Szerző: Aux Eliza
Cím: A könyvek városa
Kiadó: Eleven Kiadó
Kiadás éve: 2025
Oldalak száma: 380
Fülszöveg:
Dixy a fura nevű, zárkózott lány a suliban. Mióta elvesztette az apját, nem akar mást, csak túlélni a gimit a testvéreivel. Még akkor is, ha Era és Lia néha levakarhatatlanok. Hiszen ő csak egy átlagos kamasz.
Vagy mégsem?
A nyári szünet végén egy váratlan látogató érkezése mindent megváltoztat. A rejtélyes férfi kora hajnalban kopogtat be a külvárosi ház ajtaján. Egy titokról beszél, amit többé nem lehet elhallgatni Dixyék előtt. De Krúda, a lányok anyja hajthatatlan, nem engedi a férfit a testvérek közelébe.
Dixy, Era és Lia közös nyomozásba fognak, hogy kiderítsék, mi történt az apjukkal és mi az, amit a szüleik már a kezdetektől eltitkoltak előlük. A rejtély szálai egy eltitkolt világba vezetik őket, ahol minden az írás körül forog. A szavak varázserővel bírnak, a pennák repülni tudnak, és a fantázia a legnagyobb kincs. De mindezek ellenére a srácok itt is beképzeltek, a lányok pedig ugyanolyan kirekesztőek tudnak lenni, mint a budapesti gimiben. Az írósuli tanárairól nem is beszélve…
„Az olvasó ember gondolkodó ember, és aki gondolkodik, az előreviszi a világot.”
Nekem azzal adták el ezt a könyvet, hogy ha szerettem a Harry Pottert, akkor ezt is szeretni fogom. És milyen igaz lett. Egyszerűen imádtam ezt a kötetet. Harry Potter új köntösben, de mégsem. Hálásan köszönöm az Eleven Kiadónak, hogy olvashattam. Már most tűkön ülve várom a folytatást.
Gondolataim:
Egy bajom van a sorozatokkal. Várni kell a folytatásra. Olyan végszóval zárult ez történet is, hogy az ér lüktetett a homlokomon. 😀 Én meg csak várom, és várom, hogy mikor olvashatom tovább 😀 Na de ne panaszkodjak, ugye? 🙂
Ha röviden szeretném összefoglalni, akkor azt mondanám, hogy az írói lét minden szépségét és nehézségét mutatja be a szerző a mágia világába átültetve. Könyvkiadóban dolgozom, ezért látok olyan dolgokat is, amelyek olvasóként elkerülték a figyelmemet, vagy egyáltalán nem volt a külvilág felé kommunikálva, mert az olvasást, és a történetvezetést ez nem befolyásolta. De olyan jó volt mondhatni szakmabeliként benne lenni a történetben.
A három testvér, Dixy, Era és Lia élete gondtalannak tűnik. Azonban apjuk váratlan halála, és egy ismeretlen férfi felbukkanása a feje tetejére állítja a mindannapjaikat. Kiderül, hogy eddigi életük nem az, aminek hitték. A rejtélyes idegen egy eddig titokban tartott világba vezeti a lányokat, ahol útikönyvekkel utaznak, a pennák repülni tudnak, ahol külön csoportban tanulnak az írók, a cenzorok, a lektorok, a szkriptorok, és még sorolhatnám. Ahol a szavaknak hatalmuk van, és az írás megvonásnak súlyos következménye. Egy teljesen új világ, ahol nemcsak az ismeretlennel kell megküzdenie a testvéreknek, de a rájuk leselkedő veszélyekkel is.
Na engem ez a történet beszippantott rendesen. Visszarepültem az időben nagyjából 20 évet, élveztem az olvasás minden pillanatát. Nem akartam elszakadni a varázslóvilágtól. Mondanám, hogy azóta várom én is a múzsámat, mióta Kleió bekopogott azon a bizonyos ajtón. Szinte minden oldalon visszaköszön a Harry Potter egyes eleme, csak egy kicsit átírva. Ezt viszont én egyáltalán nem bántam. Itt nem hopp porral utaznak, hanem útikönyvvel, a Pallasz téren gyűlnek a mágia világában élők, és nem a pálca választja a varázslót, hanem a penna az írót.
De nemcsak léleksimogatóan nosztalgikus élmény volt ez a kötet, hanem egy izgalmas nyomozásnak is a részesei vagyunk, ami egyrészt nehéz döntéshelyzetek elé állítja a szereplőinket, másrészt az élők és a holtak közötti kapcsolatot is feszegeti. Érdekes volt ezen elgondolkodni olvasás során. A kötet szövegezése egyszerű, könnyen olvasható, és könnyen nyomon követhető. Úgy gondolom ideális olvasmány a nyári szünetre az ifjúságnak, viszont a korombelieknek is tökéletes nosztalgikus élményt nyújt. A történelem sem marad feledésben, megjelenik Mátyás király, a fekete sereg, Kinizsi Pál. Jelentős szerepet is játszanak a történetben, még sem volt olyan érzésem, hogy tankönyvet olvasok. Maradtak nyitott kérdések, a végkifejlet se kutya, szóval garantáltan izgalmas folytatás vár majd az olvasókra. Én az első sorban fogom várni. 🙂
Amiért külön plusz pont jár, azok a könyvben szereplő menük, amelyek az írók, költők neveit viselik. Most komolyan, ilyen miért nincs nálunk? Vagy ha van, mondjátok hol, és indulok. 🙂 Kosztolányi, vagy Mikszáth kedvence landolna előttem a tányéron… Imádnám, komolyan!
Hálásan köszönöm a szerzőnek, hogy nem nyomta el magában az ihletet, és a Kiadónak is, hogy elhozták ez a történetet az olvasóknak. 🙂 Szívesen élnék ebben a világban. 🙂
Szeressétek, olvassátok! 🙂
Értékelésem: 5/5
Idézetek a könyvből:
„Nagyon sokan vélik úgy, hogy a helyesírás csupán egy javaslat, amitől el lehet térni. Nagy tévedés, ha engem kérdeznek! Az ilyen felelőtlen gondolkodás nem vezet sehová!”
„A szavak megtalálják a maguk útját, hogy felszínre jussanak. (…). Amíg az ember él, sosem késő, hogy író legyen!”
„Egy író legnagyobb fegyvere a szó, ezt sose felejtsd el!”
A könyvet itt tudjátok beszerezni: