Szerző: Anne L. Green
Cím: Lapokba zárt titkok
Kiadó: Álomgyár Kiadó
Kiadás éve: 2024
Oldalak száma: 384
Fülszöveg:
Az író is csak egy ember.
Bár sokak szemében a könyvek misztikus világának megközelíthetetlen alakja, érzései, fájdalma és öröme éppoly emberi, mint bárki másé. Adriana hosszú évek óta bujkál a nyomasztó valóság elől, menedéket csak írói hivatásában talál. A Piazza Navonára néző irodája az egyetlen hely, ahol még élvezheti azt a nyugalmat, amiről az otthonában már lemondott.
A férje keze ide nem ér el.
Ám örökké nem rejtőzhet a könyvek lapjai mögé az, aki már nem csak önmagáért felel. A gyermekére is gondolnia kell. Adrianát félelemmel tölti el, hogy milyen hatással lesz a lányára mindaz, amin keresztülmennek.
A segítség onnan érkezik, ahonnan a legkevésbé várná. Piet, a kiadó kirendelt asszisztense azt a megbízást kapja, hogy tehermentesítse a válsággal küzdő írónőt.
Arra azonban senki sem számít, hogy ez a feladat az iroda falain is túlnyúlik.
Anne L. Green legőszintébb, mély érzelmekkel teli története feltárja az olvasó előtt a bántalmazás pszichológiáját. Valamint rávilágít arra, hogy az a legjobb választás, ha szembenézünk a nehézségekkel. Kísérjük végig Adrianát a felépülése útján!
„Éles helyzetben mutatkozik meg, ki az igaz barát. Akiért tűzbe tennéd a kezed, korántsem biztos, hogy kitart majd melletted a bajban.”
Nagyon régóta figyelem Anne L. Green munkásságát, bár eddig még csak egy könyvet olvastam az írónőtől. Viszont szinte minden könyvét ismerem, hála a barátnőimnek, akik nagy rajongói a szerzőnek. Erről a kötetről is tőlük hallottam. Egy csodálatos csomag tartalmaként megkaptam a Kiadótól, és az írónőtől, amiért nem lehetek elég hálás. Nagyon nagyon köszönöm!
Gondolataim:
Nem tudom elmondani, hogy én mennyire rettegtem ettől a könyvtől. Bizonyos okok miatt engem mélyen érint a szóbeli és a testi bántalmazás, és mindig összeugrik a gyomrom, ha ebben a témában olvasok. Joggal kérdezhetitek, hogy akkor mégis miért olvastam el a könyvet? Azért, mert erről a témáról igenis beszélni kell. Ez az a téma, amit nem lehet elégszer emlegetni, ami rettenetesen fájdalmas, ami képes sebeket feltépni. És itt van ez a könyv, ami apró darabokra töri az olvasó lelkét, és szépen lassan újjá is építi, megmutatva azt, hogy bármilyen mély és sötét is az a szakadék, amibe beleesett, ott van a fény az út végén. És nem kell mindent egyedül csinálni.
Annyi mindent tanított nekem ez a kötet. Nem nagy terjedelem, azt gondoltam, két nap alatt elolvasom. Hát hogyne…. Ezt a könyvet meg kell élni. Sírni kell rajta, dühöngeni kell rajta, önuralmat kell tanulni általa, és hagyni kell időt, hogy a remény feléledjen az olvasóban. Nem fogom minősíteni „apukát”. Mert a szememben ő nem apa. Egy apa tűzön, vízen keresztülmegy a gyerekéért és a feleségéért. Támogatja rossz napjain, felemeli, ha elesik, biztatja, ha elhagyja a remény. Ilyen egy APA!
A történetet egy sikeres, és elismert írónő, Adriana szemszögéből ismerjük meg, akinek a mindene a kislánya. Az élete mégsem felhőtlenül boldog, ugyanis napi szinten kell elviselnie a lelki terrort a férjétől, és az érzelmi zsarolást az anyjától. Egyik pszichológustól jár a másikig, mégis az igazi segítséget az asszisztense jelenti, akivel nemcsak a közelgő könyvbemutatókat, író-olvasó találkozókat tudja intézni és megbeszélni, hanem aki fogja a kezét, támasza az elkeserítő pillanatokban, és megtalálja a megfelelő hangot, amivel a víz felett tartja.
Nem fogok több véleményt megfogalmazni az eseményekről, és a szóban forgó házasságról, de még egyes barátnőkről sem. Egyrészt mert nem vagyok kompetens személy, másrészt mert nem éltem át azt, amit Adriana. Pontosabban nem teljesen azt éltem át, mint Adriana. Az én történetem már 15 éves legalább, és nem is ez a lényeg most. 🙂
Fejet hajtok az írónő előtt. Biztos vagyok benne, hogy nem lehetett egyszerű megírni ezt a könyvet. Egy végtelenül fájdalmas, lelket földbe tipró történet, ami bemutatja a bántalmazás fokozatait, az önbecsülés eltörlését, az önbizalomhiány kialakulásának folyamatát. Adriana számomra a főnix, ami hamvaiból újjá éled. Piet a ledönthetetlen bástya, aki véd viharban, árnyékol napsütésben. Zoe pedig a legnagyobb hős. Annyi mindent átélt a néhány éve alatt, mint sok felnőtt egész életében sem. Ő egy bölcs lélek, akinek egy mondata felnyitja azt a szemet, ami hosszú-hosszú évek óta lecsukva van, kinyitja azt a fület, ami hosszú-hosszú évek óta nem hall. Tükör, mert belenézel, és látod a valóságot, látod, mi az, amin változtatni kell.
Napokig tudnék még beszélni erről a könyvről. Rengeteg hasznos gondolat, tanács van az oldalakon, ahogy lerombol, úgy újjá is épít, erősebbre, mint valaha voltál. Ezért gondolom azt, hogy ezt a kötetet el kell olvasnia mindenkinek. Ha benne vagy egy bántalmazó kapcsolatban, akkor azért, ha „csak” barát vagy, akkor pedig azért. Segít, higgyétek el! Ott az írónő, fogja a kezed, megmutatja az utat, amin el kell indulnod. A többi rajtad áll.
Ez a kötet nem szakkönyv, mégis segít felismerni a lelki terrort, a fizikai és a verbális bántalmazást, az önértékelési problémákat. Ha téged, kedves olvasó nem érintenek (és annyira szeretnék egy olyan tökéletes világot, ahol ezek a kifejezések ismeretlenek, vagy nem is léteznek), mégis merítkezhetsz belőlük, mert akár Piet, te is lehetsz valaki bástyája. A te kezed is megfoghatja egy megtört lélek kezét.
Abban is biztos vagyok, hogy az írónő összes könyvének helye van a polcomon. Az én célom pedig az, hogy amint tudom, beszerezzem mindet.
Mit mondhatnék még? Kedvenc lett! Olvassátok, szeressétek!
Értékelésem: 5/5
Idézetek a könyvből:
„A lelki bántalmazás hátterében nem az emberi gonoszság áll, még csak nem is a rosszindulat. Csupán egy jó mélyre elásott súlyos önbizalomhiány, bizonytalanság, egy csomó komplexus, félelem…”
„A megfelelő időben kimondott szó többet ér, mint a pontosan célba dobott fejsze.”
„Kimondani, hogy mérgező kapcsolatban élünk, egyáltalán nem könnyű. Kilépni pedig még nehezebb belőle.”
A könyvet itt tudjátok beszerezni: