Kathryn Taylor – Karácsonyi küldetés

covers_454011.jpgSzerző: Kathryn Taylor
Cím: Karácsonyi küldetés
Kiadó: Kossuth kiadó
Kiadás éve: 2017
Műfaj: romantikus
Oldalak száma: 206.

 

A ​történet főszereplője a rendezvényszervező Lilian Holmes (Lilly), aki karácsony előtt néhány héttel nagynénjéhez, Caroline-hoz utazik az angol Tóvidékre. Caroline ott egy takaros panziót vezet, amelyben azonban semmi sem érezhető a karácsonyi várakozás bizsergető hangulatából, ugyanis a tulajdonosnő eltörte a lábát, gipszben fekszik, így nem kezdhet hozzá az ünnepi előkészületekhez. Lilly elvállalja, hogy a festői üdülőhelyen nagynénje helyett megszervez egy német hangulatú karácsonyi vásárt, és lelkesen beleveti magát a munkába. Egyszeriben annyi teendője lesz, hogy azt sem tudja, hol áll a feje. Valójában azonban hálás az elfoglaltságért, amely eltereli a figyelmét arról, hogy nemrégiben szakított a barátjával, aki megcsalta. Ezért aztán – újabb csalódástól tartva – igencsak ellenségesen viselkedik a panzió jóképű vendégével, a zenész Tom Lewisszal. Az elutasítás helyét azonban lassan kíváncsiság foglalja el, miután megsejti, hogy Tom valamilyen titkot rejteget. Ki lehet valójában a férfi, és miért éppen Caroline panziójába költözött be? A karácsonyi készülődés közben Lilly és Tom sok időt tölt együtt, közel kerülnek egymáshoz, és Lilly egyre kevésbé tudja kivonni magát a férfi vonzerejének hatása alól. De vajon benne is csalódnia kell majd?

 

Egy újabb karácsonyi történet, amihez nagy reményeket fűztem, de most sajnos csalódnom kellett. Számomra ez most nagyon gyengére sikeredett. Ezt a könyvet részben az ünnepek miatt olvastam el. Ami igazán megfogott, az a borítója. Emiatt meg is nyerte a kihívásom 10. pontját, mely szerint olvassunk el egy olyan könyvet, aminek megfogott a borítója.

A történet röviden:

A történet főszereplője Lilian, akinek miután tönkrement a kapcsolata, a nagynénje, Caroline panziójában keres vigasztalást. Nem sokkal Karácsony előtt vagyunk, de a panzióban ennek semmi nyoma, ugyanis a tulajdonosnak a lábtörése miatt nem volt lehetősége készülni az ünnepekre. De Lilian a kezébe veszi az irányítást, amivel eltereli a gondolatait a fájdalmas szakításról. 

Miközben egy német hangulatú karácsonyi vásárt szervez, mindig belebotlik a panzió titokzatos vendégébe, a zenész Tom Lewisba, akivel a korábbi csalódása miatt igencsak ellenségesen viselkedik. Tom titokzatossága sem segít a jó kapcsolat kialakításában. Lilian kíváncsisága azonban nem csökken, mindent meg szeretne tudni a rejtélyes vendégükről. De ami kiderül, arra egyáltalán nincs felkészülve.

Gondolataim:

Egy rövidke kis könyvről van szó, ami való igaz, hogy olvastatja magát, de nálam az egyszer olvasós kategóriát erősíti. Semmi pluszt nem adott, egy tipikus romantikus limonádé, a végén megmosolyogtató csattanóval. Liliant néha nagyon erőszakosnak találtam, Tom pedig a szokásos titokzatos dögös pasi, aki nagy titkokat őríz. Amit mindenképp pozitívumként szeretnék kiemelni, az a karácsonyi hangulat. Ennek minden percét imádtam. 🙂

Borító:

Mint ahogy már említettem, imádtam. Egyszerű, semmi csicsa, semmi giccs, de mégis annyira vonzza a tekintetet. Nagyon tetszik a színvilága, és igazi karácsonyi hangulatot áraszt.

A karácsonyi hangulata miatt nem bántam meg, hogy elolvastam, de nem ez lett a kedvenc történetem ebben a témában. Aki szereti a romantikus történeteket, néhány titokkal fűszerezve, annak ajánlom elolvasásra.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Jay Asher – What light – Micsoda fény

covers_518637.jpg

Szerző: Jay Asher
Cím: What light – Micsoda fény!
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2018.
Műfaj: romantikus – ifjúsági
Oldalak száma: 262.

A ​szerelem mindent legyőz?

Sierra szeretné megérteni. Caleb szeretné jóvátenni.

Együtt rátalálhatnának az igaz szerelemre – ha elég bátrak ahhoz, hogy elfogadják, ami történt.

Keserédes történet az első szerelemről, a megbocsátás erejéről és a második esélyekről. Arról, hogyan lásd meg a másik valódi személyiségét. Sierra csak átmenetileg lakik a városban: a családjával minden évben eltöltenek itt egy rövid időszakot. Ez idő alatt a lány megpróbál érzelmileg távol maradni a fiúktól – Caleb pedig épp azon dolgozik, hogy megbocsásson önmagának, miután egy szörnyű tettet vitt véghez. A fiú szerint: mindenkinek lehet néha rossz napja. De csak akkor kezd el hinni ebben igazán, miután megismerte Sierrát.

„Nevettem, tapsikoltam, sírtam és hát igen, teljesen beleestem Sierrába, Calebbe és ebbe a tökéletesen megírt, bájos történetbe.”

