Sáfrán Judit: Az írisz emlékei

covers_729797.jpgSzerző: Sáfrán Judit
Cím: Az írisz emlékei
Kiadó: NewLine
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 622
 

Egy ​lány, aki mindent elfelejtett.
Egy férfi, aki sötét titkot őriz.
Két lélek, mely örökre összeköttetett.

A tizenhat éves Cylia öt évvel ezelőtt elveszítette minden emlékét, s azóta sem sikerült azokat visszanyernie. Az éjszakánként rátörő rémálmok miatt pszichológushoz jár és az ő segítségével igyekszik helyretenni zavaros világát, ám ezt a szülei nem nézik jó szemmel.
Amikor egy rémisztő támadás alkalmával a valóságban is szemben találja magát álombeli megmentőjével, Keinnal, ráébred, hogy képzelgéseinek köze lehet a múltjához, és senki sem az, mint akinek mutatja magát.
A válaszok után kutató lány szembesül az igazsággal, miszerint egy hátrahagyott uralkodói ház leszármazottja, akit ellenségei, a hitetlenek üldöznek. Döntésre kényszerül; választhatja szülei bujdosó életét, vagy visszatérhet szülőhazájába, hogy megismerje a múltját, és vele együtt felvállalja a trónörökös szerepét.
Vajon képes beteljesíteni a sorsát egy párhuzamos világban, ahol mindent áthat az istenek ereje?
El tudja fogadni, hogy az életével mostantól nem csak ő rendelkezik?

Az Örökölt királyság lendületes, lebilincselő első kötete egy nem mindennapi világba kalauzol el, ahol az emberi életek szétszakíthatatlanul összekapcsolódnak. Bele mersz vágni az utazásba?

 „A zene az egyetlen olyan eszköz, amely mindenki nyelvén szól, és többet mond bármely szónál.”

A fantasyvel való kapcsolatom hosszú-hosszú évekre vezethető vissza, ha nincs ez a zsáner, akkor ez a blog sem létezne, és én is lemaradtam volna erről a rengeteg pozitív olvasásélményről, amiket az elmúlt években megéltem. Kezdem azt gondolni, hogy van benne egy radar, ami már a megjelenés előtt „kiszagolja” azokat a könyveket, amelyeket imádni fogok. A borítóleleplezés pillanatában már éreztem, hogy ez az én könyvem lesz. 🙂 Megtisztelő volt az Írónő megkeresése, köszönöm szépen, hogy elolvashattam a könyvet.

A történet röviden:

Cylia az 5 évnél régebbi életére nem emlékszik. Nem tudja mi volt a kedvenc elfoglaltsága, nem emlékszik legjobb barátokra, nyaralásokra, gyakorlatilag semmire. Jelenlegi legjobb barátnője Sophie, aki egyben a pszichológusa is. Vele megosztja a folyamatosan visszatérő rémálmait, egy nap azonban teljesen ledöbben, ugyanis az álmában látott titokzatos idegen megjelenik, és úgy tűnik, hogy Sophie nagyon is jól ismeri.

Cylia elkezd nyomozni, hogy kiderítse ki is ő valójában, és miért titkolózik előtte mindenki. Arra azonban nem számít, hogy egyik nap még egy egyszerű kamasz lány, a másik nap pedig már a Kegyelem Földjének leendő királynője. Döntés elé kényszerül: marad az ismert világban a szüleivel, vagy vállalja a rá leselkedő veszélyt,  visszatér Dáliába, és megismeri az országát, a szokásokat, és saját magát. 

Gondolataim:

Azt kell mondjam, hogy a magyar írónők olyan fantasyt tudnak kiadni a kezeik közül, amitől leesik az állam. Imádtam a könyv minden sorát! Egy pillanatra sem unatkoztam, ha tudtam volna, akkor egyszerre két oldalt olvasok, mert olyan izgalmas volt, hogy alíg vártam a soron következő eseményeket. Minden oldal, minden fejezet tartogatott számomra meglepetéseket, és már a legelején magával ragadott a „hűha” érzés. Na de a könyv vége.. Ott tényleg leesett az állam. Nagyon várom a folytatást, hogy választ kapjak a kérdéseimre.

Egy tökéletesen felépített, és kidolgozott világban járunk, ami tele van titkokkal, rejtélyekkel, veszéllyel, izgalommal, és mély érzésekkel. Egy olyan világban járunk, ahol mindenkinek van múltja, mindenkinek vannak titkai, nem tudhatod, hogy mi leselkedik rád a sarkon túl, és nem tudhatod, hogy kiben is bízhatsz meg. Egyszerűen zseniális. A regény terjedelmétől kicsit tartottam, mikor elkezdtem olvasni, de annyira gyorsan lehetett vele haladni, hogy fel sem tűnt a hossza.

A karakterek jól kidolgozottak voltak, nekem különösen tetszett Erik ábrázolása. Az apja árnyékában él, hajtja a bizonyítási vágy. Kein és a közte lévő szócsatákon pedig jókat mosolyogtam. Tényleg olyanok voltak, mint két óvodás. 😀

Annyira egyedi világot alkotott Sáfrán Judit írónő, amivel eddig nagyon ritkán találkoztam. Semmilyen elcsépelt, unalmas karakter nem volt a történetben. A kötetben megjelenik a vallás, viszont nem a klasszikus vallási motívumok szerepelnek a kötetben. Ezért annak is élvezetet okoz majd a könyv olvasása, akik tartózkodnak ettől a témától.

Amikor azt gondoltam, hogy véget értek a szereplőink kalandjai, és végre megpihenhetnek, akkor egy olyan csavarral zárta le a sorozat első részét a szerző, amire tényleg csak azt tudom mondani, hogy zseniális.

Szerintem órákig tudnék még áradozni erről a kötetről, de ezt tényleg olvasni kell. Letehetetlen, izgalmas, fordulatos. A fantasy kedvelőinek szívből ajánlom. Én már nagyon várom a folytatást, biztos, hogy el fogom olvasni!

Borító:

Gyönyörű. Annyira visszaadja az egész történet hangulatát. A motívumok, a színvilága, mindez egy fehér háttéren, megjelenítve minden fontos elemet, apró részletet. Ilyen tökéleteset csak Ashley tud alkotni. 🙂

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Jewel E. Ann: Tudom, ki vagy

covers_740950.jpgSzerző: Jewel E. Ann
Cím: Tudom, ki vagy
Kiadó: Kossuth
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 416
 

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Flint ​Hopkinsnak sikerül megtalálnia a tökéletes bérlőt abba a helyiségbe, amely minneapolisi ügyvédi irodája fölött állt üresen. Ellen anyagában nincs semmi kivetnivaló, az ajánlásai jók. És hát nagyon is csinos. Mígnem… Flint rájön, hogy Ellen Rodgers, a hivatásos zeneterepeuta – zenél. Van ott bongó, gitár, éneklés – és nem Beethoven szól zajszűrős fejhallgatón keresztül. Az ügyvéd nem kíméli az életvidám, folyton dúdolgató, és amúgy nagyon is szexi vörös démont, és felmondja az albérletet.
A szerencse azonban Ellen mellé szegődik, ugyanis Flint autista fia, Harrison azonnal megkedveli őt. A fiát egyedül nevelő apa nem tud versenyre kelni a gitárral – és a patkányokkal. Ellen ugyanis patkányokat tart. Ez a nő… Bosszantóan vidám, muszáj mindig Flinthez érnie – megigazgatni a nyakkendőjét, begombolni az ingét, behatolni a személyes terébe, és összezavarni őt. Akkor is… Mennie kell. Se veled, se nélküled kapcsolatukból szép és egyszerre tragikus történet bontakozik ki.

Ez a szexin romantikus vígjáték feltárja, mit akarunk, mire van szükségünk, és milyen döntéseket kell meghozniuk szülőknek és gyerekeknek a túlélés érdekében.

 

„Az érzéseinknél nincs jobb iránytű. Mindig elvezetnek az igazsághoz.” 

