Szerző: Robert Thorogood
Cím: A Marlow Nyomozóklub
Kiadó: Kossuth Kiadó
Kiadás éve: 2025
Oldalak száma: 350
Fülszöveg:
Judith Potts hetvenhét éves és boldog. Egyedül él egy szebb napokat is látott Temze-parti kúriában Marlow mellett, az életében nincs férfi, aki megmondja, hogy mit csináljon, vagy hogy mennyi whiskyt ihat, és hogy elméjét frissen tartsa, keresztrejtvényeket állít össze újságok számára.
Egy este, miközben meztelenül úszik a folyóban, Judith egy brutális gyilkosság fültanúja lesz: valaki agyonlövi szomszédját, az ismert műkereskedőt. A rendőrség nem hiszi el a történetét, így elhatározza, hogy maga kezd nyomozásba. Hamarosan társául szegődik Suzie, a gyakorlatias és nagyszájú kutyasétáltató, valamint Becks, a helyi lelkész kissé prűd és neurotikus felesége.
Ők hárman alkotják a Marlow Nyomozóklubot.
Amikor felbukkan egy újabb holttest, ráébrednek, hogy egy sorozatgyilkossal van dolguk, és a rejtély, amelyet meg akarnak oldani, olyan csapdának bizonyul, amelyből sem az álmos angol kisváros, sem ők nem szabadulhatnak…
„Az egyedül élésnek pont az a lényege, hogy nem kell megosztanod az otthonodat senkivel.”
Amikor igent mondok egy recenzióra, akkor azt tudatosan teszem. Nem célom felhalmozni a könyveket, ezért sem mondok mindenre igent, csak arra, amiről úgy gondolom, hogy tetszeni fog, nekem íródott. Nyilván, nem vagyok saját magam ellensége. 😀 Vannak viszont olyan könyvek, amik szinte utánam kiabálnak, az olvasás végén mégis csalódást érzek. És ha ez egy recenzió esetében történik, ugyan úgy megírom a gondolataimat, hisz tudjátok, ha követitek az oldalt. No de nem szaporítom tovább a szót, lássuk a könyvet. Köszönöm a Kossuth Kiadónak a recenziós példányt.
Gondolataim:
Ennél a könyvnél kivételesen elolvastam a fülszöveget, pislogtam is kettőt. Na mondom ez olyan lesz, mint a Helsinki nagyik, úgyhogy le is csaptam rá gyorsan. De nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.
Főszereplőnk Judith, aki egy este úszni indul a Temzében, majd meghallja a szomszédját, végül egy lövést. Hívja a rendőrséget, de nem érzi úgy, hogy bárki is tenne valamit a gyilkosság megoldása érdekében, ezért a saját kezébe veszi a nyomozást. Segítőtársa is akad, a szabadszájú kutyasétáltató, Suzie, és a lelkész felesége, Becks. Amikor megszaporodnak a gyilkosságok, akkor a Marlow-i nyomozóklubnak is egyre több feladata lesz.
Jaj nem tudom hol kezdjem. Nem szeretnék nagyon negatív lenni. Ha röviden kellene véleményt mondanom a könyvről, akkor annyit mondanék, hogy nem volt rossz, de igazából annyira jó sem. Tény, hogy sokszor megmosolyogtatott, gyorsan olvasható volt, és még rejtélyes is, mert nem mertem volna megesküdni a gyilkos személyére. Mindezek mellett sajnos én a szereplőkhöz nem tudtam kapcsolódni, sőt, kifejezetten irritált a szereplőgárda. Sok esetben teljesen életszerűtlennek éreztem a szituációt, és a minden lében kanál nyugdíjasklubot. Attól, hogy valaki az idősebb generációt képviseli, úgy gondolom, hogy a szabályokat ettől még nem kell teljesen, és szándékosan figyelmen kívül hagyni. A rendőrséget sem éreztem toppon, értem én, hogy a nagyik nyomoznak, de a rendőrök szerepe és karaktere úgy érzem, nem volt jól kitalálva, és kidolgozva. Sokszor untam, elkalandoztak a gondolataim.
A gyilkosság, illetve a gyilkosságok, – mert az a fülszövegből kiderül, hogy több hulla is megfordul a történetben – felgöngyölítése tetszett, bár néha kicsit elnyújtottnak éreztem. Ettől függetlenül az a rész szépen ki volt dolgozva, és még a logikát is értettem, mikor kiderült a gyilkosság oka és okozója. A történet egyszerre volt lassan építkező, és lendületes sodrású. Én mégis unalmasnak éreztem néhány alkalommal, kifejezetten zavart a 3 grácia sokszor indokolatlan okoskodása, és a teljesen életszerűtlen nyomozásuk. Hogy példaként is mondja valamit: közel a 80-hoz azért nem ugrálunk be ablakokon, de Keanu Reeves módjára sem vetődünk fegyverek elől, mint a Mátrixban.
Összegezve, sajnos nem tudtam a történet minden pontját maradéktalanul élvezni. Viszont az vigasztal, hogy volt már erre példa, hogy nehezen találtunk egymásra egy sorozattal, a végén pedig elengedni nem akartam, annyira magával ragadott. Erre számítok most is. A második rész azért kapni fog egy esélyt.
Ha szívesen olvasol nyomozó nagyikról, akik nem vetik meg a whisky adta fiatalos energiát, ellenben szeretnek mindenbe beleszólni, és a saját fejük után menni, akkor ajánlom ezt a könyvet.
Értékelésem: 5/3
Idézetek a könyvből:
„Tudta, gyakran az a legjobb módja, hogy szóra bírjunk valakit, hogy mi magunk hallgatunk.”
„Egy keresztrejtvénybeli utalásnak sosincs értelme, ha az ember az elsődleges jelentést nézi, de ez csak azért van, mert még nem dekódolta.”
„Mindazonáltal amikor a két asszony kirobbant Suzie házának ajtaján és üldözőbe vette, meglepődött. Nem volt szokványos, hogy nők kergetik az utcán.”
A könyvet itt tudjátok beszerezni: