Szerző: Laini Taylor
Cím: Füst és csont leánya
Kiadó: Kossuth Kiadó
Kiadás éve: 2024
Oldalak száma: 448
Fülszöveg:
„Egyszer volt, hol nem volt, történt egyszer, hogy egy angyal meg egy ördög egymásba szeretett. Nem lett jó vége.”
Így kezdődik a 17 éves Karou története. A valódi kék hajú lány Prágában él és rajzolni tanul, ám gyakran hiányzik az iskolából, mert időről időre távoli és veszélyes küldetéseket teljesít titokzatos és végtelenül rút nevelője, Kénkő parancsára. Kénkő boltjából kilépve ugyanis a világ legkülönbözőbb pontjain találja magát, és mindenhonnan fogakat kell vinnie Kénkőnek, aki kívánságteljesítő gyöngyökkel fizet.
Karou egy ilyen küldetésen méri össze először az erejét Akivával, az emberfeletti szépségű szeráffal. Az első találkozást több is követi a mai Prágában és más korokban, más világokban – mert tér és idő nem szab korlátot a kimérák és a szeráfok időtlen idők óta tartó könyörtelen küzdelmének.
Hogy kik a kimérák, és kik a szeráfok? Kik az ördögök, és kik az angyalok? Jó-e a szép, és szép-e a jó? Kicsoda valójában Karou, akinek a neve azt jelenti: „Remény”?
Laini Taylor fantáziában, egészen eredeti ötletekben, kiszámíthatatlan fordulatokban és érzelmekben gazdag regényéből kiderül.
Laini Taylor, a sikeres fantasy szerző új vizekre evez legújabb trilógiájával, és ha hinni lehet a neves amerikai újságok recenzorainak, ez lehet az írónő eddigi legnagyobb sikere. Úgy tűnik, beigazolódnak e feltevések, hiszen a könyvet a New York Times beválasztotta 2011 legfontosabb könyvei közé a gyerek/ifjúsági kategóriában (összesen 5 könyv szerepelt a listán), a megfilmesítési jogokat, pedig a Universal Stúdió vásárolta meg. A folytatás már készül!
„Igaznak maradni a gonosszal szemben igazi erőpróba.”
Előttetek van a kisgyermek arca, aki meglátja a karácsonyfát, és alatta a sok ajándékot? Na pontosan úgy néztem ki én is, amikor megláttam, hogy ismét megjelenik az a könyv, amire már tíz hosszú éve várok. Nyilván a leglehetetlenebb időpontban írtam a kiadónak, hogy ez most komoly? Tényleg jön? Na ezt nekem azonnal olvasnom kell. 🙂 A Kossuth Kiadó el is küldte nekem, amiért én végtelenül hálás vagyok.
Gondolataim:
Aki már az ősidők óta követ, vagy személyesen ismer, szerintem ő már most elfolyt egy mosolyt. Ugyanis amivel engem meg lehet venni kilóra, azok a „szárnyas pasik”. Ha egy könyv főszereplője szárnyakat visel és történetesen hímnemű, akkor körülöttem megszűnik a világ. 🙂 Na ők a gyengéim! (meg a vámpírok 😀 ) És nem bánok semmit. 🙂 Komolyan! Semmit! 😀
A történet főszereplője Karou, a kissé különc művész lány, aki nem mindennapi hajszínnel, és nem mindennapi fogadott családdal rendelkezik. Kimérák nevelték, Kénkő, apja helyett apja volt. Szigorú szabályok között élt, és hiába tölti a mindennapjait az emberek között, ha küldetésre kell mennie, akkor Kénkő boltjából kilépve a legkülönbözőbb helyeken találja magát. A küldetések nem veszélytelenek, és minden alkalommal fogakkal kell visszatérnie. Emberi, vagy állati az lényegtelen, az a fontos, hogy fogak legyenek. Egy ilyen akció során csap össze Akivával, a szeráffal, aki a kimérák ellensége már ősidők óta. Ahogy telik az idő, Karout egyre inkább érdekli, hogy honnan származik, de a válaszok közel sem olyan megnyugtatóak, mint ahogy azt szeretné.
Hogy én mennyire imádtam ezt a könyvet. Romantikus, ifjúsági, fantasy ami nálam mindig telitalálat. Lassan építkezik a történet, a könyv elején megismerjük Karout, a mindennapjait, és az életének bizonyos fontos eseményeit is az olvasó elé tárja a szerző. Aki arra számít, hogy már az első oldalakon belecsapunk a lecsóba, és természetfeletti lények összecsapására rendezkedik be, az csalódni fog. És nekem pont ez tetszett ebben a történetben. Volt idő ráhangolódni, egyre több kérdésem lett, és pont emiatt, hogy hajtott a kíváncsiság, nem tudtam letenni a könyvet. Pedig nem egy kis méretű könyvecskéről van szó. 🙂
Érdekes volt a szereplőgárda, mert senki nem az volt, mint akinek az első benyomás alapján gondoltuk volna. Egyik meglepetés követte a másikat, míg végül azt vettem észre, hogy olyan karakterekkel szimpatizálok, akik hosszú fejezeteken keresztül nem voltak a kedvenceim.
De ha már kedvencek. Akiva. Ki más! 🙂 Imádtam. Lehet rosszfiú, lehet jófiú, nekem mindegy. Én szerelembe estem. 🙂
Karou karakterét is megkedveltem, kíváncsi vagyok, hogy a sorozat végére hogy változik meg a személyisége. Mert hogy meg fog, abban szinte biztos vagyok. A humorról is gondoskodott, az apró kívánságokkal Kaz-nak például tudott kellemetlen pillanatokat okozni. Belőlem viszont hangos nevetést váltott ki. 🙂
Számomra izgalmas volt a történet, titkokkal, és rejtélyekkel megtűzdelve, ami garantálta az öt csillagos olvasásélményt. A folytatásra viszont még két hosszú hónapot kell várni, de a jó hír, hogy nyáron már biztosan olvashatom. Mert nyilván elolvasom. A sorozat első része már repült is a kedvenceim közé. A címet szintén imádom. Sokáig nem értettem, de mire a kötet végére értem, már ez a kérdésem is megválaszolásra került.
A kötet borítója is figyelemfelkeltő, szépen lassan álltak össze a részletek rajta. A borítótervezőnek pedig üzenem, hogy amikor meglátta a kisfiam, csak ennyit mondott: Anya, nagyon szép könyved van. 🙂
A romantikus fantasy történetek kedvelőinek ajánlom a Füst és csont leányát.
Értékelésem: 5/5
(Kedvenc lett, természetesen. 🙂 Nem is vártam mást ettől a könyvtől. És hogy a kisfiamat idézzem: Jöhet a következő.)
Idézetek a könyvből:
„A mágia nem a béke eszköze. Az ár túlságosan nagy érte.”
„Ez nem béke. A béke több a háború hiányánál. A béke egyetértés. Harmónia.”
„A hosszú élet teher, ha boldogtalanul töltöd.”
A könyvet itt tudjátok beszerezni:
Daughter of Smoke & Bone – Füst és csont leánya (kossuth.hu)