Ezt a történetet imádtam úgy ahogy van. Alíg bírtam letenni, és szinte remegett a kezem, hogy a könyv végére lapozzak, és megtudjam ki mozgatja a szálakat, és hogy mi is történt pontosan évekkel ezelőtt. (Megjegyzés: nem lapoztam hátra 🙂 )

A főszereplőnk Leah, aki egy könyvtárban dolgozik. Imádja a munkáját, de a napjainak a fénypontja, amikor hazaér a minden vidámságot nélkülöző lakásába a töménytelen mennyiségű könyve közé, magára zárhatja az ajtót, ezzel kizárva mindent és mindenkit az életéből, és olvashat. A 14 évvel ezelőtt történteket nem tudta és nem is akarta feldolgozni, ezért a könyveibe menekül. Nem tartja a kapcsolatot senkivel, nincsenek barátai, és nincs egy férfi az életében. 

Egy nap azonban regisztrál egy társkereső oldalra, ahol megismeri Juliant, és elkezd hinni abban, hogy talán ő is élhet teljes életet.

Ahhoz a bizonyos évfordulóhoz közeledve azonban egyre hátborzongatóbb üzeneteket kap egy idegentől, aki látszólag mindent tud a múltjáról. A zaklatások egyre gyakoribbá, és durvábbá válnak, és Leah a fejébe veszi, hogy kideríti, ki az aki kísérti a múltból.

Ahogy az írónő összefűzi a szálakat, az valami zseniális. Olvastam már pszichológiai thriller könyveket, és azt hittem, hogy nem érhet már meglepetés, hogy mi lehet az a bizonyos múltbéli esemény, de tévedtem. Annyira meglepett, hogy azt a részt újra is olvastam, mert azt hittem valamit félreértettem. 🙂

Azonban nemcsak meglepődtem, hanem kimondhatatlan düh is kavargott bennem Leah barátai, és környezete miatt. Az emberi kegyetlenség nem ismer határokat, ezt már nagyon sok olvasmányomban beigazolódott, és itt szintúgy.

A történet két szálon játszódik, a múltban és a jelenben. Azonban a könyv elején mégsem tudjuk meg, hogy pontosan mi is történt. Az írónő nagyon jól oldotta meg a két idősík összefűzését.

Összességében egy nagyon izgalmas, olvasmányos történet volt, biztos, hogy az írónő összes, magyarul megjelent könyvét el fogom olvasni. 🙂

Ajánlom mindenkinek, aki szereti a thriller könyveket, szereti a borzongást, és egy letehetetlen történetet szeretne olvasni.

(kép és fülszöveg: www.moly.hu) 

Az első könyvem az írónőtől, de biztos, hogy nem az utolsó. A szerzőről eddig csak annyit tudtam, hogy romantikus könyveket ír, de valahogy eddig nem igazán keltette fel az érdeklődésemet. Nem tudom az okát, de valamiért a Julia füzetek jutottak eszembe róla. Kolléganőm nagy rajongója az írónőnek, így nem meglepő, ha egy Steel könyvvel a kezében látom. 🙂 Na de amikor megláttam a borítót… 🙂

Mikor megtudtam, hogy a Titanic is nagy szerepet játszik ebben a történetben, nem volt kérdés, ezt nekem is el kell olvasnom.

Magamhoz képest sokáig tartott, amíg a végére értem. Na nem azért, mert nem tetszett volna, vagy unalmas lett volna a történet. Erről szó sincs. Egyszerűen csak olyan mélyen érintett a testvérek tragédiája, hogy néhány fejezetenként le kellett tennem, mert már nem láttam a könnyeimtől.

A Titanic első, és egyben utolsó útjának a történetét szerintem mindenki ismeri. Ezen az úton vett részt a Winfield család is. Edwina, az 5 testvére, a szülei, és a vőlegénye. A tragédiát csak a gyerekek élik túl, és Edwinára vár a feladat, hogy ahogy az az anyjának megígérte, felneveli a testvéreit. Attól a pillanattól kezdve csak annak élt, hogy tisztességesen nevelje a gyerekeket, és emiatt a saját életét háttérbe szorítja.

A könyvben végigkísérjük, hogy egy ilyen tragédiának a túlélői hogy dolgozzák fel  a feldolgozhatatlant. Hogyan próbálják tovább élni az életüket, és hogy ez mennyire változtatja meg a személyiségüket. 

Nyomon követjük a gyerekek életét, ahol természetesen vannak hullámvölgyek is, Edwina mégis ott van, és egyszerre tölti be a testvér, a barát, és a szülő szerepét. 

Nagyon jól felépített történetről van szó, az idősebb gyerekek idő közben fiatal felnőttekké válnak, és nincs olyan érzése az olvasónak, hogy összecsapott vagy túlzsúfolt lenne a könyv. 

