Szerző: Dr. Csernus Imre
Cím: A magyar
Kiadó: Jaffa Kiadó
Kiadás éve: 2024
Oldalak száma: 280
Fülszöveg:
Magyarnak lenni vagy magyarnak látszani? Az itt a kérdés. Mit jelentett egykor a magyar virtus, és mégis hogyan tüntettük el magunkból? Miért nem tudjuk emelt fővel vállalni, itthon és külföldön egyaránt, hogy kik vagyunk és honnan jöttünk? Mi lehet az oka annak, hogy a búval béleltek, a pesszimisták, a depressziósok, az alkoholisták országa vagyunk, és ezt a mintát veszik át tőlünk a gyerekeink is? Miért vagyunk önmagunk legnagyobb ellenségei, és mit tehetünk azért, hogy ne maradjunk azok?
Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket feszeget izomból dr. Csernus Imre, a tőle megszokott őszinteséggel és egyenességgel. Ám az ugyancsak tőle megszokott határozottsággal és józansággal megoldásokat is javasol a felvetett problémákra, és végigveszi, mi minden vihet közelebb minket a célhoz. Ahhoz, hogy felébredjünk, kinyissuk a szemünket, és úgy döntsünk: abbahagyjuk a másra mutogatást, és helyette felnövünk, felelősséget vállalunk önmagunkért, a mindenkori érzéseinkért és tetteinkért. Ahhoz, hogy odategyük magunkat, és soha ne adjuk fel azt, amiben hiszünk. Mert akkor újra tüzes tekintetű, büszke és bátor magyarok leszünk. Kiteljesedett, mosolygós, optimista életet fogunk élni, és ezt a példát követhetik majd a gyerekeink is.
DR. CSERNUS IMRE nem győzi hangsúlyozni: a megoldások egyszerűek. De ezeket a megoldásokat mindannyian csak saját magunkban találhatjuk meg, mert az, hogy a gyáva megalkuvást vagy a bátor magabiztosságot választjuk, kizárólag rajtunk múlik. Emberként is, magyarként is.
„Nem kell az életünket áldozni azért, hogy ezért az országért tegyünk valamit, nem kell a vagyonunkat feláldozni, csak egyszerűen felelősségvállalással élni, és akkor apró lépésenként előrehaladva célhoz érhetünk.”
„(…) ha valami ma nem jött össze, majd holnap összejön, megyek tovább, nem cipelem a terhet.”
Ez a könyv igazi meglepetés volt, ugyanis nem számítottam rá, hogy a Jaffa Kiadó elküldi nekem. De amikor kibontottam a csomagot, amekkora meglepetésként ért, ugyan olyan nagy volt az örömöm is. Nézegettem már Csernus Imre könyvét a megjelenés előtt, de nem volt bátorságom beszerezni. De az, hogy ajándékba kaptam, úgy éreztem, hogy egy jel, szóval bele is vetettem magam az olvasásba.
Csernus doki nem hazudtolta meg önmagát, lényegre törő, szókimondó, helyenként nyers stílusban fogalmazta meg a gondolatait. Ha nem így tesz, akkor csalódást okozott volna. Nagyon sok esetben egyetértettem vele.
Ebben a kötetben a személyes véleményét, tapasztalatait tárta az olvasók elé, nem tartalmazott tudományos kutatásokat, oldalakon átívelő statisztikákat. Pusztán az útjai során megélt élményeket, tapasztalatokat fogalmazta meg.
Úgy gondolom, hogy aki elolvassa ezt a könyvet, azt a csoportot két részre lehet majd idővel osztani. Az egyik aki megértette a szerző mondanivalóját, magáénak érzett néhány gondolatot, és talán még az elhangzottak alapján a mindennapjain is igyekszik változtatni. Ők megértették a könyv mondanivalóját. Viszont úgy gondolom, hogy lesz egy réteg – és őszintén remélem, hogy ők lesznek kevesebben – akik csak azt fogják mondani, hogy ‘na Csernus már megint beleállt az emberekbe’. Na ők lesznek azok, akik nem értették meg, hogy miről is szól A magyar.
Nagyon erős olvasmány volt, ennek ellenére gyorsan lehetett vele haladni. Sok gondolkodni valót adott, mindenki saját maga dönti el, hogy mennyit visz magával belőle. Órákig lehet vitatkozni Csernus stílusán, de azt el kell ismerni, hogy amit mond, vagy amit leír, az nem légből kapott kitaláció. Engem például őszinte meglepetésként ért, hogy az oldalakon keresztül mekkora pozitivitás sugárzott belőle. Ő büszke magyar, ezt többször említi is a kötetben, de különös módon számomra nem ez volt az, ami a kötet gerincét adta, hanem a szerzőből áradó életigenlés, hogy várja a holnapot, és mindenben lát lehetőséget. Nem sokallt be az élettől.
„Nem értem, miért ragaszkodunk görcsösen a múlthoz. El kellene kezdeni gondolkodni azon, hogy a jövő generációjának mit adunk át.”
Szerettem a kötet felépítését. Időzünk a múltban, számot vetünk a jelenről, és gondolkodunk a jövőről. De a jövő nagyban függ a jelenlegi viselkedésünkről, döntéseinktől, és az általunk képviselt értékektől.
Fontos dolgokra világított rá a szerző, viszont egyáltalán nem akarta erőszakos módon lenyomni az ember torkán a nézőpontját. Ő elénk tárta a gondolatait, rajtunk múlik, hogy mit viszünk magunkkal belőle.
„Együtt mindent meg tudunk oldani, de széthúzva el fogunk bukni.”
Értékelésem: 5/4,5
Idézetek a könyvből:
„(…) csak azt lehet kihasználni, háttérbe szorítani, elnyomni, aki hagyja magát. Amint nem hagyja magát, abban a pillanatban minden megváltozik.”
„A hitnek nagyon erős a sodrása, az adja a kisugárzást.”
„A felnőttséged kulcsfontosságú része bátran hallgatni a megérzéseidre.”
A könyvet itt tudjátok beszerezni: