Szerző: Mörk Leonóra
Cím: Ködkirálynő
Kiadó: Jaffa Kiadó
Kiadás éve: 2019 (eredeti megjelenés)
Oldalak száma: 334
Fülszöveg:
Mihez kezdjen egy nő, ha hamarosan ötvenéves lesz, a házassága tönkrement, a lánya felnőtt és külföldön él, az anyja érzelmi zsarolással tartja őt sakkban, és ráadásul még a munkahelye is megszűnt? Megpróbálja maga mögött hagyni a múltját, és új életet kezdeni. A tolmács és nyelvtanár Kriszta hátat fordít magányos hétköznapjainak, a világtól elvonulva beköltözik a Türingiai-erdő közepén álló kolostorba, és ott fordítani kezd egy jó kétszáz évvel korábban született német mesekönyvet. Ám ahogy halad előre a munkával, egyre erősödik benne a meggyőződés, hogy a történetekben a szerző saját életének fájdalmas eseményeit rejtette el.
Az 1700-as évek végén két fiatal talál egymásra egy kis német hercegségben: a mesemondónak született lelkészlány, Charlotte és a nemesi családból származó orvos, Friedrich. Miközben Európa-szerte dúl a háború, számukra mintha megszűnt volna a világ, úgy érzik, semmi nem fenyegetheti a boldogságukat. Ám a férfit külföldre szólítja a kötelesség, és a lány egyedül kénytelen őrizni a titkot, amelyet nem mer levélben megírni.
Ki lehet a titokzatos Ködkirálynő? Miről mesél a legendás öreg fa, a Zarándoktölgy? A regény utazás egy letűnt korba, ahol a fény vívta a harcát a sötétséggel, és az emberi lélek mélyére, ahol egymás mellett élhet a szeretet és a gyűlölet. Mire Kriszta megfejti a mesék üzenetét, arra a kérdésre is választ kell találnia, van-e bátorsága elfogadni, hogy az életben létezhet második esély.
„A szívfájdalmak nélküli, hosszú élet titka, hogy az ember legyen tisztában a gyengeségeivel.”
Nem titok, hogy Mörk Leonóra az egyik kedvenc hazai szerzőm. Nagyon szeretem a történeteit, az írásmódját, ahogy összefűzi a múlt és a jelen eseményeit. Ami fellelhető tőle, azt szinte mindet olvastam. Most jött el az ideje a Ködkirályőnek, amit nagyon köszönök az írónőnek és a Jaffa Kiadónak.
Gondolataim:
Annyi mindent szeretnék elmondani erről a könyvről, mert nagyon sok gondolkodni valót adott. A főszereplőnk Érsek Kriszta, az ötvenedik életévének küszöbén. A munkája megszűnni látszik, a lánya távol él tőle, a házassága romokban, és a mindennapjait a nárcisztikus anyja keseríti meg. Mindezeket megelégelve úgy dönt, hogy ideje saját magával foglalkoznia, ideje megtalálnia önmagát, ezért elvonul a világ elöl. Egy kolostorban szeretne békére lelni. A véletlennek köszönhetően rábukkan egy 1700-as évekre visszavezethető, mesékkel átszőtt könyvre, aminek a lefordításán dolgozik. Annyira magával ragadja a történet, hogy nyomozásba kezd, így megismervén Charlotte történetét.
Egy kliséktől mentes, valódi érzelmeket felsorakoztató, két szálon futó történetet kaptam, ami már az első oldalaktól magába szippantott. Bár bevallom, a kötet elején megesett, hogy Kriszta anyjának minden mondata után megemelkedett a vérnyomásom, mégis bíztam abban, hogy a főszereplőnk elég intelligens ahhoz, hogy belássa, ami neki nem okoz örömet, azon nyugodtan változtathat. Ő az élő példa arra, hogy hiába tűnhet minden kilátástalannak, a saját sorsunk, és a saját boldogságunk az csakis rajtunk múlik. Mert ugye ha én nem változtatok azon ami számomra rossz, és nem tölt el boldogsággal, akkor mégis ki más fog? Elárulom, senki!
Kriszta karaktere nagyon tetszett. Mert lépni, nem süllyedt el az „öreg vagyok én már ehhez” kezdetű gondolatok mocsarában. Az ötvenedik születésnapját a Türingiai-erdő közepén, egy kolostorban ünnepelte minden felhajtás nélkül, és önsajnálattól mentesen. Fordított, nyomozott, és szépen lassan kezdett visszatalálni önmagához. A humoros gondolatmenetei üdítő színfoltok voltak a történetben, sokszor mosolyt csaltak az arcomra. Ismerte a határait, tisztában volt a képességeivel, és ki tudta mondani, ha valamihez nem ért, és ami különösen tetszett, hogy azt is kimondta, nem is akar érteni hozzá. Teszem azt, egy kerékcseréhez. (Jártam már én is hasonló cipőben, ugyanis ki mertem ejteni a számon, hogy villanyszerelőt kell hívni, mert ki kellett cserélni a villanyóra szekrényben azokat a kis pöcköket – na pont ennyit értek hozzá, mint ami látszik – . Mire majdnem leharapták a fejem, hogy minek ehhez villanyszerelő, cseréljem ki. Mikor kifejtettem abbéli nézeteimet, hogy ez miért van kizárva, és egyébként sem érdekel ennek a folyamata, legyen kicserélve és kész, majdnem végzetesnek bizonyult rám nézve… Na ennyit a személyes sztoriról. 🙂 )
Kriszta kezébe akadt könyvecskén keresztül visszautazunk az 1700-as évekbe, ahol megismerjük Charlotte-t, egy lelkész lányát, aki fiatalon elvesztette az édesanyját, és rá hárult a kisebb testvéreinek gondozása, kordában tartása. Megismerkedik egy báróval, a szerelem szinte tapintható közöttük. Egy tökéletes világban szinte már idillikus lenne a kapcsolatuk. Közel került hozzám Lotte karaktere, a határozottsága, és az egész személyisége.
Mindig tisztelettel adózom azelőtt a kutatómunka előtt, ami megelőzi Mörk Leonóra könyveinek megszületését. Nemcsak egy romantikus könyvet kaptam, hanem egy zenével, irodalommal, és kultúrával átszőtt, önismereti utazást is. Mindezt olvasmányos, humoros, és érdekfeszítő stílusban tárja az olvasó elé a szerző. A műfaj kedvelőinek szívből ajánlom. a Ködkirálynőt. Én ismét kedvencet avattam.
Értékelésem: 5/5
(újabb kedvenc a listámon.)
Idézetek a könyvből:
„Ha változásra vágysz, azt neked kell akarnod.”
„A fény előbb-utóbb mindig elűzi a sötétséget.”
„(…) romantikus és ostoba módon hiszek benne, hogy mindenkinek megvan a maga másik fele, az egyetlen ezen a földön, akivel pontosan összeillik, és őt kell megtalálni, ha boldog akar lenni.”
A könyvet itt tudjátok beszerezni: