Szerző: Lázár Gergely
Cím: Bármikor bármi
Kiadó: Jaffa Kiadó
Kiadás éve: 2024
Oldalak száma: 320
Fülszöveg:
Infarktus? - merül fel Brúnóban mindannyiszor, amikor pánikrohama van. A valóság eltorzul, a szív dobogása feszíti a fület, a mellkas egyre szűkebb. A légzés felszínessé válik, a kar és a láb elzsibbad, meg kell támaszkodni, a hideg fal égeti a bőrt.
Három év pszichoterápia és a gyógyszerek sem segítenek: Brúnó képtelen úgy elindulni, hogy ne húzzon ki minden kábelt, ne zárja el többször a csapot, ne ellenőrizze az erkélyajtó illeszkedését, az ablakokat, a zárat… Lehet így élni? Hogy mindeközben tökéletesen tisztában van azzal, hogy ez mind kényszercselekvés? Átkozott OCD! Az én beteges kényszereim nem tudnak tragédiát előidézni – ismételgeti magának, hátha egyszer el is hiszi.
De… mi van, ha mégis? Mi történik, ha egy igazi átoknak köszönhetően minden valóban bekövetkezik, amitől retteg? Lehet, hogy éppen ez lesz a kiút a félelmek útvesztőjéből? Okkultizmus és mágia, bűn és önfeláldozás, pszichiátria és börtön – Brúnónak sok mindennel kell szembesülnie ahhoz, hogy lassan elfogadja: nem az ő kényszercselekvésein múlik, mi fog történni. De hogy ebből a felismerésből az őrület vagy a gyógyulás felé visz-e az út, az már csak rajta múlik.
„A könyvek izgalmasak, de veszélytelenek. Az emberekről ez kevésbé mondható el.”
Már akkor felfigyeltem erre a könyvre, amikor kiderült, hogy a főszereplő, Brúnó OCD-vel küzd. Kíváncsi voltam, hogy én mennyire fogok tudni azonosulni vele. Igazi meglepetésként ért, amikor a szerző megkeresett azzal, hogy elolvasnám-e a könyvet. Egy percig sem gondolkodtam, hogy elfogadjam-e a felkérést. Nagyon köszönöm a bizalmat és a lehetőséget.
Gondolataim:
A Bármikor bármi szerintem az idei évem legnagyobb meglepetése volt. Teljesen másra számítottam. Azt tudtam, hogy regényes formában van kifejtve a kényszerbetegség minden hátránya. Ezért is érdekelt annyira. Egy minimálisan én is kényszeres vagyok. Ha magamból indulok ki, akkor például kényszert érzek arra, hogy pontosan egymás mellett, és egyenes sorban legyenek a könyvek a polcon, vagy az edzőteremben a pultra kihelyezett proteinszeletek. Minden reggel, és este nagyjából százszor ellenőrzöm, hogy az ajtó be van-e a zárva. Sőt este addig nem fekszem le aludni, amíg meg nem győződöm arról, hogy a kulcs teteje vízszintesen álljon a zárban. Tudjátok, hogy ne lehessen kipiszkálni a zárból 😀 Ha már elindultam otthonról, képes vagyok visszarohanni, hogy ellenőrizzem, elzártam-e a gázt, holott be sem volt kapcsolva. Szóval igen, nagyon átéreztem Brúnó mindennapjait, azzal a különbséggel, hogy én emiatt még nem késtem el a munkából.
Brúnó minden hete nehezen indul. A kényszeressége miatt minden hétfőn elkésik a munkából, amit egy idő után a főnöke nem tolerál. Brúnó a depresszió mélyére süllyed, és egy mondata miatt a párját pánik keríti hatalmába. Az ezotériában jártas Szalinát keresi fel, akivel a férfi háta mögött szövetkeznek. Brúnó nem hiszi, hogy az átkon csak az átok segíthet, de belemegy, hogy találkozzon Szalinával. A kettejük találkozója után azonban Brúnó élete fenekestől felfordul. Egyik pillanatról a másikra meghurcolják, megvádolják, és a szabadságától is megfosztják.
Nehezen indult be a történet, viszont a felétől már gyakorlatilag egy lendülettel olvastam el. Nem tudtam letenni, annyira kíváncsi voltam, hogy ebből a káoszból Brúnó hogyan tud szabadulni. A kötet eleje leginkább tényszerűen volt megírva, itt megismertük az OCD-nek az emberre és a környezetére gyakorolt hatását. Ezt fűzte tovább a szerző egy izgalmas, lendületes, már-már hihetetlennek tűnő, mégis izgalmas eseménysorozattá. A lezárás nekem nagyon gyorsnak tűnt. Maradt bennem némi hiányérzet, és maradtak meg nem válaszolt kérdéseim.
Ami viszont tőlem nagyon távol állt, az az ezotéria világa. Az nem az én érdeklődési körömbe tartozik, nem én vagyok a célközönsége, ezért erre külön nem térnék ki, mert nem tudnék hiteles véleményt alkotni róla.
Brúnó karakterfejlődése szemmel látható volt a történet folyamán. Bár kicsit drasztikus volt, hogy börtönbe kellett kerülnie ahhoz, hogy szabad legyen, ha lehet így fogalmaznom. Bettit viszont nem tudtam hova tenni. Brúnóval együtt élt, gyakorlatilag ő indította el az egész lavinát, de nekem mégis egy mellékszereplőnek tűnt. Belőle hiányzott valami.
Összegezve, nekem az ezotéria vonalat leszámítva tetszett, még az okkultizmus megjelenése sem akasztotta meg az olvasást. Bár tény, hogy az események közé beékelt fejezetek között nem minden esetben találtam összefüggést. Viszont a történet végére helyére kerültek a kirakó darabjai.
Értékelésem: 5/4,5
Idézetek a könyvből:
„Az élet sokkal több apró és nagy törésekből áll, mint gondolnád.”
„Ha a jövőre koncentrálsz, és azon agyalsz, ami felett nincs kontrollod, elveszíted a jelen pillanatot.”
„A „normális” nagyon relatív. Mindannyian küzdünk valamivel. A legfontosabb, hogy megértsük a viselkedésünket, és megtaláljuk azokat az eszközöket, amelyek segítségével jobban érezhetjük magunkat.”
A könyvet itt tudjátok beszerezni: