Uncategorized kategória bejegyzései

by - Itt lehet hozzászólni!

Aprilynne Pike – Illusions – Illúziók

Laurel tavaly óta nem találkozott Tamanival; akkor arra kérte a fiút: engedje el. Bár még mindig sajgott a szíve, biztos volt benne, hogy jól döntött, amikor Davidet választotta. De amikor az élet végre visszatér a normális kerékvágásba, Laurel felfedezi, hogy ismét harcolnia kell egy ismeretlen ellenféllel. Újra Tamanihoz kell fordulnia védelemért és jótanácsért, mert az Avalont fenyegető veszély nagyobb annál, mint amit a tündérek valaha is képzeltek volna. Most először Laurel nem lehet biztos abban, hogy ők kerülnek ki győztesen.

 

A könyv olvasása közben két dolog futott át az agyamon. Az egyik, hogy még mindig nem igazán értem a negatív kritikákat a történettel kapcsolatban (lehet, hogy a fordítónak köszönhető, de erről majd később), a másik pedig, hogy életem során mit véthettem, hogy Laurellel büntet a sors? Vagy inkább Aprilynne Pike.  

A bejegyzésben előfordulhatnak spoileres részek a sorozat első 2 részére nézve, szóval csak saját felelősségre olvasd! 

Azt már tudjuk, hogy Laurel, és Tamani tündérek. A 2. résznek nem enyhén függő vége van. Szerencsére nem kellett sokat várnom, hogy elkezdjem a harmadik kötetet, mert furdalta az oldalamat a kíváncsiság, hogy Tamani pontosan mire is készül. Mint már említettem, nem kellett sokat várnom, hogy megtudjam. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy elkerekedett a szemem, amikor Tamani jól öltözött diákként “Skóciából” megjelenik Laurel iskolájában, ezzel felforgatva nemcsak a Tündérlány, de David életét is. 

De Tamani nem egyedül érkezik. Egy japán cserediák, Yuki is akkor kezdi meg a tanévet. Ez még nem is lenne olyan különös, ha Yuki nem Klea pártfogoltja lenne, aki, mint tudjuk a trollokat üldözi. Innen már számomra kezdett izgalmassá válni a dolog, és gyermeki lelkem sóvárgott az információkért. Miért is nem bíznak meg Kleában? Miért olyan különös Yuki? És ami a legfontosabb: miért van Tamani az emberek világában? 

A szálakat szépen lassan göngyölíti fel az írónő, nem hagyva egy percet sem az unatkozásra. A könyv végére pedig határozottan sóvárog az olvasó (legalábbis én) a folytatásért, mert természetesen választ kapunk ugyan néhány kérdésre, ezzel azonban sikerül újakat is megfogalmazni. 

Tamanit továbbra is nagyon bírtam, bár néha sajnáltam is. Szívem szerint odakiabáltam volna neki, hogy hagyja Laurelt, nem ér ennyit. És ezt még most is komolyan gondolom. Az a csaj egyszerűen borzalmas. Egy kibírhatatlan, önző hisztérika. A második részben a hobbijává vált, hogy Tamani és David érzéseivel játszadozik, és emiatt féltem, hogy ebben a részben mi történik ezzel a szerelmi háromszöggel. Természetesen David és Tamani továbbra sem jönnek ki egymással, az állandó kötözködés, beszólogatás továbbra is a napjaik fontos része. Laurel még mindig nem tud választani a két fiú közül, mert ugye ő szereti Davidet, aki mellette volt az első virágzásánál. (Megjegyzés: Laurel tündér ugyan, de igazából egy növény. Mint minden tündérlánynak, neki sem szárnyai vannak, hanem virágok nőnek a hátára. Mivel Ősztündér, ezért ősszel.) Viszont szereti Tamanit is, legalábbis úgy gondolja, mert nem tudja teljesen biztosan állítani, szóval lehet, hogy igen, de az is lehet, hogy nem, de mindenképp féltékeny, amikor Yukival látja. Na egészen pontosan ilyen zavarosak az érzései. 

Amivel nem nagyon tudtam megbarátkozni, az szintén Laurelhez köthető. (milyen meglepő). Az előző részben Avalonban töltött időben igyekezett megtanulni mindent, amit egy Ősztündérnek tudnia kell. Többek között a bájitalok elkészítését. Ha finoman akarok fogalmazni, akkor ez akkor nem ment neki tökéletesen. Viszont egyik napról a másikra (na jó, egyik kötetről a másikra) mondhatni vegyész lett a saját szobájában… Kísérletezik, ötletel. Ez nekem elég abszurd volt. Hah, mondom ezt egy tündéres könyv értékelése közben. 

Összegezve, nagyon jól össze lett rakva a könyv, érezhető a fejlődés az előző részekhez képest. Viszont a fordítása kritikán aluli. Csak hogy egy példát említsek: “Azonban a tegnap délutáni lógászat után nem kockáztathatott.” Szóval most komolyan, lógászat?? Mivan?? És tele van ilyenekkel a könyv. Ilyenkor biztos voltam abban, hogy a fordító intézte el a negatív kritikákat. 

Bízva az élvezhetőbb fordításban már nagyon várom, hogy elkezdhessem a negyedik könyvet, mert már nagyon kíváncsi vagyok ki mozgatja a szálakat, és mégis kicsoda Klea, és hogy került a tündérek közelébe?  

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

by - Itt lehet hozzászólni!

