Címke: könyv

by - Itt lehet hozzászólni!

Pippa Grant – Az utolsó facér milliárdos

 

covers_739891.jpgSzerző: Pippa Grant
Cím: Az utolsó facér milliárdos
Kiadó: Kossuth
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 413
 

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Dollármilliárdok ​örököse. Mogorva. Társaságkerülő. És az új álpasim…

„Érzelmileg elérhetetlen”, mondaná bárki, de ez meg sem közelíti az igazságot arról, milyen is Hayes Rutherford valójában. Rideg. Távolságtartó. Magasabb az elefántcsonttornya, mint a Burdzs Kalifa. És ő az évszázad fogása… legalábbis a bankszámlája alapján.
A feladatom egyszerű: távol kell tartanom mindenkit, aki Hayest megkörnyékezi, vagy kerítőként akar „segíteni” ennek az elszigetelt, zsémbes, filmvilágába temetkezett milliárdosnak azáltal, hogy úgy teszek, mintha én lennék az élete szerelme. Cserébe ő nem teszi tönkre az életemet egy aprócska félreértés miatt.
De minél többször pillantom meg benne az igazi embert, annál inkább hiszem, hogy bár a világaink különböznek, sokkal több közös van bennünk annál, mint amire bármelyikünk számított. A villogó dollárjelek és a fényűzés mögé rejtőző férfi az életem szerelme lehet?
Azonban egy milliárdossal folytatott hamis kapcsolat csak addig móka, amíg ki nem tör a botrány…

Az utolsó facér milliárdos egy kedves, humoros történet egy elfuserált gyantázásról, egy nőről, aki nem áll két lábbal a földön, egy férfiról, aki túlságosan is földhözragadt, és egy aranyos kutyáról, aki véletlenül kerítővé válik – legalábbis tesz róla, hogy az álpár ne találja a ruháit, miután kilép a zuhany alól…

 

„Örömet nyerek, ha tudom, hogy több a napfény a világban azáltal, hogy valaki világát akár csak egy percre is beragyogtam.” 

Ez a kötet idei megjelenésű, azonban eddig nem találkoztam vele a közösségi média felületein. A cím figyelem felkeltő, ezért egy percig sem gondolkodtam, hogy el szeretném-e olvasni. 🙂

Nagyon szépen köszönöm a Kossuth Kiadónak a recenziós példányt. 🙂

A történet röviden:

Hayes Rutherford az utolsó facér milliárdos. És szeretne az is maradni. Minden követ megmozgat, hogy távol tartsa magától a nőket, különösen azokat, akiket a családja vonultat fel, mint tökéletes feleség jelölt. A mogorva, társaságkerülő stílusával nem is lenne nehéz dolga, azonban a bankszámlája feledteti a nőkkel, a feléjük áradó ellenszenvet. Egy vételen folytán azonban Begoniával találja szemben magát. A 32 éves elvált rajztanár a rossz helyen van a legrosszabb időpontban. Viszont ha nem akar egy életre eladósodni, akkor kénytelen igent mondani Hayes ajánlatára, ami nem kicsit forgatja fel nemcsak a nyaralásával kapcsolatos terveit, hanem az egész életét is. De minél több időt tölt Hayes-szel és az ő pokróc stílusával, annál inkább rá kell döbbennie, hogy ők ketten nemcsak különböznek egymástól, de hasonlítanak is egymásra. Amikor már kezdene leomlani a sziklafal, amit Hayes maga köré épített, egy botrány derékba töri az eddigi törekvéseiket.

Gondolataim:

A könyv több, mint 400 oldal, de én nem teljesen 3 nap alatt elolvastam. Letehetetlen volt, mint a megáradt folyó, úgy sodort magával a történet. A könyv első harmadán szinte betegre nevettem magam, a végén viszont nem győztem törölgetni a könyveimet. Megható volt, és szívszorító.

A szereplőinket nagyon megszerettem. Begonia imádnivaló a vidám természetével, szerettem ahogy igazán képes volt örülni egy napfelkeltének, vagy egy csésze teának. A válása után keresi önmagát, szeretne kipróbálni új dolgokat, tiszta szívvel énekel még akkor is, ha tudja, hogy nincs tehetsége hozzá. Meg tudja élni a pillanatot, és ez az ami miatt nagyon a szívemhez nőtt. Ha több ilyen személyiség élne a világban, sokkal színesebb, és boldogabb lenne minden, és mindenki.
A habókos kutyájáról ne is beszéljünk. 🙂 Egy ilyen kutya mellett lehet, hogy én rég a föld alá süllyedtem volna. 😀 Vagy remeteként élek egy lakatlan szigeten. 😀

Hayes, a mindig mogorva dollármilliárdos, aki rég el lett könyvelve a család fekete bárányának. Magának való, aki csak egy kis nyugalomra vágyik, és szeretné, ha a családja nem játszaná a kerítő szerepét. Az ő személyiségét is nagyon szerettem, mert érezhető volt már a könyv legelején, hogy volt egy olyan pont az életében, amikor megtört, és elkezdte maga köré húzni azokat a bizonyos falakat. Az ő személyiségfejlődését és az érzelmeinek alakulását követhetjük nyomon a könyvben.

Könnyed, romantikus történet volt, a kellő mennyiségű erotikával, drámával, és jó sok humorral. A párbeszédek, és Begonia kutyájának a kellemetlenebbnél kellemetlenebb húzásai megnevettettek, a történet vége pedig könnyeket csalt a szemembe.

Hayes családjának köszönhetően bepillantást nyerhetünk abba, hogy milyen élete is van egy olyan családnak, akinek dollármilliárdok csücsülnek a bankszámláján. Mennyire ügyelnek arra, hogy még véletlenül se legyenek önmaguk nagyobb társaságban, nehogy  folt essen a család hírnevén. Begoniának köszönhetően pedig megismerjük a másik oldalt, hogy mindehhez a pompához hogy viszonyul egy alacsony béren élő rajztanár, aki csak két hét nyaralást tervezett egyedül, távol a megszokott életétől. 

A könyv váltott szemszögben íródott, amit én különösen szeretek, ugyanis így mind a két főszereplőnk fejébe beleláthatunk. Így jobban meg tudjuk élni velük az érzéseiket, meg tudjuk ismerni a gondolataikat.

Kedves Olvasó, ha egy kellemes kikapcsolódásra vágysz, akkor szívből ajánlom neked ezt a történetet. Nekem nem okozott csalódást, pontosan azt kaptam tőle, amit vártam. 🙂 Sőt, talán kicsit többet is.

Borító:

Ezt a borítót nem lehet nem észrevenni. A szerző neve és a cím feltűnő, szinte kiabál az olvasó felé. A borítón szereplő öltönyös viszont már hétköznapi külsőt ölt a könyvnek. A háttér színe számomra Begoniát idézi. Harsány, vonzza a tekintetet, és pontosan annyira tűnik ki az egész koncepcióból, amennyire Begonia tűnt ki a Rutherford család tagjai közül.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

by - Itt lehet hozzászólni!

Darvas Petra: Mágusok Kelyhe

 

covers_720866.jpg

Szerző: Darvas Petra
Cím: Mágusok kelyhe
Kiadó: NewLine
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 440

 

Nem minden portál, ami villan.
Vagy mégis?
Navatlonban a méltóságok egymás ellen fordulnak, a herceg eltűnik, Borrao az apját megmentő elixírért indul. Tigrato sem pihen: egy különleges kehely segítségével varázserőt szerez.
Mielőtt találkoznak, Gary, Emma és Lora varázslatos és veszélyes események során egyre jobban kiismerik képességeiket. Sorsuk már nemcsak a gloxántól, hanem a Mágusok Kelyhétől is függ – mindkettőt el kell lopniuk a helytartó erődjéből. Gary tudomására jut, mit követett el nagyapja a múltban, és egyszerre értelmet nyer Tigrato indítéka is.
A cél felé tartva kalandos útjukat titkok, hazugságok, egymás közti súrlódások is nehezítik.
Bár sürgeti őket az idő, letérnek az útról, hogy támogassák Borraót feladatában. Vajon ez mennyiben hátráltatja a csapatot? A fiú is viszonozza majd a gesztust?
A siker egyre biztosabbnak tűnik.
De a mágiának más terve van.

„Jobb a rosszat ismerni, mint bármely bizonytalansággal együtt élni.” 

Az első rész után szinte azonnal kezdtem is a második rész olvasását. Nagyon köszönöm Az Írónőnek, hogy elolvashattam ezt a részt is.

 

A történet röviden:

Az események ismét Navatlonban játszódnak. Tigrato eltűnik,mielőtt az általa összehívott tanácsra érkező nemesek megérkeznek, akik szinte azonnal egymás torkának is esnek. A herceg felfedi kilétét, és Geryvel elindulnak, hogy megtaéűéják a Mágusok Kelyhét. Ezzel nemcsak a varázslókat szabadítanák ki, hanem segítene Gerynek, Lorának és Emmának visszajutni a saját világukba. Az sem egy elhanyagolható szempont, hogy a kehely nélkül Tigrato sem birtokolna mindent elpusztító varázserőt.

A főhőseinket egyre veszélyesebb kalandok várják, ami során kiismerik a saját varázserejüket, azonban még mindig nem biztosak abban, hogy kiben bízhatnak meg. Miközben Borrao segítségére sietnek, aki az életmentő elixírért indul, amivel az apját megmentheti, féltve őrzött titkokra derül fény.

Gondolataim:

Nálam már az első könyv is nagyot ütött, na de ez a rész vitt mindent. Még izgalmasabb volt, mint az első, ami az egész Navatlonban játszódó eseményeknek a felvezetője volt. A főszereplőink már nem ismeretlenek, viszont nemcsak bizonyos jellemvonásaik változtak, hanem az erejük is. Sokkal erősebbek, ezáltal sokkal összeszedettebbek, megfontoltabbak lettek. Mondjuk Lorának lenne még mit csiszolnia modorán, de nekem tetszik, hogy kitűnik a többiek közül. A határozott, magabiztos fellépését sok katona megirigyelhetné a történetben. 🙂

Ebben a kötetben több mágiát kapunk, sűrűsödnek az események, viszont választ kapunk sok olyan kérdésre, ami az első részben fogalmazódhatott meg bennünk.

Darvas Petra a tökéletesen felépített világot csiszolgatta még egy kicsit, ami már szinte gyémántként ragyog. Az írásmódja, az események láncolata, és ahogy ezt az olvasók elé tárta egy vérprofi fantasy íróra vall. Szinte el sem akarom hinni, hogy ez a második regénye a szerzőnek. Milyen lehet akkor a befejező rész?

Petra mesteri módon csigázza fel az olvasó érdeklődését a folytatást illetően, ugyanis ez a kötet is olyan végkifejlettel zárult, ami miatt már most érzem, hogy nagyon hosszú hónapok várnak ránk a befejező rész megjelenéséig.

Az események egymásra építése nagyon tetszett. Kapunk egy kis szeletet a múltból, ami választ ad a jelenben játszódó eseményekre. A szereplőinkkel kapcsolatban viszont az egész történet alatt kettős érzéseim voltak. Hol kedveltem őket, hol haragudtam rájuk. Pontosan ezek miatt az érzelmi hullámvasutak miatt várom nagyon a befejező részt. 🙂 Biztos vagyok benne, hogy az is olyan lesz, amitől leesik az állam.

Ami még nagy kedvencem mind a két részben, hogy a történet elején belecsapunk a lecsóba. Szinte még felocsúdni sincs időnk, és máris rejtélyekkel és varázslattal vagyunk körülvéve. Na de a történet vége… Egy kellemes levezetőnek tűnik, de olyan végszóval ér véget, hogy az állam is leesik tőle. 😀

Borító:

Az egész sorozatnak olyan kifejező a borítója. Ebben sem csalódtam, nagyon tetszik. 🙂 Visszaadja a történet hangulatát. 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

by - Itt lehet hozzászólni!

Darvas Petra: Ikrek Mágiája

covers_651623.jpg

Szerző: Darvas Petra
Cím: Ikrek Mágiája
Kiadó: NewLine
Kiadás éve: 2021
Oldalak száma: 390

Gary szerint a lány, aki az előbb pattant ki a szomszédos ágyból, legalább annyira nem illik ebbe a középkori környezetbe, mint ő.
Aggasztó a helyszín: szokatlan időjárás, furcsa növények, titkolózó, szorongó emberek. Ráadásul ott van velük egy néma, csuklyás fickó, na meg az a barátságtalan fiú is. Aztán újabb lány érkezik a világukból, akinek már sokkal jobban tetszik Navatlon városa és a királyi kastély.
Végül nincs más választásuk, elindulnak az erdei úton egy elátkozott várban nyugvó mágikus kőért, a gloxánért. Annak varázsereje az egyetlen, mely megvédheti a népet a gyilkos tűzmágustól, őket pedig hazajuttathatja.
Vagy nem.

 

„Mindenki számára létezik olyan jövő, amelyben boldog. A döntéseinken is múlik, hiszen minden lehetséges jövőt felülírhat a szabad akarat.” 

Szerintem ezzel a könyvvel már a megjelenése óta szemezgetek. Amikor megkeresett az Írónő, hogy lenne-e kedvem elolvasni, egy pillanatig nem haboztam, és örömmel mondtam igent. Ezúton is nagyon szépen köszönöm a lehetőséget.

A történet röviden:

Az események Navatlonban játszódnak, ahol a főszereplőink egy számukra ismeretlen helyen, és szokatlan ruhában térnek magukhoz. Lora és Gary nem egy nyelvet beszélnek, mégis megértik egymást. Alíg térnek magukhoz, amikor egy mogorva idegen, egy rémisztő csuklyás alak, és egy tóból kihúzott lány csatlakozik a  kis csapathoz. 

Navatlon lakóit rettegésben tartja egy ismeretlen mágus, aki egyik pillanatról a másikra képes házakat porig égetni. A csapat feladata, hogy megszerezzenek egy mágikus követ, a gloxánt, ugyanis ez az egyetlen, ami megvédheti a város lakóit a tűzmágustól. A küldetésük azonban nemcsak veszélyekkel van tele, hanem titkokkal, és rejtélyekkel is.

A gloxán megtalálása azonban nemcsak a tűzmágus ellen használható, hanem annak segítségével Lora, Emma és Gary hazajuthatnak a saját világukba. A kérdés már csak az, hogy sikerül-e véghezvinni az akciót.

Gondolataim:

Mint azt már többször említettem, a fantasy már nagyon régóta a könyvmolyságom része. Mindig nagy örömmel veszek kézbe olyan könyvet, ami ebben a zsánerben íródott, mert tudom, hogy nem fogok csalódni. Különösen akkor, ha azt a fantasy történetet magyar szerző írta. Komolyan, jobbnál jobb olvasmányok kerülnek ki a könyvesboltok polcaira. 

A történet minden felvezető nélkül, Navatlonban indul, ahol idegenek között, szokatlan öltözékben térnek magukhoz a szereplőink. Lora a vagány, határozott csaj, aki 100 %-on pörög, és Gary a csendes, visszahúzódó kamasz fiú. Egymás szöges ellentétei. Az ő csapatukhoz tartozik Emma, aki képes visszafogni Lorát, és felrázni Geryt. 

Tetszett a szereplőink kidolgozása, mert megmutatta, hogy ennyire eltérő személyiségű emberek is képesek együttműködni, anélkül, hogy egymás torkának esnének.

Maga a történet izgalmas volt, fordulatos, és titokzatos. Nem volt sablonos, különleges helyszínek, nevek, és események láncolata színesítette a történetet. Egy jól kidolgozott világban járunk, ahol egyszerre van jelen a főszereplőinknek köszönhetően a manapság használatos szleng, a humor, és a középkori világra jellemző értékrendek. Ez a két világ tökéletes összhangban van egymással, egyik sincs eltúlozva.

Darvas Petra olyan érzékkel adta át az olvasóknak a mágia világát, hogy úgy éreztem magam olvasás közben, mintha egy nagyon izgalmas mozifilmet néznék, aminek kíváncsi vagyok a végére, mégsem szeretném, hogy véget érjen, mert minél több ideig szeretnék az események részese lenni.

De ha már a végénél járunk. A könyv vége ledöbbentett. Vagy inkább úgy fogalmaznék, hogy nem hittem el, hogy itt van vége. Az utolsó oldalakon kapunk egy – az eseményekhez képest – nyugis lezárást, majd jön egy utolsó mondat. Na az egy igazi jobb egyenes volt. Én azon szerencsések közé tartozom, akiknél már ott van a folytatás (ezzel megelőzvén az agyvérzést a hosszú hónapok várakozása miatt 😀 ), és amint befejeztem az ajánló megírását, már vetem is bele magam a folytatásba, hogy megtudjam mi lesz a szereplőink sorsa. 🙂

Biztos vagyok benne, hogy a második rész is tartogat meglepetéseket, és izgalmakban sem lesz hiány. Az Ikrek Mágiáját szívből ajánlom a fantasy rajongóinak. 🙂

Borító:

Imádom. Nekem nagyon tetszik, Kifejező, és a színei.. 🙂 Imádom. 🙂

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

by - Itt lehet hozzászólni!

Lorraine Brown: A párizsi csatlakozás

covers_739884.jpg

Szerző: Lorraine Brown
Cím: A párizsi csatlakozás
Kiadó: Kossuth Kiadó
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 318

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Ebben ​a romantikus komédiában egy Párizsban rekedt lány ráébred, hogy a téves út időnként épp a megfelelő irányba terel bennünket.

Hannah és a pasija, Simon Amszterdamba tartanak vonattal, és biztosak benne, hogy időben oda fognak érni a fiú húgának az esküvőjére. Arról azonban egyikük sem tud, hogy a szerelvény az éjszaka közepén kettéválik: egyik fele tovább halad Amszterdamba, a másik pedig, amelyiken Hannah ül, Párizs felé robog.
Hannah magára marad a holmijai és a remény nélkül, hogy újra Simonnal legyen, így nincs más lehetősége, mint a napot Párizsban tölteni a következő vonat indulásáig. Mi lehet rosszabb annál, mint hogy az ember egyedül vesztegel egy idegen városban? Mindezt Léóval, a jóképű, de idegesítő franciával kell tennie, aki Hannah-t okolja a saját késése miatt. A balszerencsés események sorozatának köszönhetően a Fény Városában bolyongva Hannah még inkább megbizonyosodik róla, hogy ez a nap egyre csak rosszabb lehet. Ám ahogy magába szívja a város gyönyörű látnivalóit, és egyre több időt tölt Léóval, Hannah ráébred, hogy talán pont ez a váratlan kerülőút tereli őt a felé az élet felé, amit mindig is élni akart…

 

„Muszáj megismernünk az embereket. Meg kell nyílnunk nekik, hogy ők is megnyílhassanak nekünk.” 

Jaj de éreztem, hogy ez az én könyvem lesz. 🙂 Emlékeztek még arra, hogy Európa különböző országaiban játszódó történeteket szeretnék olvasni? (Itt írtam róla:Járjuk be a könyvekkel Európát – Szavak erdeje (blog.hu)). Nos, ez a könyv tökéletes választás Franciaországhoz. 🙂 Nagyon szépen köszönöm a Kossuth Kiadónak a recenziós példányt. 🙂

A történet röviden:

Hannah, és Simon Velencéből Amszterdamba vonatoznak, hogy részt vegyenek Simon testvérének az esküvőjén. A soha véget nem érő vonatozás nem kezdődik zökkenőmentesen. Rohanás, kapkodás, problémák a jegyekkel. És az utazás még el sem kezdődött. Az út során Hannah és Simon külön válnak, és amikor felébrednek, akkor éri őket az igazi döbbenet. A lány ugyanis Párizsban találja magát a holmija, és a pénze nélkül, míg Simon tovább robog a vonattal Amszterdam felé. Hannah el sem tud képzelni ettől borzalmasabb forgatókönyvet, de hamar változik a véleménye. Jobb ötlet hiányában kénytelen a napot Párizsban tölteni egy bosszantó franciával, Léoval. A következő vonat indulásáig azonban Hannah nemcsak a francia fővárost ismeri meg, hanem saját magát is.

Gondolataim:

Szinte faltam a sorokat. Két nap alatt elolvastam a könyvet. Romantikus volt, és kellően humoros. Jókat mosolyogtam, amikor Hannah ráébred, hogy a vonatot szétkapcsolták. Hosszú éveken keresztül vonatoztam, és sokszor eszembe jutott olvasás közben, hogy mennyire féltem annak idején én is, hogy egyszer így járok. Nem is mertem soha elaludni. 😀

Na de vissza a történethez. Érdekes volt olvasni a főhősnőnk jellemfejlődését a történet során. Amikor felszállt a vonatra, akkor még egy mókuskerékben raboskodó lány volt, aki önbizalom nélkül, szinte döntésképtelenül él, és hálás a pasijának, hogy minden krízishelyzetet megold helyette, és neki csak annyi a dolga, hogy elmenjen dolgozni, onnan pedig hazamenjen. Nem élte a saját életét, nem mert nyitni az álmai felé, és inkább feladta önmagát, mert Simon nem helyeselte a döntéseit, vagy egy tanfolyam gondolatát. Ahogy elkezdett eloszlani a szürke köd, és egyre tisztábban kezdett látni, akkor rájött, hogy nem a saját életét éli. És ehhez az kellett, hogy egy olyan helyzetbe kerüljön, amivel eddig még nem találkozott.

Léo karakterét nagyon szerettem. Neki sem volt könnyű élete, zárkózott személyiség, viszont őszinte és határozott, a mának él. Pontosan Hannah ellentéte. Az ő kérdései kellettek ahhoz, hogy a lány kinyissa végre a szemét. Komolyan, mint egy tökéletes pszichológus. 🙂 

A helyszíni leírások, az ételek, mind arra születtek, hogy meghozzák az ember kedvét Franciaországhoz. Hannah és Léo találkozása, közös kalandjaik, és mély beszélgetéseik pedig rávilágítanak arra, hogy az ismeretlen is lehet izgalmas, tanulságos, és bátran kinyithatunk egy új ajtót, ami mögött megtalálhatjuk önmagunkat is.

Borító:

Vidám, és hangulatos. Illik a történethez. Különösen a kiömlött kávé. 😀

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

by - Itt lehet hozzászólni!

Sue Roberts: Bazi nagy olasz vakáció

covers_760401.jpgSzerző: Sue Roberts
Cím: Bazi nagy olasz vakáció
Kiadó: Kossuth Kiadó
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 320
 

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Miután ​egy tragikus balesetben elvesztette élete szerelmét, a harmincéves Gina szenved. Kis vendégháza a brit Tóvidéken ugyan anyagi biztonságot nyújt, de a szívét már nem adja bele.
Amikor megérkezik egy új vendég, Fabio Garcia, Gina szikrát érz, amely emlékezteti, hogy nagyon is él. Fabio jőképű, magas, sötét hajú, döbbenetesen kék szemmel, és ismét megnevetteti Ginát… annyi idő után. A bűntudat visszatartja Ginát, de a barátnői és egy (vagy három) pohár bor Fabio karjába lökik.
Nem komoly, gondolja Gina, épp erre van szüksége, így amikor Fabio meghívja családja omladozó olaszországi villájába, a Comói-tó partjára, igent mond.
Nehéz nem beleszeretni a nagy, homokkő Villa Luciába, fakó tapétájába, zöld zsalugátereibe és Fabióba, aki reggel ágyba hozza a friss kávét. Ám Gina tudja, hová tartozik, és még nem áll készen rá, hogy felfedezze a sármos olasz rejtett mélységeit.
Amikor Gina éppen meggondolná magát, Fabio húga olyan titkot árul el, amely miatt Gina elutazik. És megkönnyebbül. Mert igaza volt, amikor nem nyitotta ki a szívét Fabiónak, amikor otthagyta a villával és a holdfényes tóval együtt… Nem igaz?
Rendkívül izgalmas, szívmelengető romantikus komédia, amely az olvasóval marad jóval elolvasása után is.

 

„Az életnek ugyanis megvan az a furcsa szokása, hogy úgy alakul, ahogy az ember a legkevésbé várná.”

Emlékszem, amikor megláttam a könyv címében, hogy olasz, akkor felcsillant a szemem, elöntött a nosztalgia, és minden porcikámban éreztem, hogy ezt a könyvet el kell olvasnom, mert nagyon szeretni fogom. 🙂 Nyilván, hisz mindent imádok, ami olasz, és köze van Olaszországhoz. 🙂 Nagyon szépen köszönöm a Kossuth Kiadónak a recenziós példányt. 

A történet röviden:

Gina, és a húga, Hannah az angliai Tóvidéken élnek, és együtt vezetik azt a vendégházat, amelyet Gina vásárolt a férjével, még annak a halála előtt. A környéken mindenki ismer mindenkit, azonban Gina az, aki a szívén viseli a környékbeliek sorsát.

A vendégháznak folyamatos a forgalma, és eleinte Fabio is csak egy, a többi vendég közül. Azonban közte, és a gyászoló Gina között hamar szikrázni kezd a levegő. Amikor Fabio megkéri Ginát, hogy utazzon el Olaszországba, és segítsen neki életet lehelni a Comoi-tó partján lévő villába, akkor Gina boldogan igent mond, és elutazik, hogy a férfi segítségére legyen. Minden szépen alakul, Gina a fellegekben jár, egészen addig, amíg meg nem jelenik Fabio húga, aki alaposan felkavarja az állóvizet.

Gondolataim:

Olaszország gyönyörű. A legszebb, legemlékezetesebb nyaralásom a Garda-tóhoz köthető, és azóta van a bakancslistám élén a Comoi-tó is, Toszkána, és az összes olasz nagyváros. Ahogy olvastam a könyvet, újra átéltem azt a napsütéses nyarat, éreztem a pizza illatát (amúgy az igazi olasz pizza tényleg isteni!), éreztem az olasz ételek ízét a számban, újra barangoltam az olasz piacokon, és most, ahogy írom ezeket a sorokat, kedvem támadt inni egy kis Prosecco-t is. 🙂

Ezek az emlékek voltak azok, amelyeket a könyv felelevenített ezeken az esős napokon. Nagyon szerettem olvasni a történetet, kellemes kikapcsolódást nyújtott. Nem tartalmaz mélyenszántó gondolatokat, viszont én pontosan azt kaptam tőle, amit vártam. Kicsit humoros, kellően romantikus, és a megfelelő mennyiségű dráma jellemzi a kötetet. Pontosan egy ilyen olvasmányra volt szükségem, ami simogatja a lelkemet, és elfeledtet velem minden borús gondolatot. 🙂

Aki már találkozott hasonló romantikus, chick lit történettel, annak nem lesz meglepő a könyv egyszerű, mégis kellemes stílusa, és nem fogja csalódottan letenni a kötetet, mert nem volt a végén feleslege dráma, amivel húzná az időt az írónő. Igen, ez egy happy end történet. Van, amikor erre van szüksége az embernek, mert csak egy kis lazításra vágyik. 🙂 Vagy túl sok krimit és thrillert olvasott az utóbbi időben, mint ahogy én is. 😀 

A szereplőink egyszerű, hétköznapi emberek. Vannak jó tulajdonságaik, és rossz döntéseik. De pont ezért szerethető karakterek, mert ettől természetesek. 

Nem volt 100 %-ban tökéletes a könyv, voltak benne hibák, a szövegben elütések, valamint én abban bíztam, hogy több időt töltünk majd a napsütötte Olaszországban az esős Anglia helyett. Ennek ellenére nagyon élveztem az olvasását, különösen a Comoi-tó partján játszódó részeket.

Arra azonban szeretnék mindenkit figyelmeztetni, hogy mielőtt elkezdi olvasni a könyvet, készüljön fel kellő mennyiségű kávéval, ennivalóval, és nasival. Sokszor azt hittem, hogy éhen halok olvasás közben. 😀

Borító:

Imádom. 🙂 Hangulatos, színes, vidám. Ezeken a borongós napokon elég volt csak ránéznem, és máris jobb kedvem lett. 

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

by - Itt lehet hozzászólni!

Harlan Coben: Örökre eltűnt

covers_723591.jpgSzerző: Harlan Coben
Cím: Örökre eltűnt
Kiadó: Jaffa
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 438
 

Kisfiúként Will Klein csodálta a bátyját, Kent. Aztán egy szép nyári éjszakán a Klein család New Jersey előkelő negyedében álló, elegáns házának pincéjében egy brutálisan meggyilkolt fiatal lány holttestére akadtak. Mivel a lány valaha Ken szerelme volt, a fiú lépett elő első számú gyanúsítottá. Az ellene összegyűlt döntő bizonyítékok láttán Ken egyszerűen köddé vált. A család megtört tagjai soha többé nem hallottak felőle, és meggyőződésükké vált, hogy a fiú örökre eltűnt.Azóta eltelt tizenegy év. Will olyan bizonyítékra akadt, amely arról tanúskodik, hogy Ken életben van. Az első jelet meglepő felfedezések hosszú sora követi, miközben Willnek szembe kell néznie az igazsággal – a bátyjáról és önmagáról is. Ahogy az erőszakkal teli rejtély mind több elemére derül fény, Will megérti, hogy a végére kell járnia az esetnek. Mert a legmellbevágóbb meglepetés még csak most következik.

 

„Végső soron még a legrútabb igazság is jobb, mint a legszebb hazugság.”

Nagyon szeretem Coben írói stílusát, ezért nem volt kérdés, hogy az új regényét is szeretném elolvasni. Nagyon köszönöm a Jaffa Kiadónak, hogy erre lehetőséget biztosított.

A történet röviden:

A főszereplő Will, akinek az anyja a halálos ágyán elmondja, hogy az egy évtizede eltűnt bátyja él. Ez sokkolja Willt, de a fejébe veszi, hogy megkeresi a testvérét, és tisztára mossa a nevét, amit egy 11 évvel ezelőtti gyilkosság szennyezett be. Will bátyját, Kent gyanúsították, akiről azóta senki nem tud semmit. A nyomozás nem várt fordulatokat vesz, és Willnek rá kell döbbennie, hogy senki nem az, akinek látszik. Nem tudja, hogy kiben bízhat meg, ki az, aki hazudik, és ki az, akitől az életét kell féltenie. De minden követ megmozgat, hogy kiderítse, mi is történt 11 évvel ezelőtt, és a halottnak hitt bátyját megtalálja.

Gondolataim:

Amikor befejeztem Az erdő című könyvet, akkor azt gondoltam, hogy azt Coben nem tudja felülmúlni. Tévedtem. Az idei évem egyik legjobb, legizgalmasabb krimijét tartottam a kezemben.

Ebben a kötetben egy nagyon összetett, több szereplőt felsorakoztató történetet olvashatunk. Számomra egy kicsit nehezítette a szereplők beazonosítását, hogy volt akit a rendes neve mellett álnéven is megismertünk, illetve más személyazonossággal is rendelkeztek néhányan. De a végére kitisztult a kép, mindenki a helyére került, az én állam pedig a földön koppant.

Lebilincselő, izgalmas, és fordulatos történet volt, az események beszippantottak, szinte lehetetlen volt letenni a könyvet. Nagyon meglepődtem bizonyos szereplőkön, akitől végig a hideg rázott, annak a cselekedetei értelmet nyertek a kötet végére. Ettől függetlenül nem lett a kedvenc karakterem, de megértettem a mi volt a döntéseinek a mozgatórugója.

A történet narrátora Will volt, azonban nemcsak az ő gondolatait követhettük nyomon. Egymást váltják a hosszabb leírások, és a pörgős párbeszédek, ami lendületessé teszi az olvasást, és  megadja azt a belső feszültséget, ami miatt újabb és újabb oldalakat akarok elolvasni, függetlenül attól, hogy mennyi az idő. 🙂

A könyv elején bizonyos részek felesleges időhúzásnak tűnhetnek, de ezek a történet végére értelmet nyernek. Mindennek van oka, ezért nem árt figyelni az apró részletekre is. 🙂 Teljesen elégedett vagyok a könyvvel, pontosan azt az élményt nyújtotta, amit vártam tőle.

Egy kiegészítő kötetet szívesen olvasnék Kockáról. Nagyon kíváncsi vagyok az ő teljes történetére. 🙂

Ahogy a borítón is látszik, a netflix sorozatot készített a történetből, amire én nagyon kíváncsi vagyok. Amint lesz időm, biztos, hogy meg fogom nézni. Bár kissé félek a filmes adaptációktól, mert majdnem mindegyikben csalódni szoktam. Kedves olvasóim, ti láttátok már a sorozatot? Megéri megnézni?

Ezt a történetet szeretettel ajánlom a krimi rajongóinak. Szerintem nem fogtok benne csalódni. 🙂

Borító:

Én nem nagyon tudom hova tenni ezt a borítót. Nem lettünk a legjobb barátok, sajnos. 

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu) 

 

by - Itt lehet hozzászólni!

Bauer Barbara: Fény a dombok mögött

covers_759035.jpg

Szerző: Bauer Barbara
Cím: Fény a dombok mögött
Kiadó: Jaffa
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 304


A ​Fény a dombok mögött sokak előtt már ismert történet. A rendkívül tehetséges vak zongorista, az olasz Julietta és a patikus családba született, önmagával vívódó magyar lány, Réka története 2015-ben jelent meg Vakrepülés címmel. A két lány élete összefonódik, a kapocs pedig a múltban keresendő. Az eredeti regényben az ő sorsuk alakulását követheti nyomon az olvasó, miközben a múltban még kisfiúként, a jelenben már érett férfiként megjelenik Federico.
Juliettát a vaksága, Rékát a családi hagyomány szorítja korlátok közé. De vajon a sorsfeladatunk beteljesülése valóban másoktól, élethelyzetektől, vagy csak és kizárólag önmaguktól függ? A regény erre keresi a választ a két lány történetén keresztül, az ő szemszögükből.
Az új, bővített kiadásban Federico már nem csak egy szereplő, hanem kibontakozik az ő története is, az ő szemén keresztül is láthatjuk az összefonódó életek alakulását.

 

„A szíveddel láttad őt. A lelkeddel érezted. A hangokkal bármikor szólhatsz hozzá…”

Bauer Barbara legújabb könyve sokaknak ismerős lehet, ugyanis korábban Vakrepülés címmel már megjelent, a Fény a dombok mögött pedig ennek a könyvnek a kibővített, átdolgozott változata. Nagyon szépen köszönöm a Jaffa Kiadónak, hogy megjelenés után elküldte nekem.

A történet röviden:

Julietta egy olasz kisvárosban él a szüleivel. Gyönyörű énekhangja mindenkit elvarázsol, a zongorajátéka édes, mint a méz. A szülei üzletében segít ahol tud. Életvidám, soha nem panaszkodik, pedig a körülötte lévő világot nem látja. Vakon született. 

Réka egy ejtőernyős balesetből tér magához a kórházban. A csodával határos módon túlélte a zuhanást. Azonban a balesete kellett ahhoz, hogy kinyissa a szemét, és mélyen magába tudjon nézni. Amikor egyre különlegesebb dolgok történnek vele, akkor szakemberhez fordul, hogy megértse az őt körülvevő eseményeket. 

A két lány története egy ponton összekapcsolódik. Akkor megértjük az események alakulását, és választ kapunk a miértekre is.

Gondolataim:

Ez a történet egy utazás az emberi lélek legmélyére, ahol a főszereplőnk a vele történő szokatlan események okait szeretné megérteni, és a kérdéseire választ kapni. Én nem vagyok a lélekvándorlás nagy szakértője, de kíváncsian vetettem bele magam az olvasásba. Viszonylag hamar rá is jöttem, hogy mi a kapcsolat Réka és Julietta között. De ez annak köszönhető, hogy Bauer Barbara ismét olyan szépen fűzte össze a szálakat, lépésről lépésre vezette rá az olvasót a megoldásra.

A történet magával ragadott, könnyű volt olvasni, és amíg a szereplőinkkel utaztam, addig nagyon sokszor eszembe jutott, hogy napjában mennyi panasz hagyja el egy ember száját. Panaszkodunk, ha túl meleg van, azért is ha túl hideg. Panaszkodunk, ha kihűl a kávé, ha sáros az út, és még sorolhatnám. De itt van Julietta, aki vakon született, a szülővárosát, de még csak a szülői házat sem nagyon hagyta el, mégis tudott örülni minden apró részletnek, amivel a mindennapokban találkozott. Nem a szemével látott, hanem a szívével, és az angyalok hangján közvetítette a lelkében megszülető érzéseket. Példamutató személyiség mindenki számára.

De itt van Réka is, akinek meg van mindene. Nagyon küzdeni sem kellett érte, csak elvégezni a kötelező iskolákat, hogy majd át tudja venni a stafétabotot a családi gyógyszertárban. A jövője már kicsi korától kezdve el volt rendezve, ő mégsem volt boldog, mert ezt az életet nem érezte sajátjának. Az álma a repülés volt, utasszállítót  szeretett volna vezetni, de én úgy érzem (és ő is), hogy nem küzdött eléggé. Van az a pont, amikor nem másoknak kell megfelelni, hanem a saját utunkat kell járni, még akkor is, ha ez az út rémisztőnek tűnik, és sok buktatót ígér. Számomra Réka is egy olyan karakter, akiből meríthet az olvasó.

