Szerző: P. Szathmáry István
Cím: Bánatos férfiak kézikönyve
Kiadó: Cser Kiadó
Kiadás éve: 2025
Oldalak száma: 344
Fülszöveg:
Férfinak lenni nem könnyű, a regény hőse ezzel a keserű igazsággal régóta tisztában van. Helyzetét az sem teszi könnyebbé, hogy évek óta olcsó akciókrimiket ír, és ellentétben népszerű főhősével, a sármos és kemény öklű zenetörténész Devon Balagannal, messzire kerüli a szakmai siker. Ezek után érthető, ha az sem dobja fel igazán, amikor kiderül, legjobb barátja Vércsetánc címmel megírta a tökéletes magyar krimit.
Hősünk életére igazán ráférne már egy izgalmas fordulat, bár nem éppen az, ami következik. A Vércsetánc szerzőjét holtan találják, hősünk pedig kénytelen lesz megtapasztalni, mennyire más egy nyomozás a való életben, mint egy regény lapjain. Ahogy halad a cselekmény előre, egyre gyanúsabbá válnak megszokott élete állandó szereplői, és kiderül: súlyos titkok feketítik a kulturális élet működését finom iróniával és jó adag szarkazmussal ábrázoló regény szereplőinek közös múltját.
Szathmáry István eddig elsősorban kulturális újságíróként, grafikusként, többek között a nagy sikerű Bestiarium Hungaricum egyik társalkotójaként és Lackfi János Milyenek a magyarok-sorozatának illusztrátoraként volt ismert. A Bánatos férfiak kézikönyve az első regénye.
„A jó krimi halála a gyilkosság.”
Életem első könyve a Cser Kiadótól. Nem tudom emlékeztek-e, de év elején volt egy olyan ígéretem (?), hogy az idei évben szeretnék olyan kiadók felé is nyitni, akitől eddig még nem, vagy max. egy könyvet olvastam. Hogy ne csak a levegőbe beszéljek, a könyvkupac már a polcomon van, az első kiadó pedig akivel megnyitottam a sort, a Cser Kiadó egyik idei megjelenése, P. Szathmáry István első megjelent regénye a Bánatos férfiak kézikönyve volt. Nagyon köszönöm a lehetőséget a kiadónak.
Gondolataim:
Miközben olvastam ezt a könyvet rájöttem, hogy nagyon be tud rántani az olyan történet, amikor a narrátorunk egy egészséges adag szarkazmussal, és nem kevés öniróniával meséli el az eseményeket. Mint jelen esetben a főszereplőnk, aki jelentős mennyiségű krimit megírt már, azonban a nagy áttörés, a siker és a hírnév még várat magára. Az alap hangulatán az sem segít, amikor kiderül, hogy a legjobb barátja, – aki nem kifejezetten szereti a krimit, és még csak az írásban sem remekel – megírja a tökéletes művet. Miután a szóban forgó regény szerzőjét holtan találják, főhősünk élete izgalmas fordulatot vesz, bár nem úgy, ahogy azt korábban tervezte.
Bevallom egy pillanatra megijedtem, amikor elolvastam a könyvnek a címét. Nem voltam benne biztos, hogy kellenek-e az én életembe, – ha csak olvasmány szintjén is – bánatos férfiak. De jobban utánaolvastam, a történetnek, és kiderült, hogy több ez a könyv, mint amire én első pillanatban gondoltam.
Azt sem tudom hol kezdjem. 🙂 Nagyon szerettem a szerző írásmódját, szinte az első oldalakon berántott a történet, a narrátor szarkazmusa, és érdekes volt az a kis szelet is, amit a kötet főhősének a munkájáról kapunk. Azt ugye tudjuk, hogy krimit ír, abból is jó sokat, szeretik is az olvasók, a kiadója is várja a következő történetét, de abban a pillanatban, hogy kilépne az elvárásokból álló körön kívülre, mindig van, aki visszarántja. A kiadójának a vezetője, a felesége, barátok, de még a saját fia is. Egy idő után már sajnáltam szerencsétlen főszereplőt, mert sokkal több volt benne, mint amit engedtek, hogy kihozzon magából. Mondania sem kellett, mert egyértelműen érződött, hogy boldogtalan. A házassága a végét járja, a feleségével elhidegültek egymástól, a fia levegőnek nézni, a kiadója nem engedi, hogy újítson egy kicsit a saját történetén. Most komolyan, ki lenne boldog, ha így kellene élnie a mindennapokat?
Kifejezetten gyorsan elolvastam a kötetet, szerettem a dinamikáját, jókat mosolyogtam bizonyos szituációkon – kulcs a szappanban… mint a jó öreg Hollywoodban – komolyan zseniális. 😀 A főszereplő nyomozása, és a rendőrségi jegyzőkönyvek voltak a kedvenceim. Az egész könyv atmoszférája különleges volt. Könnyen olvasható, még úgyis, hogy látszólag egy láncra van felfűzve a történet, mégis szerteágazó az eseménysorozat. Legszívesebben kezdeném elölről, mert biztos, hogy tartogatna még meglepetéseket. 🙂
Mégis hiányoltam valamit a történetből, miután becsuktam a könyvet. De nem tudnám megmondani, hogy mit. Az is lehet, hogy csak olvastam volna tovább. A végéhez közeledve voltak meglepő fordulatok, sőt olyan is előfordult, hogy visszalapoztam, mert szentül hittem, hogy valahol lemaradtam az eseményekben, és nem tudom, hogy kinek a gondolatait, illetve szavait hallom éppen.
Összegezve, én szerettem, örülök, hogy elolvastam, várom a szerző következő könyvét, és bízom benne, hogy legalább ennyi pozitív olvasmányélményt tartogat a számomra. 🙂
Értékelésem: 5/4,5
Idézetek a könyvből:
„(…) ez az , ordíts csak, akinek igaza van, az nem emeli fel a hangját.”
„A tamponok és a betétek birodalmába tévedtem, ahol ilyen sokáig, mint én, csak akkor álldogál egy férfi, ha reménytelenül balf@sz, ha szánni valóan perverz, vagy éppen sztrókot kapott.”
„(…) az a regény arról szól, hogy ha valamit igazán el akarsz rejteni, akkor tedd jól látható helyre, és bízd rá az emberekre, hogy okosnak higgyék magukat, és keressék mindenhol, csak ott nem, ahol a szemüket is kiszúrja a dolog, vagy valami ilyesmi. „
A könyvet itt tudjátok beszerezni:
https://cserkiado.hu/irodalom/banatos-ferfiak-kezikoenyve-18046.html