Kozma Ani: Kezdet és vég

covers_674546.jpgSzerző: Kozma Ani
Cím: Kezdet és vég
Kiadó: NewLine Kiadó
Kiadás éve: 2021
Műfaj: dráma/lélektani
Oldalak száma: 268
 

Három ember sorsa fonódik össze egy tragikus baleset következtében.
Miként lehet egy családnak túljutni a rossz időszakon, hogy a múltra ne szomorúsággal gondoljanak, a jelennel elégedettek legyenek és a jövőre bizalommal tekintsenek?
Egy igaz szerelem
Egy tragédia
Egy titok
Az igazság
Ez a felemelő történet a szerelemről, a reményről és a második esélyről szól. Az események során számos titok kerül napvilágra, amelyek felkavarják az állóvizet. A regény magávalragadó, sodró lendülete, erőteljes karakterei teszik élővé a történetet.
Vajon Annika és Dávid szerelme felül tud kerekedni a családi viharokon, vagy külön folytatják az útjukat?
Kozma Ani megrendítő erejű könyve egy olyan utazásra invitál, amely magával ragadja az olvasót, a romantika, dráma és misztikum különleges elegyéből álló, lebilincselő családregény világába.

 

„A tisztelet legmagasabb szintje az, amikor elfogadunk valakit olyannak, amilyen.”

Nagyon szépen köszönöm az Írónőnek, hogy elolvashattam a könyvét. Egy nagyon erős olvasmány volt, el kellett telnie néhány napnak, hogy meg tudjam írni ezt az ajánlót.

A történet röviden:

Két főszereplőnk, Annika, és a férje, Dávid életét kísérjük nyomon. Annika életet ad a kisfiúknak, majd másnap a kórházban közli vele a hírt a férje, hogy Dávid testvére, Adrián a motorbalesetét követően meghalt. A gyász felemészti a családot, azonban ott az 1 napos kisfiú, akinek látszólag nem tud úgy örülni a család egy része, ahogy azt kellene. Ahogy telik az idő, úgy ismerjük meg Annika és Dávid történetét, egymásra találásukat. A hétköznapokat családi viták tarkítják, amin az sem segít, hogy Dávid szüleinek gyásza annyira elhatalmasodott, hogy félő, a fiatalok házassága is áldozatául esik.

Gondolataim:

Olvasás során az első gondolatom az volt, hogy a jó ég óvjon mindenkit egy olyan anyóstól, mint Éva. Kibírhatatlan, minden lében kanál, mindent és mindenkit irányítani akar. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy felment tőle a vérnyomásom. Annika helyében én már az elején messzire menekültem volna tőle, az biztos.

Na de térjünk vissza a történetre. A könyv mindössze 268 oldal, azonban annyi mindent kap az olvasó, hogy valóban kell idő a feldolgozáshoz. A cím már sugallja azt az ellentétet, ami végigkísér minket az olvasás során. Már a könyv első oldalán szembesülünk ezzel a ténnyel, amikor megtudjuk, hogy a főszereplőnk testvére meghal. Mindezt közli a feleségével, aki a kórházi ágyon ül az 1 napja született babával. Egy gyermek születése leírhatatlan boldogság, egy eufórikus érzés. Amit nem tudnak megélni a szülők, mert a gyász igyekszik átvenni a hatalmat. Az ebből kialakul viták, lelki sebek felszínre hozzák az eddig ki nem mondott sérelmeket. 

Annikát nem tudtam teljes mértékben közel engedni magamhoz. Benne is éreztem azt a kettősséget, mintha a színskála két ellentétes pontja lenne. Olyan érzésem volt, mintha még saját maga sem tudná néha, hogy mit akar.

Dávidot nagyon sajnáltam, mert szinte érezhető volt, hogy őrlődik belülről. Meg akart felelni a feleségének, a szüleinek, örülni akart a babának, de szenvedett a testvére miatt. Erőn felül teljesített nap, mint nap.

Sok mindent adott számomra a kötet, amit viszek magammal. Lélektani, és önismereti vonatkozásai is vannak, és a mai napig elgondolkodom, hogy bizonyos élethelyzetekben én hogy reagáltam volna. A könyvben megvan minden ahhoz, hogy tanítson. Tanítson az empátiára, a toleranciára, a szeretetre, az elfogadásra, és arra, hogy mélyen magunkba tudjunk nézni. Vajon mindig elfogadott az, ahogy egy élethelyzetre reagálunk? Nem a környezetünk számára, hanem saját magunk számára elfogadott-e.

Borító:

Egyedi, és figyelemfelkeltő. Vonzza a tekintetet, és szinte hívogatja az embert, hogy igen, olvasásra érdemes vagyok!

 

Egy igazán mély, tanulságos történet, ajánlom mindenkinek.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Erica Anthony: Válassz engem

 

covers_701806.jpg

Szerző: Erica Anthony
Cím: Válassz engem
Kiadó: NewLine
Kiadás éve: 2021
Műfaj: romantikus
Oldalak száma: 504

Választani. ​Szükséges?!
Két különböző férfi. Két különböző élet.

„Az életem forgatókönyvét írhatom én, vagy már minden egyes sora régen, élesen, visszavonhatatlanul bevésődött a lapok közé? Választhatom azt az életet, amit élni szeretnék, vagy a kitaposott ösvényen kell továbblépkednem?”

Erin Walsh hiába teszi fel a kérdést magának, tudja, a válasz csak a szívében keresendő. Ott, ahol annyi bánatot, elhallgatott titkot, oly sok szenvedélyt cipel magával.
Erin alig meri elhinni, hogy rátalált a szerelem Jake személyében, most mégis törékeny porcelánként óvja a szenvedélyüket, mert tudja, elég egy óvatlan pillanat, és minden apró darabokra hullhat a kezében.
Jake Valentini, a lázadó, jóképű szívtipró rátalál a szerelemre Erin mellett, de a sors élesen az életébe mar, amikor felbukkan Matt, és alaposan felbolygatja a szenvedély parazsát köztük.
Matt Foster, a karizmatikus és hihetetlenül megfontolt ügyvéd régóta érzelmeket táplál Erin iránt. Vajon figyelembe veszi, hogy a lány, aki a múltja egyik fontos szereplője volt egykoron, most Jake oldalán keresi a boldogságot, vagy minden szabályt felrúgva férkőzik egyre közelebb a lányhoz?
Két férfi, és egy előre eltervezett életút a család részéről.
Erin képes lesz megbirkózni az érzelmek viharával, miközben az élet malma szüntelenül őröl és zakatol a háttérben? A múlt veszélyes titkai tovább bonyolódnak, és fenyegetően tornyosulnak a szerelmesek fölé.
Erinnek választania kell Jake és a szenvedélyes, de titkokkal teli szerelem, vagy Matt és a biztosan elrendezett jövő közt.

 

Az első részre nézve SPOILERT tartalmazhat!!


„A szívnek ami összetört, előbb be kell gyógyulnia, mielőtt újra dobogni tudna.”

Drága Erica, nagyon szépen köszönöm, hogy elolvashattam ezt a könyvedet is. 🙂 Már alíg várom a következőt, ugyanis az első részt és ezt is imádtam. Faltam a sorokat, alíg bírtam letenni.

Egy izgalmas, romantikus, szenvedélyes kötetet vártam, és pontosan ezt is kaptam.

A történet röviden:

Erinnek nem sok választása van a családi céggel kapcsolatban. Vagy átveszi az irányítást, vagy a nagybátyjára száll az egész vagyon, aki az emberséget még hírből sem ismeri. Ezért döntésre jut, azonban a cég által szervezett jótékonysági eseményen olyan nem várt események történnek, ami gyökeresen megváltoztatja nemcsak Erin, de Jake életét is.

Erin apja a pénz és a hatalom bűvkörében él, és bár 8 éve nem látta a lányát, úgy gondolja, joga van beleszólni az életébe, és irányítani az érzéseit. Néhány elejtett megjegyzés, egy névtelen boríték, és nagyon sok összetört szív. Ezek jellemzik a Walsh családot. A történtek után Erin ismét menekül. A kérdés már csak az, hogy a szívét be tudja-e csapni, és meg tudja-e találni a boldogságot egy másik férfi oldalán?

Gondolataim:

Még mindig az olvasottak hatása alatt vagyok. Nemcsak egy romantikus regényt kaptam, aminek a hátterében a hatalom mozgatta szálak vannak, hanem egy rejtélyekkel teli szerelmi háromszöget is. Erin, Jake és Matt. A jóképű, temperamentumos, forrófejű olasz a jelenből, vagy a mindig tökéletes megjelenésű, veszíteni nem tudó sztárügyvéd a múltból? Erin nehéz döntés előtt áll, és én csak remélni mertem az olvasás során, hogy a szívére fog hallgatni. 

A karakterek megformálása nagyon jól sikerült. Olvasás során magamon tapasztaltam, hogy az általuk keltett érzelmek hogyan változnak bennem. Dühös voltam, néha szinte már remegtem, majd ahogy haladtam a történettel, úgy világosodott meg előttem a karakterek mélyen magukba temetett jelleme. Mint amikor egy hosszú, sötét folyosón egymás után gyúlnak ki a fények. Mire ennek a folyosónak a végére értem, megbékéltem. Megértettem a miérteket, és éreztem a szereplőink lelkében dúló harcokat is.

A könyv végére pedig már elmorzsoltam néhány könnycseppet is.

Az események a meglepetés erejével is hatottak rám, ugyanis szentül hittem, hogy tudom, kinek a keze lehet azok mögött a bizonyos üzenetek mögött.  De amikor kiderült, szinte sokkolt.

Nagyon tetszett, hogy nem évek teltek el a 2 könyv eseményei között, hanem onnan folytatódott a 2. rész, ahol az első véget ért. A váltott szemszög pedig…még mindig imádom. 🙂

Kedves Erica, nagyon köszönöm, hogy elküldted nekem a könyveidet, nagyon szerettem olvasni, teljesen kikapcsolt. Egy nagyon jól megírt történetet kaptam. Na és a tűzoltó pasik…teljesen levettek a lábamról. 🙂 Már nagyon várom a következő kötetet. 🙂

Borító:

A borító az élénk színeivel nagyon figyelem felkeltő. Hűen tükrözi a könyv mondanivalóját. A nagyváros, vagy a nyugalom szigete? Nekem nagyon tetszik, nagyon illik a történethez.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Erica Anthony: Találj rám

covers_673874.jpg

Szerző: Erica Anthony
Cím: Találj rám
Kiadó: NewLine
Kiadás éve: 2021
Műfaj: romantikus
Oldalak száma: 562

Beleszeretni ​valakibe egyszerű, ám elengedni őt a legnehezebb dolog a világon.
Erin a New York-i, befolyásos Walsh dinasztia legifjabb tagja. Az örökösen lázadó lány múltját sötét és fenyegető titkok uralják, melyek elől egyetlen kiutat lát: menekülni a fullasztó családi kötöttségek elől.
Egy fotózáson összefut az észvesztően jóképű Jake Valentinivel, aki sármjával és vadító tengerkék szemeivel rést talál a lány védőpáncélján. Erin érzi, hogy kockázatos felfednie magát a férfi előtt, akinek bűvköréből nehezen szabadul, de a sors akkor nem ad zöld utat a szenvedélynek: messze sodorja őket egymástól.
Vajon képes lesz elfelejteni őt egy másik férfi oldalán, vagy a tűz, amit a férfi közelében érzett, örökre megperzselte a szívét és nem ereszti a karmai közül?
Jake, az örök lázadó, szexi tűzoltó képes-e elfelejteni azt a lányt, aki egy pillanat alatt megbabonázta őt? Túllép az érzésein, ahogy mindig is tette, vagy megszállottan keresi azt a zöldszemű lányt, aki megigézte azon a bizonyos fotózáson?

Titkok, örök barátság, szenvedély, és egy igaz szerelem kialakulásának kezdete…


„…ha követem a szívem, és nem adom fel az álmaimat, akkor megtalál a boldogság.” 

Nagyon szépen köszönöm az Írónőnek, hogy elolvashattam a könyvét. Már korábban felkeltette az érdeklődésemet a történet, mert valahonnan éreztem egy isteni sugallatot, és elolvastam a fülszöveget. Amikor megláttam, hogy egy fotózáson indul a főszereplőink története, akkor fotós lelkem repesett az örömtől, és tudtam, hogy ez is az én könyvem lesz. És milyen jól gondoltam. Nagyon magával ragadott, alig bírtam letenni.

A történet röviden:

Erin tehetős családból származik, azonban a gazdagok élete sem mindig tejszínhab cukormázzal. Minden ellen lázad, nem találja a helyét a saját világában. Egy elit partin történt incidenst követően elmenekül a családja, és az eddigi élete elől. 

Alkalmi munkákból tartja el magát, a családjával nem tartja a kapcsolatot, és egyetlen támasza a barátai, akikre mindig számíthat. Egy ilyen munka során, amikor a legjobb barátjának segít egy fotózáson, betoppan a stúdióba, és ezzel együtt az életébe a jóképű tűzoltó, Jake. A két fiatal sorsa megpecsételődni látszik, azonban az élet úgy hozza, hogy távol kerülnek egymástól. 

