Szerző: Penelope Douglas
Cím: Credence – Bizonyosság
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2024
Oldalak száma: 536
Fülszöveg:
TIERNAN DE HAAST MÁR SEMMI SEM ÉRDEKLI.
Egy filmproducer és az ő sztárjelölt feleségének egyetlen gyermeke, aki gazdagságban és kiváltságokkal, de szeretet és útmutatás nélkül nevelkedett. Kis korától kezdve bentlakásos iskolákba küldték, mégsem tudott elmenekülni, saját életet kialakítani. Szülei hírnevének az árnyéka mindenhová követi őt.
Amikor szülei hirtelen elhunynak, tudja, hogy össze kellene törnie. De változott bármi is? Hiszen eddig is egyedül volt…
Jake van der Berg, apja mostohatestvére és egyben egyetlen élő rokona, gyámsága alá veszi a két hónap híján tizennyolc éves Tiernant. A lány hamarosan Colorado hegyei között, Jake és két fia, Noah és Kaleb otthonában találja magát, és rá kell jönnie, hogy ezek a férfiak beleszólhatnak az életébe. Ahogy hárman a szárnyaik alá veszik, munkára és túlélésre tanítják a távoli erdőben, lassan megtalálja a helyét közöttük. Aztán amikor egy lesz közülük, rádöbben, milyen könnyedén mosódnak el a határok, és válnak semmissé a szabályok, ha senki sem figyel. Az egyikük megszerezte. A másikuk magának akarja. De a harmadik… Ő meg is tartja.
Ragadd meg a pillanatot!
„Szeretni fogom ameddig csak tudom, mert ez tesz boldoggá.”
Huh. 🙂 Azóta a radaromon van a könyv, hogy meglobogtatták előttem, mi szerint nagyon beteg, és nekem nagyon fog tetszeni. Gondoltam ez jól hangzik, másrészt megfordult a fejemben, hogy vajon miből gondolták, hogy nekem tetszene, azért ennyire nem szoktak kiakasztó olvasmányaim lenni. 😀 Nagyon szépen köszönöm a Könyvmolyképző Kiadónak a recenziós példányt.
Gondolataim:
Te jó Isten…. 🙂 Azt sem tudom hol kezdjem . 😀 Ha azt mondom, hogy ez tényleg az én könyvem volt, akkor adja magát a kérdés, hogy vajon menyire lehetek normális 😀 Több dark romance-t kellene olvasnom. 😀
A kötet eleje már egy elég depresszív jelenettel indul, ugyanis a főszereplőnk, Tiernan szülei halálhírével szembesülünk. Egy ilyen helyzetben, egy összetört árvára számítana az olvasó, azonban a lány nem tud mit kezdeni a helyzettel. Eddig is egyedül volt, ezután sem sok minden fog változni. Azonban megjelenik az apjának a féltestvére (vagy mostohatestvére? – valójában semmilyen vér szerinti kapcsolat nincs köztük) Jake „bácsi”, akit gyámjaként jelöltek ki. A nagybátyja a hegy tetején, az emberektől távol él két fiával. Tiernan beköltözik hozzájuk, a 3 felnőtt férfi azonnal a védelmébe veszi, az életre és a túlélésre tanítja. Majd beköszönt a hónapokon keresztül tartó tél, amikor a hegyről se le, se fel.
Bajban vagyok, mert nem tudom, hogy mennyit mesélhetek a könyvről anélkül, hogy spoileres lenne. 🙂 Ha röviden szeretném összefoglalni, akkor a fülszövegből idéznék: „Az egyikük megszerezte. A másikuk magának akarja. De a harmadik… Ő meg is tartja.„
És ezt a mondatot szó szerint kell értenetek. 🙂 Nagyon erősen 18-as karikás a történet, nem véletlenül szerepel a szerző figyelmeztetése is a kötet elején. Erős gyomor kell bizonyos jelenetekhez. Mondjuk az én gyomrom könnyebben befogadta a csoportos khm… együttlétet, mint a házilag véghezvitt – „no para, nem vagyok sebész, de majd én összevarrlak” – jelenetet. Na ott majdnem beájultam. 😀
Szóval a történet. Az elején kicsit lassan építi fel az eseményeket a szerző, nagyon ráfókuszál Tiernan elhanyagoltságára. Ennek lesz jelentősége a kötetben, sejtem, hogy miért kapott ekkora szerepet a könyv elejétől kezdve, de nekem ez egy kissé hosszadalmas volt. Azonban amikor eljutunk Colorado hegyei közé, onnantól beindulnak az események. És ezen a ponton fel is kerülhet a korhatáros figyelmeztetés a kötetre. Ezt a részt nem fejteném ki, legyen elég annyi, hogy 1 nő, 3 férfi elszigetelten a hegyekben sok-sok hónapon keresztül. A többit mindenki fantáziájára bízom. 🙂
Nagyon beteg, nagyon részletes, nagyon morbid, helyenként gyomorforgató (nem az együttlétek – legalábbis számomra), és morálisan elég erősen megkérdőjelezhető. De!! Ha sikerült kicsit távolabb nézni ettől a felsorolástól, akkor kapunk egy apát, aki egyedül neveli nulla segítséggel a két fiát. Kapunk két testvért, akik közül az egyik olyan traumát cipel magában, ami rányomta a bélyegét az egész életére. A másik szinte fuldoklik a hegy tetején, lélegzik, de nem él, és szabadulna, mint a ketrecbe zárt állat. És van egy lelkileg összetört lány, aki egész életében egyedül volt, egyik nevelőtől a másikig dobálták, amikor éppen nem bentlakásos iskolában volt. Figyelemért áhítozik, hogy érezze, hogy van értelme a létezésének. Így felsorolva közel sem olyan vidám ez a négyes csapat, mint ami bizonyos jelenetekből kitűnik.
Engem nagyon berántott Penelope Douglas stílusa, írásmódja, és maga a történet is. A lezárást sokakkal ellentétben én nem éreztem gyorsnak, tekintve, hogy magát a folyamatot már egészen korán elkezdte csepegtetni a szerző. Meglepetésként nem ért a végkifejlet, de azért az epilógusnál pislogtam egyet, kettőt 😀
De a lényeg, nagyon szerettem, lendületes volt, olvasmányos volt, és már fel is írtam a szerző összes könyvét a beszerzendők listájára. 🙂
!Kizárólag 18 éves kor felett ajánlom a dark romance kedvelőinek!
Értékelésem: 5/5
Idézetek a könyvből:
„Vannak leckék, amelyeket csak a saját bőrünkön tanulhatunk meg.”
„Csak arra volt szükséged, mint mindenki másnak. Otthonra.”
„Attól még nem leszel gyenge, hogy szükséged van valakire.”
A könyvet itt tudjátok beszerezni:
https://konyvmolykepzo.hu/products-page/konyv/credence-bizonyossag