Olvassátok el, megéri. Én már jelentkeztem is a következő Steel könyvért. 🙂

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Lucie és Aren egymásba botlanak – úgy tűnik, véletlenül – a Times Square-en,
szilveszter éjjel. Első látásra megkedvelik egymást, de a sors egy újabb fordulata
elszakítja őket egymástól.

A bejegyzés cselekményleírást tartalmaz!

Karácsonykor szerettem volna elolvasni ezt a történetet, de nem volt lehetőségem, ezért ezzel kezdtem a 2020-as évet. Egy nagyon aranyos romantikus történet volt, határozottan jó választásnak érzem az idei év első olvasmányélményének.

Debbie Macomber könyveit nagyon szeretem, már többet is olvastam, természetesen az esetek többségében év végén, az ünnepek körül. Tökéletes olvasmányok, ha hangolódni szeretnék a Karácsonyra, vagy csak egy kedves történetre vágyom a kényelmes kanapén bekuckózva. 

Nagyon szerettem a karaktereket. Egyszerű, dolgos, pozitív szereplői voltak a történetnek, és különösen szívet melengető – bár talán egy ilyen történetben nem meglepő – nem voltak benne negatív karakterek. Ami meglepő lehet annak, aki már olvasott néhány Macomber könyvet, hogy ebben nemcsak emberek, hanem angyalok is szerepelnek. 

Adott 4 angyal, akik ellátogatnak a Földre, kicsit szétszórtak, mégis mindent megtesznek, hogy teljesítsék a küldetésüket. Jelen esetben, hogy a 2 főszereplőnk, Lucie és Aren találkozzanak. Ami sikerül is, azonban az angyal tanoncnak köszönhetően nem pont úgy, én nem abban az időben, amikor az meg volt írva.

A kérdés, hogy az angyalok hibáját helyre lehet-e hozni anélkül, hogy Gabriel arkangyal megtiltaná-e nekik, hogy újra a Földre látogassanak.

Olvasás közben jókat mosolyogtam az angyalokon. Csupa szív mindegyik, segíteni akarnak, de olyan badarságokat követnek el néha, mintha „kezdők” lennének. 🙂

Lucie és Aren ambíciózus, dolgos felnőttek, nem hullott semmi az ölükbe, mindenért meg kellett dolgozniuk. Komolyan veszik a feladatukat. Lucie elvégez egy főzőtanfolyamot, és megnyitja a Mennyei Örömök nevű éttermét, Aren pedig egy neves újságnál dolgozik, mint ételkritikus. 

Már az első találkozásukkor megtalálják a közös hangot, és mindketten érzik, hogy egy hullámhosszon vannak, de mint ahogy korábban említettem, nem akkor találkoztak, amikor az elrendeltetett. Ennek ellenére azonnal megkedvelik egymást, és egy találkozót beszélnek meg 7 nappal későbbre.

Természetesen mint minden romantikus történetben, ebben is vannak összetört szívek, humoros fordulatok, váratlan események, és hiába kicsit limonádé hatást kelt, mégis szívet melengető történet. 

Szívből ajánlom mindenkinek, aki szeretné még érezni az ünnepek hangulatát, vagy egy hűvös délután forró tea mellett egy kellemes olvasmánnyal szeretne néhány órát eltölteni.

Én nagyon szerettem, és biztos vagyok benne, hogy idén még fogok olvasni az írónőtől. 🙂

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Szűznek lenni szívás. Valerie-t eddig is sokan hülyének nézték, amiért a házasságig várni akar a szexszel, az viszont már nagyon gáz, hogy emiatt a pasija szakít vele, Val nyilvános kiborulása pedig felkerül a YouTube-ra. De a lány kitart az elvei mellett, és ha már úgyis milliók röhögnek rajta, elindítja a „V mint vigyázz a szüzességedre!”-kampányt, ami pillanatok alatt országos méretűre nő. A szívdöglesztő rocksztár, Kyle Hamilton is hall Valerie fogadalmáról, és mindent elkövet, hogy a lány khm… meggondolja magát. Ellenállni „Az év legszexibb pasijá”-nak, amikor hódító üzemmódba kapcsol? Sok sikert, Szűz Val! 

Ha egy kis lazulásra vágyom, egy olyan történetre, ami egyszerű, magával ragad, könnyen olvasható, akkor az esetek többségében LOL könyveket választok. Minden van benne, amire szükségem van olyankor, amikor már nem akarok gondolkodni, nem akarok megrázó könyvet olvasni, és amikor visszavágyom a tini koromba, ami most már olyan gondtalannak tűnik.

Ez a könyv mégis valahogy másabb volt, mint a megszokott LOL könyvek. Viszont ez is olvastatta magát. Egy aktuális, a fiatalokat leginkább foglalkoztató témát dolgoz fel, ami nem más, mint a szüzességük elvesztése. A ‘szűznek lenni középiskolában nem szégyen’ kampány legnagyobb aktivistája Valerie, akivel 15 évesen lett terhes az édesanyja, emiatt örökbe is adta, és akivel azért szakított a barátja, mert nem akart vele lefeküdni. Az anyja példájából tanulva Valerie eldöntötte, hogy az esküvőjéig nem fekszik le senkivel. Emellett ki is áll, még akkor is, amikor szakítanak vele, és amikor az egész iskola előtt felszólal. 

Ez a bizonyos rögtönzött beszéde a telefonok és az internet világában nagyon gyorsan elhíresült lesz. Blogot indít, és megtervezi a saját ékszereit. Egy neves ékszergyártó cég is felfigyel a középiskolás lányra, és szerződik vele a saját ékszerei forgalmazására. Azonban ez a hírnév egy idő után már túlnő rajta, és összecsapnak felette a hullámok.

Az sem segít rajta, hogy közben 2 pasi is ostromolja. Az egyikük nem titkolt céllal, akivel már az első pillanattól kezdve izzik köztük a levegő, a másikuk viszont mindenben támogatja Valerie terveit, dögös is, és a menők csapatába tartozik. 

Nálam abszolút Kyle a befutó, egy népszerű banda énekese, és nem mellesleg ő a tipikus rosszfiú. Én meg történetesen imádom a könyvekben a rosszfiúkat. 🙂 

Való igaz, hogy a könyv helyenként (főleg a végén) elég sziruposra sikeredett, és életkorban még véletlenül sem én vagyok a célközönség, ennek ellenére én nagyon szerettem olvasni a történetet. Tetszett, hogy Valerie akkor is kiállt az elvei mellett amikor gyakorlatilag mindenki róla beszélt, és figyelte minden lépését, viszont voltak benne számomra erőltetett részek.

A barátnőjéről inkább nem mondok semmit. Vagyis inkább mégis idebiggyesztek egy közhelyet: akinek ilyen barátai vannak, nincs szüksége ellenségre! Ennyi elég is volt róla.

Végezetül amit megemlítenék, az a könyv borítója. Ez valahogy nagyon nem illett a történethez. Tudom, mostanában divat, hogy emberek kerülnek a borítóra, de itt valahogy a leányzó nem illett bele. Nem Valerie-s. De ez csak az én véleményem. 🙂

Adjatok egy esélyt ennek a könyvnek, szerintem megéri.

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Két ​falatot harapott a Nagy Almából.

Riley Ramirez tudta, az egész élete megváltozik, amikor New Yorkba költözik. Arra azonban nem számított, hogy már a városban töltött első éjszakáján bekövetkezik. Első látásra őrjítő vonzalmat érez egy éjszakai klub tulajdonosa, Kincade Marshall iránt, ami a másik fél részéről is azonnali viszonzásra talál. Amikor rájön, hogy a férfi, aki ízig-vérig dom, teljes megadást vár el tőle, még akkor is, ha arról van szó, hogy behódoljon a legjobb barátjának, Trevor Weelingtonnak, készségesen, sőt buzgón veti bele magát a szexuális kalandozásba.

Cade és Trevor a barátságuk kezdete óta megosztottak mindent, beleértve a nőket is. Most viszont egyetlen Riley-val töltött éjszaka elegendő, és rájönnek, ő álmaik hölgye. Teljes érzéki fegyvertárukat bevetik, hogy meggyőzzék, többről van szó holmi alkalmi kalandnál.

Alighogy Cade és Trevor Riley-ra irányítja a figyelmét, valaki a tudtukon kívül támadást intéz a törékeny kapcsolat ellen, és mire rájönnek, már majdnem késő. Az illető célja Riley halála. A barátok, akik az „igazi” megtartásáért harcoltak, hirtelen kénytelenek a nő életéért küzdeni.

Ez lehet nem lesz egy hosszú bejegyzés, tekintve, hogy nem sok mindent tudok elmondani erről a könyvről. Lényegében semmi nem történt benne, leszámítva az ágyjeleneteket. Na abból nem volt hiány. Gyakorlatilag a könyv első 200 oldala tömény pornó, nulla történettel.

Már a kötet eleje is abszurd. Van egy 23 éves lány, Riley, aki New Yorkba érkezik, hogy az új munkahelyén elkezdjen dolgozni. Beszáll egy taxiba, a taxis – a lány kérésére – elviszi egy bárba, mert szeretné tudni, hogy a New York-i éjszakai élet valóban olyan-e, mint amilyennek képzeli. A bárban megismeri Cade-t a tulajdonost, és 2 perc múlva  a csaj már az asztalon fekszik.

De hogy ne legyen ilyen egysíkú a történet, Cade-nek van egy gyerekkori barátja, akivel együtt nőtt fel, mindketten jómódú családból származnak, és mindent megosztanak egymással. A nőket is beleértve.

Egy lepedőakrobatikával telt éjszaka után Riley, Cade ágyában ébred, megjelenik Trevor, a legjobb barát, és fejest ugrik a buliba. Főszereplő lányunk is készséggel fogadja, mert ugyan mi ebben a fura? Teljesen normális, hogy megjelenik egy idegen pasi (na nem mintha Cade-t 2 óránál régebb óta ismerné…), és közli, hogy „itt vagyok, az én parancsaimat is teljesíted! Mindet, amit csak mondok!” Mire a csaj kb annyit reagál, hogy ‘Oké’. Ne már, könyörgöm. 😀 

Na innentől a következő 200 oldalban erősen 18-as karikás olvasnivaló áll előttünk. Nem viccelek, semmi története nincs, csak hogy 2 pasi hogy „dolgozik” 1 nőn. 

Én kitartottam, gondoltam hátha lesz valami olyan esemény is benne, amit ha megemlítek, nem törlik a blogot még a Föld színéről is. 😀 Kitartásom eredménnyel zárult (mondjuk ez erős túlzás, de na 😀 ), ugyanis a vége előtt 30 oldallal már elég izgalmas volt a sztori. Volt féltékeny gyerekkori barát, egy kis heroin túladagolás, emberölési kísérlet, sikkasztás. Igen, ez mind az utolsó 2-3 fejezetben. 😀

Ha mindezek kidolgozva, és elosztva lettek volna a könyvben, akkor egy izgalmas erotikus történetet kaptunk volna. Így számomra óriási csalódás volt. De legalább nem volt hosszú. 😀 

A megfogalmazás, és egyes kifejezések egy idő után nem megbotránkoztató, hanem szánalmasan vicces. 😀 Ilyen alpári stílusban megírni, majd kiadni egy könyvet… komolyan nem tudom mit mondjak. 😀

Mivel a blog nemcsak azért jött létre, hogy a kedvenc könyveimet osszam meg veletek, hanem az olvasás élményeimet, még ha az nem is pozitív, gondoltam megosztom ezt is veletek. 😀 Én szeretem az erotikus könyveket, de ez nem lett a kedvencem. Ééés akkor még finoman fogalmaztam. 😀

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Fedezd ​fel a benned rejlő rossz kislányt, és engedd szabadjára…

Heather Pierce unja, hogy szakmai és magánéletében is a háttérbe szorul. Egyetlen éjszakára kétségbeesetten szeretne más bőrébe bújni, ezért részt vesz egy villámrandin. Talán itt, névtelenségbe burkolózva, új emberré válhat, amíg másként nem dönt. Amikor egy férfi, akinél esélye sem lehetne, az asztalához ül, Heather összeszedi minden bátorságát, és átveszi az irányítást, titokban attól félve, hogy elrejteni kívánt valódi énje elutasításra talál.

Tony Carmine, beszerzési igazgató és nemzetközi hírű nőcsábász, élete legfontosabb üzletét készül megkötni. Azonban egy villámrandin megismerkedik Heatherrel…és felfedezi, hogy talán éppen alárendelt szerepre van szüksége. Heather buja érzékisége megszállja minden gondolatát, égető vágy ébred benne, hogy magáénak mondhassa a legizgalmasabb szeretőt, akivel valaha találkozott. Egészen addig, amíg egy nap be nem sétál a konferenciaterembe, és meg nem látja Heathert az asztal túloldalán.

Hú, hát ez egy rövid, és velős könyv volt. 🙂 Nem sokat bíztak a képzeletre, ennek ellenére én mégis szerettem ezt a kötetet. Ahogy a borító is mutatja, ez egy korhatáros könyv, szóval mindenki csak saját felelősségre olvassa. Ja, és lehetőleg ne nyilvános helyen. 😀

A történet egyszerű, olvasmányos, ezért gyorsan lehet haladni vele. Pont erre volt szükségem, hogy ne kelljen túl sokat gondolkodni rajta, csak ússzak az árral. 🙂 Bár voltak fenntartásaim, mert akarva akaratlan A szürke ötven árnyalatához hasonlítottam, és ott nem rajongtam a férfi főszereplő lekezelő dominanciájáért, de miután meggyőztem magam, hogy mégis adjak egy esélyt ennek a történetnek, hát belekezdtem. Itt a női főszereplő „hordja a nadrágot”, és kíváncsi voltam hogy veszi az akadályokat.

A főszereplőnk Heather, akit asszisztensként dolgozik egy csőd szélén álló cégnél. Egyik nap a barátnője elrángatja egy villámrandira, ahol azt reméli, hogy kibújhat a bőréből, és az eddig eltitkolt énjét helyezheti előtérbe. Mikor leül az asztalához Tony, a legdögösebb pasi, akit életében látott, úgy gondolja, itt a lehetőség, hogy gyakorolja, hogyan lehet valaki más. Vesztenivalója nincs, hisz névtelenségbe burkolózik, és úgysem látja többet a pasit. Akiről történetesen kiderül, hogy nagy nőcsábász hírében áll.

