2022-08-24 by Szavak Erdeje - Itt lehet hozzászólni!

Varga Gy. Brian: A kék orchidea

Szerző: Varga Gy. Brian
Cím: A kék orchidea
Kiadó: NewLine
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 384

Olykor egy pillanat is elég ahhoz, hogy valakinek teljesen megváltozzon az élete…

Éva sikeres újságíró, és boldognak érzi magát színész párja mellett. Egy nap azonban egy másik nő karjai közt találja a férfit. A lelkét mardosó fájdalom és csalódás hatására úgy dönt, vidékre költözik. A festői szépségű Albertkázmérpusztán leli meg új otthonát, és barátokat szerez. Ildikóval, a kétgyermekes, várbalogi anyukával már-már testvéri a viszonyuk; Nórával, a csokigyár tulajdonosával mindig élvezet számára egy-egy közösen elfogyasztott ital; és összehozza a sors Gergővel is, akit a Két nap az életben ismerhettünk meg, és aki immár a harmincas éveiben járó felnőtt férfi. Ahogy pedig telik az idő, Évának rá kell jönnie, hogy a falusi élethez nem mindig párosul csend és nyugalom…
Ádám az egyetem mellett pultosként dolgozik egy szórakozóhelyen. Itt ismerkedik meg Emmával, akivel szinte azonnal barátságot kötnek, de ugyanazon az éjszakán még egy dologgal szembesülnie kell: az öccse másságával. Vajon neki és a családjának sikerül megbirkózni az ítélkezésektől való félelemmel?

Varga Gy. Brian új regényében barátságok köttetnek, szerelmek szövődnek, emberi sorsok keresztezik egymást. Mint ahogyan a való életben is.

„Az embernek ez a feladata az életben: leküzdeni az elé gördülő akadályokat.”

Amikor befejeztem a szerző első könyvét, akkor váltottunk néhány szót, és szóba került A kék orchidea is, ami már az olvasómon várta, hogy elkezdjem. 🙂 Akkor az a beszélgetés úgy zárult, hogy ha megkönnyeztem a Két nap az élet című könyvet, akkor minden bizonnyal ehhez a történethez is kelleni fog a zsebkendő. Már a könyv 90% körül jártam, amikor megállapítottam, hogy én kemény vagyok, mint a beton, most nem fogok elérzékenyülni. Majd jöttek az utolsó oldalak… És valóban szükségem volt a zsebkendőre. Nagyon köszönöm, hogy ezt a történetet is elolvashattam.

A történet röviden:

A helyszín az előző részből jól ismert Várbalog, azonban a szereplőink nagy része új. Azonban egy név biztos, hogy ismerős lehet mindenkinek. Az egyik főszereplőnk a pincérként dolgozó Gergő, aki egy rendezvényen megismerkedik Évával. A lány egy online magazinnak dolgozik, cikkeket ír, és egy felkavaró szakítás után menekül Albertkázmérpusztára. Barátságokat köt, és rá jön arra, hogy tanulni soha nem késő, még ha az ember 35 éves is.

A Szalánczy család Várbalogon él. Pontosabban a szülők, és kisebbik fiúk, Balázs. Az idősebbik gyerek, Ádám, Pesten tanul, mellette pultosként dolgozik. Egyik este megismerkedik Emmával, akivel szinte azonnal megtalálják a közös hangot. Ugyan azon az estén azonban hidegzuhanyként éri az öccse vallomása. Balázs meleg.

Barátság, elfogadás, segíteni akarás, őszinteség, kitartás. Ezek mind olyan jelzők, amelyek köré a regény története épül. De vajon mindenki rendelkezik ezen tulajdonságokkal?

Gondolataim:

A szerző már az első regényével meggyőzött, hogy érdemes rá figyelni, nyomon követni a munkásságát. Varga Gy. Brian bebizonyította, hogy a romantika ott lapul egy férfi szerző lelkében is, és képes arra, hogy a szavaival levegye a lábáról az olvasót, hogy könnyeket csaljon a nők szemébe, hogy a gyönyörű szóhasználattal, leírásokkal elvarázsolja azokat, akik kézbe veszik a könyvét.

Nagyon szerettem olvasni ezt a történetet is. Boldogan tértem vissza a vidéki kis falucskába, ahol újra átélhettem, milyen is az élet egy faluban. A felnőttek dolgoznak, terelgetik a csemetéket, néha zsörtölődnek, de egy kis pletykálkodásra mindannyian vevők. 🙂 A fiatalok vágynak a nyüzsgésre, a zajra, szeretnék megismerni a világot, hogy milyen is az élet, amikor magadra vagy utalva, egy nagyváros közepén. Pontosan ilyen voltam én is 17-18 évesen. 🙂 (El is költöztem az 1000 fős kis falunkból 18 évesen a fővárosba, mondjuk én suliba jártam akkor).

A karakterek ebben a kötetben is jól kidolgozottak voltak. A lázadó kamasz, a „soha semmi nem jó” anyuka, a karriert építgető független nő. Mind mind olyan személyek, akik akár az utcánkban is lakhatnának. Lehet, kedves olvasó, hogy pl. Balázs és Ádám pont a te szomszédod. 🙂

Ha már Balázs. Egy fiatal kamasz fiú, aki keresi saját magát, aki szeretne tartozni valakihez, de mélyen belül mégis tart az előítéletektől. Nem véletlenül, hiszen sajnos az emberek nagy többsége az előítéletek rabja. (Soha nem fogom megérteni, hogy miért…) Balázs egy meleg tizenéves, aki arra vágyik, amire az ő korában mindenki. Arra, hogy elfogadják, hogy szeressék, és viszont szerethessen. Bulizik, mint mindenki más az ő korában. Lázad – naná, hogy lázad, 17 évesen ki ne lázadna mindenért és minden ellen – viszont nekem ő volt a kedvenc karakterem. Az ő útja nehezebb, de elég talpraesett ahhoz, hogy ne kelljen félteni. 🙂 Szerettem, ahogy a jellemfejlődését bemutatta a szerző.

Azért szeretem Varga Gy. Brian történeteit, mert annyira valósak, a szereplői annyira hétköznapiak, hogy szinte már érzem a közelségüket. A leírásai magával ragadóak, úgy éreztem olvasás közben, hogy én is ahhoz a közösséghez tartozom, én is azokat az utcákat járom végig, ahol a szereplőink megfordultak.

Lassan már meg fogom szokni, hogy ha kezembe veszek egy Varga Gy. Brian könyvet, akkor a teám vagy kávém mellé készítsek be egy jó nagy adag zsebkendőt is. Ennél a kötetnél is szükségem volt rá. Sokszor elérzékenyültem, meghatódtam, de a történet vége teljesen összetört. Így nem érhet véget. Tiltakoztam, nem akartam elfogadni. De mint ahogy mondtam korábban, Brian regényei a való élet. Az pedig nem mindig rózsaszín vattacukor.

Köszönöm Varga Gy. Brian, hogy méltónak gondoltál arra, hogy beengedj a világodba, és elküldted nekem a könyveket. 🙂 (Nem is tudom mikor könnyeztem ennyit pasi miatt. 😀 )

Szívből ajánlom Mindenkinek nemcsak ezt a kötetet, hanem a Két nap az élet című regényt is. Hétköznapi, valós történetek, amelyek elgondolkodtatnak, és utat mutatnak.

Borító:

Nagyon szeretem az orchideát. A történetben is fel-felbukkan. Végigköveti az eseményeket, lassan, ahogy egy patak csordogál a medrében. Időről időre megújul.

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

2022-08-21 by Szavak Erdeje - Itt lehet hozzászólni!

Mörk Leonóra: Asszonyom, édes úrnőm

Szerző: Mörk Leonóra
Cím: Asszonyom, édes úrnőm
Kiadó: Jaffa
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 318

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Az 1600-as évek elején Prága az aranycsinálás lázában ég. A várban, ahol ugyanúgy a bölcsek kövét keresi a babonás császár, mint a sok alkimista, varázsló és szerencsevadász, tömlöce mélyén gyermeket szül egy boszorkánysággal vádolt fiatal nő.

Mire a börtönőrei észbe kapnának, ő maga meghal, az újszülöttnek pedig nyoma vész. Mindeközben a vallásháború felé sodródó Európa népeit az Újvilágból érkezett járvány tizedeli. Csodatevőnek hitt déltengeri ellenszerével, a guajakfával Augsburg dúsgazdag polgárai, a Fuggerek kereskednek. Az élet fájaként emlegetett szer nyomában jut el a sváb városba a fiatal Johanna is, aki lány lévén ugyan nem követheti orvos édesapját annak hivatásában, a gyógyfüvekről azonban mindenkinél többet tud. Azt reméli, a titokzatos növény segítségével megmentheti annak a fiúnak az életét, akit a világon a legjobban szeret.

Az élete azonban váratlan fordulatot vesz, amikor megismerkedik az itáliai énekessel, Niccolòval. Az angyalarcú fiú egy új műfaj, az opera csillaga, hercegi udvarokban dolgozik, a legnagyobb zeneszerzők írnak darabokat neki, megnyerő külseje és magával ragadó hangja miatt nők és férfiak egyaránt rajonganak érte. Ő azonban a hírnévért nagy árat fizetett, most pedig menekülni kényszerül egy befolyásos nagyúr elől, aki megszokta, hogy a kívánsága parancs. Johanna és Niccolò körül ott kavarog a változások korának tarka forgataga, kalandor királyokkal és boszorkányüldöző főpapokkal, zsoldosokkal és kurtizánokkal, felejthetetlen farsangi mulatságokkal és olyan csodálatos zenével, amilyet korábban nem hallott emberi fül.

Nekik azonban arra a kérdésre kell választ találniuk, jár-e szabályos szerelem két szabálytalan embernek. Egyáltalán, létezik-e szabályos szerelem?

„… a szerelemnek annyiféle formája van, ahányan élünk ezen a földön. Mindenki másképpen szeret. Maga is. Én is. De attól még szeretünk.”

Nem is olyan régen olvastam el az első könyvet Mörk Leonórától, de már akkor tudtam, hogy az összes megjelent kötetét szeretném megismerni. Néhány hete jelent meg az Írónő legújabb könyve, amit a Jaffa Kiadónak köszönhetően én is elolvashattam. Ezúton is nagyon szépen köszönöm.

A történet röviden:

Johanna édesapja neves orvos, akinek a lánya a szeme fénye. Igyekszik átadni neki a tudását, és a lány örömmel szívja magába az apja minden szavát. Amikor unokaöccse megbetegszik, akkor Johanna mindent megtesz annak érdekében, hogy segítsen neki. Ezért Augsburgba utazik, hogy mindent megtudjon az élet fájaként emlegetett szerről, és ezzel a tudással megmentse unokaöccsét. Azonban arra nem számít, hogy egy itália énekes elrabolja a szívét. De ismerve Niccolo múltját, vajon az ő szerelmüknek van-e jövője?

Gondolataim:

Ez a történet magával ragadó volt, alíg tudtam letenni. Amikor csak tudtam, olvastam, így nagyjából két nap alatt a végére értem. Az 1600-as években játszódik, ami számomra azért különleges, mert emlékeim szerint ez az első könyv, ami ilyen távoli időkbe repít vissza.

Ahogy oldalról oldalra haladtam a történettel, olvastam a lábjegyzeteket, a gyógynövények leírását, különböző betegségek gyógyítására tett kísérleteket, mindig ugyan az a gondolat fogalmazódott meg bennem. Hogy mekkora kutatómunka áll emögött a könyv mögött. Mennyi idő, és energiaráfordítás kellett ahhoz, hogy ilyen élethűen, ilyen tökéletesen írja le az Írónő a több 100 évvel ezelőtt használt gyógyítási módszereket, vagy szokásokat. Emiatt is szerettem ennyire ezt a kötetet, mert annyira élethű, annyira igaz volt.

Amikor a világjárványok veszik át az uralmat az emberek felett, akkor két fiatal sorsa megpecsételődik. Nagyon izgultam értük, különösen akkor, amikor a könyv címe alatti alcím értelmet nyert. Miért szabálytalan szerelem az övék? Hogy lehet egy szerelem szabálytalan? Ki fog derülni a történet olvasása során, ennyit elárulhatok. 🙂

A könyv nyelvezete igényes, a történet pedig érzelmekben gazdag, mindez korhű leírásokkal fűszerezett, mély mondanivalóval párosul. Egyszerűen tökéletes. A történet izgalmas, és tanulságos. Sorra vesszük az emberek millióit sújtó betegségeket, a gyógymódokat, gyógyfüveket, elkészítésük módját, azonban még sincs olyan érzése az embernek, hogy egy száraz tankönyvet olvasna. Mert bár ezek tények, mégis ott bujkál a sorok között az igazi érzelem, az elhivatottság, a segíteni akarás.

A főszereplőink csodálatra méltók. Johanna, a fiatal lány, akinek az orvos apja a minden, akire felnéz, aki tanítja. Ő az a lány, aki nem fogadja el, hogy nők nem lehetnek orvosok, mert ő az a lány, aki minden intelem ellenére a segítségét ajánlja fel a betegeknek abban a reményben, hogy az apjához hasonlóan hozzájáruljon a gyógyulásukhoz.

Niccolo a tehetséges, méltán híres énekes, akinek a tudtán kívül változtatták visszafordíthatatlanná a sorsát, és ennek ellenére nem tört meg. Az életkedve, az életigenlése számomra példaértékű volt. Azok után amit vele tettek mégis képes volt vígan nevetni, szeretni. Erre nem sokan lennének képesek.

Aki a tiszta szerelmen keresztül szeretné megismerni az 1600-as éveket, annak szívből ajánlom ezt a kötetet.

Borító:

Egyszerűen tökéletes. Gyönyörű, és nagyon illik a történethez.

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

2022-08-18 by Szavak Erdeje - Itt lehet hozzászólni!

Varga Gy. Brian: Két nap az élet

Szerző: Varga Gy. Brian
Cím: Két nap az élet
Kiadó: NewLine
Kiadás éve: 2021
Oldalak száma: 430

Nánási Zolika korán megtanulja, mi az a munka. Az iskola mellett édesapjával sokat dolgozik a családi gazdaságban, melynek egy nap ő lesz a várományosa – legalábbis a szülei elképzelése szerint. A húgával nem felhőtlen a viszonyuk, és sokszor a baráti társaságuk előtt pattan ki köztük a veszekedés. Nikolett, a húga barátnője pedig kettőjük között áll: Zolika élete első szerelme. De vajon a fiú viszontszereti őt?
Tótvári Zsuzsa, Nikolett édesanyja a falu közösségének oszlopos tagja: rendezvényeket szervez, óvónőként dolgozik, és a templomot is ő tartja rendben. Egy akadékoskodó szomszédasszony és a kamaszodó lánya problémái mellett egy nap újabb meglepetés éri: egy csecsemőt talál a templom ajtaja elé helyezve. Vajon ki tette oda? És mi lesz később a kisbaba sorsa?
Varga Gy. Brian regényében a szereplőknek életük számos viszontagságával kell szembenézniük, miközben hol vicces, hol megható események tarkítják amúgy sem unalmas mindennapjaikat.

