Romantikus könyvajánlók kategória bejegyzései

by - Itt lehet hozzászólni!

Nicolas Barreau: A szerelem receptjei

covers_646856.jpg

Szerző: Nicolas Barreau
Cím: A szerelem receptjei
Kiadó: Park Könyvkiadó
Kiadás éve: 2021
Oldalak száma: 160

A nő mosolya című kötet előzménye.

Amikor az ábrándos természetű irodalom szakos diák, Henri Bredin menthetetlenül beleszeret az életvidám Valérie Castelbe, a lány olyan elérhetetlennek tűnik számára, akár a Hold. Bármire képes lenne azért, hogy meghódítsa a tengerkék szemű teremtést, de a dolog reménytelennek tűnik. Ám egy napon a Szajna parti könyvárusok ládáiban keresgélve Henrinak egy ütött-kopott, vérvörös bőrbe kötött könyvecskén akad meg a szeme: a 16. századi kis kötetben egy szerelmi bájital receptje is szerepel. Vajon hat-e?

 

„(…) nem az számít, hány évig él az ember, hanem hogy azalatt mi történik vele.” 

Ez a könyv A nő mosolya előzménykötete, amit a Park Könyvkiadónak köszönhetően volt lehetőségem elolvasni. Ezúton is nagyon köszönöm. Egy rövid történetről van szó, alíg több, mint 70 oldal. A könyv hátralévő részében pedig receptek találhatóak, ami engem szintén megvett kilóra. 🙂 Ha egy gasztroregényben recepteket is megoszt a szerző az olvasóval, az nálam már 5 csillag. 🙂

A történet röviden:

Henri egy szűkszavú, visszahúzódó egyetemista, aki fülig szerelmes lesz az állandóan elkéső, talpraesett, és beszédes Valérie-be. Az érzelmeit sem kürtöli világgá, nem bízik saját magában, nem hisz abban, hogy a lány viszonozza majd az érzéseit. A kapcsolatuk baráti, a hosszú beszélgetések szinte mindennaposak.

Henri kitűnő szakács hírében áll, és a lakótársa unszolására meghívja magához Valérie-t vacsorára. A bátorsága azonban nem a hirtelen megtalált önbizalmának köszönhető, hanem egy kis könyvecskének, ami megszólította egy antikváriumban, és a benne található szerelmi bájitalnak. De vajon a recept csak szemfényvesztés, vagy valóban képes igaz érzelmeket ébreszteni?

Gondolataim:

A történet aranyos volt, szórakoztató, és valódi kínzás a gyomornak. 🙂 Nekem általában este van időm olvasni, de ennél a kötetnél nem volt szerencsés este belekezdeni. 🙂 Olyan éhes voltam már, mire a végére értem, hogy nem győztem valamilyen harapnivaló után kutatni a kamrában. 😀

Minél többet olvasok Nicolas Barreau-tól, annál inkább szeretnék elutazni Franciaországba. Szeretnék betérni egy kis könyvesboltba, és rábukkanni arra a könyvre, ami csak rám vár, ami nekem íródott. Majd betérni egy hangulatos étterembe egy finom ebédre.

Az egyetlen problémám ezzel a történettel csak annyi volt, hogy terjedelmét tekintve nagyon rövid. Szívesen olvastam volna még Henri és Valérie szerelméről, életéről. Mivel A nő mosolyát már olvastam, ezért tudom, hogy hogyan is alakul az ő kapcsolatuk, de na. 😀 A romantikus lelkem még többet szeretett volna. 😀

Nagyon szeretem a szerző írásmódját. Lényegre törően fogalmaz, lendületesen lehet olvasni a történetet, mégis el lehet mélyülni benne. Nagyon aranyos kis romantikus történet volt, aminek – szerintem – kiszámítható a vége, de ez semmit nem vesz el az olvasási élményből. Számomra kellemes kikapcsolódás volt.

A nő mosolya című könyvről írt ajánlómat itt tudjátok elolvasni:
Nicolas Barreau: A nő mosolya – Szavak erdeje (blog.hu)

Én pedig hamarosan el is kezdem a Cseresznyevirágzást. 🙂

Borító:

Hangulatos. Pont, mint a történet. 🙂

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

by - Itt lehet hozzászólni!

Kendall Ryan: Utálom, hogy kívánlak

 

covers_686538.jpgSzerző: Kendall Ryan
Cím: Utálom, hogy kívánlak (Kacér játszmák 3.)
Kiadó: Álomgyár
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 272

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​szabályok azért vannak, hogy megszegjük őket.
Nagy megpróbáltatás elé állított az élet egy imádni való, aprócska kislány személyében, aki az anyja szemét és az én sötét hajamat örökölte. Szeretném hinni, hogy jól boldogulok egyedülálló apaként, de őszinte lehetek? Kínlódom egy kicsit.
Amikor egy gyönyörű fiatal nő költözik a szomszédba, és felajánlja a segítségét, gyorsan megragadom az alkalmat, és felfogadom a lányom dadusának. Jessica fantasztikusan bánik a lányommal. Ráadásul türelmes, kedves és túl csinos is. A dadusok alkalmazásának első szabálya? Ne vidd ágyba a dadust. Feltett szándékom betartani ezt a szabályt. De ahogy telnek-múlnak a napok, kezdek rájönni, hogy milyen sok minden hiányzik az életemből.
Társaság. Románc. Intimitás. Ráébredek ugyan, hogy a szívemben van bőven hely még egy nő számára, de hiába, ez is csak egy újabb kihívás. A pokolian dögös dadus hamarosan elmegy Közép-Amerikába. Nincs értelme arról ábrándozni, hogy Jessica állandó része lehet az életemnek. Minél inkább közeledik az elválás ideje, annál nehezebb kordában tartanom az érzéseimet, mert a szívem egyszerűen nem hallgat rám. Ahogyan a libidóm sem. Tudjátok, hogy mit mondanak a szabályokról…

 

AZ ELŐZŐ RÉSZRE NÉZVE SPOILERT TARTALMAZ!!

Jaj de nagyon vártam már ezt a részt. A második könyvben ledobta a bombát a szerző, az egyik legnagyobb nőcsábász apa lesz. Ráadásul egyedülálló apa. Hogy kíváncsi voltam-e, hogy Connor mindezt hogyan kezeli? Szerintetek? 😀 Nagyon köszönöm az Álomgyár Kiadónak, hogy elküldte nekem a könyvet.

A történet röviden:

Connornak megszületik a kislánya. Sikerül 2 hónap szabadságot kivennie a Kacér játszmákban, hogy minél több időt tudjon a lányával tölteni, ugyanis az anyukával felváltva nevelik. Mivel ennyi szabadság után már nagyon vissza kell mennie dolgozni, ezért dadust keres. Sokáig nem is kell keresnie, ugyanis a szomszédjába költözik Jessa, aki egy pillanat alatt belopja magát mindenki szívébe. A munkát azonban csak néhány hétre tudja elvállalni. Az idő gyorsan telik, Connor pedig azt veszi észre, hogy egy percet sem szeretne elszalasztani, amit Jessa-val tölthet. De ez elég-e ahhoz, hogy a lány feladja a terveit, az álmait, felrúgja az előre aláírt szerződést, és ne utazzon el?

Gondolataim:

Ettől a sorozattól nem kell mélyenszántó gondolatokat várni. Viszont talán pont emiatt, tökéletes kikapcsolódást nyújt. Nem kell gondolkodni rajta, csak egy nehéz nap után kiülsz a teraszra, vagy a kertbe egy kis frissítővel, a könyvvel, és hagyod, hogy kikapcsolja az agyad, és szórakoztasson. Na pontosan ezért szeretem ezt a sorozatot. 

A szereplőket imádom. Külön-külön is, de együtt meg különösen. 🙂 Humorosak, kellőképpen bolondok, szórakoztatóak. Komolyan, egy ilyen társaságra mindenkinek szüksége van.

Connor igyekszik helyt állni mind a munkában, mind a gyereknevelésben. Nekem néha kicsit sok volt az „egyedülálló apa vagyok” kifogás. Jó szó ez egyáltalán, hogy kifogás? Lehet inkább a magyarázkodás szót használom. Ez volt az egyetlen, ami „negatívumként” szemet szúrt. De csak azért, mert ha az anya mondja ezt, akkor az emberek többsége megbotránkozik, hogy hát az a dolga, hogy nevelje a gyereket. Mint ahogy szerintem az apának is. 😀 (Ez magánvélemény volt. 😀)

Mint szülő, aláírom, hogy nagyon nehéz egy újszülöttel. Minden megváltozik, de egy csodálatos, bár piszok nehéz időszak kezdődik ilyenkor. Minden csak szervezés kérdése. 🙂 Végül Connor is belejött, és szuper apának bizonyult.

A könyv kellően humoros, kellően erotikus, egyszerű a nyelvezete, és emiatt nagyon olvastatja magát. Gyorsan lehet vele haladni, folyamatosan fenntartja az olvasó érdeklődését. Amikor 1-1 oldal erejéig lassabban halad a történet, akkor jön valamelyik pasi, és garantált a röhögés. 🙂

Ennél a kötetnél különösen tetszett, hogy a szereplőink nem húzták az időt az érzelmeik kimutatásával. Talán pont emiatt volt egy kicsit másabb, egy picit nyugodtabb számomra ez a rész.

Már nagyon várom Caleb történetét is, remélem azt is meg fogja írni a szerző. Van egy olyan érzésem, hogy az ő történetén is sokat fogok nevetni, már ha figyelembe veszem az elmúlt részekben bemutatott alakítását. 😀

Borító:

Imádom, hogy a sorozat részei ugyan olyan stílust képviselnek a borító terén is. Más a színvilág, de azonos a borító tartalma. Ugyan olyan, de mégis különbözik kicsit. Nagyon jól mutatnak az eddigi részek egymás mellett.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

by - Itt lehet hozzászólni!

Mörk Leonóra: A porcelánlány

covers_484727.jpg

Szerző: Mörk Leonóra
Cím: A porcelánlány
Kiadó: Jaffa
Kiadás éve: 2020
Oldalak száma: 288

Egy ​fotóalbum, egy emlékkönyv és egy biedermeier komód – ennyi jut Lilinek a családi hagyatékból. Az örökség mégis meglepetéssel szolgál: amikor a lány felfedez az interneten egy régi udvarházról készült fotót, rájön, hogy az épület nem véletlenül ismerős neki, a századfordulós emlékkönyvben találkozott vele. De hogy került egy északnémet kastély képe 1914-ben egy miskolci polgárlány emlékkönyvébe?
Lili nyomozni kezd, a megfejtéshez azonban csak akkor jut közelebb, amikor a munkahelyéről egy távoli, keleti-tengeri szigetre küldik. Ott akad rá a vörös téglás udvarházra, és váratlan segítőtársra lel a romos épület új gazdájában. Amikor kinyitják a kastély padlásán talált, első világháborús katonaládát, izgalmas utazásra indulnak a múltba. A régi levelek, rajzok és fotók két fiatal megható és fájdalmas történetét mesélik el, akik száz évvel korábban szerettek egymásba. Az első világháború miatt azonban búcsút kellett mondaniuk egymásnak. Vajon találkoztak-e még valaha?
Lili egyre mélyebbre merül a régmúlt emlékeibe, és közben nemcsak az üknagymamája, hanem a saját élete sorsfordító kérdéseire is választ kell találnia. Meddig élhet úgy, hogy nem vesz tudomást azokról a körülményekről, amelyek megbetegítik? Választhat-e másik utat?

 

„(…) minden új nap valami újnak a kezdete.” 

Ez az első könyvem az Írónőtől, de biztos vagyok benne, hogy nem az utolsó. Nagyon köszönöm a Jaffa Kiadónak, hogy elküldte nekem.

A történet röviden:

Az események két idősíkon játszódnak. 1914-ben, és 2017-ben.

2017-ben Lili gyógymasszőrkén dolgozik. Az új főnök elküldi egy 3 hónapos továbbképzésre Németországba. Lili örül a lehetőségnek, nemcsak a fejlődési lehetőség miatt, hanem szeretne tovább nyomozni az üknagymamája, és egy titokzatos kúria után. Minél mélyebbre ás, annál meglepőbb dolgok derülnek ki a családjáról.

1914-ben kitör az első világháború. Julianna egy tehetős családból származó fiatal lány, aki fülig szerelmes lesz Heinrichbe, az apja német üzletfelének a fiába. Napról napra egyre mélyebbek az érzéseik egymás iránt, de a háború elszakítja őket egymástól. Julikának ott maradnak az emlékek, a rajzok, és a lelke mélyéig hatoló szeretet. Lehet, hogy végül mégsem marad egyedül?

Gondolataim:

A fülszöveg alapján egy teljesen más történetre számítottam. Már Lili stílusa is meglepett a könyv elején. A szarkasztikus megjegyzések.. komolyan, szinte magamra ismertem. 🙂 Nagyon jól szórakoztam rajta. 🙂 

Kifejezetten tetszett a két idősíkon játszódó történet. Szívesen kalandoztam a múltban és a jelenben is. Lilivel nyomoztam, szinte már láttam magamat a padláson a dobozban keresgélve, fényképalbumot nézegetve. Több közös vonást fedeztem fel kettőnkben. Stresszhelyzetben én is képes vagyok ugyan olyan tüneteket produkálni, mint Lili. Hogy ez hipochondria, vagy sem, nem tudom.

Nagyon szerettem a helyszíneket, a leírást, szívesen barangoltam a tengerparton is, és töltöttem el az időt Julikáék társaságában. A főszereplőket kedveltem. Nem voltak tökéletesek, voltak hibáik, de pont ettől voltak hétköznapiak, és emberiek. Senki nem volt tökéletesre színezve, mint ahogy a való életben sem tökéletes senki. A mindennapi problémák is megjelennek a történet során.
Mennyire igaz, hogy a lélek megbetegíti a testet. Lili munkája stresszes, a stressz pedig egészségügyi problémákat okoz. Pontosan, mint bármelyik ember esetében. 

A könyv nyelvezete egyszerű, érthető, könnyen olvasható, emiatt gyorsan lehet vele haladni. Gyorsan bele lehet lendülni az olvasásba, a történet lendülete visz magával, és egyszer csak azzal szembesülsz, hogy vége, de még nem volt elég, olvasnád tovább.

Ezt az egy dolgot sajnálom csak, hogy olyan gyorsan vége lett a történetnek. Maradtak bennem kérdések a kötet végén. Szívesen olvastam volna még Liliről, az életéről, a munkájáról, a családjáról, a régmúlt időkről, a szokásokról. Szóval úgy mindenről. 🙂

A könnyed stílusban íródott, romantikus regények kedvelőinek szeretettel ajánlom ezt a kötetet. Fogok még olvasni Mörk Leonórától. A porcelánlánnyal a legjobbkor találkoztunk.

Borító:

Csodaszép! Emiatt keltette fel az érdeklődésemet a könyv. A színek, a virágok, egyszerűen imádom. 🙂

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

by - Itt lehet hozzászólni!

Tormási Vyktória: Szerethetetlen

covers_632763.jpg

Szerző: Tormási Vyktória
Cím: Szerethetetlen
Kiadó: NewLine
Kiadás éve: 2020
Oldalak száma: 180

Zé maga a megtestesült rosszfiú. Cigaretta, alkohol, drogok, nők és illegális motorversenyek teszik ki az élete nagy részét. De vajon rejtőzik még több is e mögött a zord álarc mögött? Meg tudunk érteni valakit, aki az egész világ ellen harcol? Képesek vagyunk akkor is erősnek maradni, ha a világ összeomlik körülöttünk?
Lénát a sors sodorja Zé mellé, és olyan döntéseket kell meghoznia, amire soha nem számított. Zé az, aki felforgatja a hatalmas, írói álmokkal rendelkező, bölcsész diplomás lány életét. De mit akar ő igazán?
Felülmúlja a szerelem az élet törvényeit? Vajon elegendő szeretni valakit ahhoz, hogy jobb emberek legyünk? A sors mindig kegyes hozzánk?

 

„Alattomos jószág a múlt. Változtatni nem tudunk rajta, mégis facsarja a szívünket a jelenben.” 

Keresem a szavakat. Ez a történet annyira hétköznapi, és pont ezért annyira szívet tépő, hogy nehéz most megszólalni. Nagyon köszönöm Vyki, hogy elküldted nekem az első könyvedet is. A lelkem legmélyéig hatolt.

A történet röviden:

Zé lelkét egy mély trauma szorongatja. Az alkohol, az illegális motorversenyek, a cigi és a depresszió a legjobb barátai. Egy éjszakán a sors elé sodorja Lénát, a szende újságírót. Léna főnöke ultimátumot ad a lánynak. Vagy 2 héten belül cikket ír az illegális motorversenyekről, vagy ki van rúgva. Mivel a lány nem egy „feladom” típus, ezért mindent megtesz annak érdekében, hogy meg tudja írni a cikket. Egy valamivel nem számol csak. Mégpedig azzal, hogy a rosszfiú, a lelke mélyén nem is olyan rossz, mint ahogy azt láttatni akarja.

Gondolataim:

Amikor elolvastam a fülszöveget, akkor arra gondoltam, hogy egy romantikus történet lesz, amit este, vidáman olvasok bekuckózva, és közben szállnak előttem a rózsaszín felhők. Mert mégiscsak egy rosszfiú a főszereplő, nekem meg ők a gyengéim. Nos, ahogy elkezdtem olvasni, akkor már sejtettem, hogy ez nem egy vidám történet, és én sem nevetni, hanem zokogni fogok  a végén. Így is lett.

Ebben a rövidke könyvben, a szereplőink életében annyi szenvedés, annyi fájdalom van, amit képtelenség könnyek nélkül elolvasni. Együtt éreztem, és szenvedtem Zé-vel, szenvedtem Lénával, a torkomban gombóc, a könnyeim megállás nélkül törnek a külvilágra. Ilyen fiatalon hogy lehet feldolgozni ennyi veszteséget, együtt élni a bizonytalan holnappal? Fel nem foghatom.

A könyv hangulata komor, a történet szívfacsaró. Egy érzelmi hullámvasút. Zé egy megtört srác, a maga elutasító, reményvesztett stílusával belopta magát a szívembe már az első néhány mondat után. Szinte már késztetést éreztem, hogy megöleljem, vagy mondjak neki néhány biztató szót. Aminek szinte semmi hasznát nem vette volna az ő helyzetében.

Léna egy visszafogott jókislány, de amikor kell, meghozza azt a döntést, amit én is meghoztam volna az ő helyében. Emiatt nagyon becsülőm őt. Ha kell, akkor rámenős, ha kell, akkor zsarol, de egy csupaszív lány, aki szeretné bebizonyítani Zé-nek, hogy igenis, őt lehet szeretni, mert bár a lelke összetört, a szíve nemes.

A romantikus történet mellett helyet kapnak komoly témák is. A gyász feldolgozás, a káros szenvedélyek. Az embereknek az egyik leghőbb vágya, hogy tartozzanak valahova. Legyen egy család (igazi, vagy „fogadott” ), akihez oda lehet menni, amikor már minden elveszni látszik.

Kedves olvasó! Ha valamit fontos ismételgetni, akkor az a következő: Senkit ne ítéljünk el, mert nem ismerjük a viselkedésének az okát. Senki sem szerethetetlen.

Vykinek pedig méltó helye van a kedvenc szerzőim listáján. Én pedig sok-sok oldalt teleírtam azokkal a gondolatokkal, amelyeket viszek magammal, amelyekre emlékezni akarok, és amelyek kelleni fognak ahhoz, hogy visszatereljenek a helyes útra. 

Borító:

Jelen esetben is igaz, hogy egy kép többet mond ezer szónál. Tőlem egyedül a cím betűtípusa áll kicsit távol.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

by - Itt lehet hozzászólni!

Hugyec Anikó – Túl hosszú út

 

covers_732100.jpg

Szerző: Hugyec Anikó
Cím: Túl hosszú út
Kiadó: NewLine
Kiadás éve: 2022
Műfaj: regény – romantikus
Oldalak száma: 382

Talán ​épp ideje, hogy egy újabb lépést tegyek a boldogság irányába.”

Juli új esélyt kap az élettől, hogy múltbéli veszteségének súlya alól felszabaduljon. Reménykeltő és egyben ijesztő a gondolat, hogy egy másik férfi oldalán megtalálhatja még a boldogságot. A múlt démonjaival azonban továbbra sem tud megküzdeni. Nehéz feladat elfogadni a megváltoztathatatlant és beengedni a boldogságot úgy, hogy már megtapasztalta, milyen törékeny is az élet. Nem könnyű döntés a barátságot szerelemre, a barátot társra cserélni, hiszen a szíve épsége a tét…
Vajon győzhet a jövő a visszatartó erő felett? Létezik kiút a múlt fogságából?
Arnold egy félresikerült kapcsolat után egyedül, mégis példaértékűen neveli a fiát, mígnem életébe váratlanul bekopogtat a szerelem. Úgy érzi, kész meghódítani a nőt, aki megsebzett szívén egy életre szóló heget visel, és képes elfogadni, hogy egy másik férfi emlékével kell osztoznia.
De vajon elég erős és kitartó a szerelme, hogy ledöntse a lelkiismeret sziklaszilárd falait?
Mennyire lesz hosszú és rögös az út a boldogság felé?

A Túl hosszú út lapjain két sérült ember lassú, óvatos egymásra találása elevenedik meg. Vajon le tudják győzni az élet rájuk leselkedő veszélyeit? Mennyi fájdalmat képes elviselni az emberi lélek? Mennyi el nem sírt könny lakozik egy összetört szívben?
Ezekre a kérdésekre ad választ a regény, mely méltó folytatása és lezárása elődjének, a nagysikerű Túl kevés időnek.

 

„…csupán egy icipici, aprócska sarokra vágytam a szívében. Talán idővel csinál nekem benne helyet.”

El sem tudom mondani, milyen megtisztelő számomra, hogy megjelenés előtt olvashattam ezt a kötetet. Aki nyomon követi az oldalamat és a bejegyzéseket, az tudja, hogy az első részt mennyire imádtam, mennyi érzelmet megéltem az olvasása közben. Nem volt ez most sem másként. Ha nem kellett volna letennem, hogy a szívem apróra tört darabjait összeszedjem a földről, akkor egy nap alatt elolvastam volna. De hiába szedtem össze magam újra és újra, amikor az utolsó mondathoz értem, és becsuktam az olvasót, zokogott a szívem a gyerekszobában. 

A történet röviden:

Juli története folytatódik. Márk elvesztése továbbra is fájdalmas a számára, azonban Arnold személyében újra bekopogtat a szerelem az ajtaján. Azonban mégsem felhőtlen a boldogsága, mert ismét megtapasztalja a gyász gyötrő érzését. Mindezek mellett kétségei vannak, hogy „joga van-e” újra megnyitni a szívét a boldogság előtt? 

Gondolataim:

Anikó viszonylag kevés szereplőt szólaltat meg a regényeiben, ezért nagyon családias az egész történet. Lélekben ott tudunk lenni Juliékkal, tudunk azonosulni minden rezdülésükkel, érezzük a boldogságukat, és a szívüket mardosó szomorúságot is.

Az olvasás során ugyan az a gondolat újra és újra társamul szegődött. Egy darabokban lévő szív mennyi szenvedést tud még elviselni? Egy lélek mennyi bánatot tud még magába zárni anélkül, hogy feladná? Juli a legerősebb női karakter, akit az eddigi olvasmányaim során megismerhettem. Sorra veszíti el a szeretteit, megtörve bár, de mégis feláll. Erőt merít a csodálatos gyermekeiből, és a barátaiból. Ők, mint egy erőd falai, szilárdan állnak Juli mellett, és támogatják minden élethelyzetben.  

Egy szívet tépő történet igaz barátságról, szeretetről, szerelemről, és reményről, mert hiába túl hosszú az út, a remény soha nem múlhat el, hogy egyszer egymásra találhat két sérült, összetört szív.

Az egész történet nagyon olvasmányos volt, és ahogy az első résznél, itt is egy érzelemvasúton ültem olvasás közben. Egyik oldalon még Rián röhögtem, a másik oldalon pedig már a könnyeimet morzsoltam el remegő kezeimmel. Örömmel olvastam a hétköznapi dolgokat is, például amikor egy szülő táborba küldi a gyerekét. Ez is bizonyítja, hogy a szereplők is mennyire hétköznapiak, Juliék akár a szomszédaink is lehetnének. 🙂 

Amit külön ki szeretnék emelni, azok a kamaszoknak a személyisége. Tisztelettudóak, vannak céljaik, és mindent megtesznek azért, hogy elérjék azokat. (Annak pedig különösen örülök, hogy nem használnak tini szlenget.)

Talán nem meglepő, hogy a szereplőket egytől egyig nagyon szerettem.

Juli kitartása példaértékű mindenki számára.
Ria őröltsége, és önzetlensége újra eszembe juttatta, hogy egy ilyen barátra mindenkinek szüksége van.
Arnold gyengédsége, és tiszta szíve.. Mit is mondhatnék, teljesen elvarázsolt.

Anikó, nagyon köszönöm Neked, hogy a részese lehettem Juli életének. Sokat tanultam a könyv olvasása közben. Ezeket az ismereteket viszem magammal. 
Ahogy írom ezeket a sorokat, azon gondolkodom, hogy 1-1 motívum mennyire hatással tud lenni az emberre. Biztos vagyok benne, hogy amint kinyílik a kis kertemben az első tulipán, arról Márk fog eszembe jutni. Ha elmegyünk a Balatonra, az első hattyúról pedig Arnold. 🙂  

Borító:

Gyönyörű. Ashley keze munkáját dicséri ez a fantasztikus borító is. Én imádom, nemcsak a történethez illik, hanem az első kötethez is.

 

A bejegyzéseket általában azzal zárom, hogy a könyv elolvasását kinek ajánlom. Nos, én ezt a történetet (és természetesen a Túl kevés időt is) Mindenkinek tiszta szívből tudom ajánlani!
Férfiaknak, hogy lássák, egy szerető szívű nő nem vágyik drágaköves ékszerekre, lelke legmélyéről is tud örülni egy csokihattyúnak is.
Azoknak az olvasóknak, akiknek a szíve gyászol, mert Juliból erőt tudnak meríteni.
Barátnőknek, hogy tudjanak annyira őrültek lenni, és annyira élvezni az életüket, mint Ria.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

by - Itt lehet hozzászólni!