A történet váltott szemszögből meséli el a két főszereplőnk érzéseit, így beleláthattunk mindkét fél fejébe. Ez nekem kifejezetten tetszett. Tony, aki nemcsak a cégénél, hanem a magánéletében is irányító szerepet tölt be, most az alávetett szerepében találja magát. Az első pillanattól kezdve élvezi a helyzetet, és Heather irányító énjét. A villámrandi után a fejébe vette, hogy felkeresi a lányt, de ez nem bizonyul olyan egyszerű dolognak, mígnem egy véletlen folytán találkoznak Tony munkahelyénél lévő kávézóban. Heather teljesen levette a lábáról, nemcsak az irányítani akarásával, hanem a titokzatosságával is. Nem is csoda, hogy Tony lepődik meg a legjobban, amikor egy tárgyalóteremben szembe találja magát a vágyainak „tárgyával”.

A főszereplőket megkedveltem, bár  Heather belső monológja a történet végén nekem egy kicsit sok volt. Annyira magabiztosan játszotta az irányító szerepet a kötete elején, és ezt hiányoltam a végén. Olyan érzésem volt, mintha egyik pillanatról a másikra oda lett volna a magabiztossága, és elengedett volna mindent, amiért addig dolgozott.

Carlát egyáltalán nem sikerült megkedvelnem, nem tudtam hova tenni. Nyilván van oka, hogy ő mit és miért mond vagy tesz, de ez nem nagyon volt kifejtve, és emiatt hiányérzetem is volt, bár igaz, nem ő volt a főszereplő. Úgy tudom van egy olyan része a sorozatnak (mert nyilván ez is egy olyan sorozat amiből nem jelet meg minden rész magyarul), amiben ő a főszereplő, ezért hogy tiszta legyen a kép, azt még jó lett volna elolvasni.

Összegezve, nem bántam meg, hogy elolvastam a könyvet, kellemesen csalódtam benne. Csak egy kicsit rövidke volt.

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Egy héttel karácsony előtt, Oslo legforgalmasabb bevásárló utcáján agyonlövik a norvég Üdvhadsereg egyik munkatársát. Az eset előtt mindenki értetlenül áll. A nyomozást vezető Harry Holénak és csapatának szinte semmi kiindulópontja nincs: sem használható bűnjel, sem indíték, de még egy valamirevaló személyleírás sem. Mindössze annyit tudnak meg, hogy a tettes piros kendőt viselt a nyakán. Megindul hát a hajsza az ismeretlen, hidegvérű gyilkos után, aki közben tovább vadászik a norvég főváros fagyos utcáin, mert még nem végzett a feladatával…

Ez volt az első könyv amit a szerzőtől olvastam, és biztos, hogy nem az utolsó. Sőőt, már jeleztem is a kolléganőmnek, akitől kölcsön kaptam, hogy Karácsony után sorbaállok a többi könyvéért. 🙂 Még szerencse, hogy Nesbo rajongó, így az összes könyve megvan. 🙂

No de térjünk vissza a könyvre. Egy szóval: Imádtam!!! 🙂 Ezt a kötetet tényleg nem lehet úgy olvasni, hogy amikor van időd leülsz, és olvasol egy kicsit belőle, mert minden oldalon történik valami, ami folyamatosan fenntartja az olvasó érdeklődését. Ráadásul a rejtélyre egészen az utolsó oldalakig nem derül fény. Na de akkor nagyot üt. Csak pislogtam, hogy erre aztán végképp nem számítottam. 

A történet olvasmányos, izgalmas, helyenként véres jelenetekkel. Harry Hole-t imádtam. A stílusa lenyűgöző, a szarkasztikus megjegyzései viccesek, de mindezek mellett zseniális elme. Ő a legfőbb húzóereje a könyvnek. A többi szereplő nem hagyott mély nyomot bennem, na de Hole.. 🙂

Már az első oldalaknál emlékeztetett Dr. House karakterére. Az „ez a véleményem, ha tetszik tetszik, ha nem, akkor ez van” hozzáállása, te jó ég. Igazából csak ömlengeni tudok róla, ami valahogy nem illik egy krimi főszereplőjéhez. 😀

Na de lássuk, mi is történt ebben a könyvben. Karácsony előtt agyonlövik az Üdvhadsereg egyik munkatársát. Mivel profi gyilkosról van szó, semmi nyomot nem hagy maga után. Egyetlen ismertetőjegye a nyakában lévő piros kendő. Az ügyet Hole és csapata kapja. Indítékot nem találnak, ezért nem sok dolog van, amin el tudnak indulni. A nyomozás során kiderül, hogy a szálak Horvátországba vezetnek, azonban felmerül az is, hogy a háttérben egy megbízó munkálkodott.

A gyilkos azonban nem áll meg egyetlen áldozatnál. Amikor megöli a nyomozásért felelős egyik rendőrt, akkor már Hole számára személyes üggyé válik, hogy kiderítse, ki és miért munkálkodik a háttérben.

A rendőrség, pontosabban leginkább Hole zseniális nyomozásának köszönhetően egészen évekkel ezelőttig megyünk vissza az időben. Itt is szem előtt kell tartani, hogy ami a múltban történik, annak a jelenben is hatása van, és természetesen nem mindenki az, akinek mutatja magát.

A rejtély végül megoldódik, és őszintén mondom, engem meglepett. Én már felsorakoztattam a gyanúsítottjaimat, és csúnyán elbuktam. Úgy látszik mégsem néztem elég Helyszínelőket. 😀

Aki szereti az izgalmas, nyomozós krimiket, nekik mindenképp ajánlom Nesbo köteteit.

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Melina Parker elbűvölő, kedves lány, de nem éppen a legjobb szerető. Mikor egy újabb férfi szakít vele emiatt, úgy dönt, ideje fejleszteni ágybeli képességeit.
Gyerekkori barátját, Max Daltont kéri meg, hogy adjon neki szexleckéket, pedig titokban a férfi ikertestvérébe, Rhysbe szerelmes már évek óta.
Melina végül rossz ágyban köt ki, és Rhys tanítja meg neki, mi az igazi szenvedély.

Az úgy volt, hogy kolléganőmmel betértünk a Könyvudvarba. 🙂 Már régóta szerettem volna elmenni, mert sok pozitívat hallottam a helyről, és november elején végre adódott rá alkalom. Az a hely egy kincsesbánya a könyvmolyoknak. 🙂 Bejártuk az egészet, és amint megláttam ezt a könyvet, már landolt is a kosaramban. 🙂

Mivel aznap 20 perces késéssel indult a vonat, akkor mivel is tölteném az időt, hát olvastam. 🙂 Ééés úgy adódott, hogy másnap be is fejeztem. Nem egészen 24 óra leforgása alatt.

Egy pillanatig nem bántam meg, hogy megvettem a könyvet, mert imádtam. 🙂 Igaz, hogy 18 éven felülieknek ajánlott, de nem voltak benne sokkoló erotikus jelenetek, vagy olyan kifejezések, ami miatt egy érettebb 17 éves elől pl el kellene rejteni.

A főszereplőnk Melina, akinek nincs szerencséje a férfiakkal, valamint Max és Rhys, akik a világot járják a bűvész szüleikkel. Ők hárman gyerekkoruk óta ismerik egymást, azonban az egyik iker iránt Melina többet érez, mint barátságot. 

Ahogy telnek az évek, az ikrek „átveszik a családi vállalkozást”, és világhírű bűvészek lesznek. Különböző helyeken járnak, nők százai vetik magukat a lábuk elé, és természetesen az ágyukba.

Mint említettem, Melinának nincs szerencséje a férfiakkal. A 3 komolyabb párkapcsolata azért ért véget, mert a pasik elmondása alapján nem tudja, hogy kell örömet szerezni a férfiaknak. A barátnői szívükön viselik a nemi életét, ezért kitalálják, hogy kérjen meg egy pasit, akiben megbízik, és töltsön vele egy hétvégén, és aki megtanítja neki, hogy hogyan is kell örömet szerezni egy férfinak.

A választása a legjobb barátjára esett, aki vonakodva bár, de elfogadta a „felkérést”. De mint említettem, Max és Rhys ikrek voltak, ebből adódóan egymás tükörképei.

Innen nem is folytatom tovább az eseményeket, mert az már spoileres lenne. Nem mintha a fülszövegben nem lenne benne a lényeg. 😀

Imádtam ezt a könyvet. Olvasmányos volt, izgalmas, megfelelő mennyiségű erotikával, amit el is várok a hasonló könyvektől. Voltak komoly beszélgetések, érzelmek, szerelem, humor, barátság. Szóval minden, amitől számomra olvasmányos egy felnőtteknek szóló könyv.

Rhyst imádtam, viszont Melinát néha nem tudtam hova tenni. Közel a 30-hoz még mindig elkövetett olyan dolgokat, ami – ha 15 évvel fiatalabb – akkor azt mondom, hogy tini, ők csinálnak hülyeséget. De 30 felé közeledve a nők nevében kérem, hogy ne alázzuk már meg magunkat egy pasi előtt sem. Sőt, senki előtt sem. 🙂

Imádom a gyerekkori barátságból kialakuló szerelmeket. 🙂 Ha találkozom egy ilyen könyvvel, azt nekem el kell olvasnom. 🙂 Egyáltalán nem csalódtam, csak azt sajnáltam, hogy olyan hamar véget ért a történet. 

Rhys meg.. Hát te jó ég, miatta tuti elolvasom még egyszer ezt a könyvet. 🙂

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Miskolc, ​1920-as évek. A nyolcéves Károly és a négyéves Anna szüleit szinte egyszerre viszi el a spanyolnátha, a gyerekek pedig árvaházba kerülnek. Rideg és szeretetnélküli apácák gondoskodnak róluk, a fiúk között pedig farkastörvények uralkodnak: aki erősebb, az éjszaka leple alatt bármit megtehet a többiekkel. A testvérpárt néhány év múlva nevelőszülők veszik magukhoz, de vajon képesek-e elfelejteni mindazt, ami az árvaházban történt velük?

Hatvan évvel később, szintén Miskolcon az ötéves Eszter elhidegül imádott édesapjától, miután anyja figyelmezteti, hogy vigyázzon vele. A kislány csak nagyapjára, Tatusra számíthat, aki mindennél jobban szereti unokáját, s akiben Eszter mindenki másnál jobban bízik.

Péterfy-Novák Éva új regényében megrázó kérdéseket tesz fel: mi lesz egy megnyomorított gyermekből? Hogyan válik szörnyeteggé egy felnőtt? És vajon meg lehet-e törni a generációkon átívelő családi mintákat?

„… Minden nőt úgy kell nézni, hogy a legjobb barátod. Mert a férfiak mások. Én pedig már nagylány vagyok, jobb ha tudok ezekről a dolgokról, és ideje odafigyelni magamra. Gondolkodott a konyhában, hogy biztosan megértettem-e, amit mondott, de aztán arra jutott, hogy már elég nagylány vagyok ahhoz, hogy megértsem. Hogy apánk előtt nem vetkőzünk. Mert a férfiak rosszak.”

Péterfy-Novák Éva ismét egy olyan könyvet írt, ami teljesen a padlóra küldött. Elolvastam, és annyira mélyen érintett, hogy utána egy ideig képtelen voltam másik könyvbe belekezdeni. Nem tudom elhinni, hogy ilyen dolgok a valóságban megtörténhetnek. Milyen aberrált, beteg ember képes molesztálni egy gyereket? Egy ártatlan gyermeket? Úristen!!

A történet három szálon fut, és mindegyik megrázó. De ahogy írom ezt a bejegyzést, valahogy úgy érzem, hogy az a szó, hogy megrázó, nem fejezi ki kellőképpen, hogy mit is éreztem olvasás közben. Fájt a lelkem a gyerekekért, kimondhatatlanul dühös voltam a felnőttekre.

Az egyik szálon megismerünk egy testvérpárt, Károlyt és Annát, akik elvesztik a szüleiket, ezért árvaházba kerülnek. Azt gondolná az ember, hogy ha valaki apácák felügyelete alá kerül, akkor velük semmi rossz nem történhet. Hogy vigyáznak rájuk. De ha ez így történt volna, a könyv ezen része meg sem születik. A kislány, bár továbbra is várja az édesanyját, jól érzi magát, azonban a bátyját folyamatosan zaklatják a többiek. Bántalmazzák, megerőszakolják.

Egyik nap az a hír fogadja őket, hogy nevelőszülőkhöz kerülnek. Egy olyan családhoz kerülnek, ahol leginkább cselédként tartják a testvérpárt. A házimunkát ők végzik, cserébe alhatnak a kamrában. Ahogy idősödnek, Károlyra szemet vet a nevelőanyja. Ezután a szexuális zaklatások ismét a mindennapjai részét képezik. Mikor Károly elég idős lett, megnősült. Ennek ellenére továbbra is visszajár a nevelőanyjához. Aztán lányai születnek…

A következő történetben Esztert ismerjük meg, akit az anyja óva inti a férfiaktól. „Apád előtt ne vetkőzz! Az apák néha megerőszakolják a lányaikat. Ne illegesd magad előtte!” Emiatt a kislány eltávolodik az apjától, viszont a nagyapját isteníti. A nagyapja odáig van az unokájáért. Csak nem normális módon. Gyomorforgató módon. Ez a történet volt az, amelyik a legmélyebb nyomot hagyta bennem. Egyszerre éreztem kimondhatatlan gyűlöletet a nagyapa iránt, és mélységesen sajnáltam a kislányt, aki fel sem fogta, hogy mi történik vele. Ilyennek soha senkivel nem szabadna történnie. Pláne nem egy ártatlan kisgyerekkel.

A harmadik történet egy házaspár köré épül, akik 2 árvát fogadnak örökbe. De csak rövid ideig marad náluk a két gyerek. Egészen pontosan addig, amíg nem helyénvaló gondolatok kezdik beférkőzni az „anya” fejébe. 

Olvastam már olyan könyvet, ami kiskorúak ellen elkövetett szexuális zaklatás köré épül. Azok is megrázóak voltak, azok után sem volt kedvem másik könyvbe belekezdeni. De ez a könyv.. Ráadásul itt nem csak egy, hanem egyenesen három történet van beleszőve a könyvbe. Három!! És ki tudja mennyi gyerek él szerte a világon, akik mai napig hasonlókat élnek át. Ráadásul egy családtagjuk, egy közeli rokonuk által. Akinek óvni, vigyázni kellene rájuk.

Ezt a kötetet nem tudnám még egyszer  a kezembe venni. A nyers megfogalmazások nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy jobban üssön, mint egy ugyan ilyen témát boncolgató történet. Mindenképp 5 csillagot érdemel ez a kötet, de ha úgy döntesz Kedves Olvasó, hogy megveszed, és belekezdesz, akkor készülj fel lelkileg. 

