Szerző: Péntek Tünde
Cím: Hóesésben találkoztunk
Kiadó: Álomgyár Kiadó
Kiadás éve: 2024
Oldalak száma: 464
Fülszöveg:
A sors útjai legalább annyira kifürkészhetetlenek, mint az északi fény tánca a téli éjszakákon.
A New York-i Lily Barone sosem vágyott Izlandra, ám egy félresikerült riport miatt a főnökei oda „száműzik”, bizonytalan időre. Lily büntetésként éli meg, hogy az év végét a zord szigeten kell töltenie, ráadásul a hely sokkal rosszabb, mint hitte. Ridegek az emberek, a szerkesztőségben óriási a káosz, az első interjúalanya ráhozza a frászt, az otthonában kénes szagot áraszt a fürdőszoba, és még a jóképű traumatológus is bunkó vele, aki a bokáját kezeli, miután elcsúszott a jégen. Tehát a lány számára Izland a megtestesült pokol, ezért élete legrosszabb karácsonyára készül.
Dr. Erik Einarsson viszont egyből szebbnek látja a világot, amikor egy hóeséses decemberi éjszakán megismeri Lilyt a kórházban. A morcos sebész saját magán is meglepődik, hogy édesnek találja a nő fecsegését, és végtelenül bájosnak azt, hogy semmit sem tud arról a szigetről, ahová érkezett. Úgy gondolja, az lesz a legjobb, ha megmutatja a lánynak, Izland sokkal csodásabb, mint ahogy azt eddig gondolta.
Ahogy közeledik a karácsony, a fagyos levegő egyre jobban felforrósodik Lily és Erik között. Az adventi várakozás hűvös napjait a vágy fűti fel. A tűz és jég földjén bármi megtörténhet…
„Mert az a mi sorsunk, hogy az élet megtörjön minket, de néha éppen azon a ponton leszünk erősek, ahol a legjobban megtört az élet.”
Egy olyan történetre vágytam, ami kikapcsol, elrepít messzi tájakra, és árad belőle a karácsonyi hangulat. Olvastam már Péntek Tündétől így célirányosan az írónő kötete felé „kanyarodtam”. Nagyon köszönöm az Álomgyár Kiadónak a recenziós példányt.
Gondolataim:
Kellett néhány nap, amíg lenyugodtam annyira, hogy (nagyjából) értelmesen le tudjam írni a gondolataimat. Már az elején szeretném leszögezni, hogy nem a történettel volt bajom! A bajom, és az „idegállapotba kerülésem” okozója az Lily volt. És pont őmiatta lesz ez egy különleges ajánló, ugyanis a csillagozásom nem fogja tükrözni azt a mérhetetlen ellenszenvet, amit kiváltott belőlem a személye. Számomra ő egy egoista, nárcisztikus jellemvonásokat magában hordozó hisztérika. (Bocsánat attól, aki a szívébe zárta, én kitettem volna egy jégtáblára jeget fényesíteni.)
Ha belegondolok, biztos, hogy nem szándékosan írta hisztérikának a szerző a női főszereplőt és tudálékosnak a férfi főszereplőt, és én emiatt fejet hajtok Tünde előtt, mert nem sablonosan és unalmasan cukimuki szereplőgárdát sorakoztatott fel az ünnepi hangulatot magában hordozó könyvben. Ezért is várok mindig napokat mielőtt elkezdek írni egy ajánlót, mert ezt most látom igazán.
A fülszöveg nem árul zsákbamacskát, egyértelműen megtudjuk belőle, hogy miről is fogunk olvasni. A főszereplőnk riporter, azonban egy félre sikerült tudósítást követően Izlandra száműzik, hogy az ottani kirendeltséget virágoztassa fel. Gyakorlatilag a megérkezése pillanatában a kórházban köt ki bokasérüléssel, ahol egy kivételesen jóképű, ámbár végtelenül undok orvos látja el. Az már csak a sors furcsa fintora, hogy Dr. Erik édesanyjának a panziójában száll meg, így kénytelen gyakran összefutni a tudálékos orvossal. Hiába a fagyos éghajlat, a levegő izzik közöttük, azonban a kapcsolatuk a legkevésbé sem indul zökkenőmentesen.
Az első, ami eszembe jut erről a történetről amikor meglátom a polcon, hogy mennyire imádtam a tájleírásokat. Részletesek voltak, és informatívak, szinte láttam magam előtt a sarki fényt, a jégtáblákat, a sziklákat, és a háborgó tenger végtelenjét, a gleccserlagúnát, a jégbarlangot, és még sorolhatnám. Ezek voltak a kedvenc részeim, amikor bejártuk a szigetet, megismertük a helyi szokásokat, ételeket. Itt szeretném megjegyezni, hogy olvassátok el a kötet végén a szerző gondolatait, és kérlek bizonyos ételekre tényleg ne keressetek rá. Komolyan NE! 🙂 Én nem hallgattam Péntek Tündére, azóta is bánom. 🙂
A kötet nyelvezete egyszerű volt, és könnyen olvasható, és hiába volt kiszámítható a vége, az izlandi táj mégsem engedte el az olvasót. Bár azt írom, hogy kiszámítható volt, egy kis kitérőt – vagy inkább csavart – mégis belecsempészett a szerző. Az egyes karaktereket kerülgetjük, kerülgetjük, a szereplőkkel együtt érezzük, hogy valami nem stimmel, majd egy kis krimi szállal meg is bontja a karácsonyi jeges idillt a szerző. Egyébként ha eltekintek a romantikus vonaltól, és csak a krimi szálat nézem, nekem az is tetszett. Szívesen olvasnék Tündétől ebben a témában is.
Dr. Erik (akit amúgy nem így hívnak. :D) nem tudom hova tenni. Egyrészt szimpatikus doki volt, másrészt végtelenül idegesítően tudálékos. Az a karakter, aki képes megölni a pillanatot, amikor a semmiből bedob egy lexikonnyi infót olyan dolgokról, aminek nincs ott a megfelelő hallgatósága. Bár ha belegondolok a két szereplőbe, akkor csak annyit mondok, hogy a zsák és a foltja.
Erik anyja is kettős érzéseket váltott ki belőlem, mert egyrészt cuki volt a gondoskodásával, másrészt ugyan ezért fojtogató is volt. Ahogy írom ezeket a sorokat, úgy tudatosodik bennem, hogy nem tudnék felsorolni egy karaktert sem, akit egy kicsit is megkedveltem volna. Ez a kötet a tipikus példája annak, hogy maga a történet, és a szerző írásmódja be tudja szippantani az olvasót. És ezért tartom én a megszokottól másabbnak ezt az ajánlót, mert ebben valóban csak a történetvezetést, a leírást, és az eseményeket értékelem, illetve mondok hosszabb véleményt.
Egy jó tanáccsal még ellátnám a hozzám hasonlóan fagyos olvasókat, hogy mielőtt kézbe veszitek ezt a kötetet, készítsetek be magatoknak egy bögre forró teát, kakaót, kávét, (ki mit szeret), és egy meleg plédet, mert meg fogtok fagyni olvasás közben. Nem túlzok, én vacogtam. 😀
Nagyon kíváncsi vagyok Péntek Tünde következő regényére, mert nagyon magával tudnak rántani a történetei. Úgy gondolom, hogy az ünnepekhez közeledve, ráadásul most, ahogy esett egy kis hó, tökéletes kikapcsolódást nyújt ez az Izlandon játszódó történet. Köszönöm a Kiadónak, hogy elolvashattam.
Értékelésem: 5/4
Idézetek a könyvből:
„Izlandon a könyv igazi érték: személyes, érzelemmel teli, értékes ajándéknak számít. Nemcsak arról van szó, hogy adunk egy könyvet, mert nincs jobb ötletünk, hanem itt a valódi odafigyelést és és törődést jelenti. „
„Az az élet rendje Erik, hogy a gyerekek felnőnek, kiröppennek, a szülők pedig tudomásul veszik. Attól még nem múlik el a szeretet, nem törődtök kevésbé egymással.”
„Tudom, hogy egyik kultúra sem ér többet vagy kevesebbet a másiknál, senkit sem szabad gúnyolni amiatt, mert máshol, más szokások között él, és aszerint gondolkodik.”
A könyvet itt tudod beszerezni: