Bauer Barbara: Kétszáz éves szerelem

covers_542647.jpg

Szerző: Bauer Barbara
Cím: Kétszáz éves szerelem
Kiadó: Jaffa
Kiadás éve: 2019
Oldalak száma: 320

Szentirmai ​Róza egy isten háta mögötti faluban él fiával, a tizenegy éves Janóval. Családjában a bábamesterség anyáról lányára szálló tudomány – őt is szívesen hívják, ha gyermek érkezik a házhoz. De ismer gyógyírt a női test és lélek minden bajára, kezében van a csábítás és a testi örömök fokozására szolgáló csodaszerek titka, ahogy az összetört szívek balzsama is, férfinak, nőnek egyaránt. A faluban az a szóbeszéd járja, hogy tudása nem e világi: felmenői között boszorkány is akadt. Úgy látszik, csak a saját életét nem tudja egyenesbe hozni, az egyetlen férfi, akit valaha szeretett, gyűlöli. Egy napon Rózát furcsa, valóságosnak tűnő álomból ébresztik. Míg álmában máglyára vetették, a valóságban a háza ég le. Bár fiával sértetlenül megmenekülnek, hamuvá és porrá lett életükből semmi más nem marad, csak egy bordó, bőrkötéses könyv – egy hosszú évszázadokat átfogó napló, mely a semmiből került elő, benne egy üzenettel. Róza késztetést érez, hogy beleírjon egy kérdést a bordó könyvbe, melyre megdöbbentő módon válasz érkezik. Válasz – kétszáz évvel korábbról. Róza kíváncsian ered útnak, hogy megtudja, ki írhatta a sorokat. Miközben az árvíz után újjászülető Szeged utcáit járja a könyvvel a kezében, egyre többet tud meg egy olyan világról, amelynek már a nyomai is csak az emlékezetben élnek. A könyv sorai az egykori Boszorkányszigetre vezetik, ahol a fák és gyomok között meghallja a múlt suttogását, a talpa alatt pedig megérzi az egykori máglyák hamujának perzselő érintését. Bauer Barbara új regénye egy évszázadokon átívelő, mágikus szerelem története, melyben párhuzamosan elevenedik meg a híres szegedi boszorkányperek sötét időszaka és a két világháború közötti Magyarország falusi valósága. A nagy kérdések – hogy mit jelent nőnek lenni, mi kell a boldogsághoz, mi vezet az igaz szerelemhez – talán minden korban ugyanazok. Egy azonban biztos: férfi kell hozzá, mégpedig az igazi!

 

„De a némaságból nem lehet építkezni. A ki nem mondott szavakkal nem lehet vitatkozni.” 

Bauer Barbara neve számomra egyet jelent a tökéletes kikapcsolódással, és az 5 csillagos történettel. Nagyon szépen köszönöm a Jaffa Kiadónak, hogy elolvashattam a Kétszáz éves szerelem című kötetet.

A történet röviden:

Szentirmai Róza egy kis faluban él a fiával. A bába mesterséget az anyjától tanulta, ő pedig az ő anyjától. Több generációkon átívelő, anyáról lánygyermekre öröklődő mesterség az övék. Egy éjszaka különös álomból rázzák fel. Álmában lángok csapnak fel, érzi a forróságot, hiszen boszorkányként máglyára vetették. A valóság azonban a háza ég. A fiával sértetlenül ki tudnak menekülni a lángok közül, azonban szinte mindenük odaveszett. Egy piros, bőrkötéses könyvecskét kivéve, amit Róza sértetlenül emelt ki a hamu közül. A könyv titkára hamar fény derül, amikor váratlanul megszólítja a lányt. De aki szól hozzá, az kétszáz évvel korábban élt, Szegeden. Róza útnak indul, hogy megfejtse a könyv titkát, azonban a saját származásával kapcsolatban is meglepő felfedezéseket tesz. Vajon miért viszi a könyv egy olyan helyre, ahol boszorkányokat vetettek máglyára? Ki is ő valójában?

Gondolataim:

Alíg bírtam letenni ezt a könyvet. Soha nem vonzott igazán a családfa kutatás, de ahogy a történet végére értem, kedvet kaptam visszautazni a múltba, kutatni az őseim után, megismerni a történetüket, a foglalkozásukat. Ki tudja mire bukkannék. 

Mindig érdekeltek a boszorkányokkal, a boszorkánysággal kapcsolatos történetek. Jó néhány cikket el is olvastam korábban ebben a témában, így izgatottam vettem kezembe ezt a történetet is. De sokkal többet kaptam, mint egy izgalmas időutazás. Egy igaz szerelem, és a gyötrő fájdalom története bontakozott ki a lapokon, Bauer Barbarától megszokott igényes, olvasmányos stílusban. 

Ezzel a kötettel sem okozott csalódást az Írónő. A lírai írásmódja mindig magával ragad. Gyönyörű szóhasználat, érzelmek sokasága jellemzi az Ő könyveit. Ez a történet, mint ahogy korábban is említettem, 200 évet repíti vissza az olvasót az időben. Abban a korban járunk, ahol még jelen van a boszorkányság, és ahol nőket, és férfiakat égetnek el máglyán, ha azt gondolják róluk, hogy a mágia követői. 

A könyv olvasása során úgy éreztem, hogy az Írónő végig fogja a kezem, és szépen lassan utat mutat, terelget, ahogy Rózát is, és a történet végére kitisztul a kép, minden kérdésünkre választ kapunk. Nagyon sok jelölőcímkét használtam el, amíg az utolsó oldalt is elolvastam. A gondolatok megszólítottak, elmerengtem, és ezeket a gondolatokat viszem tovább magammal az utamon.

Ahogy a szereplőink utcáról utcára bejárták Szegedet, gondolatban én is velük tartottam. Ennek a könyvnek a hatására szeretnék még egyszer visszamenni a városba, és most már célirányosan bejárni azt a környéket, ahol Anna és Imre élt 1728-ban, és ahol az utcákat rótta Miklós és Róza 1928-ban.

Aki egy érzelmekben gazdag, izgalmas, olvasmányos időutazásra vágyik, annak szívből ajánlom ezt a történetet.

Borító:

Gyönyörű, mint a szerző összes könyvének a borítója. 🙂 A színei, a háttér textúrája, a törések, mind egyediek, és figyelemfelkeltőek.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Varga Gy. Brian: A kék orchidea

covers_732101.jpg

Szerző: Varga Gy. Brian
Cím: A kék orchidea
Kiadó: NewLine
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 384

Olykor ​egy pillanat is elég ahhoz, hogy valakinek teljesen megváltozzon az élete…

Éva sikeres újságíró, és boldognak érzi magát színész párja mellett. Egy nap azonban egy másik nő karjai közt találja a férfit. A lelkét mardosó fájdalom és csalódás hatására úgy dönt, vidékre költözik. A festői szépségű Albertkázmérpusztán leli meg új otthonát, és barátokat szerez. Ildikóval, a kétgyermekes, várbalogi anyukával már-már testvéri a viszonyuk; Nórával, a csokigyár tulajdonosával mindig élvezet számára egy-egy közösen elfogyasztott ital; és összehozza a sors Gergővel is, akit a Két nap az életben ismerhettünk meg, és aki immár a harmincas éveiben járó felnőtt férfi. Ahogy pedig telik az idő, Évának rá kell jönnie, hogy a falusi élethez nem mindig párosul csend és nyugalom…
Ádám az egyetem mellett pultosként dolgozik egy szórakozóhelyen. Itt ismerkedik meg Emmával, akivel szinte azonnal barátságot kötnek, de ugyanazon az éjszakán még egy dologgal szembesülnie kell: az öccse másságával. Vajon neki és a családjának sikerül megbirkózni az ítélkezésektől való félelemmel?

Varga Gy. Brian új regényében barátságok köttetnek, szerelmek szövődnek, emberi sorsok keresztezik egymást. Mint ahogyan a való életben is.

 

„Az embernek ez a feladata az életben: leküzdeni az elé gördülő akadályokat.” 

Amikor befejeztem a szerző első könyvét, akkor váltottunk néhány szót, és szóba került A kék orchidea is, ami már az olvasómon várta, hogy elkezdjem. 🙂 Akkor az a beszélgetés úgy zárult, hogy ha megkönnyeztem a Két nap az élet című könyvet, akkor minden bizonnyal ehhez a történethez is kelleni fog a zsebkendő. Már a könyv 90% körül jártam, amikor megállapítottam, hogy én kemény vagyok, mint a beton, most nem fogok elérzékenyülni. Majd jöttek az utolsó oldalak… És valóban szükségem volt a zsebkendőre. Nagyon köszönöm, hogy ezt a történetet is elolvashattam.

A történet röviden:

A helyszín az előző részből jól ismert Várbalog, azonban a szereplőink nagy része új. Azonban egy név biztos, hogy ismerős lehet mindenkinek. Az egyik főszereplőnk a pincérként dolgozó Gergő, aki egy rendezvényen megismerkedik Évával. A lány egy online magazinnak dolgozik, cikkeket ír, és egy felkavaró szakítás után menekül Albertkázmérpusztára. Barátságokat köt, és rá jön arra, hogy tanulni soha nem késő, még ha az ember 35 éves is. 

A Szalánczy család Várbalogon él. Pontosabban a szülők, és kisebbik fiúk, Balázs. Az idősebbik gyerek, Ádám, Pesten tanul, mellette pultosként dolgozik. Egyik este megismerkedik Emmával, akivel szinte azonnal megtalálják a közös hangot. Ugyan azon az estén azonban hidegzuhanyként éri az öccse vallomása. Balázs meleg. 

Barátság, elfogadás, segíteni akarás, őszinteség, kitartás. Ezek mind olyan jelzők, amelyek köré a regény története épül. De vajon mindenki rendelkezik ezen tulajdonságokkal?

Gondolataim:

A szerző már az első regényével meggyőzött, hogy érdemes rá figyelni, nyomon követni a munkásságát. Varga Gy. Brian bebizonyította, hogy a romantika ott lapul egy férfi szerző lelkében is, és képes arra, hogy a szavaival levegye a lábáról az olvasót, hogy könnyeket csaljon a nők szemébe, hogy a gyönyörű szóhasználattal, leírásokkal elvarázsolja azokat, akik kézbe veszik a könyvét.

Nagyon szerettem olvasni ezt a történetet is. Boldogan tértem vissza a vidéki kis falucskába, ahol újra átélhettem, milyen is az élet egy faluban. A felnőttek dolgoznak, terelgetik a csemetéket, néha zsörtölődnek, de egy kis pletykálkodásra mindannyian vevők. 🙂 A fiatalok vágynak a nyüzsgésre, a zajra, szeretnék megismerni a világot, hogy milyen is az élet, amikor magadra vagy utalva, egy nagyváros közepén. Pontosan ilyen voltam én is 17-18 évesen. 🙂 (El is költöztem az 1000 fős kis falunkból 18 évesen a fővárosba, mondjuk én suliba jártam akkor).

A karakterek ebben a kötetben is jól kidolgozottak voltak. A lázadó kamasz, a „soha semmi nem jó” anyuka, a karriert építgető független nő. Mind mind olyan személyek, akik akár az utcánkban is lakhatnának. Lehet, kedves olvasó, hogy pl. Balázs és Ádám pont a te szomszédod. 🙂

Ha már Balázs. Egy fiatal kamasz fiú, aki keresi saját  magát, aki szeretne tartozni valakihez, de mélyen belül mégis tart az előítéletektől. Nem véletlenül, hiszen sajnos az emberek nagy többsége az előítéletek rabja. (Soha nem fogom megérteni, hogy miért…) Balázs egy meleg tizenéves, aki arra vágyik, amire az ő korában mindenki. Arra, hogy elfogadják, hogy szeressék, és viszont szerethessen. Bulizik, mint mindenki más az ő korában. Lázad – naná, hogy lázad, 17 évesen ki ne lázadna mindenért és minden ellen – viszont nekem ő volt a kedvenc karakterem. Az ő útja nehezebb, de elég talpraesett ahhoz, hogy ne kelljen félteni. 🙂 Szerettem, ahogy a  jellemfejlődését bemutatta a szerző.

Azért szeretem Varga Gy. Brian történeteit, mert annyira valósak, a szereplői annyira hétköznapiak, hogy szinte már érzem a közelségüket. A leírásai magával ragadóak, úgy éreztem olvasás közben, hogy én is ahhoz a közösséghez tartozom, én is azokat az utcákat járom végig, ahol a szereplőink megfordultak. 

Lassan már meg fogom szokni, hogy ha kezembe veszek egy Varga Gy. Brian könyvet, akkor a teám vagy kávém mellé készítsek be egy jó nagy adag zsebkendőt is. Ennél a kötetnél is szükségem volt rá. Sokszor elérzékenyültem, meghatódtam, de a történet vége teljesen összetört. Így nem érhet véget. Tiltakoztam, nem akartam elfogadni. De mint ahogy mondtam korábban, Brian regényei a való élet. Az pedig nem mindig rózsaszín vattacukor.

Köszönöm Varga Gy. Brian, hogy méltónak gondoltál arra, hogy beengedj a világodba, és elküldted nekem a könyveket. 🙂 (Nem is tudom mikor könnyeztem ennyit pasi miatt. 😀 )

Szívből ajánlom Mindenkinek nemcsak ezt a kötetet, hanem a Két nap az élet című regényt is. Hétköznapi, valós történetek, amelyek elgondolkodtatnak, és utat mutatnak.

Borító:

Nagyon szeretem az orchideát. A történetben is fel-felbukkan. Végigköveti az eseményeket, lassan, ahogy egy patak csordogál a medrében. Időről időre megújul.

  

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

 

Mörk Leonóra: Asszonyom, édes úrnőm

 

covers_735538.jpg

Szerző: Mörk Leonóra
Cím: Asszonyom, édes úrnőm
Kiadó: Jaffa
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 318

 

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Az ​1600-as évek elején Prága az aranycsinálás lázában ég. A várban, ahol ugyanúgy a bölcsek kövét keresi a babonás császár, mint a sok alkimista, varázsló és szerencsevadász, tömlöce mélyén gyermeket szül egy boszorkánysággal vádolt fiatal nő.

Mire a börtönőrei észbe kapnának, ő maga meghal, az újszülöttnek pedig nyoma vész. Mindeközben a vallásháború felé sodródó Európa népeit az Újvilágból érkezett járvány tizedeli. Csodatevőnek hitt déltengeri ellenszerével, a guajakfával Augsburg dúsgazdag polgárai, a Fuggerek kereskednek. Az élet fájaként emlegetett szer nyomában jut el a sváb városba a fiatal Johanna is, aki lány lévén ugyan nem követheti orvos édesapját annak hivatásában, a gyógyfüvekről azonban mindenkinél többet tud. Azt reméli, a titokzatos növény segítségével megmentheti annak a fiúnak az életét, akit a világon a legjobban szeret.

Az élete azonban váratlan fordulatot vesz, amikor megismerkedik az itáliai énekessel, Niccolòval. Az angyalarcú fiú egy új műfaj, az opera csillaga, hercegi udvarokban dolgozik, a legnagyobb zeneszerzők írnak darabokat neki, megnyerő külseje és magával ragadó hangja miatt nők és férfiak egyaránt rajonganak érte. Ő azonban a hírnévért nagy árat fizetett, most pedig menekülni kényszerül egy befolyásos nagyúr elől, aki megszokta, hogy a kívánsága parancs. Johanna és Niccolò körül ott kavarog a változások korának tarka forgataga, kalandor királyokkal és boszorkányüldöző főpapokkal, zsoldosokkal és kurtizánokkal, felejthetetlen farsangi mulatságokkal és olyan csodálatos zenével, amilyet korábban nem hallott emberi fül.

Nekik azonban arra a kérdésre kell választ találniuk, jár-e szabályos szerelem két szabálytalan embernek. Egyáltalán, létezik-e szabályos szerelem?

 

 

„… a szerelemnek annyiféle formája van, ahányan élünk ezen a földön. Mindenki másképpen szeret. Maga is. Én is. De attól még szeretünk.” 

Nem is olyan régen olvastam el az első könyvet Mörk Leonórától, de már akkor tudtam, hogy az összes megjelent kötetét szeretném megismerni. Néhány hete jelent meg az Írónő legújabb könyve, amit a Jaffa Kiadónak köszönhetően én is elolvashattam. Ezúton is nagyon szépen köszönöm.

A történet röviden:

Johanna édesapja neves orvos, akinek a lánya a szeme fénye. Igyekszik átadni neki a tudását, és a lány örömmel szívja magába az apja minden szavát.  Amikor unokaöccse megbetegszik, akkor Johanna mindent megtesz annak érdekében, hogy segítsen neki. Ezért Augsburgba utazik, hogy mindent megtudjon az élet fájaként emlegetett szerről, és ezzel a tudással megmentse unokaöccsét. Azonban arra nem számít, hogy egy itália énekes elrabolja a szívét. De ismerve Niccolo múltját, vajon az ő szerelmüknek van-e jövője? 

Gondolataim:

Ez a történet magával ragadó volt, alíg tudtam letenni. Amikor csak tudtam, olvastam, így nagyjából két nap alatt a végére értem. Az 1600-as években játszódik, ami számomra azért különleges, mert emlékeim szerint ez az első könyv, ami ilyen távoli időkbe repít vissza. 

Ahogy oldalról oldalra haladtam a történettel, olvastam a lábjegyzeteket, a gyógynövények leírását, különböző betegségek gyógyítására tett kísérleteket, mindig ugyan az a gondolat fogalmazódott meg bennem. Hogy mekkora kutatómunka áll emögött a könyv mögött. Mennyi idő, és energiaráfordítás kellett ahhoz, hogy ilyen élethűen, ilyen tökéletesen írja le az Írónő a több 100 évvel ezelőtt használt gyógyítási módszereket, vagy szokásokat. Emiatt is szerettem ennyire ezt a kötetet, mert annyira élethű, annyira igaz volt. 

Amikor a világjárványok veszik át az uralmat az emberek felett, akkor két fiatal sorsa megpecsételődik. Nagyon izgultam értük, különösen akkor, amikor a könyv címe alatti alcím értelmet nyert. Miért szabálytalan szerelem az övék? Hogy lehet egy szerelem szabálytalan? Ki fog derülni a történet olvasása során, ennyit elárulhatok. 🙂

A könyv nyelvezete igényes, a történet pedig érzelmekben gazdag, mindez korhű leírásokkal fűszerezett, mély mondanivalóval párosul. Egyszerűen tökéletes. A történet izgalmas, és tanulságos. Sorra vesszük az emberek millióit sújtó betegségeket, a gyógymódokat, gyógyfüveket, elkészítésük módját, azonban még sincs olyan érzése az embernek, hogy egy száraz tankönyvet olvasna. Mert bár ezek tények, mégis ott bujkál a sorok között az igazi érzelem, az elhivatottság, a segíteni akarás.

A főszereplőink csodálatra méltók. Johanna, a fiatal lány, akinek az orvos apja a minden, akire felnéz, aki tanítja. Ő az a lány, aki nem fogadja el, hogy nők nem lehetnek orvosok, mert ő az a lány, aki minden intelem ellenére a segítségét ajánlja fel a betegeknek abban a reményben, hogy az apjához hasonlóan hozzájáruljon a gyógyulásukhoz.

Niccolo a tehetséges, méltán híres énekes, akinek a tudtán kívül változtatták visszafordíthatatlanná a sorsát, és ennek ellenére nem tört meg. Az életkedve, az életigenlése számomra példaértékű volt. Azok után amit vele tettek mégis képes volt vígan nevetni, szeretni. Erre nem sokan lennének képesek.

Aki a tiszta szerelmen keresztül szeretné megismerni az 1600-as éveket, annak szívből ajánlom ezt a kötetet. 

Borító:

Egyszerűen tökéletes. Gyönyörű, és nagyon illik a történethez.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Varga Gy. Brian: Két nap az élet

 

covers_689869.jpg

Szerző: Varga Gy. Brian
Cím: Két nap az élet
Kiadó: NewLine
Kiadás éve: 2021
Oldalak száma: 430

 

Nánási Zolika korán megtanulja, mi az a munka. Az iskola mellett édesapjával sokat dolgozik a családi gazdaságban, melynek egy nap ő lesz a várományosa – legalábbis a szülei elképzelése szerint. A húgával nem felhőtlen a viszonyuk, és sokszor a baráti társaságuk előtt pattan ki köztük a veszekedés. Nikolett, a húga barátnője pedig kettőjük között áll: Zolika élete első szerelme. De vajon a fiú viszontszereti őt?
Tótvári Zsuzsa, Nikolett édesanyja a falu közösségének oszlopos tagja: rendezvényeket szervez, óvónőként dolgozik, és a templomot is ő tartja rendben. Egy akadékoskodó szomszédasszony és a kamaszodó lánya problémái mellett egy nap újabb meglepetés éri: egy csecsemőt talál a templom ajtaja elé helyezve. Vajon ki tette oda? És mi lesz később a kisbaba sorsa?
Varga Gy. Brian regényében a szereplőknek életük számos viszontagságával kell szembenézniük, miközben hol vicces, hol megható események tarkítják amúgy sem unalmas mindennapjaikat.
 

„Azt mondod, hogy ez a két nap az élet? Nem. Az igazi élet otthon vár.” 

A megjelenés óta szeretném elolvasni ezt a könyvet, mert egyrészt valahol belül éreztem, hogy nekem íródott, másrészt csak pozitív ajánlókat olvastam róla. Emiatt is hatalmas megtiszteltetés, hogy a szerző elküldte nekem elektronikus formában, ezt ezúton is nagyon szépen köszönöm. A történet Magyarországon játszódik, ezért meg is érkeztünk a „Járjuk be a könyvekkel Európát” állandó sorozatom újabb állomásához. (Részletek: Járjuk be a könyvekkel Európát – Szavak erdeje (blog.hu) )

A történet röviden:

A történet főszereplői a falu lakói, kicsik és nagyok, idősek és fiatalok. A gyerekek önfeledten játszanak, besegítenek a szülőknek a házimunkába. A felnőttek reggeltől késő estig dolgoznak. A kis falu békés mindennapjait azonban felbolygatja egy hang, ami a templom elől érkezik. Egy kosárban egy újszülött csecsemőt találnak. Ahogy az egy faluban lenni szokott, elkezdődnek a találgatások, vajon ki lehet az anyja, és mi lesz szegény gyermek sorosa.

Alíg múlik el az emberek döbbenete, amikor egy tragikus esemény árnyékolja be a mindennapokat. Amikor egyik pillanatról a másikra romokba dől egy család élete, akkor hiába igyekeznek mások segítő kezet nyújtani, mégis tehetetlenek az emberek. 

A történet során végigkövetjük ahogy felnőnek a gyerekek, ahogy a falusiak élik mindennapjaikat, de helyet kap a lapokon a gyerekszerelem mindent elsöprő érzése, és a gyászfeldolgozás is.

Gondolataim:

Ez a könyv elképesztő. Hatalmas élmény volt olvasni, nosztalgiázni, és bevallom, a második felét gyakorlatilag végig könnyeztem. 

Aki a 90-es években nőtt fel, mint ahogyan én is, annak szinte kötelező olvasmány. 🙂 Biztos emlékeztek a tamagocsira, a tárcsás mosógépre és a centrire, arra, hogy esténként hordtátok a friss tejet (jaj de nem szerettem, képtelen voltam meginni. 😀 ), vagy lányok, a Backstreet boys, vagy a Homok titkai biztosan mond nektek valamit. 🙂 Vagy akár megemlíthetném azt az izgalommal teli várakozást, ahogy a rádiós magnó mellett ülve várjátok, hogy felcsendüljön a kedvenc számotok, és azonnal fel tudjátok venni kazettára. Igen, ez mind az én gyerekkorom volt. 🙂 Imádtam. 🙂 Varga Gy. Brian visszarepített abba az időbe, amikor még elengedték a szülők a gyerekeket egyedül játszani, mert ugyan mi baj történhetne egy kis faluban, ahol mindenki ismer mindenkit? Na ugye, ti is kellemes nosztalgiával gondoltok vissza ezekre az időkre? Nagyon hálás vagyok a szerzőnek, hogy újra átélhettem a gyerekkoromat. 

A történet ezen része, nagyjából a könyv fele kellemes érzésekkel töltött el, gyakran mosolyt csalt az arcomra. Aztán jött egy olyan fordulat, amire még álmomban sem gondoltam volna, és az összetörte a lelkemet. Megváltozott a könyv hangulata is. Az eddig vidám, gyerekzsivajtól hangos lapokat szomorú, melankólikus, összetört életek váltották fel. Itt már én sem tudtam megállítani a szememből kicsorduló könnycseppeket. De dühös is voltam, egyrészt az események miatt, de ez inkább a tehetetlen düh volt. Amit akkor érez az ember, amikor segítene valakinek, de nem tud, mert nincs meg rá a lehetősége. Hatalmas csalódás kerített hatalmába egyes szereplők viselkedése miatt. (Nyilván könnyű „ítélkezni” a székben ülve, ezt elismerem.)

Nagyon tetszett, ahogy a szerző felvezette az eseményeket, ahogy megalkotta a kis falu közösségét, ahogy felruházta a szereplőket jó és rossz tulajdonságokkal, de ami a leginkább megérintette a szívemet azok a gyönyörű leírások, a szóhasználat, és azok az érzések, amiket közvetített a sorok által. Érzelmekben gazdag történet volt, a lelkem mélyéig hatoló gondolatokkal. Sokat ki is jegyzeteltem magamnak, amiket viszek is tovább az életben.

Zsuzsa karaktere nagyon tetszett, a formabontó ötletei fellendítették a kis falu életét, megmozdította a közösséget. Minél több ötlettel állt elő, annál inkább azt gondoltam, hogy minden faluban szükség lenne egy ilyen emberre, aki színt visz a szürke hétköznapokba. De a türelmét is csodáltam, a szomszéd nénitől én már rég agyvérzést kaptam volna. 😀

Mindenkinek szívből ajánlom ezt a történetet. Biztos, hogy élvezni fogják a velem egykorúak, de a fiatalabb és az idősebb korosztálynak is kellemes kikapcsolódást nyújthat. Viszont zsebkendőt készítsetek magatok mellé, mert bizony a történet könnyeket csal az olvasó szemébe.

Borító:

Egy szóval: gyönyörű. Számomra annyira visszaadta a vidék hangulatát. A tiszta levegőt, a kellemes csöndet, az önfeledt játékot.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Minna Lindgren: Nyomozás az Alkonypagonyban

covers_737511.jpg

Szerző: Minna Lindgren
Cím: Nyomozás az Alkonypagonyban
Kiadó: Kossuth Kiadó
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 352

Ki ​gondolná, hogy a helsinki Alkonypagyony Idősotthonban mindenféle bűncselekmények történnek: gyanús halálesetek, hamisítások, lopások, gyógyszerügyletek? Az otthon két 90 év fölötti lakója, Siiri és Irma biztosan nem.

A barátnők élete, ahogy a többi lakóé is, leginkább abból áll, hogy vörösborozással, villamosozással és az egyre gyakoribb temetésekkel próbálják agyonütni az időt. Az Alkonyligetben történt szokatlan dolgok felderítése azonban érdekesebbnek bizonyul számukra, mint a kártyaparti a Nagykövettel, Anna-Liisával és a Kalapos Hölggyel – nem is beszélve az örökös kézimunkázásról, tornázásról és tangóharmonika-estekről, amelyeken inkább csak a személyzet iránti szánalomból vesznek részt az otthon lakói.

Minna Lindgren kíméletlenül humoros trilógiájának első kötetében megismerhetjük a lélekben nagyon is fiatal, minden lében kanál Siirit és Irmát, akik korukat meghazudtoló energiával vetik bele magukat a gyanúsabbnál gyanúsabb ügyek felgöngyölítésébe. Irma néniék kedvenc időtöltése, a villamosozás révén szinte elénk tárul a finn főváros, miközben a csetlő-botló nagyikkal együtt sírunk és nevetünk – leginkább nevetünk! – elképesztő kalandjaikon.

A Nyomozás az Alkonypagonyban szívmelengető történet öregkorról, barátságról és magáról az életről, egy teljesen átlagos idősotthonban, ahol a halálnál is rosszabb, ha a demenciaosztályra kerül az ember gyógyszeres kezelésre, és a legélesebb eszű öregnek sem sikerül teljesen kibogoznia az összekuszálódott szálakat.

 

„Az öregséggel együtt jár a magány, azzal nem lehet mit kezdeni. Azok az öregek is magányosnak érezték magukat, akiknek bőven akadt elfoglaltságuk, és mindennap találkoztak valakivel. Senkinek nem szabad a telefon mellett ücsörögnie, és azon keseregnie, hogy soha nem szól.”

Ahogy az előző posztomban már olvashattátok, ezzel a könyvvel nyitom meg a „Járjuk be könyvekkel Európát” állandó sorozatomat a blogon. 🙂 (Részletek itt: Járjuk be a könyvekkel Európát – Szavak erdeje (blog.hu) ) Remélem sokan csatlakoztok hozzám ezen az utazáson. 🙂 Az első állomásom Finnország, és mi lehetne tökéletesebb könyv ehhez, mint a Kossuth Kiadó gondozásában megjelent Nyomozás az Alkonypagonyban című kötet. 🙂 Nagyon köszönöm a Kiadónak a recenziós példányt.

A történet röviden:

Az Alkonypagony idősek otthonában játszódik a történetünk. A főszereplőink az otthon lakói, de leginkább Siiri, Irma és Anna-Liisa. Mindhárman 90 fölöttiek, és a korukhoz képest kitűnő egészségnek örvendenek. Néha elfelejtenek ezt-azt, kicsit lassabban közlekednek, de a figyelmüket nem kerüli el az otthon falai között egymást érő, aggasztó események. Rejtélyes haláleset, a semmiből előbukkanó receptek, gyógyszerek, és az igénybe nem vett szolgáltatásokért felszámolt tetemes mennyiségű pénz.

A három idős nő elhatározza, hogy felgöngyölíti ezeket a rejtélyeket. Az sem tántorítja el őket, hogy sorra akadályokba ütköznek, és az otthon dolgozói sem nézik jó szemmel, hogy a három barátnő ilyen aktívan tölti a napjait.

Gondoltaim:

Ez a könyv egyszerre volt szórakoztató, nagyon humoros, és mindemellett végtelenül szomorú. Nagyon jókat mosolyogtam az időseken. Nekem nagyon szimpatikusak voltak. Sokszor eszembe jutott, hogy 90 felett én is szeretnék ilyen egészségi állapotnak örvendeni. 🙂

A három barátnő teljesen különböző személyiség volt. Irma a bohókás, belül örök fiatal, Siiri a visszahúzódó, kissé félénk, és Anna-Liisa, akitől még én is vigyázzba álltam, ha ráparancsolt valakire. 😀 Jól szórakoztam a viccelődéseiken, azon, ahogyan saját magukon nevetnek.

Viszont ne gondolja senki, hogy ez csak egy könnyed, humoros kis olvasmány, mert nem az. Én sokszor már szinte remegtem a dühtől, hogy egyes emberek (és nem szívesen használom most ezt a szót, hogy emberek, mert az ilyen nem ember), mit meg nem engednek maguknak védtelen idősekkel szemben. Bár a történet Finnországban játszódik, de sajnos akár nálunk, Magyarországon is íródhatott volna. 

Ami nekem olvasás közben nagyon szúrta a szememet, az a tegeződés. Amikor egy 90 feletti idős ember bemegy pl. egy bankba, nehogy már letegezze az ügyintéző. Én úgy gondolom, hogy a tisztelet mindenkit megillet, pláne egy szépkorú embert. Az a minimum, hogy nem tegezzük. Szerintem. Mint negatívum, ezt az egyet tudom megemlíteni erről a történetről.

A nagyik egyébként nagyon szerethető karakterek voltak. Kicsit feledékenyek, kicsit lassúak, kicsit hiszékenyek, de bíztak az ösztöneikben. (Lássuk be, aki túlélt egy háborút, azt olyan könnyen nem győzheti le egy Virpi féle dolgozó – akit egyébként szívből gyűlöltem). De igyekeztek mindent kihozni az adott napból, ami az erejükből telt. Olvastak, kártyáztak, patakokban folyt a bor, és villamosoztak. Csak úgy szórakozásból, mert megtehetik. Általuk az olvasó is bejárhatta Helsinkit, megismerhette az épületeket, a villamosvonalakat. Sokszor én is rákerestem a neten egy-egy épületre, hogy könnyebben oda tudjam képzelni magam. 

A történet narrátora Siiri. Az ő szemein keresztül látjuk az Alkonypagony lakóit, követjük az eseményeket. Az elbeszélés néha kicsit zavaros, kicsit csapongó, de ettől hiteles. Én szívesen leültem volna vele beszélgetni egy kicsit. 

Én mindenkinek ajánlom ezt a történetet, mert nemcsak szórakoztató, de tanulságos is. Már nagyon várom a folytatást.

Borító:

Kedves, aranyos ez a borító. 🙂 A nagyik „nyomoznak”, viszont emögött a gyermeki borító mögött komoly témák sorakoznak.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Tracy Rees: A vidéki templom titkai

covers_721786.jpgSzerző: Tracy Rees
Cím: A vidéki templom titka
Kiadó: Kossuth Kiadó
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 318
 

„Talán ​ez mentette meg az életem…” – Gwen szeme megakadt a régi vendégkönyvben lévő sietős macskakaparáson. És máris a bájos Hopley-t övező rejtély kellős közepén találta magát…

Egy családi tragédia következtében Gwen Stanley összetört szívvel magára marad. Nincs kihez fordulnia, így Mary nagynénje hopley-i házába menekül, az angol vidék egy távoli szegletébe. A szélfútta mezőket járva a múltba réved, és életében most először elveszettnek érzi magát.

Egészen addig, míg be nem lép a falu szélén található bájos, ám elhagyatott templomba, ahol egy könyvre bukkan, tele a helybéliek titkaival, és nekilát, hogy kibogozza a rejtélyt, ami a zárt kis közösség központi alakjait érinti.

Amikor Gwen belebotlik a helyi, jóképű művészbe, Jarvisbe, azonnal megérzi a köztük lévő vonzalmat. Megosztja a férfival a könyvet és a titkokat, és együtt próbálják felkutatni az asszonyt, aki kulcs lehet a rejtélyhez, és segíthet megmenteni a kis templomot.

Gwen lassan beleszeret Javisbe, de időközben felfedez valamit a férfi múltjában. Tényleg bízhat benne? És a könyvbeli rejtély közelebb hozza őket egymáshoz, vagy összetöri Gwen meggyötört szívét?

 

„Ha meg sem próbálod, az már kudarc.” 

Egy nagyon zűrös, és feszültséggel teli időszakban vettem kézbe a könyvet, mert éreztem, hogy most van itt az ideje, hogy elolvassam. Nagyon hálás vagyok a Kossuth Kiadónak, nemcsak azért, hogy elhozta nekünk, olvasóknak ezt a csoda történetet, hanem az együttműködésért is.

A történet röviden:

Gwen a nagynénjénél lakik a szülei halála óta. Heti 2 nap dolgozik, ideje, mint a tenger, azonban mégsem tudja kihasználni a mindennapokat. Az egyik biztos pont az életében a vasárnapi mise. Azonban amikor megtudja, hogy a szeretett templomnak meg vannak számlálva a napjai, akkor hirtelen elhatározásból jelentkezik önkéntesnek, hogy adományokat gyűjtsön a látogatók könyvében szereplő adatok alapján a templom megmentésére. Egy embernek ez hatalmas munka lenne, azonban mégis ő van a legjobban meglepődve, amikor a segítője Jarvis lesz, akiről köztudott, hogy több időt tölt ivással és bulizással, mint bármi mással. A közös munka azonban új ajtókat nyit ki mindkettejük számára.

Gondolataim:

Ez a történet a lehető legjobbkor talált meg. Pontosan egy ilyen romantikus, egyszerű, és mégis izgalmas könyvre vágytam, aminek az eseményei szépen csordogálnak a saját kis medrükben felesleges dráma nélkül. Tökéletes olvasmány akár egy vízparti nyaraláshoz, akár egy esős hétvégéhez. Nekem a sok zűrzavar mellett szinte simogatta a lelkemet.

A főszereplőink különcök, és ha a jellemüket nézzük, nem is állhatnának távolabb egymástól. Gwen a szűkszavú, visszahúzódó lány, és Jarvis a „kocsmák királya”. Azonban egy valami közös bennük. Egyikük sem találja a helyét a világban. Bár teljesen különbözőek, és mindkettejüknek megvan az oka, hogy miért jelentkezett önkéntesnek a templom megmentéséhez, a közös munka végül elindítja őket egy olyan úton, amire szükségük volt ahhoz, hogy megtalálják önmagukat.

A regény során a jellemfejlődésük nagyon tetszett. Kíváncsi voltam, hogy meddig jutnak, tudva azt, hogy honnan indultak. Gwen lelkesedése a látogatók könyve iránt különösen tetszett. Emlékeim szerint én csak egyszer írtam életem során ilyen könyvbe, de ez után a történet után biztos, hogy gyakrabban fogok. Soha nem lehet tudni. 🙂

Szerettem olvasni, ahogy a teljesen eltérő személyiségek hogyan támogatják egymást, és hogyan lesz két idegen ember egymás támasza, és igaz barátja. 

Hopley igazán hangulatos, én szívesen élnék ott. Az adományozók pedig olyanok együtt, mint egy nagy család. A karakterkidolgozásuk nagyon tetszett, nem volt két olyan ember, akik hasonló tulajdonságokkal lettek volna felruházva, emiatt volt színes az ő csapatuk. 

Gwen nagynénjét nem nagyon tudtam hova tenni, nem értettem a viselkedését. Bár mintha a változás szikrája felvillant volna, ennek ellenére sem tudtam megkedvelni. Ő volt az egyetlen ebben a történetben, aki nem került közel hozzám.

Azoknak az olvasóknak ajánlom ezt a csodálatos történetet, akik szívesen eltöltenének egy kis időt egy festői környezetben, szeretik a könnyed történeteket, nem riadnak meg egy kis romantikával fűszerezett nyomozástól, és egy kellemes nyári hangulatú olvasmányra vágynak.

Borító:

Gyönyörű. Vonzza a tekinteteket, nem tagadom, én is emiatt vetettem szemet erre a kötetre. Festményként el tudnám képzelni a kis olvasó sarkomban. 🙂

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Ellie Midwood: A lány, aki megszökött Auschwitzból

covers_683709.jpgSzerző: Ellie Midwood
Cím: A lány, aki megszökött Auschwitzból
Kiadó: Álomgyár
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 448

Több millió embert kényszerítettek arra, hogy besétáljon Auschwitz kapuján, de ő volt az első nő, aki megszökött onnan. Ez a megrázó regény Mala Zimetbaum inspiráló, igaz történetét meséli el, akinek hősiességét sohasem felejtjük el, és akinek sorsa megváltoztatta a történelmet…
Auschwitzból senki sem jut ki élve.
Mala, a 19880-as számú fogoly abban a pillanatban tudta, hogy a pokol mélyére került, ahogy kilépett a marhavagonból. Az SS tolmácsaként arra használja pozícióját, hogy a lehető legtöbb életet megmentse. Kenyérdarabokat csempész az éhhalál küszöbén állóknak.
Edward, az 531-es számú fogoly tábori veterán és politikai rab. Ugyanúgy néz ki, mint mindenki más: borotvált fej és csíkos egyenruha; ő azonban a földalatti ellenállás egyik harcosa. És van egy terve a szökésre.
Nem más bűnért zárták be őket, csupán azért, mert léteznek. Amikor azonban megismerkednek, Auschwitz sötét árnyékát halvány reménysugár világítja meg. Edward elhiteti Malával, hogy lehetséges a lehetetlen. Hogy a tábor körül húzódó elektromos kerítés, a végtelen számú őrtoronyban járkáló fegyveres őr és a földet pásztázó reflektorok ellenére meg tudnak szökni ebből a haláltáborból.
Ígéretet tesznek, hogy együtt szöknek vagy együtt halnak. Ami ezek után következik, az a történelem egyik legcsodálatosabb szerelmi története…
Az auschwitzi tetováló, A döntés és az Árvák vonata rajongói imádni fogják ezt a lélegzetelállítóan gyönyörű mesét a bátorságról a tragédia közepette és a merészségről a félelem dacára. A lány, aki megszökött Auschwitzból igaz történeten alapul, és bebizonyítja, hogy a szerelem lehet fény a sötétben… 

 

„A kedvesség furcsa hatással volt itt az emberekre. Egyszerűen elfelejtették már, hogy milyen az.”

Több könyvet olvastam már a témában, korábban szerintem említettem is, hogy pl. a Sorstalanságból érettségiztem, de mind közül talán ez volt az egyik legmegrázóbb könyv. Nagyon hálás vagyok az Álomgyár Kiadónak a recenziós példányért.

A történet röviden:

Mala tolmácsként kiváltságos helyzetben van, ugyanis emiatt megúszta a gázkamrákat, és a krematóriumot. A SS-nek kell dolgoznia, azonban a pozícióját arra használja, hogy minél több sorstársán segítsen. Akár egy kis ennivalóval, akár azzal, hogy a megfelelő munkára osztja be az embereket. Amikor találkozik Edekkel, akkor még nem tudja, hogy ő az ellenállás tagja, aki a szökésen gondolkodik. Mala a segítségére lesz, és ahogy telik az idő, rádöbbennek, hogy a pokol mélyén is képesek érzelmekre. Az egymás iránti szerelmük ad erőt arra, hogy megkíséreljék a lehetetlent. Elszökjenek Auschwitzból, még akkor is, ha tudják, hogy a halálukat jelenti, ha elkapják őket. 

Gondolataim:

Könyves bloggerként nem okoz gondot, ha könyvekről kell írnom, elmondani az érzéseimet, hogy mit adott nekem az adott kötet, mit tudok magammal vinni, vagy mit tanított nekem. Most viszont elfogytak a szavak. Biztos vagyok benne, hogy ez lesz az egyik legnehezebben megírt könyvajánló, amit eddig készítettem. Egy holokauszt történetről hogy is írhatnám azt, hogy egy gyönyörű szerelmi történet? Pedig valóban az. A sok fájdalom, szenvedés, és halál között valóban ott van a szerelem, ami olyan erős, hogy szinte bevilágítja a sötét eget a füstöt ontó krematóriumok felett.

Rettenetesen megrázó, nyomasztó, dühítő, és mégis reményekkel, és hittel teli volt ez a könyv. 2022-ben, egy laptop előtt ülve szinte felfoghatatlan, hogy néhány évtizeddel ezelőtt emberek millióinak milyen kínokat, szenvedéseket, megaláztatásokat kellett elszenvedniük. El sem tudom mondani, hogy mennyire dühít, és mennyire felkavar.

Nagyjából a 300.oldalig tudtam tartani magam, és az utolsó 140-150 oldalt szinte végig zokogtam. A tehetetlen düh, és a remény váltotta egymást, egy érzelmi hullámvasúton ültem.

Mala egy végtelenül erős nő, akit megpróbáltak, de nem tudtak megtörni, Edek pedig egy szerelmes férfi, aki nemcsak az érzéseihez hűséges, hanem igaz barát is. Kettejük találkozásáról, és lángra lobbanó szerelméről olvashatunk a kötetben. Ők ketten bebizonyították, hogy sem az SS, sem a nácik nem tudják elvenni a hit, a remény és a szerelem erejét senkitől. Mert ez az, ami még a pokol legmélyén is erőt ad, emiatt küzd azért az ember, hogy életben maradjon.  

A könyv végén olvashatunk bővebb háttér információkat. Abból megtudhatjuk, hogy Mala és Edek valós személyek voltak, valóban megjárták Auschwitzot. Nekem a bakancslistámon szerepel, hogy egyszer elmegyek oda, de ha ott járok, meg fogom keresni a 11-es blokkot. Ugyanis itt olvasható Edek üzenete a világ számára. 

Szavakkal ki sem lehet fejezni, hogy ez mennyire felkavaró történet volt. Szétzúzta, és megtaposta a lelkemet, zokogtam a haragtól, és hiába volt 40 fok kint, engem mégis rázott a hideg. Mondhatni minden fejezet után azt mantráztam magamnak, hogy ez nem történhetett meg. Pedig tudom, hogy mindaz, ami le volt írva, az valóban megtörtént. Valóban több százezer ember vittek egyenesen a gázkamrákba. Csak azért, mert zsidók voltak. Nők, gyerekek, apák, és anyák, idősek, fiatalok. Tekintet nélkül mindenkire ez a sors várt. 

A kötetben cenzúra nélkül olvashatunk a kínzásokról, a betegségekről, az éhezésről, arról a rengeteg hazugságról, amit a külvilág felé közvetítettek az SS tisztek. Viszont még ők sem látnak mindent, ugyanis a táborban vannak, akiket nem tudtak megtörni. Ők az ellenállás tagjai, bár elvesztették a családjukat, az otthonukat, a szeretteiket, a barátaikat, de nem tudták tőlük elvenni a reményt, és a szabadságuk utáni vágyukat, az élni akarást.

Valóban nagyon megrázó, szívet tépő könyv volt. Csak azoknak ajánlom, akik hasonló témában olvastak már.