Aprilynne Pike – Spells – Varázsigék

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Laurelt beidézik tündérhazájába. Mindkét otthonát halálos veszély fenyegeti, szülei házát és a tündérek országát Avalont is. Így a lánynak minden erejére és tudására -legyen az emberi vagy tündéri- szüksége lesz ahhoz, hogy túlélje a megpróbáltatásokat. 
Ki fog neki segíteni? 
David, akivel a való világban él szerelemben? Vagy Tamani, az ellenállhatatlan tündérfiú, akihez tagadhatatlanul erős szálak fűzik?

 

A sorozat első része is tetszett, és ez is hozta az elvárt szintet. Bíztam benne, hogy ebben a részben már bepillantást nyerhetünk Avalonba is, és örömmel jelentem, hogy nem csalódtam, bár szívesen eltöltöttem volna még egy kis időt a Tündérek birodalmában, és szívesen megismertem volna még több tündért is 🙂 De még vannak részei a sorozatnak, szóval még bármi előfordulhat!

Az első részből megismerjük Laurelt, és megtudjuk, hogy milyen célból nevelkedett az emberek világában. Mivel Ősztündér, ezért természetesen Avalonban is vannak kötelezettségei. Az Ősztündérek állítják elő a különböző varázsszereket, amelyek akár életmentőek is lehetnek egy esetleges közelharcban a trollokkal szemben.

Laurel megkapja a „behívóját”, mely szerint 8 hetet Avalonban kell töltenie, és meg kell tanulnia mindent, amit egy Ősztündérnek tudnia kell. Hiába született tündérnek, hiába töltötte az első néhány évét Avalonban, közel sincs egyszerű dolga. Az sem könnyíti meg a helyzetét, hogy nem mindenki fogadja kitörő örömmel.

Tetszett, ahogy be lett mutatva Avalon. Nincsenek elnyújtva és eltúlozva a tájleírások. Megtudjuk hogy élnek a tündérek, milyen munkájuk van, és mivel töltik a napjaikat. Ez lett volna a kedvenc részem, ha Laurel nem rondított volna bele. Nem tudom mi történt az első és a második rész közötti időszakban, de nemcsak egy kibírhatatlan hisztérika lett belőle, de döntésképtelen, igazságtalan, és ahogy játszik mások érzéseivel az egyenesen dühítő. Tamanit már kifejezetten sajnáltam. Senki nem érdemli meg, hogy úgy bánjanak vele, mint ahogy Laurel bánt Tamanival. Nemcsak játszadozott vele, de a folyamatos hisztijével a szabályok állandó megszegésére kényszeríti.

Amikor Laurel visszatért az emberek világába, ott már kezdtem azt hinni, hogy mérgezik a vizet. Két rész között ennyire nem fordulhatnak ki önmagukból a szereplők. Laurelről már kifejtettem a véleményemet, de ott van még az anyja, aki úgy viselkedik, mint egy duzzogó gyerek, David meg bosszantóan tudálékos. Laurel apján és Chelsea-n kívül senkit nem kedveltem meg Avalonon kívül.

Ebben a részben sem maradunk trollok nélkül, viszont a tündéreken kívül Klea személyében lesz egy újabb segítője Laurelnek és Davidnek. Kifejezetten tetszett, ahogy Klea felbukkan. Szinte semmit nem tudunk meg róla, ebből kifolyólag bizalmatlanok vagyunk vele szemben. Viszont megmenti Laurelék életét, tehát elméletileg a jó oldalon áll. Mégsem tudjuk eldönteni, hogy melyik tábort erősíti. A trollokat üldözi, mert trollok, de a tündéreket is üldözné, ha tudnak róluk? Vagy tud, és nagyon jól tud füllenteni? Részben emiatt is kezdem azonnal a harmadik részt, kíváncsi vagyok. 😀

Zárásképpen még annyi, hogy így befejezni egy könyvet… 😀

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

by - Itt lehet hozzászólni!

Szeptemberi olvasmánylista

Nem tudom ti hogy vagytok vele, de nálam naponta 2-3 címmel gazdagodik az elolvasásra váró könyvek száma, pedig nem telik el nap olvasás nélkül 🙂

Szeptemberre igyekeztem több műfajból is válogatni, de igértek egy fantasy trilógiát, szóval ha a kölcsön könyvek megérkeznek, akkor az némileg módosítja ezt a listát.

Augusztusban elkezdtem Aprilynne Pike – Wings sorozatát, ezt szeretném mindenképp befejezni. Hamarosan érkezem a 2.részének, a Varázsigéknek az értékelésével.

A szeptemberi listára felkerült egy romantikus történet, a Megtalált boldogság Margaret Moore tollából, és ha már iskolakezdés, akkor egy LOL könyv, mégpedig a Kamuzások, kavarások Cookie O’Gormantól.

Van még egy könyv a listán, amivel már régóta kerülgetjük egymást, ez pedig Becca Prior: Stockholm-szindróma című műve. Mióta beleszerelmesedtem Beth Flynn – Kilenc perc című könyve, azóta kutatom a hasonló témájú történeteket. 

Ahogy megszokhattátok, hozom majd az értékeléseket. 🙂

Könyvekben gazdag szeptembert kívánok Mindenkinek!

(kép forrása: google-pinterest)

by - Itt lehet hozzászólni!

Aprilynne Pike – Wings – Szárnyak

„Aprilynne Pike első regénye, a Szárnyak, egy első könyves szerző bámulatos bemutatkozása. Az általa életre keltett mesevilág leleményességével csak a történetben elhelyezett csavarok bája veszi fel a versenyt.” – Stephenie Meyer, a Twilight saga szerzője

Mágia és összeesküvés, szerelem és veszély – ebből a nagyszerű regényből kiderül, hogy eddig szinte semmit sem tudtál a tündérek világáról.

 

Erről a könyvről nagyon sok negatív kritikát olvastam, és igazából nem értem a miérteket. Sokan komoly mondanivalót várnak ettől a történettől. Számomra már az elején egyértelmű volt, hogy ez egy fantasy könyv tündérekről, már csak arra voltam kíváncsi, hogy milyen köntösbe lesznek öltöztetve a szereplők.

Olvasás során rájöttem, hogy az ilyen történetek miatt töltöttem már régebben is a szabadidőmet könyek társaságában, és nem a tv előtt az agyzsibbasztó műsorokat bámulva. Az ilyen könyvek ragadtak ki a szürke hétköznapokból, ezek a mesék simogatják az ember lelkét, és amíg a kezében tart egy ilyen könyvet, arra az időre elfeledkezik a problémáiról. Belecsöppen egy álom világba, és sodródik egy kitalált világ felé, ahová minden ember, akiben még él a gyermek, a szíve mélyén vágyik.

Erre a könyvre úgy kell tekinteni, mint egy mesére, nem pedig egy szakkönyvre, ami a tündérek valódiságát hivatott megerősíteni, vagy megcáfolni. Nekem nagyon tetszett, faltam az oldalakat az elsőtől az utolsóig.

A szerzőnek ez az első könyve, és tény, hogy voltak benne kisebb hibák, de ez nem keltett bennem negatív érzéseket. Nagyon jól felépítette a történetet, nem csapott bele a lecsóba, ezáltal folyamatosan fenntartotta az érdeklődésemet. A könyv végére szinte minden kérdésemre választ kaptam, és elindított egy újabb szálat, ami ebben a részben nem zavaró, viszont elég ahhoz, hogy felkeltse az érdeklődésemet a következő rész iránt.

A szereplők szerethetőek, viszont sokak az Alkonyattal azonosítják nemcsak őket, hanem a köréjük írt történetet is. Ha például a szerelmi háromszöget nézzük, akkor igazuk is van.

Ebben a részben Laurelé, Davidé, és Tamanié a főszerep. Megtudjuk hogy került Laurel az emberek világába, és milyen szerepe van az életében Tamaninak. Azt már a könyv elején megtudjuk, hogy Laurel a szüleivel egy erdő melletti házikóban éltek, azonban el kellett költözniük, Laurelnek pedig be kellett íratkoznia a középiskolába, ahol meg kell próbálnia a tinik hétköznapi életét élni, de lássuk be ez nem könnyű, ha az ember lánya csak salátát, és gyümölcsöt eszik, makulátlan a bőre, tökéletes a megjelenése, gyönyörű a haja. A könyv elején leginkább a beilleszkedésé a főszerep, azonban a könyv második felében már jelen van egy kis izgalom is, amikor megjelennek a trollok, megjelenik a bizonytalanság, az aggódás, a nehéz döntések, tehát itt már nem minden rózsaszín.

Nekem kifejezetten tetszett ez a váltás a könyv stílusában. Nem tudom, hogy ez szándékos volt, vagy a véletlen műve, viszont én határozottan pozitívan értékelem.

Aki hisz a mesékben, akiben még él a gyermek, és pár órára szeretné elengedni a mindennapi gondokat, azoknak szívből ajánlom ezt a történetet.

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

by - Itt lehet hozzászólni!

Kiersten White – Supernaturally – Több mint különleges

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Evie végre olyan hétköznapi életet él, amilyenre mindig is vágyott, ám egy nap rádöbben, hogy hosszú távon ez… kissé unalmas. Nosztalgiával emlékszik vissza a Nemzetközi Paranormális Ellenőrző Hivatalnál töltött időszakra, és ekkor újra lehetősége nyílik arra, hogy ott dolgozzon. Mivel kétségbeesetten vágyik némi változatosságra, igent mond.

Egyik küldetés borzasztóbb a másiknál, ezért felmerül benne a kérdés, vajon jó döntést hozott-e. Ráadásul megjelenik az exe, a tündér Reth, aki sötét titkot fed fel Evie múltjából. Evie rájön, hogy a tündérek világában háború készülődik, ami az egész természetfeletti világot káoszba döntheti. És hogy mi a háború tétje? Evie maga.

Ennyit az átlagos életről.

 

A Könyvmolyképző Kiadó gondozásában jelent meg a Supernaturally – Több, mint különleges című könyv, amiért én személy szerint nagyon hálás vagyok. A Könyvfesztiválon sikerült megszereznem, és végre eljutottam oda, hogy el is tudtam olvasni. Ha a teljes könyvet nézem, részletek nélkül, akkor nagyon tetszett. Humoros, izgalmas történet, az előző részben megismert szereplőkkel. Viszont ha belemegyek a részletekbe, akkor voltak benne olyan pillanatok, ahol nem igazán tudtam azonosulni a szereplővel, vagy helyenként sajnálni őt.

Az első részből megtudtuk, hogy Evie átlagos életre vágyik, szeretne iskolába járni, majd egyetemre, szeretne távol mardani a paranormálisoktól, és minél több időt tölteni Lenddel. A könyv eleje gyakorlatilag olyan volt, mint egy átlagos tini könyv, az iskolai problémákkal, a nem túl szimpatikus tanárokkal. Már itt, a legelején meglepetést okozott Evie, akinek mint tudjuk az volt a foglalkozása, hogy paranormális lényeket fogjon be, tehát meg sem kottyant neki leteríteni például egy vámpírt, de egy középiskolás tornaóra kifog rajta? Ez nekem kicsit abszurd.

A másik dolog, amivel nem tudtam azonosulni, szintén Evie-hez köthető. Állítása szerint szereti Lendet, a viselkedése viszont nem pont ezt mutatja. Megállás nélkül hazudik neki, ami miatt nagyot csalódtam benne. Ha szeretsz valakit, akkor azzal őszinte vagy. Az én szememben megbukott mint ember, mint társ, és mint barát.

Miután megsokszorozódnak a megmagyarázhatatlan események a paranormálisok között, az első részből jól ismert Raquel keresi fel Eviet, és segítséget kér tőle. Mivel Evelyn nem hajlandó együtt dolgozni a tündérekkel, ezért egy társat kap, Jack személyében, aki bár nem tündér, de mivel köztük élt, ezért gond nélkül tudja használni a tündérösvényt, így segíteni tud Evie-nek közlekedni.

Személy szerint örülök Jack feltünésének, mert ő kellett ahhoz, hogy ne tegyem le a könyvet már az első néhány fejezet után.

Az utolsó oldal után azért maradtak bennem kérdések, remélem lesz harmadik rész, és választ kapok mindenre.

Nem szeretek kizárólag egy szereplő által képviselt tulajdonságok alapján megítélni egy könyvet, ezért most sem fogom, eltekintek attól, hogy Evie-ben csalódtam, és nem írok negatív értékelést, mert a történetet, és a többi szereplőt tényleg megkedveltem. Izgalmas volt, nem unatkoztam egy percig sem olvasás közben, jókat szórakoztam Jack-en, és még Reth sem volt olyan idegesítő, mint az első részben.

Vivian-t nem tudtam hova tenni. Ebben a részben egy pozitív, és barátságos személyiséget képvisel, holott az első részben ő állt a gyilkosságok mögött, ráadásul önszántából. Mintha ez csak egy apró botlása lett volna.

A könyv borítója kifejezetten tetszett. Egyedi, különleges, és végre egy olyan borító, amin nem egy félmeztelen modell pózol 🙂

Akik szeretik a fantasy történeteket, és értékelik, ha egy könyvben egyszerre vannak jelen többek között tündérek, trollok, vámpírok, akkor nekik mindenképp ajánlom. Remélem lesz következő rész. 🙂

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

by - Itt lehet hozzászólni!

Könyv vs. Film!

Mostanában egyre több olyan cikk jön velem szembe különböző blogokon, melyek arról szólnak, hogy milyen filmek várhatóak, aminek könyvek képezik az alapját. Az eddigi tapasztalatok alapján kezdek kétségbe esni, mert eddig mindig adtam egy esélyt Hollywood-nak, és az esetek többségében mindig csalódás ért.

A legújabb hírek szerint az egyik kedvenc fantasy sorozatomat, – ami nem más mint a Csitt, csitt – viszik filmvászonra, aminek én személy szerint nagyon nem örülök. Tudom, tudom, nem kötelező megnézni, valószínűleg nem is fogom, mert eddig nem sikerült azt a világot filmvászonra vinni, amit én olvasás közben elképzeltem.

És most itt ellentmondok magamnak, mert ezen kívül 2 filmre mégis kíváncsi vagyok. Tény, hogy az alapjául szolgáló könyvek bár jók voltak, mégsem lettek abszolút kedvencek.

Ezek nem mások, mint a Veled minden hely ragyogó, és A fiúknak, akiket valaha szerettem. Ez utóbbinál már az előzetes sem nyerte el a tetszésemet, szóval túl sok reményt nem fűzök hozzá, ettől függetlenül egy vasárnap délutáni kikapcsolódásra jó lehet.

A Veled minden hely ragyogó film körül pedig már most lázongás van, mégpedig a Finch-et alakító színész miatt. Nem tudom kit mennyire érdekel, de szerintem is rászánhattak volna még egy napot a főszereplő kiválasztására.. 🙂 Ettől függetlenül valószínűleg ezt a két filmet meg fogom nézni, és valószínűleg beszámolót is hozni fogok, mert miért ne 🙂

Ezt a bejegyzést azzal kezdtem, hogy Hollywood-ban már többször csalódtam. Egész hosszan sorolhatnám azokat a filmeket, amelyek szerintem a könyv egyetlen betűjéhez sem értek fel, de gondolom senki nem kíváncsi egy több oldalas panaszáradatra, ezért csak néhányat említenék meg. 

Ami mostanában talán a legmegosztóbb az a Minden minden, és a Csillagainkban a hiba. A könyveket nagyon szerettem, külön-külön sok érzelmet kiváltottak belőlem, de a belőlük készült film, hááát elég szánalmas, és dühítő.  Példának okáért sajnos láttam, hogy egy végstádiumban lévő rákos beteg hogy néz ki, és bizton állíthatom, hogy nem éppen a filmben szereplő kigyúrt pasira emlékeztetett. Sajnálom, hogy mások szenvedésében is csak a tipikus szexi pasit látják Amerikában..

Ami egyenesen komikusra sikeredett, az az újra forgatott Az című film. Stephen King megírt egy két részes izgalmas, olvasmányos könyvet, 90-ben le is forgatják, de mivel uborkaszezon van, ezért jó ötletnek tartották a „nagyok”, hogy 2017-ben újra filmvászonra kerüljön egy felturbózott horrorfilmként. Na mi megnéztük a férjemmel, és konkrétan potyogtak a könyveim, úgy röhögtem rajta. Mondjuk szerintem King is megkönnyezte, de ő nem hiszem, hogy a röhögéstől… És lesz egy második része is. Mondhatnám, hogy alíg várom, de akkor hazudnék 🙂 

Miután eleget panaszkodtam, ezért egy kis pozitívummal zárom a posztot, ugyanis – bár ritkán – de néha valóban sikerül letenni valamit az asztalra a nagy filmgyártóknak 🙂

Amit mindenkinek ajánlok az A marsi, amiből Mentőexpedíció címmel film is készült. Izgalmas, vicces, megható, szóval minden van benne, aminek benne kell lennie, és plusz pont, hogy mindezt Matt Damon főszereplésével láthatjuk. 🙂

Ha inkább a sorozatot szeretitek, és ha bírja a gyomrotok, akkor a Trónok harca kihagyhatatlan 🙂 Már megszámolni sem tudom, hogy hányszor láttam a hét évadot, és jövőre érkezik a befejező, 8. évad.

A véleményeket szívesen fogadom, sőt, ha címeket is küldtök, hogy mit érdemes megnézni, és elolvasni, akkor felírom a listámra 🙂

by - Itt lehet hozzászólni!

Kiersten White – Paranormalcy – Természetfeletti

Vámpírok.

Látom, ​amit ti nem láttok.

Vérfarkasok.

Megtalálom, ami rátok vadászik.

Tündérek.

Megvédelek benneteket.

Alakváltók.

Most én sem tudlak megvédeni titeket.

„A Paranormalcy engem is teljesen elcsábított. Evie-ért két szexi paranormális lény verseng és mindketten győznek: az egyikük Evie szívét, a másikuk viszont az enyémet nyerte meg.” (APRILYNNE PIKE, a Wings c. New York Times bestseller szerzője).

 

„Pergő, mozgalmas történet, száguld, akár egy hullámvasút. Nem maradt hiányérzetem: vagány, szellemes, de helyenként félelmetes is. Egyszerűen imádom!” BECCA FITZPATRICK, a Csitt, csitt c. bestseller szerzője

Hi, Evie vagyok és tulajdonképpen teljesen normális. Legalábbis mindig ezt hittem magamról, leszámítva, hogy a legjobb barátnőm sellő, a volt barátom pedig tündér. Annyit még hozzátennék az igazsághoz, hogy én vagyok az egyedüli a világon, aki felismerem a paranormális lényeket, akárhogy álcázzák is magukat. Ezért is dolgozom a Nemzetközi Paranormális Ellenőrző Hivatalnál. Ennyit akkor a normalitásról. De aztán bejött Lend a képbe. Iszonyú helyes srác, nagyon figyelmes, egyébként alakváltó. Felbolygatta az egész eddigi kis életemet, nem beszélve egy sötét jóslatról, amely egy az egyben rám illik. Pedig én egyáltalán nem vagyok gonosz, csak valami félreértés lehet az egész. Utána kell járnom: tudni akarom végre, hogy ki is vagyok valójában, de a legfontosabb: Nem akarom Lendet elveszíteni!

 

Két évvel ezelőtt vettem meg a könyvet, akkor el is olvastam, de mára már csak részletek maradtak meg belőle. Tipikus vörös pöttyös, YA fantasy könyv volt , a szereplőket nézve mégis más, mint amiket eddig olvastam.

Aki beleolvasott már fantasy könyvekbe, akkor neki nem újdonság, hogy egy, maximum két természetfeletti lény köré van építve a történet, ezzel szemben ebben a könyvben a mesékben szereplő összes lény megjelenik, ami nálam abszolút pozitívum.

A könyvben találkozunk többek között vámpírokkal, tündérekkel, vérfarkasokkal, sellővel, de feltűnnik például egy üres lény is, akiről eddig nem nagyon olvashattunk, és még sorolhatnám.

Az alap történet nagyon izgalmas, és kifejezetten tetszett, hogy a természetfeletti lények szöges ellentétei az eddig megszokottaknak. A tündéreket nem az erdőben repkedő cuki kis lényeknek mutatja be, és a vámpírok sem egészen lélegzetelállítóan szexi lények.

No de kezdjük az elején. A történet első felében az NPEH (Nemzetközi Paranormális Ellenőrző Hivatal) központjában járunk, aminek Raquel a vezetője. Az egyik legfontosabb munkatársuk Evie, aki szintén különleges képességekkel rendelkezik. Átlát a paranormális lények álcáján, így a vámpírok hiába öltenek magukra egy szívdöglesztő álcát, Evie látja a mögötte lévő oszló hullát is. A legfontosabb feladata, hogy megkeresse, és elfogja a természetfeletti lényeket, viszont ne tegyen kárt bennük. A legjobb barátnője egy sellő, és évekkel korábban közel került egy tündérhez, aki közel sem a mesékből ismert jótündér 🙂

De ha eddig nem lett volna elég a felsorakoztatott szépfiúkból, akkor megjelenik Lend, és ezzel igencsak felforgatja a központ életét. Szintén természetfeletti lény, viszont hasonlóval még a sokat tapasztalt Evie sem találkozozz. Lend különleges képessége, hogy bárki külsejét  magára tudja ölteni, ezért nagyon hamar felhívja magára Evie figyelmét.

A „szürke” hétköznapok azonban nem tartottak sokáig, ugyanis egy ismeretlen lény sorra öli meg a paranormális lényeket. A sorozatos gyilkosságok következtében Evie elveszíti a legjobb barátját, és ha túl akarja élni a mészárlást, Lenddel együtt menekülni kényszerül.

Így ismeri meg Lend családját, életét, és bepillantást nyer az általa legjobban vágyott, hétköznapi világba.

Lend felbukkanásával már várható egy szerelmi háromszög, amin meg sem lepődök, ha egy YA könyvet veszek a kezembe. Természetesen a szokásos klisék itt is megjelennek, de ezek közel sem annyira zavaróak, mint Evie rózsaszín mániája. Az már elfogadott hogy egy kislányt vattacukornak öltöztetnek, és a hasonló színű szoba sem okoz nagy meglepetést, na de ha egy tizenéves tini beteges rajongásának a tárgya a rózsaszín (és itt most ne csak egy kiegészítőre, mondjuk egy karkötőre gondoljatok), na akkor elmorzsolok egy könnycseppet.

A mellékszereplők közül egy kivétellel, mindenkit sikerült megkedvelnem. Még Reth-t is, attól függetlenül, hogy nem éppen a cuki tündért testesíti meg 🙂 Viszont Raquel nem került közel hozzám.  Maximálisan megértem Evie-t, hogy bízzon meg maradéktalanul egy olyan emberben, aki bár anyjaként szereti, mégsem bízik benne annyira, hogy őszintén, mindent elmondjon neki.

Alisha és Lend életéről, családjáról szívesen olvastam volna még, egy-egy saját történetnek örülnék.

A könyv végén azért maradtak megválaszolatlan kérdések. Ami engem legjobban érdekel, azok az üres lények, és hogy milyen célból lettek teremtve? Azt már tudjuk, hogy az életben maradásukhoz a paranormális lények lelkét kell megszerezniük. Ez nekik nemcsak a túlélést jelenti, de hiszik, hogy így a természetfölötti lényeken segítenek, hogy megszabaduljanak ettől a világtól.

Bár imádom a vámpírokat, a tündéreket, és úgy egyáltalán, a természetfölötti lényeket, mégis tetszett, hogy Kiersten White nem a szépet és a jót helyezi előtérbe, hanem megmutatja az álca alatt lévő igazi külsejét a lényeknek, a tündéreket nem ruházza fel 100%-ban jó tulajdonságokkal, és végre (bár rövid időre) de egy sellő is megjelenik a történetben.

Végre egy olyan fantasyt kaptunk, amiben nem a csillogás, az izmos, kigyúrt vérfarkasok, vámpírok, és a szívdöglesztő tündérek állnak a középpontban, hanem szembesülünk a kevésbé kedvelt tulajdonságokkal is. Mindenképp megéri rászánni az időt erre a könyvre.

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

by - Itt lehet hozzászólni!

Alexandra Adornetto – A pokol jegyese

Bethany Church egy angyal, akit azért küldenek a Földre, hogy féken tartsa a sötét erőket. Szerelmes lesz, ami nem a küldetése része, de Beth és halandó barátja, Xavier Woods között őszinte, erős kötődés alakul ki. Ám még Xavier szerelme és arkangyal testvérei, Gabriel és Ivy törődése sem képes megakadályozni, hogy Betht rávegyék egy motorozásra, ami a pokolban ér véget. Ott a Jake Thornnal kötött alku fejében Beth visszatérhet a Földre, de amit a démon cserébe kér, az elpusztíthatja a lányt es valószínűleg a szeretteit is. 
A történet, amit Alexandra Adornetto a New York Times bestsellereként bemutatkozó Lázado (Halo) cimű regényében kezdett, akciódús, váratlan fordulatokkal kel életre újra, miközben angyalok csatáznak démonokkal, ami próbára teszi Bethany szerelmét.

 

No hát ezen is átrágtam magam 🙂

Az tény, hogy izgalmasabb volt, mint az első rész, de itt is voltak olyan részek, amiket szívem szerint kihagytam volna. Az már az első részből kiderült, hogy a tengerpart a sziklákkal milyen fantasztikus, na de ezt még egyszer körbeírni, teljesen fölösleges. Semmit nem adott hozzá ehhez a részhez.

Azt is tudjuk, hogy milyen csodálatos Xavier, hogy milyen izmos, jóképű, és gyönyörű szeme van, de ezt miért kell (kis túlzással) minden második fejezetben elmondani? Ezen kívül miért is van a borítón fekete szárnyú angyal? És ami a legfontosabb kérdés, miért ez a címe a könyvnek? Megmondom őszintén, egy külföldi író könyvénél nem tudom ki találja ki a magyar címet, de ha az illető olvasta a könyvet (márpedig gondolom, hogy olvasta), akkor eljutott az Utószóig is, és ha azt veszem figyelembe, akkor elég ellentmondásos ez a cím.

Voltak benne izgalmas részek, és még a pokolban is voltak olyan személyek, akiket sikerült megkedvelnem 🙂

A történet egy halloween-i bulival kezdődik. Beth tiltakozása ellenére a barátnői jó ötletnek tartják a szellemidézést, mert mikor máskor, ha nem halloween estéjén kommunikáljanak a szellemekkel. De mint várható volt, balul sült el ez a szórakozásuk, és tudtukon kívül sikerült megidézni egy démonherceget, Jake Thorn személyében, aki elrabolja Bethanyt, és magával viszi a pokolba. Ott ismeri meg Tuckert és Hanna-t akik, amennyire a körülmények engedik, próbálják tartani a lelket Beth-ben.

Tucker által találja meg az Álmok  Tavát, aminek segítségével sikerül kivetülnie a testéből, így láthatja a családját, és Xaviert, és a megmentésének terveit is nyomon tudja követni. De természetesen Jake rájön erre az akcióra, és ott vág vissza, ahol Bethnek a legjobban fáj. Ha az angyal nem lehet az övé, akkor Xavieré sem legyen, ezért a fiú életére tör. Beth csak úgy tudja megmenteni, ha alkut köt Jake-kel. De mint tudjuk, egy démonnal (aki történetesen a Harmadik kör hercege) nem egy jó ötlet alkudozni.

Amikor már Bethany szinte minden reményét elvesztette, akkor nem más, mint Mihály Arkangyal érkezik a segítséggel. Már csak az a kérdés, hogy plusz egy Arkangyal segítségével egy ember, egy szeráf, és Gabriel Arkangyal be tud-e jutni a pokolba?

Mint már említettem, ez a történet izgalmasabb volt, mint az előző, de azért itt is volt olyan rész, ami több sebből vérzett. Példának okáért, pont egy angyal ne tudná, hogy egy démonban, akinek a pokol az otthona, nem szabad megbízni, és az ígéreteit sem szabad készpénznek venni. Tudni illik, a démonok nem a nagy szívükről és a szavahihetőségükről híresek 🙂

Ebben a részben Beth kevésbé volt idegesítő, de ha hiányérzete maradna az olvasónak a tini hisztik terén, akkor Molly kárpótol ezért. Néha komolyan csodáltam Gabrielt, a türelme miatt.  🙂 Az első részből már tudjuk, hogy Molly odáig van Gabrielért (na jó, ki nem? 🙂 ), de ebben a részben amit művel, az kissé túlmegy a normális viselkedés határán. Alap, hogy nem könyörgünk egy pasinak, még ha az illető egy ultradögös arkangyal is. Belegondoltam, hogy ha ezt a könyvet a kezébe veszi egy tinilány, akkor mit gondolhat, az a normális viselkedés, hogy egy 17 éves lány könyörög egy pasinak, hgy szeresse? Ezen a jeleneten azért kiakadtam. De lehet csak öreg vagyok már ehhez a könyvhöz 🙂

Ahogy írtam ezt a bejegyzést, azon gondolkodtam, hogy vajon mennyi idős lehet a könyv szerzője, hogy ilyen gyermeteg ez a történet. Jelentem, majdnem lefordultam a székről. Alexandra Adornetto 16-17  évesen írta az első és a második részét a sorozatnak, szóval már kezdem érteni, hogy miért olyan a történet, mintha egy középiskolás lány naplóját olvasná az ember. Mindemellett minden elismerésem, hogy 16 évesen elmondhatta magáról, hogy publikálásra méltónak találták a könyvét. De ha várt volna pár évet, akkor lehet jobban sikerül venni az akadályokat.

A függő végen már meg sem lepődök, viszont a folytatásról már lemondtam, tekintve hogy 2012-ben adták ki a második részt magyarul, és nem valószínű, hogy pont most állnának neki a harmadik folytatásának. Pedig Lucifer lépésére kíváncsi lettem volna. 🙂

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

by - Itt lehet hozzászólni!

Filmajánló :)

Lehet eddig nem tudtátok, de imádom a Harry Potter könyveket/filmeket. Még kollégista koromban, hála a nevelőtanáromnak, aki kölcsönadta nekem a könyveket, el is olvastam minden részt, a filmeket pedig már szerintem milliószor láttam, és még fogom is 🙂

2016-ban nagy port kavart, amikor mintegy Harry Potter ‘folytatásként’ felkerült a mozik műsorára a Legendás álllatok és megfigyelésük című film. Ez eléggé megosztotta a nézőközönséget, mert aki már a kezdetektől rajong a varázsvilágért, azok nagyon várták, és ott volt az ellentábor, aki Johnny Depp miatt még csak esélyt sem adott a filmnek.

Nálam nem volt kérdés, ott kellett lennem a moziban, és látnom kellett a filmet 🙂 Természetesen én nem csalódtam, Johnnyval sincs bajom (szerintem még 10 percet sem volt a filmben, nem is értettem ezt a nagy lázadozást), összességében egy nagyon jól összerakott film volt.

Viszont a nagy hír, ami miatt ez a bejegyzés is született, hogy idén novemberben jön a 2. rész, a Legendás állatok – Grindelwald bűntettei. 🙂 Természetesen ezen is ott a helyem a moziban, ha érdekel benneteket, hozok majd beszámolót róla. 🙂

Addig itt az előzetes 🙂

https://www.youtube.com/watch?v=1VTB9c5nDr0

u.i.: igen, ebben is szerepelni fog Johnny Depp, és az ínyenceknek ott lesz Jude Law 🙂

by - Itt lehet hozzászólni!

Alexandra Adornetto – Lázadó

HÁROM ANGYAL SZÁLL LE A FÖLDRE KÜLDETÉSSEL.
DE AZ NEM A TERV RÉSZE, HOGY AZ EGYIKÜK SZERELMES LESZ…
A mennyország három angyalt küld a Földre – Gábrielt, a harcost, Ivy-t a gyógyítót és Bethany-t, a legfiatalabbat és legemberibbet –,
hogy jó cselekedeteket hajtsanak végre a sötétség hatása alá került világban.
Miközben mindvégig kerülik az emberi kapcsolatot, hatalmas igyekezettel próbálják eltitkolni ragyogó fényüket,
emberfeletti hatalmukat és mind közül a legveszélyesebbet, a szárnyukat.
Aztán Bethany találkozik Xavier Woodsszal, és egyikük sem lesz képes ellenállni a köztük lévő vonzalomnak.
Gábriel és Ivy mindent megtesznek, ami a módjukban áll, hogy közbelépjenek, de a Xavier és Bethany közötti kötelék túl erősnek bizonyul.
Az angyalok küldetése sürgető, a sötét erők fenyegetnek.
Vajon elpusztítja, vagy megmenti a szerelem Bethany-t? S vajon elég hatalmat ad-e a gonosz ellen?

 

Évekkel ezelőtt olvastam már ezt a könyvet, és most a fantasy hónap keretében újra a kezembe került. Így, több év elteltével teljesen máshogy nézek erre a történetre. Emlékszem, annak idején teljesen elvarázsolt.
Most 31 éves fejjel nekem kissé csöpögős tini könyvnek tűnik. Néha nagyon el volt nyújtva, és igazából, ha olyan 200 oldalt kihagynak az elejéről, akkor sem hiányzott volna a történet szempontjából. Néha olyan volt, mintha egy középiskolás lány naplóját olvastam volna.
Aki ismer, tudja, hogy imádom az angyalos könyveket, és ha történetesen egy Arkangyal a főszereplője, akkor engem ott helyben kell felmosni 🙂 Most ez valahogy kimaradt, pedig amint megjelent a színen Gabriel (szóval már rögtön a könyv legelején 😀 ) már vigyorogtam. De utána kezdődött egy erőteljes süllyedés a történetben, és kezdtem elveszíteni a reményt, hogy itt bármi izgalmas történik azon kívül, hogy Bethany és Xavier hú de nagyon szerelmesek, és egy lépést nem tudnak tenni a másik nélkül. 
Gabrielben néha láttam fantáziát, és sajnáltam, hogy nem kapott nagyon szerepet ebben a történetben. A könyv végén volt egy „nagy jelenete” de sajnos leginkább az ügyeletes, megközelíthetetlen szépfiúnak van beállítva.
Ivy pontosan a női megfelelője Gabrielnek. Természetesen mindig tökéletesen néz ki, mindig mindent tökéletesen csinál, jótékonykodik, gyönyörű, és megközelíthetetlen, viszont mindenkihez van egy kedves szava, és mindenkinek jut az elbűvölő mosolyából.
És ott van Bethany, akitől néha a falnak mentem volna. Ahhoz képest, hogy angyal (és itt most a védelmében megemlítem, hogy nem olyan régóta) elég nagy hisztérika. Megállná a helyét egy ifjusági, tipikus gimis, pompomlányos regényben is. Értem én, hogy nincs tapasztalata a Földi léttel kapcsolatban, de olyan volt, mintha zsigerből utasítana el minden lehetőséget, hogy beilleszkedjen. Ő szereti Xaviert, és ezzel minden el van intézve. De ha figyelembe vesszük a Mennyországban betöltött eredeti feladatát, mely szerint az áthaladó gyermeki lelkeket vígasztalja, érettebb gondolkodású szereplőt várnánk. 
De hogy most miért is emelem ki a három angyalt? Ők hárman azért érkeztek a Földre, hogy teljesítsék a küldetésüket, mely szerint segítsenek az embereknek újra egymásra találni, és szeretni a másikat. A gonosz erők munkálkodnak az emberek között, és a munkájuk, hogy ellensúlyozzák ezt a rosszat, és megelőzzék, hogy még több katasztrófa történjen.
Élik mindennapjaikat, segítik az embereket, önkénteskédnek, ami nagyon becsülendő, és követendő, viszont ha egy könyv első néhány 100 oldalán csak ez történik, az a könyv szempontjából kiábrándító.
Mikor már az olvasó kezdené feladni a sorokkal való küzdelmet, akkor feltűnik a képben Jake, és felpezsdíti a történetet. Természetesen ő nem a jófiúk táborát erősíti, de a megjelenésével legalább lesz egy kis izgalom. Innentől már egész gyorsan haladtam a könyvben. 🙂
Az évek során elég sok angyalos könyvet olvastam, de ennyi utalás a felsőbb hatalmakra egyikben sem volt (ha az összeset nézem egyszerre, akkor sem). 
Engem ez annyira nem zavart, de ha van aki nagyon idegenkedik ettől, akkor neki nem ajánlom ezt a könyvet.
Mivel az augusztusi listán szerepel ennek a sorozatnak a második része is (jut eszembe, van 3.része? Vagy azzal már inkább nem foglalkoztak?), és mivel azt mondják, hogy az jobb, mint ez, ezért ma neki is állok, és meglátjuk mi lesz.
Összegezve, úgy érzem, ehhez a könyvhöz én már túl idős voltam. Egy tizenéves lány tuti hogy imádná 🙂
(kép és fülszöveg: www.moly.hu)