Szerző: Max Monroe
Cím: Véletlen vallomás
Kiadó: Álomgyár Kiadó
Kiadás éve: 2024
Oldalak száma: 512
Fülszöveg:
Egy elképzelt szerelem
Brooke Baker írónő harmincegy éve során sok mindenen ment már keresztül. Váláson. Szakmai újrakezdésen. Azon, ahogy egy kisvárosból elköltözött a hatalmas New Yorkba.
Élete legújabb fordulatára azonban senki sem készítette fel. Mint ahogy Chase Dawsonra sem, az új szerkesztőjére. Erős állkapocs, kék szem, kidolgozott izmok és tökéletes, szuperhőshöz méltó fekete hajzuhatag – Chase pontosan úgy néz ki, mint a romantikus regények főszereplői. Brooke természetesen nagyon is tisztában van ezzel, hiszen egy egész kéziratot töltött meg közös kalandjaikkal. Egy kéziratot, amit senkinek sem lett volna szabad látnia.
Ő mégis véletlenül ezt csatolta a férfinek küldött levelében a paranormális regénye helyett. Chase azonban egyáltalán nem veszi észre, valójában ő a főszereplője a kézhez kapott könyvnek. Sőt, annyira megtetszik neki az írás, hogy meggyőzi a kiadóvezetőt, inkább ezt adják ki.
Vajon képesek lesznek két hónapon át egymással összezárva dolgozni a vérpezsdítő romantikus történet szerkesztése során? Vagy a mindent elsöprő vonzalom felülkerekedik rajtuk?
A New York Times és a USA Today bestsellerszerző-párosa, Max Monroe egy nem mindennapi románcról mesél nekünk. A papírra vetett szavak talán tényleg megelevenednek és valósággá válnak.
A KÖNYV KIZÁRÓLAG 18 ÉVEN FELÜLIEKNEK AJÁNLOTT!
„Az álmaink valóra váltása tényleg félelmetes.”
Amikor utána olvastam ennek a történetnek, és tudatosult bennem, hogy ez bizony a könyvkiadást járja körbe mégpedig egy szerző és szerkesztő páros főszereplésével, nem is volt kérdés, hogy lecsapjak-e rá. Ez nekem mondhatni hazai pálya, emiatt nagyon vártam a könyv megjelenését. Hálásan köszönöm az Álomgyár Kiadónak, hogy elolvashattam.
Gondolataim:
Már egy hete befejeztem a könyvet, és azóta ülök az ajánló felett, hogy mit is írhatnék, vagy mit meséljek erről a történetről. De végül úgy döntöttem, hogy aki követi a munkásságomat, az pontosan tudja, hogy minden könyvről elmondom az őszinte véleményemet ha recenzió, ha nem. Ez most is így lesz.
A Véletlen vallomás csak egy nagyon kicsi részben volt az én könyvem. Van egy sikeres írónk, akinek a könyvsorozatára a netflix is lecsapott. A kiadója várja az újabb könyvének a kéziratát, ami el is készült, de a szerzője nem elégedett vele, úgy érzi, hogy ha már olyan szerencséje van, hogy a világ legdögösebb pasija a szerkesztője, akkor ezt a kéziratot nem küldheti el neki. De mivel másik nincs, ezáltal túl sok választása nem marad. Egy alkoholgőzös éjszakán el is megy az e-mail a szerkesztőnek, aki imádja a kéziratot. Azzal viszont akadt egy kis probléma, ugyanis nem az a csatolmány érkezett meg hozzá, amit várt az egész kiadó, hanem egy romantikus-erotikus történet. Amit történetesen imád. És ami történetesen róla szól.
Az alap ötlet nagyon tetszik. Amikor a könyvben szóba került a kézirattal kapcsolatos szerkesztési munka, vagy maga a könyvkiadás, de még a filmpremier is, az érdekes volt, és olvasmányos. De sajnos ott voltak a belső monológok, a párbeszédek, és az átkötő szövegek, amikre nem tudok jobb szót, egyszerűen közönségesek voltak. Néhány mondat, ami a nő (!!!) szájából hangzott el, aki történetesen ismert és közkedvelt író volt, annyira alpári volt, hogy képtelen voltam élvezni az olvasást.
Egy romantikus történetet tart a kezében az olvasó, ami elég erősen erotikus felütésű. Viszont nem a testi kapcsolat adja az arcpirító jelenetek sokaságát, hanem az a szexuális feszültség és belső monológ, amire az egész történet épül. Brooke odáig van a szerkesztőjéért, aki ebből mit sem sejt. Sőt, még az sem tűnik fel neki, hogy a kézirat, amit éppen olvas, annak éppen ő a főszereplője. Kiszámítható volt a kapcsolatuk alakulása, még az sem okozott meglepetést, hogy milyen eseménysorozatokon keresztül ismertük meg Brooke és Chase mindennapjait.
Nemcsak a történetet éreztem klisésnek, – ami felett egyébként el is siklottam volna, – hanem a szereplőket is. Adott egy tehetséges, gyönyörű, humoros nő, és egy szívdöglesztő pasi, aki mondhatni tökéletes, egyetlen apró hibát nem találni benne. Az egyik fülig szerelmes, a másik még csak nem is sejti. Kerülgetik egymást, megkapjuk az elmaradhatatlan drámát, majd a nagy finálét.
Nem voltam maradéktalanul elégedett ezzel a történettel. Szerettem a romantikus részeket, szerettem Brook könyve köré épülő részeket, még a kiszámíthatósága sem zavart, na meg persze Chase, aki mellett nem tudok elmenni szó nélkül. 🙂 De ennyi ami nekem pozitív olvasásélményt nyújtott. Chase testvére nem tudom, hogy szimplán csak őrült, vagy esetleg pszichopata, de egy idő után már nagyon irritált. Értelmes ember nem viselkedik így, ahogyan ő. Váltott nézőpontban íródott a történet, ami segít mindkét szereplő nézőpontját és szemszögét nyomon követni és megérteni. Viszont a sokszor erőltetett humor vontatottá teszi a történetet. Na meg ott van Chase, aki az oldal tetején még sikeres íróként tekint Brookra, és semmit nem érez iránta, az oldal alján már annyira nagyon szerelmes, hogy szavakba nem tudja önteni.
Nagyon akartam szeretni ezt a könyvet, mert pontosan a könyvkiadás köré épített történet miatt akartam elolvasni, és abból kaptam a legkevesebbet az egész sztori során. Viszont valóban lendületes volt, és gyorsan lehetett vele haladni. Csak nem nekem íródott. Nagyon sajnálom, pedig szerettem volna szeretni.
Értékelésem: 5/3,5
Imádom a könyveket:
„A való világban néha olyanokba szeretünk bele, akik nem szabadok, vagy akikkel a végén nem jövünk össze.”
„A szerelem fáj. Csakhogy még azelőtt elveszíteni, hogy valójában a miénk lett volna? Ez mindennél szörnyűbben fáj.”
„Ha egy regény szereplőjének nincsenek gyenge pontjai, akkor nem lehet valódi alak, és az egész történet az élet egydimenziós karikatúrája lesz.”
A könyvet itt tudjátok beszerezni: