Szerző: Manuela Inusa
Cím: Teázó a boldogsághoz
Kiadó: Kossuth
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 254

Isten hozott a Valerie Lane-en, a világ legromantikusabb utcácskájában!

A Laurie’s Tea Corner büszke tulajdonosának a hobbija a hivatása. Laurie elégedett: a világ minden tájáról isteni teákat árusít, otthonos üzletét kellemes illat lengi be, a vendégei pedig szívesen térnek be hozzá, hiszen a boltocska ugyanazt a harmóniát és melegséget sugározza, mint a tulajdonosa. Laurie bár már hónapok óta Barryről, a jóképű teakereskedőről álmodik, a szerelem terén mindezidáig nem nem volt szerencsés. Barátnői szerint ezen nyomban változtatni kell, így hát rögvest tervet kovácsolnak…

„Ám aki túl sokat vár, csak csalódásra számíthat.” 

Erre a könyvre a borítója és a címe miatt figyeltem fel, és úgy éreztem, hogy az én romantikus lelkemnek biztos, hogy tetszeni fog. (Most komolyan, ezzel a címmel, és külsővel, lehet rossz egy könyv? Na ugye, hogy nem 😀 ) Nagyon szépen köszönöm a Kossuth Kiadónak a recenziós példányt.

A történet röviden:

A Valerie Lane utcában egymást érik a hangulatos boltok, amelyeknek a tulajdonosai követve a hagyományt, őszinte barátságot ápolnak egymással. Ebben az utcában megtalálható Laurie teaüzlete, Keira csokiboltja, Susan fonalparadicsoma, Orchid ajándéküzlete, és Ruby régiségeket árusító kis üzlete. A lányok minden szerdán összegyűlnek, beszélgetnek, élvezik egymás társaságát. 

Laurie 32 éves, vagyonos családból származik, ezért nem meglepő, hogy a szülei nem nézték jó szemmel, hogy tea üzletet szeretne nyitni. A lány kitartott az álmai mellett, megnyitotta a teázóját, azonban az igaz szerelem csak nem akart bekopogtatni az ajtaján. Egészen addig, amíg egy teakereskedő, Berry be nem toppant az ajtón, és ezzel együtt Laurie szívébe. Hónapokon keresztül tartó plátói rajongás, esetlen mondatok, és összeszedetlen mozgás. Ez mind Laurie, amikor Berry a közelében van. De vajon a fiú viszonozza az érzéseit?

Gondolataim:

A lehető legjobbkor döntöttem a könyv olvasása mellett. Ledöntött a lábamról egy betegség, és nem szerettem volna túl mély gondolatokat megfogalmazó történetet kézbe venni, ezért úgy gondoltam, hogy ez a romantikus könyvecske ideális olvasmány lesz. Nem mellesleg imádom a teát, ilyenkor, augusztusban napi szinten fogyasztom. Így várom az őszt. 🙂

Na de vissza a történethez. Amikor elkezdtem olvasni a könyvet, akkor egy kicsit megijedtem, hogy nem fog szólni gyakorlatilag semmiről. Laurie félénk természete, és a 32 éve együtt nekem valahogy kissé hihetetlen volt. De egyszer csak azt vettem észre, hogy a könyv felét már elolvastam. Lendületes volt, vicces, mégis elgondolkodtató. Nekem többet adott, mint egy egyszerű hétvégi kis limonádé olvasmányt.

Az események szépen csordogálnak a medrükben, néhol megjelenik a kötelező dráma, egy senkit nem tisztelő ex, viszont a történet lendülete viszi magával az olvasót. Engem is ez marasztalt, alíg tudtam letenni.

De mint ahogy korábban említettem, ebben a könyvben több van, mint ami elsőre feltűnhet az olvasónak. Az öt lány megmutatja, hogy igaz barátság valóban létezik. Az önzetlen segítségnyújtás, egy kedves gesztus, egy ölelés, nem kerül szinte semmibe, mégis hatalmas örömet tud okozni. Annak aki adja, és annak is, aki kapja. Ezen kívül számomra plusz pont, hogy követték az álmaikat, nem féltek belevágni valami újba. 

Ennek a könyvnek a főszereplője Laurie, akinek szépen lassan megismerjük élete fontos eseményeit, fordulópontjait, de egy-egy félmondattal a lányok életébe is bepillantást nyerhetünk. Mindegyik egy egyéniség, én pedig nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy milyen életük volt addig, amíg meg nem találták a Valerie Lane-t.

Amit negatívumként el tudok mondani, az nem a történethez, sokkal inkább a személyekhez, személyiségekhez kapcsolódik. Leginkább Laurie és Berry kapcsolatához. Számomra hiányzott a kommunikáció. A saját életüket könnyíthették volna meg, ha néha őszintén a másik elé állnak. Hiszen felnőtt emberek. 🙂

Ami viszont tetszett, hogy Laurie üzletében nincs olyan probléma, amit egy kellemes ízű tea meg ne oldana. Ami meg különösen plusz pont, azok a könyv végén található receptek. Na azokat már most imádom. 🙂 Biztos, hogy fogok én is kísérletezni velük. 🙂 

Kellemes kikapcsolódás volt ez a kötet. Azoknak ajánlom, akik szeretik a helyenként humoros, néha elgondolkodtató történeteket, és egy hétvégi esős délutánon nem szeretnének nagyon mély gondolatokat megfogalmazó könyvet kézbe venni, csak egy tea mellett kikapcsolódnának egy kicsit. 

Borító:

Imádom. Annyira hangulatos! Ránézek a borítóra, és kedvem támad teázót nyitni. 🙂

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Szerző: Tracy Rees
Cím: A vidéki templom titka
Kiadó: Kossuth Kiadó
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 318
 

„Talán ​ez mentette meg az életem…” – Gwen szeme megakadt a régi vendégkönyvben lévő sietős macskakaparáson. És máris a bájos Hopley-t övező rejtély kellős közepén találta magát…

Egy családi tragédia következtében Gwen Stanley összetört szívvel magára marad. Nincs kihez fordulnia, így Mary nagynénje hopley-i házába menekül, az angol vidék egy távoli szegletébe. A szélfútta mezőket járva a múltba réved, és életében most először elveszettnek érzi magát.

Egészen addig, míg be nem lép a falu szélén található bájos, ám elhagyatott templomba, ahol egy könyvre bukkan, tele a helybéliek titkaival, és nekilát, hogy kibogozza a rejtélyt, ami a zárt kis közösség központi alakjait érinti.

Amikor Gwen belebotlik a helyi, jóképű művészbe, Jarvisbe, azonnal megérzi a köztük lévő vonzalmat. Megosztja a férfival a könyvet és a titkokat, és együtt próbálják felkutatni az asszonyt, aki kulcs lehet a rejtélyhez, és segíthet megmenteni a kis templomot.

Gwen lassan beleszeret Javisbe, de időközben felfedez valamit a férfi múltjában. Tényleg bízhat benne? És a könyvbeli rejtély közelebb hozza őket egymáshoz, vagy összetöri Gwen meggyötört szívét?

„Ha meg sem próbálod, az már kudarc.” 

Egy nagyon zűrös, és feszültséggel teli időszakban vettem kézbe a könyvet, mert éreztem, hogy most van itt az ideje, hogy elolvassam. Nagyon hálás vagyok a Kossuth Kiadónak, nemcsak azért, hogy elhozta nekünk, olvasóknak ezt a csoda történetet, hanem az együttműködésért is.

A történet röviden:

Gwen a nagynénjénél lakik a szülei halála óta. Heti 2 nap dolgozik, ideje, mint a tenger, azonban mégsem tudja kihasználni a mindennapokat. Az egyik biztos pont az életében a vasárnapi mise. Azonban amikor megtudja, hogy a szeretett templomnak meg vannak számlálva a napjai, akkor hirtelen elhatározásból jelentkezik önkéntesnek, hogy adományokat gyűjtsön a látogatók könyvében szereplő adatok alapján a templom megmentésére. Egy embernek ez hatalmas munka lenne, azonban mégis ő van a legjobban meglepődve, amikor a segítője Jarvis lesz, akiről köztudott, hogy több időt tölt ivással és bulizással, mint bármi mással. A közös munka azonban új ajtókat nyit ki mindkettejük számára.

Gondolataim:

Ez a történet a lehető legjobbkor talált meg. Pontosan egy ilyen romantikus, egyszerű, és mégis izgalmas könyvre vágytam, aminek az eseményei szépen csordogálnak a saját kis medrükben felesleges dráma nélkül. Tökéletes olvasmány akár egy vízparti nyaraláshoz, akár egy esős hétvégéhez. Nekem a sok zűrzavar mellett szinte simogatta a lelkemet.

A főszereplőink különcök, és ha a jellemüket nézzük, nem is állhatnának távolabb egymástól. Gwen a szűkszavú, visszahúzódó lány, és Jarvis a „kocsmák királya”. Azonban egy valami közös bennük. Egyikük sem találja a helyét a világban. Bár teljesen különbözőek, és mindkettejüknek megvan az oka, hogy miért jelentkezett önkéntesnek a templom megmentéséhez, a közös munka végül elindítja őket egy olyan úton, amire szükségük volt ahhoz, hogy megtalálják önmagukat.

A regény során a jellemfejlődésük nagyon tetszett. Kíváncsi voltam, hogy meddig jutnak, tudva azt, hogy honnan indultak. Gwen lelkesedése a látogatók könyve iránt különösen tetszett. Emlékeim szerint én csak egyszer írtam életem során ilyen könyvbe, de ez után a történet után biztos, hogy gyakrabban fogok. Soha nem lehet tudni. 🙂

Szerettem olvasni, ahogy a teljesen eltérő személyiségek hogyan támogatják egymást, és hogyan lesz két idegen ember egymás támasza, és igaz barátja. 

Hopley igazán hangulatos, én szívesen élnék ott. Az adományozók pedig olyanok együtt, mint egy nagy család. A karakterkidolgozásuk nagyon tetszett, nem volt két olyan ember, akik hasonló tulajdonságokkal lettek volna felruházva, emiatt volt színes az ő csapatuk. 

Gwen nagynénjét nem nagyon tudtam hova tenni, nem értettem a viselkedését. Bár mintha a változás szikrája felvillant volna, ennek ellenére sem tudtam megkedvelni. Ő volt az egyetlen ebben a történetben, aki nem került közel hozzám.

Azoknak az olvasóknak ajánlom ezt a csodálatos történetet, akik szívesen eltöltenének egy kis időt egy festői környezetben, szeretik a könnyed történeteket, nem riadnak meg egy kis romantikával fűszerezett nyomozástól, és egy kellemes nyári hangulatú olvasmányra vágynak.

Borító:

Gyönyörű. Vonzza a tekinteteket, nem tagadom, én is emiatt vetettem szemet erre a kötetre. Festményként el tudnám képzelni a kis olvasó sarkomban. 🙂

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)