Sokan kritizálják az Írónőt a könyvei miatt, az írói stílusa miatt. Én eddig két könyvét olvastam, és ezután a két könyve után bizton állíthatom, hogy ha nem úgy írna ahogy, lehet nem is olvasnám a könyveit. 

Lehet kicsit csapongok, és nem vagyok nagyon összeszedett, de ezután a könyvélmény után már azon is csodálkozom, hogy képes vagyok bejegyzés írni.

Ha olvastátok már ezt a kötetet, mondjátok el róla a véleményeteket!

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

„– Ilyet soha többé ne mondj, megértetted, Jess? — A hangja fenyegető volt, a szeme csak úgy szikrázott haragjában. — Ne szeress!”

Jess igazából nem vágyott másra a nyári szünet alatt, mint hogy pár nyugodt hetet tölthessen egy táborban, a Sziklás-hegységben. Az, hogy szerelmes lesz, egyáltalán nem szerepelt a tervei között. Aztán megismerkedik Caydennel, a smaragd szemű fiúval, aki elrabolja a szívét. De Cayden szeme előtt más cél lebeg: egy isten fiaként egyezséget kötött Zeusszal, és már évszázadok óta várja, hogy a megállapodásuk végre beteljesüljön. Ha talál egy lányt, aki képes ellenállni neki, Zeusz teljesíti leghőbb vágyát, és halandóvá válhat.

Vajon Cayden hajlandó-e mindent megtenni a győzelemért — még akkor is, ha ennek Jess szíve az ára?

Vegyes érzéseim vannak ezzel a könyvvel kapcsolatban, mert bár nem ez az idei évem legjobb olvasmánya, mégis képtelen voltam letenni. A fülszöveg után túl sok meglepetés nem fog minket érni a történetben, mert az a pár mondat gyakorlatilag összefoglalja a könyv lényegét. 

A történet nem hétköznapi, mert görög istenek, titánok, és az emberek állnak a középpontban. A szereplők vagy idegesítenek, vagy csak úgy vannak, a tinihiszti helyenként kikészít, a napok telnek egymás után, igaz hogy néha történik benne valami, ami ad egy kis lendületet a könyvnek, de mindezek ellenére képtelen vagy letenni, csak olvasnád, és olvasnád.

A főszereplőnk Jess, aki szeretne elszakadni az otthoni problémáktól, ezért a barátnőjével, Robynnal elindulnak egy 6 hetes nyári táborba a Sziklás-hegységbe. Hogy ne legyen minden olyan egyszerű, az istenek, Zeusz, Héra, Prométheusz, Apollón, és Athéné is ezt a tábort szemelték ki maguknak a 100 évenkénti Földre látogatásuk helyszinéül. Prométheusz, – aki Cayden néven próbál elvegyülni a tömegben – évszázadokkal ezelőtt egy egyezséget kötött Zeusszal. 100 évente a Földre látogatnak, és ha Cayden eléri, hogy a kiválasztott 3 lány közül valamelyik visszautasítja, akkor Zeusz teljesíti a leghőbb vágyát. 

Röviden ennyi a történet lényege (mondtam, nem nagy meglepetés). A könyv eleje kusza, azt sem tudtam, hogy ki kicsoda, kihez tartozik, kinek a nézőpontjából követjük az eseményeket. De ahogy haladunk előre, úgy tisztul a kép.

Kapunk egy kis (nagy) szappanoperát is. Cayden után nyálcsorgatva vonulnak a tinilányok, amit ki is használ, bízva abban, hogy egyszer sikerrel jár, és behajthatja Zeuszon az ígéretét. Viszont amikor kikezd Robynnal is és Jessel is, akkor ott kapunk egy nagy adag drámát a nyakunkba. Robyn szívből utáltam, Jess meg annyira dühített, hogy arra nincsenek szavak. Néha olyan volt, mint egy hisztis kisiskolás. Nem igazán értettem, hogy hogy lehet valakinek ennyire 0 önbecsülése. Úgy loholt Robyn után és Cayden után is, mint egy pincsikutya. Utána meg csodálkozik, ha összetörik a szíve. 

Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy ha ennyire nem jött be a könyv, akkor miért nem tettem le, és kezdtem bele egy másikba? Őszintén, mert nem tudtam. 😀 Az egészet ráfoghatnám Caydenre, de akkor lehet orvoshoz cipelne a családom. 😀 Igazából hajtott a kíváncsiság. A görög mitológia még gimis koromban közel állt hozzám, gondoltam nosztalgiázom egy kicsit. A történet végére is nagyon kíváncsi voltam, szóval elég gyorsan haladtam vele. Viszont nagyon durván függővége van, erre készüljetek. 🙂

Így a végére két nevet kiemelnék. Az egyik Leah, a másik Apollon. Leah igazi barát, nagyon jó fej, Apollon meg a legjobb fej az egész történetben 😀 Imádtam az egész lényét. 🙂

(kép és fülszöveg: www.lira.hu)