Szerző: Mörk Leonóra
Cím: Saját utakon
Kiadó: Jaffa Kiadó
Kiadás éve: 2024
Oldalak száma: 240
Fülszöveg:
Lánynak születtek, de meg sem fordult a fejükben, hogy emiatt be kellene érniük a fiúkénál szűkebbre szabott lehetőségekkel. Ha kellett, elfogadták, hogy csak függöny mögé rejtve vehetnek részt az egyetemi előadásokon, hogy kigúnyolják őket a férfiak, hogy álruhába kell bújniuk, hogy megállás nélkül gyereket várnak, mégsem tévesztették szem elől a céljukat. Nem mindig jártak sikerrel, de soha nem adták fel. Tanítottak, írtak, festettek, muzsikáltak, gyógyítottak, dolgoztak. Valóban a saját útjukon jártak, rendíthetetlenül és bocsánatkérés nélkül.
A kötet lapjain tizenöt nő portréja bontakozik ki, az 1500-as évek elejétől az 1800-as évek közepéig. Olyan személyiségeké, mint Katharina von Bora, Luther felesége és a reformáció legtehetségesebb topmenedzsere; Anna Maria van Schurmann, a 17. századi Európa legokosabb asszonya; Maria Sibylla Merian, a rovartan tudományának megalapozója és lélegzetelállító illusztrációk alkotója; Johanna Schopenhauer, az első sikeres hivatásos írónő; a nőként született, de férfiként meghalt James Barry, a világtörténelem legelső transznemű orvosa,; vagy épp a rézrozsdazöld festéket termelő montpellier-i nők, akik a 18. században felszámolták a két nem fizetése közötti bérszakadékot.
Mörk Leonóra a tőle megszokott módon most is fordulatos kultúrtörténeti utazásra hív, ám ezúttal kitalált alakok helyett valós múltbeli személyiségekkel.
„(…) az életet minden formájában tisztelnünk kell.”
Ahogy már többször említettem, ami kikerül Mörk Leonóra kezei közül, azt én elolvasom. Minden könyvének a megjelenését nagyon várom, és mindig örömmel vetem bele magam egy utazásba, ahol a szerzőnek köszönhetően nemcsak lenyűgöző tájakat ismerek meg, hanem a művészetek különböző ágaiban is hasznos tudásra teszek szert. Hálásan köszönöm az írónőnek, és a Jaffa Kiadónak, hogy a Saját utakon című kötet is megérkezhetett hozzám.
Gondolataim:
Ez a kötet másabb volt, mint az eddigiek. Utazás a múltba, ahol olyan nőket ismerhetünk meg, akik mertek önmaguk lenni, kiléptek a társadalmi elvárásokkal terhelt skatulyából, és a saját útjukat járták. Nem véletlenül lett a kötet címe a Saját utakon. Beszédes, figyelemfelkeltő, és nagyon illik a történethez.
15 olyan nő történetét ismerhetjük meg, akik bár évszázadokkal ezelőtt éltek, mégis nagy hatással vannak a mai társadalomra is. Gondolok itt például a Bronte nővérekre. Szerintem nem sokan vannak, akik ne ismernék Charlotte, Emily, és Anne Bronte nevét.
Ahogy olvastam a különböző történeteket, eszembe jutott egy mondás, biztosan ismeritek: Minden sikeres férfi mögött egy erős nő áll. Na ez a mondat nagyon illik ehhez a kötethez. Itt megemlíthetném a Grimm testvéreket, Luthert, Bachot. Mindegyikük mögött egy olyan nő állt, akik nemcsak a feleségük, hanem a társuk, a támaszuk, a segítőjük volt.
