Szerző: Moa Herngren
Cím: Az örökség
Kiadó: Helikon Kiadó
Kiadás éve: 2025
Oldalak száma: 512
Fülszöveg:
Miközben három testvér fogadja apjuk temetésén a gyászolók részvétnyilvánítását, egyikük zsebében ott lapul egy feljelentés – amit két testvére tett ellene. De vajon mi vezetett idáig? Milyen emlékek, fájdalmak és elhallgatások feszülnek egymásnak a három testvér közt? És helyreállíthatóak-e a kapcsolatok és a szerepek egy ilyen családban?
Az örökség a Magyarországon A válással berobbanó Moa Herngren nagysikerű családidráma-sorozatának harmadik darabja.
„Minden karakterem emberi, közel sem tökéletes személyiség. Talán pont ez a legfontosabb üzenetem az olvasóknak, hogy mindig igyekezzenek megismerni minden fél motivációját, érzéseit, nézőpontját, mielőtt ítélkeznek.” (részlet Moa Herngren Nők Lapja-interjújából)
„A gyász az az ár, amit a szeretetért fizetünk.”
Hogy én mennyire vártam már ezt a történetet. Ha ma a kezemben lenne a szerző következő könyve, az is késő lenne. 🙂
Gondolataim:
A harmadik könyvem a szerzőtől. A harmadik olyan könyv, amit szinte egy lendülettel elolvastam. (Na jó, a végét direkt aznapra hagytam, amikor a szerző Magyarországra látogatott. 🙂 ) Ez a könyv… Imádtam, felidegesített, elgondolkodtatott, és még sorolhatnám, hogy milyen érzelmeket váltott ki belőlem. Annyira igaz, annyira emberi, és annyira lehet kapcsolódni nemcsak a történethez, hanem a szereplőkhöz is, még úgy is, hogy nem kerülnek közel az olvasókhoz. A szerző most is olyan témát dolgozott fel, ami bárkivel megtörténhet élete során.
Jelen esetben az örökségért vívott, testvéri harccal. Vajon meddig képesek vérre menni a testvérek az örökségért?
Ebben a történetben három testvér kap főszerepet, különböző élethelyzetben, más-más prioritással, és gondolkodással élik az életüket. Ráadásul viszonylag nagy a korkülönbség közöttük, így nem minden esetben tudnak kapcsolódni egymáshoz, és természetesen nem azokkal az emlékekkel rendelkeznek, hiába ugyan az történt meg velük. Mondhatni alig ismerik egymást.
A családfő váratlan halála nemcsak a gyászt hozza magával, hanem évtizedeken átívelő titkokat is. És ez az a pont, ahol nekem kezdett felmenni a vérnyomásom, mert annyira el tudom képzelni azt a helyzetet, ahol komoly nézeteltérések, viták alakulnak ki családtagok között a titkok, elhallgatások miatt. Mert jelen esetben is a kommunikáció a kulcsa mindennek. Pontosabban annak hiánya. „Nem mondom el, mert…” „Maradjon köztünk, mert”.. És csodálkoznak, hogy a másik félreérti, és hatalmas veszekedésbe torkollik minden beszélgetés. Mintha a másik fél nem lenne a szellemi képességeinek birtokában, nem értené az egyenes beszédet… Tudtommal senki nem születik gondolatolvasóként. Maximum egy fantasyben, de ugye a való élet nem egy fantáziavilág… Ebben az életben sajnos – vagy nem sajnos – kommunikálni kell ahhoz, hogy a másik tudja mire gondolunk. Nehéz megfogalmazni a gondolatainkat, érzéseinket? Persze, hogy az. Ez viszont nem mentség a hallgatásra.
A szerző a való életből merít ihletet, a szereplői élnek, az élethelyzetek valósak. Semmi mű nincs sem ebben, sem bármely másik történetében. Hasonló akár holnap veled is megtörténhet. Elgondolkodtat, és egy kemény önismereti utazásra is hív a szerző. Akarva akaratlan beférkőzik egy gondolat az olvasó fejébe. Ő vajon az adott helyzetben mit csinálna, mit mondana, hogy viselkedne? Nincs ember aki ne mondana ítéletet, vagy ne törne pálcát a másik feje fölött. De vajon megéri? Hiszen ismernünk, látnunk kell minden kirakó darabkát ahhoz, hogy le tudjuk vonni a megfelelőnek gondolt következtetést. És lássuk be, hiába állunk közel a családtagjainkhoz, vannak olyan dolgok, gondolatok, amelyek még előttünk is rejtve maradnak.
Én ki merem jelenteni, hogy Moa Herngren lett az egyik kedvenc szerzőm. A történeteivel nemcsak magas vérnyomást okozott, hanem jelentős mennyiségű útravalóval, és gondolkodni valóval is ellátott.
Én már alig várom a következő történetet.
Értékelésem: 5/5
Idézetek a könyvből:
„A hagyományok fontosak, nemcsak azért, mert összehozzák a családot, hanem mert biztonságérzetet is adnak, amikor az ember lába alól kifut a talaj, és az egész világa összedőlni látszik.”
„Néha elvárod, hogy mindenki azonnal és pontosan azt tegye, amit te akarsz. Ha hagynád, hogy mindenki a maga módján feldolgozza a dolgokat, valószínűleg kevesebb csalódás érne.”
„A lojalitás olyan, mintha folyton kardélen táncolna.”
A könyvet itt tudjátok beszerezni:
https://booklove.hu/az-orokseg-1
