Szerző: Devney Perry
Cím: Crossroads – Keresztutak
Kiadó: Kossuth Kiadó
Kiadás éve: 2025
Oldalak száma: 352
Fülszöveg:
Nyolcéves koromban találkoztam West Havennel. Kilencéves koromban tanított meg pókerezni, és tizenegy éves koromban papírrepülőket hajtogatott velem. Tizenhat éves voltam, amikor megcsókolt. Ő volt a legjobb dolog, ami a montanai családi vakációkon történt velem. Ő volt az, aki elrabolta a szívemet. Huszonhárom éves voltam, amikor az élet elszakított minket egymástól…
Évekkel később, a fogadalmamat megszegve térek vissza a birtokra, ezúttal nem vendégként, hanem az új tulajdonosként. West nem örül neki, hogy itt vagyok, de pontosan tudja, hogy csak én segíthetek megmenteni a családi örökséget.
Nem könnyű együtt dolgozni, és szembenézni a régi emlékekkel, de ez csak egy átmeneti állapot. Keresztúthoz értünk.
Ha nem szeretek újra bele West Havenbe, talán lezárhatjuk a múltat, és végre el tudunk búcsúzni egymástól.
„Mit nem adtam volna azért, hogy visszamehessek a múltba. Hogy másként döntsek. Egyetlen helyes választással más irányba terelhettem volna mindent.”
Devney Perry? Nagyjából bármit írhat, azt én elolvasom, kisírom a szemem, és olyan 5 csillagot adok rá, hogy leugrik a monitorról. El sem olvasom a fülszöveget. 😀 Tudom, lehet nem ezzel kell kezdeni egy ajánlót, de ha egyszer minden szava igaz.. 🙂 Hálásan köszönöm az újabb csodás olvasmányélményt a Kossuth Kiadónak.
Gondolataim:
Sablonos, ha azt mondom, hogy imádtam? A farmon játszódó, cowboyos történetek minden alkalommal le tudnak venni a lábamról. Lehet egy farmra kellene költöznöm, és várni, hogy West megérkezzen… Na de fordítsuk komolyra a szót. A történet egy hosszabb időszakot, nagyjából két évtizedet ölel fel. West az apjával és az öccsével él Montanaban, a saját birtokukon, ahol nemcsak faházak várják az oda látogatókat, de az aktív pihenésről is gondoskodik a Haven család. Indya Kellerék szinte minden évben itt töltik a nyári vakációt, így elkerülhetetlen, hogy Indya és West találkozzanak, és néhány napig élvezzék egymás társaságát. Majdnem minden évben egy hét jut nekik, egészen addig, amíg váratlan események el nem szakítják őket egymástól.
Most szerintem rövid bejegyzés lesz, mert amiről beszélni szeretnék, az durván elspoilerezné a történet lényegét.
Egy csodaszép, megható történetet kaptam a szerelemről, a második esélyről, a lelki fájdalomról. A történet végén a szerző bevitte azt a gyomrost, amire már a történet elején számítani lehetett. De én, a balga olvasó azért reméltem, és reméltem, hogy más lesz a végkifejlet. A lelkem kisírtam, a szívem összetört, és azóta is gondolkodom. Mi lett volna ha? Ugye, hányszor tesszük fel életünk során ezt a kérdést?
Maga a történet szépen csordogál a saját kis medrében. Nem siet, hagyja, hogy az események jöjjenek egymás után. Hagyja a szereplőket ismerkedni, elbúcsúzni, szeretni, és csalódni. Nem tökéletes. Ahogy senki, és semmi nem az. De nekem így voltak a kedvenceim. Hoztak rossz, és meggondolatlan döntéseket, mint mi mindannyian. Ettől voltak olyan emberiek, emiatt tudtam kötődni hozzájuk. Érdekes volt látni a két család teljesen eltérő mintáját. Hogy már a szülők is mennyi terhet cipelnek magukon, amit örökítenek tovább, és ez mennyire meghatározza a saját gyerekeik felé tett nyíltságukat, bizalmukat. Fájdalmas volt, mert a szülők hibáit is a gyerekek sínylették meg.
Szerintem kijelenthetem, hogy Devney Perry a kedvenc szerzőim sorában köszönthetem. A történetei szórakoztatóak, szívfacsaróak, és mély mondanivalóval rendelkeznek. Elhanyagolható mennyiségű erotikus tartalom ugyan előfordul ebben a kötetében is, de itt nem azon van a hangsúly. Itt két gyereket látunk felcseperedni, egymásba szeretni, és küzdeni azért, hogy a számukra megfelelőnek ítélt döntéseket hozzák meg, és azzal a tudattal éljenek együtt. Gondolok itt Indyára. Nem volt könnyű helyzetben. Lehet nem is mindenki ért vele egyet, viszont nem is mindenki hordta az ő cipőjét.
Sokat gondolkodtam ezen a történeten. Én imádtam, és minél több nap telik el azóta, hogy befejeztem, annál inkább vágyom vissza Montanaba, Haven család farmjára. Hatalmas kedvenc lett a történet, még ha nem is volt tökéletes. Nagyon várom a folytatást! 🙂
Értékelésem: 5/5
Kedvenc lett. 🙂
Idézetek a könyvből:
„Szép napunk van. Tiszta kék az ég. Harapni valóan friss levegő. Kellemesen meleg napsütés. Miért voltak mindig ennyire szépek az életem legrosszabb napjai?”
„Nem minden változás rossz.”
„Rég éreztem úgy, hogy szükség van rám. Hogy fontos vagyok. Hiányzott ez az érzés.”
A könyvet itt tudjátok beszerezni:
https://www.kossuth.hu/Crossroads-Keresztutak-eldekoralt-kiadas
