Szerző: A. R. Torre
Cím: A végső titkok
Kiadó: Kossuth Kiadó
Kiadás éve: 2024
Oldalak száma: 384
Fülszöveg:
Cat Winthorpe mindenért keményen megdolgozott: a csodás otthonáért, a társadalmi rangjáért, és a sikeres, jóképű férjéért, Williamért.
Egy nap fiatal házaspár költözik az utcájukba, és Cat jó szomszédhoz illően, elővigyázatosan, de barátságosan és nyitottan fogadja őket.
Az életvezetési tanácsadóként dolgozó Neena Ryder sem ül a babérjain, szeretné maga mögött hagyni a konfekcióruhák és idegenek személyes problémáinak világát, miközben a férje sem váltja be a hozzá fűzött reményeket.
Ez a gyönyörű kisváros azonban az első lépés a helyes irányba, még ha arra is emlékezteti Neenát, hogy mit kell nélkülöznie: a férfit, aki nem lehet az övé. Az egyszeri fellángolás hamar rögeszmévé válik, és csak pár akadályt kell leküzdenie, hogy megszerezze a vágyott életet – a szomszédjai életét.
Neena csak a tökéletes életre vágyik. Most még valaki más éli azt, de már nem sokáig…
„Végső soron meg kell ismerned az ellenségedet, mielőtt elpusztítanád.”
Nem mondom, hogy a borító megfogott volna, mert az nagyon nem az én világom. Ellenben most kivételesen elolvastam a fülszöveget, az felkeltette az érdeklődésemet, és úgy döntöttem, adok egy esélyt a történetnek. És milyen jól döntöttem. Nagyon köszönöm a Kossuth Kiadónak a recenziós példányt.
Gondolataim:
Ez mekkora történet volt! Te jó ég, nem tudtam letenni, pedig majd szétrobbantam, úgy irritált Neena.
Kezdem rögtön a szerző megjegyzésével:
„Különböző nők és férfiak más és más szereplőkkel fognak azonosulni a könyvet olvasva. Lesz, aki gyűlölni fogja. Lesz, aki imádja majd. Ha kiváltottam az olvasóból valamilyen érzést, már sikerrel jártam.”
Hát kedves írónő, belőlem bizony sikerült kiváltani érzéseket olvasás közben. Sőt, nem túlzok, ha azt mondom, hogy egy érzelmi hullámvasúton ültem. Voltam dühös, izgultam, rácsodálkoztam, együtt éreztem, ledöbbentem. Nagyon elcsépeltnek fog tűnni, ha azt mondom, hogy ebben a történetben senki nem az akinek mutatja magát, pedig valóban így van.
Adott a felső tízezer, akinek az egyik királynője Cat Winthorpe. Mélyről indult, de magasra tört. A férje fiatal, jóképű, gazdag, és kiállhatatlan. Luxus körülmények között élnek luxus környéken. A szomszédba egy nap fiatal házaspár költözik. A férj szótlan, visszahúzódó, a feleség gyönyörű, köszönhetően a plasztikai sebészek szaktudásának. Amikor kiderül, hogy Cat férje William a főnöke Neenanak, akkor mindenki óvatosságra inti a nőt. Sorra érkeznek a jó tanácsok, hogy tartsa szemmel nemcsak a férjét, hanem a szomszéd nőt is. Neena viszont nemcsak magabiztos, hanem elszánt is. Minden vágya azt az életet élni, ami Cat-nek jutott, már csak az a kérdés, hogy ezért meddig képes elmenni.
Ah!! Letehetetlen, izgalmas, fordulatos, és még sorolhatnám a jelzőket, amelyekkel illethetném ezt a történetet. Amikor szinte már biztos abban az olvasó, hogy merre tart a történet, akkor a szerző meglepi egy olyan csavarral, amire egyáltalán nem számít. Legalábbis én biztos, hogy nem számítottam rá. Rekord idő alatt elolvastam, még úgy is, hogy néhány alkalommal le kellett tennem a könyvet, mert Neena megjelenésével egy időben exponenciálisan emelkedett a vérnyomásom. Elviselhetetlen volt a bájolgásával, és a nyomulásával. Egy bizonyos ponton már azt mondtam, hogy le a kalappal Cat előtt, én biztos, hogy nagyon gyorsan leépítettem volna, ha az én nyakamra jár rá minden mondvacsinált indokkal.
Volt azért egy kisebb klisé vonal is a történetben, mert nyilván a férfi főszereplőnek nemcsak piszok gazdagnak, de kivételesen jóképűnek is kellett lennie, aki mindenkivel bunkó, és magas lóról beszél, ééés csak a felesége tud rá hatni. Ezen nem lepődtem meg. Viszont a történet során végbement jellemfejlődésén, azon igen. Számítottam ugyan egy kisebb mértékű személyiségfejlődésre, de én William esetében a könyv végére már túlzásnak éreztem. Az én szememben elpapucsosodott. Van ilyen szó egyáltalán?
Jaj olyan nehéz írni erről a könyvről, mert bármilyen gondolatmenetbe belekezdek, és elmondanám a gondolataimat, az spoiler lenne a történetre, azt pedig szeretném elkerülni. Lepődjetek csak meg ti is annyira, mint én. 🙂
A.R. Torre egy kiváló olvasásélménnyel ajándékozott meg, az idei évem egyik legjobb és legkiszámíthatatlanabb krimije volt. A történetet felváltva Cat és Neena szemszögéből ismerjük meg. Kiemelkedő szerepet kapnak a férjek is, de én nem bántam, hogy ők „nem kaptak szót” ebben a kötetben. Ez a feleségek harca volt. Nagyon tetszett a felépítése a kötetnek. Nem kapkodja el a szerző az események felépítését, szépen lassan haladunk, amíg meg nem ismerjük a szereplőket, a hátterüket, és el nem érünk a végkifejletig.
A végső titkok igazi őszi olvasmány, akik szeretik a fordulatos és olvasmányos krimiket, azoknak szívből ajánlom. Én pedig bízom benne, hogy a szerző többi könyvét is hozza a kiadó. 🙂
Értékelésem: 5/5
Idézetek a könyvből:
„Azt mondják nincs pokolibb egy megcsalt nő haragjánál. (…)”
„De van ok megalapozott kételyre. (…) A megalapozott kétely pedig minden bűnügyi per halála.”
„Hogy tudnék felnevelni egy gyereket, ha magamon sem vagyok képes uralkodni?”
A könyvet itt tudjátok beszerezni:
https://www.kossuth.hu/konyv/6301/a-vegso-titkok