Bauer Barbara: A barát

Szerző: Bauer Barbara
Cím: A barát (Találkozások 4.)
Kiadó: Jaffa Kiadó
Kiadás éve: 2024
Oldalak száma: 128

Fülszöveg:

Milyen ​az az ember az életedben, aki igazán szeret?
– Elfogad olyannak, amilyen vagyok. Szeret a hibáimmal, a gyengeségeimmel, a félelmeimmel együtt. Feltétel nélkül. Mert igazán ismer.
– És te? Te is így szereted magad?
– Nem – felelem hezitálva. – És nem tudom eldönteni, hogy azért, mert én viszont feltételekhez kötöm a szeretetet, vagy mert nem ismerem magam igazán.

Az Idegen, az Átutazó és a Jövevény után újabb találkozás vár ránk a halál és a születés, a folytonosság, az öröklét megválaszolhatatlannak tűnő kérdései között. A Barát mindegyiküket jól ismeri. Mert ő az, aki akkor is ott van, amikor mindenki más már odébb áll. Aki vezet az úton, elénk tárja a végtelent, de kíméletlenül megmutatja a végleteket is. Tudja, mit jelent a boldogság, de nem áll elénk, ha éppen a pokol felé tartunk. Mert tudja, hogy mindennek megvan az oka. Mert ő ismer a legjobban.
De ki ő? És vajon azt is tudja, miért vagyunk a világon?

Kedves olvasóm! A TALÁLKOZÁSOK kisregénysorozat negyedik része önismereti utazás. Ezen az úton magam is végigmentem, és szeretnélek hozzásegíteni, hogy te is ellazultan, meditációként élhesd meg az utolsó fejezetet. A könyvben található QR kódot leolvasva egy hanganyaghoz jutsz. Indítsd el a felolvasást, hunyd le a szemed, és tarts velem az út utolsó méterein. Várlak szeretettel!
Bauer Barbara

„A boldogság nem feladat. A boldogság nem függ tárgyaktól, rangtól, még csak másoktól sem. A boldogság belülről fakad. Béke és harmónia önmagaddal, önmagadban.”

 

Megjelent Bauer Barbara kisregény sorozatának befejező kötete, A barát. Ezzel a kötettel lezárul a Találkozások sorozat. A négy kötet együtt ad egy kerek egészet, viszont külön-külön is olvasható. Ebben rejlik a különlegessége, mindegyik történet mást ad, így az adott élethelyzettől függően mindenki megtalálhatja a neki szóló útravalót. Nagyon köszönöm a Jaffa Kiadónak a recenziós példányt.

Gondolataim:

Ezzel a történettel egyszerre időzünk a jelenben, és a múltban. Az utazás során a társunk a Barát, aki mindent tud, mindent lát, ismeri a hibáinkat, az erényeinket, és rámutat olyan dolgokra, amelyek segítő kezet nyújtanak a múlt elengedéséhez, önmagunk megismeréséhez.

A történet felütése máris egy olyan témával foglalkozik, ami megállásra késztetett az olvasásban. Kinek mit jelent a boldogság? Az anyagi javak okoznak boldogságot, az érzések, a természet közelsége? Ezek mind olyan kérdések, amelyek felett nem lehet elsiklani. Nem lehet lerendezni egy mondattal. Itt kezdődik az az utazás, amire a szerző elhívja az olvasóit. Mert ez a zárókötet arra hivatott, hogy nézzünk mélyen magunkba, érezzünk, gondolkodjunk, és megtaláljuk a válaszokat a ki nem mondott kérdéseinkre.

Ami engem igazán megérintett ebben a kötetben, hogy mennyire vannak hatással ránk, a személyiségünkre, a mindennapjainkra a múltbéli események, élmények, és egyáltalán, a múltunk történetei. Bizonyos emberek, kapcsolatok, hiába nem részei már az életünknek, még mindig hatással lehetnek ránk. Ha eszünkbe jut egy emlék akár évekkel, évtizedekkel ezelőttről, akkor az most, jelen pillanatunkban milyen érzéseket vált ki belőlünk? Ennek a kérdésnek a megválaszolása nagyon sok gondolkodni valót adott nekem, és rájöttem, hogy bizony előjönnek elfojtott sérelmek, meg nem válaszolt kérdések. És ahogyan a narrátorunk, én sem találom hirtelen mindenkiben, aki a múltam része volt, a jót.

„Semmi nem történik hiába, ezt kell megértened – (…) – Valamiért mindenre szükséged volt, mindenre, ami eddig történt veled, és mindenkire, aki valaha keresztezte az utadat az életben.”

 

Az emberi kapcsolataink, a múltunk, hatással van nemcsak a jelenünkre, hanem arra a képre is, amit saját magunkról alakítunk ki. Egy mérgező személy bőven elég ahhoz, hogy magunkat lebecsüljük, önbizalmunkat eltemessük, és azt gondoljuk magunkról, hogy mi nem érünk annyit, mint a másik ember. (Sajnos ebben is van tapasztalatom.)

Nagyon magaménak érzem Bauer Barbara kisregény sorozatát. Sok ponton tudtam kapcsolódni hozzá, és tudtam azonosulni az eseményekkel. A zárókötetből is viszem magammal azokat a gondolatokat, amelyek megszólítottak, és tudom, hogy lesz még dolgom velük. Továbbra sem csalódtam a szerző stílusában, ami már-már éteri magasságokba emelkedik, és elgondolkodtató, mély mondanivalóval bír.

Azoknak az olvasóknak ajánlom, akik szeretnének magukban elmélyedni, és elengedni a múltat.

Plusz érdekessége a könyvnek az utolsó fejezet, ugyanis az ott található QR kód beolvasásával magát a szerzőt hallgathatjuk. Az ő hangjával búcsúzik a Találkozások kisregénysorozat. Nagyon szerettem hallgatni. Nemcsak a mondanivalót, amit Barbara közvetített, hanem a szerzőnek a hangját is. Kellemes, lágy, megnyugtató.

 

Értékelésem: 5/5

Idézetek a könyvből:

„Keresd a jót az emberekben. Vedd észre bennük azt, ami miatt találkoztatok, még ha a tapasztalatod szerint olykor nehéz is megtalálni. Ami miatt az életed részei lettek. Amit mutatnak neked. És közben keresd bennük a jót.”

 

„A múlton nem tudsz változtatni, még akkor sem, ha ennyi idő távlatából már látod, hogy sok esetben nem a szíveddel és az eszeddel döntöttél, hanem a rajtad eluralkodott érzések hatására.”

 

„A rossz hangulat csak következménye valaminek.”

A könyvet itt tudod megrendelni:

Találkozások – A barát – jaffa.hu