Ez a történet meglepett, megnevettetett, megríkatott. Teljesen másra számítottam, mint amit kaptam, viszont nem okozott csalódást. Köszönöm szépen a Kossuth Kiadónak a recenziós példányt.

A történet röviden:

Flint Hopkins neves ügyvéd, aki egyedül neveli autista fiát, Harrisont. Az irodaépületben ahol dolgozik, kiadó egy iroda, amire Ellen le is csap. Ellen zeneterapeuta, és az első foglalkozása után Flint meg is bánja, hogy kiadta a lánynak a helyiséget, ezért két hetet ad a lánynak, hogy másik helyet keressen magának. 

Ellent a zene, és az emberi kontaktusok, érintések éltetik. Amikor minden találkozásuk alkalmával megigazítja Flint nyakkendőjét, megérinti az ingét, nem tudhatja, hogy ezek az érintések közelebb hozzák-e őket egymáshoz, vagy eltávolodnak egymástól. A levegő szinte izzik, amikor egymás közelében vannak, de nemcsak emiatt nehéz az elválás. Harrison ugyanis nagyon megkedveli a zeneterapeutát, de egy nem várt esemény több ezer kilóméterre sodorja őket egymástól. Azonban a nem várt események itt nem érnek véget. 

Gondolataim:

Nagy lendülettel vetettem bele magam az olvasásba. A prológus végén annyira ledöbbentem, hogy elolvastam a fülszöveget, hogy biztos ez az a könyv, amit én el akartam olvasni? Igen, ez volt az. 🙂 Kicsit félve folytattam tovább a történetet, de hamar belelendültem, a végére pedig nagyon megszerettem. Sokat nevettem, és sokat sírtam rajta. Az érzelmi hullámvasút két vége ez a könyv. Egyrészt nagyon szórakoztató, romantikus, erotikával fűtött történet, másrészt viszont végtelenül szomorú. 

Flint 10 éve cipeli a nap 24 órájában a terhet, hogy ő az oka a felesége halálát, ő az oka annak, hogy anya nélkül nő fel a fia, Harry. Szinte éreztem olvasás közben azt az önmarcangolást, ami Flintből áradt. De ott van még Elle is, aki első ránézésre  egy vidám, hóbortos, nagyszájú lány, aki patkányokkal él (komolyan, hogy élhet valaki patkányokkal? Én még a házi egereket sem bírom elviselni, amit az állatkereskedésben lehet venni, nemhogy a patkányokat), de annyira lehet érezni rajta is, hogy ez mind csak álca a külvilág felé.

Két ilyen megtört lélek egy történetben az már nagyon sok lenne, ha nem lenne mellette kompenzálásként a humor, hogy kicsit oldja azt a depresszív hangulatot, amit a sorok kiváltanak az olvasóból.

Harry egy haláli kissrác. Autista, ebből kifolyólag nem úgy éli meg az érzelmeket, ahogy a környezete. Ragaszkodik a megszokott dolgaihoz, nehezen viseli a változást. Viszont elképesztő tehetsége van a zenéhez, és kivételes intelligenciával rendelkezik. És rettenetesen kínos helyzetbe tudja hozni Flintet szinte bárhol. 🙂 Őt nagyon megszerettem, és csodálattal adóztam Elle előtt, ahogy közeledett hozzá lépésről lépésre.

Egy pillanatig nem unatkoztam olvasás közben. Szépen felépített történet volt, bár egyáltalán nem egyszerű, és nem hétköznapi. A főszereplőink kapcsolata túlfűtött erotikával indul, majd ahogy kezdenek érzelmileg is közelebb kerülni egymáshoz, úgy válik minden egyre nehezebbé, és úgy derül fény a szereplőink múltjára.

A zene szerepe a történetben különösen tetszett. Harryn látszott leginkább a változás, ahogy a zenével ki tudta mondani azt, amire egyébként nem volt képes. Ahogy olvastam róla, úgy támadt nekem is kedvem elővenni a gitárt, és azzal kifejezni a gondolataimat.

Borító:

Khm.. hát arcpirító 🙂 Nagyon jó választás volt, ennek több oka is van, de maradjunk inkább annál, hogy így valóban el tudom képzelni Flintet. 🙂

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Ruth Cardello: A megtört szívű

covers_754649.jpgSzerző: Ruth Cardello
Cím: A megtört szívű
Kiadó: Kossuth
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 320
 

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​New York Times bestsellerszerzője, Ruth Cordello érzékiségtől és érzelmektől fűtött regényt alkotott. Milliárdos hőse életének talán legkockázatosabb vállalkozásába fog: megpróbál második esélyt adni magának a szerelemre…

Heather Ellis egyedülálló anya, aki bármit megtenne örökbe fogadott kislányáért, Aváért. Az egész internetet képes felforgatni jutalmat ígérő posztjával, hogy megtalálja Ava elveszett, kitömött játékállatkáját. De ki gondolta volna, hogy hirdetésére majd egy gazdag, szívdöglesztő férfi jelentkezik, tekintetében olyan mélységes bánattal, hogy Heather azonnal úgy érzi, törődnie kell vele? Ava szemében a férfi igazi hős, Heather számára viszont életre kelt fantázia, aki egyben komoly kockázatot jelent szépen felépített, boldog életére nézve…

Öt év telt el azóta, hogy Sebastian Romero, a milliárdos befektető, egy tragikus autóbalesetben elveszítette feleségét és meg nem született gyermekét. Élete most már csakis az üzlet körül forog. Érzelmeknek nincs helye benne. Mígnem belebotlik abba az átkozott játékfarkasba és a gyönyörű anyukába, aki tűvé tette érte a világhálót. Lassanként úgy tűnik, a férfi újra képes hinni a szerelemben, ám Sebastian élete, családja és múltja több titkot rejt, mint amennyit Heather elképzelhet. Sőt többet, mint amennyiről maga Sebastian tud. Vajon közösen felépítendő új életüket veszély fenyegeti, ha a titkokra fény derül?

„A siker soha nem fakadhat abból, amit csak félig csinálunk.” 

Már annyira vártam, hogy elkezdjem ezt a könyvet. Meg is lepett rendesen, ahogy befejeztem. 😀 Köszönöm szépen a Kossuth Kiadónak a recenziós példányt.

A történet röviden:

Heather egyedül neveli az örökbefogadott kislányát. Keményen dolgozik, vezeti a saját cégét, ezzel megteremtve a stabil életet kettejüknek. Azonban a kislány boldogságát beárnyékolja, amikor elveszíti legféltettebb kincsét, Farkaskát. Heather mindent megtesz, hogy megtalálja, még az internetet is segítségül hívja, de a remény elszállni látszik, hogy a plüss farkas visszataláljon kicsi gazdájához.

Sebastian, miután egy balesetben elvesztette a feleségét, és meg nem született gyermekét, a munkába menekül, és elképesztő sikereket arat a családi vállalkozásban. Azonban a gyász, és az önvád kiöl belőle szinte minden pozitív emberi tulajdonságot. Egyik nap belebotlik egy ütött-kopott plüss állatba. Csak a szerencsének köszönhető, hogy nem végezte a kukában. Mikor választás híján arra kényszerül, hogy személyesen szolgáltassa vissza a játékot a tulajdonosának, arra nem számít, hogy a gondosan felépített fal, amivel körbe bástyázta magát, megrepedni látszik.

Gondolataim:

Úgy ráéreztem, hogy szeretni fogom ezt a történetet. Izgalmas volt, és kellemes kikapcsolódást nyújtott. Az alap történet sok meglepetést nem tartogatott, mert a fülszöveg sokat elárul a szereplőinkről. Egy egyedülálló anyuka, egy lelkileg összetört, megkeseredett pasi, dráma, szerelem, romantika, fájdalom, egy kis erotika, könnyek, és sok nevetés. Ezek jellemzik leginkább ezt a kötetet. 

A könyv bejárta velem a házat, mert alíg bírtam letenni, állandóan olvastam volna. 🙂 A nyelvezete könnyű, olvasmányos, emiatt gyorsan lehet vele haladni. A párbeszédek könnyeket csalnak az ember szemébe. Nemcsak a humora miatt, hanem a megélt érzelmek miatt is.

A két főszereplő a színskála két véglete. Sebastian a mindig mogorva, összetört, férfi, aki dühös az egész világra, de leginkább saját magára. Nem tudja sem feldolgozni, sem magának megbocsájtani azt, ami azon a bizonyos öt évvel ezelőtti május 20-án történt. Egyik pillanatról a másikra dőlt romokba az élete, amikor elvesztette a feleségét, és a még meg nem született gyermekét.

Heather az egyedülálló anyuka, aki igyekszik a legjobbat kihozni magából, legyen szó gyereknevelésről, vagy akár a cége vezetéséről. Nagyon kevés azoknak a száma, akiket közel enged magához, viszont Sebastiannal ellentétben ő igyekszik az élet napos oldalán maradni. Egy valami azonban közös bennük. Mindketten egy betonkemény falat húztak maguk köré, és akik ezen a falon át tudnak hatolni, azoknak a száma elenyészően csekély.

Számomra sok hasznos gondolatot tartalmazott ez a történet. Leginkább Hetherre néztem fel, aki egyedülálló anyaként látja el a feladatait nap, mint nap. Sokszor vettem észre azt olvasás közben, hogy nekem is erőt ad, pedig én nem egyedül nevelem a gyermekemet.

Nem tagadom, a történet végén elmorzsoltam néhány könnycseppet. Való igaz, hogy romantikus történet, amin jókat lehet nevetni (velem előfordult, hogy hangosan felnevettem olvasás közben 🙂 ), de komolyabb témák is helyet kapnak a lapokon. A gyász feldogozása központi elem, de megemlíthetem az egyedülálló szülői lét nehézségeit, vagy akár a családi kapcsolatokat, Heather esetében annak hiányát is. 

Viszont ahogy látjátok is a borítón, „Milliárdos Corisik” szerepel. Őket titok fedi, viszont abból a kevéske információból, amit kapott belőlük az olvasó, az már felkelti a figyelmet. Én nagyon kíváncsi lettem, bele is vetettem magam az internet bugyraiba, hogy rákeressek a következő részre, hátha abból megtudjuk, hogy kik is ők, és milyen kapcsolat fűzi őket Sebastian családjához. Mert, hogy itt még lesznek érdekes fordulatok, abban biztos vagyok. 🙂

Kellemes kikapcsolódást nyújtott ez a történet is, csak ajánlani tudom mindenkinek. Humoros, romantikus, egy kis erotikával megfűszerezve.

Borító:

Valahogy nem tudtam megbarátkozni vele. Sokkal több van ebben a történetben, de ezt nekem nem adta vissza a borító.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Manuela Inusa: Teázó a boldogsághoz

covers_720479.jpg

Szerző: Manuela Inusa
Cím: Teázó a boldogsághoz
Kiadó: Kossuth
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 254

Isten hozott a Valerie Lane-en, a világ legromantikusabb utcácskájában!

A Laurie’s Tea Corner büszke tulajdonosának a hobbija a hivatása. Laurie elégedett: a világ minden tájáról isteni teákat árusít, otthonos üzletét kellemes illat lengi be, a vendégei pedig szívesen térnek be hozzá, hiszen a boltocska ugyanazt a harmóniát és melegséget sugározza, mint a tulajdonosa. Laurie bár már hónapok óta Barryről, a jóképű teakereskedőről álmodik, a szerelem terén mindezidáig nem nem volt szerencsés. Barátnői szerint ezen nyomban változtatni kell, így hát rögvest tervet kovácsolnak…

 

„Ám aki túl sokat vár, csak csalódásra számíthat.” 

Erre a könyvre a borítója és a címe miatt figyeltem fel, és úgy éreztem, hogy az én romantikus lelkemnek biztos, hogy tetszeni fog. (Most komolyan, ezzel a címmel, és külsővel, lehet rossz egy könyv? Na ugye, hogy nem 😀 ) Nagyon szépen köszönöm a Kossuth Kiadónak a recenziós példányt.

A történet röviden:

A Valerie Lane utcában egymást érik a hangulatos boltok, amelyeknek a tulajdonosai követve a hagyományt, őszinte barátságot ápolnak egymással. Ebben az utcában megtalálható Laurie teaüzlete, Keira csokiboltja, Susan fonalparadicsoma, Orchid ajándéküzlete, és Ruby régiségeket árusító kis üzlete. A lányok minden szerdán összegyűlnek, beszélgetnek, élvezik egymás társaságát. 

Laurie 32 éves, vagyonos családból származik, ezért nem meglepő, hogy a szülei nem nézték jó szemmel, hogy tea üzletet szeretne nyitni. A lány kitartott az álmai mellett, megnyitotta a teázóját, azonban az igaz szerelem csak nem akart bekopogtatni az ajtaján. Egészen addig, amíg egy teakereskedő, Berry be nem toppant az ajtón, és ezzel együtt Laurie szívébe. Hónapokon keresztül tartó plátói rajongás, esetlen mondatok, és összeszedetlen mozgás. Ez mind Laurie, amikor Berry a közelében van. De vajon a fiú viszonozza az érzéseit?

Gondolataim:

A lehető legjobbkor döntöttem a könyv olvasása mellett. Ledöntött a lábamról egy betegség, és nem szerettem volna túl mély gondolatokat megfogalmazó történetet kézbe venni, ezért úgy gondoltam, hogy ez a romantikus könyvecske ideális olvasmány lesz. Nem mellesleg imádom a teát, ilyenkor, augusztusban napi szinten fogyasztom. Így várom az őszt. 🙂

Na de vissza a történethez. Amikor elkezdtem olvasni a könyvet, akkor egy kicsit megijedtem, hogy nem fog szólni gyakorlatilag semmiről. Laurie félénk természete, és a 32 éve együtt nekem valahogy kissé hihetetlen volt. De egyszer csak azt vettem észre, hogy a könyv felét már elolvastam. Lendületes volt, vicces, mégis elgondolkodtató. Nekem többet adott, mint egy egyszerű hétvégi kis limonádé olvasmányt.

Az események szépen csordogálnak a medrükben, néhol megjelenik a kötelező dráma, egy senkit nem tisztelő ex, viszont a történet lendülete viszi magával az olvasót. Engem is ez marasztalt, alíg tudtam letenni.

De mint ahogy korábban említettem, ebben a könyvben több van, mint ami elsőre feltűnhet az olvasónak. Az öt lány megmutatja, hogy igaz barátság valóban létezik. Az önzetlen segítségnyújtás, egy kedves gesztus, egy ölelés, nem kerül szinte semmibe, mégis hatalmas örömet tud okozni. Annak aki adja, és annak is, aki kapja. Ezen kívül számomra plusz pont, hogy követték az álmaikat, nem féltek belevágni valami újba. 

Ennek a könyvnek a főszereplője Laurie, akinek szépen lassan megismerjük élete fontos eseményeit, fordulópontjait, de egy-egy félmondattal a lányok életébe is bepillantást nyerhetünk. Mindegyik egy egyéniség, én pedig nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy milyen életük volt addig, amíg meg nem találták a Valerie Lane-t.

Amit negatívumként el tudok mondani, az nem a történethez, sokkal inkább a személyekhez, személyiségekhez kapcsolódik. Leginkább Laurie és Berry kapcsolatához. Számomra hiányzott a kommunikáció. A saját életüket könnyíthették volna meg, ha néha őszintén a másik elé állnak. Hiszen felnőtt emberek. 🙂

Ami viszont tetszett, hogy Laurie üzletében nincs olyan probléma, amit egy kellemes ízű tea meg ne oldana. Ami meg különösen plusz pont, azok a könyv végén található receptek. Na azokat már most imádom. 🙂 Biztos, hogy fogok én is kísérletezni velük. 🙂 

Kellemes kikapcsolódás volt ez a kötet. Azoknak ajánlom, akik szeretik a helyenként humoros, néha elgondolkodtató történeteket, és egy hétvégi esős délutánon nem szeretnének nagyon mély gondolatokat megfogalmazó könyvet kézbe venni, csak egy tea mellett kikapcsolódnának egy kicsit. 

Borító:

Imádom. Annyira hangulatos! Ránézek a borítóra, és kedvem támad teázót nyitni. 🙂

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Bauer Barbara: Kétszáz éves szerelem

covers_542647.jpg

Szerző: Bauer Barbara
Cím: Kétszáz éves szerelem
Kiadó: Jaffa
Kiadás éve: 2019
Oldalak száma: 320

Szentirmai ​Róza egy isten háta mögötti faluban él fiával, a tizenegy éves Janóval. Családjában a bábamesterség anyáról lányára szálló tudomány – őt is szívesen hívják, ha gyermek érkezik a házhoz. De ismer gyógyírt a női test és lélek minden bajára, kezében van a csábítás és a testi örömök fokozására szolgáló csodaszerek titka, ahogy az összetört szívek balzsama is, férfinak, nőnek egyaránt. A faluban az a szóbeszéd járja, hogy tudása nem e világi: felmenői között boszorkány is akadt. Úgy látszik, csak a saját életét nem tudja egyenesbe hozni, az egyetlen férfi, akit valaha szeretett, gyűlöli. Egy napon Rózát furcsa, valóságosnak tűnő álomból ébresztik. Míg álmában máglyára vetették, a valóságban a háza ég le. Bár fiával sértetlenül megmenekülnek, hamuvá és porrá lett életükből semmi más nem marad, csak egy bordó, bőrkötéses könyv – egy hosszú évszázadokat átfogó napló, mely a semmiből került elő, benne egy üzenettel. Róza késztetést érez, hogy beleírjon egy kérdést a bordó könyvbe, melyre megdöbbentő módon válasz érkezik. Válasz – kétszáz évvel korábbról. Róza kíváncsian ered útnak, hogy megtudja, ki írhatta a sorokat. Miközben az árvíz után újjászülető Szeged utcáit járja a könyvvel a kezében, egyre többet tud meg egy olyan világról, amelynek már a nyomai is csak az emlékezetben élnek. A könyv sorai az egykori Boszorkányszigetre vezetik, ahol a fák és gyomok között meghallja a múlt suttogását, a talpa alatt pedig megérzi az egykori máglyák hamujának perzselő érintését. Bauer Barbara új regénye egy évszázadokon átívelő, mágikus szerelem története, melyben párhuzamosan elevenedik meg a híres szegedi boszorkányperek sötét időszaka és a két világháború közötti Magyarország falusi valósága. A nagy kérdések – hogy mit jelent nőnek lenni, mi kell a boldogsághoz, mi vezet az igaz szerelemhez – talán minden korban ugyanazok. Egy azonban biztos: férfi kell hozzá, mégpedig az igazi!

 

„De a némaságból nem lehet építkezni. A ki nem mondott szavakkal nem lehet vitatkozni.” 

Bauer Barbara neve számomra egyet jelent a tökéletes kikapcsolódással, és az 5 csillagos történettel. Nagyon szépen köszönöm a Jaffa Kiadónak, hogy elolvashattam a Kétszáz éves szerelem című kötetet.

A történet röviden:

Szentirmai Róza egy kis faluban él a fiával. A bába mesterséget az anyjától tanulta, ő pedig az ő anyjától. Több generációkon átívelő, anyáról lánygyermekre öröklődő mesterség az övék. Egy éjszaka különös álomból rázzák fel. Álmában lángok csapnak fel, érzi a forróságot, hiszen boszorkányként máglyára vetették. A valóság azonban a háza ég. A fiával sértetlenül ki tudnak menekülni a lángok közül, azonban szinte mindenük odaveszett. Egy piros, bőrkötéses könyvecskét kivéve, amit Róza sértetlenül emelt ki a hamu közül. A könyv titkára hamar fény derül, amikor váratlanul megszólítja a lányt. De aki szól hozzá, az kétszáz évvel korábban élt, Szegeden. Róza útnak indul, hogy megfejtse a könyv titkát, azonban a saját származásával kapcsolatban is meglepő felfedezéseket tesz. Vajon miért viszi a könyv egy olyan helyre, ahol boszorkányokat vetettek máglyára? Ki is ő valójában?

Gondolataim:

Alíg bírtam letenni ezt a könyvet. Soha nem vonzott igazán a családfa kutatás, de ahogy a történet végére értem, kedvet kaptam visszautazni a múltba, kutatni az őseim után, megismerni a történetüket, a foglalkozásukat. Ki tudja mire bukkannék. 

Mindig érdekeltek a boszorkányokkal, a boszorkánysággal kapcsolatos történetek. Jó néhány cikket el is olvastam korábban ebben a témában, így izgatottam vettem kezembe ezt a történetet is. De sokkal többet kaptam, mint egy izgalmas időutazás. Egy igaz szerelem, és a gyötrő fájdalom története bontakozott ki a lapokon, Bauer Barbarától megszokott igényes, olvasmányos stílusban. 

Ezzel a kötettel sem okozott csalódást az Írónő. A lírai írásmódja mindig magával ragad. Gyönyörű szóhasználat, érzelmek sokasága jellemzi az Ő könyveit. Ez a történet, mint ahogy korábban is említettem, 200 évet repíti vissza az olvasót az időben. Abban a korban járunk, ahol még jelen van a boszorkányság, és ahol nőket, és férfiakat égetnek el máglyán, ha azt gondolják róluk, hogy a mágia követői. 

A könyv olvasása során úgy éreztem, hogy az Írónő végig fogja a kezem, és szépen lassan utat mutat, terelget, ahogy Rózát is, és a történet végére kitisztul a kép, minden kérdésünkre választ kapunk. Nagyon sok jelölőcímkét használtam el, amíg az utolsó oldalt is elolvastam. A gondolatok megszólítottak, elmerengtem, és ezeket a gondolatokat viszem tovább magammal az utamon.

Ahogy a szereplőink utcáról utcára bejárták Szegedet, gondolatban én is velük tartottam. Ennek a könyvnek a hatására szeretnék még egyszer visszamenni a városba, és most már célirányosan bejárni azt a környéket, ahol Anna és Imre élt 1728-ban, és ahol az utcákat rótta Miklós és Róza 1928-ban.

Aki egy érzelmekben gazdag, izgalmas, olvasmányos időutazásra vágyik, annak szívből ajánlom ezt a történetet.

Borító:

Gyönyörű, mint a szerző összes könyvének a borítója. 🙂 A színei, a háttér textúrája, a törések, mind egyediek, és figyelemfelkeltőek.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Varga Gy. Brian: A kék orchidea

covers_732101.jpg

Szerző: Varga Gy. Brian
Cím: A kék orchidea
Kiadó: NewLine
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 384

Olykor ​egy pillanat is elég ahhoz, hogy valakinek teljesen megváltozzon az élete…

Éva sikeres újságíró, és boldognak érzi magát színész párja mellett. Egy nap azonban egy másik nő karjai közt találja a férfit. A lelkét mardosó fájdalom és csalódás hatására úgy dönt, vidékre költözik. A festői szépségű Albertkázmérpusztán leli meg új otthonát, és barátokat szerez. Ildikóval, a kétgyermekes, várbalogi anyukával már-már testvéri a viszonyuk; Nórával, a csokigyár tulajdonosával mindig élvezet számára egy-egy közösen elfogyasztott ital; és összehozza a sors Gergővel is, akit a Két nap az életben ismerhettünk meg, és aki immár a harmincas éveiben járó felnőtt férfi. Ahogy pedig telik az idő, Évának rá kell jönnie, hogy a falusi élethez nem mindig párosul csend és nyugalom…
Ádám az egyetem mellett pultosként dolgozik egy szórakozóhelyen. Itt ismerkedik meg Emmával, akivel szinte azonnal barátságot kötnek, de ugyanazon az éjszakán még egy dologgal szembesülnie kell: az öccse másságával. Vajon neki és a családjának sikerül megbirkózni az ítélkezésektől való félelemmel?

Varga Gy. Brian új regényében barátságok köttetnek, szerelmek szövődnek, emberi sorsok keresztezik egymást. Mint ahogyan a való életben is.

 

„Az embernek ez a feladata az életben: leküzdeni az elé gördülő akadályokat.” 

Amikor befejeztem a szerző első könyvét, akkor váltottunk néhány szót, és szóba került A kék orchidea is, ami már az olvasómon várta, hogy elkezdjem. 🙂 Akkor az a beszélgetés úgy zárult, hogy ha megkönnyeztem a Két nap az élet című könyvet, akkor minden bizonnyal ehhez a történethez is kelleni fog a zsebkendő. Már a könyv 90% körül jártam, amikor megállapítottam, hogy én kemény vagyok, mint a beton, most nem fogok elérzékenyülni. Majd jöttek az utolsó oldalak… És valóban szükségem volt a zsebkendőre. Nagyon köszönöm, hogy ezt a történetet is elolvashattam.

A történet röviden:

A helyszín az előző részből jól ismert Várbalog, azonban a szereplőink nagy része új. Azonban egy név biztos, hogy ismerős lehet mindenkinek. Az egyik főszereplőnk a pincérként dolgozó Gergő, aki egy rendezvényen megismerkedik Évával. A lány egy online magazinnak dolgozik, cikkeket ír, és egy felkavaró szakítás után menekül Albertkázmérpusztára. Barátságokat köt, és rá jön arra, hogy tanulni soha nem késő, még ha az ember 35 éves is. 

A Szalánczy család Várbalogon él. Pontosabban a szülők, és kisebbik fiúk, Balázs. Az idősebbik gyerek, Ádám, Pesten tanul, mellette pultosként dolgozik. Egyik este megismerkedik Emmával, akivel szinte azonnal megtalálják a közös hangot. Ugyan azon az estén azonban hidegzuhanyként éri az öccse vallomása. Balázs meleg. 

Barátság, elfogadás, segíteni akarás, őszinteség, kitartás. Ezek mind olyan jelzők, amelyek köré a regény története épül. De vajon mindenki rendelkezik ezen tulajdonságokkal?

Gondolataim:

A szerző már az első regényével meggyőzött, hogy érdemes rá figyelni, nyomon követni a munkásságát. Varga Gy. Brian bebizonyította, hogy a romantika ott lapul egy férfi szerző lelkében is, és képes arra, hogy a szavaival levegye a lábáról az olvasót, hogy könnyeket csaljon a nők szemébe, hogy a gyönyörű szóhasználattal, leírásokkal elvarázsolja azokat, akik kézbe veszik a könyvét.

Nagyon szerettem olvasni ezt a történetet is. Boldogan tértem vissza a vidéki kis falucskába, ahol újra átélhettem, milyen is az élet egy faluban. A felnőttek dolgoznak, terelgetik a csemetéket, néha zsörtölődnek, de egy kis pletykálkodásra mindannyian vevők. 🙂 A fiatalok vágynak a nyüzsgésre, a zajra, szeretnék megismerni a világot, hogy milyen is az élet, amikor magadra vagy utalva, egy nagyváros közepén. Pontosan ilyen voltam én is 17-18 évesen. 🙂 (El is költöztem az 1000 fős kis falunkból 18 évesen a fővárosba, mondjuk én suliba jártam akkor).

A karakterek ebben a kötetben is jól kidolgozottak voltak. A lázadó kamasz, a „soha semmi nem jó” anyuka, a karriert építgető független nő. Mind mind olyan személyek, akik akár az utcánkban is lakhatnának. Lehet, kedves olvasó, hogy pl. Balázs és Ádám pont a te szomszédod. 🙂

Ha már Balázs. Egy fiatal kamasz fiú, aki keresi saját  magát, aki szeretne tartozni valakihez, de mélyen belül mégis tart az előítéletektől. Nem véletlenül, hiszen sajnos az emberek nagy többsége az előítéletek rabja. (Soha nem fogom megérteni, hogy miért…) Balázs egy meleg tizenéves, aki arra vágyik, amire az ő korában mindenki. Arra, hogy elfogadják, hogy szeressék, és viszont szerethessen. Bulizik, mint mindenki más az ő korában. Lázad – naná, hogy lázad, 17 évesen ki ne lázadna mindenért és minden ellen – viszont nekem ő volt a kedvenc karakterem. Az ő útja nehezebb, de elég talpraesett ahhoz, hogy ne kelljen félteni. 🙂 Szerettem, ahogy a  jellemfejlődését bemutatta a szerző.

Azért szeretem Varga Gy. Brian történeteit, mert annyira valósak, a szereplői annyira hétköznapiak, hogy szinte már érzem a közelségüket. A leírásai magával ragadóak, úgy éreztem olvasás közben, hogy én is ahhoz a közösséghez tartozom, én is azokat az utcákat járom végig, ahol a szereplőink megfordultak. 

Lassan már meg fogom szokni, hogy ha kezembe veszek egy Varga Gy. Brian könyvet, akkor a teám vagy kávém mellé készítsek be egy jó nagy adag zsebkendőt is. Ennél a kötetnél is szükségem volt rá. Sokszor elérzékenyültem, meghatódtam, de a történet vége teljesen összetört. Így nem érhet véget. Tiltakoztam, nem akartam elfogadni. De mint ahogy mondtam korábban, Brian regényei a való élet. Az pedig nem mindig rózsaszín vattacukor.

Köszönöm Varga Gy. Brian, hogy méltónak gondoltál arra, hogy beengedj a világodba, és elküldted nekem a könyveket. 🙂 (Nem is tudom mikor könnyeztem ennyit pasi miatt. 😀 )

Szívből ajánlom Mindenkinek nemcsak ezt a kötetet, hanem a Két nap az élet című regényt is. Hétköznapi, valós történetek, amelyek elgondolkodtatnak, és utat mutatnak.

Borító:

Nagyon szeretem az orchideát. A történetben is fel-felbukkan. Végigköveti az eseményeket, lassan, ahogy egy patak csordogál a medrében. Időről időre megújul.

  

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

 

Mörk Leonóra: Asszonyom, édes úrnőm

 

covers_735538.jpg

Szerző: Mörk Leonóra
Cím: Asszonyom, édes úrnőm
Kiadó: Jaffa
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 318

 

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Az ​1600-as évek elején Prága az aranycsinálás lázában ég. A várban, ahol ugyanúgy a bölcsek kövét keresi a babonás császár, mint a sok alkimista, varázsló és szerencsevadász, tömlöce mélyén gyermeket szül egy boszorkánysággal vádolt fiatal nő.

Mire a börtönőrei észbe kapnának, ő maga meghal, az újszülöttnek pedig nyoma vész. Mindeközben a vallásháború felé sodródó Európa népeit az Újvilágból érkezett járvány tizedeli. Csodatevőnek hitt déltengeri ellenszerével, a guajakfával Augsburg dúsgazdag polgárai, a Fuggerek kereskednek. Az élet fájaként emlegetett szer nyomában jut el a sváb városba a fiatal Johanna is, aki lány lévén ugyan nem követheti orvos édesapját annak hivatásában, a gyógyfüvekről azonban mindenkinél többet tud. Azt reméli, a titokzatos növény segítségével megmentheti annak a fiúnak az életét, akit a világon a legjobban szeret.

Az élete azonban váratlan fordulatot vesz, amikor megismerkedik az itáliai énekessel, Niccolòval. Az angyalarcú fiú egy új műfaj, az opera csillaga, hercegi udvarokban dolgozik, a legnagyobb zeneszerzők írnak darabokat neki, megnyerő külseje és magával ragadó hangja miatt nők és férfiak egyaránt rajonganak érte. Ő azonban a hírnévért nagy árat fizetett, most pedig menekülni kényszerül egy befolyásos nagyúr elől, aki megszokta, hogy a kívánsága parancs. Johanna és Niccolò körül ott kavarog a változások korának tarka forgataga, kalandor királyokkal és boszorkányüldöző főpapokkal, zsoldosokkal és kurtizánokkal, felejthetetlen farsangi mulatságokkal és olyan csodálatos zenével, amilyet korábban nem hallott emberi fül.

Nekik azonban arra a kérdésre kell választ találniuk, jár-e szabályos szerelem két szabálytalan embernek. Egyáltalán, létezik-e szabályos szerelem?

 

 

„… a szerelemnek annyiféle formája van, ahányan élünk ezen a földön. Mindenki másképpen szeret. Maga is. Én is. De attól még szeretünk.” 

Nem is olyan régen olvastam el az első könyvet Mörk Leonórától, de már akkor tudtam, hogy az összes megjelent kötetét szeretném megismerni. Néhány hete jelent meg az Írónő legújabb könyve, amit a Jaffa Kiadónak köszönhetően én is elolvashattam. Ezúton is nagyon szépen köszönöm.

A történet röviden:

Johanna édesapja neves orvos, akinek a lánya a szeme fénye. Igyekszik átadni neki a tudását, és a lány örömmel szívja magába az apja minden szavát.  Amikor unokaöccse megbetegszik, akkor Johanna mindent megtesz annak érdekében, hogy segítsen neki. Ezért Augsburgba utazik, hogy mindent megtudjon az élet fájaként emlegetett szerről, és ezzel a tudással megmentse unokaöccsét. Azonban arra nem számít, hogy egy itália énekes elrabolja a szívét. De ismerve Niccolo múltját, vajon az ő szerelmüknek van-e jövője? 

Gondolataim:

Ez a történet magával ragadó volt, alíg tudtam letenni. Amikor csak tudtam, olvastam, így nagyjából két nap alatt a végére értem. Az 1600-as években játszódik, ami számomra azért különleges, mert emlékeim szerint ez az első könyv, ami ilyen távoli időkbe repít vissza. 

Ahogy oldalról oldalra haladtam a történettel, olvastam a lábjegyzeteket, a gyógynövények leírását, különböző betegségek gyógyítására tett kísérleteket, mindig ugyan az a gondolat fogalmazódott meg bennem. Hogy mekkora kutatómunka áll emögött a könyv mögött. Mennyi idő, és energiaráfordítás kellett ahhoz, hogy ilyen élethűen, ilyen tökéletesen írja le az Írónő a több 100 évvel ezelőtt használt gyógyítási módszereket, vagy szokásokat. Emiatt is szerettem ennyire ezt a kötetet, mert annyira élethű, annyira igaz volt. 

Amikor a világjárványok veszik át az uralmat az emberek felett, akkor két fiatal sorsa megpecsételődik. Nagyon izgultam értük, különösen akkor, amikor a könyv címe alatti alcím értelmet nyert. Miért szabálytalan szerelem az övék? Hogy lehet egy szerelem szabálytalan? Ki fog derülni a történet olvasása során, ennyit elárulhatok. 🙂

A könyv nyelvezete igényes, a történet pedig érzelmekben gazdag, mindez korhű leírásokkal fűszerezett, mély mondanivalóval párosul. Egyszerűen tökéletes. A történet izgalmas, és tanulságos. Sorra vesszük az emberek millióit sújtó betegségeket, a gyógymódokat, gyógyfüveket, elkészítésük módját, azonban még sincs olyan érzése az embernek, hogy egy száraz tankönyvet olvasna. Mert bár ezek tények, mégis ott bujkál a sorok között az igazi érzelem, az elhivatottság, a segíteni akarás.

A főszereplőink csodálatra méltók. Johanna, a fiatal lány, akinek az orvos apja a minden, akire felnéz, aki tanítja. Ő az a lány, aki nem fogadja el, hogy nők nem lehetnek orvosok, mert ő az a lány, aki minden intelem ellenére a segítségét ajánlja fel a betegeknek abban a reményben, hogy az apjához hasonlóan hozzájáruljon a gyógyulásukhoz.

Niccolo a tehetséges, méltán híres énekes, akinek a tudtán kívül változtatták visszafordíthatatlanná a sorsát, és ennek ellenére nem tört meg. Az életkedve, az életigenlése számomra példaértékű volt. Azok után amit vele tettek mégis képes volt vígan nevetni, szeretni. Erre nem sokan lennének képesek.

Aki a tiszta szerelmen keresztül szeretné megismerni az 1600-as éveket, annak szívből ajánlom ezt a kötetet. 

Borító:

Egyszerűen tökéletes. Gyönyörű, és nagyon illik a történethez.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Varga Gy. Brian: Két nap az élet

 

covers_689869.jpg

Szerző: Varga Gy. Brian
Cím: Két nap az élet
Kiadó: NewLine
Kiadás éve: 2021
Oldalak száma: 430

 

Nánási Zolika korán megtanulja, mi az a munka. Az iskola mellett édesapjával sokat dolgozik a családi gazdaságban, melynek egy nap ő lesz a várományosa – legalábbis a szülei elképzelése szerint. A húgával nem felhőtlen a viszonyuk, és sokszor a baráti társaságuk előtt pattan ki köztük a veszekedés. Nikolett, a húga barátnője pedig kettőjük között áll: Zolika élete első szerelme. De vajon a fiú viszontszereti őt?
Tótvári Zsuzsa, Nikolett édesanyja a falu közösségének oszlopos tagja: rendezvényeket szervez, óvónőként dolgozik, és a templomot is ő tartja rendben. Egy akadékoskodó szomszédasszony és a kamaszodó lánya problémái mellett egy nap újabb meglepetés éri: egy csecsemőt talál a templom ajtaja elé helyezve. Vajon ki tette oda? És mi lesz később a kisbaba sorsa?
Varga Gy. Brian regényében a szereplőknek életük számos viszontagságával kell szembenézniük, miközben hol vicces, hol megható események tarkítják amúgy sem unalmas mindennapjaikat.
 

„Azt mondod, hogy ez a két nap az élet? Nem. Az igazi élet otthon vár.” 

A megjelenés óta szeretném elolvasni ezt a könyvet, mert egyrészt valahol belül éreztem, hogy nekem íródott, másrészt csak pozitív ajánlókat olvastam róla. Emiatt is hatalmas megtiszteltetés, hogy a szerző elküldte nekem elektronikus formában, ezt ezúton is nagyon szépen köszönöm. A történet Magyarországon játszódik, ezért meg is érkeztünk a „Járjuk be a könyvekkel Európát” állandó sorozatom újabb állomásához. (Részletek: Járjuk be a könyvekkel Európát – Szavak erdeje (blog.hu) )

A történet röviden:

A történet főszereplői a falu lakói, kicsik és nagyok, idősek és fiatalok. A gyerekek önfeledten játszanak, besegítenek a szülőknek a házimunkába. A felnőttek reggeltől késő estig dolgoznak. A kis falu békés mindennapjait azonban felbolygatja egy hang, ami a templom elől érkezik. Egy kosárban egy újszülött csecsemőt találnak. Ahogy az egy faluban lenni szokott, elkezdődnek a találgatások, vajon ki lehet az anyja, és mi lesz szegény gyermek sorosa.

Alíg múlik el az emberek döbbenete, amikor egy tragikus esemény árnyékolja be a mindennapokat. Amikor egyik pillanatról a másikra romokba dől egy család élete, akkor hiába igyekeznek mások segítő kezet nyújtani, mégis tehetetlenek az emberek. 

A történet során végigkövetjük ahogy felnőnek a gyerekek, ahogy a falusiak élik mindennapjaikat, de helyet kap a lapokon a gyerekszerelem mindent elsöprő érzése, és a gyászfeldolgozás is.

