Szerző: Róbert Katalin
Cím: Kezdjetek el élni!
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2015
Műfaj: romantikus, lélektani
Oldalak száma: 296
Meg kellett hoznom egy döntést, és ezt most egyedül kell végigcsinálnom. Ha fontos vagyok neked, tiszteletben tartod, hagysz nekem időt, és megvárod, amíg én jelentkezem.
Marci mindössze ennyit ír a feleségének, barátainak és az édesanyjának, amikor kilép a lakása ajtaján, hogy megtegye azt, amire már évek óta készült.
Mint a gyámkő, ha kimozdul a helyéről, szerettei életében olyan omlást jelent az eltűnése.
Vajon mit kell feladnia feleségének, hogy visszakaphassa régi életét?
És a többiek? Mihez kezd nélküle a sodródó Zsófi, mivel kell szembenéznie a meleg Vencelnek, és mire döbben rá Margó, aki talán az életét is feláldozná a gyermekeiért?
Egy biztos: dönteniük kell. Visszatérnek a biztonságos, de zsibbasztóan szürke hétköznapokhoz, vagy elkezdenek végre élni – mielőtt túl késő lenne?
Róbert Katalin lebilincselő története szerelmek, vágyak és csalódások között vezet egy új jövő felé.
Kik vagyunk? Mit tehetünk, ha az életünk új utakra hív?
„Ne csinálj olyat amit utálsz. Ahhoz rövid az élet.”
Nagyon szépen köszönöm a Könyvmolyképző Kiadónak, hogy elolvashattam ezt a könyvet. Nagyon szeretem Róbert Katalin írásait, így nem volt kérdés, hogy ezt a kötetet válasszam.
Szeretem az olyan történeteket, amelyek valamilyen érzelmet váltanak ki belőlem. Ha összeszorul a szívem, ha elgondolkodom, ha nevetek, ha „szerelembe esem”, vagy ha dühös vagyok. Mert ez azt jelenti, hogy az a könyv nagyon jól van megírva, ad valami pluszt, és nem enged. Ez a történet is ilyen volt. Mérhetetlen dühöt éreztem szinte végig, amíg olvastam.
A történet röviden:
Marci elindítja a lavinát azzal, hogy egyik napról a másikra eltűnik, és csak egy üzenetet hagy maga után. Ne keresse senki, mert a tervét csak egyedül tudja véghezvinni. A felesége, az anyja, a barátai aggódnak, a sötétben tapogatóznak, hogy hová tűnhetett, merre mehetett. A legrosszabbtól tartanak. A bizonytalanság felőrli a szeretteit, de dönteniük kell. Folytatják az életüket úgy, ahogy eddig, vagy változtatnak, és azt az életet élik, amit szeretnének.
Gondolataim:
Szavak nincsenek rá, hogy mennyire dühös vagyok Marcira. Ilyen egoista, munkamániás emberrel én még nem találkoztam az olvasmányaimban. Minden mondata, minden tette arról árulkodik, hogy saját magán, és a karrierjén kívül semmi és senki más nem érdekli. Minden rossz, amit nem ő javasol, és nem tudja elfogadni más döntését, véleményét. Mindenkit irányítani akar maga körül.
A könyv felépítése az eddigi olvasmányaimhoz képest szokatlan. A jelenben és a múltban is játszódik, megismerjük az eseményeket, és a főszereplőinket, megtudjuk mi vezetett el a jelenlegi eseményekhez, a szereplőink döntéseihez. Azonban amivel én még eddig nem találkoztam, hogy a múltban játszódó történetek nem egy adott időben folynak, hanem folyamatosan megyünk egyre vissza, és vissza az időben. Személy szerint nekem ez kifejezetten tetszett. 🙂
Zsófit és Marcit nem tudtam megkedvelni. A stílusuk nagyon messze áll tőlem. Zsófit sem tudtam sajnálni, mert ami vele történt, arra szoktam mondani, hogy azt eszi, amit főzött. Viszont Vencel és Barbi szimpatikus karakterek voltak. Nekik nagyon szorítottam, hogy elérjék azt, amit szeretnének.
Nagyon szeretem Róbert Katalin stílusát, ahogy összefűzi az eseményeket, és egy kerek egész történet áll össze belőle. A szereplőink hétköznapiak, hétköznapi munkával, élettel, és problémákkal. A könyv szövegezése egyszerű, nincs túlbonyolítva, ezért olvastatja magát. Alíg lehet letenni. Az különösen tetszett, hogy minden fejezet más szereplő nevében írja le a történteket, így mindenkinek a szemszögét megismerjük.
Természetes, hogy mindenki szeretné elérni a céljait, küzd az álmaiért, de nem mindegy, hogy milyen áron.
Borító:
A borító miatt figyeltem fel erre a könyvre. Nem tudtam, hogy mire számíthatok. Mire a történet végére értem, értelmet nyert.
(kép és fülszöveg: www.moly.hu)