Borító:

A könyvre a borítója, és a címe miatt figyeltem fel. Mindkettő nagyon beszédes. Vajon tényleg meg lehetett szökni a pokolból? A borítón szereplő nő, aki Malát idézi, ahogy hátranéz a táborra. Komolyan, a hideg is végigfutott rajtam. Nagyon találó lett.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Hidasi Judit: Apró bolt a sétányon

covers_720804.jpg

Szerző: Hidasi Judit
Cím: Apró bolt a sétányon
Kiadó: Álomgyár
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 247

Azt ​mondják, bármikor újra kezdheted az életed… De azt nem mondják, hogy ez nehéz lesz…
Éva titkokkal tele érkezik haza Amerikából a húszéves érettségi találkozójára, a balatoni kisvárosba. Szinte pillanatok alatt lesz szerelmes az emlékeibe, a régi életébe. A rózsaszín felhők közül azonban gyorsan a földre esik, mert a városban sok minden megváltozott.
Nem elég, hogy bohém anyja rábízza a parti sétányon lévő boltocskát, de új otthont is kell találnia magának. Szerencsére régi barátnői mindenben segítik, nem úgy Tamás, aki a bolt másik felét bérli és egészen más tervei vannak. Évával és az apró bolttal is.
Egy átmulatott és átbeszélt éjszaka után a régi barátnők megalapítják a Prosecco Klubot, ahol a maximális őszinteség alapkövetelmény. Ez viszont jó néhány régi sérelmet felszínre hoz nemcsak a helyét kereső Évánál, de a háromgyerekes Gabinál és a még mindig szingli Nórinál is. Tamás pedig egy kicsit mindannyiuk életében szerepet játszik. A nyár éppen csak elkezdődik, a szálak pedig egyre jobban összekuszálódnak…
Hidasi Judit regényében visszatalálunk a múlthoz, ahonnan életünk kötelékei erednek. A történet hősnőivel együtt járjuk be az utat, amely elvezet azokhoz az értékes dolgokhoz, amelyekről hajlamosak vagyunk megfeledkezni.

 

„Nincsenek olyan dolgok, amelyeket készpénznek vehetsz az életben. Mert az élet ehhez túl rövid.” 

Jaj de nagyon kellett már a lelkemnek egy ilyen könnyed, romantikus és szórakoztató nyári olvasmány, mint amilyen ez a történet is volt. Köszönöm szépen az Álomgyár Kiadónak a recenziós példányt.

A történet röviden:

Érettségi után Éva Amerikába utazik néhány hónapra, azonban csak 20 évvel később, az érettségi találkozóra tér vissza szülővárosába, a Balaton partjára. Legnagyobb meglepetésére az édesanyja egy kis bolt tulajdonosa lett, amit azonnal rá is bízott. Évának még ideje sem volt felfogni, hogy egy boltot kell vezetnie, amikor megtudja, hogy gyerekkori szerelme, Tamás a másik tulajdonosa az üzletnek. Egy finom lángos ebédre, egy baráti beszélgetés, és máris megindulnak a pletykák velük kapcsolatban, aminek nem mindenki örül. De vajon van valóságalapja?

Gondolataim:

Amíg olvastam a történetet annyira, de annyira vágytam a Balatonra, hogy azt elmondani nem tudom. 😀 Egy sajtos-tejfölös lángosra, amit nem is igazán szeretek (mármint a lángost), szerettem volna megkeresni Laci péket, a levendulás ajándéktárgyakkal teli üzletet, csatlakozni a Prosecco Klubhoz. Az első oldaltól az utolsóig egy boldog turistának éreztem magam a Balaton parti sétányon. Ez a történet szinte simogatta a lelkemet, hallottam a balatoni hullámokat, éreztem a strandos lángos, és a levendula illatát.

Tökéletes kikapcsolódás volt a könyv. Egyszerű, hétköznapi szereplőkkel, akiknek megvan a múltja, követnek el hibákat, nem tökéletesek, de a boldogságra törekednek. Könnyed párbeszédek jellemzik a könyvet, a leírások sincsenek túlbonyolítva, emiatt gyorsan olvasható. Szerintem 1 nap alatt a végére lehet érni, vagy talán még annyi sem kell hozzá.  Én mégis 3 napig olvastam, nem szerettem volna befejezni, minél tovább szerettem volna a magyar tenger partján nyaralni ezzel a történettel, minél tovább szerettem volna időzni a szereplőkkel. 🙂

Viszont ahogy a való életben, úgy ebben a történetben sem minden rózsaszín. Bepillantást kaphatunk pl. abba, hogy milyen, amikor a romokba döntik az önbizalmadat, milyen az, amikor az emberek iránti bizalmatlanság teszi ki a gondolataidat, milyen egy nárcisztikus személlyel élni, és mekkora erő kell ahhoz, hogy azt mond, hogy elég, és legyen elég merszed a saját életedet élni.

A történet vége nem lett lezárva, viszont szerintem nem is olyan függővége van, ami feldühítene, amiért várni kell a folytatásra. Egy kellemes, izgatott várakozást érzek, némi kíváncsisággal, hogy vajon merre fog haladni a szereplőink élete. Éva hogy tudja feldolgozni az őt ért traumát, és hogy Tamással lesz-e elég erejük harcolni egymásért.

Az első könyvem volt az Írónőtől, de annyira megszerettem a stílusát, hogy nemcsak a folytatást várom, hanem az eddig megjelent könyveit is szeretném elolvasni.

Ezt a könnyed, romantikus történetet azoknak ajánlom, akik szeretnének akár csak gondolatban is, de ellátogatni a Balaton partjára, kiszakadni a nehéz mindennapokból, és eltölteni néhány kellemes órát a Lady Lavender polcai előtt.

Borító:

Most is, mint már oly sok alkalommal, a borító keltette fel az érdeklődésemet. Annyira vidám, annyira nyári, annyira hangulatos, hogy egy ilyen külső mögött, csakis egy lelket simogató történet rejtőzhet. És valóban, helyesek voltak a megérzéseim.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Damaris Kofmehl: Halálos bűn

covers_672935.jpg

Szerző: Damaris Kofmehl
Cím: Halálos bűn
Kiadó: Fátyol
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 254

Mi van akkor, ha a szíved gyorsabban ver, mint ahogy futni tudsz? FBI-helikopterek csattogó zaja a fejed fölött, rendőrkutyák ugatása a hátad mögött. Tovább kell rohannod, nem engedheted meg, hogy elkapjanak. A mögötted lévő utat gyilkosság, drog és árulás borítja. Futnod kell, ahogy a lábad bírja, míg nem késő. Karriered, dicsőséged, vagyonod és egész életed ezer apró szilánkra tört szét, melyeket nem tudsz már összeszedni. Meg kell tudnod, mi az igazság, de mielőtt bármit tehetnél, már fölötted vannak. Egy kipárnázott szobában asztalhoz szíjaznak. Lehet, hogy a bolondok házába kerültél? Lesz majd egy tárgyalás, amelyen a sorsodról döntenek. A rendőrség és a múltadból felsorakozó emberek mind készen állnak arra, hogy ellened valljanak. Mindenki állítja, hogy tudja, mi történt, csak az a baj, hogy te magad nem emlékszel semmire.

 

„A legtöbb dolog, amiért éltél, nem valódi. Azt hiszed, hogy attól valódi valami, hogy látod, és megfoghatod? Láttad már valaha a levegőt? Megérintetted már valaha a szeretetet? Demetri, az öt érzékszervünk nem tudja nekünk megmutatni a valóságot. Csak a benned lévő lélek látja azt.” 

 

Az ajánló spoilert tartalmazhat!! 

 

Az első rész is nagyot ütött, de ez a rész határozottan a padlóra küldött. Köszönöm szépen a Fátyol Kiadónak, hogy elolvashattam Tony Brown történetét.

A történet röviden:

Tonyt egyik pillanatban az FBI helikopterei, emberei és kutyái üldözik. Menekül az életéért, mégis az öngyilkosságon gondolkodik. A következő pillanatban egy kórházi ágyon ébred, körülötte orvosok, nővérek. Nem érti, hogy miért került oda, mit követhetett el. Mindenki egy tárgyalásról beszél, azonban ő semmire nem emlékszik. A tárgyalás napján azonban kiderül, hogy nem minden az, aminek látszik, végül már Tony sem tudja eldönteni hogy mi a valóság, és mi a képzelete szüleménye.

Gondolataim:

Rettenetesen megrázó volt ez a rész tudva, hogy életrajzi ihletésű, tehát valóban megtörténtek az események. Szinte percről percre nyomon követjük, ahogy Tony egyre kétségbeesettebben küzd a démonaival, és a szeretethiány, ami egész eddigi életében elkísérte, milyen ütemben taszítja egyre mélyebbre. Amikor már azt gondolja, hogy az amerikai álmot éli, akkor ismét történik valami, ami bebizonyítja, hogy a siker, a hírnév, a pénz és a drogok nem elegendőek egy boldog élethez. Ismét rá kell jönnie, hogy nem mindenki az, akinek gondolja.

Sokszor éreztem késztetést arra, hogy rákiabáljak, hogy ne bízzon meg mindenkiben, és ha már egyszer rálépett a helyes útra, akkor küzdjön, maradjon rajta, és tanuljon meg nem-et mondani. 

A kórházban játszódó jelenetek voltak rám a legnagyobb hatással. A folyamatos feszültség ott bizsergett a bőröm alatt, szinte már szomjaztam az információkat, és bíztam benne, hogy Tony újra visszatalál saját magához. Mégis számomra a legjelentősebb mondat a könyvben nem Tony szájából hangzott el, hanem az orvosa szájából. „maga nem bolond”. Úgy gondolom, hogy egy ilyen határozott orvosra volt szüksége Tonynak, aki ember is tudott maradni, mégis határozottan kommunikált vele.

Ami nekem már sok volt ebben a kötetben, azok a vallási utalások, bibliai idézetek. Tudom, hogy miért volt a valláson a hangsúly, értettem a mondanivalóját, és valóban szüksége van az ember lelkének a hitre, a reményre a mindennapokban, vagy a fontosabb eseményeknél, de sajnálom, nekem ez már nagyon sok volt.

Köszönöm szépen a Kiadónak, hogy elküldte nekem Tony Brown történetét.

 

Ha az ajánló felkeltette az érdeklődéseteket, akkor a Fátyol Kiadó oldaláról (Shop – Fátyol Kiadó (fatyol.hu)) ti is be tudjátok szerezni az első résszel együtt 10% kedvezménnyel. Ehhez használjátok a kuponkódomat: szavakerdeje

 

Borító:

A könyv végére értelmet nyert a borító. Nem tagadom, első ránézésre ez a borító sem nyerte el a tetszésemet, de jelen esetben is végig kellett olvasnom a könyvet, hogy választ kapjak a kérdésemre vele kapcsolatban. 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Damaris Kofmehl: Tony Brown

covers_671164.jpgSzerző: Damaris Kofmehl
Cím: Tony Brown
Kiadó: Fátyol Kiadó
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 254
 

Tony egy észak-karolinai börtönben látta meg a napvilágot, hat hónappal azután, hogy lopás miatt elítélt anyját megerőszakolta egy börtönőr. Örökbefogadó szülőkhöz kerül, ahonnan azonban a rendszeres bántalmazások miatt a gyámhatóság kiemeli és árvaházban helyezi el.

“Úgy tűnt, hogy árvaként még nem éri el az ember a társadalom legalsó fokát, hanem van egy még alacsonyabb szint is, amit csak az olyan gyerekek ismernek, mint én, akinek nem az az egyetlen bűne, hogy nincsenek szülei, de még azt a gaztettet is elköveti, hogy túl sötét bőrszínnel születik.”

Gyermekkorát csillapítatlan szeretetéhsége és az abúzus különböző formái kísérik. Tizennyolc évesen utcára kerül, drogdílerként a rendőrség elől bujkál, míg végül már csak egyetlen kiutat lát nyomorából: az öngyilkosságot. Élete ekkor azonban drámai fordulóponthoz érkezik…

… ami olyan mértékű változást hozott, hogy egészen 2017-ben bekövetkezett haláláig Damaris Kofmehl svájci írónő férje lehetett.

„Pontosan úgy volt minden, ahogyan gondoltam: semmit sem ért az életem, és halálom sem tűnt volna fel senkinek. Minden mindegy volt.” 

Sem a cím, sem a borító nem mozgatott meg bennem olyan érzelmeket, vagy gondolatokat, hogy nekem mindenképp el kell olvasnom ezt a könyvet. Azért mondtam mégis igent a Fátyol Kiadó megkeresésére, mert a fülszöveg nagyon ígéretesnek tűnt, egy izgalmas könyv ígérete jelent meg előttem. Nem is csalódtam.

A történet röviden:

Tony egy börtönben látta meg a napvilágot. Mivel a vér szerinti anyjával ott nem maradhatott, ezért előbb a nagyanyja nevelte, majd 3 évesen örökbefogadó szülőkhöz került. Ott megismerte a bátyját, és azt gondolta, hogy boldog életet élhet. Azonban a folyamatos bántalmazások miatt árvaházba került, majd onnan egyik nevelőszülőtől a másikig. Egy kis szeretetre vágyott, és hiába a bántalmazások, visszavágyott az örökbefogadó szüleihez. Mindig bízott a jobb holnapban, azonban az nem jött el. A barátainak akkor volt jó, amíg hasznuk származott belőle. Egyre lejjebb süllyedt, míg egy napon az utcán találta magát. Alkohol, drogok, és a sorozatos öngyilkossági kísérletek voltak a társai, amíg egy napon egy váratlan esemény meg nem változtatott mindent.

Gondolataim:

Ez egy nagyon nehéz olvasmány volt. A történet elején szívből sajnáltam Tonyt. Csak egy kis szeretetre, törődésre vágyott. Annyira szomjazta, hogy valakinek fontos legyen, érezze, hogy van értelme az életének, hogy tárt karokkal fogadott mindenkit, aki egy kedves szóval, vagy egy mosollyal közeledett felé. Hitt, bízott az emberekben, akik sorra fordultak el tőle. A kilátástalan helyzete egyre mélyebbre sodorta, de még akkor is hitt abban, hogy legalább vannak barátai. Komolyan fájt a szívem érte.

Nem volt könnyű élete, sok mindent megélt az élete során, és még csak nagykorú sem volt. Még nem olvastam olyan könyvet, ahol ekkora szeretetéhsége lett volna a főszereplőnek. Az pedig, hogy ez egy igaz történet, különösen megrázó volt. Emiatt lassabban is haladtam az olvasással, mert idő kellett, hogy az olvasottakat az én lelkem is fel tudja dolgozni.

A történet végéig bíztam abban, hogy Tony találni fog valakit, akiben valóban megbízhat, akinek fontos, aki törődik vele. Mert minden ember megérdemli a szeretetet, minden embernek szüksége van arra, hogy tudja, van értelme annak, hogy meglátta a napvilágot, és okkal született meg.

Az eseményeket ő maga meséli el, a szemünk előtt elevenedik meg az élete, szinte már kézzel fogható a fájdalma. Emiatt is megrázó a kötet. Viszont a nyelvezete egyszerű, szinte már a „száraz tényeket” kapjuk, mindenféle cenzúra nélkül. Könnyen, és gyorsan lehetne olvasni, de a témája miatt időnként meg kell állni, mert ennyi kínt, ennyi megpróbáltatást egyszerre nem tud feldolgozni az olvasó. Legalábbis nekem nem ment.

A történet folytatását kíváncsian, és reményekkel telve fogom kézbe venni.

A Kiadó oldaláról most te is beszerezheted a kötetet a második résszel együtt 10 % kedvezménnyel. Ehhez használd a kuponkódomat: szavakerdeje

Köszönöm a kiadónak, hogy elolvashattam a kötetet.

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)