Gondolataim:

Ez a könyv elképesztő. Hatalmas élmény volt olvasni, nosztalgiázni, és bevallom, a második felét gyakorlatilag végig könnyeztem. 

Aki a 90-es években nőtt fel, mint ahogyan én is, annak szinte kötelező olvasmány. 🙂 Biztos emlékeztek a tamagocsira, a tárcsás mosógépre és a centrire, arra, hogy esténként hordtátok a friss tejet (jaj de nem szerettem, képtelen voltam meginni. 😀 ), vagy lányok, a Backstreet boys, vagy a Homok titkai biztosan mond nektek valamit. 🙂 Vagy akár megemlíthetném azt az izgalommal teli várakozást, ahogy a rádiós magnó mellett ülve várjátok, hogy felcsendüljön a kedvenc számotok, és azonnal fel tudjátok venni kazettára. Igen, ez mind az én gyerekkorom volt. 🙂 Imádtam. 🙂 Varga Gy. Brian visszarepített abba az időbe, amikor még elengedték a szülők a gyerekeket egyedül játszani, mert ugyan mi baj történhetne egy kis faluban, ahol mindenki ismer mindenkit? Na ugye, ti is kellemes nosztalgiával gondoltok vissza ezekre az időkre? Nagyon hálás vagyok a szerzőnek, hogy újra átélhettem a gyerekkoromat. 

A történet ezen része, nagyjából a könyv fele kellemes érzésekkel töltött el, gyakran mosolyt csalt az arcomra. Aztán jött egy olyan fordulat, amire még álmomban sem gondoltam volna, és az összetörte a lelkemet. Megváltozott a könyv hangulata is. Az eddig vidám, gyerekzsivajtól hangos lapokat szomorú, melankólikus, összetört életek váltották fel. Itt már én sem tudtam megállítani a szememből kicsorduló könnycseppeket. De dühös is voltam, egyrészt az események miatt, de ez inkább a tehetetlen düh volt. Amit akkor érez az ember, amikor segítene valakinek, de nem tud, mert nincs meg rá a lehetősége. Hatalmas csalódás kerített hatalmába egyes szereplők viselkedése miatt. (Nyilván könnyű „ítélkezni” a székben ülve, ezt elismerem.)

Nagyon tetszett, ahogy a szerző felvezette az eseményeket, ahogy megalkotta a kis falu közösségét, ahogy felruházta a szereplőket jó és rossz tulajdonságokkal, de ami a leginkább megérintette a szívemet azok a gyönyörű leírások, a szóhasználat, és azok az érzések, amiket közvetített a sorok által. Érzelmekben gazdag történet volt, a lelkem mélyéig hatoló gondolatokkal. Sokat ki is jegyzeteltem magamnak, amiket viszek is tovább az életben.

Zsuzsa karaktere nagyon tetszett, a formabontó ötletei fellendítették a kis falu életét, megmozdította a közösséget. Minél több ötlettel állt elő, annál inkább azt gondoltam, hogy minden faluban szükség lenne egy ilyen emberre, aki színt visz a szürke hétköznapokba. De a türelmét is csodáltam, a szomszéd nénitől én már rég agyvérzést kaptam volna. 😀

Mindenkinek szívből ajánlom ezt a történetet. Biztos, hogy élvezni fogják a velem egykorúak, de a fiatalabb és az idősebb korosztálynak is kellemes kikapcsolódást nyújthat. Viszont zsebkendőt készítsetek magatok mellé, mert bizony a történet könnyeket csal az olvasó szemébe.

Borító:

Egy szóval: gyönyörű. Számomra annyira visszaadta a vidék hangulatát. A tiszta levegőt, a kellemes csöndet, az önfeledt játékot.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Minna Lindgren: Nyomozás az Alkonypagonyban

covers_737511.jpg

Szerző: Minna Lindgren
Cím: Nyomozás az Alkonypagonyban
Kiadó: Kossuth Kiadó
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 352

Ki ​gondolná, hogy a helsinki Alkonypagyony Idősotthonban mindenféle bűncselekmények történnek: gyanús halálesetek, hamisítások, lopások, gyógyszerügyletek? Az otthon két 90 év fölötti lakója, Siiri és Irma biztosan nem.

A barátnők élete, ahogy a többi lakóé is, leginkább abból áll, hogy vörösborozással, villamosozással és az egyre gyakoribb temetésekkel próbálják agyonütni az időt. Az Alkonyligetben történt szokatlan dolgok felderítése azonban érdekesebbnek bizonyul számukra, mint a kártyaparti a Nagykövettel, Anna-Liisával és a Kalapos Hölggyel – nem is beszélve az örökös kézimunkázásról, tornázásról és tangóharmonika-estekről, amelyeken inkább csak a személyzet iránti szánalomból vesznek részt az otthon lakói.

Minna Lindgren kíméletlenül humoros trilógiájának első kötetében megismerhetjük a lélekben nagyon is fiatal, minden lében kanál Siirit és Irmát, akik korukat meghazudtoló energiával vetik bele magukat a gyanúsabbnál gyanúsabb ügyek felgöngyölítésébe. Irma néniék kedvenc időtöltése, a villamosozás révén szinte elénk tárul a finn főváros, miközben a csetlő-botló nagyikkal együtt sírunk és nevetünk – leginkább nevetünk! – elképesztő kalandjaikon.

A Nyomozás az Alkonypagonyban szívmelengető történet öregkorról, barátságról és magáról az életről, egy teljesen átlagos idősotthonban, ahol a halálnál is rosszabb, ha a demenciaosztályra kerül az ember gyógyszeres kezelésre, és a legélesebb eszű öregnek sem sikerül teljesen kibogoznia az összekuszálódott szálakat.

 

„Az öregséggel együtt jár a magány, azzal nem lehet mit kezdeni. Azok az öregek is magányosnak érezték magukat, akiknek bőven akadt elfoglaltságuk, és mindennap találkoztak valakivel. Senkinek nem szabad a telefon mellett ücsörögnie, és azon keseregnie, hogy soha nem szól.”

Ahogy az előző posztomban már olvashattátok, ezzel a könyvvel nyitom meg a „Járjuk be könyvekkel Európát” állandó sorozatomat a blogon. 🙂 (Részletek itt: Járjuk be a könyvekkel Európát – Szavak erdeje (blog.hu) ) Remélem sokan csatlakoztok hozzám ezen az utazáson. 🙂 Az első állomásom Finnország, és mi lehetne tökéletesebb könyv ehhez, mint a Kossuth Kiadó gondozásában megjelent Nyomozás az Alkonypagonyban című kötet. 🙂 Nagyon köszönöm a Kiadónak a recenziós példányt.

A történet röviden:

Az Alkonypagony idősek otthonában játszódik a történetünk. A főszereplőink az otthon lakói, de leginkább Siiri, Irma és Anna-Liisa. Mindhárman 90 fölöttiek, és a korukhoz képest kitűnő egészségnek örvendenek. Néha elfelejtenek ezt-azt, kicsit lassabban közlekednek, de a figyelmüket nem kerüli el az otthon falai között egymást érő, aggasztó események. Rejtélyes haláleset, a semmiből előbukkanó receptek, gyógyszerek, és az igénybe nem vett szolgáltatásokért felszámolt tetemes mennyiségű pénz.

A három idős nő elhatározza, hogy felgöngyölíti ezeket a rejtélyeket. Az sem tántorítja el őket, hogy sorra akadályokba ütköznek, és az otthon dolgozói sem nézik jó szemmel, hogy a három barátnő ilyen aktívan tölti a napjait.

Gondoltaim:

Ez a könyv egyszerre volt szórakoztató, nagyon humoros, és mindemellett végtelenül szomorú. Nagyon jókat mosolyogtam az időseken. Nekem nagyon szimpatikusak voltak. Sokszor eszembe jutott, hogy 90 felett én is szeretnék ilyen egészségi állapotnak örvendeni. 🙂

A három barátnő teljesen különböző személyiség volt. Irma a bohókás, belül örök fiatal, Siiri a visszahúzódó, kissé félénk, és Anna-Liisa, akitől még én is vigyázzba álltam, ha ráparancsolt valakire. 😀 Jól szórakoztam a viccelődéseiken, azon, ahogyan saját magukon nevetnek.

Viszont ne gondolja senki, hogy ez csak egy könnyed, humoros kis olvasmány, mert nem az. Én sokszor már szinte remegtem a dühtől, hogy egyes emberek (és nem szívesen használom most ezt a szót, hogy emberek, mert az ilyen nem ember), mit meg nem engednek maguknak védtelen idősekkel szemben. Bár a történet Finnországban játszódik, de sajnos akár nálunk, Magyarországon is íródhatott volna. 

Ami nekem olvasás közben nagyon szúrta a szememet, az a tegeződés. Amikor egy 90 feletti idős ember bemegy pl. egy bankba, nehogy már letegezze az ügyintéző. Én úgy gondolom, hogy a tisztelet mindenkit megillet, pláne egy szépkorú embert. Az a minimum, hogy nem tegezzük. Szerintem. Mint negatívum, ezt az egyet tudom megemlíteni erről a történetről.

A nagyik egyébként nagyon szerethető karakterek voltak. Kicsit feledékenyek, kicsit lassúak, kicsit hiszékenyek, de bíztak az ösztöneikben. (Lássuk be, aki túlélt egy háborút, azt olyan könnyen nem győzheti le egy Virpi féle dolgozó – akit egyébként szívből gyűlöltem). De igyekeztek mindent kihozni az adott napból, ami az erejükből telt. Olvastak, kártyáztak, patakokban folyt a bor, és villamosoztak. Csak úgy szórakozásból, mert megtehetik. Általuk az olvasó is bejárhatta Helsinkit, megismerhette az épületeket, a villamosvonalakat. Sokszor én is rákerestem a neten egy-egy épületre, hogy könnyebben oda tudjam képzelni magam. 

A történet narrátora Siiri. Az ő szemein keresztül látjuk az Alkonypagony lakóit, követjük az eseményeket. Az elbeszélés néha kicsit zavaros, kicsit csapongó, de ettől hiteles. Én szívesen leültem volna vele beszélgetni egy kicsit. 

Én mindenkinek ajánlom ezt a történetet, mert nemcsak szórakoztató, de tanulságos is. Már nagyon várom a folytatást.

Borító:

Kedves, aranyos ez a borító. 🙂 A nagyik „nyomoznak”, viszont emögött a gyermeki borító mögött komoly témák sorakoznak.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Tracy Rees: A vidéki templom titkai

covers_721786.jpgSzerző: Tracy Rees
Cím: A vidéki templom titka
Kiadó: Kossuth Kiadó
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 318
 

„Talán ​ez mentette meg az életem…” – Gwen szeme megakadt a régi vendégkönyvben lévő sietős macskakaparáson. És máris a bájos Hopley-t övező rejtély kellős közepén találta magát…

Egy családi tragédia következtében Gwen Stanley összetört szívvel magára marad. Nincs kihez fordulnia, így Mary nagynénje hopley-i házába menekül, az angol vidék egy távoli szegletébe. A szélfútta mezőket járva a múltba réved, és életében most először elveszettnek érzi magát.

Egészen addig, míg be nem lép a falu szélén található bájos, ám elhagyatott templomba, ahol egy könyvre bukkan, tele a helybéliek titkaival, és nekilát, hogy kibogozza a rejtélyt, ami a zárt kis közösség központi alakjait érinti.

Amikor Gwen belebotlik a helyi, jóképű művészbe, Jarvisbe, azonnal megérzi a köztük lévő vonzalmat. Megosztja a férfival a könyvet és a titkokat, és együtt próbálják felkutatni az asszonyt, aki kulcs lehet a rejtélyhez, és segíthet megmenteni a kis templomot.

Gwen lassan beleszeret Javisbe, de időközben felfedez valamit a férfi múltjában. Tényleg bízhat benne? És a könyvbeli rejtély közelebb hozza őket egymáshoz, vagy összetöri Gwen meggyötört szívét?

 

„Ha meg sem próbálod, az már kudarc.” 

Egy nagyon zűrös, és feszültséggel teli időszakban vettem kézbe a könyvet, mert éreztem, hogy most van itt az ideje, hogy elolvassam. Nagyon hálás vagyok a Kossuth Kiadónak, nemcsak azért, hogy elhozta nekünk, olvasóknak ezt a csoda történetet, hanem az együttműködésért is.

A történet röviden:

Gwen a nagynénjénél lakik a szülei halála óta. Heti 2 nap dolgozik, ideje, mint a tenger, azonban mégsem tudja kihasználni a mindennapokat. Az egyik biztos pont az életében a vasárnapi mise. Azonban amikor megtudja, hogy a szeretett templomnak meg vannak számlálva a napjai, akkor hirtelen elhatározásból jelentkezik önkéntesnek, hogy adományokat gyűjtsön a látogatók könyvében szereplő adatok alapján a templom megmentésére. Egy embernek ez hatalmas munka lenne, azonban mégis ő van a legjobban meglepődve, amikor a segítője Jarvis lesz, akiről köztudott, hogy több időt tölt ivással és bulizással, mint bármi mással. A közös munka azonban új ajtókat nyit ki mindkettejük számára.

Gondolataim:

Ez a történet a lehető legjobbkor talált meg. Pontosan egy ilyen romantikus, egyszerű, és mégis izgalmas könyvre vágytam, aminek az eseményei szépen csordogálnak a saját kis medrükben felesleges dráma nélkül. Tökéletes olvasmány akár egy vízparti nyaraláshoz, akár egy esős hétvégéhez. Nekem a sok zűrzavar mellett szinte simogatta a lelkemet.

A főszereplőink különcök, és ha a jellemüket nézzük, nem is állhatnának távolabb egymástól. Gwen a szűkszavú, visszahúzódó lány, és Jarvis a „kocsmák királya”. Azonban egy valami közös bennük. Egyikük sem találja a helyét a világban. Bár teljesen különbözőek, és mindkettejüknek megvan az oka, hogy miért jelentkezett önkéntesnek a templom megmentéséhez, a közös munka végül elindítja őket egy olyan úton, amire szükségük volt ahhoz, hogy megtalálják önmagukat.

A regény során a jellemfejlődésük nagyon tetszett. Kíváncsi voltam, hogy meddig jutnak, tudva azt, hogy honnan indultak. Gwen lelkesedése a látogatók könyve iránt különösen tetszett. Emlékeim szerint én csak egyszer írtam életem során ilyen könyvbe, de ez után a történet után biztos, hogy gyakrabban fogok. Soha nem lehet tudni. 🙂

Szerettem olvasni, ahogy a teljesen eltérő személyiségek hogyan támogatják egymást, és hogyan lesz két idegen ember egymás támasza, és igaz barátja. 

Hopley igazán hangulatos, én szívesen élnék ott. Az adományozók pedig olyanok együtt, mint egy nagy család. A karakterkidolgozásuk nagyon tetszett, nem volt két olyan ember, akik hasonló tulajdonságokkal lettek volna felruházva, emiatt volt színes az ő csapatuk. 

Gwen nagynénjét nem nagyon tudtam hova tenni, nem értettem a viselkedését. Bár mintha a változás szikrája felvillant volna, ennek ellenére sem tudtam megkedvelni. Ő volt az egyetlen ebben a történetben, aki nem került közel hozzám.

Azoknak az olvasóknak ajánlom ezt a csodálatos történetet, akik szívesen eltöltenének egy kis időt egy festői környezetben, szeretik a könnyed történeteket, nem riadnak meg egy kis romantikával fűszerezett nyomozástól, és egy kellemes nyári hangulatú olvasmányra vágynak.

Borító:

Gyönyörű. Vonzza a tekinteteket, nem tagadom, én is emiatt vetettem szemet erre a kötetre. Festményként el tudnám képzelni a kis olvasó sarkomban. 🙂

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)