Lontai Léna: Gyilkos nárcisz

Szerző: Lontai Léna
Cím: Gyilkos nárcisz
Kiadó: Álomgyár Kiadó
Kiadás éve: 2024
Oldalak száma: 336

Fülszöveg:

Cukormázba mártott méreg

A fájó emlékek béklyóit lerázó Titanilla végre ismét önmaga, és erős kisugárzására felfigyel egy sármos plasztikai sebész, Adrián. Kapcsolatuk észveszejtő gyorsasággal jut el az eljegyzésig. A lány barátai hiába próbálják őt óvni, Titi menthetetlenül szerelembe esik. Édesanyjával és húgával együtt a férfi rajongóivá válnak.

A Covid beköszöntével luxusházuk díszes kalitkává válik. A hanyatló anyagi helyzetük Adriánból kihozza a fenevadat.

Titanilla megjárja a pokol legmélyebb bugyrait, mire ráeszmél, a férje múltjában kell kutatnia, hogy szabadulni tudjon a gyilkos közegből. A férfi azonban a manipuláció nagymestere. Ha egy időre Titi el is távolodik, azonnal visszarántja magához a lány szívét. Hiszen hozzá tartozik, ezért véglegesen magához kell kötnie.

Sikerülhet egy összetört lelkű nőnek kiszabadulnia egy ragadozó karmai közül? És mit kell megtennie érte?

Lontai Léna regényében egy toxikus kapcsolatról mesél, amely nem is olyan ritka, mint azt mi szeretnénk hinni. Húsbavágóan őszintén ír minden aspektusról. Felnyitja a szemünket, miközben a szívünkig is elér.

 

„A bizalmat lassan lehet kifejleszteni, gyorsan lehet elherdálni.”

 

Már alíg vártam, hogy megjelenjen Lontai Léna legújabb regénye. A könyvhéten terveztem beszerezni, de a szerző, és a kiadó meglepett vele, amiért én nem tudok elég hálás lenni. Nagyon köszönöm Lénának, és az Álomgyár kiadónak, hogy elolvashattam a kötetet.

Gondolataim:

Nehéz megszólalni egy ilyen történet után. Azt tudtam, hogy egy toxikus kapcsolat lesz a középpontban, viszont fülszöveget nem olvastam, így szinte vakon kezdtem neki az olvasásnak. Amikor személyesen találkoztam a szerzővel, neki is említettem, hogy az ő neve számomra garancia egy szívbemarkoló történetre, ami biztos, hogy 5 csillagot érdemel. Nem tévedtem. Nem egészen 24 óra leforgása alatt elolvastam, de a mondanivalója, a tanulsága még sokáig velem marad. A történet régi sebeket tépett fel, könnyeket csalt a szemembe, és leírhatatlan dühöt ébresztett bennem.

A főszereplőnk Titi, aki esküvőszervezőként dolgozik. Nemcsak a fiatal pároknak segít minden szaktudásával, hanem önzetlenül a segítségére van bárkinek, aki erre rászorul. Egy nap, nem éppen ideális körülmények között találkozik a sármos, megnyerő, és gazdag plasztikai sebésszel, Adriánnal. A férfi figyelmességével, kedvességével szinte azonnal leveszi a lábáról. Titi a barátai figyelmeztetése ellenére nagyon gyorsan az oltár előtt találja magát. A mézeshetek minden percét kiélvezik, azonban amikor visszatérnek a való életbe, a lány egy aranykalitkában találja magát. A covid, és a bezártság csak ront a helyzeten. Egy idő után a lánynak is kezd felnyílni a szeme, és igyekszik minél mélyebbre ásni a férje múltjában, hogy szabadulni tudjon a pokolból.

Lontai Léna egy nagyon nehéz témát választott a történet alapjául. Egy toxikus kapcsolatot láthatunk, ahol a férfi főszereplőnk a manipulációk nagymestere. Magához édesget, és amikor megszerzett, akkor a földi poklot éled át mellette. Titi is elcsábult a kedves szavaknak és a megnyerő mosolynak. Nagyon sajnáltam az ő karakterét, tudom min ment keresztül. Amikor úgy kellett élnie minden percét, hogy azt éreztették vele, hogy amit csinál az rossz, a férje pedig kedvére formálgatja, mint egy gyurmát (elnézést a hasonlatért), akkor minden nap elveszíti egy picit önmagából, az önbizalmából, a személyiségéből.

A legnehezebb az volt ebben a történetben, hogy visszamentem vele az időben, és feltépett olyan sebeket, amelyeknek szintén évek kellettek, hogy begyógyuljanak. A szerző gyönyörűen ír. Nehéz egy ilyen történetet papírra vetni úgy, hogy ne kerüljön bele személyes vélemény, viszont Lénánál én ezt egyáltalán nem éreztem. Nem ítélkezett a szereplőink felett, nem éreztem azt, hogy irányítva lenne az olvasó véleménye. Megrázó történet volt, rengeteg érzelmet felsorakoztatott. Ahogy az írónő előző könyvei, úgy ez is megtörtént eseményeket dolgoz fel. A benne szereplő személyek, bár érthető módon más néven szerepelnek, de olyan emberek, akikkel ez valóban megtörtént. Még belegondolni is rossz.

Adriánról nem fogok véleményt formálni, mert nem tudom felmenteni azok alól, amiket tett, bármi is állt a viselkedésének a hátterében.

Titi karakterét viszont szerettem, bár kimondhatatlanul sajnáltam. A barátai, különösen Zoé, közel kerültek a szívemhez. Annak pedig külön örülök, hogy ebben a részben is megjelent Ernő, aki most sem hazudtolta meg önmagát. Segít, ahol tud. De az előző regények többi főszereplőjéről se feledkezzünk meg. Lili és Evelin megjelenése tökéletes keretet biztosít a történet lezárásának. Ami bevallom, megdöbbentett. Az, hogy pontosan mi, arról nem írok, mert erős spoiler lenne.

Lontai Léna történetvezetését nagyon szeretem. Az alapoktól indul, megismerteti az olvasóval a főbb szereplőket, eseményeket, és a továbbiakban erre építkezik. Oldalról oldalra bontakozik ki a cselekmény, és a szereplőink személyisége. Olvasmányos formában volt bemutatva a Adrián személyiségzavara, és hogy ez milyen hatást vált ki a közvetlen környezetből.

Nagyon megrázott a történet, de egyszerűen nem tudtam letenni. A nehéz témákat feldolgozó regények kedvelőinek ajánlom Lontai Léna könyveit.

Értékelésem: 5/5

Idézetek a könyvből:

„Ha a vádra váddal felelek, magam ellen fordítom a másik fegyverét.”

 

„A házassággal tükröt tartunk egymásnak, és olyan oldalunkat ismerhetjük meg, amit eddig sosem láttunk.”

 

„Mennyire jó lenne nem érezni, nem gondolkodni, nem létezni.”

A könyvet innen tudjátok beszerezni:

Gyilkos nárcisz | Álomgyár (alomgyar.hu)