„Azt mondod, hogy ez a két nap az élet? Nem. Az igazi élet otthon vár.”

A megjelenés óta szeretném elolvasni ezt a könyvet, mert egyrészt valahol belül éreztem, hogy nekem íródott, másrészt csak pozitív ajánlókat olvastam róla. Emiatt is hatalmas megtiszteltetés, hogy a szerző elküldte nekem elektronikus formában, ezt ezúton is nagyon szépen köszönöm. A történet Magyarországon játszódik, ezért meg is érkeztünk a „Járjuk be a könyvekkel Európát” állandó sorozatom újabb állomásához. (Részletek: Járjuk be a könyvekkel Európát – Szavak erdeje (blog.hu) )

A történet röviden:

A történet főszereplői a falu lakói, kicsik és nagyok, idősek és fiatalok. A gyerekek önfeledten játszanak, besegítenek a szülőknek a házimunkába. A felnőttek reggeltől késő estig dolgoznak. A kis falu békés mindennapjait azonban felbolygatja egy hang, ami a templom elől érkezik. Egy kosárban egy újszülött csecsemőt találnak. Ahogy az egy faluban lenni szokott, elkezdődnek a találgatások, vajon ki lehet az anyja, és mi lesz szegény gyermek sorosa.

Alíg múlik el az emberek döbbenete, amikor egy tragikus esemény árnyékolja be a mindennapokat. Amikor egyik pillanatról a másikra romokba dől egy család élete, akkor hiába igyekeznek mások segítő kezet nyújtani, mégis tehetetlenek az emberek.

A történet során végigkövetjük ahogy felnőnek a gyerekek, ahogy a falusiak élik mindennapjaikat, de helyet kap a lapokon a gyerekszerelem mindent elsöprő érzése, és a gyászfeldolgozás is.

Gondolataim:

Ez a könyv elképesztő. Hatalmas élmény volt olvasni, nosztalgiázni, és bevallom, a második felét gyakorlatilag végig könnyeztem.

Aki a 90-es években nőtt fel, mint ahogyan én is, annak szinte kötelező olvasmány. 🙂 Biztos emlékeztek a tamagocsira, a tárcsás mosógépre és a centrire, arra, hogy esténként hordtátok a friss tejet (jaj de nem szerettem, képtelen voltam meginni. 😀 ), vagy lányok, a Backstreet boys, vagy a Homok titkai biztosan mond nektek valamit. 🙂 Vagy akár megemlíthetném azt az izgalommal teli várakozást, ahogy a rádiós magnó mellett ülve várjátok, hogy felcsendüljön a kedvenc számotok, és azonnal fel tudjátok venni kazettára. Igen, ez mind az én gyerekkorom volt. 🙂 Imádtam. 🙂 Varga Gy. Brian visszarepített abba az időbe, amikor még elengedték a szülők a gyerekeket egyedül játszani, mert ugyan mi baj történhetne egy kis faluban, ahol mindenki ismer mindenkit? Na ugye, ti is kellemes nosztalgiával gondoltok vissza ezekre az időkre? Nagyon hálás vagyok a szerzőnek, hogy újra átélhettem a gyerekkoromat.

A történet ezen része, nagyjából a könyv fele kellemes érzésekkel töltött el, gyakran mosolyt csalt az arcomra. Aztán jött egy olyan fordulat, amire még álmomban sem gondoltam volna, és az összetörte a lelkemet. Megváltozott a könyv hangulata is. Az eddig vidám, gyerekzsivajtól hangos lapokat szomorú, melankólikus, összetört életek váltották fel. Itt már én sem tudtam megállítani a szememből kicsorduló könnycseppeket. De dühös is voltam, egyrészt az események miatt, de ez inkább a tehetetlen düh volt. Amit akkor érez az ember, amikor segítene valakinek, de nem tud, mert nincs meg rá a lehetősége. Hatalmas csalódás kerített hatalmába egyes szereplők viselkedése miatt. (Nyilván könnyű „ítélkezni” a székben ülve, ezt elismerem.)

Nagyon tetszett, ahogy a szerző felvezette az eseményeket, ahogy megalkotta a kis falu közösségét, ahogy felruházta a szereplőket jó és rossz tulajdonságokkal, de ami a leginkább megérintette a szívemet azok a gyönyörű leírások, a szóhasználat, és azok az érzések, amiket közvetített a sorok által. Érzelmekben gazdag történet volt, a lelkem mélyéig hatoló gondolatokkal. Sokat ki is jegyzeteltem magamnak, amiket viszek is tovább az életben.

Zsuzsa karaktere nagyon tetszett, a formabontó ötletei fellendítették a kis falu életét, megmozdította a közösséget. Minél több ötlettel állt elő, annál inkább azt gondoltam, hogy minden faluban szükség lenne egy ilyen emberre, aki színt visz a szürke hétköznapokba. De a türelmét is csodáltam, a szomszéd nénitől én már rég agyvérzést kaptam volna. 😀

Mindenkinek szívből ajánlom ezt a történetet. Biztos, hogy élvezni fogják a velem egykorúak, de a fiatalabb és az idősebb korosztálynak is kellemes kikapcsolódást nyújthat. Viszont zsebkendőt készítsetek magatok mellé, mert bizony a történet könnyeket csal az olvasó szemébe.

Borító:

Egy szóval: gyönyörű. Számomra annyira visszaadta a vidék hangulatát. A tiszta levegőt, a kellemes csöndet, az önfeledt játékot.

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

2022-08-10 by Szavak Erdeje - Itt lehet hozzászólni!

Tracy Rees: A vidéki templom titkai

Szerző: Tracy Rees
Cím: A vidéki templom titka
Kiadó: Kossuth Kiadó
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 318

„Talán ez mentette meg az életem…” – Gwen szeme megakadt a régi vendégkönyvben lévő sietős macskakaparáson. És máris a bájos Hopley-t övező rejtély kellős közepén találta magát…

Egy családi tragédia következtében Gwen Stanley összetört szívvel magára marad. Nincs kihez fordulnia, így Mary nagynénje hopley-i házába menekül, az angol vidék egy távoli szegletébe. A szélfútta mezőket járva a múltba réved, és életében most először elveszettnek érzi magát.

Egészen addig, míg be nem lép a falu szélén található bájos, ám elhagyatott templomba, ahol egy könyvre bukkan, tele a helybéliek titkaival, és nekilát, hogy kibogozza a rejtélyt, ami a zárt kis közösség központi alakjait érinti.

Amikor Gwen belebotlik a helyi, jóképű művészbe, Jarvisbe, azonnal megérzi a köztük lévő vonzalmat. Megosztja a férfival a könyvet és a titkokat, és együtt próbálják felkutatni az asszonyt, aki kulcs lehet a rejtélyhez, és segíthet megmenteni a kis templomot.

Gwen lassan beleszeret Javisbe, de időközben felfedez valamit a férfi múltjában. Tényleg bízhat benne? És a könyvbeli rejtély közelebb hozza őket egymáshoz, vagy összetöri Gwen meggyötört szívét?

„Ha meg sem próbálod, az már kudarc.”

Egy nagyon zűrös, és feszültséggel teli időszakban vettem kézbe a könyvet, mert éreztem, hogy most van itt az ideje, hogy elolvassam. Nagyon hálás vagyok a Kossuth Kiadónak, nemcsak azért, hogy elhozta nekünk, olvasóknak ezt a csoda történetet, hanem az együttműködésért is.

A történet röviden:

Gwen a nagynénjénél lakik a szülei halála óta. Heti 2 nap dolgozik, ideje, mint a tenger, azonban mégsem tudja kihasználni a mindennapokat. Az egyik biztos pont az életében a vasárnapi mise. Azonban amikor megtudja, hogy a szeretett templomnak meg vannak számlálva a napjai, akkor hirtelen elhatározásból jelentkezik önkéntesnek, hogy adományokat gyűjtsön a látogatók könyvében szereplő adatok alapján a templom megmentésére. Egy embernek ez hatalmas munka lenne, azonban mégis ő van a legjobban meglepődve, amikor a segítője Jarvis lesz, akiről köztudott, hogy több időt tölt ivással és bulizással, mint bármi mással. A közös munka azonban új ajtókat nyit ki mindkettejük számára.

Gondolataim:

Ez a történet a lehető legjobbkor talált meg. Pontosan egy ilyen romantikus, egyszerű, és mégis izgalmas könyvre vágytam, aminek az eseményei szépen csordogálnak a saját kis medrükben felesleges dráma nélkül. Tökéletes olvasmány akár egy vízparti nyaraláshoz, akár egy esős hétvégéhez. Nekem a sok zűrzavar mellett szinte simogatta a lelkemet.

A főszereplőink különcök, és ha a jellemüket nézzük, nem is állhatnának távolabb egymástól. Gwen a szűkszavú, visszahúzódó lány, és Jarvis a „kocsmák királya”. Azonban egy valami közös bennük. Egyikük sem találja a helyét a világban. Bár teljesen különbözőek, és mindkettejüknek megvan az oka, hogy miért jelentkezett önkéntesnek a templom megmentéséhez, a közös munka végül elindítja őket egy olyan úton, amire szükségük volt ahhoz, hogy megtalálják önmagukat.

A regény során a jellemfejlődésük nagyon tetszett. Kíváncsi voltam, hogy meddig jutnak, tudva azt, hogy honnan indultak. Gwen lelkesedése a látogatók könyve iránt különösen tetszett. Emlékeim szerint én csak egyszer írtam életem során ilyen könyvbe, de ez után a történet után biztos, hogy gyakrabban fogok. Soha nem lehet tudni. 🙂

Szerettem olvasni, ahogy a teljesen eltérő személyiségek hogyan támogatják egymást, és hogyan lesz két idegen ember egymás támasza, és igaz barátja.

Hopley igazán hangulatos, én szívesen élnék ott. Az adományozók pedig olyanok együtt, mint egy nagy család. A karakterkidolgozásuk nagyon tetszett, nem volt két olyan ember, akik hasonló tulajdonságokkal lettek volna felruházva, emiatt volt színes az ő csapatuk.

Gwen nagynénjét nem nagyon tudtam hova tenni, nem értettem a viselkedését. Bár mintha a változás szikrája felvillant volna, ennek ellenére sem tudtam megkedvelni. Ő volt az egyetlen ebben a történetben, aki nem került közel hozzám.

Azoknak az olvasóknak ajánlom ezt a csodálatos történetet, akik szívesen eltöltenének egy kis időt egy festői környezetben, szeretik a könnyed történeteket, nem riadnak meg egy kis romantikával fűszerezett nyomozástól, és egy kellemes nyári hangulatú olvasmányra vágynak.

Borító:

Gyönyörű. Vonzza a tekinteteket, nem tagadom, én is emiatt vetettem szemet erre a kötetre. Festményként el tudnám képzelni a kis olvasó sarkomban. 🙂

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

2022-07-26 by Szavak Erdeje - Itt lehet hozzászólni!

Hidasi Judit: Apró bolt a sétányon

Szerző: Hidasi Judit
Cím: Apró bolt a sétányon
Kiadó: Álomgyár
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 247

Azt mondják, bármikor újra kezdheted az életed… De azt nem mondják, hogy ez nehéz lesz…
Éva titkokkal tele érkezik haza Amerikából a húszéves érettségi találkozójára, a balatoni kisvárosba. Szinte pillanatok alatt lesz szerelmes az emlékeibe, a régi életébe. A rózsaszín felhők közül azonban gyorsan a földre esik, mert a városban sok minden megváltozott.
Nem elég, hogy bohém anyja rábízza a parti sétányon lévő boltocskát, de új otthont is kell találnia magának. Szerencsére régi barátnői mindenben segítik, nem úgy Tamás, aki a bolt másik felét bérli és egészen más tervei vannak. Évával és az apró bolttal is.
Egy átmulatott és átbeszélt éjszaka után a régi barátnők megalapítják a Prosecco Klubot, ahol a maximális őszinteség alapkövetelmény. Ez viszont jó néhány régi sérelmet felszínre hoz nemcsak a helyét kereső Évánál, de a háromgyerekes Gabinál és a még mindig szingli Nórinál is. Tamás pedig egy kicsit mindannyiuk életében szerepet játszik. A nyár éppen csak elkezdődik, a szálak pedig egyre jobban összekuszálódnak…
Hidasi Judit regényében visszatalálunk a múlthoz, ahonnan életünk kötelékei erednek. A történet hősnőivel együtt járjuk be az utat, amely elvezet azokhoz az értékes dolgokhoz, amelyekről hajlamosak vagyunk megfeledkezni.

„Nincsenek olyan dolgok, amelyeket készpénznek vehetsz az életben. Mert az élet ehhez túl rövid.”

Jaj de nagyon kellett már a lelkemnek egy ilyen könnyed, romantikus és szórakoztató nyári olvasmány, mint amilyen ez a történet is volt. Köszönöm szépen az Álomgyár Kiadónak a recenziós példányt.

A történet röviden:

Érettségi után Éva Amerikába utazik néhány hónapra, azonban csak 20 évvel később, az érettségi találkozóra tér vissza szülővárosába, a Balaton partjára. Legnagyobb meglepetésére az édesanyja egy kis bolt tulajdonosa lett, amit azonnal rá is bízott. Évának még ideje sem volt felfogni, hogy egy boltot kell vezetnie, amikor megtudja, hogy gyerekkori szerelme, Tamás a másik tulajdonosa az üzletnek. Egy finom lángos ebédre, egy baráti beszélgetés, és máris megindulnak a pletykák velük kapcsolatban, aminek nem mindenki örül. De vajon van valóságalapja?

Gondolataim:

Amíg olvastam a történetet annyira, de annyira vágytam a Balatonra, hogy azt elmondani nem tudom. 😀 Egy sajtos-tejfölös lángosra, amit nem is igazán szeretek (mármint a lángost), szerettem volna megkeresni Laci péket, a levendulás ajándéktárgyakkal teli üzletet, csatlakozni a Prosecco Klubhoz. Az első oldaltól az utolsóig egy boldog turistának éreztem magam a Balaton parti sétányon. Ez a történet szinte simogatta a lelkemet, hallottam a balatoni hullámokat, éreztem a strandos lángos, és a levendula illatát.

Tökéletes kikapcsolódás volt a könyv. Egyszerű, hétköznapi szereplőkkel, akiknek megvan a múltja, követnek el hibákat, nem tökéletesek, de a boldogságra törekednek. Könnyed párbeszédek jellemzik a könyvet, a leírások sincsenek túlbonyolítva, emiatt gyorsan olvasható. Szerintem 1 nap alatt a végére lehet érni, vagy talán még annyi sem kell hozzá. Én mégis 3 napig olvastam, nem szerettem volna befejezni, minél tovább szerettem volna a magyar tenger partján nyaralni ezzel a történettel, minél tovább szerettem volna időzni a szereplőkkel. 🙂

Viszont ahogy a való életben, úgy ebben a történetben sem minden rózsaszín. Bepillantást kaphatunk pl. abba, hogy milyen, amikor a romokba döntik az önbizalmadat, milyen az, amikor az emberek iránti bizalmatlanság teszi ki a gondolataidat, milyen egy nárcisztikus személlyel élni, és mekkora erő kell ahhoz, hogy azt mond, hogy elég, és legyen elég merszed a saját életedet élni.

A történet vége nem lett lezárva, viszont szerintem nem is olyan függővége van, ami feldühítene, amiért várni kell a folytatásra. Egy kellemes, izgatott várakozást érzek, némi kíváncsisággal, hogy vajon merre fog haladni a szereplőink élete. Éva hogy tudja feldolgozni az őt ért traumát, és hogy Tamással lesz-e elég erejük harcolni egymásért.

Az első könyvem volt az Írónőtől, de annyira megszerettem a stílusát, hogy nemcsak a folytatást várom, hanem az eddig megjelent könyveit is szeretném elolvasni.

Ezt a könnyed, romantikus történetet azoknak ajánlom, akik szeretnének akár csak gondolatban is, de ellátogatni a Balaton partjára, kiszakadni a nehéz mindennapokból, és eltölteni néhány kellemes órát a Lady Lavender polcai előtt.

Borító:

Most is, mint már oly sok alkalommal, a borító keltette fel az érdeklődésemet. Annyira vidám, annyira nyári, annyira hangulatos, hogy egy ilyen külső mögött, csakis egy lelket simogató történet rejtőzhet. És valóban, helyesek voltak a megérzéseim.

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

2022-07-18 by Szavak Erdeje - Itt lehet hozzászólni!

Erica Anthony: Szívdobbanás

Szerző: Erica Anthony
Cím: Szívdobbanás
Kiadó: Magánkiadás
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 48

Brian fájdalomba burkolózott szívét, csak Cheryl a kékszemű szőke szépség tudta megdobogtatni. A gyerekkorában történt családi tragédia beárnyékolta az egész életét. A sors néha furcsa fintorának köszönhetően ki kell lépnie a komfortzónájából és nyitni az új felé. Brian és Cheryl szerelmének a története folytatódik.
Vajon, mi történt velük 1 év múlva?
Szerelem – Szenvedély – Viszály – Jövő

A novella az Aranyszívre nézve spoileres lehet!!!

„Azonban a hit vajmi keveset ér, ha a lélek sérül.”

Ez a novella Erica Anthony – Aranyszív című könyvéhez készült, amiről az ajánlómat itt olvashatod. 🙂

Erica Anthony: Aranyszív – Szavak erdeje (blog.hu)

A novelláskötet két részre van osztva. Az első fele Brian szemszögében játszódik, és egy visszaemlékezés a múltra. A kötet második felében pedig Cheryl szemszögéből követjük az eseményeket, amelyek az Aranyszív után játszódnak.

Gondolataim:

Ez a kötet tökéletes bevezetője a következő résznek. Felkelti az olvasó kíváncsiságát, előre vetíti a történetet, mégsem tudunk meg belőle sok mindent, csak 1-2 fontosabb eseményt.

Én nagyon szerettem olvasni, különösen azért, mert itt több szerepet kap Adam, mint az Aranyszívben, és mint tudjuk, nekem gyengéim a rosszfiúk. 🙂 Ezúton is remélem, hogy a regény folytatása róla fog szólni. 😀 Kapunk egy kis információmorzsát arról, hogy Brian és Adam hogy dolgozta fel az édesapjuk öngyilkosságát, és bepillantást nyerhetünk abba is, hogy ezek az események hogyan formálták a személyiségüket.

A novella is hűen tükrözi Erica írói stílusát. Könnyen olvasható, érdekfeszítő, és ezen a 48 oldalon is tökéletes összhangban mozog egymással a romantika és az erotika. Nincs gyakorlatom benne, de nem lehet egyszerű megírni egy regényt, majd utána egy novellát úgy, hogy egyik se veszítsen az értékéből, mindkettő adjon valamit az olvasó számára, mindegyik olvasmányos legyen, mégis vigye magával a saját zsánerére jellemző jegyeket. De Erica megcsinálta! Számomra tökéletes lett a regény is, és a novella is.

Köszönöm, hogy olvashattam. 🙂

Borító:

Imádom a stílusát, és hogy a fekete dominál rajta. Viszi tovább az Aranyszív hangulatát, mégis más.

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

2022-07-13 by Szavak Erdeje - Itt lehet hozzászólni!

Erica Anthony: Aranyszív

Szerző: Erica Anthony
Cím: Aranyszív
Kiadó: NewLine
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 412

Szerep. Álca. Ármány. Szenvedély.
Cheryl életében az első helyen a családja áll, értük bármire képes lenne. Ám egy sorsdöntő találkozással az élete elképesztő fordulatot vesz.
Hihet a megérzéseiben? Bízhat egy férfiben, aki felszínre hozza a múlt árnyait?
A nagyapjától kapott aranyszíves medál meg tudja őt védeni vagy éppen ellenkezőleg, csak egyre jobban sodorja a titkok örvényébe?
Brian, egy véletlennek köszönhetően újra megpillantja azt a lányt, aki pár évvel ezelőtt megbabonázta őt. Felfedje magát előtte, vagy hallgasson róla?
A múlt azonnal feléled és a sok véletlen összeér, amikor Brian megdöbbentő kéréssel áll elő: Cheryl egy hétvégére lépjen a felesége szerepébe.
A lány csapdába kerül: a pénzt válassza, vagy maradjon hű az elveihez?
Egy jótékonysági aukció, ahol senki sem az, akinek mondja magát.
Egy hétvége, ami után nemcsak az aranyszíves medál sorsa pecsételődik meg.

„Elindultam a jövőm felé. Kíváncsi voltam, mit tartogat számomra. Szerelmet, vagy csalódást?”

Szerintem hivatalosan is mindent elolvastam, ami Erica Anthony szívéből, lelkéből született. Nagyon szerettem az első 2 könyvét is az Írónőnek, de most, ahogy befejeztem az Aranyszívet, kimondom, hogy ez lett a kedvencem. Stílusában hasonlított Erica eddig megjelent könyveihez, de mégis annyira más volt. Nagyon köszönöm, hogy megismerhettem Cheryl és Brian történetét. 🙂

A történet röviden:

Cheryl számára két fontos dolog mozgatja a mindennapokat. Túlélni a munkában töltött órákat, és segíteni a családját, mindezt úgy, hogy a férfiakat és az érzelmeket kizárja az életéből. Egy nap azonban nem várt útja lesz az újonnan nyílt állatorvosi rendelőbe, ahol felkavaró látvány fogadja. Az orvos ugyanis az a személy, aki 10 évvel korábban megbabonázta, és rabul ejtette a lelkét. Brian.

Egy szerencsétlen incidensnek köszönhetően kénytelen új munka után nézni. A főnöke pedig nem más, mint Brian. A levegő szinte izzik körülöttük, és az sem segít lehűteni Cheryl háborgó lelkét, hogy Brian, elé áll egy igen érdekes kéréssel. Egy hétvége erejéig játssza el a feleségét. De nemcsak ez a kérés forgatja fel a lány életét, hanem egy húsz évre visszatekintő rejtély is.

Gondolataim:

A könyv egyik főszereplője Brian, az elhivatott, sármos állatorvos, de már most látom, hogy az én kedvencem Adam lesz. 😀 Nem tehetek róla, imádom a rosszfiúkat, és biztos vagyok benne, hogy ő is megszelidíthető ám. 😀

No de mielőtt elmerülnék Adam zárkózott, mégis vad világában (akiről egyébként éppen csak egy pici információt kaptunk), térjünk rá a történetre. Nagyon szerettem olvasni a könyvet, ami nemcsak az események pörgős egymásutániságának köszönhető, hanem Erica írói stílusának is. Folyamatosan fenntartja az olvasó érdeklődését, gördülékenyen halad a történet, és egészen a végéig pattanásig feszülnek az olvasó idegei.

El sem tudom mondani hányszor szerettem volna ráírni valakire, hogy most azonnal mondja meg, hogy milyen titok övezi azt a bizonyos nyakláncot. 🙂 Vagy hányszor szálltam vitába a vállamon üldögélő kisördöggel, aki szinte percenként arra biztatott, hogy nem lesz abból baj, ha beleolvasok a történet végébe. 🙂 De büszkén jelentem, egyiket sem tettem, feszültséggel, és egy nagy adag kíváncsisággal a társaságomban szépen olvastam oldalról oldalra a történetet, amíg ki nem derült a titok. Ami egyébként minden várakozásomat felülmúlta, mert én egy régmúltra visszavezethető, romantikus pillanatot vártam, de sokkal többet kaptam.

A könyv szerkezeti felépítése nagyon tetszett. A főszerelőink egymás iránt érzett nagyon erős, és nagyon intenzív vonzalma szinte kiáltott a lapokról, megkaptuk az erotikus vonalat is, mégsem volt közönséges. Tökéletesen össze lett fűzve a romantikus szállal.

Cherylnek nem volt könnyű élete, saját magát háttérbe szorítja, hogy a családjának segítsen. Ami nagyon szép, és nemes dolog, de valóban kellett mellé Liz, a szókimondó, őszinte barátnő, aki az ikrek szemét is fel tudja nyitni. Cheryl szemében ők még gyámoltalan fiúk, akik segítségre szorulnak. Neki ez a természetes, hogy mindenben a kedvükre akar tenni. Úgy gondolom, hogy valóban nagy szüksége volt a családnak, és Cherylnek is egy olyan barátra, mint Liz, aki képes látni nyitott szemmel. Az ő karaterét nagyon szerettem. Tökéletesen kiegészítették egymást Cheryllel. Olvasás közben néha magamra is ismertem bennük annak ellenére is, hogy két teljesen különböző élethelyzetből származó, eltérő személyiségekkel rendelkeznek.

Brian karaktere nem mindig állt közel a szívemhez. Voltak pillanatok, amikor elé álltam volna, hogy „Beszélj már, kérlek, beszélj!!” Őt valóban nem volt könnyű szóra bírni. De üsse kavics, megbocsájtok neki. 🙂

Összegezve egy nagyon izgalmas, fordulatos történetet kaptam, amit szívből ajánlok az erotikával fűszerezett, romantikus könyvek kedvelőinek.

Kedves Erica, szívből gratulálok a harmadik könyvedhez! Feszültséggel teli, kellemes kikapcsolódás volt, olyan, ami folyamatosan arra készteti az olvasót, hogy csak még egy oldalt, még egy fejezetet elolvasson. A titokzatosság, a kíváncsiság, a romantikus pillanatok, és a várakozás izgalma körbelengi a történetet, ami igazán üdítő, élvezetes olvasmánnyá teszi.

Borító:

Hűen tükrözi a történetet. Titokzatos, rejtélyes, gyönyörű.

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

2022-07-06 by Szavak Erdeje - Itt lehet hozzászólni!

Nicolas Barreau: Cseresznyevirágzás

Szerző: Nicolas Barreau
Cím: Cseresznyevirágzás
Kiadó: Park Könyvkiadó
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 346

Aurélie, a Le Temps des Cerises gyönyörű női séfje és André, a kiadói szerkesztő már egy éve együtt vannak. Közeledik a Valentin-nap – tökéletes időpont a lánykérésre. Mielőtt azonban André „akcióba léphetne”, váratlan dolog történik: Aurélie kis étterme Michelin-csillagot kap. A fiatal szakácsnő úszik a boldogságban. Egészen addig, míg kiderül, hogy tévedésről van szó.A Michelin-csillagot valójában egy azonos nevű vétheuil-i étterem kapta, melynek arrogáns sztárséfje, Jean-Marie Marronnier nem is késlekedik erről telefonon gúnyosan felvilágosítani Aurélie-t. Amikor nem sokkal később személyesen is találkoznak, Aurélie elámul: a riválisa egy jóképű, kék szemű, elbűvölő férfi. André, akit addig elkényeztetett a siker és a nők, életében először tapasztalja meg, mi is az a féltékenység…

„- Mit keres magánál a barátnőm lakáskulcsa? – ordítottam magamból kikelve.
– Hé, hé, hé, csak lassan a testtel, főszerkesztő úr! – Két kezét védekező mozdulattal emelte maga elé. – Nem kell átmennie Rambóba! Nem loptam el, rendben? Amikor együtt voltunk Givernyben, Aurélie a kulcsait…
Ennél tovább nem jutott. Lendületet vettem, és az öklömmel belepancsoltam gyűlölt riválisom arcába.
Marronnier egy pillanatra meglepődött, majd úgy koppant a földön, akár a lehullott gesztenye.
– Ezt a kulcsokért, te rohadék! – kiabáltam, miközben a kezemet dörzsöltem.”

Nicolas Barreau (1980) Párizsban született, a Sorbonne-on tanult romanisztikát és történelmet. Párizsban, a fény városában játszódó, könnyed, romantikus regényeivel világszerte olvasók tömegeit hódította meg. A szerző évekkel ezelőtt A nő mosolya című kötettel lopta be magát a magyar olvasók szívébe, azóta menetrendszerűen minden Valentin-napra érkezik a könyvesboltok polcaira egy-egy Barreau-regény. A Cseresznyevirágzás a kilencedik magyarul olvasható könyve.

„Csak a beteljesületlen szerelmi történetek lehetnek halhatatlanok. Ez mindig is így volt.”

Szerintem már attól híztam egy kilót, ahogy olvastam a könyvet. 😀 Nagyon szeretem a romantikus gasztroregényeket. De ezt úgyis tudjátok. 🙂
Nagyon köszönöm a Park Kiadónak, hogy elküldte nekem a sorozatot.

A történet röviden:

Aurélie továbbra is vezeti az éttermét. Nincs oka panaszra, azonban még őt is meglepi egy hirtelen jött roham, hiszen hetekre előre teltházzal működtek. Egy telefonhívás azonban váratlan meglepetéseket tartogat. Egy napig elmondhatja magáról, hogy egy Michelin – csillagos étterem tulajdonosa. Majd egy újabb telefonhívás romba dönti a hirtelen jött boldogságát. Az a bizonyos csillag ugyanis nem az ő éttermét illeti meg, hanem egy ugyan ezen a néven futó éttermet, egy kis francia falucskában. Ezt a tudtára is adja a másik étterem kevésbé barátságos tulajdonosa.

André nemcsak szerkesztőként sikeres, hanem íróként is egyre nagyobb népszerűségnek örvend. A regényeit azonnal elkapkodják, egymást érik a felolvasások, és egyre nagyobb női rajongótáborral rendelkezik. Úszik a boldogságban, azonban azt a tényt, hogy a kedvese is sikeres, és elismert a munkájában, nem igazán tudja kezelni. Sőt, sokszor egyáltalán nem tudja felnőtthöz méltóan kezelni. Különösen, amikor társául szegődik a zöld szemű szörnyeteg.

Gondolataim:

Az első gondolatom, majd a második és a harmadik is az volt, hogy én úgy megcsapkodnám Andrét, hogy észhez térjen. 🙂 Egy kapcsolatban az egyik legfontosabb kapocs a bizalom. Ha az nincs meg, akkor nincs értelme a kapcsolatnak. Szívem szerint megkérdeztem volna Andrét, hogy egy év alatt ennyire sikerült megismernie a nőt, akit szeret, hogy el tudja képzelni róla, hogy az első, útjába kerülő ember előtt eldobja magát? Komolyan, ezzel a felnőttekhez méltatlan viselkedésével engem borzalmasan feldühített.

De ha ettől a ténytől eltekintünk, akkor nagyon szerettem a történetet. Igazi nyári olvasmány volt, még akkor is, ha nem kifejezetten egy forró nyári napon játszódott. Könnyű volt olvasni, szerettem a párbeszédeket, a leírásokat. Az események a saját kis medrükben csordogáltak, és öröm volt a nap végén belecsöppenni a két séf mindennapjaiba. Dráma, félreértések, humor, romantika, mind-mind a mozgatórugói voltak a történetnek, de egyik sem volt eltúlozva.

Aurélie ebben a részben számomra szimpatikusabb volt, mint az előzőben. Itt mintha érettebben, céltudatosabban viselkedett volna. Tudta hogy mit akar, és tett is azért, hogy elérje a céljait. Nyilván az előző részben is, csak itt kevésbé volt forrófejű.

Ami leginkább tetszett ebben a történetben, hogy nemcsak a rózsaszín, szirupos romantikát mutatta be, hanem egy kapcsolat hullámvölgyeit is. Mert igen, vannak hullámvölgyek egy kapcsolatban, amit tudni kell kezelni, őszintének lenni, megbeszélni a dolgokat, és megbízni a másikban. Andrénak ez sajnos nem mindig sikerült.

Azért a főző tanfolyamról 1-2 receptet szívesen fogadtam volna. 🙂 Ez az egy hiányérzetem volt, de emiatt nem fogok rontani az értékelésen. Viszont egyre inkább kedvem támad elvégezni egy tanfolyamot, még akkor is, ha könnyen elboldogulok a konyhában. 🙂 Majd nyitni egy kis vendéglőt, ahol az asztalokon piros kockás abrosz várja a betérő vendégeket. 🙂 Most komolyan, ki ne szeretne elkölteni egy kellemes ebédet a virágba borult, illatozó cseresznyefák alatt, vagy Párizs egy hangulatos kis utcájában?

(Egyébként a húgom szakács, ezt meg is említettem neki, de nem hajlandó éttermet nyitni. :/ Szomorú vagyok. )

A könnyed romantikus olvasmányok kedvelőinek szívből ajánlom A nő mosolya sorozatot.

Borító:

Annyira imádom Barreau regényeinek a borítóját. Egy gyönyörű színfolt a könyvespolcomon ez a kötet is. Imádom a virágba borult cseresznyefát. 🙂 (Meg úgy egyébként is minden fát, ami virágba borul. 🙂 )

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

2022-07-02 by Szavak Erdeje - Itt lehet hozzászólni!

Dani Atkins: Amíg én a csillagokkal álmodtam

Szerző: Dani Atkins
Cím: Amíg én a csillagokkal álmodtam
Kiadó: Álomgyár
Kiadás éve: 2021
Oldalak száma: 574

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Mi van, ha valaki más élheti meg a te boldogságodat?
Amikor Maddie felébred a kórházi ágyon, nem emlékszik rá, mi történt. A vőlegényét szeretné látni. Abban a hitben van, hogy pár nap múlva lesz az esküvője, és más örömök is várnak rá, de úgy tűnik, minden összekuszálódott, amíg kómában volt.
Maddie számára olyan, mintha csak egy napja esett volna ki, miközben hat év telt el. Hat év, amely mindenki életét gyökeresen megváltoztatta.
A díjnyertes író, Dani Atkins megindító regénye egy szívmelengető történetben mutatja be egy tragikus esemény hatásait két nő nézőpontján keresztül, akik ugyanazt a férfit szeretik.

„Mindenedet odaadnád, mindent megtennél, hogy segíts valakin, akit szeretsz. De tehetetlenül ülni és várni anélkül, hogy tudnánk, meddig… Ez az, ami összetörhet egy embert, ahogyan ma este engem is.”

Biztos vagyok benne, hogy mazohista hajlamaim vannak, mert hiába tudom, hogy Dani Atkins össze fog törni, akkor is két kézzel nyúlok a könyvei után, és alíg várom, hogy elolvassam őket. Nyilván teljesen szétzúzta most is a szívemet, lelkemet. Köszönöm az Álomgyár Kiadónak, hogy elolvashattam a könyvet.

A történet röviden:

A főszereplőnk Meddie, aki egy életvidám fiatal lány. Élete egyik legboldogabb napjára készül, ugyanis napokon belül oltár elé áll. Éppen az esküvői előkészületeket intézi, amikor egy félreértés miatt szörnyű balesetet szenved, aminek következményeként kómába esik. 6 évig él egy olyan világban, ahol csak egymaga van, mígnem egy szép napon kész visszatérni a szeretteihez. De 6 év nagyon hosszú idő, nagyon sok minden megváltozik ennyi idő alatt. De vajon hogy hat ez Meddie-re? Hogy tudja feldolgozni az elvesztett éveket?

Gondolataim:

Vegyes érzéseim vannak ezzel a történettel kapcsolatban. Egyrészt imádtam, mert gyönyörű, de fájdalmas romantikus történetet kap az olvasó, viszont a fő mozgatóeleme az eseményeknek olyan irracionális, hogy aki a valóság talaján él, lehet itt teszi félre a könyvet. Emiatt is nehéz beszélnem erről a könyvről, mert ha elmondanám mi az ami nálam kiverte a biztosítékot, az akkora spoiler lenne, hogy nagyon sokan megutálnának. Azt meg nyilván nem szeretném. 🙂

A könyvet nem most fejeztem be, hanem néhány nappal ezelőtt. Hagytam egy kis időt az ajánló megírása előtt, hogy leülepedjen a történet, megemésszem az eseményeket, és rendezzem a gondolataimat.

Sajnáltam Meddie-t, mert elvesztett 6 évet az életéből. 6 olyan évet, ami alatt emlékeket gyűjthetett volna, megélhette volna az esküvője minden pillanatát, elvesztett 6 Karácsonyt, amit a családjával tölthetett volna, 6 születésnapot, legalább 6 nyaralást a szerelmével, és még sorolhatnám. De ezek majdnem eltörpülnek amellett, hogy mit vesztett még el az évek során.

Nagyon sokkoló lehet úgy felébredni, hogy az emlékeid szerint pár perce még 28 évesen az esküvődet szervezted, de kinyitod a szemed, és már 34 éves vagy. Mi, olvasók, sorról sorra követhetjük nyomon, hogy ezt a tényt Meddie hogy tudja feldolgozni. (Itt szeretném megjegyezni, hogy biztosan jobban csinálta, mint ahogy azt én tettem volna)

Amikor már úgy tűnik, hogy mindenki élete egyenesbe kerül, mindenki megtanul élni a helyzettel, akkor Dani Atkins ismét ledob egy olyan bombát, amin még én is hangosan felhördültem olvasás közben. Sajnáltam a szereplőinket, de akit a leginkább sajnáltam az Ryan. Az élet több, fontos területén kell helytállnia, de amikor ugyan azok a tragédiák ismétlődnek az életében, akkor óriási akaraterő kell ahhoz, hogy felálljon, és csinálja tovább, mert van, aki számít rá. Megértem a döntéseit, de nem minden döntésével értek egyet.

Chloét nem szerettem volna megszeretni. Távol akartam tőle tartani magam, de nem engedte. A személyisége, a könyvek szeretet, az egész lénye olyan erősen fészkelte be magát a bőröm alá, hogy végül engedtem neki. Neki sem lehetett egyszerű a helyzete. Amikor minden rendeződni látszik, akkor az ő élete is fenekestől felfordul.

Ez után a történet után még mindig nem tértem magamhoz. Aki szereti Dani Atkins írásait, azoknak ezt a könyvet is el kell olvasni. Illetve a mazohista társaimnak is szívből ajánlom. Tudtam, hogy darabokra töri a lelkemet, mégis úgy vágytam rá, mint eltévedt ember egy oázisra, a sivatag közepén.

Borító:

Csodaszép. Már mondtam, de újra elismétlem, hogy annyira imádom ezt a stílust, amit az Atkins könyvek borítói képviselnek az Álomgyár Kiadónál. Gyönyörűek a színei, gyönyörű a grafika. Egyszerűen számomra tökéletes.

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

2022-06-18 by Szavak Erdeje - Itt lehet hozzászólni!

Bauer Barbara: A fekete rózsa

Szerző: Bauer Barbara
Cím: A fekete rózsa
Kiadó: Jaffa Kiadó
Kiadás éve: 2021
Oldalak száma: 312

Azt mondják, fekete rózsa nem létezik. Színe csupán fények játéka, árnyalatok keltette látszat. Sommer Anna azonban nap mint nap ott látja a szőlőben, a sorok végébe ültetve. Vajon egyszer megtudja majd, milyen is a színe valójában?

Anna, vagy ahogy a családban hívják, Annus, Etyeken nő fel, ezen a szőlődombok övezte, magyarok, svábok, zsidók lakta településen. Alig tizennégy éves, amikor kitör a második világháború, és nemcsak bevonuló édesapja és két ikerbátyja sorsa miatt kell aggódnia, hanem a nála két évvel idősebb Andrisért is, akihez már nem csupán ártatlan, gyerekes vonzalom fűzi.

Andris felmenői – szíjgyártók és borászok – a török kiűzése után messzi bajor földről érkeztek Etyekre. A faluban azt beszélik, hogy Andris nagyapja, a szőlőhegyen remeteéletet élő Vénember, különleges bort tud készíteni. Olyan bort, amelyben nemcsak az van benne, aki készítette, de az is, aki issza. Talán még a jövendőt is meglátja, aki kortyol belőle. Egyszer Annus is megkóstolta. Lehet, hogy ezért tűnik fel előtte újra meg újra egy fekete márványlap, belevésett nevekkel, köztük azéval, akit mindenkinél jobban szeret?

A háború, az utána következő politikai változások, a kitelepítések a falu és Annus életét is fenekestül felforgatják. Az egyedül maradt lány felköltözik a szőlőhegyre, a Vénemberhez, abban reménykedve, hogy Andris visszatér. Ám szerelme helyett valaki más érkezik, és Annust minden korábbinál nagyobb próbatétel várja. Vajon lesz elég ereje és bátorsága legyőzni a kishitűséget, a reménytelenséget, sőt még a halált is? Megőrizni a szerelmet, megfejteni a fekete rózsa és a Vénember különleges borának a titkát?

„Ha tudod, hogy van miért várni, akkor nincsenek kérdéseid. Akkor a várakozás az életed része lesz, a várakozás egyet jelent vele, mintha ott lenne. De csak ha biztos vagy benne. Ha a zsigereidben érzed.”

Nem tudtam miről szól a történet, nem olvastam el a fülszöveget. Csak a címet. A fekete rózsa. Mindig elmosolyodom rajta, ugyanis nagyon kellemes emlékeket idéz bennem. Nagyon köszönöm a Jaffa Kiadónak, hogy elolvashattam a könyvet.

A történet röviden:

Annus Etyeken él a családjával. Alíg 14 éves, amikor kitör a második világháború. Nemcsak az addigi gondtalan gyermekévektől kell búcsút vennie, hanem a testvéreitől, édesapjától, és a szerelmétől is, akik a fronton teljesítenek szolgálatot.

Telnek az évek, a háború egyre több áldozatot követel. A gyász, a nélkülözés senkit nem kímél, családok szakadnak szét. Csak a hit és a remény marad. Annus is ezekbe kapaszkodik, miközben igyekszik tovább élni az életét a szőlők között, a fekete rózsabokor társaságában. Hisz, bízik, és várja haza a szerelmét.

Gondolataim:

A lelkemet is kisírtam ezen a történeten. Az első 40-50 oldal kellemes nosztalgia érzéssel töltött el. A szüreti bál, a felvonulás a szekéren, a zene. Mind-mind a gyerekkorom kellemes emlékei. Nekem ebben részem volt, és szívből sajnálom, hogy ez mára már kiveszett a köztudatból, és nem őrzik ezt a hagyományt.

Gyönyörűen van bemutatva a falusi élet, a tájak, a népszokások, a mindennapi feladatok, ahogy a falusi emberek a levelek rezdüléséből, az állatok viselkedéséből értettek, meg tudták jósolni az időjárást, érezték a közelgő vihart. És mindig pontosan tudták, hogy milyen termés várható. De engem az érintett meg legjobban, hogy a könyv nemcsak megtörtént események alapján lett megírva, hanem konkrétan olyan személyek visszaemlékezéseit olvashattuk, akik valamilyen formában érintettek voltak az akkori eseményekben. Nagypapám mesélt nekem is, de mivel akkor még kicsi voltam, így túl sok mindent nem, csak éppen 1-2 dolgot. A mai napig emlékszem, pedig már eltelt több, mint két évtized.

Nem mondom, hogy legyen kötelező olvasmány, mert akkor még véletlenül sem venné senki a kezébe a könyvet. De legyen rajta a középiskolák ajánlott olvasmányai között. Mert ez az a könyv, amit mindenkinek el kell olvasnia. Mert ez az a könyv, ami megmutatja, hogy mennyi érték van körülöttünk, amit észre sem veszünk, megszoktuk, és fel sem tűnik, hogy a mindennapjaink része. Mert ez az a könyv, ami tanít, célt ad, ami emlékeket hív elő, ami miatt szeretnél visszautazni az időben, hogy leülj a kis sámlira, és csak még egy kicsit tudj beszélgetni a nagyszülőkkel, dédszülőkkel. Mert ez az a könyv, ami darabokra töri a szívedet, lelkedet, de segít is összeforrasztani a darabokat. Mert ez az a könyv, ami reményt ad.

Ismét csak azt tudom mondani, hogy Bauer Barbara csodálatosan fogalmaz, egyszerűen gyönyörű, ahogy használja a magyar nyelvet. Képtelenség abbahagyni az olvasást. Személy szerint én igyekszem minél több könyvet elolvasni a szerzőtől. Ezt a történetet is szívből ajánlom mindenkinek. A szerelem, a szeretet és a hit ereje ott van mindenkiben, csak ki kell nyújtani a kezünket, hogy elérjük.

Olvassátok, szeressétek!

Borító:

Annyira csodálatos, egyszerűen öröm ránézni, kézbe venni, közelebbről megszemlélni.

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)