Minden Mörk Leonóra könyv után megjegyzem, hogy tisztelettel hajtok fejet azelőtt a kutatómunka előtt, ami megelőzi az adott könyve megszületését. Mert nem egy fél délután alatt lehet hiteles információkat felkutatni egy festőről, zeneszerzőről, vagy bármilyen művészről. De gondoljunk bele, hogy itt nem egy, hanem 15 olyan nő élete kerül bemutatásra, akik nem álltak a reflektorfényben, nem maradt fenn róluk ezer és ezer oldalakat kitevő életrajz, nem méltatták könyveken keresztül a munkásságukat. Mert nők voltak. Egy olyan korszakban éltek, ahol három dolguk volt. Feleségnek lenni, gyereket szülni, és elvégezni a háztartással kapcsolatos dolgokat. Nem hallathatták a hangjukat, lehettek akár milyen híres szerzők, mesemondók, festők, senki nem szentelte arra az idejét, hogy hosszan méltassa munkásságukat. Sokszor évtizedekig, akár egy évszázadig is, gondosan elrejtve voltak az emberek elől. Ahhoz, hogy ez a könyv létrejöhessen, a szerzőnek időt, és energiát nem sajnálva kutatnia kellett, heteken, hónapokon keresztül. Na így kell egy könyvet megírni, ami túlmutat a wikipédián. Minden elismerésem!!
Nagyon szerettem olvasni a történeteket. Informatív volt, és magában hordozta a szerzőre jellemző stílusjegyeket. Akár a humoros megjegyzéseket, hasonlatokat, akár a lendületes írásmódot nézem. Érdekes információkkal gazdagodhat az olvasó, aki kézbe veszi a Saját utakon című regényt. Nem volt száraz, nem éreztem azt, hogy 240 oldalon keresztül egy tankönyvet olvasok, amiből egy betű sem fog megmaradni amint becsukom a könyvet.
Olyan nők életét ismerhetjük meg, akik élete fényűző lehetett volna, nevük országokon keresztül elérhetett volna mindenkihez, akik művészetükkel, tehetségükkel a szobrászok keresett modelljei lehettek volna, ha néhány száz évvel később születnek. Mert hiába beszéltek nyelveket, hiába voltak tehetséges festők, hiába szentelték volna az életüket a gyógyításnak, ha a 17. vagy a 18. században születtek.
Mörk Leonóra történetmesélése beszippantja az olvasót, mert nemcsak keretet képez egy-egy nő történetének, hanem képest beleszőni úgy egy mai fantasyt, nevezetten a Harry Pottert egy évszázadokkal korábban élt művész életrajzába úgy, hogy nem zökkenti ki az olvasót az eseményekből, és nem érzi azt, hogy komolytalan lenne. Mert annak ott bizony helye van.
Nekem kifejezetten tetszett Anne Bronte portréja, és Margaret Ann Bulkley története. Utóbbi gyakorlatilag az egész életét férfinak öltözve, orvosként élte le. De megemlíthetném Henriette Dorothea Wild nevét is, aki a fiatalabb Grimm fivér, Wilhelm felesége volt. Bevallom talán ez volt az egyik olyan történet, ami leginkább csodálkozással töltött el.
Talán csak azt sajnálom, hogy szinte egy lendülettel olvastam el ezt a kötetet, és nem osztottam be. De ha egyszer elkezdek olvasni egy könyvet a szerzőtől, azt nem tudom olyan könnyen letenni. 🙂
Aki évszázadokat visszautazna az időben, szereti az információgazdag történeteket, olyan nőkről, akik a saját korukban nem kapták meg a nekik járó figyelmet, és amit még olvasmányos stílusban is tálalnak, annak szeretettel ajánlom Mörk Leonóra: Saját utakon című könyvét, ami csodaszép borítóval a Jaffa Kiadónál látott napvilágot.
Értékelésem: 5/5
Idézetek a könyvből:
„Meglehet, a női nemnek megvannak a maga gyengeségei, de a férfiaknak is megvannak a maguk gyenge pontjai.”
„Holland helytartónak lenni sosem számított életbiztosításnak.”
„(…) az a bizonytalan benyomásuk volt, hogy a női írókra hajlamosabbak előítéletekkel nézni.”
A könyvet itt tudjátok beszerezni: