Szerző: Ákody Zsuzsa
Cím: A Nap Fényhegyén
Kiadó: Pen-Dent
Kiadás éve: 2024
Oldalak száma: 372
Fülszöveg:
Anna a húszas évei elején járó ápolónő, és egyetlen vágya, hogy megtalálja a helyét a világban. Emberi értékeket, biztonságot, állandóságot keres. Aztán egyszer csak furcsa víziók jelennek meg álmában. Soha nem járt Egyiptomban, soha nem olvasott az ókor történelméről, éjszakánként mégis látja és hallja Amenhotep fáraót, a szépséges Nofertitit és udvartartásuk megannyi alakját. Félelem keríti hatalmába az álmok miatt, s bizonyosságot keresve pszichiáterhez fordul.
Az időszámításunk előtti 14. században, valahol Egyiptomban, a hőség és fényesség legendás birodalmában, Anheszenamon fáraónő küzd a trón tiszta vérvonalának fenntartásáért. Ám az idő és ellenségei egyre szűkebb teret engednek számára. A fényes palotákban érdekházasságok köttetnek, fáraókat ölnek és fáraók öletnek meg alattvalókat. Rohamosan közeledik Anheszenamon bukása, nem tétovázhat, cselekednie kell.
Két nő, akik soha nem találkoztak. Mi közük lehet egymáshoz? Milyen szerepet játszanak egy uralkodó család életében?
Ákody Zsuzsa (Lélekrablók című regényével országos női regénypályázaton első díjat nyert 2018-ban) ezerarcú művész. Ebben az időutazásra invitáló könyvében is bizonyítja sokoldalúságát, szerteágazó fantáziáját, empátiáját. Az Olvasó ezúttal Egyiptom misztériumokkal, ármányokkal teli világában merülhet el.
„Nem csupán azért születtünk e világra, hogy okokat keressünk rá, miért élünk. Ne akarj mindent tudni!”
Kezdem egy vallomással. Önszántamból nem vettem volna le ezt a könyvet a polcról, mert a narancssárga borítók nagyon bökdösik az én ingerküszöbömet. De amikor a fülszövegben eljutottam Egyiptomig, akkor el is dőlt, hogy én ezt a történetet el szeretném olvasni. Vonzanak az egyiptomi kalandok, a fáraók élete, ráadásul két idősíkon játszódnak az események, így nem meglepő, hogy egyre jobban érdekelt a kötet. Örömmel mondtam igent a szerzőnek, és ezúton is nagyon köszönöm a recenziós példányt.
Gondolataim:
Azon gondolkodtam, miután befejeztem ezt a kötetet, hogy a Zsuzsához hasonló tehetséges szerzőink miért nincsenek jobban szem előtt? Ezek a gondolatok indították el a 2025-ös bakancslistámat, de erről majd máskor.
Ha a szerző nem keres meg, ez a könyv nem került volna a kezembe, amit nagyon sajnáltam volna. Két idősíkon követhetjük az eseményeket. Egyrészt a jelenben járunk, ahol Anna, a húszas éveit taposó ápolónő éli unalmasnak mondható mindennapjait a férjével, mígnem az álmaiban megelevenedik az időszámításunk előtti 14. századi Egyiptom. Másrészt az ókori Egyiptomba csöppenünk, ahol örökös harc folyik a trónért. Egyiptomban végigkövetjük a szereplőink életét, és főbb karakterek felemelkedését, vagy bukását.
Ebben a kötetben minden van. Egy kis kaland, egy kis önismeret, részemről elég gyakori ledöbbenés, történelmi ismeretek. Ráadásul mindez az adott kornak megfelelő stílusban megírva, és átadva az olvasónak. Elkezdtem olvasni, és szinte azonnal beszippantott a történet. Az elején valamivel lassabban haladtam, amíg magamban összeraktam, hogy ki kicsoda, kinek a rokona, és mi is történik Egyiptomban. A kötetben két időszakban, és két helyszínen járunk. A jelen az pörgősebb, még úgy is, hogy szinte egy helyben maradunk, egyszerűbb olvasni, kevesebb szereplőt szólaltat meg a szerző, ezzel ellentétben az ókori Egyiptomban rengeteg névvel találkozunk, van aki menet közben nevet is változtat, egyszerre pörögnek az események, és lassulnak le. Mint egy folyó. Hol gyorsabban, hol lassabban halad. Mégsem volt olyan érzésem, hogy ha nem lassítunk, akkor belefulladok ebbe a folyóba.
A jelen és a múlt eseményei szépen elkülönülnek, a két szál halad egymás mellett, és alíg vártam, hogy mikor keresztezi egymást a szereplőink sorsa. Egyszerűen imádom, ahogy fel lett építve ez a kötet. Annával nem járunk be sem nagy utat, sem nagy időt, vele szinte alíg haladunk az időben. Egyiptomban viszont hosszú évek is eltelnek, ráadásul egymást érik a változások, a koronáért folytatott harc, az érdekházasságok. Ez utóbbi döbbentett le leginkább. Ahhoz, hogy megmaradjon a trón tiszta vérvonala, nem ritkák a családon belüli házasságok. Ezt egy kicsit nehéz volt feldolgoznom. Amikor az apád egyszerre a férjed is… Jaj. De igen, tudom, abban a korban ez természetes volt. (Legalábbis gondolom)
Biztos vagyok benne, hogy akik egy kicsit is érdeklődnek az egyiptomi fáraók élete, uralkodása iránt, azoknak nem fog idegenül csengeni Nofertiti, vagy Tutanhamon neve. Azt is megtudjuk, hogy miért lett Tutanhamon neve az, amit szinte mindenki ismer, s miért változtatott nevet Amenhotep. Kalandos, és izgalmas történet volt, bár amíg bele nem rázódtam, addig akasztottak csak meg az olvasásban az idegen nevek. Nagyon köszönöm a szerzőnek ezt az élményt. 🙂
Lenyűgöző történet volt, egyedül a lezárást éreztem egy kicsit idegennek. Az utolsó, lezáró gondolatokat nem tudtam sajnos hova tenni.
Aki érdeklődik az ókori Egyiptom iránt, annak szívből ajánlom ezt a történetet, mert valóban letehetetlen olvasmány.
Értékelésem: 5/4,5
Idézetek a könyvből:
„Hiszen a test csupán burok, melyben elrejtőzhet a lélek.”
„Egy gyermek maga a vidámság, az öröm és a jó kedély, a felhőtlen boldogság! Egy gyermek maga az élet!”
„A démonok nem köztünk élnek. Mi magunk vagyunk azok.”
A könyvet itt tudjátok beszerezni:
Könyv: A Nap Fényhegyén (Ákody Zsuzsa)