Lisa Kleypas: Egy nyáréjszaka titkai

 

covers_400718.jpg

Szerző: Lisa Kleypas
Cím: Egy nyáréjszaka titkai
Kiadó: GABO
Kiadás éve: 2016
Műfaj: történelmi romantikus
Oldalak száma: 392

A ​londoni társaság estélyein petrezselymet áruló négy ifjú hölgy szövetkezik egyetlen közös cél érdekében, hogy minden női furfangot és praktikát bevetve férjet találjanak maguknak. Így születik meg a merész férjvadász-terv.

Annabelle Peyton eltökélte, hogy családját megmenti a katasztrófától, ezért úgy dönt, hogy szépségét és eszét használva rávesz egy megfelelő társaságbeli nemes urat, hogy kérje meg a kezét. De a gazdag és hatalmas Simon Hunt, Annabelle legfondorlatosabb – s egyben legkitartóbb – csodálója egyértelművé tette, hogy bár szívesen bevezeti a lányt az ellenállhatatlan gyönyörök világába, feleségül nem hajlandó őt venni. Annabelle elszántan igyekszik visszautasítani a hallatlan javaslatot… ám tehetetlen a csábítás magas fokú művészével szemben.

Barátnői összeesküvést szőnek, hogy egy alkalmasabb úriembert hozzanak olyan helyzetbe, hogy kénytelen legyen megkérni Annabelle kezét, mert Annabelle csak ily módon menekülhet meg Simontól… és saját sóvárgó vágyától. Ám egy nyári éjszakán Annabelle behódol Simon szenvedélyes ölelésének és csábító csókjainak… és rájön, hogy mind közül a szerelem a legveszedelmesebb játék.

 

„Az egyetlen jele, hogy az ember valami érdekeset is tett az életében, ha van mit megbánnia.” 

Lisa Kleypas minden könyvével meg tud lepni. Mindig azt hiszem, hogy tudom mire számíthatok, aztán kiderül, hogy csak részben jöttek be a megérzéseim. 🙂 Viszont egyre jobban szeretem az 1800-as években játszódó történeteket.

A történet röviden:

Annabelle arisztokrata családba született. Apja halálával viszont megcsappan a családi vagyon. Amikor már az alap szükségletekre sem jut, akkor eldönti, hogy mindent megtesz annak érdekében, hogy ne legyenek földönfutók. Ezt pedig úgy tudja elérni, hogy szintén az arisztokrácia soraiból választ magának férjet, lehetőleg minél hamarabb. Azonban eme tervét nem kell egyedül végrehajtania, mert szintén hajadon segítőivel kidolgozzák a tökéletes tervet a férjvadászatra. Egy dologgal azonban nem számolnak. Mégpedig azzal, hogy Annabelle nem tud sem a szívének, sem a vágyainak nem-et mondani. 

Gondoltaim:

Nekem ez a rész jobban tetszett, mint az előző. Valahogy több volt benne az izgalmas, „csak még egy oldalt elolvasok” előidéző rész. 🙂 Humoros is volt, a végén feszültséggel teli, szenvedélyes, romantikus. Pontosan azt az élményt kaptam, amire vártam. Bár ez nem is meglepő, tekintve, hogy Lisa Kleypas könyvéről van szó. 🙂

Simon stílusát nagyon szerettem, igazi rosszfiú. Már ha lehet ilyet mondani egy 1800-as években játszódó kötet főszereplőjére.

A petrezselymet áruló hölgyek is a kedvenceim lettek. Mindegyik más egyéniség, de szókimondóak, határozottak, és ami a legjobban tetszett, az a férjfogó tervük. Szinte látom magam előtt, ahogy összesúgnak, és tervezgetnek. 🙂 Már alíg várom, hogy olvassak az ő történetükről. 🙂

Ez a kötet bár hasonló az előzőhöz (nyilván, hiszen a sorozat része), viszont itt már betekintést nyerhetünk az arisztokrácián túli világba. Örömmel olvastam a munkásosztályról, akik saját erőből jutottak oda, ahol vannak, a vasútfejlesztésről. Ez, illetve a bálok, az arisztokrácia által adott estélyek kettőssége nagyon érdekes volt.

Ebben a kötetben nem kell az utolsó oldalakig várni a végkifejlettel. Nem is lepődtem meg, amikor a főhőseink végre egymásra találtak. De felmerült bennem a kérdés, hogy akkor mi lesz még a történet során? Elárulom. 🙂 Sok izgalom, erotika, szenvedély. Mi történik akkor, ha egy arisztokrata hajadon nem a köreiből választ magának férjet, hanem rangon alul házasodik? Lisa Kleypas tökéletesen leírja az olvasóinak.

De hogy néhány szót mondjak a szereplőkről is. Annabelle és Simon erős karakterek. Mindketten határozottak, ezért meg sem lepődik az ember az állandó összetűzéseiken. Mindketten hevesek, néha hamarabb jár el a szájuk, mint hogy átgondolnák mit is mondanak. Izgalmas volt olvasni az állandó vitáikat. Annabelle határozottan ellenezte Simon közeledését, de Simon annál inkább próbálkozott. A Stony Cross Parkban játszódó jelenteik voltak a kedvenceim.

A Bowman lányok pedig igazi egyéniségek voltak. Ők határozottan kellettek ebbe a történetbe, hogy kellően humoros, és szórakoztató legyen. 🙂

Szívből tudom ajánlani ezt a kötetet a romantikus lelkű olvasóknak, akik szívesen kalandoznak az 1800-as években, és nem riadnak vissza a forró jelenetektől sem.

Borító:

Őszinte leszek, nekem nem jön be ez a borító. A történethez viszonyítva nekem nagyon modern, és nagyon erősek a színek. Mondjuk ez lehet az erős karaktereket hivatott érzékeltetni, de szerintem nem illik egy 19.századi történelmi romantikus regényhez. 

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Tormási Vyktória: Rólunk szólt

covers_661728.jpgSzerző: Tormási Vyktória
Cím: Rólunk szólt
Kiadó: NewLine Kiadó
Kiadás éve: 2021
Műfaj: romantikus
Oldalak száma: 296.

„Soha ​nem gondoltam magamra világmegváltó hősként vagy híres filmcsillagként. Úgy gondoltam elhamvadok az emlékkel melyet a jelentéktelen tegnap hagy maga után. Én a jelenben akartam lenni valaki. Nem számít, ha később senki nem emlékszik rám. Most lássanak. Most kapjam a tapsot. S ha majd a síromnál senki nem emlékszik a nevemre, csak egy tábla karcolja az akkori jelenbe nevem apró foszlányait, én akkor is tudni fogom, hogy éltem. Sőt mi több, az álmomnak éltem. Nem azért kell harcolni, hogy emlékezzenek ránk, azért kell harcolni, hogy lássanak. ”
Anna élete előre meg van tervezve, be van táblázva minden pillanata. Határozott elképzelései vannak a jövőjét tekintve, melytől semmi nem tántoríthatja el. De egy valamire nem számított. Hogy találkozik valakivel, aki felkavarja az álló vizet. Bizonytalan lesz minden, a jövője és az élete. Anna vergődik az elhatározás és az érzelmek között. Mi a fontosabb az ész vagy az érzelmek? Feladhatjuk az álmainkat és vágyainkat azért hogy újakat alkossunk valakivel? Meddig érdemes ellenállni a kísértésnek?

Tormási Vyktória legújabb könyvében ismét az érzelmeinkre szeretne hatni, olyan gondolatokkal mely mindannyiunk fejében ott motoszkál, mégsem merjük kimondani.

 

„Mindenki azt mondja, a remény a legnagyobb gyilkos. Szerintem nem így van. A remény tart életben. Az igazi, sunyi gyilkos az idő.” 

Két oka van annak, hogy felfigyeltem erre a kötetre. Egyrészt nagyon kevés csillagozása van a molyon, és ezen szeretnék változtatni azzal, hogy a figyelmetekbe ajánlom ezt a kötetet. A másik pedig a borító, ami első látásra a kedvencem lett. Nagyon köszönöm az Írónőnek, hogy elküldte nekem a könyvét.

A történet röviden:

Annának egy célja van. Londonba menni, és híres táncossá válni. Nem enged közel magához szinte senkit, minden percét előre eltervezi, nem bízik senkiben, és elhatárolódik minden érzelmi kötődéstől. Egészen addig a pillanatig, amíg szó szerint bele nem botlik Ádámba, aki felkavarja az állóvizet. Anna mindent megtesz annak érdekében, hogy távol tartsa magától, és kizárólag a jövőjére tudjon összpontosítani. Azonban egy váratlan esemény fenekestől fordítja fel mindenki életét.

Gondolataim:

Engem lelkileg összetört ez a kötet. Sokszor meg kellett állnom elgondolkodni az olvasottakon. A főszereplőink belső vívódását szinte a magaménak éreztem. Vyki mély gondolatokat fogalmaz meg a jövőképről, az érzelmekről, a megsebzettségről. 

A történet nagyon élethű, a boldog pillanataival, – amikor minden rózsaszín -, és a mindent maga alá temető fájdalommal. A főszereplőinkkel együtt sírtam, együtt nevettem, viszont az utolsó kb 50 oldalt szinte alíg láttam a könnyeimtől. Nem egyszerűen elérzékenyültem, hanem konkrétan zokogtam.

Nagyon jól ki van dolgozva a könyvben az a kettősség, amivel szerintem minden ember szembesül az élete során. A szívünkre, vagy az eszünkre hallgassunk? Emellett fontos szerepet kap a történetben a barátság. De az a fajta barátság, amikor a másik nem azt mondja amit hallani akarsz, hanem valóban melletted áll, és a támaszod, amikor minden elveszni látszik.

A szereplők számomra nagyon szerethetőek voltak, minden rossz és jó tulajdonságukkal együtt is. Senki sem tökéletes, és ebben a történetben ez pontosan ki is rajzolódik, amiatt nagyon életszerű.

Egy szívet tépő, gyönyörű történetet kaptam az igaz szerelemről, az emberi lélek legmélyéig hatoló fájdalomról, reményről, újrakezdésről, és a barátságról. Nagyon köszönöm Neked Vyki, hogy megosztottad velem ezt a csodálatos könyvet. Mindenkinek szívből tudom ajánlani, biztos vagyok benne, hogy minden olvasó fog benne olyan gondolatot találni, amit tovább tud vinni, és saját magát ismeri fel benne.

Borító:

Gyönyörű. Az egyszerűségében rejlik a varázsa. Engem már az első pillanatban megszólított, ahogy ránéztem.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Leda D’Rasi: Rítus

 

covers_660815.jpg

Szerző: Leda D’Rasi
Cím: Rítus
Kiadó: Mogul
Kiadás éve: 2021
Műfaj: thriller
Oldalak száma: 498

 

A ​Boszorkánydinasztia sorozat írónője legújabb könyvében fejest ugrik a sötét thriller világába és ezzel új oldalát fedi fel az olvasók előtt! Kegyetlen rítusok, sötét istenek, és a nyomozás, ami talán a pokolba vezet…

Las Vegas a bűn városa. Drog, prostitúció, maffia, és a legdurvább gyilkosságok. A helyi nyomozók ehhez edződtek, és hiszik, őket semmi nem lepheti meg, amit ember elkövetni képes.

Ebben ringatja magát Nick Eckerton is, mégis eláll a szava, amikor egy megnyúzott holttest ügyében kezdi követni a nyomokat. Amit talál, túlmutat a hatóságok munkáján, Nick pedig eddigi hitét átgondolva kezd ráébredni az igazságra: van, amit még Las Vegas bűnben fogant városa sem látott. Egy titkos társaságot, akik sötét rítusokkal szólítják az elfeledett isteneket, és hússal, vérrel, csonttal lakatják jól őket a segítségükért cserébe.

Ismeretlen terep ez, ahová nem rendőr kell, hanem valaki, aki otthon van ebben a világban. És ki lehet az?

Egy fiatal nő, aki nemcsak megjárta a rítusok poklát.

De bele is halt…

 

„A széles látókör az elme villanykapcsolója!” 

Leda lett az egyik kedvenc hazai szerzőm. Már A Dög című könyvével meggyőzött, de a Rítus… hát ez a kötet mindent vitt. Nagyon köszönöm a shop.könyvmogulnak, hogy elolvashattam. 

A történet röviden:

Az események két idősíkon játszódnak, 20 év különbséggel. Újév napján bejelentés érkezik a denveri rendőrségre, hogy az elismert Dr. Stokes és a családja nem elérhető telefonon. A címre Todd Suller járőr megy ki. Kezdetben egy rutin ellenőrzésre készül, de amit ott talál, arra nincs felkészülve. A legborzalmasabb képsorok tárulnak a szeme elé.

20 évvel később a jóképű, ám forrófejű gyilkossági nyomozót, Nick Eckertont egy közúti balesethez hívják. Első ránézésre egy hétköznapi balesetnek tűnik, azonban amikor az egyik autóból előkerül egy bőrétől megfosztott holttest, akkor a nyomozás teljesen más irányt vesz. A nyomok egy korábbi gyilkossághoz vezetnek. Nick teljes erővel veti bele magát a nyomozásba, de gyorsan rá kell jönnie, hogy nem egy „egyszerű” gyilkost keres. 

Gondolataim:

Nagyon sok mindent tudnék írni még az előző blokkban a történetről, azonban még véletlenül sem szeretnék akár csak egy fél mondattal is spoilert meglebegtetni. Egy könnyen emészthető olvasmányra számítottam, amikor ebéd után (ezt fontos kihangsúlyoznom 🙂 ) kézbe vettem a könyvet. Gondolom nem vagyok egyedül, amikor azt mondom, hogy olvasás során mindig magam előtt látom a jelenetet. Nos, az első fejezetnél már megremegett a gyomrom, vele együtt az ebéd is. 😀 Hírtelen elgondolkodtam, hogy mibe választottam én bele. 😀

Most, hogy már végeztem a könyvvel, már meg tudom válaszolni ezt a kérdést. 😀 Az eddigi olvasmányaim közül a legdurvább, legbrutálisabb, és egyik legjobban megírt thriller egyikébe. Nagyon furán hangzik, figyelembe véve magát a történetet, de azt kell mondanom, hogy ez egy zseniális és egyben megdöbbentő kötet volt.

Több szálon fut a cselekmény. Első ránézésre semmi közük egymáshoz. Folyik a nyomozás, hullanak ki a csontvázak a szekrényből (itt most képletesen kell érteni), de akkor mégis mit keres a történetben egy kisgyerek, és egy mindenki által rettegett papnő? A könyv végére ezek a szálak szépen lassan összeforrnak, és mindenkinek meglesz a szerepe. De ahogy ezt Leda végigvezeti, az elképesztő. A végkifejlet pedig ledöbbentett. Még mindig azon gondolkodom, hogy hol siklottam el felette? Volt rá utaló jel, csak én nem vettem észre?

Tökéletesen felépített történet volt. Hiába utaztunk újra és újra 20 évvel korábbra az eseményekben, ez kellett ahhoz, hogy teljes képet kapjunk, és megértsük a szereplőink döntéseit.

Ha már a szereplők. Hiába gondolkodom, nem tudnék megnevezni egyet sem, akivel szimpatizáltam volna. Nem lettek kedvenceim, nagyon rejtélyesek voltak, mégis azt mondom, hogy jól kidolgozott karaktereket kaptunk.

A könyv egész hangulata nyomasztó, de mégis beférkőzött 1-1 humorosabb mondat, vagy gondolat, ami valamelyest oldotta ezt a feszültséget, amit az olvasó érez. Emiatt is, és a történet miatt is csak azoknak ajánlom ezt a kötetet, akik meg tudnak birkózni a sötét hangulattal, és nem rettennek el az okkultizmus világától.

Borító:

A borító alapján egy emészthető, kicsit borongósabb történetre számítottam. Emiatt is figyeltem fel a könyvre azon túl, hogy Leda írta, és el kell olvasnom. A könyv elolvasása után azt mondom, hogy ez a fekete szín illik a könyv hangulatához, azonban a vörös még jobban illene. De hogy miért mondom ezt, ahhoz el kell olvasni és a kötetet, és kiderül. 🙂

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu) 

Renáta W. Müller – A lázadó 1.

 

covers_593253.jpg

Szerző: Renáta W. Müller
Cím: A lázadó
Kiadó: Mogul Kiadó
Kiadás éve: 2020
Műfaj: romantikus, erotikus
Oldalak száma: 568

 

Egyszer még a legfelhőtlenebb gyermekkornak is véget kell érnie. Amina al-Hosani azon a napon válik brutális hirtelenséggel felnőtté, amikor apja közli vele, kijelölte számára a jövendőbelijét és hamarosan férjhez kell mennie egy idegenhez. Addigi gondtalan élete pillanatok alatt darabjaira hullik. Amikor egyre több titok kerül napfényre valódi származásáról és múltjáról, a szülőföld eddig biztosnak hitt talaja végképp meginog a lába alatt. Aminának szívszaggató döntést kell hoznia. Fejet hajt apja akarata, a család kívánsága és a tradíció előtt, vagy szakít addigi kiváltságos helyzetével, és új életet kezd egy idegen országban. Miként birkózik meg egy szigorú hagyományok között felnőtt lány a nyugati világ szabadosságával? Mi történik akkor, ha szívét követve, saját lelkiismeretével is szembe kerül? Lehet-e egyszerre két férfit szeretni?
Ez Amina igaz története két világ, három szív, hagyományok és előítéletek összecsapásáról.

 

„Nem hagyom, hogy mások döntsék el, mi a jó nekem, nem hagyom, hogy megbénítson a félelem. Járni fogom a saját utamat, döntéseket hozok, és vállalom értük a felelősséget.” 

Nagyon szépen köszönöm a shop.könyvmogulnak, hogy elküldte nekem ezt a kötetet. Az első könyvem volt az Írónőtől, de biztos, hogy nem az utolsó. Szinte az összes könyve a kívánságlistámon szerepel, nem tudom miért nem olvastam eddig tőle. Miután befejeztem a kötetet, 2 gondolat futott át az agyamon.

Az egyik, hogy Renáta W. Müller zseniálisan ír, a másik pedig, hogy nem hiszem el, hogy véget ért a könyv. 

A történet röviden:

Amina az Arab Emírségek uralkodócsaládjának a tagja. Hercegnőként él, és nevelkedik, és ahogy az ebben a kultúrában lenni szokott, egy előre elrendezett házasság küszöbén áll. Azonban Amina minden tiltakozása ellenére apja hajthatatlan, nem hajlandó elállni az esküvőtől, ezért a lánya szembe megy a neveltetésével, ellent mond az apjának, a kultúrának, és meghozza élete legnehezebb döntését. A kérdés csak az, hogy ezzel a döntésével eléri-e azt, amit szeretne, annak ellenére is, hogy egy lavinát indít el vele?

Gondolataim:

Ezt a könyvet képtelenség letenni. Humoros, szórakoztató, izgalmas, és kellően pikáns. Bepillantást enged az arab kultúrába, ahol a nők nem rendelkezhetnek a saját életükkel, szabadságukkal, de még a saját gondolatukkal sem. Megismerjük, hogy élnek a tehetősebb családok, ahol a szülők mindent megadnak a saját gyereküknek, ami pénzen megvehető, de még sincs semmi, ami az övék lenne. Ha lány gyermek születik a családba, akkor az elrendezett házasság borítékolható, és a legkisebb mértékben sem számít, hogy ehhez az érintett gyermek mit szól. Ez elől az élet elől menekül Amina.