Erinre új munka, új kapcsolat, és egy költözés vár, ami fenekestől felforgatja eddig is kusza, és rejtélyekkel teli életét. Rá kell döbbennie, hogy bármennyire is szretné, a múltja elől nem tud elmenekülni.

Gondolataim:

Erica első könyve nálam abszolút szerető otthonra talált. Mindent megkaptam tőle, amit szeretek egy erotikával fűszerezett romantikus történetben. Izgalmas volt, letehetetlen, végig fenntartotta az érdeklődésemet. 

Jókat mulattam a tűzoltók humorán, Trish hóbortjain, vagy éppen Lenny odaszúrt mondatain. Viszont Erinre irigykedtem is, na nem a pénze miatt, hanem a barátai miatt. Mindent, de tényleg mindent megengedhetne magának, ami az anyagiakat illeti, ő mégsem él vele, a barátait viszont kincsként őrzi. És ők is Erint. Ott vannak mellette, mint egy bástya, és védik mindentől. Sok embernek ez sajnos nem adatik meg.

Erin apja, Brandon és Fiona nem lettek a kedvenc karaktereim. Ha őszinte akarok lenni, akkor már a nevük olvasásakor felment bennem a pumpa. 😀

Az események alakulása, az írásmód, és ahogy Erica mozgatta a szálakat, egyszerűen zseniális. A könyv végére sem jöttem rá, hogy egyes szereplőknek pontosan mi is a szándékuk a háttérben.  

Nagyon tetszett a váltott szemszög, így Erin és Jake szemszögéből is nyomon követhettük az eseményeket, egyszerre kaptuk meg mindkét fél érzéseit, gondolatai, együtt sírhattunk, és együtt nevethettünk. Kettejük intenzív kapcsolata nagyon magával ragadja az olvasót.

Egy nagyon jól megírt romantikával fűszerezett, titkokkal teli történetet kaptam. Nem csalódtam, a műfaj kedvelőinek szívből ajánlom. 🙂 

Azon szerencsések közé tartozhatok, akiknél ott lapul a 2. rész, így azonnal folytathatom is a sorozatot. 🙂

Borító:

Nagyon illik a történethez. A tengerpart gyönyörű (jaj de szívesen élnék ott 🙂 ), a kép szenvedélyes. Tökéletesen visszaadja a könyv hangulatát.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Csernovszki-Nagy Alexandra: Az írisz titka

covers_705069.jpgSzerző: Csernovszki-Nagy Alexandra
Cím: Az írisz titka
Kiadó: NewLine
Kiadás éve: 2021
Műfaj: történelmi romantikus-krimi
Oldalak száma: 650

„Tudtam, ha visszaölelem, elveszek a karjaiban, s arra kérem, maradjon velem örökké, bármi is legyen az ára…”

1869–1870.
Lina egyre kétségbeesettebben vágyik a szabadsága után. Élete minden perce gyötrelem a férje mellett. Mi történik a házasságuk utolsó egy éve alatt? Lina foggal-körömmel harcol Gyula ellen, vagy behódol neki? Kettejük macska-egér harcának milyen véget szán a sors?
1873–1874.
Lina továbbra is Antónia ügyében nyomoz, melynek szálai szövevényesebbek, mint bárki hitte volna. Valaki bravúrosan mozgatja a szálakat a háttérből. Ki irányítja a történéseket és miért? Lina rálel az igazságra? Történetük Mártonnal boldog véget ér?
Az utolsó részből minden kiderül!
Mindeközben szépen lassan feltárul előttünk egy kezdetektől halálra ítélt házasság történetének végső felvonása.

 

„…a szív mennyi fájdalmat képes elviselni? S az enyém miért őt szereti még mindig, a történtek ellenére is?”

Nagyon szépen köszönöm az Írónőnek, hogy elolvashattam Lina történetét. Az egyik szemem sír, a másik nevet. Örülök, hogy megjelent a kötet, mert már nagyon vártam, de amikor kibontottam a csomagot, összeszorult a szívem, mert tudtam, hogy ezzel a résszel véget ér Gyarmaty Karolina története. 

A történet röviden:

Ahogy az előző részek esetében már megszokhattuk, két idősíkon futnak az események, mégsem esnek egymástól olyan távol. Az 1860-as évek végén, Lina házasságának utolsó évében járunk. A férje továbbra is válogatott kínzási módszerekkel keseríti meg az életét, és teszi tönkre Linát testileg, és lelkileg. Még a beosztottjaik sem sietnek a segítségére, sőt. De vajon ezt a börtönt, amibe a férje kényszerítette, meddig fogja bírni egyedül? 

A történet, napjainkban játszódó részeiben Lina tovább nyomoz Antónia eltűnésének ügyében, azonban minél mélyebbre ás, annál több név, és annál több holttest kerül elő. Rejtélyes levelek, rég elfeledett sorsok, meglepő fordulatok emberi kapcsolatokban. Vajon mindenkiben megbízhat Lina, akit magához közel érez?

Gondolataim:

Az első sorától az utolsóig imádtam. Izgalmas, fordulatos, végig fenntartotta az érdeklődésemet. Számomra Csernovszki-Nagy Alexandra a magyar Agatha Christie, ha krimiről van szó. Linával nyomoztam, nekem is megvoltak a gyanúsítottaim, de még véletlenül sem találtam ki, hogy ki mozgatja a szálakat. A végére már mindenkit gyanús volt, legyen gazdag vagy szegény családból származó. 🙂

Az Írónőnek köszönhetem, hogy a történelmi regények elnyerték a tetszésemet. Amíg be nem mutatta nekem Linát, és az ő történetét, nem igazán vettem a kezembe olyan könyvet ami a múlt században játszódott. Ma már tudatosan keresem a hasonló könyveket.

Vannak olyan szerelmek, olyan szereplők, amelyek és akik mélyen megérintenek. Ilyen volt Lina és Márton szenvedélyekkel teli, ámbár tiltott szerelme. Az a gyötrődés, az a kín, amit egymás közelében éreztek csak azért, mert az adott időben nem a szívükre hallgattak, hanem az eszükre, az szinte kiabál a lapokról. Nem tud elsiklani felette az olvasó, mert ő is érzi azt a fájdalmat, azt a szomorúságot, amit a főszereplőinknek át kellett élni. Sok kérdésre választ kapunk, és úgy tisztul ki előttünk a kép, ahogy egy művész viszi fel a festéket a vászonra. Minden egyes apró momentum fontos, hogy összeálljon a történet a könyv végén.

A történet során majdnem mindegyik főszereplőt megkedveltem. Azt, hogy kik azok, akik nem lettek a szívem csücskei, nem árulom el, mert az már spoiler lenne a történetre nézve. 🙂 

Nagyon szeretem Szandi írásmódját, ahogy a régies kifejezéseket használja. Sok esetben a lábjegyzet segít az olvasónak a szavak jelentésében, bár volt jó néhány olyan kifejezés, amit gyerekkoromban vidéken is használt az idősebb generáció. Jól esett egy kicsit nosztalgiázni, és visszarepülni azokba az időkbe.

Lina továbbra is az egyik kedvenc szereplőm volt a történet során. Megjárta a poklot, de nem tudta senki megtörni. Kiszabadult, és erősebb, mint valaha.
Számomra tökéletes az egész sorozat. Nemcsak Gyarmaty Karolina története, hanem Mimi nénié is, aki szintén egy erős, független, és határozott személyiség. Aki mer nem-et mondani akkor is, amikor mindenki fejet hajt. Lina is pontosan ilyen karakter. Volt kitől örökölnie. 🙂 Bátran mondhatom, hogy Lina példakép.

Nem tudom elégszer megköszönni az Írónőnek, hogy megmutatta nekem, hogy a történelmi regények, és maga a történelem, az nem az ördögtől való. Ha Alexandrával nem találkozom a kellő időben, akkor én még mindig messze elkerülném a történelmi ihletésű köteteket.

Szóval Szandi, nagyon köszönöm Neked! Köszönöm az élményt, köszönöm Lina történetét, köszönöm, hogy tanulhattam tőled, és köszönöm a kedvességed! Már nagyon várom a következő regényedet! 🙂

Borító:

Imádom! Gyönyörű, hangulatos, és annyira illik a történethez, a könyv egész hangulatához! Örülök, hogy a könyvespolcom éke lehet!

 

Mindenkinek ajánlom a sorozatot, aki szereti a 19. században játszódó krimivel, és romantikával fűszerezett történeteket.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Lontai Léna: Könnyező liliomok

covers_666453.jpg

Szerző: Lontai Léna
Cím: Könnyező liliomok
Kiadó: Álomgyár
Kiadás éve: 2021
Műfaj: lélektani
Oldalak száma: 352

Milyen hosszú a múlt árnyéka?

Lili csodás gyermekkora csak odáig tart, amíg nővére férje vissza nem él a bizalmával, és olyat tesz, ami örökre megpecsételi a lány sorsát. Szexuálisan bántalmazza Lilit, aki a történtek után szeretne segítséget kérni – ám éppen azok utasítják el, akikben a legjobban bízott. Csak felnőttként jön rá, hogy elutasító és tehetetlen családtagjai maguk is rettenetes traumákkal élnek.

Hány és hány generáció sorsát határozza meg az abúzus? Érdemes-e háborítani a múltat vagy jobb tovább élni tudatlanul? Lili világa minden egyes nappal összedőlni látszik. Vajon képes lesz a romokból újraépíteni magát?

Lontai Léna első regényében igaz történeteket mond el. Elképzelhetetlen személyes tragédiákat, amelyek nem kímélték egy család három generációjának nőtagjait. A szerző anyák és lányok sorsöröksége mögé néz, hogy megfejtse, mi az az átok, amely sűrű ködbe vonta ezeket a nőket, és van-e fény a kiúttalannak tűnő sötétségben.

 

„A gondokat nem elszenvedni kell, hanem megoldani, és minden egyes napot reménnyel túlélni, hogy az élet egyszer még lesz jobb.” 

Köszönöm az Álomgyár Kiadónak, hogy elolvashattam ezt a kötetet. Egy igaz történetet tart a kezében az olvasó, amit három generáción keresztül követhetünk nyomon. Amikor családon belüli bántalmazásról, szexuális erőszakról hallunk, olvasunk, akkor mindenkinek az agyán átfut néhány gondolat:
– az én családomban ezek nem fordulhatnak elő
– ismerek olyan személyt, aki személyesen érintett benne?
– nálunk, vidéken, ahol mindenki ismer mindenkit, és a falu egy összetartó közösség, ott ilyen biztos nincs.

De ahogy jöttek szembe velem az ismerős helyek: Hajdú-Bihar megye, a Berettyó part, Hencida… rá kellett jönnöm, hogy Bihari lévén, akár még ismerhettem is a könyvünk főszereplőit. (Hencida távolabb van tőlünk, így nem voltak ismerősek a főszereplők nevei.)

A történet röviden:

Visszafelé haladunk az időben. Először megismerjük Lili történetét, aki egy életvidám kislány, játszik, nevet, olvas. Szinte már gondtalan az élete. Szinte. A nővére ugyanis férjhez megy, és a férjével együtt továbbra is a szülői házban, közös szobában laknak immár hárman. Ahogy telik az idő, és Lili kezd nőiesedni, Attila, a sógora is észreveszi, és minden pillanatot megragad, hogy visszaéljen a helyzetével. Lili próbál segítséget kérni, azonban süket fülekre talál.

Ahogy telik az idő, úgy hullanak ki a csontvázak a szekrényből. Lili megismeri az anyja, majd a nagyanyja történetét is, és teljesen ledöbben, hogy a családjának a nő tagjai miken mentek keresztül az évek során.

Gondolataim:

Nemcsak megrázó, hanem nyomasztó is a történet. Ez a könyv megtörtént esetet dolgoz fel, és olvasás során gyakran megfordul az ember fejében, hogy akár a környezetében is, hány olyan család, hány olyan nő élhet, aki bántalmazás áldozata. Sokszor mérhetetlen dühöt éreztem, hogy egy ember mégis hogyan bánhat így az embertársával, egy gyerekkel, egy nővel?! Ők nem érdemelnek tiszteletet, megbecsülést, szeretetet? Ezek a férfiaknak nem nevezhető lények honnan veszik a bátorságot ilyen borzalmas tettekhez?

Még mindig elönt a düh, és a tehetetlenség érzése, amikor eszembe jutnak sorok, jelenetek. Amikor olvassa az ember a nők szenvedéseit, és segíteni szeretne, de nem tudja a módját, hogy hogyan.

Az egyik legnehezebb témához, a szexuális bántalmazáshoz, abúzushoz nyúlt az Írónő, és hiába a drámai történet, egyszerűen képtelenség letenni a könyvet. Minden fejezet az olvasóért kiált. A témája miatt, a megfogalmazás, az írói stílus miatt én kötelezővé tenném ezt a kötetet, mert erről a témáról igenis kell beszélni, igenis ki kell állni az igazunkért. Ez az első könyve az Írónőnek, és bízom benne, hogy nem fogja abbahagyni az írást.

A könyv 3 részre van osztva, és ahogy már említettem, visszafelé haladunk az időben. Szépen sorban megismerjük a gyermek, az anya, és a nagymama történetét, döntéseit, mindennapjait, és oldalról oldalra bontakozik ki egy olyan családi tragédia, ami 3 generáción keresztül öröklődik. Ott vagyunk a mindennapokban, látjuk hogyan teremtik elő a betevő falatot, hogy egy nőnek mennyi élethelyzetben kell helytállnia, amikor a férje a fronton van, és semmi hír róla.

Összegezve, én nagyon örülök, hogy elolvastam ezt a könyvet, és megismertem Lontai Léna írásmódját. Vidéki emberként külön hálás vagyok, hogy a vidéki munkát nem elnagyolva olvashattuk, hanem hiteles képet kaptunk róla. (bizony, én is törtem ám a kukoricát, és ettem a szántáson egy pléden többedmagammal, mert ez összehozza a rokonságot. 🙂 ). 

Borító:

Vonzza a tekintetet, de a történet elolvasása után belesajdul a szívem, amikor ránézek. Nemcsak a témája, de a színvilága is nagyon illik a kötethez.

 

Ahogy fentebb már említettem, ezt a könyvet kötelező olvasmánnyá tenném, mert erről a témáról igenis beszélni kell.Ajánlom mindenkinek!

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

 

Gill Thompson: Csillagokban írt sorsok

covers_645019.jpg

Szerző: Gill Thompson
Cím: Csillagokban írt sorsok
Kiadó: Álomgyár
Kiadás éve: 2021
Műfaj: szépirodalom – holokauszt
Oldalak száma: 456

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Emberség ​az embertelenségben, remény a reménytelenségben

Valóban megtörtént, több ezer zsidó gyerek menekült el a nácik megszállta Európából a Kindertransport vonatokon Londonba. Gill Thompson új könyvét ajánljuk annak, aki olvasta és szerette Heather Morristól Az auschwitzi tetoválót, Edith Eva Egertől A döntést és Martha Hall Kellytől az Orgonalányokat.

1939, Prága.
A fiatal anyuka, Eva múltja sötét titkot őriz. Tudja, csakis úgy mentheti meg a náci megszállóktól a lányát, Mirjamot, ha elküldi otthonról – akkor is, ha ez azt jelenti, hogy nem láthatja többé. De amikor Eva koncentrációs táborba kerül, attól fél, hogy titkára fény derülhet.
Londonban Pamela önkéntesként segít befogadó családot találni az Európából érkező zsidó gyerekeknek. Összeismerkedik egy kislánnyal, akiért végül nem jönnek, így Pamela hazaviszi magával. Csak amikor az asszony fia bevonul a légierőhöz, akkor érti meg, milyen könnyen darabokra törhet az ő világa is.
Gill Thompson letaglózó és csodálatos, valós eseményeken alapuló történetében két egymást nem ismerő nő sorsa fonódik össze egy fájdalmasan közeli, sötét időben, amikor emberéletek megtartásához az idegenekbe vetett bizalom jelenthetett kétes reményt, és erőt leginkább a soha nem múló szeretet adhatott, azok iránt, akik a legfontosabbak számunkra.

 

„Már nem azért játszott a közönségnek, hogy a tehetségét csodálják, hanem hogy elterelje a figyelmüket a szenvedésről, hogy gyönyörű, békés helyre repítse őket, ha csak egy órácskára is, ahol minden lehetséges, bármilyen levertek és kimerültek az egész napos munkától.”

Erre a könyvre még a megjelenés előtt felfigyeltem. Nagyon köszönöm az Álomgyár kiadónak, hogy elolvashattam.

Több könyvet olvastam már a témában, viszont ez más volt, mint a többi, ugyanis ez a történet nem az Auschwitz-i koncentrációs táborban játszódik. 

A történet röviden:

Két szálon fut a történet, két család életét ismerjük meg. A főszereplőnk, – akin keresztül megismerjük a zsidó sorsot – Eva, aki Prágában él a férjével, és a kislányával, valamint a tehetős Denison család, akik Angliában élnek. A zsidó családok megtesznek mindent annak érdekében, hogy legalább a gyermeküket biztonságban tudják, ezért bármilyen kicsi is, vonatra ültetik, és elküldik Angliába, ahol befogadó családoknál laknak, abban a reményben, hogy ha véget ér a háború, újra egyesülhet a családjuk.

Így dönt Eva is, és a kislányát, Mirjamot elküldi Angliába. Azonban az őt örökbefogadó család idő közben meggondolta magát, ezért Pamela – aki önkéntesként dolgozik, hogy segítse a zsidó gyerekeket – magához veszi, így kerül Mirjam a Denison családhoz.

Amikor a németek elfoglalják Prágát, Eva  és a férje is belátják, hogy bár fájdalmas, de jó döntés volt elküldeni a lányukat, így érte legalább nem kell aggódni, hogy mi lesz vele, amikor a németek elhurcolják őket. 

Amikor Eva és a családja koncentrációs táborba kerül, csak egy menedéke van, az pedig a zene. Hosszú évek óta nem zongorázott, de amikor lehetősége nyílik rá, megragadja az alkalmat. Azonban a múltja nem merül feledésbe, és az évekig magában őrzött titkára is fény derül.

Gondolataim:

Ez az idei évem egyik legnehezebb olvasmánya. Ennek a bejegyzésnek a megírásához is többször ültem le, mert nem volt olyan egyszerű megírni az ajánlót, mint ahogy az előre gondoltam. Nem volt elég erőm megírni.
A 2. világháború, a zsidó sors, koncentrációs táborok. Nincs olyan ember, aki ne tudná, miről van szó. Mindenki tanult róla, olvasott róla, esetleg filmet nézett a témában. Ki többet, ki kevesebbet. (Én pl. a Sorstalanságból érettségiztem.)

Most, 35 éves fejjel, még mindig nem tudom megérteni, nem tudom felfogni, hogy néhány évtizeddel ezelőtt megtörténhetett az, hogy egy „ember” milliókat öl meg csak azért, mert zsidó. 

Mint ahogy fent már említettem, ez a történet nem a hírhedt táborban játszódik. Évekkel korábban, 1930-ban indul a történetünk. Eva 16 éves, de már ekkor szembesül a németek kegyetlenségével.
Anyaként állíthatom, hogy az egyik legerősebb karakter a történetben. Ahhoz, hogy egy szülő saját akaratából úgy döntsön, hogy elszakad a gyermekétől, mérhetetlen erőre van szükség. 

Pamelát is nagyon megkedveltem, mert hiába él jó módban, mégsem kérkedik vele, igyekszik segíteni ahol tud. Mirjamot a sajátjaként szereti, a fia mellé mindig is vágyott egy kislányra. 

