Szerző: Anne L. Green
Cím: Kincs a toszkán hó alatt
Kiadó: Álomgyár Kiadó
Kiadás éve: 2025
Oldalak száma: 352
Fülszöveg:
Egy titkos napló, egy izgalmas kincsvadászat és egy zűrös szerelem
Madison Crawford, a fiatal régész és műkincs-restaurátor élete váratlan fordulatot vesz, amikor egykori szerelme, Hans egy különös csomagot küld neki, amelyben egy II. világháborús napló lapul. A megsárgult oldalak egy náci tiszt vallomásait rejtik, felbecsülhetetlen értékű olasz műkincsek eltűnésének történetét. Madison nem tud ellenállni a kísértésnek, és egy baráti látogatás ürügyén Toszkánába utazik, hogy kiderítse, valóban igazat írt-e a katona a naplójában. Ám hamar világossá válik számára, nem ő az egyetlen, aki a kincs nyomában jár.
Érkezését követően hatalmas meglepetés éri, hiszen a ködbe vesző vidéken nemcsak rejtélyek várják, hanem egy mogorva borász is. Luca Allegrini még a rivális kincsvadászoknál is ijesztőbb, mégis ő jelentheti számára az egyetlen menedéket.
Ahogy a múlt árnyai életre kelnek, az egyre veszélyesebb nyomozás hevében még a szerelem lángja is fellobban, a mesés szépségű vidék titkairól pedig lassan leolvad a hó.
Anne L. Green regényében a téli Toszkána romantikája a múlt rejtelmeivel fonódik össze egy felejthetetlen történetben.
„A szerelem nemcsak egy döntés a jelenben, hanem egy ígéret a jövőre… hogy ma, ahogy holnap és azután is ott lesztek egymásnak.”
Minden jöhet, ami olasz. És minden jöhet, ami Anne L. Green nevét nevét viseli. 🙂 Ott voltam a könyvbemutatón, ittam a szerző minden szavát, és kellemes meglepetésként ért a felismerés, hogy a gondolataim helyet kaptak a borítón. Kevés hasonló volumenű megtiszteltetés éri a tartalomgyártó bloggert. Ezúton is nagyon köszönöm a szerzőnek és a kiadónak a bizalmat, és a recenziós példányt.
Gondolataim:
Annyira élnek a szerzőnek a szereplői, hogy képes vagyok leállni velük vitatkozni. (Ezen a ponton erősen megkérdőjelezhető a épelméjűségem. D: ) Hogy én mennyit vitatkoztam Madisonnal is. Még egy ilyen önfejű nőt, de komolyan… Viszont ez az önfejűsége olyan lendületet adott a történetnek, hogy nagyjából két nap alatt el is olvastam. Madison régész, , szereti a kihívásokat, szereti a kalandot, és nem mondanám, hogy szeret betartani minden szabályt. A volt munkahelyére egy csomag érkezik a nevére, ami egy német tiszt naplóját rejti, amiben elrejtett olasz műkincsekről tesz említést. Hogy a végére járjon a napló valóságtartalmának, Toszkánába utazik, és a nyomozást egybeköti a barátnője meglátogatásával is. A napló azonban nagyobb veszélybe sodorja, mint ahogy azt gondolta volna.
Bár önálló kötetről van szó, vannak benne utalások a szerző korábbi műveire is. Visszatérő szereplőkkel korábban már találkozhatott az olvasó. Ami ezzel kapcsolatban a könyv különlegességét képezi, amit én kifejezetten szerettem, hogy lábjegyzetben egy-egy név vagy esemény kapcsán megemlítette a szerző, hogy melyik korábbi könyvében van kifejtve az adott eseménysorozat, vagy melyik történetben ismerhettük meg tüzetesebben az adott szereplőt. Ez nagyban megkönnyítette ezen történet eseményeinek megértését is, ugyanis van benne olyan rész, ami életszerűtlennek hatna, ha nem lenne említve, hogy van előzménye. Viszont azon ismeretek hiányában is élvezhető a kötet. Ezt annak tudatában mondom, hogy én sem olvastam a lábjegyzetben említett műveket, ugyanis a szerző korábbi köteteinek megismerése még folyamatban van. 🙂
No de a történet. Annyi szenvedély kapott helyet ebben a nem túl hosszú regényben. És itt nem az erotikára gondolok, hanem arra a szenvedélyre, ami Lucat a borokhoz, a családi hagyományokhoz, a szőlőhöz fűzi. Így csak az tudja átadni a szakma iránti szeretetét, aki valóban minden tudását, szeretetét beleteszi abba, amit hivatásként űz. Számomra ez olyan léleksimogató volt, végre valaki olyan lelkesen beszélt a munkájáról, hogy el sem tudtam volna képzelni máshol, mint a szőlők között. Én nem vagyok kimondott borszakértő, minden bizonnyal sírva fakadna egy borász, ha engem kínálna egy igazi olasz borral, viszont még én is hasznos ismeretekre tettem szert olvasás során. Én nem éreztem úgy, hogy egy iskolapadban ülök, és a soron következő leckét diktálják.
Ami számomra még különlegességgel bírt a történet olvasása során, az a dupla narráció. Egyfelől magát a szerzőt hallottam, amikor a család került szóba, a gyereknevelés, a kapcsolatok, az a szenvedély, ami a borászathoz kapcsolódik, mert ilyen érzelem gazdagon csak az tudja átadni a gondolatait, aki valóban szívvel-lélekkel megéli. A másik narráció pedig maguk a szereplők. Mindegyikük más személyiség, eltérő gondolkodásúak, eltérő habitusúak, élő, hús-vér emberek. Nincs bennük semmi mű, tehát egy pillanat alatt idegbe tudnak rakni. 🙂
A krimi szálat is nagyon szerettem, érdekes volt az olasz műkincsekről olvasni egy német tiszt naplójában. Azoknak az olvasóknak is szívből ajánlom ezt a kötetet, akik még csak most ismerkednek a krimi műfajával, mert izgalmas és érdekes volt, viszont nem jellemezte a brutalitás, így azok is kézbe vehetik, akik nem szeretik a nagyon véres és kegyetlen jeleneteket.
Az olasz hó pedig…. Hát majd’ megfagytam olvasás közben. 😀 Még most is ráz a hideg, amíg ezt a bejegyzést írom. 🙂 No nem a történettől, hanem ahogy megelevenednek előttem a havas hegycsúcsok. 🙂
Én nagyon szerettem olvasni, a romantikus, nyomozós krimi rajongóinak ajánlom szeretettel.
Értékelésem: 5/5
Idézetek a könyvből:
„Aki a múlt felszínét kapargatja, gyakran nem is sejti, hogy nemcsak emlékekre, hanem eltemetett fájdalmakra is bukkanhat.”
„Tökéletes szülő nem létezik. Csak olyan, aki elég bátor szeretni. A szülőség nem olyasmi, amire az ember készen áll. Nincsen hozzá jó forgatókönyv, és nincsenek biztató válaszok sem.”
„Az emberek gyakran hangoztatják, hogy szeretik az őszinteséget, csak képtelenek elviselni, amikor megkapják.”
A könyvet itt tudjátok megrendelni:
https://alomgyar.hu/konyv/kincs-a-toszkan-ho-alatt