A kötet elején Amina lázadásának vagyunk tanúi. Egy olyan nőként, aki a döntéseit szabadon hozhatja meg, el sem tudom képzelni, hogy min mehetett át Amina, vagy a hozzá hasonló arab nők nap, mint nap. Abszolút megértem a döntését, mert ha belegondolok, hogy még vásárolni sem mehetnék el díszkíséret nélkül, akkor én is lázadoznék, nem is kicsit. Szóval megértem, és tisztelem, mert volt bátorsága ezt meglépni.

Ahogy haladunk előre a történetben, úgy válik egyre letehetetlenebbé a könyv, és úgy válik egyre pikánsabbá is. Nagyon szerettem a párbeszédeket, és a monológokat is, időnként hangosan felröhögtem. A szövegezése egyszerű, könnyen, gyorsan olvasható.

Több érzelmet is kiváltott belőlem ez a kötet. Először a hitetlenkedést és a döbbenetet, hogy az arab kultúrában mennyire nem számítanak a nők, mennyire nem hallathatják a hangjukat. Mintha érzések nélküli tárgyak lennének, akiket a férfiak birtokolnak. Majd a reményt, hogy Amina terve sikerüljön, véghez tudja vinni. Végül pedig a csodálkozás és az elismerés, hogy egy olyan lány, akit egész életében kiszolgáltak, minden kérését alkalmazottak lesték, és soha nem szenvedett hiányt anyagi javakban, milyen könnyen tud elrejtőzni a világ szeme elől, és mennyire egyértelműnek veszi, hogy ha meg akar élni, akkor dolgoznia kell. Komolyan, le a kalappal előtte.

Ahogy kezdett egyre izgalmasabb és erotikusabb hangot megütni a kötet, úgy lett egyre kevesebb és kevesebb oldal a  végéig. Az utolsó fejezet pedig…. áááá, hogy lehet így vége? Azonnal olvasni szeretném a következő részt!! 🙂

Borító:

Nem voltam kibékülve a könyv elején a borítóval, és ha őszinte akarok lenni, akkor a történet végére sem barátkoztunk össze. Értem a mondanivalóját, csak szerintem annyival több potenciál lett volna ebben a könyvben egy tökéletesebb borítóhoz. A színei viszont nagyon tetszenek.

 

Azoknak a romantikus lelkű olvasóknak ajánlom ezt a kötetet, akik nem rettennek meg a khm.. forró jelenetektől. 🙂


(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

2022. I. negyedév összefoglaló

image0_46.jpeg 

Sziasztok!

Szinte csak pislogok, hogy már egy negyedév eltelt ebből az évből, pedig még szinte most volt újév. Hosszú oldalakon keresztül mesélhetném, hogy mennyi minden történt eddig, de inkább megkíméllek benneteket. 🙂 Ez az évünk egyébként is.. khm.. hogy is fogalmazzak, hogy szalonképes legyen. 😀 Maradjunk annyiban, hogy itthoni dolgokban minden várakozásunkat alul múlta eddig, ami pl. a szerencsénket illeti. 😀

Ezért rá is térek egy kellemesebb témára, amiért itt vagytok, és olvassátok a bejegyzéseimet. Legalábbis remélem. 🙂

Ez pedig nem más, mint egy rövid könyves összefoglaló. 🙂 Olvasások tekintetében eddig kiemelkedő ez az év. Ha a 2021-es évet nem veszem figyelembe (januárban született a kisfiam, így nyilván nem tudtam annyit olvasni az első 3 hónapban, mint amennyit terveztem), de ha visszanézem az elmúlt évek statisztikáját a kis táblázatomban, akkor is az idei év volt eddig a legerősebb könyvek tekintetében. Ami még számomra is meglepő, tekintve, hogy egy örökmozgó kissrác után rohanok egész nap. 😀

Olvasmányaimat tekintve nagyon sok könyv akadt a kezembe, ami nagy hatással volt rám, amiből sok hasznos dolgot tudtam magammal vinni, sok könyvet jelöltem kedvencnek, és még többet ajánlottam. Soha nem gondoltam volna, hogy neves kiadókkal, és tehetséges szerzőkkel fogok együtt működni. Még mindig alíg hiszem el, amikor kapok egy levelet, amiben recenziós könyvet ajánlanak fel. Ekkora megtiszteltetés soha eddigi életemben nem ért, és úgy érzem, nem is tudom elégszer megköszönni a bizalmat. Igyekszem nem csalódást okozni.

Idén tudatosan igyekszem előtérbe helyezni a saját szerzőinket, mert igenis nagyon tehetségesek, bármelyik műfajban olvasok, még nem csalódtam. Nem mellesleg végtelenül kedvesek is. 🙂 Sokukkal megtaláltam a közös hangot, kialakultak barátságok, aminek nagyon örülök. 🙂

De továbbra is figyelem a nagy külföldi kedvenceimet, és az új megjelenéseket. 🙂

Idén sikerült 23 db könyvet elolvasni, ami számomra is egy nagyon meglepő szám. Soha ennyi nem volt még március 31-ig. A szám mögött nagyon sok élmény, düh, feszültség, könnyek, tanulságok, és izgalom van. Sok-sok pozitív élménnyel lettem gazdagabb. Egy olyan könyv volt, amit nem tudtam szeretni, az pedig az év második olvasmánya volt, egy karácsonyi történet, mégpedig Amanda Prowse – Egyszemélyes karácsony című könyve. Ezt különösen sajnáltam, mert nagyon szeretem a karácsonyi témájú könyveket. (igen, akár nyáron is. 😀 )

Egy olyan megtisztelő felkérést kaptam, hogy egy nagyon kedves hazai szerzőnk, – aki különösen közel áll a szívemhez -, májusban megjelenő könyvének előolvasója lehettem. Életem legmegtisztelőbb feladata volt, szinte még most sem tértem magamhoz. Januárban el is olvastam a könyvet, de erről többet nem mondok. 🙂 Majd májusban. 🙂 (molyon egyébként nincs jelölve, mert még nem került fel a könyv. 🙂 )

Az idei évben összesen 17 db recenziót olvastam el. Hihetetlen, elképesztő, nem is tudom mi a legjobb szó erre. Azt az érzést, amikor a szerzők megkeresnek, vagy kapcsolatba kerülök egy kiadóval, és felajánlanak 1-1 recenziós példányt a könyveikből, egyszerűen nem tudom leírni, és nem tudom elégszer megköszönni. Igyekszem méltó lenni a bizalmatokra! 🙂

Na de lássuk is milyen könyveket olvastam eddig. 🙂 (a hónapok stimmelnek, de a sorrend 1-2 helyen eltérhet)

 

Csernovszki-Nagy Alexandra Az írisz titka jan. 
Amanda Prowse Egyszemélyes karácsony jan. 
Erica Anthony Találj rám jan. 
Erica Anthony Válassz engem jan. 
Penelope Ward Kilences gavallér jan. 
Hugyec Anikó Túl hosszú út jan. 
Kozma Ani Kezdet és vég febr.
Lisa Kleypas Nem múló varázs febr.
L.J.Wesley 12 első randi febr.
Róbert Katalin Kezdjetek el élni febr.
J.K.Rowling Harry Potter és az azkabani fogoly febr.
Leda D’Rasi A Dög febr.
Rácz-Stefán Tibor Nincs hozzád hasonló febr.
Kozma Ani Marcipán kutya kalandjai febr.
Kozma Ani Jakab, a lúd tatai kalandjai febr.
Buótyik Dorina Az egyiptomi királynő rejtélye márc.
Csendes Nóra Zápor utca márc.
Buótyik Dorina III.Amenemhat rejtélye márc.
L.J.Wesley O.N.S – Egyéjszakás kaland márc.
Chevy Stevens A múlt nem felejt márc.
Gáspár Virginia Olimpia A dühös tűz fellángolása márc.
Marceline Loridan-Ivens És te nem jöttél vissza márc.
Dani Atkins A legfényesebb csillag az égen márc.

 

Nektek hogy alakult az első 3 hónap olvasása? Volt olyan könyv, ami mély nyomot hagyott bennetek? Amit szívesen ajánlanál bárkinek olvasásra?

 

(eredeti kép: google)

Dani Atkins: A legfényesebb csillag az égen

covers_676684.jpgSzerző: Dani Atkins
Cím: A legfényesebb csillag az égen
Kiadó: Álomgyár
Kiadás éve: 2021
Műfaj: romantikus
Oldalak száma: 432
 

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

„Magával ​ragadó történet.” – Heidi Swain, bestsellerszerző

Ahol egy történet véget ér, ott egy másik elkezdődik
Lisa csillagászként fürkészte az eget, és amikor fürkésző pillantása Alexre esett, meglátta, hogy a zord külső mögött egy szeretetre méltó férfi rejtőzik.
Alex, Lisa és a fiuk, Connor boldog kis univerzumot hoztak létre hármasban. De Lisa tragikus hirtelenséggel elhunyt egy vonatbalesetben, és a világuk atomjaira hullott. A férfit maga alá temeti a gyász, és súlyos teherként nehezedik a vállára, hogy egyedül kell felnevelnie hatéves fiát. Hogy boldogulnak kettesben Connorral anélkül, hogy Lisa fényt hozna az életükbe?
Ekkor megjelenik négy idegen. Két férfi és két nő, akik ugyan sosem találkoztak Lisával, de akiknek Lisa halála mégis gyökeresen megváltoztatta az életét. Alex megismeri a történetüket, és rádöbben, hogy talán az élet mégsem olyan könyörtelen és értelmetlen, amilyennek gondolta. És talán a jövő mégiscsak meg van írva a csillagokban…
A díjnyertes romantikus regényeiről híres Dani Atkins egy szívfacsaró szerelmi történettel érkezik a magyar olvasókhoz. Regényének középpontjában egy megözvegyült férfi áll, akinek meg kell küzdenie a kérdéssel: vajon mindent másképp csinált volna, ha tudja, hogy a felesége nemsokára már nem lesz mellette?

 

„Én is szeretlek apu. -… – A csillagokat is lehoznám neked.” 

Sok évvel ezelőtt olvastam egy könyvet Dani Atkinstől, de az olyan mély nyomot hagyott bennem, hogy a mai napig emlékszem rá. Ezért különösen örülök, hogy az Álomgyár Kiadó lehetőséget biztosított arra, hogy az egyik legújabb kötetét is elolvassam a szerzőnek. Ezt ezúton is köszönöm.

A történet röviden:

Alex, Lisa, és a kisfiúk, Connor gondtalanul élnek addig a szörnyű napig, amíg Lisa egy végzetes vonatbalesetben életét veszti. Alex teljesen magába roskad, nem tudja, hogyan fogja egyedül felnevelni Connort. A kisfiú zárkózott lesz, falat emel maga köré, amin még az apja sem tud áthatolni.

Azonban négy, teljesen más életkorú, életstílusú, és személyiségű idegen toppan be az életükbe, akik bár teljesen különbözőek, egy valami, pontosabban egy valaki mégis összeköti őket. Általuk Alex megszállottan próbál visszatalálni a feleségéhez, azonban be kell látnia, hogy ha normális életet akar biztosítani a kisfiának, akkor el kell engednie a feleségét. Ez azonban koránt sem olyan egyszerű egy összetört szívű apának.

Gondolataim:

Ez a kötet engem romokba döntött. Anyaként és feleségként is. Az utolsó 40 oldalt 2 napig olvastam, mert néhány mondat után zokogtam, képtelen voltak folytatni a történetet. Nagyon megrázó, mégis gyönyörű. Benne van minden fájdalom, kétségbeesés, szeretet, és minden remény, amit egy feleségét elvesztő férj, és az édesanyját elvesztő gyermek átél.

A történetet két nézőpontból ismerjük meg. Alex szemszögéből, és Molly szemszögéből, aki pedagógusként dolgozik, ért a kisgyermekek nyelvén. Egyikük mérhetetlen fájdalma, a másiknak az életet jelenti. Eddig soha nem találkoztak egymással, mégis összeköti őket valaki. Mégpedig Lisa. Lisa, aki a halálával megmenti nemcsak Molly, hanem még 3 másik ember életét, visszaadja a reményt egy hosszú, boldog életre.

Dani Atkins úgy veti papírra az érzelmeket, ahogy azt kevesen tudják. A történetei az olvasó lelkéig, szívéig hatolnak, összetöri, majd szépen lassan újraépíti. Emiatt olvasmányosak, és nagyon szerethetőek a könyvei. Ebben a kötetben is ott volt az a plusz, ami fellobbantotta a remény szikráját, hogy bár mély a fájdalom, de egyszer egy napon majd képes lesz mindenki feldolgozni, és tovább élni az életet a szeretett személy emlékeivel, az együtt átélt boldog pillanatokkal.

Biztos vagyok benne, hogy sokáig velem marad ez a történet, és hetekkel, hónapokkal, sőt évekkel később is emlékezni fogok rá. Azokra a gondolatokra, amelyek megfogalmazódtak bennem, és azokra az érzésekre, amelyeket olvasás közben átéltem. Gyönyörűen megírt történet.

Borító:

Gyönyörű. Többek között ezért is figyeltem fel a könyvre. A színek, az éles kontraszt vonzza a tekintetet. Most, ahogy a könyv végére értem, amikor ránézek, görcsben van a gyomrom, érzem a fájdalmat is. Nagyon illik a történethez.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Gáspár Virginia Olimpia: A dühös tűz fellángolása

covers_720870.jpgSzerző: Gáspár Virginia Olimpia
Cím: A dühös tűz fellángolása
Kiadó: NewLine
Kiadás éve: 2022
Műfaj: fantasy
Oldalak száma: 492
 

 

Boszorkányok? Látók? Őrzők?

Veres Holda megrémül, amikor Laura elájul az iskolaudvaron. Kiderül barátnőjéről, hogy látó, de mielőtt felfognák ennek jelentését, a lány váratlanul eltűnik.
Holda barátságot köt egy alakváltó fiúval, annak félvámpír ikertestvérével és a zavarba ejtően jóképű Áronnal. Ők hárman segítenek neki barátnője keresésében, és hamarosan az is világossá válik, hogy Holda sem átlagos végzős gimnazista.
Miközben Laurát egy boszorkány tartja fogva, Holda egyre jobban kiismeri újonnan szerzett képeségét és azt a mágikus világot, amely fátyolként öleli körbe Magyarországot.
Megállja a helyét ebben az ismeretlen világban?
Milyen gyorsan készül fel a rá váró küzdelmekre?
Képes lesz kezelni a benne fellángoló dühös tüzet?

Fordulatos történet a mágiával átszőtt újpalotai panelek között.


„Tűzhajú, jegyezd meg jól: én csak akkor megyek el, ha küldesz.” 

Márciusban jelent meg Gáspár Virginia Olimpia első könyve. Nagyon szépen köszönöm az Írónőnek, hogy megkeresett, és elküldte nekem a kötetet. Mindig megtisztelő, amikor ilyen megkeresést kapok. Egy pillanatig sem gondolkodtam, amikor utána olvastam, hogy miről szól a könyv. Nagyon szeretem a fantasy történeteket, ha ezek nem lennének, akkor ez az oldal sem létezne. 🙂

A történet röviden:

Az események Magyarországon játszódnak. Budapesten jár középiskolába Holda, és a legjobb barátnője, Laura. Amikor Laura hirtelen elájul, egy arcpirítóan jóképű idegen, Áron siet a lányok segítségére. A hirtelen rosszullét, a semmiből felbukkanó segítő kezek, ezek mind nagyon gyanúsak a lányoknak. Nem véletlenül, ugyanis kiderül a számukra, hogy nem mindenki az, akinek látszik. Még saját maguk sem. Lauráról kiderül, hogy látó, emiatt egy boszorkány szemet vet rá, és elraboltatja, mert abban bízik, hogy általa megszerezheti a varázslóvilág által gondosan őrzött Jelet. 

Holda, és a segítői, egy alakváltó fiú, egy félig vámpír lány, a rendőrség, gyógyítók, mentorok, védelmezők, őrzők elsődleges célja, hogy kiszabadítsák Laurát, Marina kezei közül, és biztonságban tudják a lányokat és a Jelet. Holda képességei felszínre törnek, egyre erősödnek, és még saját maga is meglepődik, hogy mire képes.

Gondolataim:

A történet izgalmas volt, pörgős, folyamatosan fenntartotta az érdeklődésemet. Mindig új kalandba keveredtek a főhőseink, ami miatt szinte képtelenség volt letenni a könyvet. A szövegezés, a párbeszédek nem voltak túlbonyolítva, emiatt a könyv nagyon hamar beszippantja az olvasót, és csak az tűnik fel, hogy hoppá, már 100 oldalt el is olvastam.

A karakterek nagyon jól voltak megformálva, nagyon emberiek voltak minden jó és rossz tulajdonságukkal együtt. Áron pedig…oh.. 😀
A helyszín is különleges, ugyanis nem sok olyan történetet olvasok a fantasy kategóriában, ami a hazánkban játszódik. Viszont sokszor úgy elmerültem a történetben, hogy amikor egy ismerős kerület, vagy utca név jött velem szembe, akkor megálltam egy pillanatra, amíg újra beazonosítottam Budapestet. 😀

A természetfeletti lényekkel, különösen a vámpírokkal, alakváltókkal, boszorkányokkal,(és még 1-2 olyan karakterrel, ami ebben a kötetben nem szerepel), engem le lehet venni a lábamról. Ami különösen tetszett olvasás során, hogy ebben a kötetben nincs „négy fal közé” szorítva egy olyan szereplő, aki nem mindennapi tulajdonságokkal rendelkezik. Ott van pl. a boszorkányunk, aki amellett, hogy különböző bájitalok elkészítési módját tanulja, ugyan úgy jár iskolába, és ugyan úgy rossz jegyet kap egy matek dolgozatra ha nem tanul rá eleget, mint bárki más. Ez a fajta karaktermegformálás nálam abszolút nyerő. Nem csak boszorkány, vagy nem csak egy középiskolás tini, hanem a kettőből lett összegyúrva.

Nem maradtak megválaszolatlan kérdéseim (pontosabban akad 1-2, de azok már a folytatásért kiáltanak 🙂 ), minden szálnak volt eleje, közepe, és vége, minden apró kérdésnek, mozdulatnak megvolt az oka, ami a megfelelő időben ki is derült. A kötet befejezése is nagyot szól, mert le van ugyan zárva, de mégsem. Ott lebegnek azok a kérdések, amelyek a második részért kiáltanak.

Összegezve, Gina első könyve nagyon izgalmas, és letehetetlen. Csak gratulálni tudok hozzá, és izgatottan várom a folytatást! 🙂 A fantasy műfaj kedvelőinek szívből ajánlom ezt a történetet, én kedvencet avattam. 

Borító:

Egy szóval, különleges. A fekete háttér a vörös és fehér színnel nagyon figyelemfelkeltő. De ezen nem is lepődök meg, Ashley mindig tökéleteset alkot! 🙂

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Chevy Stevens: A múlt nem felejt

covers_703781.jpgSzerző: Chevy Stevens
Cím: A múlt nem felejt
Kiadó: Álomgyár
Kiadás éve: 2022
Műfaj: thriller
Oldalak száma: 400
 


Ne reméld, hogy vége. Mert soha nincs vége.

Nem könnyű a Campbell lányok élete. Jess, Courtney és Dani egy félreeső farmon él Nyugat-Kanadában, ahol keményen dolgoznak, és igyekeznek elkerülni apjuk haragját. Egyik este eldurvul egy összetűzés, és a testvérek kénytelenek menekülni. Ám amikor az autójuk lerobban egy kisvárosban, a rémálom tovább fokozódik.
Egyre kilátástalanabbá válik a helyzetük, és borzalmas körülmények közt találják magukat. Nincs más választásuk, mint nevet változtatni, és újrakezdeni az életüket. Tizennyolc évvel később még mindig kísérti őket annak a nyárnak az emléke. Ám amikor az egyik lány eltűnik, a testvéreket utoléri a múlt. És ezúttal nincs menekvés.
A múlt nem felejt Chevy Stevens eddigi legmegrázóbb thrillere: a kétségbeesés, a hűség és a gyalázat feledhetetlen ábrázolása. Megrendítő történet túlélésről… és bosszúról.

 

 „Sosem készülök fel a búcsúra. Csak meg kell tennünk.” 

Köszönöm szépen az Álomgyár Kiadónak, hogy elküldte nekem a könyvet. Friss megjelenésű a kötet, de már megjelenés előtt a borító felkeltette az érdeklődésemet. Nagyon régen olvastam thriller címkével ellátott kötetet, pedig nagyon szeretem ezt a műfajt. Így már nagyon vártam, hogy el tudjam kezdeni.

A történet röviden:

A Cambell lányok, Jess, Courtney, és Dani egy farmon élnek az apjukkal. Édesanyjuk már nem él, az apjuk amikor éppen otthon van, akkor sem bánik velük kesztyűs kézzel. A lányok dolgoznak, igyekeznek eltartani magukat, azonban egy este a részeg apjukkal elfajul egy veszekedés. A lányoknak maguk mögött kell hagyniuk mindent, és menekülni kényszerülnek. Egy kisvárosban lerobban az autójuk, és két fiatal srác siet a segítségükre. Munkát ajánlanak nekik, és mivel a lányoknak pénzre van szükségük, ezért elfogadják a felkínált lehetőséget. Arra azonban nem készültek fel, hogy a pokol hetedik bugyrába sétálnak bele.

Miután sikerül maguk mögött hagyni a kínzóikat, nevet változtatnak, és megpróbálják feldolgozni a történteket. Azonban 18 évvel később arra nem számítanak, hogy a történelem megismétli önmagát.

Gondolataim:

Rettenetesen megrázó ez a kötet. Belegondolni is rossz, hogy 3 tizenéves lánynak miken kellett keresztülmennie. Nem elég, hogy a saját apjuktól kellett minden nap rettegniük, és saját magukat is el kellett tartaniuk, még a válogatott kínzásokat is el kellett viselniük, ami segítő szándékként volt csomagolva.

A lányokat nagyon sajnáltam, viszont Briant és Gavint nagyon utáltam. Fel nem foghatom, hogy mi késztette őket arra, hogy kihasználják 3 védtelen lány kiszolgáltatottságát, és örömüket leljék a kínzásukban.

A könyv olvasása során végig a jóban reménykedtem, hisz így nem érhet véget a lányok története. Mindenkinek szüksége van a nyugodt életre, a biztos pontra az életükben, hogy ne kelljen álmatlanul, rettegésben tölteniük az éjszakákat éveken keresztül. Mire a könyv végére értem, eleredtek a könnyeim. A 400 oldalon keresztül tartó feszültség, a düh, az elkeseredettség könnyei voltak ezek.

A kötet felépítése nagyon tetszett. Több nagyobb fejezetre volt osztva, mindegyik más szereplő szemszögében íródott, ezáltal még közelebb kerültünk az eseményekhez, és szinte testközelből éltük át a lányokkal azt a sok borzalmat, amit el kellett viselniük. A szerző egy pillanatig sem hagyja unatkozni az olvasóját, szinte minden oldalon vágni lehet a kötetet körbelengő feszültséget, emiatt válik letehetetlenné a könyv. 

Aki szereti a feszültségekkel teli, olvasmányos thriller műfaját, annak ajánlom ezt a könyvet. Kár lenne kihagyni.

Borító:

Ahogy fentebb említettem, még megjelenés előtt keltette fel a figyelmemet a borító. Majd elolvastam a fülszöveget (igen, én 😀 ), és akkor már biztos voltam benne, hogy nekem ezt a könyvet el kell olvasnom. Sokat elárul a borító, mégis keveset mond a teljes történetről. 

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

 

L. J. Wesley: O.N.S. – Egyéjszakás kaland

 

covers_708203.jpgSzerző: L. J. Wesley
Cím: O.N.S. – Egyéjszakás kaland
Kiadó: Mogul
Kiadás éve: 2021
Műfaj: szórakoztató irodalom
Oldalak száma: 150

Élvezni az életet, kötöttségek nélkül. Emma mindössze ennyire vágyik. Egyetlen éjszaka, és semmi több. De mi van akkor, ha a partnere másképp gondolja?
Conor szinte első látásra belehabarodik a lányba és esze ágában sincs beérni az egyéjszakás kalanddal.

 

„De vannak azok az apró pillanatok, amikor történik valami, vagy csak eszedbe jut a másik, és érzed a késztetést, hogy azonnal ráírj, vagy küldj egy képet, mindegy, csak jelezd, hogy gondolsz rá.”

 

Hivatalosan is L. J. Wesley rajongó lettem. 🙂 Nagyon szépen köszönöm shop.könyvmogul, hogy elolvashattam ezt a könyvet is.

A történet röviden:

Emma 10 éves volt, amikor egy betegség miatt elveszítette az édesanyját. Folyamatos rettegésben él, a feje felett lebeg az az 50% esély, hogy ő is örökölheti. 7 évvel később újabb tragédia éri, amikor a nagyszüleit és az édesapját élettelenül találja az otthonukban. 

Eldönti, hogy ő senkit nem szeretne kitenni annak, amin neki kellett keresztülmennie ezért nem bonyolódik kapcsolatba, minden érzelmet eltaszít magától, csak élvezni szeretné az életet. A nagynénjével él kettesben, sales-es munkát végez, és habzsolja az élvezeteket, az egyéjszakás kalandok mellett teszi le a voksát. Amikor kitalálja, hogy Franciaországba menne kikapcsolódni, a barátnője is vele tart, azonban ezzel olyan kalandokba keveredik, ami gyökeresen megváltoztatja az életét.

Gondolataim:

Nagyon jól szórakoztam ezen a történeten is. De amellett, hogy humoros volt, nem maradt ki belőle a komoly téma sem. Betegség, trauma, gyász. 

L. J. Wesley nagyon jól ír, folyamatosan fenn tudja tartani az olvasó figyelmét. Emma és Michelle szarkasztikus megjegyzésein jót mosolyogtam, de mellette csodáltam Michelle türelmét Emma iránt. Sok mindent eltűrt neki, és nem lepődtem meg, amikor tele lett az a bizonyos pohár.

Emma nagyon szerencsés, hogy nemcsak a barátnőjére, hanem a nagynénjére is számíthat. Ők ketten jelentik neki a családot, mégis úgy éreztem, hogy nem engedi közel magához őket sem 100%-ban.

Conort imádtam, nagyon jól lett megformálva a karaktere. Szívesen olvastam volna róla többet. 🙂

Mindezek mellett valóban úgy gondolom, hogy aki egy könnyed, rövidke és szórakoztató olvasmányra vágyik egy nehéz nap végén, az bátran vegye a kezébe ezt a kötetet, mert a teljes kikapcsolódás, a hangos nevetések, és a pozitív olvasásélmény garantált.

Borító:

Egyszerű, mégis annyira illik a történethez. Olyan Emmás. 😀

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

 

Buótyik Dorina: III. Amenemhat rejtélye

 

covers_597499.jpg

Szerző: Buótyik Dorina
Cím: III. Amenemhat rejtélye
Kiadó: NewLine
Kiadás éve: 2020
Műfaj: kalandregény, fantasy
Oldalak száma: 260

 

Egy ​fáraó.
Három fiatal egyiptológus.
Egy idős kalandor.
No meg egy kairói tolvajbanda és egy macska.

Gracie új tárlatra készül a British múzeumban. Úgy gondolja, a legnagyobb problémája az, hogy asszisztense, a jóképű Louis folyton összecseréli a leleteket, és hogy a nagyképű újságíró, David mindenbe beleüti az orrát.
Ám este felhívja őt a Kairói Egyiptológiai Múzeum igazgatója, hogy helyettesítsen egy tárlaton, mivel a helyi egyiptológusnő, Rania rejtélyes körülmények közt eltűnt.
Gracie és Louis hamar rádöbbennek, hogy darázsfészekbe nyúltak. Kiderül, hogy Rania eltűnése szokatlanabb, mint hitték és a baljós eseményeknek itt nincs vége.
A fiatalok rábukkannak egy titkos kamrára III. Amenemhat csarnokában. Gracie a bazárban belebotlik bácsikájába, és az idős kalandor sietősen a lánynak adja a naplóját, mert valaki üldözi. Ráadásul Louis is eltűnik.
Mi olyan fontos a naplóban? Ki ez a III. Amenemhat? Ki van az idős kalandor nyomában és miért?

Gracie, Louis és David egyesíti erőit. Kalandjuk során a napló újabb és újabb titkait fedezik fel.
Ez a különös ókori egyiptomi rejtély valóban a múltba röpíti olvasóit, keljünk útra Kairóba!

 

„Ez az ügy egyre bonyolultabb. Nem tudom fiúk, ti hogy vagytok vele, de szerintem ez egy rossz álom. És én fel akarok ébredni.” 

Kedves Dorina, nagyon szépen köszönöm, hogy elküldted nekem az első könyvedet is, és elolvashattam!

Rendhagyó módon a második résszel ismerkedtem meg először, ami nagyon mély nyomot hagyott bennem, nagyon szerettem, ennek fényében írom ezt az ajánlót.

A történet röviden:

Gracie, a neves egyiptológus egy telefonhívást kap Egyiptomból. Sürgősen oda kell repülnie, és megtartania egy tárlatvezetést, ugyanis a helyi egyiptológusnő rejtélyes körülmények között eltűnik. Gracie az asszisztensével, és egy minden lében kanál újságíróval el is indul. De az egyszerűnek vélt helyettesítés különös kérdéseket vet fel mindenkiben. Ha Rania ennyit dolgozott a tárlattal, mégis hová tűnhetett el szó nélkül? 

Főhőseink nyomozásba kezdenek, azonban amit találnak, arra nincsenek felkészülve. Családi titkok, egy titokzatos napló, még titokzatosabb tolvajbanda. A történet végére kiderül, hogy mi a közös bennük.

Gondolataim:

Mint ahogy említettem, a második részt olvastam először, így pontosan látom a két kötet közötti különbséget, illetve, hogy mekkora fejlődés áll az Írónő mögött ezután a kötet megírása után. Mind terjedelemben, mint szóhasználatokban.

Izgalomban ebben a kötetben sem volt hiány, nagyon szerettem olvasni. Fordulatos volt, rejtélyekkel teli. Személy szerint én nagyon szeretem a jelenben és a múltban játszódó történeteket, de ahogy gyorsan végigpörgetem az emlékeimet, olyan nem rémlik, hogy a jelen és a múlt egy ponton találkozik. Ez az időhurok különlegessé teszi az események menetét.

Amit sajnálok, hogy ennyi információhoz, rejtélyhez kicsit rövid volt a kötet. A második részben kiderül, hogy hogyan folytatódik a főszereplőink élete, azonban egy kicsit szerettem volna többet olvasni arról, hogy hogyan is jutottak el oda.

Egyetlen pici tüske maradt bennem, mégpedig Rania munkájáról, és a történetet elindító eseményekről. Arról abszolút nincs információm, hogy pl. egy múzeumi tárlatot milyen módon készítenek elő, viszont az meglepett, hogy aki megrendezte, annak nincs B terve, vagy egy helyettese, aki beugrik, és lebonyolítja az eseményt, ha valami balul üt ki. Mondom ezt úgy, hogy csak arra tudok hagyatkozni, hogy amikor mi rendeztünk kiállítást, akkor többen vettünk részt benne, és már a megnyitó előtt jóval készen voltunk a berendezéssel, és mint ahogy mondtam, valóban nincs tapasztalatom, hogyan is működik ez múzeumi körökben. 

Na de ennyit a negatívumokról. 🙂 Az események gyorsan követték egymást, egy percig sem unatkozott az olvasó. Mintha egy film képkockái elevenedtek volna meg a szemem előtt. A lehetőségeimhez képest gyorsan haladtam az olvasással, és amikor le kellett tennem az olvasómat, már alíg vártam, hogy legyen akár csak 10 percem is, hogy folytatni tudjam a történetet, és újra Egyiptomban barangolhassak.

Én úgy gondolom, hogy első könyvhöz képest, ami ráadásul igen összetett, jól sikerült. 🙂 Az apróbb hibák ki lettek küszöbölve a második részben, és valóban szemmel látható a fejlődés.

Borító:

Nekem tetszik. 🙂 A színvilága figyelemfelkeltő, a képi motívumok pedig hűen tükrözik egy kalandregény hangulatát. 🙂

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)