Címke: könyv

by - Itt lehet hozzászólni!

Minna Lindgren: Menekülés az Alkonypagonyból

covers_747175.jpgSzerző: Minna Lindgren
Cím: Menekülés az Alkonypagonyból
Kiadó: Kossuth Kiadó
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 352
 

Az ​Alkonypagony Idősotthon valóságos pokollá válik, miután megszállják a külföldi, finnül folyékonyan káromkodó felújító munkások. Rettenetes a zaj, a falon órási lyuk tátong, számos dolog eltűnik, az öregeknek hordozható szárazvécét kell használniuk.

Siiri, Irma és Anna-Liisa ismételten kénytelenek a saját kezükbe venni az irányítást, és a fiatalok körében népszerű közös lakásbérlés mellett döntenek az egzotikus Hakaniemi városrészben. Az együttlakás korántsem felhőtlen, mindenkinek megvan a maga szokása és rigolyája. Rájuk szakad a háztartási munkák cseppet sem vidám, széles tárháza, meg kell tanulniuk a hospice-ellátást, és elgondolkoznak az eutanázia kérdésein is.

Irma néniék természetesen most sem bírják megállni, hogy ne eredjenek a hazugságok nyomába, mivel az Alkonypagony felújítása tele van gyanúsabbnál gyanúsabb ügyletekkel. A nyomozás közben azonban meglepő dolgokra bukkannak, és kiderül, hogy senki nem olyan ártatlan, mint amilyennek látszik…

A Menekülés az Alkonypagonyból fergeteges, kíméletlenül humoros folytatása a világszerte népszerű Helsinki nagyik akcióban című trilógia első részének.

 

„Az öregségnek nem lenne szabad a modern társadalom számára valami meglepő új jelenségnek lennie, egy kellemetlen problémának, amitől gyorsan és kevés befektetéssel meg kell szabadulni.” 

A nagyikkal a nyár végéhez közeledve, augusztusban ismerkedtem meg (amikor éppen egy felújítás közepén álltunk – ezt később elmondom miért volt fontos megemlítenem), és már nagyon vártam, hogy megérkezzen a történet folytatása. A napokban jelent meg a Menekülés az Alkonypagonyból, amit a Kossuth Kiadó el is küldött nekem Ezúton is nagyon szépen köszönöm.

A történet röviden:

Az Alkonypagonyban felújítás kezdődik. Zaj, por, tátongó lyuk a falak helyén, a víz és a villany hiánya. Ezzel kell szembesülni, és együtt élni a lakóknak. Amikor bezár az étterem, a kifizetett szolgáltatásokat sem lehet már igénybe venni, és a porlepte, bedobozolt, lefóliázott romok között kell eltölteni a mindennapokat, akkor megelégelik a nagyik, és elhatározzák, hogy a felújítás idejére elköltöznek az Alkonypagonyból. Nem tudják, hogy mikor költözhetnek vissza, de még csak azt sem, hogy hová meneküljenek. A Nagykövet felajánlja az egyik lakását, amit nagy örömmel el is foglalnak. A közös élet jó szórakozásnak indult még az elején, azonban szereplőink gyorsan rájöttek, hogy nem is olyan egyszerű már együtt élni ebben a korban. Mindenkinek mások a szokásaik, mások a napirendjük.

Amikor Anna-Liisa hazatérhet a kórházból, ápolásra szorul. Nem elég, hogy idegen ápolók adják egymásnak a kilincset naponta háromszor, de egyre rejtélyesebb dolgok történnek körülöttük. Eltűnő, majd felbukkanó ékszerdobozok, előbukkanó pénzkötegek, az ajtóban sorra megjelenő veszélyesnek kinéző alakok. Vajon van ehhez köze a Nagykövetnek? Lehet nem mindenki az, akinek látszik? Ebben a részben többek között erre a kérdésre keresik a választ a nagyik. 

Gondolataim:

A könyv feléig nagyon jól szórakoztam. Hangosan felnevettem, különösen Irma bolondos természetén, és humorán.

„Nagyon fontos az öregeknek a jó alvás, és a megfelelő pihenés. Én mindig whiskyvel veszem be a pirulákat, úgy még jobban lenyugtat.”

A fenti mondattal a 6. oldalon találkoztam, és már itt kitört belőlem a nevetés. Ugyan azokat az érzéseket éltem meg, és azok a gondolatok cikáztak  át a fejemen, amiket az sorozat első részében megéltem.

Egyrészt nagyon jókat szórakoztam azon, ahogy a nagyik milyen jókat mulattak saját magukon, másrészt gombóc volt a torkomban látva, hogy mennyire kiszolgáltatottak az idősek, és mennyire magukra vannak utalva bizonyos élethelyzetekben. Leélték az életüket együtt a családdal, sütöttek, főztek, nevelték a gyerekeket, és boldogok voltak a maguk egyszerű kis módján. Majd idősek otthonába kerültek, ahol hiába vannak sokan, hiába vannak programok, mégis egyedül vannak, és magányosak. Mert a szeretteiket vagy már eltemették, vagy minden más fontosabb, mint ők, és nem látogatja meg őket senki.

Ahogy írom ezeket a sorokat, még mindig meglepődök azon, hogy egy történet hogy tud egyszerre humoros, ugyanakkor végtelenül szomorú és elkeserítő lenni.

Ebben a részben is kapunk egy kis szeletet a finn egészségügy útvesztőjéből, és abból, hogy miken kell keresztülmennie valakinek, ha orvosi segítségre szorul. Ami nekem szúrta a szememet az a káromkodás az ápoló szájából. Lehet ez ott bevett szokás. Az is lehet, hogy egy sztereotípia a tetovált, piercinges emberekkel szemben. Nem tudom. Viszont a történet tanulságán nem változtatott, legalábbis számomra nem. 

A nagyik erőt adtak, és példát mutattak. Mindegyikük más vonalat képviselt. Anna-Liisa memóriája, és intelligenciája 90 felett is irigylésre méltó. Irma megmutatta, hogy soha nem késő elkezdeni megismerkedni az új technológiával, Siiri pedig a társai felé mutatott elköteleződést adta nekem útravalónak.

Na de miért is tartottam fontosnak megemlíteni, hogy mikor találkoztam a nagyikkal? Mert amikor ezt a részt olvastam, akkor minden pillanatukkal, és gondolatukkal együtt tudtam érezni. Augusztusban, amikor az első részt olvastam, pontosan ugyan ebben a helyzetben voltunk, mint a nagyik az Alkonypagony felújításakor. Én sem tudtam hogy hova menjek a gyerekkel, hogy megkíméljem a zajtól és a portól. Nagyon át tudtam érezni a helyzetüket.

Kíváncsian várom a folytatást, és a további izgalmas kalandokat.

Borító:

A nagyikat idézi ez a borító. Na nem csak azért, mert ők szerepelnek rajta, hanem a színei is. Számomra a szereplőink sokszínűséget jelképezi. 

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

by - Itt lehet hozzászólni!

Michelle Marly: White Christmas

covers_761423.jpg

Szerző: Michelle Marly
Cím: White Christmas – A legszebb karácsonyi dal története
Kiadó: Kossuth Kiadó
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 288

Egy elbűvölő szerelmi történet és minden idők legsikeresebb karácsonyi dalának története.

Irving Berlin, híres hollywoodi filmek és a Broadway ünnepelt zeneszerzője, az 1937. év decemberét a családjától távol kénytelen tölteni. A forró, napsütéses Kaliforniába utazik egy filmforgatásra, ahol hiába is várná a havas karácsony eljövetelét. A magány szenteste letaglózza, csakúgy, mint a fájdalom már hosszú évek óta. Egyetlen fiát évekkel azelőtt ekkortájt veszítette el, és azóta a szép, meghitt ünnep csupán a gyász és veszteség időszaka a számára. A szeretett felesége és a kislányai utáni vágyakozás ülteti le a zongorához, és egy olyan dalt álmodik meg a hóesés varázsolta fehér karácsonyról, amely karácsonyi csodaként vigaszul hat a bánatára. A nevét pedig világszerte híressé teszi.

 

„A lassú keringő minden sora a közös álmaikat visszhangozta, és azt kérte a dal címzettjétől, hogy emlékezzen rájuk.”

Nagyon szeretem a karácsonyi történeteket, és a karácsony hangulatát. Ezért az olvasmányaim között novembertől majdnem februárig több olyan könyv is megtalálható, amelyek ebben az időszakban játszódnak. Amikor megláttam a Kossuth Kiadó előrendelhető könyvei között ezt a kötetet, szinte azonnal lecsaptam rá. Ezúton is nagyon köszönöm a Kiadónak a recenziós példányt.

A történet röviden:

Ez a könyv egy olyan szerelem történetét meséli el, amikor a társadalmi helyzet és az eltérő vallás sok akadályt gördít két fiatal elé, valamint megismerteti a világgal az egyik legismertebb karácsonyi dal megszületésének történetét.

Irving Berlin neve nem ismeretlen New Yorkban, ő a Broadway ünnepelt zeneszerzője. Nem él kicsapongó életet, nem használja ki a hírnevét, csupán egy dolgot szeretne: élete szerelmével lenni. Hiába találnak az érzései viszonzásra, a szerelmének családja nem adja áldását a két fiatalra. Nemcsak a korkülönbséget hozzák fel tiltó ok-ként, hanem Ellin apjának szent meggyőződése, hogy a katolikus családban nevelkedett vagyonos lányának semmi keresnivalója egy zeneszerző mellett, aki ráadásul zsidó. Ezért határozottan megtiltja Ellinnek, hogy fenntartsa a kapcsolatot Irvinggel. A lánya azonban pontosan olyan forrófejű, mint az apja, ezért figyelmen kívül hagy minden tiltást, és a szerelmet választja. De milyen kapcsolat lehet egy katolikus lány, és egy zsidó zeneszerző között? 

Gondolataim:

Kedves Olvasó!

Tudtad, hogy a világ egyik legismertebb karácsonyi dala, a Fehér karácsony 1937 decemberében született egy olyan zeneszerző tollából, aki nem tudott kottát olvasni, aki csak alig-alig tudott játszani a zongorán, és aki zsidó volt? Ha nem, akkor dőlj hátra egy kényelmes kanapén ezzel a könyvvel, és ismerd meg ennek a csodálatos zenének a történetét.

Ez az egyik legszebb és legmeghatóbb karácsonyi történet volt, amit eddig olvastam. Talán amiatt, hogy igaz történet alapján íródott, talán amiatt, hogy elvarázsolt az egész könyv hangulata. Magával ragadó volt, és érzelmekkel teli.

A történet két idősíkon játszódik, bár ha az előszót is figyelembe vesszük, akkor három. Az események 1900 decemberében indulnak, amikor egy hideg, esős napon egy kisfiú újságot árul, és álmodozva figyeli a közeli étterem éneklő pincéreit. A zene fontos a számára, ezért ő is énekelve igyekszik túladni néhány újságon. 24 évvel később ez a kisfiú már ismert zeneszerző, a Broadway ünnepelt sztárja. Egy vacsorameghívás alkalmával találkozik a nála jóval fiatalabb Ellinnel, aki a leggazdagabb örökösnők egyike. A szimpátia azonnal kialakul kettejük között, de a kapcsolatukat a lány családja teljes mellszélességgel ellenzi. A legnagyobb akadályt az eltérő vallásuk okozza. Ellin azonban forró fejű, makacs, és szerelmes. 

A két főszereplő nagyon a szívemhez nőtt. Ellin azért, mert a fiatalok vehemenciájával rendelkezett. Nem volt könnyű dolga, ugyanis az ő korában már rég férjhez kellett volna mennie, azonban ő szinte nyűgnek érezte, hogy meg kell jelennie 1-1 vacsorán, vagy bálon. Szeretett írni, de a családja körében ezen hobbyja esetében sem talált támogatókat, mert ugyan miért pazarolná az értékes idejét egy örökösnő holmi írogatásra. Ő mert lázadni, szembe mert szállni a családjával, és a kor eszméivel. Kiállt saját magáért, és a szerelemért.

Irving személyisége is megfogott. Hiába elismert, vagyonos zeneszerző, nem felejtette el, hogy honnan jött. Nem élt vissza sem a helyzetével, sem a nevével. Tiszteletben tartotta Elline akaratát, igyekezett a tőle telhető legvisszafogottabban, de a legőszintébb módon kifejezni az érzéseit. Ehhez a zene volt az eszköze, így született meg az Always című dala.

Kettejük szerelme, elkötelezettsége egymás iránt, és a gyász ihlette a White Christmas című dal, és ezen kötet megszületését.

Csodálatos, érzelmekben gazdag történet az igaz szerelem erejéről, ami garantáltan könnyekre fakasztja az olvasót. Tökéletes olvasni való, ami elhozza a fehér Karácsony hangulatát egy borongós, esős délutánon is. Én újabb kedvenc könyvet avattam.

Borító:

Tökéletes! A színe, a hangulata.. Kedvenc!

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu) 

 

by - Itt lehet hozzászólni!

Silvia Avallone: Egy barátság története

covers_692913.jpgSzerző: Silvia Avallone
Cím: Egy barátság története
Kiadó: Park Könyvkiadó
Kiadás éve: 2021
Oldalak száma: 536
 

„Sokkal, ​de sokkal érdekesebb és megindítóbb az, kik vagyunk valójában, annál, hogy kiknek szeretnénk mindenáron látszani.”

Elisa és Beatrice tizennégy éves korukban találkoznak egy toszkán tengerparti kisvárosban. Elisa édesanyja felelőtlen döntéseinek következményeképp köt ki T-ben, Beatrice egész életében ott élt. Mindenben különböznek, csak a magány köti össze őket. Amikor egy nap elhatározzák, hogy egy méregdrága butikból ellopnak egy farmert, barátok lesznek. Mindent megosztanak: az első csókot, az első sebeket, a félelmeket. Fiatalok, és a legkevésbé sem tökéletesek. Feszegetik a határaikat, és egymás nélkül nem tudnak létezni.
De aztán valami történik.
Tizenhárom évvel később Beatrice világsztár, több millióan követik a közösségi médiában. Elisa egyedülálló anya, akit nagyon megvisel, hogy szétváltak útjaik. Az írás segítségével próbálja feldolgozni és megérteni a barátságukat, mert hisz benne, hogy csak a szavak adhatják vissza a világ előtt gondosan eltitkolt, de csendben magunkban hordozott történeteink bonyolultságát.
Silvia Avallone az Acélból már ismert karcos, kritikus hangján szólal meg ez a történet, mely arra biztat, hogy tegyük fel magunknak a kérdést: „Az életnek ahhoz, hogy létezzen, tényleg szüksége van arra, hogy elmeséljék?”

 

„…az ember nem él, nem fejlődik anélkül, hogy ne tapasztalná meg egy elhibázott barátság élményét.”

Elérkeztünk a „Járjuk körbe Európa országait a könyvekkel” következő állomásához, ami nem más, mint Olaszország. A kedvenc helyeim egyike.

Ez az első könyvem az Írónőtől, és azt kell mondanom, hogy nagyon meglepett. Egy kedves, szívmelengető történetet vártam, hiszen a könyv címe is ezt sugározta felém. Viszont egy nagyon erős, nagyon elgondolkodtató olvasmányt kaptam sok-sok olyan tanulsággal, amelyet úgy érzem, így 35 éves fejjel is tudok hasznosítani. Köszönöm a Park Könyvkiadónak a könyvet.

A történet röviden:

Egy olasz településen járunk. A főszereplőnk Elisa az anyjával és a bátyjával élt 14 évig, majd kénytelen az apjához költözni. Ennek a döntésnek a legkevésbé sem örül. Egy nap feltűnik az életében Beatrice, aki a szöges ellentéte. A gazdagok látszólag gondtalan életét éli. Az ő sorsa szinte már előre el van rendezve. Címlapfotók, reklámok, minden ami ahhoz kell, hogy egy nap meghódítsa a világot. Azonban hiába egymás ellentétei, a magány összeköti őket. Amikor Beatrice előáll azzal a képtelen ötlettel, hogy lopjanak el egy farmert, akkor leteszik a barátságuk első alapkövét. Úgy tűnik, hogy a két lány elválaszthatatlan egymástól, azonban egy vita mégis elszakítja őket tizenhárom hosszú évre. Beatrice-t a világ minden pontján ismerik, Elisat meg éppen csak a munkahelyén. De vajon helyre hozható az, ami 13 évvel ezelőtt megingott?

Gondolataim:

Ez a történet meglepett. Nem volt egyszerű olvasni, de ennek semmi köze nem volt a könyv terjedelméhez, vagy a kevés párbeszédhez. Az egész történet hangulata lehangoló, depresszív, mégsem hagyja, hogy eltávolodjon tőle az olvasó. Beszippant, és nem ereszt.

A történet Elisa visszaemlékezésein alapszik. Már felnőtt, egyedülálló anya, aki elmeséli a világ egyik legismertebb emberéhez fűződő kapcsolatát. Ő az események narrátora, vele utazunk vissza az időben. Ezek miatt őt jobban megismerhetjük, mint Beatrice-t, többet kapunk a lelki világát körül lengő magányról, az elkeseredettségéből.

A regény három részre van osztva, 2000-2020 közötti időszakra. Mind a három rész hűen tükrözi az adott időszak sajátosságait. Akik abban a korban nőttek fel, ki ne emlékezne a jó öreg Nokia 3310-re, vagy amikor az emberek elkezdtek megismerkedni az internet fogalmával, és megjelent a betárcsázós internet. Egy blog létrehozása ma már szinte mindennapi dolog, mondhatni 2 kattintás. De abban az időben azt gondolta az ember, hogy csak a „nagyok” rendelkeznek ilyen felülettel. Amikor ezek az emlékek felvillantak előttem, kellemes nosztalgia fogott el. 

Barátság. Egy szó, ami mögött nagyon sok minden van. Elköteleződés, őszinteség, segítségnyújtás, önzetlenség, és még sorolhatnám. Én úgy gondolom, hogy amit Elisa barátságnak gondolt, az nem az volt. Ez pusztán egy kisajátított, beszabályozott kapcsolat volt, ahol az egyik fél elnyomta a másikat. Beatrice a nárcisztikus és egoista személyiségével messzire kerülendő lett volna. Ha ezt Elisa látja, vagy ha figyelmeztette volna valaki, akkor talán lett volna esélye építeni az önbizalmát, ezáltal egy teljesebb életet kaphatott volna. Őt sajnáltam, mert az egész életéből hiányzott az a plusz, amire szüksége volt. Egy kedves szó, egy kis törődés, hogy érezze, valóban szeretik. Ezt üldözte egész életében, és minden kedvességnek vélt gúnyos mosolyba belekapaszkodott remélve, hogy végre ő is érhet valamit. Soha nem szabadna ezt éreznie sem gyereknek, sem felnőttnek.

Beatrice… El nem tudom mondani mennyire ellenszenves. A kedvesség, a törődés legkisebb jele sem mutatkozott meg benne az egész történet során. Ő irányít, feltételeket szab, és bárkin átgázol azért, hogy elérje a céljait. Még hírből sem ismeri azt a szót, hogy barátság. Bár egész életében ilyen példa állt előtte, nem volt akitől emberséget tanult volna.  Az ég óvjon mindenkit egy ilyen embertől. 

Mint ahogy korábban említettem, Elisa meséli el az életüket onnantól kezdve, hogy 14 évesen találkoztak, a napjainkig. Húsz év története, ami regény formájában, Elisa tollából akar megszületni. Vártam a történet végén a nagy katarzist, hogy az elkeseredett kislány, végre felnő, és kiáll magáért. Ne értsetek félre, nem a bosszúra vágytam. Csak egy mondatra, amikor nem Beatrice áll Elisa fölött, amikor Elisaé az utolsó szó. Ez nekem nagyon hiányzott a történetből.

Viszont nagyon sokszor el is gondolkodtam olvasás során, hogy vajon Elisa helyében én hogy döntöttem volna bizonyos élethelyzetekben? Találtam vele közös kapcsolódási pontot? Néha igen. Egyet értek minden döntésével? A legkevésbé sem. Viszont hiszem, hogy nemcsak benne, hanem mindenkiben ott van az a bizonyos szikra, amit csak be kell lobbantani ahhoz, hogy megtanuljunk néha nem-et mondani, és a saját érdekeinket mások elé helyezni. 

Számomra a barátság lényege a másik elfogadása, az őszinteség, az egymás iránt érzett tisztelet. Amikor nemcsak panaszkodsz, hanem támaszt is nyújtasz. 

Ez valóban egy nehéz olvasmány volt a megfelelési kényszerről, az életút kereséséről, önmagunk megismeréséről, a felnőtté válásról, és természetesen egy nem minden napi barátságról.

Borító:

Én látom benne a két lányt. Elisát, aki görcsösen kapaszkodik Beatriceba. Nagyon beszédes lett.
 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu) 

by - Itt lehet hozzászólni!

Hugyec Anikó – Üres szívek

covers_771463.jpgSzerző: Hugyec Anikó
Cím: Üres szívek
Kiadó: NewLine
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 87

„Néha ​nagyon messzire kell menekülnöd azért, hogy végül önmagadra találj.”

Kate esetlen, csúnyácska és magányos kislányként megtanulta, hogy az ember senki másra nem számíthat az életben, egyedül saját magára. Megsebzett szívét a múltban hagyva ezzel a tapasztalattal lép be abba az új világba, melynek ajtaja csak kevesek előtt nyílik meg. Gyönyörű, célratörő és független nővé válik, aki nem ismer akadályokat. Sikeres és gazdag üzletasszonyként minden hétvégén a város exkluzív szórakozóhelyein bulizik, és megkap minden férfit, akire csak vágyik. Egyet kivéve…
Amikor megismerkedik a titokzatos Joshuával, a jól megszokott, pedánsan felépített, stabilnak hitt világa hirtelen a feje tetejére áll. A páncélpajzs mögé bújt kemény nő kezdi elveszíteni önmagát. Vagy épp ezzel a találkozással lel rá a valódi énjére?

Hugyec Anikó kisregénye a mai társadalom torz tükörképe. Rejtélyekkel és valós problémákkal teli, szenvedélyes, ám messzemenőkig felszínes világot mutat be egy csipetnyi tiszta szerelemmel megfűszerezve.
Mindannyian tudjuk, hogy a tűzhöz elég egyetlen apró parázsdarab is, ha azt megfelelően táplálják. A kérdés csupán az, hogy a keletkezett lángot eloltani akarjuk vagy inkább tovább éltetnénk…

„A tökéletes világot csak te építheted fel saját magadnak!”

 

„Jól jegyezd meg, hogy a te szíved mindig üres marad! Érted?! Üres szívvel kell élned!”

Már nagyon vártam, hogy megoszthassam a gondolataimat erről a történetről. Kétszer is olvastam a megjelenés előtt, amiért nagyon hálás vagyon Anikónak, hogy ezt lehetővé tette a számomra.

A történet röviden:

Kate a középiskola szürke kisegere, a társai lábtörlője. Senki nem tudja róla, de érdekli a divat, és arról álmodozik, hogy egyszer majd ő is bekerülhet ebbe a világba. Sok évvel később a saját luxus lakásából indul dolgozni a saját, nagy hírnévnek örvendő szerkesztőségébe. Látszólag mindene megvan, szinte már irigylésre méltó az élete. Pénz, csillogás, hírnév, sikeres magazin. Az érzelmeket azonban messzire elkerüli. Sem barátok, sem a szerelem nem férkőzhet a közelébe, tökéletesen megelégszik a név nélküli alkalmi partnereivel. Azonban a semmiből feltűnik Joshua, aki megrengeti azokat a bizonyos stabilnak hitt falakat Kate körül.

Gondolataim:

Kedves olvasóm!
Volt már olyan pillanatod életed során, amikor elképzelted magad egy másik életben? Amikor elképzeltél egy nyugodt, kellemes légkörrel körülvett munkahelyet, ahol érzed, hogy megbecsülnek, és azt csinálhatod, amit szeretsz? Álmodtál már arról, hogy milyen lehet felülni egy repülőre, és elindulni bárhová a világba, pusztán azért, mert megteheted?

Kate igen.

Ha csak felületesen olvassuk ezt a kisregényt, akkor egy fájdalmas, mégis romantikus történetbe csöppenünk, némi erotikával megfűszerezve. Azonban, ha mélyebbre ásunk, és olvasunk a sorok között, akkor egy összetört szív, és egy földbe tiport lélek apró darabjait kapjuk. 

Sajnos napjainkban is vannak olyan esetek, amikor egy felnőtt ember, vagy egy diák minden ok nélkül beletapos a másik lelkébe. Pusztán élvezetből. A következményeit ennek mind ismerjük.

Ez történt Kate esetében is. Középiskolában ő volt a csúnyácska, szürke kisegér, akit mindenki lábtörlőnek használt. Az életéből hiányzott a szerető család, egy kedves barátnő, az önfeledt mindennapok. Ennek a megtört fiatal lánynak a történetét olvashatjuk Anikó legújabb kötetében.

Engem teljesen elvarázsolt ez az érzelmekben gazdag kisregény. Anikó mesteri módon bánik a szavakkal, és úgy adja át az érzelmeket az olvasónak, hogy szem nem marad szárazon. 

Aki már olvasott az Írónőtől, az tudja, hogy jó értelemben, de zseniálisan tudja félrevezetni az olvasót. A csattanó, a történetei végén mindig lenyűgöznek. Ebben az esetben sem volt másképp. Egy igazán rózsaszín, boldogsággal átitatott befejezést vártam. Majd jött a végkifejlet és mondanom sem kell, hogy mennyire meglepődtem. 

Az egész történet mondanivalója magával ragadott. Érzelmekben gazdag kisregényt tartottam a kezemben, és ahogy előre sejtettem, most sem okozott csalódást az Írónő. 

A karaktereket is megszerettem. Mindketten erős személyiségek, de hordozzák a saját keresztjüket. Az egész történet során végigkövethetjük a jellemfejlődésüket. 

Anikó nagy tanító, most is bebizonyította, hiszen most sem hagyott házi feladat nélkül. Én pedig igyekszem megragadni a lehetőséget.

A romantikus lelkű olvasóknak szívből ajánlom ezt a történetet.

Borító:

Vegyes érzéseim vannak a borítóval kapcsolatban. Amikor ránézek, akkor egy harsány, erőteljes színvilágot látok. Nekem, mint olvasónak, minden esetben Kate jut eszembe róla üzletasszonyként. Fotósként viszont zavarják a szememet a kiégett pontok. Nagyon erős, nagyon kontrasztos. Viszont ez is a főszereplőre emlékeztet. Szóval ezért mondom, hogy vegyesek az érzéseim. 🙂

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

by - Itt lehet hozzászólni!

Ellyne: Elysium

covers_762335.jpgSzerző: Ellyne
Cím: Elysium
Kiadó: PublishDrive
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 312
 

Brielle Witter azt hitte, hogy megtalálta az igaz szerelmet, gimis barátja, Mark Baker mellett.

A fiú vezette őt, egyengette az útját, mire rá nem jött arra, hogy azt az életet éli, ami nem őt teszi boldoggá, hanem Mark-ot.

A fájdalom, a megaláztatás, amit a lány elszenved miatta, arra készteti, hogy maga mögött hagyja a múltat, és új életet kezdjen egy Misthole nevű északi kisvárosban, mint feltörekvő zenész egy jól menő művészeti akadémián.

Itt ismeri meg az új kezdetet, és egy új lehetőséget, Jamie Henderson, a befutott senior éves gitáros személyében, aki bár elejétől fogva sejti, hogy Bri múltjával nincs valami rendben, mégsem tud parancsolni magának, és úgy dönt, megpróbálja meghódítani ezt az elveszett női lelket. Csak hát ő Bri mentora. A lány meg a diákja. Ezt a kapcsolatot pedig nem nézik jó szemmel az akadémián.

Vajon a jó útra tért múlt, a megbocsátás fog győzni a végén, vagy az új kezdet és a mindent felemésztő szenvedély?

 

„Azt mondják végig kell járnod a poklot ahhoz, hogy ki juss a fényre. Szerintem ez a boldogság esetében sincs másképp. Én most boldog vagyok – vallom be. – Erről szól az Elysium.”

Nagyon vártam ennek a történetnek a megjelenését, pedig csak éppen beleolvastam a fülszövegbe. Nekem elég volt annyi, hogy tudjam, imádni fogom, hogy megnéztem a szerzőt. 🙂 Nagyon köszönöm Ellyne, hogy elküldted nekem ezt a könyvedet is. 🙂

A történet röviden:

Brielle a középiskolás szerelmével él együtt. Azt hitte, hogy megtalálta az igazit, ám a rózsaszín köd a szeme előtt akkor kezdett el feloszlani, amikor megelégeli a sorozatos megaláztatást, amit Marktól el kell viselnie. Miután rájön, hogy nem a saját életét éli, akkor összecsomagol, és elhagyja Márkot.

Egy kisvárosba menekül, ahol a semmiből feltűnik egy ügynök, és felajánlja, hogy tanuljon náluk az akadémián. A mentora a hírhedt Jamie Henderson. A közös munka nem mindig megy zökkenőmentesen, de különösen a kettejük közötti izzás nehezíti a mindennapokat. De az egyikük a diák, a másikuk a tanár, így semmilyen magánjellegű kapcsolat nem lehet közöttük, amíg véget nem ér a képzés. De az a kérdés, hogy évekig kibírják-e a vonzalmat, kapcsolat nélkül?

Gondolataim:

Mint ahogy azt korábban említettem, nem olvastam el teljesen a fülszöveget, ezért igazi meglepetésként ért, amikor kiderült, hogy a zene köré épül a történet, nem csak felületesen van megemlítve. 

Egy fiatalos, lendületes, magával ragadó történetet kaptam. Most sem csalódtam Ellyne-ben. 🙂 Nagyon szeretem a stílusát, pedig én lassan már közelebb vagyok a 40-hez, mint a 30-hoz. (Na ezt a mondatot még leírni is fájt… 😀 ) 

Brielle karakterét nagyon szerettem. Sok mindent átélt nagyon fiatalon, de a szakadék széléről képes volt visszalépni, és segítséget kérni. Az ő jellemfejlődése a könyv során nagyon tetszett. Nehéz utat járt be, de sikerült talpra állnia, és sikerült maga mögött hagynia egy bántalmazó kapcsolatot. Ami lássuk be, nem olyan egyszerű, mint ahogy azt sokan gondolják.

Jamie már az első pillanattól kezdve szimpatikus volt. A híres rocker, aki bárkit, bármikor megkaphatna, aki lázad a szabályok ellen, aki valójában egy érzékeny lelkű pasi, akinek fontos a jövője, és aki az igazit keresi.

A kettejük kapcsolata nagyon tetszett. Mind az érzelmek, mind a történetük felépítése. Jamie már az első perctől Brielle-t akarta, de érezte, hogy van egy titok, amelyet mélyen legbelül őriz. Bár nem fogta vissza magát a lány közelében, mégsem volt nyomulós, szépen fokozatosan hódította meg a szívét. 

Ellyne nagyon szépen adta át az érzelmeket, a történet is folyamatosan fenntartotta az érdeklődésemet, egy percig sem unatkoztam.

Nagyban segített megismerni a szereplőket, és a bennük kavargó érzelmeket, és kétségeket a váltott szemszög. Így külön-külön beleláthattunk Brielle és Jamie lelkébe, és gondolataiba is.

A sorok között azonban fontos mondanivalóra találhat az olvasó. A testi, lelki bántalmazás témáját soha nem egyszerű szavakba önteni. Most sem lehetett az, azonban a gyógyulás folyamatába is beleláthattunk, a zene és a barátság erejét is megismerhettük.

Jamie zenekarának történetét szívesen megismerném, nagyon megszerettem őket. Minden srác egy külön egyéniség.

Akik szeretik a könnyed, romantikus történeteket, ami a zene köré épül, annak bátran ajánlom ezt a kötetet.

Borító:

Imádom! Én már „Ellyne-borítónak” hívom, ezer közül is felismerném. 🙂

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

by - Itt lehet hozzászólni!

Szollár Bence: Egy szál rózsa

 

covers_718523.jpg

Szerző: Szollár Bence
Cím: Egy szál rózsa
Kiadó: Underground
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 124

„Az egész jelenet, ami ott, az ajtóban játszódott le, csupán rémálomnak tűnt Emily számára. Egy lidérces látomásnak, amiből nemsokára ki fog szakadni, aminek véget kell érnie…”

 

„Csodát anélkül is tehet az ember, hogy angyal lenne”

Szerintem még soha nem tartott közel 2 hétig, hogy elolvassak 124 oldalt. No nem azért „ültem” felette ilyen sokáig, mert rossz lett volna. Egyszerre ennyi (hogy Bence szavaival éljek) lélekgyilkos thriller megemésztéséhez idő kell.

A Szerző, Frontláz című kötetét már korábban olvastam, így tudtam mire számíthatok. Na meg Bencét követem már egy ideje instagramon, tisztában voltam azzal, hogy nem esti meséket ír romantikus lelkű olvasóknak. 🙂 

Az Egy szál rózsa összesen 24 db novellát tartalmaz. Voltak benne könnyen emészthető olvasmányok, és olyanok is, amelyek után 1-2 napra bevallom, félre kellett tennem a kötetet. Leginkább 3 novella volt amelyik sokkolt:
– Szerencsekerék
– Parkoló
– A kert

Ezek mindegyike brutális volt számomra. Bence megragadta azt az egy dolgot, ami abszolút ki tud borítani. Mégpedig a gyerekek bántalmazása. A fent említett 3 novellából kettő e köré a téma köré épül, a harmadiknak pedig a kegyetlen brutalitása volt az, ami egy kis időre összetörte a világomat. 

De úgy gondolom, hogy pont emiatt tetszene a műfaj kedvelőinek ez a kötet. Azoknak ajánlom akik szeretnek borzongani, és akik nem riadnak vissza a könyvekben megírt erőszaktól. 

A Szerencsekerék című novellát például el tudom képzelni egy igazán ütős thriller prológusaként. Szóval Bence, csak azt tudom javasolni, hogy ragadd meg az alkalmat, és bontsd ki a történetet. Szedd darabokra, majd tárj az olvasók elé egy hátborzongatóan olvasmányos regényt a thriller kategóriában, mert meg tudod csinálni. 🙂

Az egész kötet úgy volt felépítve, mint egy hullámvasút. Elindulsz lentről szépen lassan, érzed, hogy hamarosan felérsz a sínpár tetejére, és már előre érzed a gyomrodban a zuhanás okozta feszültséget. Mint az első 3 novellánál. A Pizzafutár és A boncmester a készülődés a nagy zuhanásra, majd megérkezel a hullámvasút tetejére a Romok között című novellával. Ez a jó értelemben vett hullámzás jellemzi az Egy szál rózsa című novelláskötetet. Nincs az összes kegyetlenség az olvasóra zúdítva, hanem fokozatosan kap egy kisebb szeletet belőle.

Nem tagadom, volt olyan novella, amit megkönnyeztem. A torta című történeten összeszorult a gyomrom, pedig sejteni lehetett a végét, de mélyen legbelül ezért bíztam benne, hogy tévedek.

Összegezve, a thriller és a novella kedvelőinek ajánlom ezt a kötetet. Vagy ha csak ismerkednél a Szerző írásmódjával, akkor olvass bele a kötetbe, nem fogod megbánni. 🙂

Egy negatívumot tudok csak elmondani róla, azok pedig az időnként előforduló helyesírási hibák. Azokat a szemeim mindig kiszúrják, nem tudok elsiklani felette. 

Borító:

A maga egyszerűségében így tökéletes. Nekem tetszik. A vörös rózsa a fekete háttér előtt nagyon el lett találva. Mivel ismerem már Bencét (kijelenthetem ezt így? 🙂 ), a borítón szereplő 18-as karika nekem egyértelműen nem az erotikus vonalat juttatta eszembe. 

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

by - Itt lehet hozzászólni!

Kristin Hannah: Fülemüle

covers_425248.jpg

Szerző: Kristin Hannah
Cím: Fülemüle
Kiadó: Park Könyvkiadó
Kiadás éve: 2020
Oldalak száma: 544

Franciaország, ​1939
Carriveau csendes kis falujában Vianne Mauriac férjétől, a frontra induló Antoine-tól búcsúzik. Nem hiszi, hogy a nácik megszállhatják Franciaországot, ám ez mégis bekövetkezik: menekülő franciák hordái érkeznek, teherautó-konvojok, tankok, az égboltot elsötétítik a repülőgépek, és bombák hullanak az ártatlan áldozatokra. Amikor egy német parancsnok rekvirálja a házát, Vianne a kislányával együtt rákényszerül, hogy egy fedél alatt éljen az ellenséggel. Élelem, pénz és remény nélkül, az egyre növekvő veszélyek közepette kénytelen egyik nehéz döntést hozni a másik után.
Vianne húga, Isabelle lázadó tizennyolc éves, aki az ifjúság nyughatatlan szenvedélyével keres értelmet az életének. Miközben párizsiak ezrei menetelnek a háború ismeretlen borzalmai elől, Isabelle találkozik a partizán Gaëtannal, aki hisz abban, hogy a franciák az országhatárokon belül szembeszállhatnak a nácikkal, és szenvedélyesen egymásba habarodnak. Ám amikor a fiú elárulja, Isabelle csatlakozik az Ellenálláshoz, és többé hátra se néz: újra és újra az életét kockáztatja mások megmentéséért.

Kristin Hannah érzékenyen tárja elénk hogyan harcoltak a második világháborúban a nők. A Fülemüle két nővér története, akiket tapasztalataik, ideáljaik, vérmérsékletük és körülményeik elválasztanak egymástól, és mindketten saját veszélyes útjukon indulnak el a túlélés, a szerelem és a szabadság felé a németek által megszállt, háborútól szétszabdalt Franciaországban. E szívszorító regény a lélek erejének és a nők állhatatosságának dicsérete. Olyan könyv, amely mindenkihez szól, és egy életre szóló élményt nyújt.

 

„A szeretetnek erősebbnek kell lennie, mint a gyűlöletnek, különben nem létezik jövő a számunkra.” 

Őszinte leszek, amíg nem találkoztam ezzel a könyvvel, addig nem ismertem sem az írónőt, sem a munkásságát. A Fülemüléről sem tudtam semmit. Többször láttam már a weboldalon, mindig megcsodáltam a borítóját, és emlékszem, hogy azt gondoltam, hogy milyen hangulatos, biztos egy kedves kis történetet rejt. Majd amikor újra és újra kereszteztük egymás útját, akkor éreztem, hogy ez nem véletlen. Szóval nem mondanám, hogy én találtam rá a könyvre, inkább ő szólított meg engem. Nagyon szépen köszönöm a Park Könyvkiadónak a recenziós példányt.

A történet röviden:

A főszereplőink egy testvérpár, Isabelle és Vianne. Isabelle a lázadó, szabadszájú és harsány 18 éves, akit sorra tanácsolnak el az iskolákból, és Vianne a nyugodt, csendes természet, aki egy kis faluban él a férjével és a lányával. Vianne nem hisz abban, hogy Franciaország eleshet a háborúban, azonban amikor a férjének megérkezik a behívója, akkor kénytelen elfogadni a tényt, hogy a nácik megszállhatják az országot. Ezzel együtt Vianne házát is, így muszáj megosztania egy szobát az ellenséggel. A mindennapjaik félelemben, éhségben, és nélkülözésben telnek. Az idő előrehaladtával meg kell küzdeniük nemcsak a testi, hanem a lelki fájdalommal is, és viselniük kell a tetteik következményét.

A két testvér vérmérséklete teljesen különbözik, ezért amikor egy német tiszt beköltözik Vianne házába, Isabelle elutazik, így igyekszik megóvni a nővérét és az unokahúgát. Párizsba utazik, ahol csatlakozik az Ellenálláshoz, ezzel segítve az emberek életének megmentését. Mindezt az élete kockáztatásával.

Gondolataim:

Nagyon nehéz szavakba önteni, hogy most milyen érzések kavarognak bennem. Dühös vagyok, és fáj a lelkem egyszerre. Érzelmek sokasága vonult rajtam végig, amíg olvastam a könyvet. A szereplőkkel együtt voltam fent, amikor reméltem egy jobb holnapot, és voltam nagyon mélyen, amikor nem volt más, csak elfogadni a kegyetlen valóságot.

Több száz könyvet elolvastam már életem során.Voltak köztük olyanok, ami után évekig rá sem néztem könyvre, mert annyira elvette a kedvem az olvasástól, és voltak olyanok is, amelyekre a mai napig emlékszem, mert fontos gondolatokat, és tanulnivalót kaptam tőlük. A Fülemüle az életem során elolvasott összes kötetet figyelembe véve az egyik legmeghatározóbb, és legfontosabb olvasmány lett. Gyönyörű, szívet tépő, lelket kiszakító történet a második világháború idejéből.

Nagyon sokáig nem értettem sem a címet, sem a borítót. Egyik sem utalt a világháborúra, vagy a náci megszállásra, leszámítva a háttérben meghúzódó repülőket, és a katonát. Amikor mindez értelmet nyert, akkor bevallom megkönnyeztem.

Sokat gondolkodtam, hogy hogyan is foglalhatnám össze röviden, hogy miről szól ez a kötet. Hogy mi a mondanivalója? Mitől olyan különleges? Hiszen számos olyan könyvvel találkozunk, ami a holokausztot dolgozza fel. Ebben a történetben két nővér az élete kockáztatásával igyekszik segíteni az embereken mindezt szinte a Gestapo és az SS szeme láttára. Ha elkapják őket, az azonnali halállal jár.

A könyv elején nem volt szimpatikus Isabelle. Nem éreztem őszintének a kirohanásait. Kétségbeesetten vágyott arra, hogy valaki szeresse, hogy kötődjön hozzá, ezért ment a saját feje után, és nem érdekelte, hogy kin fog átgázolni. Majd ahogy haladtunk előre a történetben, és szembesültünk azzal a töménytelen mennyiségű borzalommal, amit a franciáknak és a zsidóknak el kellett viselniük, úgy nőtt fel és komolyodott meg Isabelle is, és vált egy olyan nővé, aki mögött a férfiak milliói elbújhatnának. Nap mint nap az életét tette kockára, hogy megmentse egy ismeretlen ember életét. Mindezt önzetlenül, és teljesen természetes módon. Tudta, hogy neki ez a feladata. 

És tudjátok mi jutott újra és újra eszembe róla? Most, 2022-ben még abban sem remélhetsz segítséget, amikor útbaigazítást kérsz egy ismeretlentől az utcán. Ezt sajnos tapasztalatból tudom, ugyanis én pontosan így jártam. 3-ból 3 ember utasította el a segítség kérésemet. Pedig nem gondolom, hogy hajléktalanokra emlékeztetne a külsőm… 

Vianne teljesen eltérő temperamentummal rendelkezett, mint a húga. Neki értelem szerűen az volt a feladata, hogy észrevétlen maradjon úgy, hogy egy házban lakik az ellenséggel. Hogy lehetőségéhez mérten megadjon mindent a lányának, és életben maradjanak mindketten. Megjárta a poklot, és amikor azt gondolta, hogy rosszabb már nem lehet, akkor a németek minden egyes alkalommal rácáfoltak. Az ő kitartásából és élni akarásából sokat lehet tanulni. Úgy tűnhet, hogy ő nem tesz semmit a helyzet ellen, pedig a háttérben meghúzódva kihasználja a lehetőségeit, és segít ahol tud.

Az egész történet mélyen megérintett. Az utolsó 200 oldalt gyakorlatilag végig könnyeztem, sőt az utolsó 10 oldalnál kétszer is félre kellett tennem a könyvet, mert nem láttam a patakokban folyó könnyeimtől. Nagyon megviselt, és nagyon fájdalmas volt. Még mindig nem tudtam elengedni, és úgy érzem, hogy még sokáig velem fog maradni ez a történet.

Zárásként csak annyit írnék, hogy ha csak egy könyvet olvasol el a témában, akkor ez legyen az.

Borító:

Minden centimétere gyönyörű. Eddig beszélt hozzám, de mér értem amit mond. 

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

by - Itt lehet hozzászólni!

Jan Casey: Nők a háborúban

 

covers_739894.jpg

Szerző: Jan Casey
Cím: Nők a háborúban
Kiadó: Kossuth Kiadó
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 416

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Két ​nő. Egy háború.

Viola Baxter számára 1939-nek csodálatos időszaknak kellett volna lennie. A Cambridge-i Egyetemen megismerkedett a jóképű Fred Scholzcal, akivel egymásba szerettek, és már az esküvőt meg a közös életüket tervezgették. Viola elképzelni sem tudta, hogy apja nemet mondjon az eljegyzésükre. Fred azonban félig német, és a küszöbönálló háború árnyékában muszáj Németországba utaznia, hogy hazahozza onnan a húgát. Márpedig ennek az utazásnak a ténye is elegendő ahhoz, hogy a gyanú árnyéka vetüljön Fredre… és Violára.
Annie Scholz, Fred húga értesült imádott nagymamája súlyos betegségéről, ezért mindent hátrahagyva elutazott Németországba, hogy ómama mellett lehessen. Meg sem fordult a fejében, hogy onnan már nem lesz számára visszaút Nagy-Britanniába, vagy hogy döntésével veszélybe sodorhatja a bátyját is. Ráadásul odaát találkozik gyerekkori szerelmével, de az újraéledő vonzalom mellett keserűség is vegyül az érzéseibe: hogyan szerethet valakit, aki megtestesíti mindazt, amit ő elutasít? Mindenki árgus szemekkel figyeli Annie-t és Fredet, igy nem hibázhatnak el egyetlen lépést sem… ellenszegülésnek pedig látszólag helye nincs.
Amikor az az egyetlen bizonyosság, hogy háború van, vajon Violának és Annie-nek kihez, mihez kell hűnek maradnia?

 

„Elrabolták tőlünk minden reményünket, álmunkat, tettvágyunkat, az életünket.”

Mostanában egyre több második világháborús könyvet olvasok. Érdekel a téma, és mindig kapok valami újat, amivel eddig még nem találkoztam. Már nagyon vártam, hogy végre kézbe vehessem ezt a kötetet. Nemcsak a címe, hanem a borító és a fülszöveg is figyelemfelkeltő. Köszönöm szépen a Kossuth Kiadónak a recenziós példányt.

A történet röviden:

Az események két helyszínen játszódnak. Angliában, és Németországban. Angliában Viola életét követhetjük nyomon, míg Németországban Viola szerelmének Frednek és az ő húgának, Annienak a mindennapjait. 

Fred, félig német, félig brit állampolgár, és csak azért utazik Németországba, hogy visszahozza a húgát Angliába, aki a nagyanyjuk ápolása miatt hagyta el az országot. Arra azonban nem számítanak, hogy bár Fred el tudja hagyni Angliát, vissza azonban a háború kitörése miatt nem tud menni. A szerelmesek elszakadnak egymástól, és egyikük sem tudja, hogy látják-e még egymást valaha.

Mindannyian nélkülöznek, éheznek, azonban hoznak olyan döntéseket, amelyek az egész életükre hatással lesznek, ráadásul egyikük sem tudja, hogy támogató, vagy elutasító kezek fogadják-e őket.

Gondolataim:

A fülszöveg elolvasása után kialakult a fejemben egy képsorozat, hogy miről is szólhat ez a könyv. Mint egy néma, fekete-fehér film, ami visszarepít az időben, úgy peregtek a képzeletemben az események. A valóság azonban teljesen mást adott. Bevallom meglepődtem az események menetén, azonban egyáltalán nem csalódtam. Egy szívhez szóló, gyönyörű romantikus történetet kaptam a második világháború idejéből, amikor az embereknek semmi más nem maradt csak a hit, a remény, és az igaz szerelem.

Bár második világháborús történetet tart a kezében az olvasó, ez mégsem a zsidók üldözéséről, a koncentrációs táborokról, vagy a gázkamrákról szól. Ez a történet az igaz szerelemről szól. Ez a történet a nélkülözésről, a reményről, a sírig tartó szeretetről, és a megbocsátásról szól. Egy olyan időben járunk, ahol eljegyzések hiúsulnak meg, ahol családokat szakítanak szét, ahol idősek és fiatalok, anyák és gyermekeik éheznek, és nézik végig a szerettük halálát, és az otthonuk porba hullását.

Engem érzelmileg nagyon megérintett a könyv mondani valója.

Bevallom, a két főszereplőnket, Violát és Anniet a történet elején nem kedveltem. Az egyikük forrófejű, aki nem foglalkozik a tettei következményeivel, a másik pedig a jómódú kisasszony, aki megszokta, hogy mindent megkap, amire éppen kedve szottyan. Ezért is lepi meg, amikor az apja nemet mond a lánya leghőbb vágyára.

A háború borzalmai, és egy meggondolatlan döntés kellett ahhoz, hogy a a főszereplőink érett fejjel tudjanak gondolkodni, és olyan döntést hozzanak, ahol nem ők állnak a középpontban. Erős nőkké váltak, akik erejükön felül küzdenek, hogy a lehetőségekhez mérten biztonságban tudják a szerettüket.

A történet mondanivalója nagyon tetszett, olvasmányos volt, az események is lendületesen haladtak volna a saját útjukon, ha nem lett volna benne annyi hosszú leírás. Hiányoltam a párbeszédeket. Nyilván olvashattunk párbeszédet a szereplők között, azonban nekem nem voltak arányban a leírásokkal, és a belső monológokkal. Emiatt volt számomra egy kicsit hosszadalmas a kötet olvasása. 

Ettől függetlenül egy szívhez szóló, történelmi romantikus kötethez volt szerencsém, amit szívből ajánlok a hasonló témájú könyvek kedvelőinek. Viszont ismét szeretném kiemelni, hogy csak azok fogják a szívükbe zárni ezt a kötetet, akik nem idegenkednek a hosszadalmas leírásoktól, és a kevés párbeszédtől.

Borító:

Imádom ezt a borítót. Annyira a 20.századot idézi. A színek, a régi bőröndök, a ruha, smink, frizura. A vörös rúzs, ami számomra a 20.századi eleganciát tükrözi, mert abban az időben még tudták viselni a nők ezt a színt. Összegezve, gyönyörű ez a borító, imádom. 🙂

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

by - 3 hozzászólás

Kerry Fisher: Amit az idő sem gyógyít be

covers_741161.jpg

Szerző: Kerry Fisher
Cím: Amit az idő sem gyógyít be
Kiadó: Álomgyár
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 414

Te ​képes lennél befogadni a legjobb barátod gyerekét, még úgy is, ha ez a lépés esetleg tönkreteszi a saját családodat?

Jo azt hitte, hogy az élete – és a szíve – megtelt. Lefoglalja a munkája, a férje és kamasz lánya, akinek kezd kisiklani az élete, ezért már most is nehezen tudja kézben tartani a dolgokat.

Amikor ott ül a legjobb barátnője, Ginny temetésén, porig sújtja, hogy véget ért harmincéves barátságuk, ami még a főiskolán kezdődött, és elkísérte őket az első munkanapjuktól kezdve odáig, hogy megállapodtak, és saját gyerekük született.

Férje akarata ellenére Jo sorsfordító döntést hoz: befogadja Ginny kamasz fiát, Victort, hogy sajátjaként nevelje fel. Kétségei ellenére úgy érzi, nincs más választása: Ginny egyedül nevelte a gyereket, a fiúnak pedig nincs más rokona, aki gondoskodhatna róla.

Victor érkezése azonban elmélyíti azokat a hajszálrepedéseket, amelyek már elkezdtek megjelenni Jo családi életének és a kis, vidéki közösség életének felszínén… Lelepleződik egy hosszú évek óta rejtegetett titok, és ennek elsöprő következményei lesznek.

Kerry Fisher, USA Today bestsellerszerző regénye egy lebilincselő és szívfacsaró történet arról, milyen titkokat őrzünk a családunkban, és milyen áldozatokat vagyunk hajlandóak meghozni a szeretteinkért.

 

„Nagyon felszabadító, ha az ember úgy dönt, nem akar megfelelni többé mások elvárásainak.”

Ez volt az első olvasmányom Kerry Fisher tollából, de a könyv felénél sem jártam még, amikor eldöntöttem, hogy az eddig megjelent könyveit is szeretném beszerezni. Köszönöm szépen az Álomgyár Kiadónak, hogy elolvashattam ezt a kötetet.

A történet röviden:

Jo és Patrick több, mint 10 éve élnek boldog házasságban. Nevelik a kissé problémás kamasz lányukat, a legjobb tudásuk szerint igyekeznek megoldani a napi problémákat. Jo legjobb barátjának, Ginnynek a temetésén olyan döntést hoz, amivel gyökeresen megváltoztatja a napjaikat. A férje akaratával szembe megy, és befogadja Ginny kamasz fiát, Viktor. Ezzel a döntésével bár eleget tesz a barátnője utolsó akaratának, azonban a családi békét fenekestől felforgatja. Egyre több a vita, Pheobe egyre kezelhetetlenebb, és amikor fény derül egy hosszú évek óta őrzött titokra, akkor Jo is meginogni látszik.

Gondolataim:

Ez a könyv engem teljesen levett a lábamról.

Sokkal több volt benne, mint amit elsőre vártam tőle. Két komoly témát is felsorakoztat a szerző. Ebből az egyik a rasszizmus, és hogy mennyi előítélettel tudnak lenni az emberek a társuk iránt, függetlenül attól, hogy egyáltalán nem ismerik, és csak egy kósza pillantásra méltatták. A másik pedig, ami szerintem kivétel nélkül minden szülőt érint, az a kamasz gyerek és a szülő kapcsolata. Biztos vagyok benne, hogy mindenkinek voltak hullámvölgyei a lázadó kamasz gyermekével, vagy éppen most van ebben a helyzetben. 

Annak ellenére, hogy nehéz témákról van szó a kötetben, gyorsan lehetett vele haladni. Olvasmányos volt, helyenként humoros, vagy éppen szarkasztikus. Mindezek mellett tanulságos is. Legalábbis én sok mindent kaptam tőle. Bepillantást nyerhetünk abba, hogy miken megy keresztül egy szülő függetlenül attól, hogy milyen idős a gyermeke. Jo-val abszolút tudtam azonosulni, amikor legalább 10 féle forgatókönyv jelenik meg a lelki szemei előtt, hogy milyen katasztrófa történhet a gyermekével. Ilyen vagyok én is. 

Mindezek mellett láthatjuk, hogy mivel küzdenek meg nap mint nap a szülők. Vajon megfelelő választ adott a gyereke kérdésére? Ott legyen minden pillanatban vele? Vagy hagyjon egy kis szabadságot? Szigorú legyen, vagy engedékenyebb? Melyikkel nyithatja ki a bezárult ajtókat? Ezek a kérdések nap mint nap megfogalmazódtak benne, és biztos vagyok abban, most sokan bólogatnak otthon, hogy igen, ezt az érzést én is ismerem.

A szereplők egy részét sikerült megkedvelnem, viszont volt olyan, akitől a hideg rázott. Jo anyja egy icipicit (na jó, nagyon) idegesítő volt. Ő mindig mindenkinél mindent jobban tud. Nem lett a kedvenc karakterem. Ahogyan Faye sem. Úgy éreztem, hogy ő nem a probléma megoldására törekedett, hanem hárított. Mindezek mellett olyan nyomás alatt tartotta a lányát, ami már káros. Viszont a következmények előtt becsukta a szemeit.

Jo személyiségén keresztül hitelesen lett ábrázolva az, hogy milyen sokrétű is egy szülő szerepe. Helyt kell állni anyaként, feleségként, háziasszonyként, dolgozó nőként, barátként, nevelőszülőként, és mindezek között meg kell találni a tökéletes egyensúlyt, hogy senki ne szenvedjen hiányt, és hátrányt semmiben.

Viktor a kedvenc karakterem az egész történetből. 18 éves, jóval idő előtt elvesztette az anyját, el kell hagynia az otthonát, a nagyapját, a barátait, ráadásul még a bőrszíne miatt is folyamatosan célkereszt van a mellkasán. Viszont mégsem lázad. Képes higgadt fejjel gondolkodni, viseli a tettei következményeit, és az önzetlen segítsége példaértékű. Amikor Jo már elvesztette a harcot a lányával, Viktor akkor is képes megzabolázni Pheobe-t.

Nagyon szerettem ezt a történetet. Nem vett el semmit az olvasás élményből az sem, hogy a nagy titkot már hamar kitaláltam. Egyszerre volt könnyű és nehéz olvasni. Viszont minden nehézsége, és helyenként idegesítő pillanatai ellenére nekem sokat adott. Nem tagadom, a végén elmorzsoltam néhány könnycseppet. Mindenki meghozta a saját döntéseit, vállalva az esetleges kockázatot.

Csak ajánlani tudom mindenkinek ezt a kötetet.

Borító:

Nekem nagyon tetszik. Nemcsak a színei miatt, hanem amiatt is, amit a törött üveg szimbolizál. Visszaadja az egész könyv hangulatát, és a legfontosabb kérdést, ami köré épül a történet. 

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

by - Itt lehet hozzászólni!

Heidi Perks: Aki másnak vermet ás

covers_699375.jpgSzerző: Heidi Perks
Cím: Aki másnak vermet ás
Kiadó: Álomgyár
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 512
 

Laura ​szülési szabadsága után visszatér munkájához egy jó nevű reklámügynökségnél, de rá kell jönnie, hogy a nőnek, aki helyettesítette, esze ágában sincs visszaadni egykori pozícióját. Annak ellenére, hogy Laura nagyon közeli kapcsolatban áll a cég befolyásos vezérigazgatójával, Harry Wooddal, úgy érzi, félreállítják, miközben igyekszik megfelelni a munka és az anyaság egyformán nehéz kihívásainak.
Mia csupán egy ideiglenes alkalmazott lett volna a Morris és Woodnál, de sikerült mindenki számára nélkülözhetetlenné tennie magát. Mindenki számára, kivéve Laurát. Ha a kollégái tudnák, miért szeretné olyan kétségbeesetten megőrizni az állását, talán nem is akarnák, hogy ott maradjon.
Janie mindent feladott, hogy támogassa a férjét, Harryt és az általa vezetett, sikeres ügynökséget, de neki is megvannak a maga sérelmei és egy sötét titka, amelyet védelmez… és bármire képes lenne, hogy az igazság rejtve maradjon.
A Sunday Times bestsellerszerző, Heidi Perks vérfagyasztó története számos megdöbbentő csavart és fordulatot ígér. Letehetetlen thriller három ambiciózus nőről, akiknek fenekestül felfordul az élete egy sikeres reklámcéget elpusztító, szörnyű tűzeset után, mert félő, hogy így napvilágra kerül hazugságaik kusza hálója.

 

Már akkor felfigyeltem erre a kötetre, amikor még csak előjegyezhető volt. A cím is és a borító is felkeltette az érdeklődésemet, már nagyon vártam a megjelenését. Köszönöm szépen az Álomgyár Kiadónak, hogy elolvashattam.

A történet röviden:

Laura a 6 hónapos szülési szabadságáról visszatér a munkahelyére, hogy ott folytassa a munkáját, ahol abbahagyta. Azonban meglepődve tapasztalja, hogy a helyettese, akit csak arra az időre vettek fel, amíg ő távol van, nemcsak hogy még a cégnél van, de az egyik legfontosabb ügyfelét is megszerezte. Laura úgy érzi, hogy hátba szúrták, de ebbe nem nyugszik bele. Érzi, hogy Mia, a helyettese körül valami titok lappang, és szinte rögeszméjévé válik, hogy megtudja mi az. Úgy érzi, hogy a főnöke, Harry is cserben hagyta, és titkol valamit. Pedig az igazi titkot, ami elindítja a lavinát, azt Harry felesége, Janie őrzi.

Gondolataim:

A történetet nagyon szerettem, a szereplőinket azonban kevésbé. Leginkább Laura volt számomra nagyon ellenszenves. Szülőként abszolút elleneztem a döntéseit. Soha, semmilyen munka nem lehet fontosabb, mint egy anyának a gyermeke. Legalábbis az én véleményem szerint. Egyszerűen idegesített Laura egész lénye. A megszállottsága, ami Mia felé áradt, a családjához való hozzáállása, ami szöges ellentétben állt a munkához való viszonyával. Egy karrierista nő, aki úgy gondolja, hogy neki bármit lehet a cégnél. 

Miát a bosszú hajtja. Ezzel csak annyi a problémám, hogy nem az ő bosszúja. Értem a döntésének az okát, azonban nem értek vele egyet. Ezt a harcot nem neki kellett volna megvívnia.
Mindent megtesz, hogy segítse az anyját és a nővérét, egy jól fizető munkát vállal, péntekenként munka után igyekszik önfeledten szórakozni a kollégáival, és elterelni a figyelmét arról, hogy mi várja otthon. Úgy érzem benne sokkal több volt, mint amit kaptunk az olvasás során.

Janie a gazdagok gondtalan életét éli. Legalábbis a külső szemlélő szerint. Napközben kávézgat, esténként jógázik. Az, hogy magában gyötrődik egy 5 évvel ezelőtti esemény miatt, ami ahhoz vezetett, hogy feladta a karrierjét, azt senki nem látja. Az ő karakterét igazából nem tudtam hova tenni. Vele kapcsolatban leginkább csalódottságot érzek. Egy neves ügyvédtől azt vártam volna, hogy kiáll saját magáért, nemcsak hallgat.

A könyvvel gyorsan lehet haladni, mert a sok ismeretlen tényező vonzza az olvasót. A történet egy tűzesettel indul, amivel kapcsolatban nyomoz a rendőrség. Az események leírását a kihallgatások váltják. Mindig csak egy kicsi információt kapunk, ami ahhoz elegendő, hogy még jobban felkeltse az érdeklődésünket. Egészen a történet végéig nem tudunk meg semmi pontosat. A jelenből visszaugrunk a múltba, és onnan haladunk egészen a tűzeset napjáig, és a kihallgatásokig. Ezek az apró információmorzsák viszont a könyv végére értelmet nyernek.

Izgalmas volt, szinte tapintani lehetett a belső feszültséget, amit kiváltott ez a kötet. A vége viszont folytatásért kiált. Bennem azért maradtak megválaszolatlan kérdések. Emiatt és Laura unszimpatikus viselkedése miatt vontam le fél csillagot. 

A thriller rajongóinak ajánlom ezt a kötetet szeretettel. Nincs benne kifejezett borzongás, inkább csak az információmorzsákból szépen lassan összeálló kép miatti feszültség, ami leginkább jellemzi ezt a kötetet.

Borító:

Nekem tetszik ez a borító. 🙂 Figyelem felkeltő, titokzatos. De őszinte leszek, magához a történethez nem tudom kötni.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)