Bauer Barbara: A szív szabadságharcosai

 

covers_729077.jpg

Szerző: Bauer Barbara
Cím: A szív szabadságharcosai
Kiadó: Jaffa
Kiadás éve: 2022
Műfaj: regény – történelmi romantikus
Oldalak száma: 382

Lili ​és Bálint története az 1848-as szabadságharc idején játszódik. De játszódhatna száz évvel korábban, vagy akár ma is. Mit érnek az érzéseink, ha nem éljük meg őket, a gondolataink, ha nem hallgatunk rájuk? Mit ér a szabadságunk, ha a lelkünkben rabok vagyunk?
Ahogy 1848 tavaszán szerte Európában a hangjukat hallatják a szabadságharcosok, úgy érti meg Lili is elfojtott vágyait.

„Bele akartam bújni egy szárnyait bontogató fiatal lány bőrébe. Érezni akartam, ahogyan felismeri, mit is jelent az igazi szabadság. Ott akartam lenni, amikor először megdobban a szíve, felpezsdül a vére, szóra nyílik a lelke. Ehhez nem is találhattam volna alkalmasabb színteret, mint a szabadságharcot, és benne egy forradalmárt, aki talán sokkal többet jelent a lány életében, mint önmagában a szerelem.
Imádtam írni, Lilivel együtt átélni a fiatalságot, szabadságot, kibontakozó szerelmet!”
Bauer Barbara

 

 „Most még kusza amit magad előtt látsz, de idővel rátalálsz az irányra, amit neked jelöltek ki. Csak légy türelmes és figyelj.”

Ez volt az első könyvem Bauer Barbarától. Még hónapokkal ezelőtt figyeltem fel a nevére, amikor V. Tóth Katalin egyik videójában elismerő szavakkal méltatta az Írónőt. Úgy gondoltam az első könyvem tőle legyen egy friss megjelenés, és a Jaffa Kiadó lehetőséget biztosított arra, hogy elolvassam, és ezáltal a kedvenc szerzőim között tudhassam az Írónőt. Nagyon köszönöm ezúton is.

A történet röviden:

Az események az 1848-as szabadságharc idején játszódnak. A főszereplőink a Szomolay család tagjai. A család legkisebb lányát, az örökké lázadó Lilit Pozsonyba küldik, hátha ott sikerül megkomolyodnia. A nővére esküvőjére azonban visszatér a családi birtokra. A nővére férje, Bálint aktívan részt vesz az 1848-as szabadságharc eseményeimben. Lilit teljesen megbabonázza a sógora, minden alkalmat megragad, hogy az országot érintő politikai vitát folytathasson vele. A mélyről jövő, váratlan érzelmek azonban olyan elsöprő erővel törnek rá, amire nem készült fel. 

Gondoltaim:

Ha így tanítanák a történelmet, ahogy azt Bauer Barbara megírta, biztos vagyok benne, hogy kivétel nélkül mindenki örömmel menne be történelem órára. Gyönyörűen, választékos szóhasználattal, érzelem gazdag kifejezésekkel tárja az olvasó elé az 1848-as eseményeket, a forradalom és szabadságharc fontos lépéseit, mindemellett egy csodálatos szerelmi történet is kibontakozik a lapokon. Gyönyörűen használja a magyar nyelvet az Írónő.

Lili nem mindennapi lány, öntörvényű, lázadó. Szabadságra vágyik, hasznosnak szeretné érezni magát. A lelke mélyén úgy érzi, hogy többre hivatott, mint hogy otthon üljön, kötögessen, és gyereket neveljen. Szeretne tenni a hazáért, és saját magáért. Emiatt szembe megy a kor elvárásaival, nem foglalkoztatják a kérők. Mivel a családtagjainak szöges ellentéte, kínozza belülről a kétség, hogy vajon biztos, hogy ehhez a családhoz tartozik-e? Kíváncsisága sokszor erősebb, mint a józan ész, és nyomozásaival felkavarja az állóvizet.

Nagyon tetszett, ahogy sorról sorra megelevenedik a történelem, tényszerű, mégis kifinomult leírásokkal, párbeszédekkel követjük nyomon az eseményeket, és a szereplőink életét. A bizonytalanság, a feszültség, a gyász szinte már tapintható.

De mindezek mellett egy beteljesületlen szerelem okozta fájdalom is feltűnik a sorok között. Lili ugyanis egy olyan férfinek adja a szívét, akivel tudvalevő, hogy soha nem lehetnek egymáséi. A férfi nős, családos, és történetesen a sógora, Bálint.

Bauer Barbara legújabb könyve hűen tükrözi a kor elvárásait a nőkkel szemben, szórakoztatóan írja le a cívódásokat, szenvedéllyel a szabadságharcot. Csak ajánlani tudom mindenkinek. Nekem nemcsak a könyv lett kedvencem, de a szerző is közel került a szívemhez. Bauer Barbarának egy újabb rajongója lett. Az összes könyvét szeretném a polcomon tudni.

Borító:

Amikor először ránéztem a borítóra, akkor kicsit megijedtem. Gimi óta görcsbe ugrik a gyomrom a történelemtől, de alíg olvastam el néhány oldalt, már csodáltam a borítót, faltam a sorokat. A színvilága, a hangulata magával ragadó. Minél többször nézek rá, annál szebbnek, és kifejezőbbnek látom. Szívből gratulálok a grafikusnak, tökéletes munkát végzett.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

by - Itt lehet hozzászólni!

Nicolas Barreau: A nő mosolya

 

covers_478597.jpgSzerző: Nicolas Barreau
Cím: A nő mosolya
Kiadó: Park Könyvkiadó
Kiadás éve: 2017.
Műfaj: regény – romantikus
Oldalak száma: 286.

Véletlenek pedig nincsenek! – vallja Aurélie Bredin, aki édesapja halála után átveszi egy kis párizsi étterem irányítását. Azon a végzetes novemberi napon, amikor olyan boldogtalannak érzi magát, mint még soha, a Szent Lajos-sziget kis könyvesboltjában különös könyvre bukkan: A nő mosolya című regény egyik helyszíne nem más, mint az ő vendéglője, a főhősnő pedig mintha…
Nem, ilyen nincs! Aurélie elhatározza, hogy utánajár a rejtélynek: meg kell ismerkednie a regény írójával. Csakhogy próbálkozásai sorra kudarcot vallanak, mígnem egy szép napon az író levele a postaládájába pottyan. Találkozásuk azonban egészen másképp alakul, mint ahogy elképzelte…

 

„Az ember néha azért indul el, hogy valahová megérkezzen. Néha viszont csak elindul, hogy menjen és menjen, amíg a köd kitisztul, a kétségbeesés elcsitul, vagy a csírázó gondolatot sikerül végiggondolni.”

A Park Kiadónak köszönhetően lehetőségem van számomra új szerzőktől olvasni. Az egyik író, akinek a könyveivel gyakran találkozom Nicolas Barreau. Nagyon köszönöm, hogy elolvashatta A nő mosolya című könyvet.

A történet röviden:

Aurélie a saját kis éttermét vezeti, és ahogy ő fogalmazott, a főzés az ő „asztala” nem az olvasás. A sors azonban úgy hozza, hogy egy novemberi napon, amikor a lelke és a szíve darabokban van, betéved (pontosabban bemenekül) egy könyvesboltba, ahol mondhatni megszólítja A nő mosolya című könyv. Első ránézésre egy romantikus regénynek tűnik, azonban amikor felfedezi, hogy a saját éttermében játszódik a történet, nem tud ellenállni a kíváncsiságának, és elolvassa a könyvet. Ezzel megnyugszik a lelke, viszont fenekestől felfordul az élete. Egy dologban biztos, hogy neki találkoznia kell a könyv szerzőjével. Ami közel sem tűnik olyan egyszerű dolognak, ezért a szerkesztőn keresztül próbál kapcsolatot teremteni az íróval. Az események viszont nem teljesen úgy alakulnak, ahogy Aurélie reméli.

Gondolataim:

A könyv elején kicsit nehezen rázódtam bele az olvasásba, a francia nevek, kifejezések kicsit megakasztottak, de amint ezen túllendültem, akkor már el tudtam mélyedni a történetben. Kellemes kikapcsolódás volt, hangulatos olvasnivaló egy hosszú nap után. 

Soha nem voltam még Franciaországban, ezért nem tudom jellemezni a francia emberek temperamentumát, stílusát, viszont engem nagyon emlékeztetett az olaszokra. Őket pedig imádom. 🙂 A történetnek köszönhetően viszont oda tudtam képzelni magam Párizsba, egy hangulatos kis kávézó teraszára, egy finom kávéval, és egy frissen sült croissant-al. 

Ahogy olvastam a könyvet, mintha egy filmet néztem volna. Az események folyamatosan fenntartották az érdeklődésemet, nem volt olyan oldal, vagy fejezet, ahol unatkoztam volna, mert mindig történt valami, ami vagy kíváncsivá tett, vagy ledöbbentett. Bennem volt a „na ebből mi fog kisülni” érzés. Én pedig szeretem ezeket az érzéseket olvasás közben átélni. 🙂

A főszereplőink erős jellemek, egyiket sem kell félteni, hogy át tudják-e lépni az akadályokat. Aurélie pedig nem ismer lehetetlent. Amit a fejébe vesz, azért tűzön-vízen át küzd. 

Ami pedig feltette a koronát a történetre, azok a könyv végén található receptek. Egyszerűen imádom az olyan könyveket, ahol nemcsak megemlítenek egy-egy ételt, hanem a receptnek köszönhetően lehetővé is teszi, hogy az olvasó elkészítse. Én is így fogok tenni, mielőtt újraolvasom a könyvet. Érezni az ízeket, amelyek megelevenednek a lapokon. Van ennél jobb?

Aki egy kellemes kikapcsolódásra vágyik, annak szívből ajánlom ezt a kötetet. Igazi üde olvasmány. Egyébként van film is belőle, én már alíg várom, hogy megnézzem. 🙂

Borító:

A borító volt az egyik, ami miatt el szerettem volna olvasni ezt a kötetet. Megvan a hangulata, szinte már ígéretet tesz néhány békés órára, amit elmélyülten tud olvasással tölteni, aki a kezébe veszi a könyvet. 

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

by - Itt lehet hozzászólni!

Dani Atkins: Amikor kiolvad a szív

 

covers_708673.jpgSzerző: Dani Atkins
Cím: Amikor kiolvad a szív
Kiadó: Álomgyár
Kiadás éve: 2022
Műfaj: regény – romantikus
Oldalak száma: 439
 

Sophie Winters szinte burokban él, a külvilágtól önszántából elvonulva. Fordítóként dolgozik otthon a kis lakásában, egyedülálló, harmincegy éves. Nem ilyen életről ábrándozott, ez igaz, de rég nem hisz már a boldogságban. Egészen pontosan tizenöt éves kora óta, amikor tragédia sújtotta a családját. Azóta fél elköteleződni, és irtózik a kockázatvállalástól, úgyhogy inkább mindenkitől három lépés távolságot tart. Tudja, hogy ez nincs rendjén, de attól még, hogy tudja, nem áll készen megoldást keresni.

Egy este a lakása alatti emeleten nagy tűz üt ki. Sophie az épületben reked, de szerencsére a véletlenül arra járó Ben megmenti. Vajon mi lesz a következménye ennek az egész életére kiható eseménynek?

A nemzetközi bestsellerszerző, Dani Atkins egy újabb nagyszerű regényben kutatja az emberi lelket próbára tevő traumákat, és megvilágítja, hogy ha hosszú idő után valaki újra kinyitja a szíve ajtaját, megéri rajta beengedni a világot

 

„Egy idegentől egy kedves gesztus néha szinte megszorongatja az ember szívét.” 

Dani Atkins neve egyet lennel egy 5 csillagos olvasási élménnyel, szívszorító történettel, és nagyon sok elhullajtott könnycseppel. Nagyon szépen köszönöm az Álomgyár Kiadónak, hogy elolvashattam ezt a kötetet is.

A történet röviden:

Sophie 31 éves, a macskájával él. Fél az elköteleződéstől, mert nem szeretne ismét csalódni. Egyik este az alsó szomszéd lakásában tűz üt ki, és Sophie-nak az utolsó pillanatban sikerül kimenekülnie a lakásból, hála az éppen arra járó Bennek. A lánynak mindene odalett, a lakása lakhatatlan, mindene elégett, a macskája eltűnt. A helyzete kilátástalan, nincs hol laknia. A segítség viszont olyan helyről érkezik, ahonnan a legkevésbé sem várná. Már csak az a kérdés, hogy fejest ugrik-e az ismeretlenbe, és képesnek érzi-e magát arra, hogy közel engedjen magához valaki, sőt, a bizalmában fogadja?  

Gondolataim:

A könyv egy tűzesettel kezdődik. Na nekem már itt összeugrott a gyomrom. Átéltem újra, amikor a füst elöltötte a házat, és csak perceim voltak, hogy a néhány hónapos kisfiamat felöltöztessem, és kivigyem a házból, amíg megérkeznek a tűzoltók. Sophie-val ellentétben nekünk szerencsénk volt, mert egy alapos szellőztetéssel megúsztuk, és visszamehettünk a házba. Viszont teljes mértékben együtt tudok vele érezni, borzalmas érzés, amikor szó szerint menekülni kell az otthonodból, ami a biztonságot jelentené az ember számára.

A könyv olvasása során végig görcsben volt a gyomrom, éreztem, hogy valami történni fog. Hogy mi, azt nem tudtam, csak azt, hogy ez a könyv engem nagyon össze fog törni. Amikor a végén fény derül egy nagy titokra, akkor mondhatni fellélegeztem, megnyugodott a lelkem, bár fájt a szívem a főszereplőinkért. Majd jött Atkins, és azon a bizonyos tőrön még forgatott vagy kettőt. Az utolsó néhány oldalt kétszer olvastam el, mert biztos voltam benne, hogy valamit rosszul értelmeztem. De nem. Kitört belőlem a zokogás. Annyira éreztem már a kötet legelején, hogy darabokra hullik a lelkem, de erre a befejezésre nem számítottam.

A történet szereplőit nagyon megkedveltem, mindegyik külön egyéniség. Egyes jeleneteken jókat tudtam mosolyogni. Amit Ben tett, és képviselt, az nagyon az megdobogtatta a szívemet. Önzetlen, szerethető, , romantikus. Szóval tökéletes. 🙂

Nagyon tetszettek a történetben a Sophie mellette álló „hangok”. A támaszai voltak, hol segítették, hol pedig kapott egy alapos fejmosást. Ahogy haladtunk előre a történetben, úgy követhettük figyelemmel a lány jellemfejlődését. Pontosan úgy nyitott a külvilág felé, mint ahogy egy virág kinyílik egy késő tavaszi eső után. Képes volt teljes valójában pompázni. De ehhez kellett egy olyan kéz, amelyik visszavezeti arra az útra, amit járnia kell.

Szerintem senkit nem fogok meglepni, ha azt mondom, hogy a kedvencem az egész történetben Ben volt. Minden titkával együtt az idei évem egyik legszerethetőbb karaktere. Ő is hordja a saját keresztjét, de képes arra, hogy elérje az olvasónál, hogy bízzon magában, ne féljen az ismeretlentől, és éljen meg minden pillanatot. Az egyik legnagyobb tanító, szinte már példakép lett számomra.

Hosszú oldalakon keresztül tudnék még írni a könyvről, de már csak annyit mondanék, hogy olvassátok el! Majd bízzatok magatokban, ugorjatok fejest az ismeretlenbe, és pipáljátok ki a bakancslistán szereplő terveket. 

Borító:

A megjelenő Dani Atkins könyvek borítói ugyanabban a stílusban készülnek, és nekem pont ez az ami tetszik. A színek, a kontrasztok nagyon erősek, és pont ez az, ami hűen tükrözi a történetet is. Mert mindegyik ugyan ilyen intenzív.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

by - Itt lehet hozzászólni!

Stella Albright – Miután elmentél (Búcsúszimfónia-duett 1.)

 

covers_712259.jpg

Szerző: Stella Albright
Cím: Miután elmentél (Búszúszimfónia-duett 1.)
Kiadó: Álomgyár
Kiadás éve: 2022.
Műfaj: regény – romantikus
Oldalak száma: 336.

 

Egy ​szerelem megváltoztathatja az életed
Harmony képtelen elengedni a múltat. Kislányként mindene megvolt: jó fej, menő szülők, akik rajongásig szerették. Azt hitte, ő a legszerencsésebb gyerek a világon, mígnem egy hideg, téli reggelen mindent örökre elveszített.
Édesanyja meghalt, és imádott rockzenész édesapja is magára hagyta. Tíz éve csak sodródik. Fél újból szeretni, ezért senkit sem enged közel magához. Egyedül a zenében talál vigaszt, és úgy tűnik, különleges tehetsége szélesre tárhatja előtte a világ kapuit. Azonban a találkozás a távolságtartó, vonzó brit sportolóval, Hayden Pryce-szal megváltoztat benne mindent. Örökre.
Vajon a szerelem begyógyíthatja két megtört lélek sebeit? Képesek lesznek megtanítani egymást újra szeretni? És még nem is tudják, hogy egy különös ismerős visszatérte a múltból mindkettőjük világát fenekestől felforgatja majd.
Stella Albright Búcsúszimfónia-duettjének első része szívszorító, nagy hatású, felejthetetlen romantikus debütregény a lélek mélységeiről, a halhatatlan szeretet hatalmáról, a hit erejéről és a zene különleges hatásáról.

 

„Tudod, a testünk mulandó, de a zene halhatatlan.” 

Ez a kötet nem olyan régen jelent meg, de én már akkor felfigyeltem rá, amikor még csak előjegyezhető volt. A borító, a cím, mind mind megszólítottak. A fülszöveget el sem olvastam, mert legbelül éreztem, hogy ez az én könyvem lesz. És milyen igazam lett. Köszönöm az Álomgyár Kiadónak, hogy elolvashattam.

A történet röviden:

Harmony 10 évvel ezelőtt elvesztette az édesanyját egy autóbalesetben. Majd az apja is kilép az életéből.  A nagyszüleinél él, egyetlen társa a hegedűje, egyetlen vigasza a zene. De egy napon, amikor Hayden belép az osztályterem ajtaján, akkor Harmony élete gyökeresen megváltozik. Ismét képesnek érzi a szívét arra, hogy szeressen, a lelkét, hogy higgyen, és bízzon. De vajon leengedi-e a maga köré húzott falakat, és fejest ugrik a szerelembe? Hayden méltó lesz a lány szerelmére? 

Gondolataim:

Az első meglepetés akkor ért, amikor rájöttem, hogy magyar szerző írta a könyvet. Ráadásul egy nagyon fiatal, és nagyon tehetséges szerző, akinek ez a kötet az első megjelent regénye. Amint a könyv utolsó mondatát is elolvastam, már tettem is fel a folytatást a kívánságlistámra. 

Ha röviden szeretném összefoglalni, hogy mi jut először eszembe, amikor a könyvre nézek, akkor azt mondanám, hogy valóban egy csoda. Kívül-belül gyönyörű. Egy szívfacsaró történet, ami minden sorával apró darabokra töri az olvasó lelkét. Gyönyörűen felépített történet, Stella csodálatosan bánik a szavakkal. A könyvben megfogalmazott gondolatok pedig nem egyszer könnyeket csaltak a szemembe.

A fejezetek nem egyszerűen számokkal vannak elkülönítve, hanem hangjegy illusztrációkkal, és hangnemekkel. Soha ilyennel még nem találkoztam eddig, viszont ez annyira egyedi, és olyan hűen tükrözi a történet menetét, hogy egyszerűen imádtam. Különleges, és csodaszép. Pont, mint a történet.

Viszont be kell vallanom, hogy bár a könyv elején odáig voltam Hayden-ért, amikor becsuktam a könyvet, már csalódott voltam, és haragudtam. Úgy gondolom, hogy mindenki a saját tetteiért felelős, nem a szülei (vagy jelen esetben csak az apja) hibájáért. Mindenkiben ott van a jó, csak hagyni kell szabadon szárnyalni.

Napokkal ezelőtt befejeztem a könyvet, de a történet még mindig nem ereszt. Ezt mindenkinek el kell olvasnia. Jelentős szerepet játszik benne a zene (mint ahogyan az én életemben is), ami tanít, gyógyít, kiutat mutat, fény a sötétségben. De vajon elég erős-e, hogy begyógyítsa a 10 éve ejtett sebeket, a csalódás kínzó érzését, és segít-e felülemelkedni a gyötrő fájdalmon? Stella gyönyörűen adja át a gondolatokat, olyan érzéseket, érzelmeket, közvetít a lapokon keresztül, amire csak nagyon kevesek képesek. 

Nagyon köszönöm Neked, Stella, hogy megírtad ezt a könyvet, mert ezáltal nekem sokkal, de sokkal többet adtál, mint egy gyönyörű történet.

Köszönöm!

Borító:

Csoda! Tökéletes! Ez a két szó mindent elmond!

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

by - Itt lehet hozzászólni!

Kendall Ryan: Utálom, hogy szeretlek

covers_686537.jpgSzerző: Kendall Ryan
Cím: Utálom, hogy szeretlek (Kacér játszmák 2.)
Kiadó: Álomgyár
Kiadás éve: 2022
Műfaj: regény
Zsáner: romantikus, erotikus
Oldalak száma: 272
 

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Wolfie ​Cox… nem egy egyszerű eset. Halálosan szexi, de egy karót nyelt alak, érzelmileg nem üti meg egy csincsilla szintjét. Nem is, az összehasonlítás a csincsillaközösségre lenne sértő. Természetesen meg akarom lovagolni, mint egy vad csikót, de azt hiszi, hogy utálom. Főleg azért, mert elhitettem vele. Ez könnyebb, mint bevallani az igazságot. És míg Wolfie a rideg csábító, én épp az ellenkezője vagyok. Jó kislány. Megbízható. Lelkiismeretes. És totálisan bepánikoltam egy munkakonferencia miatt.
Wolfie általában allergiás az önzetlenségre, szóval, amikor a fivérem ráparancsol, hogy önként segítsen ki engem, és kísérjen el az említett konferenciára, ahová mindenki más magával viszi a párját… semmi jóra nem számítok. Wolfie-nak azonban meglepő módon a szeme se rebben. Hát így kerülök összezárva egy hotelszobába a fivérem dögös (zsémbes) lakótársával. Ez számomra nem játék, el kell feledkeznem a hormonjaimról, és lenyűgözni a főnökömet, hogy én kapjam meg a kinevezést, amelyért olyan keményen dolgoztam, ne pedig a gerinctelen unokaöccse. De egy ágyban Wolfie-val gyorsan összezavarodnak a dolgok.

„Tudom, hogy butaság, de szerintem meg kell ragadni minden alkalmat az ünneplésre, amelyet csak nyújt az élet, nem igaz?” 

Mióta befejeztem az első részt, azóta vártam, hogy megjelenjen, és végre elolvassam a mindig morcos Wolfie történetét is. Az Álomgyár Kiadónak köszönhetően erre most lehetőségem volt, amit ezúton is köszönök.

A történet röviden:

Penelope egy céges hétvégi csapatépítővel egybekötött konferencián kénytelen részt venni, ahol kísérőt is szívesen látnak. Elvinni a bátyját, Connort, nem valami bölcs döntés, ezért esik a választás (Connor jóvoltából) Wolfie-ra. A hétvége hosszabb ideig tart, mint gondolnák, különösen akkor, amikor rájönnek, hogy nemcsak 1 szobán, hanem 1 ágyon is kénytelenek osztozkodni. 

Wolfie ösztönösen taszít el mindenkit magától, aki csak egy kicsit is közel kerül hozzá. Úgy érzi nem elég jó senkinek, kísérti a múltja. Penelope az egyetlen, aki nem fogadja el a nemleges választ, és szépen lassan egyre közelebb kerül a bátyja lakótársához.

Gondolataim:

Ahhoz képest, hogy milyen napjaink vannak mostanában, gyorsan elolvastam a történetet. Nagyon kíváncsi voltam már arra, hogy milyen módon fog leomlani a Wolfie körüli fal, és hogyan fog felolvadni a jéggé fagyott szíve. A végeredményt imádtam. 🙂 Bár bevallom őszintén, hogy néha nyakon csaptam volna főhősünket. Olyan makacs, mint egy öszvér. Viszont emelem kalapomat Penelope kitartása, és személyisége előtt. Őt nagyon megszerettem. De természetesen Wolfie-t is. 🙂

Nagyon tetszett a váltott szemszög. Mondjuk én az ilyesmit alapból is szeretem, mert így mind a két főszereplőt meg tudjuk ismerni közelebbről, és a gondolataikat is jobban át tudják adni. 

Wolfie nem kötelezi el magát, aminek oka van. Szépen lassan bontakozik ki, hogy milyen terhet cipel a vállán. Ez engem személy szerint meglepett, mert erre abszolút nem számítottam. De ahogy Penelope segített neki feldolgozni ezt a traumát, az nagyon becsülendő. Ugyan úgy, ahogyan Wolfie is belátta, hogy nem szégyen segítséget kérni.

A történet vége nem okozott meglepetést, de így is örömmel olvastam a könyvet. Pontosan egy ilyen könnyed, romantikus, erotikus olvasmányra vágytam. Nem volt hosszú, könnyű volt vele haladni. Felépítésében olyan volt, mint az első rész. Volt benne kellő mennyiségű dráma, humoros monológok, szerelmi civódások, a lélek legmélyének megismerése. Viszont amikor az olvasó nem számít rá, akkor a szerző ledob egy olyan bombát, amin én csak pislogni tudtam, teljesen ledöbbentem. Emiatt is nagyon várom a folytatást. 🙂

Aki egy kis kikapcsolódásra vágyik, annak tudom ajánlani ezt az erotikával fűszerezett, romantikus sorozatot.

Borító:

Nem rajongok a sárga színért, de ez a borító most kifejezetten tetszik. Különösen az, hogy stílusában olyan, mint az első rész.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)