Szerző: Pascale Robert-Diard
Cím: A kis hazug
Kiadó: Park Könyvkiadó
Kiadás éve: 2024
Oldalak száma: 184
Fülszöveg:
Pascale Robert-Diard elismert francia újságíró lebilincselő tárgyalótermi drámája azt vizsgálja, miért hazudott egy tizenéves áldozat a megerőszakolásáról, és hogy milyen könnyen lesz a hátrányos helyzetűekből bűnbak.
A tizenöt éves Lisa átlagos kamasz, aki sütkérezik a fiúk és a férfiak újdonsült figyelmében. Amikor viselkedése hirtelen megváltozik, tanárai aggódni kezdenek, átmeneti hangulatingadozásnál többre gondolnak. A lány végül elmondja, hogy többször is bántalmazták, és a gyanú egy Marco nevű fiatal férfira terelődik, aki néhány hónapig Liza szüleinek házában dolgozott. A szegény családból származó, erőszakos, alkalmi munkákból tengődő, egyedülálló férfit habozás nélkül tíz év börtönre ítélik.
Mindenki elintézettnek tekinti az ügyet, és továbblép, a húszéves Lisát azonban bűntudat gyötri. A fellebbviteli tárgyalás előtt új ügyvédet keres egy nő személyében. Alice Keridreux elvállalja az ügyet, és karrierje legkockázatosabb tárgyalása elé néz: egy hazug áldozatot kell védenie.
A #metoo-mozgalom és az osztályok közötti egyenlőtlenségek metszéspontjában játszódó regény egy Harper Lee és Georges Simenon nyomdokain haladó bírósági próza, egy szokatlan szembenézés felkavaró története.
Pascale Robert-Diard (1961) politikai újságíróként került a Le Monde-hoz, bírósági tárgyalások százairól tudósított, 2002 óta a jogi rovat vezetője. A kis hazug című regényét Goncourt-díjra jelölték, eddig hat nyelvre, köztük angolra is lefordították.
„A bántalmazott nők szokták visszavonni a vádat. Ők pedig áldozatok.”
A véletlenek sorozatának köszönhető, hogy rábukkantam erre a könyvre. Elolvastam a fülszöveg első mondatát, és rögtön magával ragadott, éreztem, hogy ez egy nagyon kemény könyv lesz, bármilyen picike is. Nagyon köszönöm a Park Könyvkiadónak a recenziós példányt.
Gondolataim:
Általában nem szeretem azokat a könyveket, amikről mindent megtudok a fülszöveg alapján. Ezért sem gyakori, hogy fülszöveget olvasok, szeretek „vakon” belekezdeni egy könyvbe, és az első benyomásaimra hagyatkozni, ezért ebben az esetben is csak az első mondatig jutottam. Az viszont már előre vetítette, hogy egy izgalmas, ámbár megosztó történetet fogok kapni.
Szeretem a tárgyalóteremben játszódó történeteket, megismerni az áldozatokat, megtudni a bűnösök indítékait, és meghallgatni az ügyvédeket. A történet főszereplője Lisa, aki 20 évesen besétál Alice Keridreux ügyvédnő irodájába, és kéri, hogy ő legyen az ügyvédje a közelgő tárgyalásán. Öt évvel korábban ugyanis a megerőszakolása miatt elítéltek egy férfit, aki néhány hónapig náluk dolgozott. Az elmúlt öt évben Lisát gyötri a lelkiismeret furdalás, és egy fontos döntés előtt áll, amiről már előre sejthető, hogy mekkora indulatokat fog kiváltani.
Nagyon izgalmas volt ez a történet, és már az elején alíg vártam, hogy a végére érjek. Na nem azért, mert nem szerettem, hanem pont az ellenkezője miatt. Annyira érdekelt a vége, Lisa sorsa, és a tárgyalás kimenetelek, hogy csak annyi időre tettem le a könyvet, amíg elvégeztem a napi feladataimat.
Pascale Robert-Diard a témáját tekintve ezzel a könyvévet ledobta a bombát. Szerintem ez az a kötet, amiről mindenkinek van véleménye. Sokat lehetne beszélni, eszmét cserélni arról, hogy megbocsájtható-e Lisa tette. Börtönbe küldött egy embert, aki való igaz, hogy nem volt szent életű, viszont ártatlanul töltött öt évet a rácsok mögött. Mindezt őszinte, tárgyilagos stílusban tárja az olvasó elé a szerző. Nem finomkodik, a lényegre koncentrál, nincs mellébeszélés. Elgondolkodtató, és érzelmek skáláját felvonultató történet volt.
Egyrészt betekintünk a tárgyalóterembe, és oldalról oldalra tárulnak fel előttünk az események. Az egyik felkavaró téma a kötetben a nemi erőszak, amiről kiderül, hogy nem fedte teljesen a valóságot. Legalábbis nem úgy, ahogy Lisa 15 éves korában elmondta. Mindezek mellett megelevenedik a lapokon egy olyan kamasz lány, aki szenved. Szenved otthon a szülei miatt, a nővére miatt, akinek az árnyékából nem tud kilépni. Szenved az iskolában, pletykák, és zaklatás áldozata. Lehetne ezek után tanácsokat osztogatni, hogy ‘de hát szólnia kellett volna’ vagy, ‘miért hagyta magát?’, ‘miért nem állt ki magáért?’. Ezeknek így utólag lenne értelme? Szerintem nem. Hozott egy döntést, ami még mélyebbre sodorta, mint ahol volt, és ezzel együtt elindított egy olyan lavinát, ami emberek életét tette tönkre, és amiből egyik érintett sem tud sérülés mentesen kijönni.
„Az iskola háborús övezet. Aki az egyik nap hős, a következő nap kirekesztett. Szövetségek, árulások, alkuk, békekötések. Megállás nélkül. Mindig résen kell lenni. Nincs tartós győzelem. Minden dicsőség ideiglenes.”
Kemény könyv volt, amiről még sokáig tudnék beszélni.
Akik szeretik a megosztó, tárgyalóteremben játszódó köteteket, annak ajánlom A kis hazug című könyvet.
Értékelésem: 5/4,5
Idézetek a könyvből:
„Egy nő nem lehet fegyvertelen. Én az voltam.”
„A vádlottak életútjai tele vannak meghiúsult álmokkal. „
„Beismerte… Beismerést a bűnösök tesznek, nem az áldozatok.”
A könyvet itt tudjátok megrendelni: