Szerző: Delia Owens
Cím: Ahol a folyami rákok énekelnek
Kiadó: Libri
Kiadás éve: 2019
Műfaj: Szépirodalom
Oldalak száma: 426
Delia Owens regénye Észak-Karolina ritkán lakott, mocsaras partvidékén játszódik az 1950-es és 60-as években. A történet főhőse a lápvidéken sorsára hagyott kislány, Kya Clark, aki az évek során elszigeteltségében önellátásra rendezkedik be, s alig érintkezik a környékbeliekkel.
Az első szerelem azonban Kya életét is felforgatja: a közeli kisvárosban élő Tate megtanítja olvasni, és ő az, akivel a lány osztozni tud a természet és a költészet szeretetében is. Ám nem Tate az egyetlen, aki érdeklődik a különleges, magának való lány iránt…
Egy rejtélyes gyilkosságot követően a helyi közösség felbolydul, és a gyanú hamarosan a mocsárban magányosan élő „Lápi lányra” terelődik.
A biológus Owens első regénye egyszerre fordulatos krimi, érzékeny fejlődésregény, valamint a vadon és az emberi lélek lenyűgöző természetrajza. Nem véletlenül került a New York Times bestsellerlistájának első helyére, s vezeti az Amazon sikerlistáját is. Bár csak tavaly ősszel jelent meg, már több mint 1 millió példány kelt el belőle, Reese Witherspoon is beválogatta könyvklubjának ajánlott olvasmányai közé, sőt: a színésznő produkciós cége filmet forgat a regényből.
Ezt a könyvet a 2020-as kihívásom 8. pontjához választottam. Amikor megjelent magyarul ez a kötet, akkora hype-t kapott, hogy bárhova mentem, vagy bármikor böngésztem a neten, mindig szembejött velem vagy a borító, vagy egy értékelés. Mindenki ezt olvasta. Megrendeltem én is, de megvártam amíg lecseng a felhajtás körülötte. Ez az idő nagyjából most jött el, szóval bele is kezdtem a könyvbe.
Fogalmam sem volt, hogy mire számítsak, mert szokás szerint nem olvastam fülszöveget. 😀 Viszont, ha már ekkora a felhajtás a könyv körül, akkor minimum valami maradandót, egy nagy durranást vártam tőle.
A történet röviden:
Az események két szálon futnak. Egyrészt Kya életét követhetjük nyomon, másrészt pedig egy gyilkossági nyomozásban veszünk részt.
Kya 6 éves, amikor őt és a családját elhagyja az anyja, majd szépen sorban a testvérei is elmennek, mígnem egy nap az apjával maradnak a lápon, a lepusztult kis viskóban. Mivel az apja iszik, és abszolút nem lehet rá számítani, ezért a kislánynak saját magát kell ellátnia. Kagylógyűjtésből lesz egy kis pénze, amiből tud élelmiszert venni magának. Ahogy növekszik rátalál a szerelem is Tate személyében, aki megtanítja olvasni, és próbál annyit segíteni neki, amennyit Kya enged.
De ahol szerelem van, ott összetört szívek is vannak. Kya egyre bizalmatlanabb az emberekkel, pláne azok után, hogy nem egyszer csalódott bennük.
Gondolataim:
Annyian dicsérték ezt a könyvet, mindenki ezt olvasta a megjelenése után, bárhova néztem, mindig a borító jött velem szembe. Talán emiatt az „őrület” miatt egy igazi nagy durranást vártam a történettől, de csalódnom kellett. Ne értsetek félre, nem azt mondom, hogy rossz volt, mert nem. Olvastatta magát, sajnáltam Kyát, bíztam benne, hogy rendeződik az élete, miután mindenki magára hagyta, és 8-10 évesen egyedül kell boldogulnia a lápon.
Normál esetben nem szeretem a hosszadalmas tájleírásokat, a sok magyarázatot, viszont itt nem éreztem soknak. Sőt, annyira megtetszett, hogy szívesen ellátogattam volna a helyszínre, hogy a saját szememmel is lássam. 🙂
A gyilkossági nyomozás nálam valahogy nem ütötte meg a mércét, bár a bíróságon játszódó jeleneteket nagyon szerettem.
Nem tudom 5 csillagra értékelni ezt a történetet, mert éreztem benne hiányosságokat. A végén a csattanó… Mondanám, hogy meglepett, de nem.
Borító:
Imádom! Nagyon különleges, nagyon egyedi, és annyira illik a történethez.
Mindenképp adjatok ennek a könyvnek egy esélyt, mert valóban olvastatja magát, csak nekem voltak akkora elvárásaim vele szemben. Ettől függetlenül nem mondom azt hogy nem tetszett, viszont kedvenc nem lett sajnos.
(kép és fülszöveg: www.moly.hu)