Ez a történet pontosan bemutatja, hogy hiába a rémhírek, az emberekben mindig is benne volt a remény, hogy egyszer jobb lesz, ha a munkájuk lévén is, de biztonságban vannak. De egyszer eljön az a pillanat, amikor a remény elszáll, és a lelkiismeret erősebb, tudva, hogy ez akár a véget is jelentheti.

„A betűk balra dőltek a levelezőlapon. Ott rosszabb lesz.”

A női karaktereket tartom a legerősebbnek ebben a történetben. Van egy kislány, aki még csak 5 éves, de a családja nélkül kell élnie, és még azt sem érti, hogy miért. Van egy vagyonos angol nő, aki megtanít arra, hogy segíts ahol tudsz, akár önkéntesként is, mert az nem kerül semmibe, és adott egy zsidó anya, aki meghozza élete legnehezebb döntéseit, de a zenéjével segíti át a sorstársait azokon a borzalmakon, amiket rájuk mért a sors.

Mi ezt, így 2021 végén fel sem tudjuk igazán fogni, hogy milyen rettegni a nap 24 órájában, milyen összerezzenni minden hangosabb cipőkopogásra, és milyen lefeküdni azzal a tudattal, hogy másnap vajon a családunk körében kezdjük-e a reggelt, vagy éjszaka elhurcolnak, és állatként tartanak egy koncentrációs táborban.

Borító:

Figyelemfelkeltő, és az egyik legfájdalmasabb borító, amit eddig láttam. Már önmagában a színvilága, és ahogy a kislány áll a síneken, az is megrázó, de a távolban a fény, ami megvilágítja a síneket.. Már-már hívogató lenne, ha nem a halálba hívna.

 

Ezt a történetet kivétel nélkül Mindenkinek ajánlanám. Idősnek, fiatalnak, nőnek és férfinak is egyaránt. Megrázó volt olvasni, mégis érzelmekkel teli történet volt az önfeláldozásról, az anyai szeretetről, a családról, és a reményről.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Kendall Ryan: Utálom, hogy akarlak

covers_686535.jpgSzerző: Kendall Ryan
Cím: Utálom, hogy akarlak
Kiadó: Álomgyár
Kiadás éve: 2021
Műfaj: romantikus, erotikus
Oldalak száma: 272

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Nemcsak a jó hírem forog kockán, hanem a szívem is.
Nem vagyok jó társnak. Ha valamire, hát erre megtanított a hátrahagyott összetört szívek és a tönkrement kapcsolatok hosszú sora. A haverjaim imádnak folyamatosan cikizni a legújabb szakítás miatt. Kösz, de inkább egy gyökérkezelés. És egy vaszektómia. Egyszerre.
A megváltás mégis megérkezik számomra – a dögös és tüzes Maren személyében. Aki mellesleg a barátom testvére, szóval egy csöppet sem kínos a dolog. De küldetésem van, és Maren hajlandó megtanítani mindarra, amiben eddig partnerként elbuktam. Hiányosságaimból a jelek szerint sok akad. És mindez igen hasznos is – egészen addig, amíg érzések nem ébrednek bennem.

A USA Today és New York Times bestsellerszerző Kendall Ryan szexi, önálló romantikus regényekkel kápráztatja el ismét az olvasóit. Történeteinek hősei szenvedélyesen esnek szerelembe, és szenvedélyesen küzdenek, hogy ne szegjék meg saját szabályaikat. De a vágy felülír minden törvényt.

 

Először is nagyon szépen köszönöm az Álomgyár Kiadónak, hogy elolvashattam ezt a könyvet.

Nekem szent meggyőződésem volt, hogy már olvastam Kendall Ryantől. De most őszintén meglepődtem, hogy még nem, csak akartam, mert nagyon sokat beszélgettünk már a könyveiről a barátnőimmel. Viszont most itt volt az alkalom, és nagyon örülök, hogy végre megismertem az egyik könyvét. Nagyon tetszik a stílusa, fogok még olvasni tőle, ebben biztos vagyok.

A történet röviden:

Hayes és Maren már ezer éve ismerik egymást, ugyanis a lány a kishúga Hayes legjobb barátjának. Ebből kifolyólag természetesen tabu Hayes számára, aki nagy nőcsábász hírében áll. Maren egy idősek otthonában dolgozik, ami sajnos olyan rossz anyagi helyzetbe kerül, hogy félő, be kell zárni. Maren teljesen összetörik, mert neki nemcsak egy munkahely, hanem egy menedék is. Hayes felajánlja a segítségét, hogy megmentsék az idősek otthonát, de hátsó szándékai is vannak, ugyanis hiába tudja, hogy tiltott területre tévedt, mégsem tud parancsolni az érzelmeinek. Ahogyan Maren sem.

Gondolataim:

Egyszerűen imádom az ilyen történeteket. Humoros, romantikus, és erotikus. Van benne minden, ami egy könnyed kikapcsolódáshoz kell. Nincs meglepetés a végén, mégis élvezet olvasni. Egyszerű a nyelvezete, emiatt könnyű olvasni, gyorsan lehet haladni vele.

A főszereplőket nagyon könnyen megkedveltem. Hayes a sármos, izmos szépfiú, akinek a kapcsolatai rendre kudarcba fulladnak. Nincs felkészülve az elköteleződésre, és ezt egyik barátnője sem nézi jó szemmel. Ki több, ki kevesebb ideig bírja, de mindig szakítás a vége.

A belső gondolatait imádtam, jókat mosolyogtam rajta.

Maren nagyon szimpatikus volt, imádtam, hogy milyen kedvesen, mekkora szeretettel viszonyul az idősekhez. Sokak számára példamutató az elkötelezettsége, és a türelme a munkája valamint az otthon lakói felé. A bátyja szintén szerethető karakter, bár kissé mufurc, de az egyik ismerősömre nagyon emlékeztet az orra alatt való morgásokkal. 😀 

A történetben nagyon szerettem a váltott szemszöget, mert így megismerhettük a két főszereplő gondolatait, érzéseit. Amit sajnálok, hogy kevés információt kaptunk az eddigi életükről, arról olvastam volna még szívesen. 

Aki szereti a humoros, romantikus történeteket, pikáns erotikus jelenetekkel megfűszerezve, annak bátran ajánlom ezt a történetet! Biztos, hogy nagyon fogjátok szeretni. 🙂 Én pedig várom a következő rész megjelenését.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Mimi Taylor – Abby Winter: Az utolsó kívánság

covers_639846.jpg

Szerző: Mimi Taylor-Abby Winter
Cím: Az utolsó kívánság
Kiadó: NewLine 
Kiadás éve: 2021
Műfaj: romantikus
Oldalak száma: 430

Sebastian Lawson úgy érzi, az élete végre révbe ért. Fiatal színészként megkapja a szerepet, amelyre vágyott; otthon gyönyörű felesége és imádott kisfia várja, akiket mindennél jobban szeret. Megvan mindene, amiről egy ember csak álmodhat. Azonban egy telefonhívás mindent megváltoztat.
Meghan Baker a munkájának él. Minden idejét annak szenteli, hogy egy olyan betegség után kutasson, amely hatással volt a gyermekkorára, s amely majdnem tönkretette őt. Egyetlen barátnője egy nap azonban olyan hírt közöl vele, ami alapjaiban rengeti meg eddigi életét.
Egy telefonhívás.
Egy szörnyű hír.
Egy utolsó kívánság.
Mi történik akkor, ha két olyan embert sodor egymás mellé az élet, akik szívből gyűlölik egymást? Képesek lesznek megbirkózni a rájuk háruló feladattal, vagy egyszerűen feladják?

Mimi Taylor és Abby Winter közös története megmutatja, mire képes az összetört szív, ha igazán szeret.

 

„Az a szeretet, amit a szülő érez a gyermeke iránt, mindennél erősebb, mindennél hatalmasabb.” 

Biztos vagyok benne, hogy mindenki hallotta már a „ne a borító alapján ítéld meg a könyvet” mondást. Nyilván számomra sem volt ismeretlen, viszont én nagyon sokszor a borító alapján választok olvasnivalót. Amikor megjelent Mimi Taylor és Abby Winter közös könyve, akkor természetesen egyből a borítón akadt meg a szemem. Mivel a kötet két olyan szerző nevét viseli, akiktől már nagyon régóta szeretnék olvasni, így ezt egy jelnek vettem, hogy nekem el kell olvasnom, és ajánlót kell írnom a kötethez.

Ezúton is köszönöm, hogy lehetőségem volt erre! 🙂

A történet röviden:

Sebastian híres színész, aki imádott feleségével, és kisfiával él. Család, szerelem, karrier.. Mindene megvan, amire egy ember vágyhat. Azonban egyik pillanatról a másikra megváltozik az élete, és egy olyan veszteséget kell túlélnie, és feldolgozni, amihez nem érez elég erőt. Teljesen összeomlik, és figyelmen kívül hagyja azt, ami a legfontosabb dolga lenne ebben a helyzetben. 

Meghan elismert tudós, a szakmájában igyekszik kiemelkedőt alkotni. Igazi jégkirálynő, aki mélyen magába temette a múltját. Ő, és Sebastian tiszta szívből utálják egymást, a sors furcsa fintora, hogy mégis sokat találkoznak, ugyanis Joan (Sebastian felesége) és Meghan a legjobb barátnők.

Gondolataim:

Ezt a történetet nem lehet úgy elolvasni, hogy csak felcsapod a borítót, és egy lendülettel végigolvasod. Próbálkozni lehet, de nem fog menni. Hogy miért nem? Azért, mert az első néhány oldal boldogsága után, amikor már kezd szállni a szemed előtt a rózsaszín köd, úgy arcon csap, hogy a padlóra kerülsz. És ott is maradsz a gyomrodat összeszorító görccsel, és megszámlálhatatlanul sok telesírt zsebkendővel. Én már csak tudom. 🙂 Ugyanis pont ez történt velem. A fülszöveg nem sok mindent árul el, csak hogy majd történni fog valami. Egy idilli, romantikus történetre számítottam, aminek majd a végén jól kisírom magam. 

Ezzel szemben Kedves Mimi Taylor, és Abby Winter írónők, teljesen összetörtetek! Mindenre számítottam, de arra, hogy az első oldalak után már a könnyeimet kell törölgetnem az arcomról, arra nem.

Sok érzelmet megéltem az olvasás során. Gyászoltam én is, mert tudom milyen amikor hirtelen elveszítesz valakit. Szerettem én is, mert tudom milyen érzés megtalálni azt, akire támaszkodhatsz, aki melletted van, és aki a másik feled.

A gyászt mindenki máshogy dolgozza fel. Van aki szakemberhez fordul, van, aki magában igyekszik feldolgozni a történteket.

Sebastiant megértettem, de a viselkedését nem tudtam elfogadni. Nem vette figyelembe, hogy már nem csak önmagáért felelős. Sok-sok oldal kellett ahhoz, amíg „megbocsájtottam” neki. 

Meghane-nak nem volt könnyű gyerekkora, több borzalmat élt át gyerekként, mint amit egy felnőtt egész életében. Mégis talpra állt, és bár gyereke nem volt, rajongással szerette Joan és Sebastian kisfiát.

Nagyon megrázó a történet, de olvasás során végig bennem volt a remény, hogy fog valami jó is történni. Kell, hogy történjen valami szívet melengető.

Nagyon tetszett a történet felépítése, hogy nemcsak a jelenben játszódnak az események, hanem vissza-visszatekintünk a múltba is, hogy megértsük, mi miért történik. Végül azok a bizonyos levelek… Apró darabokra törték a szívemet. A könyv végére sikerült a két írónőnek valamelyest begyógyítani a sebeket.

Mimi Taylor, és Abby Winter egy olyan erős történetet tettek le együtt az asztalra, hogy engem – aki még nem olvasott tőlük – abszolút meggyőztek arról, hogy érdemes feléjük fordítanom a figyelmemet. Biztos, hogy külön-külön is fogok tőlük olvasni.

Borító:

A borító volt az első, ami felkeltette a figyelmemet. Egyszerű, mégis megszólítja az olvasót. Nekem nagyon tetszik, szerintem nagyon illik a történethez.

 

Hogy kinek ajánlom ezt a történetet? Mindenkinek, aki már gyászolt élete során, aki szeretett, akit szerettek, aki volt már magányos. Készítsetek be sok-sok papírzsebkendőt, és olvassátok, szeressétek! 🙂

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Huszár Ádám: Amy

covers_589741.jpgSzerző: Huszár Ádám
Cím: Amy
Kiadó: NewLine 
Kiadás éve: 2020
Műfaj: lélektani dráma, erotika
Oldalak száma: 412

Amy White kamaszkorában szemtanújává válik barátnője brutális megerőszakolásának. Elmenekül, így később tudja meg, hogy az elkövetők tettüket követően meggyilkolták a lányt. Amy összeroppan. Saját világot épít maga köré, ahol nincs helye a fizikai érintkezés semmilyen formájának. Telnek az évek, s Amy egyetemre megy. Érintetlen és érinthetetlen. Ám egy napon valami váratlan történik: a lány rájön, hogy mégis képes másokkal érintkezni, s rádöbben még valamire… Megtalálja az igaz szerelmet. Súlyos árat kell fizetnie, önmagából áldoznia a beteljesülésért, de hát nem annál értékesebb valami, minél magasabb az ára? Mennyi áldozatot hajlandó hozni a lány ezért a szerelemért? Képes gyilkossá válni? Képes feláldozni a férfit, aki bármit megtenne érte? Feláldozza a saját életét?
Egyáltalán… rajta múlik?

 

„Néha át kell élni a rosszat, hogy tudd becsülni a jót” 

Sajnos nagyon kevés férfi írótól olvasok, de ennek az okát nem tudom megmondani. Valahogy így alakult, de ezen igyekszem változtatni.

Az Amy című könyvvel már szemezek egy ideje, most pedig kíváncsian vetettem bele magam az olvasásba. Köszönöm a kiadónak,  hogy erre lehetőséget biztosított! 🙂

A történet röviden:

A főszereplőnk Amy, aki 14 évesen szemtanúja lesz a barátnője megerőszakolásának. Az eset olyannyira sokkolja, hogy falat emel önmaga köré, és senkit nem enged közel magához. Ahogy telik az idő, és sorra járnak hozzá a pszichológusok, mindegyik egyet ért Amyvel, hogy ideje visszatérni az emberek közé. Amy a tanulásba menekül, viszont képtelen az embereket közel engedni magához, a testi kontaktust, mint egy anyai ölelés, teljesen elutasítja.

Évekkel később, távol a szülői háztól kezdi el az egyetemet. Kollégiumba kerül, Lisa a szobatársa a szárnyai alá veszi, és igyekszik segíteni Amynek, hogy a lehetőségekhez mérten normális életet éljen. Azonban Amy hoz egy rossz döntést, és az élete még inkább felbolydul. Mindezért Lisát hibáztatja. Görcsösen keresi a szerelmet, és amikor azt gondolja, hogy megtalálta, előre nem látott események sorozata indul el.

Gondolataim:

Az alap történet tetszett. A kivitelezésben sem találtam olyan nagy hibát, amire azt mondtam volna, hogy ezt azért már mégsem! Viszont voltak benne olyan kifejezések helyenként, hogy a szemöldököm a plafonig szaladt. Pl. fürödsz (szerintem inkább fürdesz, de ha mégis az eredeti a helyes, akkor én kérek elnézést, hogy 34 évig rosszul használtam egy szót. 🙂 ) Ami hirtelen még eszembe jut, az a felhuzatol. Na mire rájöttem, hogy ez mit takar. 😀

Na de vissza a történetre. Számomra olvasmányos volt, izgalmas, már nagyon vártam, hogy mi lesz a csattanó a végén. Attól viszont padlót fogtam. Nem magától a ténytől, hanem az utolsó oldalakon játszódó eseményektől. Az abszolút szürreális volt a számomra.

Amyt, bármi is történt vele sajnos nem tudtam megkedvelni. Sajnáltam, együtt éreztem vele, de nem volt szimpatikus. Görcsösen kereste a szerelmet, de nekem olyan érzésem volt, hogy nem az igaz szerelem érzésére vágyik, hanem magára a fogalomra. Mintha birtokolni szeretné, mint egy tárgyat. 

Lisa vagány, belevaló stílusa viszont nagyon tetszett. Nyilván ő sem tökéletes, ahogy senki sem az, viszont benne láttam az igyekezetet. Neki sikerült elérni Amyvel 1 hónap alatt azt, amit szakembereknek nem sikerült évek alatt sem. 

Amy szüleit nagyon sajnáltam. Borzalmas érzés, amikor bármit megadnál, hogy segíts a gyermekeden, de nem tudsz.   

Ádám nagy fába vágta a fejszáját, mert egy olyan főszereplőt alkotott, aki nem lesz példakép, akit (szerintem) nem lehet megkedvelni. De mégis megcsinálta, mert hiába volt ellenszenves Amy, mégis nagyon vártam, hogy kiderüljenek a miértek.

A vége miatt nem tudok 5 csillagot adni ennek a történetnek. Azt még mindig nem tudom megemészteni, pedig már egy pár nap eltelt, mióta elolvastam. 🙂

Borító:

Nekem tetszik! Egyszerű, mégis figyelemfelkeltő. Pedig én annyira nem esek hasra azoktól a borítóktól, amin csak egy arc van. De ennek a szerkesztése, a színvilága, és a hangulata megfogott.

 

Azoknak ajánlom ezt a könyvet, akik szeretik a kicsit elvont, kicsit beteg, mégis izgalmas történeteket némi erotikával fűszerezve.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)  

Szollár Bence – Frontláz

 

image0_15.jpeg 

Először is szeretném megköszöni a Szerzőnek, hogy elküldte nekem a könyvét.

Amikor rákerestem a könyvre, akkor megakadt a szemem a Forgatókönyvek megnevezésen. Soha ezelőtt nem olvastam még ilyen jellegű történeteket, így kíváncsian fogtam bele. Hajnal 4 órakor természetesen, a sötét szobában. 🙂 Utána ébren gyorsan meg is vártam, amíg kivilágosodik. 🙂

Az olvasás után 2 szó jutott eszembe erről a kötetről. Sokkoló, és zseniális. Nem vidám, rózsaszínfelhős történetekről van szó benne, hanem a csontig hatoló, borzongató leírásokról. Ha filmre vinnék, az már nem az én műfajom lenne, biztos kiborulnék tőle. 🙂

Azt sajnálom, hogy olyan gyorsan véget értek. De ezalatt a rövidke idő alatt, amíg 1-1 történetet elolvastam, egy érzelmi hullámvasúton ültem. Volt, hogy megkönnyeztem, volt, ami elborzasztott, volt, amikor le is kellett tennem néhány órára, mert képtelen voltam tovább olvasni.

Minden történetnek van mondanivalója, tanulságot is levontam belőle. Megjelennek mindennapi problémák, mint a szorongás, az alkoholizmus, a mentális betegségek, a reményvesztettség, és még a kannibalizmus is. 

Az Apa, az Unalom, és az 1943 (Filmnovella) című történetek voltak, amelyek leginkább sokkoltak, és elborzasztottak. A szemem előtt megjelentek a képek, pörögtek le az események, aminek még mindig a hatása alatt állok.

A borító melankólikus, azonban nem készít fel a mögötte rejtőző emberi tragédiákra.

Tőlem 5 csillagot kap a könyv, és köszönöm a Szerzőnek, hogy megismertetett a Forgatókönyvek világával.

 

(kép: saját)