Szerző: Stian Skald
Cím: Az elveszett aranyváros keresése
Kiadó: Underground
Kiadás éve: 2018; 2024
Oldalak száma: 176
Fülszöveg:
Üdvözöllek, messzi égtáj hírnöke!
A világ, melynek kapuját most kitárom előtted más, mint amiben eddig éltél. Olyan teremtmények lakják e földet, amelyeket a legtöbben csak a mesék és babonák világából ismernek. Itt viszont eme történetek is valóságosak, a bennük lévő mágia pedig nem csupán szemfényvesztés, hanem a tudományok és művészetek legmagasabbika. Forrása a körülöttünk örvénylő arkán, mely egykor e földrész hegyeit és tájait megformálta. Lépj hát be e csodákkal teli világba és fedezd fel annak legrejtettebb zugait is!
De figyelmeztetlek! Aki egyszer a vándorok útjára lép és megízleli az igazi szabadságot, akár örökké a rabjává válhat ennek az életnek. Vezessen térkép vagy a vakszerencse, többé nem lesz maradásod. Bármerre is indulj, kalandok várnak rád és olykor a veszély is útitársként szegődik majd hozzád. Dönts hát szándékod szerint, s ha végül nem fordulsz vissza, úgy üdvözöllek Avalantiában!
„(…) minden rejtély megfejtésének alapja a megfigyelés és a megértés. Ha jól megfigyeled a környezetedet, észrevehetsz bizonyos jeleket. Ha megérted ezeket a jeleket, megérted a körülötted lévő világot.”
Amikor ez a bejegyzés kimegy, akkor már a 2025-ös terveimről szólót is olvashattátok. Abban említettem, hogy szeretnék új szerzőket megismerni. Stian Skald még 2024 novemberében keresett meg, hogy elolvasnám-e a fantasy sorozatát? Fantasy? naná! Egy pillanatig nem gondolkodtam, hiszen az egyik kedvenc műfajom. 🙂 Nem gondoltam, hogy meg tud lepni ebben a zsánerben bármi is, de a szerzőnek sikerült. És pozitívan. 🙂 Nagyon köszönöm, hogy olvashattam. 🙂
Gondolataim:
Az Avalantia sorozat első részét tartja a kezében az olvasó. Elkezdtem olvasni, és az első gondolatom, hogy ez olyan lesz, mint a Diablo. Akkor viszont hozzám ne szóljon senki, amíg ezt a könyvet látja a kezemben, mert én le nem teszem, amíg a végére nem értem. 😀 Ebből gondolom leesett, hogy előfordul, hogy leülök Diablozni. 🙂 És hogy mennyire szeretem. 😀
Na de a történet. Igazi, hamisítatlan, romantika mentes fantasy. Izgalmas, fordulatos, gördülékeny, véres harcokkal tarkítva. Nagyon szerettem, az első oldalaktól magával ragadott. Soha nem olvastam még ilyen fantasyt, amiben egy darab női karakter sem volt, és még a romantika szele sem csapta meg. Meglepődtem, de pozitívan. Több hasonló történetet kellene olvasnom.
Az oldalakon találkozunk törpékkel, zsoldosokkal, varázslóval, monocerosszal, a Farkasszellem gyermekeivel, és még sorolhatnám. Egy pillanatig nem unatkoztam, amíg a kis csapatunk az elveszett Aranyvárost keresi. Útjuk során társuk lesz az árulás, a véres harcok, a gyász, a remény. Ez egy baromi jól megírt történet volt, és amint az ajánló végére érek, már olvasom is a folytatást, mert a végkifejlet egy izgalmakkal teli következő részt ígér.
A szereplők kidolgozottak voltak, és annyira illettek ehhez a történethez. Mintha egy filmet néztem volna leesett állal, annyira magával ragadott a cselekmény. Mindezek mellett meglepő is volt, mert a szerző egy fontos karaktert egy tollvonással kiiktatott a történetből, szóval még azt sem mondanám, hogy az olvasó egy pillanatra is elkalandozhat, mert közel sem biztos, hogy az esetleges kedvenc karaktere a következő oldalon életben lesz-e.
Szerettem a történet felépítését. Az elején lassan indul, idő kell amíg egymásra találnak a szereplőink. De még akkor sem mondanám azt, hogy kialakul a feltétel nélküli bizalom. Ahogy elindulnak Avalantiából kezdetét veszi a legkevésbé sem veszélytelen kaland, amiben egy térképre, egy versrészletre, és Aluntas álmaira hagyatkozhatnak. A céljuk megtalálni Mulmirian városát, miközben átkelnek a törpék faluján, vagy éppen a monoceroszok erdején.
A kötet a rövidségéből adódóan szűkölködik a részletes tájleírásoktól, és csak a lényegre fókuszál. Jelen esetben én ezt annyira nem bántam. 🙂 Nagyon szerettem olvasni, és hálásan köszönöm a szerzőnek a megkeresést, ugyanis ha nem jelzi felém ennek a kötetnek a létezését, akkor egy nagyon ígéretes kalandból maradtam volna ki. Az illusztrációkra pedig külön szeretném felhívni a figyelmet. Adnak egy pluszt az egész történetnek.
De a lényeg, olvassátok! 🙂 A fantasy rajongóknak mondhatni kötelező. 🙂 Én pedig megyek, és folytatom a második résszel. 🙂
Értékelésem: 5/5
Idézetek a könyvből:
„Tudod – (…) senki sem születik harcosnak, az élet mégis azzá farag minket.”
„Rendjében különös tisztelet övezte az őselemek minden megjelenési formáját, ám egy varázsló élete során csupán egyetlen elementumnak válhatott igazi ismerőjévé.”
„- Álmodozó vagy. (…)
– Álmok nélkül mit érne az élet?”
A könyvet itt tudjátok beszerezni:
https://bookline.hu/product/home.action?_v=Stian_Skald_Az_elveszett_aranyvaros_ker&type=22&id=345142