett mész el.”

Nagyon vártam ennek a könyvnek a megjelenését. Éreztem, hogy különleges lesz, hiszen nem mindennapi témát dolgoz fel. Nagyon hálás vagyok a Jaffa Kiadónak, hogy a megjelenést követően el is küldte nekem.

A történet röviden:

Az 1400-as években járunk. Az embereket a pestis tizedeli. Agnes még csak 12 éves, amikor a fekete halál elragadja az édesanyját, aki még utoljára annyit kért a lányától, hogy keresse meg a Mestert, akit számos titok és szóbeszéd leng körül. Agnes egy levéllel felkerekedik, de csak akkor nyer bebocsájtást a titokzatos idegen világába, amikor kiderül, hogy az apja neves könyvmásoló volt. Végül inasnak szegődik a Mester mellé, és kitanulja az új művészetet. Nap nap után dolgoznak egy olyan találmányon, ami megannyi titkot rejt magában, és nem is veszélytelen vállalkozás. Viszont alapjaiban változtatja meg az elkövetkezendő éveket.

Gondolataim:

Kettős érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban. A téma különlegessége miatt szinte egész nap csak olvastam volna, ennek ellenére mégis lassabban haladtam az olvasással, mint ahogy terveztem. 

Szerintem nincs olyan könyvmoly, akinek ne mondana valamit Johannes Gutenberg neve. Nagyon kíváncsi voltam a munkásságára, és biztos voltam abban, hogy Bauer Barbara nagyon olvasmányosan és nagyon szépen megírva fogja majd az olvasó elé tárni a XV.század eseményeit. Nem is csalódtam. Örömmel, és kíváncsian fogadtam a könyvnyomtatás megszületésének történetét.

Nagyon érdekes, és izgalmas volt látni, hogy mennyi munka, és belefektetett energia kellett ahhoz, hogy megszülethessen egy könyv. Hosszú hónapok, évek megfeszített munkája, amikor nemcsak az anyagi gondokkal kellett megküzdeni, hanem az emberek kétkedő pillantásaival, és az egyház ellenséges fellépésével. Utóbbiak nem nézték jó szemmel Gutenberg újdonságát, az új művészetet. Úgy gondolták, hogy alkotni, újat létrehozni kizárólak Isten képes. No itt kezdődtek a problémáim a történettel. A fülszöveg nem árult zsákba macskát, tudtam, hogy vallási alapja is van a kötetnek. Viszont arra nem számítottam, hogy ennyire központi szerepet kap. Személy szerint nekem már nagyon sok volt. 

Viszont a történetvezetés, a rengeteg információ, és hiteles korrajz nagyon olvasmányossá teszi a könyvet. Bauer Barbarától már megszokhattuk, hogy időt, és energiát nem sajnálva tárja fel a múlt eseményeit, és mindezt az ismeretet és tudást gyönyörűen megírva adja át az olvasónak. Gutenbergről alíg maradt ránk némi információ, mégis az ő munkássága indította el azt a folyamatot, hogy napjainkban emberek millióinak az otthonában megtalálható a könyvek.

Miközben ámulattal olvassuk egy új találmány megszületését, addig a könyv lapjain két fiatal között kibontakozó szerelemnek is a tanúi vagyunk. Agnes és Hans története nagyon szépen felépített, lépésről lépésre követhetjük őket, amíg rá nem lépnek a számukra kijelölt ösvényre.

Én szívből, és szeretettel ajánlom minden olvasni szerető, az írott szó értékét nagyra becsülő embernek ezt a kötetet.

Borító:

Szavak nincsenek rá. Annyira gyönyörű. Az én könyvespolcomon biztos, hogy kiemelt helye lesz.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

by - Itt lehet hozzászólni!

Harlan Coben: Örökre eltűnt

covers_723591.jpgSzerző: Harlan Coben
Cím: Örökre eltűnt
Kiadó: Jaffa
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 438
 

Kisfiúként Will Klein csodálta a bátyját, Kent. Aztán egy szép nyári éjszakán a Klein család New Jersey előkelő negyedében álló, elegáns házának pincéjében egy brutálisan meggyilkolt fiatal lány holttestére akadtak. Mivel a lány valaha Ken szerelme volt, a fiú lépett elő első számú gyanúsítottá. Az ellene összegyűlt döntő bizonyítékok láttán Ken egyszerűen köddé vált. A család megtört tagjai soha többé nem hallottak felőle, és meggyőződésükké vált, hogy a fiú örökre eltűnt.Azóta eltelt tizenegy év. Will olyan bizonyítékra akadt, amely arról tanúskodik, hogy Ken életben van. Az első jelet meglepő felfedezések hosszú sora követi, miközben Willnek szembe kell néznie az igazsággal – a bátyjáról és önmagáról is. Ahogy az erőszakkal teli rejtély mind több elemére derül fény, Will megérti, hogy a végére kell járnia az esetnek. Mert a legmellbevágóbb meglepetés még csak most következik.

 

„Végső soron még a legrútabb igazság is jobb, mint a legszebb hazugság.”

Nagyon szeretem Coben írói stílusát, ezért nem volt kérdés, hogy az új regényét is szeretném elolvasni. Nagyon köszönöm a Jaffa Kiadónak, hogy erre lehetőséget biztosított.

A történet röviden:

A főszereplő Will, akinek az anyja a halálos ágyán elmondja, hogy az egy évtizede eltűnt bátyja él. Ez sokkolja Willt, de a fejébe veszi, hogy megkeresi a testvérét, és tisztára mossa a nevét, amit egy 11 évvel ezelőtti gyilkosság szennyezett be. Will bátyját, Kent gyanúsították, akiről azóta senki nem tud semmit. A nyomozás nem várt fordulatokat vesz, és Willnek rá kell döbbennie, hogy senki nem az, akinek látszik. Nem tudja, hogy kiben bízhat meg, ki az, aki hazudik, és ki az, akitől az életét kell féltenie. De minden követ megmozgat, hogy kiderítse, mi is történt 11 évvel ezelőtt, és a halottnak hitt bátyját megtalálja.

Gondolataim:

Amikor befejeztem Az erdő című könyvet, akkor azt gondoltam, hogy azt Coben nem tudja felülmúlni. Tévedtem. Az idei évem egyik legjobb, legizgalmasabb krimijét tartottam a kezemben.

Ebben a kötetben egy nagyon összetett, több szereplőt felsorakoztató történetet olvashatunk. Számomra egy kicsit nehezítette a szereplők beazonosítását, hogy volt akit a rendes neve mellett álnéven is megismertünk, illetve más személyazonossággal is rendelkeztek néhányan. De a végére kitisztult a kép, mindenki a helyére került, az én állam pedig a földön koppant.

Lebilincselő, izgalmas, és fordulatos történet volt, az események beszippantottak, szinte lehetetlen volt letenni a könyvet. Nagyon meglepődtem bizonyos szereplőkön, akitől végig a hideg rázott, annak a cselekedetei értelmet nyertek a kötet végére. Ettől függetlenül nem lett a kedvenc karakterem, de megértettem a mi volt a döntéseinek a mozgatórugója.

A történet narrátora Will volt, azonban nemcsak az ő gondolatait követhettük nyomon. Egymást váltják a hosszabb leírások, és a pörgős párbeszédek, ami lendületessé teszi az olvasást, és  megadja azt a belső feszültséget, ami miatt újabb és újabb oldalakat akarok elolvasni, függetlenül attól, hogy mennyi az idő. 🙂

A könyv elején bizonyos részek felesleges időhúzásnak tűnhetnek, de ezek a történet végére értelmet nyernek. Mindennek van oka, ezért nem árt figyelni az apró részletekre is. 🙂 Teljesen elégedett vagyok a könyvvel, pontosan azt az élményt nyújtotta, amit vártam tőle.

Egy kiegészítő kötetet szívesen olvasnék Kockáról. Nagyon kíváncsi vagyok az ő teljes történetére. 🙂

Ahogy a borítón is látszik, a netflix sorozatot készített a történetből, amire én nagyon kíváncsi vagyok. Amint lesz időm, biztos, hogy meg fogom nézni. Bár kissé félek a filmes adaptációktól, mert majdnem mindegyikben csalódni szoktam. Kedves olvasóim, ti láttátok már a sorozatot? Megéri megnézni?

Ezt a történetet szeretettel ajánlom a krimi rajongóinak. Szerintem nem fogtok benne csalódni. 🙂

Borító:

Én nem nagyon tudom hova tenni ezt a borítót. Nem lettünk a legjobb barátok, sajnos. 

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu) 

 

by - Itt lehet hozzászólni!

Bauer Barbara: Fény a dombok mögött

covers_759035.jpg

Szerző: Bauer Barbara
Cím: Fény a dombok mögött
Kiadó: Jaffa
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 304


A ​Fény a dombok mögött sokak előtt már ismert történet. A rendkívül tehetséges vak zongorista, az olasz Julietta és a patikus családba született, önmagával vívódó magyar lány, Réka története 2015-ben jelent meg Vakrepülés címmel. A két lány élete összefonódik, a kapocs pedig a múltban keresendő. Az eredeti regényben az ő sorsuk alakulását követheti nyomon az olvasó, miközben a múltban még kisfiúként, a jelenben már érett férfiként megjelenik Federico.
Juliettát a vaksága, Rékát a családi hagyomány szorítja korlátok közé. De vajon a sorsfeladatunk beteljesülése valóban másoktól, élethelyzetektől, vagy csak és kizárólag önmaguktól függ? A regény erre keresi a választ a két lány történetén keresztül, az ő szemszögükből.
Az új, bővített kiadásban Federico már nem csak egy szereplő, hanem kibontakozik az ő története is, az ő szemén keresztül is láthatjuk az összefonódó életek alakulását.

 

„A szíveddel láttad őt. A lelkeddel érezted. A hangokkal bármikor szólhatsz hozzá…”

Bauer Barbara legújabb könyve sokaknak ismerős lehet, ugyanis korábban Vakrepülés címmel már megjelent, a Fény a dombok mögött pedig ennek a könyvnek a kibővített, átdolgozott változata. Nagyon szépen köszönöm a Jaffa Kiadónak, hogy megjelenés után elküldte nekem.

A történet röviden:

Julietta egy olasz kisvárosban él a szüleivel. Gyönyörű énekhangja mindenkit elvarázsol, a zongorajátéka édes, mint a méz. A szülei üzletében segít ahol tud. Életvidám, soha nem panaszkodik, pedig a körülötte lévő világot nem látja. Vakon született. 

Réka egy ejtőernyős balesetből tér magához a kórházban. A csodával határos módon túlélte a zuhanást. Azonban a balesete kellett ahhoz, hogy kinyissa a szemét, és mélyen magába tudjon nézni. Amikor egyre különlegesebb dolgok történnek vele, akkor szakemberhez fordul, hogy megértse az őt körülvevő eseményeket. 

A két lány története egy ponton összekapcsolódik. Akkor megértjük az események alakulását, és választ kapunk a miértekre is.

Gondolataim:

Ez a történet egy utazás az emberi lélek legmélyére, ahol a főszereplőnk a vele történő szokatlan események okait szeretné megérteni, és a kérdéseire választ kapni. Én nem vagyok a lélekvándorlás nagy szakértője, de kíváncsian vetettem bele magam az olvasásba. Viszonylag hamar rá is jöttem, hogy mi a kapcsolat Réka és Julietta között. De ez annak köszönhető, hogy Bauer Barbara ismét olyan szépen fűzte össze a szálakat, lépésről lépésre vezette rá az olvasót a megoldásra.

A történet magával ragadott, könnyű volt olvasni, és amíg a szereplőinkkel utaztam, addig nagyon sokszor eszembe jutott, hogy napjában mennyi panasz hagyja el egy ember száját. Panaszkodunk, ha túl meleg van, azért is ha túl hideg. Panaszkodunk, ha kihűl a kávé, ha sáros az út, és még sorolhatnám. De itt van Julietta, aki vakon született, a szülővárosát, de még csak a szülői házat sem nagyon hagyta el, mégis tudott örülni minden apró részletnek, amivel a mindennapokban találkozott. Nem a szemével látott, hanem a szívével, és az angyalok hangján közvetítette a lelkében megszülető érzéseket. Példamutató személyiség mindenki számára.

De itt van Réka is, akinek meg van mindene. Nagyon küzdeni sem kellett érte, csak elvégezni a kötelező iskolákat, hogy majd át tudja venni a stafétabotot a családi gyógyszertárban. A jövője már kicsi korától kezdve el volt rendezve, ő mégsem volt boldog, mert ezt az életet nem érezte sajátjának. Az álma a repülés volt, utasszállítót  szeretett volna vezetni, de én úgy érzem (és ő is), hogy nem küzdött eléggé. Van az a pont, amikor nem másoknak kell megfelelni, hanem a saját utunkat kell járni, még akkor is, ha ez az út rémisztőnek tűnik, és sok buktatót ígér. Számomra Réka is egy olyan karakter, akiből meríthet az olvasó.

Mind a két lány tanított valamit. Nekem legalábbis biztosan. Biztos, hogy a saját életünket éljük? Miért akarunk mindenáron megfelelni másoknak? Miért nem a saját álmainkért küzdünk, és miért éljünk inkább mások álmait?

Rékának köszönhetően meghoztam olyan döntéseket, amelyeket biztos, hogy még sokáig halogattam volna. Juliettának hála pedig észreveszem az olyan apróságokat, amelyek eddig elkerülték a figyelmemet. Ráadásul elkezdtem zongorajátékokat hallgatni, ami eddig soha nem fordult elő velem, és azt kell mondjam, hogy valóban nyugtató hatása van. Egészen addig, amíg végig nem olvastam a könyvet hallgattam a zenét, de olyan kellemes hangulatot idézett, hogy szeretném bevezetni a mindennapokba. 🙂

Ismét egy olyan élményt kaptam az Írónőtől, amit viszek magammal, és igyekszem hasznosítani a tanultakat. Bauer Barbara csodálatosan adja át a szereplőink érzéseit, megnevettet, könnyekre fakaszt, fogja a kezed, és tanít. Terel a saját utad felé. Nem tudok elég hálás lenni ezért a történetért. Köszönöm!

„A szemed vak, viszont a szíved mindent lát.”

Borító:

Gyönyörű, mint az összes Bauer Barbara könyv borítója. A színek beszédesek, és figyelemfelkeltőek. Nekem nagyon tetszik.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu) 

by - Itt lehet hozzászólni!

Jeff Abbott: Özvegyek klubja

covers_720937.jpg

Szerző: Jeff Abbott
Cím: Özvegyek klubja
Kiadó: Jaffa
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 368

Két holttest. Két gyilkosság. Két nő, akiket a halál köt össze.
Két férfi hever vérbe fagyva egy raktárban Austinban, Texas fővárosában. Az egyikük kiberbiztonsági szakértő New Orleansból, akinek épp leáldozóban van a szakmai csillaga, a másikuk Austin egyik legsikeresebb befektetői cégének társalapítója. Soha életükben nem találkoztak, semmit nem tudtak egymásról. Mégis egyszerre haltak erőszakos halált egy olyan helyszínen, ahol egyikőjüknek sem lett volna semmi keresnivalója. Mi kötötte össze őket? És vajon mi történhetett velük?A kérdésekre nemcsak a rendőrség igyekszik választ találni, hanem az egymást korábban szintén nem ismerő két feleség is. A két nő összefog, és közösen néznek szembe a befolyásos ellenséggel, aki mindenáron tévútra akarja vezetni a nyomozókat. Miközben mindketten sorra tesznek meg olyan lépéseket, amelyekre korábban képtelennek gondolták volna magukat, gyökeresen megváltozik az életük, és gyökeresen megváltoznak ők maguk is.

 

„Mindig arra verik rá a balhét, aki legkevésbé tud visszacsapni” 

Ez volt az első könyvem a szerzőtől, de nagyon tetszett a stílusa, ezért tervezek még több kötetet elolvasni tőle. Nagyon szépen köszönöm a Jaffa Kiadónak, hogy lehetővé tette számomra egy új szerző megismerését.

A történet röviden:

Kirstent a férje számáról hívják. A hívó fél közli vele, hogy a férje meghalt Austinban. A nő egyenesen odarepül, mert tudni szeretné, hogy mi is történt valójában, ugyanis ő abban a hitben volt, hogy a férje New Yorkban intézi üzleti ügyeit. Az azonosítást követően megindulnak a találgatások, és a nyomozás, hogy mi köze volt egy befektetési cég egyik alapítójához, akivel együtt holtam találták egy raktárban. Nemcsak a rendőrség, de a két férfi özvegye is nyomozni kezd, bár első pillanattól kezdve gyanúsak egymás számára. Ahogy derülnek ki a férjeik életének eltitkolt részletei, úgy növekszik a gyanúsítottak névsora is.

Gondolataim:

Ez a történet nagyon összetett volt. Pontosabban a történet nem, de a megoldásig, és a gyilkos kilétének felfedéséig vezető út sok rejtélyekkel volt körbeölelve.

Nekem tetszett a könyv, gyorsan lehetett vele haladni. Izgalmas volt, pörgős, és egészen a végéig nem derült ki, hogy ki felelős a két férfi haláláért. Tetszett az író stílusa, beszippantott a történet, és nagyon kíváncsi voltam a végkifejletre.

A szereplőkkel nem volt bajom, jól kidolgozott karakterek voltak, bár Kirsten bosszúvágya kissé érdekesen hatott a könyv lapjain. Nem mondom, hogy nem értem meg, kereste a felelőst a férje haláláért, de úgy gondolom, hogy az igazságszolgáltatás a rendőrség feladata. Bár azt is hozzá kell tennem, hogy ebben a történetben leginkább a két özvegy nyomozott, nem a rendőrség.

Érdekes volt olvasni a két házasságban szereplő felek életéről. Akár a korábbi, akár a jelenlegi életéről. Azt gondolná az ember, hogy ismeri azt a személyt, akivel nap mint nap megosztja az életét, de amikor sorra derülnek ki a titkok, az elhallgatott igazságok… Ez számomra meglepő volt, viszont kellett a történet menetébe.

A gyilkos kilétéig vezető út hosszú volt, viszont nagyon jól felépített. Sejteni sem lehetett, hogy ki mozgatja a szálakat. Nekem is volt egy elméletem, ami bevallom csúnyán megbukott. 🙂 

A könyv utolsó lapjai egy izgalmas folytatást sejtetnek, és egy második részért kiáltanak. Remélem lesz folytatása a kötetnek, mert nagyon kíváncsivá tettek az utolsó mondatok.

Eddig ismeretlen volt számomra Jeff Abbott neve, azonban ez a könyv meggyőzött, hogy érdemes figyelmet fordítani rá. Mindenképp szeretnék még olvasni a szerzőtől.

Aki szereti az izgalmas krimiket, ahol egészen a történet végéig lehet izgulni a gyilkos leleplezéséig, annak szeretettel ajánlom ezt a kötetet.

Borító:

Nagyon sokáig nem értetem. Miért egy zuhanó ember van a borítón, amikor az áldozatok nem ilyen módon vesztették életüket? Most, hogy befejeztem a kötetet, már értem, viszont úgy gondolom, hogy nem ehhez a történethez illik. 

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

by - Itt lehet hozzászólni!

Sissel-Jo Gazan: Fehér virágok

covers_694092.jpg

Szerző: Sissel-Jo Gazan
Cím: Fehér virágok
Kiadó: Jaffa
Kiadás éve: 2021
Oldalak száma: 486

A ​kis dán szigeten, Samson semmi sem az, aminek látszik. Amikor váratlanul nyoma vész a tizenhét éves Bettinának, a szigetlakók egy emberként vetik bele magukat a találgatásokba. Mi történhetett a lánnyal? Meghalt? Vagy csak újra megszökött az őt nevelő családtól, ahogyan korábban is tette már? Telnek a hetek, és a rejtély nem oldódik meg, viszont egyre vadabb híresztelések kapnak lábra. Jennyt és az unokatestvérét, Tessát is nyugtalanítja az ügy, képtelenek másról beszélni. Azután egy teljesen valószínűtlen helyen váratlanul felbukkan Bettina cipője, és a dolgok ezzel komolyra fordulnak. Valaki a szigeten nagyon jól tudja, hová lett Bettina, és ez a valaki Jennyhez és Tessához is közel áll.
Bettina eltűnése olyan lavinát indít el, amely megváltoztatja a szigeten élő kis közösség és Jenny életét egyaránt. Az érzékeny kamaszlány rájön, hogy édesanyja, a tetoválóművész Kissa szintén titkokat őriz, és hazudik a rendőrségnek. Hogy Jimmy bácsi, a nagybátyja, akit annyira szeret, valószínűleg nem teljesen ártatlan. Hogy a náluk lakó vonzó ausztrál fiú, Jack nem pusztán a kerti munkában segédkezik. Jenny a természet rendezett világában próbál vigaszt találni, miután azonban megörökli híres botanikus dédapja növénygyűjteményét, amelyben ritka és mérgező fajok is találhatók, kénytelen rájönni, hogy a természet is lehet szeszélyes. Miután elkezdi a gimnáziumot Aarhusban, egyre határozottabban követi a dédapja nyomait, és közben azt is felfedezi, hogy benne is ott él édesanyja kompromisszumokat nem ismerő igazságérzete és csillapíthatatlan bosszúszomja.
Bűn és bűnhődés, tetoválások és növények: a Fehér virágok egyszerre generációs regény, krimi, családi krónika, hűséges képe az 1990-es évek világának, és felháborodott társadalomkritikai mű.

 

„Az ember a családja kezét engedi el legutoljára.”

Bolyongtam a neten, és egyik pillanatban elém került ez a kötet, ami a Jaffa Kiadó gondozásában jelent meg 2021-ben. A borító is és a fülszöveg is felkeltette az érdeklődésemet. Egy izgalmas olvasmány ígéretét hozta magával a könyv, ezért is csodálkoztam annyira, hogy eddig nem is találkoztam vele. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Jaffa Kiadónak.

A történet röviden:

Bettina eltűnik. A nevelőanyja nem tulajdonít neki nagy jelentőséget, a lázadó, 17 éves lánynak nem ez az első kilengése. Ám ahogy telnek a napok, végül kénytelen jelenteni a rendőrségen. Elindul a nyomozás a lány után, azonban nemcsak a rendőrség, de a szigetlakók is egy emberként találgatják, hogy mi történhetett vele. Valaki tud valamit. Vagy valakik. Az ügy felgöngyölítése azonban olyan titkokról rántja le a leplet, amivel sokan megüthetik a bokájukat. Családok hullanak szét, bizalmak inognak meg, és a mindig visszafogott Jenny is rájön, hogy egy több éves, vagy inkább évtizedes hazugságbuborékban élt, amit a szeretett anyja alakított ki körülötte. Bettina eltűnése pedig egy tű volt a buborék falán.

Gondoltaim:

A könyvvel nem indult zökkenőmentesen a kapcsolatunk. Nagy elvárásokkal, és lendülettel kezdtem bele az olvasásba, de ugyan ilyen lendülettel meg is torpantam. Az első 50 oldal nem hozta a várt hatást. Hozott ellenben unalmas perceket, kétségeket aziránt, hogy el tudom-e olvasni ezt a kötetet, ugyanis az első 50 oldal egy része a tetoválásról, és a tetoválókról szól, a másik része pedig gyakorlatilag egy botanikus könyv. Ez utóbbi engem annyira nem kötött le, a tetoválással kapcsolatos információk pedig egy kicsit untattak. Egy rövid időre félretettem a könyvet, majd miután újra elővettem, akkor volt egy pont, amikor elkezdtek beindulni az események, és alíg lehetett letenni.

A történet narrátora Jenny, egy 14 éves kislány, aki minden percét az unokahúgával, Tessával tölti. A két lány a tűz és a víz. Amíg az egyikük nyugodt, addig a másik lázad, és nem törődik a tettei következményeivel. Amíg Jenny békében él az édesanyjával, addig Tessa egy káoszban lakik 3 bátyjával, 2 fogadott testvérével, és az anyjával, aki sem az alkoholt, sem a drogokat nem veti meg.

Ez a könyv egyszerre dühítő, sokkoló, megbotránkoztató, és nagyon összetett. Mint egy puzzle. Az olvasó előtt vannak az apró darabkák, amit türelemmel egymás mellé kell helyezni, hogy a végén összeálljon a kép, és tisztán lehessen látni.

Amikor befejeztem a történetet, elolvastam a szerző gondoltait is, és akkor ért a második igazi nagy sokk. Azt gondolná az ember, hogy ez egy fikció, az író elméjében megszülető gondolatok. De nem. A könyvben felsorakozó események mind megtörtént eseteket dolgoznak fel. Már sokszor olvasni is borzalmas volt, de tudni, hogy ez valós, erre tényleg nincsenek szavaim.

A szereplők egy részét nem tudtam hova tenni. Mindenki hordozza magában a tüskéket. Ki hosszabb, ki rövidebb idő óta, ami nagyban hozzájárult a jellemükhöz. Jenny és Tessa esete kitűnően megmutatja, hogy hiába tartoznak egy családhoz, ha eltérő nevelésben részesülnek, eltérő családképet látnak maguk előtt, az nagyban hozzájárul a döntéseikhez is. Az erőszak, erőszakot szül, és ha valaki egyszer elindul a lejtőn, akkor nagyon ritka, hogy meg tud állni anélkül, hogy kárt ne okozna saját magában, vagy a környezetében.

Bettina eltűnése volt a lavina elindítója.  Ő volt a kanóc a bombán. Ahogy teltek a napok, akkor előkerült a gyufa is, ami berobbantotta az eseményeket. Ahogy haladunk előre az eseményekben, úgy ismerjük meg egyre jobban a szereplőinket, és úgy hullanak ki a csontvázak a szekrényből. Végül pedig kiderül, hogy senki nem az, akinek megismertük. Ez a történet ezzel együtt lesz kerek egész.

Izgalmas volt, nagyon vártam olvasás során a végkifejletet. A könyv végére összeállt a kép, ledöbbentem, de meg is botránkoztatott, hogy egyes fiatalokkal mennyi szörnyűség történhet. Viszont maradt bennem egy kis hiányérzet, úgy érzem még most is, hogy nem varrtunk el minden szálat a kötet végén.

Hogy ajánlom-e a könyvet? Persze, mert valóban egy izgalmas thrillert kaptunk. De hogy kinek ajánlom, az egy kicsit keményebb dió. Azt mondanám, hogy annak, akinek van gyomra az erőszakhoz, a pedofíliához, a gyermekbántalmazáshoz. Kemény szavak ezek. De a könyv is az.

Borító:

Már értem. Látom, amit látni kell. Amikor kerülgettem a kötetet, akkor a borító keltette fel az érdeklődésemet legelőször. Gondoltam milyen szép virágos borító. De ezek a virágok szépen lassan szólítják meg az olvasót, ahogy halad az események folyamán.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

by - Itt lehet hozzászólni!

Mörk Leonóra: Lány igazgyöngyökkel

covers_389362.jpg

Szerző: Mörk Leonóra
Cím: Lány igazgyöngyökkel
Kiadó: Jaffa
Kiadás éve: 2016
Oldalak száma: 260

Márta, ​a fiatal grafikuslány váratlan küldeményt kap Németországból, és ezzel az élete egy szempillantás alatt a feje tetejére áll. A levél visszarepíti őt a múltba, tíz évvel korábbra, amikor festőnövendékként Drezdába érkezve egyszerre szeretett bele a városba, a királyi kincstár barokk gyöngyfiguráiba, és az egyik nős tanárába. A férfi azóta eltűnt az életéből, most azonban arra kéri, fordítson le neki egy 18. századi, magyar nyelven született útinaplót. A napló lapjain kibontakozó történet nemcsak a gyöngyfigurák alkotójának kilétére derít fényt, hanem arra is, kit ábrázol a titokzatos festmény, amelyet Márta tíz évvel korábban Drezdából hozott magával. Egy különleges lány alakja ölt testet a szemünk láttára a napló lapjain, aki szembemegy minden szabállyal és kötöttséggel, aki a saját útját járja, ezáltal nemcsak önmagát, hanem az általa szeretett férfit is veszélybe sodorva.
Mire a kézirat végére ér, Mártának még egy kérdésre választ kell találnia: létezik-e második esély a szerelemben? 

„…Elvégre minden nagy felismerés úgy született, hogy valakinek eszébe jutott valami, ami előtte soha senkinek.” 

Mörk Leonóra nagy örömet okozott nekem nemcsak azzal, hogy jelezte, hogy elérhető a Lány igazgyöngyökkel című könyve, amit már régóta figyeltem, de el is küldte nekem, amit ezúton is köszönök szépen. 🙂

A történet röviden:

Az események két idősíkon játszódnak. 2015-ben, és az 1720-as években. A főszereplőnk Márta, aki 10 évvel ezelőtt, 2005-ben Drezdában töltött egy nyarat, hogy festészetet tanuljon. Itt ismerkedett meg Philipp-pel, aki a tanára volt. Akkor Márta még csak 21 éves volt, nem foglalkozott azzal, hogy a tanára nős, ezért engedett a csábításnak. A búcsú fájdalmát sikerült feldolgozni, azonban 10 évvel később a begyógyult sebeket felszakította egy naplót tartalmazó csomag, ami Drezdából érkezett egyenesen Philipptől. Még élénken él benne az emlék, hogy mennyire megbabonázták a gyöngyökből készült figurák, és mennyire érdekelte a készítőjének a kiléte. Hajtotta a kíváncsiság, kézbe vette a naplót, ami nemcsak visszarepített az 1700-as évekbe, hanem meg is válaszolta a kérdéseit.

Gondolataim:

Ahogy említettem, a történet két idősíkon játszódik. Bár ha egész pontos akarok lenni, akkor nem kettő, hanem 3 idősíkon figyelhetjük az eseményeket. Nagyon szeretem az ilyen történeteket, mert ahogy ebben a kötetben is láthatjuk, egy ember munkája 300 évvel később is milyen hatást gyakorol egy másik emberre, milyen érzéseket vált ki belőle. Szeretem az ilyen történeteket, mert mindig eszembe juttatja, hogy amit ma készítünk, amire időt szánunk, az milyen hatással lesz majd évtizedek (esetleg évszázadok) múlva egy embertársunkra.

A könyv 2015-ben kezdődik, amikor Mártának egy csomagja érkezik Drezdából, és az ő emlékeit ismerjük meg 10 évvel korábbról, majd 1724-ben találjuk magunkat Johannes Gerhardt aranyműves, és a lánya, Anne-Sophie mindennapjaiban.

Nagy örömmel olvastam ezt a történetet. Mártán jókat mosolyogtam, különösen akkor, amikor ismertette a munkája részleteit. Aki régebb óta követ, az tudhatja, hogy fotós vagyok, és hasonló beszélgetéseket („De hát neked ez csak egy kattintás.”) én is lebonyolítottam már a nehezebb ügyfelekkel, mint amiket Márta a kreatív ügynökségnél. 

Maga a történet könnyed, romantikus olvasmány volt, azonban ahogy az Írónőtől már megszokhattuk, ennek a kötetnek a megszületése mögött is komoly kutatómunka áll. Emiatt minden tiszteletem Mörk Leonórának, mert ilyen mélységekben utánanézni, kutatni, és mindezt egy lebilincselő történettel átadni az olvasóknak, az nem egy két hetes munka eredménye.

Sophie karakterét nagyon szerettem. Nem fél tanulni, nem fél kockázatot vállalni, és új dolgokat kipróbálni. Nem riad meg attól, ha piszkos lesz a keze, vagy ha férfi ruhában kell az utcákat járnia. Mivel az 1700-as években nem volt jellemző, hogy a jómódban élő nők dolgozzanak, ráadásul az édesapjuk vállalkozásában, ezért a zárt ajtók mögött tanulta meg az apjától mindazt, amihez szüksége volt a tervei megvalósításához. Tetszett, hogy nemcsak néz, hanem lát is. Látja a környezetét, figyel az apró részletekre. Viszont korához képest voltak meggondolatlan lépései, amelyekkel nemcsak magát, hanem a szeretett férfit is veszélybe sodorta.

De hogy a jelenről is ejtsek néhány szót. Amikor Mártával fellapoztuk a naplót, akkor már engem is furdalt a kíváncsiság. Ki lehet az a titokzatos lány a festményen? Ki készíthette a gyöngyfigurákat? A régies kifejezések azonban néha kifogtak rajtam, mert volt olyan mondat, aminek kétszer is nekifutottam, mire elolvastam. 🙂 De nem adtam fel, és milyen jól tettem. 🙂 Magával ragadott a történet.

A történelmi könyvek kedvelőinek szívből ajánlom ezt a kötetet. Korhű, romantikus olvasmány, ami kellemes kikapcsolódást nyújt egy őszi napon.

Borító:

Gyönyörű. Régebben, amikor még csak ismerkedtem a Szerzővel, ez a könyve volt az, amihez a legtöbbször visszatértem, mert annyira magával ragadott a borítója. A gyöngyök hozzám is nagyon közel állnak, számomra az eleganciát közvetítik. Az esküvőm napján én is egyedi készítésű, gyöngyökből fűzött nyakláncot viseltem, a hozzá készített fülbevalóval. 🙂 Összegezve: az idei évben ez lett az egyik kedvenc borítóm. 🙂

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

by - Itt lehet hozzászólni!

Bauer Barbara: Kétszáz éves szerelem

covers_542647.jpg

Szerző: Bauer Barbara
Cím: Kétszáz éves szerelem
Kiadó: Jaffa
Kiadás éve: 2019
Oldalak száma: 320

Szentirmai ​Róza egy isten háta mögötti faluban él fiával, a tizenegy éves Janóval. Családjában a bábamesterség anyáról lányára szálló tudomány – őt is szívesen hívják, ha gyermek érkezik a házhoz. De ismer gyógyírt a női test és lélek minden bajára, kezében van a csábítás és a testi örömök fokozására szolgáló csodaszerek titka, ahogy az összetört szívek balzsama is, férfinak, nőnek egyaránt. A faluban az a szóbeszéd járja, hogy tudása nem e világi: felmenői között boszorkány is akadt. Úgy látszik, csak a saját életét nem tudja egyenesbe hozni, az egyetlen férfi, akit valaha szeretett, gyűlöli. Egy napon Rózát furcsa, valóságosnak tűnő álomból ébresztik. Míg álmában máglyára vetették, a valóságban a háza ég le. Bár fiával sértetlenül megmenekülnek, hamuvá és porrá lett életükből semmi más nem marad, csak egy bordó, bőrkötéses könyv – egy hosszú évszázadokat átfogó napló, mely a semmiből került elő, benne egy üzenettel. Róza késztetést érez, hogy beleírjon egy kérdést a bordó könyvbe, melyre megdöbbentő módon válasz érkezik. Válasz – kétszáz évvel korábbról. Róza kíváncsian ered útnak, hogy megtudja, ki írhatta a sorokat. Miközben az árvíz után újjászülető Szeged utcáit járja a könyvvel a kezében, egyre többet tud meg egy olyan világról, amelynek már a nyomai is csak az emlékezetben élnek. A könyv sorai az egykori Boszorkányszigetre vezetik, ahol a fák és gyomok között meghallja a múlt suttogását, a talpa alatt pedig megérzi az egykori máglyák hamujának perzselő érintését. Bauer Barbara új regénye egy évszázadokon átívelő, mágikus szerelem története, melyben párhuzamosan elevenedik meg a híres szegedi boszorkányperek sötét időszaka és a két világháború közötti Magyarország falusi valósága. A nagy kérdések – hogy mit jelent nőnek lenni, mi kell a boldogsághoz, mi vezet az igaz szerelemhez – talán minden korban ugyanazok. Egy azonban biztos: férfi kell hozzá, mégpedig az igazi!

 

„De a némaságból nem lehet építkezni. A ki nem mondott szavakkal nem lehet vitatkozni.” 

Bauer Barbara neve számomra egyet jelent a tökéletes kikapcsolódással, és az 5 csillagos történettel. Nagyon szépen köszönöm a Jaffa Kiadónak, hogy elolvashattam a Kétszáz éves szerelem című kötetet.

A történet röviden:

Szentirmai Róza egy kis faluban él a fiával. A bába mesterséget az anyjától tanulta, ő pedig az ő anyjától. Több generációkon átívelő, anyáról lánygyermekre öröklődő mesterség az övék. Egy éjszaka különös álomból rázzák fel. Álmában lángok csapnak fel, érzi a forróságot, hiszen boszorkányként máglyára vetették. A valóság azonban a háza ég. A fiával sértetlenül ki tudnak menekülni a lángok közül, azonban szinte mindenük odaveszett. Egy piros, bőrkötéses könyvecskét kivéve, amit Róza sértetlenül emelt ki a hamu közül. A könyv titkára hamar fény derül, amikor váratlanul megszólítja a lányt. De aki szól hozzá, az kétszáz évvel korábban élt, Szegeden. Róza útnak indul, hogy megfejtse a könyv titkát, azonban a saját származásával kapcsolatban is meglepő felfedezéseket tesz. Vajon miért viszi a könyv egy olyan helyre, ahol boszorkányokat vetettek máglyára? Ki is ő valójában?

Gondolataim:

Alíg bírtam letenni ezt a könyvet. Soha nem vonzott igazán a családfa kutatás, de ahogy a történet végére értem, kedvet kaptam visszautazni a múltba, kutatni az őseim után, megismerni a történetüket, a foglalkozásukat. Ki tudja mire bukkannék. 

Mindig érdekeltek a boszorkányokkal, a boszorkánysággal kapcsolatos történetek. Jó néhány cikket el is olvastam korábban ebben a témában, így izgatottam vettem kezembe ezt a történetet is. De sokkal többet kaptam, mint egy izgalmas időutazás. Egy igaz szerelem, és a gyötrő fájdalom története bontakozott ki a lapokon, Bauer Barbarától megszokott igényes, olvasmányos stílusban. 

Ezzel a kötettel sem okozott csalódást az Írónő. A lírai írásmódja mindig magával ragad. Gyönyörű szóhasználat, érzelmek sokasága jellemzi az Ő könyveit. Ez a történet, mint ahogy korábban is említettem, 200 évet repíti vissza az olvasót az időben. Abban a korban járunk, ahol még jelen van a boszorkányság, és ahol nőket, és férfiakat égetnek el máglyán, ha azt gondolják róluk, hogy a mágia követői. 

A könyv olvasása során úgy éreztem, hogy az Írónő végig fogja a kezem, és szépen lassan utat mutat, terelget, ahogy Rózát is, és a történet végére kitisztul a kép, minden kérdésünkre választ kapunk. Nagyon sok jelölőcímkét használtam el, amíg az utolsó oldalt is elolvastam. A gondolatok megszólítottak, elmerengtem, és ezeket a gondolatokat viszem tovább magammal az utamon.

Ahogy a szereplőink utcáról utcára bejárták Szegedet, gondolatban én is velük tartottam. Ennek a könyvnek a hatására szeretnék még egyszer visszamenni a városba, és most már célirányosan bejárni azt a környéket, ahol Anna és Imre élt 1728-ban, és ahol az utcákat rótta Miklós és Róza 1928-ban.

Aki egy érzelmekben gazdag, izgalmas, olvasmányos időutazásra vágyik, annak szívből ajánlom ezt a történetet.

Borító:

Gyönyörű, mint a szerző összes könyvének a borítója. 🙂 A színei, a háttér textúrája, a törések, mind egyediek, és figyelemfelkeltőek.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

by - Itt lehet hozzászólni!

Mörk Leonóra: Asszonyom, édes úrnőm

 

covers_735538.jpg

Szerző: Mörk Leonóra
Cím: Asszonyom, édes úrnőm
Kiadó: Jaffa
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 318

 

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Az ​1600-as évek elején Prága az aranycsinálás lázában ég. A várban, ahol ugyanúgy a bölcsek kövét keresi a babonás császár, mint a sok alkimista, varázsló és szerencsevadász, tömlöce mélyén gyermeket szül egy boszorkánysággal vádolt fiatal nő.

Mire a börtönőrei észbe kapnának, ő maga meghal, az újszülöttnek pedig nyoma vész. Mindeközben a vallásháború felé sodródó Európa népeit az Újvilágból érkezett járvány tizedeli. Csodatevőnek hitt déltengeri ellenszerével, a guajakfával Augsburg dúsgazdag polgárai, a Fuggerek kereskednek. Az élet fájaként emlegetett szer nyomában jut el a sváb városba a fiatal Johanna is, aki lány lévén ugyan nem követheti orvos édesapját annak hivatásában, a gyógyfüvekről azonban mindenkinél többet tud. Azt reméli, a titokzatos növény segítségével megmentheti annak a fiúnak az életét, akit a világon a legjobban szeret.

Az élete azonban váratlan fordulatot vesz, amikor megismerkedik az itáliai énekessel, Niccolòval. Az angyalarcú fiú egy új műfaj, az opera csillaga, hercegi udvarokban dolgozik, a legnagyobb zeneszerzők írnak darabokat neki, megnyerő külseje és magával ragadó hangja miatt nők és férfiak egyaránt rajonganak érte. Ő azonban a hírnévért nagy árat fizetett, most pedig menekülni kényszerül egy befolyásos nagyúr elől, aki megszokta, hogy a kívánsága parancs. Johanna és Niccolò körül ott kavarog a változások korának tarka forgataga, kalandor királyokkal és boszorkányüldöző főpapokkal, zsoldosokkal és kurtizánokkal, felejthetetlen farsangi mulatságokkal és olyan csodálatos zenével, amilyet korábban nem hallott emberi fül.

Nekik azonban arra a kérdésre kell választ találniuk, jár-e szabályos szerelem két szabálytalan embernek. Egyáltalán, létezik-e szabályos szerelem?

 

 

„… a szerelemnek annyiféle formája van, ahányan élünk ezen a földön. Mindenki másképpen szeret. Maga is. Én is. De attól még szeretünk.” 

Nem is olyan régen olvastam el az első könyvet Mörk Leonórától, de már akkor tudtam, hogy az összes megjelent kötetét szeretném megismerni. Néhány hete jelent meg az Írónő legújabb könyve, amit a Jaffa Kiadónak köszönhetően én is elolvashattam. Ezúton is nagyon szépen köszönöm.

A történet röviden:

Johanna édesapja neves orvos, akinek a lánya a szeme fénye. Igyekszik átadni neki a tudását, és a lány örömmel szívja magába az apja minden szavát.  Amikor unokaöccse megbetegszik, akkor Johanna mindent megtesz annak érdekében, hogy segítsen neki. Ezért Augsburgba utazik, hogy mindent megtudjon az élet fájaként emlegetett szerről, és ezzel a tudással megmentse unokaöccsét. Azonban arra nem számít, hogy egy itália énekes elrabolja a szívét. De ismerve Niccolo múltját, vajon az ő szerelmüknek van-e jövője? 

Gondolataim:

Ez a történet magával ragadó volt, alíg tudtam letenni. Amikor csak tudtam, olvastam, így nagyjából két nap alatt a végére értem. Az 1600-as években játszódik, ami számomra azért különleges, mert emlékeim szerint ez az első könyv, ami ilyen távoli időkbe repít vissza. 

Ahogy oldalról oldalra haladtam a történettel, olvastam a lábjegyzeteket, a gyógynövények leírását, különböző betegségek gyógyítására tett kísérleteket, mindig ugyan az a gondolat fogalmazódott meg bennem. Hogy mekkora kutatómunka áll emögött a könyv mögött. Mennyi idő, és energiaráfordítás kellett ahhoz, hogy ilyen élethűen, ilyen tökéletesen írja le az Írónő a több 100 évvel ezelőtt használt gyógyítási módszereket, vagy szokásokat. Emiatt is szerettem ennyire ezt a kötetet, mert annyira élethű, annyira igaz volt. 

Amikor a világjárványok veszik át az uralmat az emberek felett, akkor két fiatal sorsa megpecsételődik. Nagyon izgultam értük, különösen akkor, amikor a könyv címe alatti alcím értelmet nyert. Miért szabálytalan szerelem az övék? Hogy lehet egy szerelem szabálytalan? Ki fog derülni a történet olvasása során, ennyit elárulhatok. 🙂

A könyv nyelvezete igényes, a történet pedig érzelmekben gazdag, mindez korhű leírásokkal fűszerezett, mély mondanivalóval párosul. Egyszerűen tökéletes. A történet izgalmas, és tanulságos. Sorra vesszük az emberek millióit sújtó betegségeket, a gyógymódokat, gyógyfüveket, elkészítésük módját, azonban még sincs olyan érzése az embernek, hogy egy száraz tankönyvet olvasna. Mert bár ezek tények, mégis ott bujkál a sorok között az igazi érzelem, az elhivatottság, a segíteni akarás.

A főszereplőink csodálatra méltók. Johanna, a fiatal lány, akinek az orvos apja a minden, akire felnéz, aki tanítja. Ő az a lány, aki nem fogadja el, hogy nők nem lehetnek orvosok, mert ő az a lány, aki minden intelem ellenére a segítségét ajánlja fel a betegeknek abban a reményben, hogy az apjához hasonlóan hozzájáruljon a gyógyulásukhoz.

Niccolo a tehetséges, méltán híres énekes, akinek a tudtán kívül változtatták visszafordíthatatlanná a sorsát, és ennek ellenére nem tört meg. Az életkedve, az életigenlése számomra példaértékű volt. Azok után amit vele tettek mégis képes volt vígan nevetni, szeretni. Erre nem sokan lennének képesek.

Aki a tiszta szerelmen keresztül szeretné megismerni az 1600-as éveket, annak szívből ajánlom ezt a kötetet. 

Borító:

Egyszerűen tökéletes. Gyönyörű, és nagyon illik a történethez.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)