Kerry Fisher: Az anya, aki lehettem volna

Szerző: Kerry Fisher
Cím: Az anya, aki lehettem volna
Kiadó: Álomgyár kiadó
Kiadás éve: 2024
Oldalak száma: 336

Fülszöveg:

Miért ​hagynád el azt, aki nélkül nem tudsz élni?

Vicky Hallnak gyerekként nem adatott meg az a család, amire vágyott. Úgy érezte, mindig ő az utolsó a sorban. Az anyja sohasem figyelt rá igazán, csak a két fiatalabb mostohatestvére.

Huszonegy évesen egyedül ülve az érettségi ünnepségén megfogadja, hogy saját családot alapít és saját életet teremt, tele azzal a szeretettel és figyelemmel, amire mindig is vágyott.

Még azon a nyáron Görögországba utazik, ahol találkozik Williammel. Az egynyári kalandból több lesz, mint gondolták, ugyanis a lány teherbe esik. Hiszik, hogy megbirkóznak ezzel a helyzettel. Úgy gondolják, elég lesz, ha elárasztják gyermeküket szeretettel.

Ám amikor a kisfiú kétéves lesz, Vicky az egyik nap az anyósára bízza a gyermeket, kisétál az ajtón, és soha többé nem tér vissza.

Milyen anya tesz ilyet?

Az, aki olyan titkokat rejteget, amiket el sem tudnánk képzelni…

 

„Akik szeretik egymást, orbitális hibákat is elkövethetnek, ám egy megbocsátó szív képes visszahúzni mindenkit a szakadék széléről.”

Erre a könyvre a címe miatt figyeltem fel. Az már csak egy bónusz volt, hogy Kerry Fisher a szerző, akinek a munkássága előtt tisztelettel adózom. Már akkor szemezgettem ezzel a kötetével, amikor még csak előrendelhető volt az Álomgyár Kiadó oldalán. Mindenképp el akartam olvasni, de még csak most jött meg hozzá a bátorságom. Hálásan köszönöm a kiadónak a recenziós példányt.

Gondolataim:

Féltem ettől a könyvtől. Tudtam, hogy nem lesz egy könnyű olvasmány. Azt is tudtam, hogy képes lesz nagyon mélyre taszítani, ellenben sok gondolkodni valóval is el fog látni. Nem tévedtem, a gyanúm beigazolódott. A történetben egy anya életét követhetjük nyomon, és megtudjuk mi vezethetett odáig, hogy egy szó nélkül elhagyja az alíg több, mint két éves fiát.

A főszereplőnk Vicky, akinek nem felhőtlen a kapcsolata az anyjával, az apja pedig jelen sincs az életében. Amikor ismét csalódást okoz neki az anyja, úgy dönt, hogy Korfura utazik, ahol munkát vállal, majd egy nap találkozik Williammel. Kettejük élethelyzete ég és föld, Vicky a napi betevőért dolgozik, William pedig egy gazdag család sarja. A kapcsolatuk intenzív, a lány még azon a nyáron teherbe is esik, majd hazaköltöznek William szüleinek a házába. Vickynek nemcsak a gyereknevelés nehézségeivel kell megküzdenie, és azt is el kell tűrnie, hogy mindenki a szemére veti, hogy milyen fiatalon lett anya, ezért nem ért semmihez. Ráadásul az anyósa szeszélyei is megkeserítik a mindennapjait. Egy veszekedésbe torkolló karácsonyi estén Vicky beül az autójába, és hátra sem nézve elhajt. Hátrahagyva a kisfiát.

Nagyon nehéz volt olvasni ezt a könyvet. Egy érzelmi hullámvasút volt, ami annak is köszönhető, hogy én is anya vagyok. A könyv elején nem volt szimpatikus Vicky, majd ahogy haladtunk előre a történetben egyre inkább úgy éreztem, hogy ez a lány beteg, nagy szüksége lenne orvosi segítségre. Elhanyagolva érezte magát a saját családjában, és ez az érzés egyre inkább telítődött benne. Úgy gondolom, hogy attól mert valaki felnőtt, és elvégzett egy főiskolát, még ugyan úgy szüksége van a családjára. Ugyan úgy lehet(ne) alkalmanként első helyen a saját anyja életében is. Ezen a ponton már sajnáltam szegény lányt. Az évek alatt a sorozatosan őt ért sérelmek olyan mélyre taszították, hogy már maga is elhitte, hogy nem képes semmire.

Az anyósáról, William anyjáról tudnék mondani ezt-azt, de akkor valószínűleg még ma le lenne tiltva az oldalam egy életre. De inkább csak annyit hagynék itt, hogy a karma körbejér, és nem felejt…

Tényleg egy érzelmi hullámvasút volt ez a könyv. Nem gyakran fordul elő vele, hogy annyira dühös leszek egy történetre, vagy jelen esetben egy szereplőre, hogy megfájdul a fejem, de most ez történt. A könyv első fele leginkább ezt az érzést váltotta ki belőlem. Ennek ellenére mégsem tudtam letenni, mert beszippantott a történet, és nagyon kíváncsi voltam, hogy hogyan lehet helyrehozni egy ilyen döntést, amit Vicky meghozott. Van-e esély egyáltalán arra, hogy helyrehozza?

A kötet második felében már felgyulladt a remény egy halvány szikrája, hogy elült a vihar, de akkor megjelent India. Tanulva a kötet elején elszenvedett dühöngésemből, őt már igyekeztem ignorálni. De teljesen mégsem sikerült, mert ő, a döntései, és azoknak a következményei adták talán a legtöbb gondolkodni valót.

Sokszor éreztem azt olvasás közben, hogy gombóc van a torkomban, és gyűlik a könny a szememben. Egyszerre akartam megállás nélkül olvasni a könyvet, és eltenni a polc egy hátsó zugába, hogy még csak ne is lássam. Nem mostanában volt olyan, hogy ennyi érzelem, – ami ráadásul a két véglet –  cikázott rajtam keresztül egy könyv kapcsán. De újra bizonyosságot nyert, hogy Kerry Fisher az én íróm.

Ami kicsit hiányérzetet keltett bennem, az a könyv vége. Úgy éreztem, hogy hirtelen ért véget. De az agyam egy hátsó részében tudom, hogy ennek a kötetnek így kellett véget érnie, mert ha elkezdi kibontani azokat az eseményeket a szerző, amire én vártam, akkor azzal már nagyon elnyújtott lett volna a történet. Nem beszélve az én darabokban lévő lelki világomról. Egy érzelmekkel teli regényt kaptam az írónőtől, amiben fontos szerepet játszanak a családi kapcsolatok, az anyasággal járó nehézségek, az önbizalomhiány, valamint a lelki -és szóbeli bántalmazás is.

Szívből ajánlom ezt a könyvet, de ha kézbe veszed, akkor tényleg hangolódj rá. Készülj fel előtte, acélozd meg a szíved, lelked (bár úgyis össze fog törni, ez szinte biztos), és csak úgy kezd el Kerry Fisher könyvét.

Értékelésem: 5/4,5

Idézetek a könyvből:

 

„(…) kevésbé fájdalmas megszakítani valakivel a kapcsolatot, mint továbbra is együtt élni vele és érezni, hogy egyre kevésbé szeret.”

 

„Bátor ember, aki azt hiszi, ő soha nem hibázott.”

 

„Olyan sok családi emlék nem a születésnapokon, karácsonykor vagy a jeles napokon történik.”

 

A könyvet itt tudjátok megrendelni:

Az anya, aki lehettem volna | Álomgyár (alomgyar.hu)