– Jennifer Niven, bestsellerszerző

Előbb összetöri a szíved, majd segít abban, hogy újra hinni tudj a szerelemben.

Add át magad a lebegésnek!

 

Ezt a könyvet a kihívásom 12. pontjához választottam. Egy olyan könyvet kellett elolvasni, amiben egy ünnepnek van szerepe. És mivel ez a könyv a karácsony köré épült, így nem is volt kérdés, hogy ehhez a ponthoz tökéletes lesz. 

A szerzőtől én is olvastam a Tizenhárom okom volt című kötetet, mint oly sokan előttem, de az nem hagyott bennem ilyen mély nyomot, mint ez a könyv. Magával ragadó, hangulatos kis történetről van szó.

A történet röviden:

Sierra egy családi vállalkozásba születik bele, ahol fenyőfákat nevelnek, és karácsony előtt egy hónapig Kaliforniában árulják. Emiatt minden évben egy hónapra elutazik a szüleivel, besegít a fenyőfák kivágásában, elszállításában, és árulásában. Új barátságok is kialakulnak, és amire Sierra egyáltalán nincs felkészülve, az a szerelem. Nem akar komolyabb kapcsolatot, mert úgyis csak egy hónapig tartana. Karácsonykor hazautaznak, és csak egy év múlva térnek vissza. Ha visszatérnek egyáltalán. De arra egyáltalán nincs felkészülve, hogy Caleb személyében nemcsak egy visszatérő vásárlója lesz. 

Calebbel együtt megérkeznek az őt övező pletykák, előítéletek, és a titkok is. Sierra talán az egyedüli, aki nem ítélkezik szóbeszédek alapján, és szeretne esélyt adni Calebnek, hogy elmagyarázza mi is történt valójában.

Gondolataim:

Könnyed, romantikus történet a szerelemről, elfogadásról, megbocsájtásról és természetesen a Karácsonyról. Nagyon szerettem minden sorát. Abszolút magával ragadott a történet, Caleb személyisége különösen. A végén éreztem egy kis hiányosságot, mintha nem lett volna teljesen lezárva ez a történet. Egy második részt szívesen olvasnék arról, hogy a távolságot hogy viselték a főhőseink, hogyan alakult a kapcsolatuk, és mi lett a családi üzlettel.

Azt már nem is említem, hogy szerintem ahogy olvastam a könyvet, híztam vagy 2 kilót a sok édességtől 😀 Kedvem lett volna már november közepén fát díszíteni, mézeskalácsot sütni, gyorsan összedobni egy kandallót, és előtte ülve habos, pillecukros forró csokit iszogatni. 

A cuki romantikus történet mögött komoly téma is olvasható. Fontos szerepet kap Caleb titka, a baráti és szerelmi kapcsolatok, és a szülői hozzáállás. Egy jó nagy adag valóságot is kapunk arról, hogy mennyire befolyásolhatók a felnőttek. Sierrán kívül mindenki előítéletekkel fordult Caleb felé, és el tőle. Senki nem adott esélyt neki, hogy tisztázza a dolgokat, csak egy kamasz. 

Nagyon szerettem a két főszereplő karakterét, önzetlenségét, és segíteni akarását. Tökéletes „kiegészítői” voltak a történetnek a mellékszereplők is, illetve Sierra szülei, bár az apja nem volt egy könnyű eset. De a legfontosabb, hogy bizalmat szavaztak a lányuknak. 

Szerelemben, barátságban mindig voltak, és lesznek is hullámvölgyek, de szerintem a főszereplőink a korukhoz képest jól vették az akadályokat.

Borító:

Tényleg karácsonyi hangulata van. 🙂 Nekem nagyon tetszik, sőt ez volt az a könyv annak idején, amit kifejezetten a borító miatt vettem meg. Nem tudtam hogy miről szól, nem olvastam a fülszöveget. Viszont a könyvajánlós csoportban karácsonyi könyvként ajánlotta valaki. Akkor világosodtam meg 😀

Szívből ajánlom ezt a kötetet azoknak, akik szeretik az ünnepek köré épült romantikus történeteket, és akik már a Karácsonyra szeretnének hangolódni.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Szavak erdeje – Könyvekről őszintén! Avagy a megújulás! :)

polish_20201202_154249125.jpg

 

Sziasztok!

Aki követi az oldalamat, annak bizonyára feltűnt (illetve facebook-on már megosztottam), hogy eljött az ideje annak, hogy elköszönjek a régi névtől, és közel 3 év után váltsak.

A mai naptól Szavak erdeje – Könyvekről őszintén név alatt fognak megjelenni a bejegyzéseim. 

A tartalomban nem tervezek nagyobb változtatásokat, viszont a jövőben igyekszem egy egységes profilt kialakítani. (Már csak azt várom, hogy véget érjen a home office, és visszakapjam az asztalomat, a kreatív sarkomat, és végre le tudjam porolni a fényképezőgépemet. 😀 ) Már amennyire a baba majd ezt engedni fogja. 😀

A jövőben igyekszem minél több időt szentelni a bejegyzéseknek, illetve szeretnék még több szerzővel és kiadóval együttműködni.

A régi nevet már nem éreztem 100%-ban magaménak, olyan érzéseim voltak, mintha már kinőttem volna belőle. Az új névhez új tervek is tartoznak, de ezeket még nem szeretném megosztani, meglátjuk mikor tudom majd felvenni a fonalat a picurka mellett. De az biztos, hogy hosszú távra tervezek, mert a jövőben többet szeretnék foglalkozni a könyvek világával, szeretnék minél több olvasási élményt megosztani a blogon, és akár személyesen is, ha úgy alakul. 🙂 A többire pedig majd visszatérünk, ha itt az ideje. 🙂

Bízom benne, hogy nektek is legalább annyira tetszik az új név, mint nekem, és továbbra is velem maradtok. 🙂

Legyen szép napotok, és ne feledjétek, olvasni jó! 🙂

Judit

 

(eredeti kép forrása: google)

Novemberi összefoglaló – Decemberi tervek

1497343.jpg

Sziasztok!

Hihetetlen, hogy ismét eltelt egy hónap, pedig így visszagondolva olyan lassúnak tűnt. Az irodában március 17-től kezdődött a home office, azóta csak nyáron, néhány alkalommal voltam bent. Akkor is csak maximum 4 ember dolgozhatott az íróasztala mellől. Augusztus 17 óta szabadságon, majd szeptember 1 óta táppénzen vagyok, ebből kifolyólag a személyes emberi kapcsolataim szinte a nullára csökkentek. Most meg aztán pláne. 

Ebben a hónapban különösen éreztem a csajok hiányát, a közös kávézásokat, a közös reggelizéseket, hogy személyesen megbeszéljük a nap eseményeit, ami mindhármunkkal megtörtént, mivel kb 1-1 méter választja el az asztalainkat egymástól.. 😀

Hamarosan új családtag érkezik a családunkba, akit mindennél jobban várunk, remélem mire eljön a látogatási idő, addigra valamelyest rendeződnek a dolgok vírus fronton is. 

Na de térjünk rá a könyvekre.

Novemberben 5 db könyvet sikerült elolvasni, aminek én nagyon örülök. Már csak azért is, mert egy laza 800 oldalas kötettel indítottam a hónapot, majd egy 588 oldalassal folytattam. 😀 Nem apróztam el, na. 😀

Elolvasott könyvek listája novemberben:

Sarah J. Maas Szárnyak és pusztulás udvara (3. része a sorozatnak)
Csernovszki-Nagy Alexandra Mimi regénye
Jay Asher What light – Micsoda fény
Sawyer Bennet A vadember
Kathryn Taylor Karácsonyi küldetés

 

Ha az oldalszámot nézem, akkor pedig 2240 oldalt sikerült elolvasnom. Nem is tudom mikor volt ilyen utoljára. 🙂 

A Mimi regénye című könyvből már fent van az értékelés az oldalon, de még érkezik más kötetről is, csak azokkal kicsit megcsúsztam. 😀

Decemberre nem tervezek semmit, sodródom az árral. És várom a könyvrendelésemmel a futárt. 😀 Remélem még szülés előtt ideér. 🙂

Nektek milyen volt a novemberetek? Meséljetek! 🙂

 

(kép forrása: google)

10 könyves tény rólam

  49041908ba35cbd220642b124f4bfd67.jpg

Sziasztok!

Egyre többen látogatják az oldalt, aminek én elmondhatatlanul örülök! 🙂 Amikor elkezdtem ezt a blogot, akkor nem az volt az elsődleges szempont, hogy minél többen kövessék, hanem hogy az általam olvasott könyvekről meséljek. Azóta sok víz lefolyt a Dunán, sokat változott az oldal is, a bejegyzések is, és terveim szerint hamarosan nevet is fogok váltani, de azt megígérhetem, hogy a könyvekről a véleményemet töretlenül hozni fogom. 🙂

Erika youtube csatornáján (Erika könyvtára) láttam egy ilyen videót olyan másfél éve, és akkor azt mondtam, hogy én is csinálok egy ilyet bejegyzés formájában. 🙂 Mivel most már elég sokan vagyunk, akik biztos hogy nem ismernek, ezért összeírtam 10 könyves tényt magamról, hogy egy kis szeletet kapjatok abból a könyvmolyból, aki a blog mögött ül. 🙂

Nem húzom az időt, essünk is neki. 🙂

1. Sokakkal ellentétben én nem azóta falom a könyveket, amióta megtanultam olvasni.

Gyerekkoromban szívesen olvastam el 1-2 könyvet, ha azt nem erőltették, és nem köteleztek rá. De amikor 18 évesen Pestre költöztem a suli miatt, volt majd’ 4 órám a vonaton, és hétvégente egyedül voltam a kollégiumban, akkor kezdtem el több könyvet olvasni.

2. Nem rajongok a klasszikusokért.

Szerintem 1 kezemen össze tudom számolni hány klasszikus irodalmat olvastam eddig, de a Jane Eyre, és az Abigél (én Szabó Magdát a klasszikusok közé sorolom 🙂 ) kivételével egyik sem hagyott bennem maradandó élményt.

3. Egyáltalán nem olvasok verseket.

Ne kövezzetek meg. 😀 Nem szeretem a verseket, még egy kicsit sem. Gimiben olvastam utoljára, akkor is csak azért, mert muszáj volt. Azóta még verseskötet sem volt a kezemben, és nagy valószínűséggel már soha nem is lesz.

4. Soha nem olvastam még képregényt.

A férjem nagy képregény rajongó, és hiába vannak itthon képregények, valamiért soha nem vettem rá magam, hogy egyet is levegyek a polcról.

5. 1-2 kivételtől eltekintve nem olvastam el a kötelezőket az iskolában. 

Elhanyagolható mennyiségű kötelező olvasmányt olvastam el amíg iskolába jártam. Pont azért, mert kötelező volt. Na meg persze a Kőszívű ember fiai (kb 20 oldalt ha sikerült végigszenvednem belőle), és az Átváltozás után azt mondtam, hogy na kössz, inkább kihagyom, az élet ehhez túl rövid. 

6. Amikor elkezdtem nyitni a könyvek felé, akkor leginkább csak erotikus-vámpíros könyveket olvastam.

Mivel a barátnőim is csak ezt olvasták, és ezeket tudtuk cserélgetni egymás között, túl sok választásom nem volt a témát illetően. 🙂 Viszont ha akkor nem olvasom el azokat a könyveket, most ez a blog sem létezne, és benneteket sem fárasztanálak. 😀 Szóval örök hálám a vámpíroknak és a csajoknak, miattuk imádom a könyveket, és miattuk része az olvasás a mindennapjaimnak. 🙂

7. Gyűjtöm a könyveket, de imádok e-bookon is olvasni.

Az ebook nem a sátán szülötte, én nagyon szeretek rajta olvasni (Előfordul, hogy a szerzők is ebook formában küldik a könyveiket). Viszont imádok könyveket is venni, és rendes, papíralapú könyveket olvasni. Sok van itthon, de úgy érzem még mindig nem elég. 🙂 Gyorsan le is adtam egy rendelést az Álomgyár Kiadó oldalán 10 db könyvre. (Köszönöm Black Friday 😀 )

8. Nagyon szeretem az ifjúsági romantikus könyveket.

Hiába nem én vagyok a célközönsége ezeknek a könyveknek, de én akkor is imádom őket. Egy komolyabb témát boncolgató kötet után mindig az ifjúsági könyvek közül választok, mert azokon nem kell sokat agyalni, csak simogatják a lelkemet, és olyan jó érzés nosztalgiázni, visszarepülni a gimis éveimbe, újra átélni a hasonló szituációkat. 🙂

9. 19 évesen kezdtem el olvasni a Harry Pottert. 😀

Mint említettem, a kollégiumban sokat voltam hétvégén egyedül, pláne amikor „csodálatosan szép” szakadó esős idő volt kint. (vagy vizsgára készültem). A kedvenc nevelőtanárom megszánt, és elhozta a Bölcsek kövét, hogy olvassam el. Utána természetesen kértem a többit is, egyből beszippantott a történet. Most, hogy hamarosan érkezik a kisfiam, be akarom szerezni én is az egész sorozatot. Már csak az első 4 rész hiányzik. 😀

10. Nem járok könyvtárba.

Imádom a könyvtárakat!! Régebben jártam, alíg akartam kijönni onnan, tehát nem ellenérzéseim vannak a könyvtár intézménye iránt, csupán annyi a problémám, hogy a könyvtár nyitvatartási idejében én dolgozom.
Általában 8-16 óráig vannak nyitva a könyvtárak, viszont én reggel 6-kor elindulok itthonról, és jobb esetben délután fél 6-ra érek haza. Esélyem nincs 🙁 Pedig úgy szeretnék beíratkozni itt a könyvtárunkba.

No hát röviden ennyi, remélem 1-2 pont nem riasztott el benneteket. 😀 Ha szeretnétek még hasonló bejegyzést, vagy akár egy kérdezz-feleleket, akkor jelezzétek nekem. Küldhettek kérdéseket is, és azt is megválaszolom bejegyzés formájában. 🙂

 

(kép forrása: pinterest, bellasecretgarden.tumblr.com)

Csernovszki-Nagy Alexandra – Mimi regénye

 

covers_632760.jpg

Szerző: Csernovszki-Nagy Alexandra
Cím: Mimi regénye
Kiadó: NewLine kiadó
Kiadás éve: 2020
Műfaj: történelmi romantikus
Oldalak száma: 588

 

„Nem ​tudtam megszólalni… teljesen kipirultam. Akkor jöttem rá, hogy én szeretem ezt az embert. Teljes szívemmel.”
1834–1849.
A történet kezdetén a 19 éves Gyarmaty Mimi, családja védőszárnyai alatt él. Életének minden pillanatát meghatározza az a tény, hogy férjhez kellene mennie. Ő azonban ennél többre vágyik, bár maga sem tudja miért, de nem tud azonosulni a kor elvárásaival.
Mimi élete akkor bolydul fel igazán, amikor felbukkan a városban a léha életet élő Békefy Gábor, ki olyan érzéseket ébreszt fel a lányban, melynek létezésében ő maga sem hitt. A regényben végigkísérhetjük Mimi felnőtté válását, döntéseinek következményeit, családja életét és egy mélybe repítő, de egyúttal felemelő szerelem történetét is.
Mindezt egy olyan izgalmas korban, amikor Magyarországon óriási változások történnek. Mimi szemén át láthatjuk a reformkori történéseket, a nagy pesti árvíz pusztítását, s azokat az eseményeket, melyek végül az 1848-49-es szabadságharchoz vezetnek.
Mimi és a családja hogyan vészeli át ezeket az időket? A lány meglelheti a szerelmet egy korhely oldalán? S a férfi képes a változásra?
Mimi regénye egy XIX. századi romantikus családregény, melyet átsző az erős testvéri szeretet, a mindenen átívelő szerelem, s a remény, hogy minden helyzetből s nehézségből van kiút, csak meg kell találni miért érdemes tovább élni.
S a történet szereplői miből másból is meríthetnének erőt, mint az egymás iránti szeretetből?

 

Először is nagyon szépen köszönöm az írónőnek, hogy elolvashattam a legújabb könyvét. 

Egy történelmi romantikus regényt tart a kezében az olvasó. Ha nekem azt mondja valaki mondjuk még gimis koromban, hogy olyan könyvet fogok olvasni, amiben bármilyen történelmi eseményt megemlítenek, hát biztos, hogy betegre röhögöm magam. A történelemmel ugyanis soha nem voltunk jó barátságban, és akkor még enyhén is fogalmaztam. A sok évszám, mikor mi történt 100-200 stb évvel ezelőtt. Na ez engem egyrészt nem is érdekelt, és nem is kötött le, ebből kifolyólag képtelen voltam megtanulni, a tanáraim meg képtelenek voltak megtanítani. Egészen a gimi 3. osztályáig, amikor egy csodatanárnő lett a töritanárunk. A sok éves éppenhogy kettes átlagomat nemcsak feltornázta, de ötösre le is érettségiztem. 😀

És hogy miért kezdtem nosztalgiázással ezt a bejegyzést? Azért mert a tanáromon kívül Csernovszki-Nagy Alexandra, ezzel a csodálatosan megírt könyvével elérte, hogy érdekeljenek a könyvekben a történelmi utalások, és ne akarjam lógva végezni a ház melletti cseresznyefán. 🙂

A saját példámból kiindulva, ha így, ebben a stílusban, ebben a formában lenne oktatva a történelem, akkor lehet a hozzám hasonlóak sem kínként tekintenének rá. 

A történet röviden:

Főszereplőnk Gyarmaty Emília, akit Mimiként ismerhetnek azok, akik olvasták a szerző első 2 könyvét. (Ha nem, akkor viszont hajrá, mert azok is fantasztikusak!!). Az 1800-as években járunk, amikor a nőknek csak 2 feladata volt: férjhez menni, és gyereket szülni. Mimi már eladósorba került, az anyja eltökélt szándéka, hogy minél hamarabb kiházasítsa, azonban Mimi máshogy vélekedik. Esze ágában sincs férjhez menni, úgy érzi, ő többre hivatott, mint hogy otthon üljön, és gyereket neveljen. Emiatt állandó a konfliktus otthon. Akkoriban többnyire az elrendezett házasságok domináltak, azonban Mimi haladó gondolkodású, újító eszméi nem illettek ebbe bele. Határozott véleménnyel rendelkezett akár a politikáról volt szó, akár a szerelemről. Eme nézeteit Aurél bátyja támogatta, az anyja viszont nem nézte jó szemmel.

Öten vannak testvérek, Mimi az egyedüli lány a családban, ezért minden bátyja (leginkább a 2 középső), és a kisöccse is védelmezi őt. 

A történetben megismerjük a kor szokásait, végigkövetjük a báli szezont, az udvarlási szokásokat, valamint hogy mi illik, és mi az ami foltot ejt a család becsületén. Ott vagyunk a legfontosabb történelmi eseményeken is. Csak hogy néhányat említsek:
– 1838-as pesti árvíz
– 1846-ban az első vasútvonal átadás
– 1848-49-es forradalom és szabadságharc

Gondolataim:

Imádtam az egész történetet. Tökéletesen felépített, megírt, izgalmas regényt tartottam a kezemben. Imádtam a régies kifejezéseket, amelyek ismét előhozták a gyerekkoromat, az emlékeket. A lábjegyzetek tökéletesen érthetőek voltak, nemcsak a kor eseményei, hanem a régies kifejezések is érthetően körül lettek írva. A könyv végén el is érzékenyültem, folytak a könnyeim.

Mimi karakterét, stílusát imádtam. Szembe mert szállni az akkori elvekkel, nem vesztette el önmagát, képes volt ellent mondani, mégsem volt bántó. A kitartása, a saját akaratának előtérbe helyezése számomra példaértékű volt, mert nem állt be a sorba, és nem úgy ugrált, ahogy mások fütyültek. Képes volt önmaga maradni. Sok nő tanulhatna tőle.

A szerelmi szál, a sok-sok éven keresztüli évődés, ami a könyv elejétől a végéig jelen van egyáltalán nem volt unalmas, én nagyon szerettem olvasni.

Borító:

Már korábban említettem, hogy ez a borító valami csoda. Nagyon tetszett már a képeken is. Na de amikor kibontottam a csomagot, és megláttam.. Imádom! Különleges, egyáltalán nem tucat borító. A színvilága, a stílusa is közel áll hozzám.

Szívből ajánlom ezt a könyvet minden romantikus lelkű, a múltba visszautazni vágyó olvasónak. Az 1800-as években játszódó történelmi romantikus regényről van szó, tehát ha nem zavarnak a tájszólások, és régies vidéki kifejezések, a bálok, a szerelmi szálak, és a hazánkban történt események, akkor bátran vedd a kezedbe, helyezkedj el a kanapén, egy forró tea társaságában, és kezd el olvasni, hidd el, nem fogod megbánni. 🙂 És ha végeztél, rendeld meg az Írónő másik két könyvét, a Lina múltja és az Antónia eltűnt című regényeket, mert, azok is fantasztikusak.

Az Írónőnek pedig még egyszer köszönöm nemcsak a könyvet, és ezt a különleges olvasási élményt, hanem azt is, hogy megmutatta, hogy így is be lehet mutatni a magyar történelem egy kis szeletét, izgalmasan, és olvasmányosan!

Végezetül pedig, olvassatok magyar szerzőktől!! 🙂

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Delia Owens – Ahol a folyami rákok énekelnek

 

covers_609289.jpg

Szerző: Delia Owens
Cím: Ahol a folyami rákok énekelnek
Kiadó: Libri
Kiadás éve: 2019
Műfaj: Szépirodalom
Oldalak száma: 426

 

Delia ​Owens regénye Észak-Karolina ritkán lakott, mocsaras partvidékén játszódik az 1950-es és 60-as években. A történet főhőse a lápvidéken sorsára hagyott kislány, Kya Clark, aki az évek során elszigeteltségében önellátásra rendezkedik be, s alig érintkezik a környékbeliekkel.

Az első szerelem azonban Kya életét is felforgatja: a közeli kisvárosban élő Tate megtanítja olvasni, és ő az, akivel a lány osztozni tud a természet és a költészet szeretetében is. Ám nem Tate az egyetlen, aki érdeklődik a különleges, magának való lány iránt…

Egy rejtélyes gyilkosságot követően a helyi közösség felbolydul, és a gyanú hamarosan a mocsárban magányosan élő „Lápi lányra” terelődik.

A biológus Owens első regénye egyszerre fordulatos krimi, érzékeny fejlődésregény, valamint a vadon és az emberi lélek lenyűgöző természetrajza. Nem véletlenül került a New York Times bestsellerlistájának első helyére, s vezeti az Amazon sikerlistáját is. Bár csak tavaly ősszel jelent meg, már több mint 1 millió példány kelt el belőle, Reese Witherspoon is beválogatta könyvklubjának ajánlott olvasmányai közé, sőt: a színésznő produkciós cége filmet forgat a regényből. 

 

Ezt a könyvet a 2020-as kihívásom 8. pontjához választottam. Amikor megjelent magyarul ez a kötet, akkora hype-t kapott, hogy bárhova mentem, vagy bármikor böngésztem a neten, mindig szembejött velem vagy a borító, vagy egy értékelés. Mindenki ezt olvasta. Megrendeltem én is, de megvártam amíg lecseng a felhajtás körülötte. Ez az idő nagyjából most jött el, szóval bele is kezdtem a könyvbe.

Fogalmam sem volt, hogy mire számítsak, mert szokás szerint nem olvastam fülszöveget. 😀 Viszont, ha már ekkora a felhajtás a könyv körül, akkor minimum valami maradandót, egy nagy durranást vártam tőle.

A történet röviden:

Az események két szálon futnak. Egyrészt Kya életét követhetjük nyomon, másrészt pedig egy gyilkossági nyomozásban veszünk részt.

Kya 6 éves, amikor őt és a családját elhagyja az anyja, majd szépen sorban a testvérei is elmennek, mígnem egy nap az apjával maradnak a lápon, a lepusztult kis viskóban. Mivel az apja iszik, és abszolút nem lehet rá számítani, ezért a kislánynak saját magát kell ellátnia. Kagylógyűjtésből lesz egy kis pénze, amiből tud élelmiszert venni magának. Ahogy növekszik rátalál a szerelem is Tate személyében, aki megtanítja olvasni, és próbál annyit segíteni neki, amennyit Kya enged.

De ahol szerelem van, ott összetört szívek is vannak. Kya egyre bizalmatlanabb az emberekkel, pláne azok után, hogy nem egyszer csalódott bennük.

Gondolataim:

Annyian dicsérték ezt a könyvet, mindenki ezt olvasta a megjelenése után, bárhova néztem, mindig a borító jött velem szembe. Talán emiatt az „őrület” miatt egy igazi nagy durranást vártam a történettől, de csalódnom kellett. Ne értsetek félre, nem azt mondom, hogy rossz volt, mert nem. Olvastatta magát, sajnáltam Kyát, bíztam benne, hogy rendeződik az élete, miután mindenki magára hagyta, és 8-10 évesen egyedül kell boldogulnia a lápon. 

Normál esetben nem szeretem a hosszadalmas tájleírásokat, a sok magyarázatot, viszont itt nem éreztem soknak. Sőt, annyira megtetszett, hogy szívesen ellátogattam volna a helyszínre, hogy a saját szememmel is lássam. 🙂

A gyilkossági nyomozás nálam valahogy nem ütötte meg a mércét, bár a bíróságon játszódó jeleneteket nagyon szerettem. 

Nem tudom 5 csillagra értékelni ezt a történetet, mert éreztem benne hiányosságokat. A végén a csattanó… Mondanám, hogy meglepett, de nem. 

Borító:

Imádom! Nagyon különleges, nagyon egyedi, és annyira illik a történethez. 

Mindenképp adjatok ennek a könyvnek egy esélyt, mert valóban olvastatja magát, csak nekem voltak akkora elvárásaim vele szemben. Ettől függetlenül nem mondom azt hogy nem tetszett, viszont kedvenc nem lett sajnos.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Októberi összefoglaló

 

210127-hello-november-goodbye-october.jpg

Sziasztok!

Most, ahogy nézem az októberben elolvasott könyveket, úgy érzem kezdek visszatérni. 🙂 Van kedvem olvasni, és az elmúlt időszak statisztikáját elnézve ebben a hónapban egész jól teljesítettem. 🙂

Összesen 1733 oldalt olvastam el (plusz még a jelenleg is olvasott könyvem, de azt nem sorolom ide, mert még az elején járok, és messze a vége. ) Ez az 1733 oldal összesen 5 db könyvet foglal magába, néhányról bejegyzés is készült. (Még egy bejegyzés folyamatban van, de azzal sem maradok sokáig adósotok 🙂 )

Ezek a könyvek szépen sorban:

Leiner Laura Szent Johanna Gimi 1. – Kezdet
Lucy Dawson Temetetlen múlt
Kasie West Szerelem karnyújtásnyira
Delia Owens Ahol a folyami rákok énekelnek
Lisa Kleypas Karácsonyéj a Péntek kikötőben

 

Az októberem abszolút kedvence Kasie West könyve lett, a Szerelem karnyújtásnyira, ami pedig annyira nem fogott meg, az pedig a Karácsonyéj a Péntek kikötőben, Lisa Kleypas tollából. Ez cuki kis történet volt, és tudom, hogy van folytatása is, de olyan kis semmilyen. Nem kellett rajta sokat gondolkodni, csak sodródsz az eseményekkel, amik olyan kis egyszerűek. 

Novemberre nem írok TBR listát, mert első körben szeretném befejezni az Acotar sorozat harmadik részét, majd elolvasni Csernovszki-Nagy Alexandra új könyvét ami a Mimi regénye címet viseli. Aztán majd amihez kedvem van. Kihasználom még a szülés előtti időszakot, és pihenek, olvasok amennyit tudok. 🙂 És persze írom a bejegyzéseket 🙂

Ha nektek van TBR listátok, akkor osszátok meg velem nyugodtan, kíváncsi vagyok miket terveztek olvasni novemberben. 🙂

 

(kép forrása: google)

Kasie West – Szerelem karnyújtásnyira

covers_613223.jpgSzerző: Kasie West
Cím: Szerelem karnyújtásnyira
Kiadó: Menő Könyvek
Kiadás éve: 2020
Műfaj: ifjúsági, romantikus
Oldalak száma: 288

 

Charlotte Reynolds három bátyjával és rendőr apjukkal nő fel. A fiús kiképzésnek is vannak előnyei: Charlie mindenkinél klasszabb futó, jobb kosaras és focijátékos, a baseballról sem sokan tudnak nála többet. Amikor kénytelen megkeresni a gyorshajtásért kiszabott pénzbüntetését, egy butikban kap munkát, és hirtelen a ruhák, sminkek és egyéb lányos dolgok ismeretlen világában találja magát. És ami még ennél is furcsább, egy olyan fiúval tölti az idejét, aki még sohasem látta, mire képes a focipályán.
A sok hazugság, amit annak érdekében eszel ki, hogy meg tudjon birkózni ezzel a nyomasztó, új világgal, nagyon megviseli, ezért éjszakánként kijár a kertbe, ahol (az őket elválasztó kerítés két oldalán ülve) a negyedik bátyként működő baráttal, Bradennel osztja meg a gondjait.
Vajon ezek a beszélgetések tudnak segíteni abban, hogy megküzdjön a rémálmaival, a múlttal, és mostani életével, ami nem olyan egyértelmű, mint a sportok játékszabályai?

 

Ha Kasie West, akkor borítékolható, hogy egy letehetetlen romantikus könyvről van szó, ami könnyeket csal az olvasó szemébe. Jelentem, így is történt. A történet első feléig gyorsan haladtam, utána úgy sírtam, hogy alíg láttam mit olvasok. Kb a könyv második felét végigbőgtem. 😀 Érzékeny lelkű vagyok, na 😀

Mikor kézbevettem a könyvet, fogalmam sem volt, hogy miről fog szólni. Elég volt a szerzőre vetnem egy pillantást, és a fülszöveg valahol el is szállt az éterben. Minek elolvasni, ha egy név bőven elég ahhoz, hogy tudjam, imádni fogom. 🙂

A történet röviden:

A főszereplőnk Charlie az apjával, és a három bátyjával él együtt. Rajong a sportokért, focizik, kosarazik, és nagyon távol áll tőle minden csajos dolog. Nem érdekli a divat, a smink, a frizura. Érdekli viszont a száguldás, ugyanis nem először kapják el és büntetik meg gyorshajtásért. Ami azért is irónikus, mert történetesen az apja rendőr. De mindez nem számít, amikor a büntetést ki kell fizetnie. Mivel az apja sem hajlandó szemethúnyni a dolog felett, ezért Charlie kénytelen munkát vállalni, hogy a büntetését vissza tudja fizetni.

A munkával nemcsak pénzt szerez, hanem új barátokat, és új élményeket is. Amikor asszisztál egy sminkesnek, akkor ráébred, hogy mégiscsak nőnek született.

Gondolataim:

Jaj de nagyon szerettem ezt a történetet. Volt benne romantika, amivel engem most meg lehet venni kilóra. Sírtam, szurkoltam, nevettem. Nekem ez a könyv tökéletes volt, pontosan a megfelelő időben találkoztunk. 🙂

Kifejezetten tetszett Charlie jellemfejlődése, és ahogy szépen lassan felfedezi maga körül a világot, nyit az újdonságok felé. Imádtam, ahogy a 3 bátyja óvja, és ahogy messziről ordít, mennyire szeretik a kishúgukat. Ilyenkor mindig eszembe jutott, hogy remélem az én kisfiamnak is lesz majd egy kishúga, akivel ilyen közel állnak majd egymáshoz. 

Mint már említettem, a romantikus száltól elolvadtam. Az éjszakai beszélgetések a kerítésnél, a szerelembe esés, és ennek a felismerése.. Órákig tudnék olvadozni róla. 🙂 Jól van na, most ilyen korszakomat élem. 😀

A történet elején kicsit nehezen vettem fel a fonalat, elvesztem a sok név között. Már nem tudtam ki a testvér, és ki a szomszéd srác. 😀 Ilyen esetekben én szoktam egy rövidke jegyzetet készíteni, mielőtt saját magamat fogom tévútra csalni. 😀 

Charlie apjának nagy tisztelet jár, mert 3 fiút és egy lányt nevel teljesen egyedül. Még a fiúkkal szót is ért, de egy lánnyal beszélgetni lányos témákról nem egyszerű, viszont szerintem a lehetőségekhez képest egészen jól vette az akadályokat. 🙂

Borító:

Röviden: tucat. Semmi egyedi nincs benne, ami a könyv történetéhez köthető. Ezer ilyet láttam már, és valószínűleg még fogok is. Nekem ehhez a történethez nem tetszik ez a borító, egyáltalán nem illik hozzá.

Az ifjúsági, romantikus könyvek kedvelőinek szívből ajánlom ezt a történetet. 🙂 Kasie Westben nem fogtok csalódni. 🙂

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Lucy Dawson – Temetetlen múlt

 covers_514039.jpg
Szerző: Lucy Dawson
Cím: Temetetlen múlt
Kiadó: Álomgyár
Kiadás éve: 2018
Műfaj: pszicho-thriller
Oldalak száma: 352

„Tükön ​ülve vártam, mi fog még történni.” – Stardust book reviews

Elvesztetted a gyermeked, és sosem fogsz tudni megbocsátani magadnak. És most valaki elhatározta, hogy meg kell érte fizetned…
Tizenhét évvel ezelőtt valami történt Jess kislányával, Bethszel. A szörnyűség emlékétől a mai napig kirázza a hideg. Jess mindent megtett, hogy megbékéljen annak a tragikus napnak az eseményeivel és a saját szerepével benne.
Csak egyetlen pillanat volt… de egész életében fizetni fog a bűnösségéért.
Hogy eltávolodhasson régen elkövetett hibáitól, Jess elköltözik, hogy új életet kezdhessen a családjával. De amikor ijesztő dolgok kezdenek az új otthonában történni, amelyek látszólag összefüggnek azzal, ami Bethszel történt, Jess rájön, hogy a múltja utolérte őt. Valaki úgy gondolja, Jess még nem fizetett meg eléggé, és elhatározza, hogy a nő szenvedni fog mindazokért a titkokért, amelyeket annyi éven át őrzött.
Lucy Dawson bestsellerszerző első, magyarul megjelenő thrillerében évtizedes, hátborzongató titkokra derül fény. Az írónő pszichológiai tanulmányait kamatoztatva vezeti be az olvasót az anyai fájdalom és bűntudat lélektanába.

 

 

AZ ÉRTÉKELÉS SPOILERT TARTALMAZHAT!!!!!!!!!!!! 

Néhány hónapja rendeltem ezt a könyvet, azóta a polcomon várja türelemmel, hogy elolvassam. Most végre eljött az idő, leemeltem a polcról, elkezdtem olvasni, és félre is tettem egy pár órára, mert az eleje annyira megviselt, hogy akkor hirtelen képtelen voltam tovább olvasni.

A történet röviden:

Jess 5 éves kislánya az iskolában szörnyű balesetet szenved. Jess magát okolja a történtekért, mert ha hallgatott volna az első megérzésére, aznap nem viszi iskolába a kislányt, hanem egyenesen hazamennek. Akkor talán még mindig élne. Ezzel a bűntudattal éli a mindennapjait, ráadásul egy fenyegetésnek köszönhetően el kell hagynia a férjét, és fel kell égetnie maga mögött mindent.

17 évvel később, amikor már az új férjével és 2 éves kisfiával él, lakásvásárlás közben nem várt ismerősbe botlik. Ezután ismét a feje tetejére áll az élete. Nemcsak újabb fenyegetések érik, hanem folyamatos zaklatások is, aminek célja, hogy feltépjék a régi sebeket, és emlékeztessék a kislánya halálára.

Gondolatok:

A könyv eleje nagyon megrázó, végig sírtam szinte az első fejezettől kezdve. A közepén túl sok minden nem történt, a vége viszont izgalmas, és fordulatos volt. A történet vége folyamatosan fenntartotta az érdeklődésemet, izgultam, alíg bírtam letenni a könyvet. A csattanó nagyon meglepett, abszolút nem számítottam rá. Azt sajnálom, hogy a kötet közepe kissé unalmasra sikeredett, pedig egy 5 csillagos történetet ki lehetett volna hozni belőle. Hiányoltam bizonyos információkat. Pontosan mi is történt Jess anyjával? Mi történt a balesetet követő 17 évben? Mi lett Bennel? Ő hogy dolgozta fel Beth elvesztését, és azt, hogy a tragédiát követően elhagyta a felesége? Sajnálom, hogy ezek a kérdések nem kerülnek megválaszolásra.

Ennek ellenére nem bántam meg, hogy megrendeltem. Minden hasonló könyvnél rá kell jönnöm, hogy szeretem a thriller könyveket. 🙂 Szeretem a meglepetéseket, szeretek gondolkodni a miérteken, szeretek félni a következő oldaltól. 

Borító:

Most biztos, hogy érzékenyebben reagálok mindenre, de ahogy ránézek erre a borítóra, összeszorul a gyomrom. A történetek ismeretében meg aztán pláne. A fekete-fehér képek egyébként is „ütősebbek” a színes társaiknál. 

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)