Mind a két lány tanított valamit. Nekem legalábbis biztosan. Biztos, hogy a saját életünket éljük? Miért akarunk mindenáron megfelelni másoknak? Miért nem a saját álmainkért küzdünk, és miért éljünk inkább mások álmait?

Rékának köszönhetően meghoztam olyan döntéseket, amelyeket biztos, hogy még sokáig halogattam volna. Juliettának hála pedig észreveszem az olyan apróságokat, amelyek eddig elkerülték a figyelmemet. Ráadásul elkezdtem zongorajátékokat hallgatni, ami eddig soha nem fordult elő velem, és azt kell mondjam, hogy valóban nyugtató hatása van. Egészen addig, amíg végig nem olvastam a könyvet hallgattam a zenét, de olyan kellemes hangulatot idézett, hogy szeretném bevezetni a mindennapokba. 🙂

Ismét egy olyan élményt kaptam az Írónőtől, amit viszek magammal, és igyekszem hasznosítani a tanultakat. Bauer Barbara csodálatosan adja át a szereplőink érzéseit, megnevettet, könnyekre fakaszt, fogja a kezed, és tanít. Terel a saját utad felé. Nem tudok elég hálás lenni ezért a történetért. Köszönöm!

„A szemed vak, viszont a szíved mindent lát.”

Borító:

Gyönyörű, mint az összes Bauer Barbara könyv borítója. A színek beszédesek, és figyelemfelkeltőek. Nekem nagyon tetszik.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu) 

by - Itt lehet hozzászólni!

Jeff Abbott: Özvegyek klubja

covers_720937.jpg

Szerző: Jeff Abbott
Cím: Özvegyek klubja
Kiadó: Jaffa
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 368

Két holttest. Két gyilkosság. Két nő, akiket a halál köt össze.
Két férfi hever vérbe fagyva egy raktárban Austinban, Texas fővárosában. Az egyikük kiberbiztonsági szakértő New Orleansból, akinek épp leáldozóban van a szakmai csillaga, a másikuk Austin egyik legsikeresebb befektetői cégének társalapítója. Soha életükben nem találkoztak, semmit nem tudtak egymásról. Mégis egyszerre haltak erőszakos halált egy olyan helyszínen, ahol egyikőjüknek sem lett volna semmi keresnivalója. Mi kötötte össze őket? És vajon mi történhetett velük?A kérdésekre nemcsak a rendőrség igyekszik választ találni, hanem az egymást korábban szintén nem ismerő két feleség is. A két nő összefog, és közösen néznek szembe a befolyásos ellenséggel, aki mindenáron tévútra akarja vezetni a nyomozókat. Miközben mindketten sorra tesznek meg olyan lépéseket, amelyekre korábban képtelennek gondolták volna magukat, gyökeresen megváltozik az életük, és gyökeresen megváltoznak ők maguk is.

 

„Mindig arra verik rá a balhét, aki legkevésbé tud visszacsapni” 

Ez volt az első könyvem a szerzőtől, de nagyon tetszett a stílusa, ezért tervezek még több kötetet elolvasni tőle. Nagyon szépen köszönöm a Jaffa Kiadónak, hogy lehetővé tette számomra egy új szerző megismerését.

A történet röviden:

Kirstent a férje számáról hívják. A hívó fél közli vele, hogy a férje meghalt Austinban. A nő egyenesen odarepül, mert tudni szeretné, hogy mi is történt valójában, ugyanis ő abban a hitben volt, hogy a férje New Yorkban intézi üzleti ügyeit. Az azonosítást követően megindulnak a találgatások, és a nyomozás, hogy mi köze volt egy befektetési cég egyik alapítójához, akivel együtt holtam találták egy raktárban. Nemcsak a rendőrség, de a két férfi özvegye is nyomozni kezd, bár első pillanattól kezdve gyanúsak egymás számára. Ahogy derülnek ki a férjeik életének eltitkolt részletei, úgy növekszik a gyanúsítottak névsora is.

Gondolataim:

Ez a történet nagyon összetett volt. Pontosabban a történet nem, de a megoldásig, és a gyilkos kilétének felfedéséig vezető út sok rejtélyekkel volt körbeölelve.

Nekem tetszett a könyv, gyorsan lehetett vele haladni. Izgalmas volt, pörgős, és egészen a végéig nem derült ki, hogy ki felelős a két férfi haláláért. Tetszett az író stílusa, beszippantott a történet, és nagyon kíváncsi voltam a végkifejletre.

A szereplőkkel nem volt bajom, jól kidolgozott karakterek voltak, bár Kirsten bosszúvágya kissé érdekesen hatott a könyv lapjain. Nem mondom, hogy nem értem meg, kereste a felelőst a férje haláláért, de úgy gondolom, hogy az igazságszolgáltatás a rendőrség feladata. Bár azt is hozzá kell tennem, hogy ebben a történetben leginkább a két özvegy nyomozott, nem a rendőrség.

Érdekes volt olvasni a két házasságban szereplő felek életéről. Akár a korábbi, akár a jelenlegi életéről. Azt gondolná az ember, hogy ismeri azt a személyt, akivel nap mint nap megosztja az életét, de amikor sorra derülnek ki a titkok, az elhallgatott igazságok… Ez számomra meglepő volt, viszont kellett a történet menetébe.

A gyilkos kilétéig vezető út hosszú volt, viszont nagyon jól felépített. Sejteni sem lehetett, hogy ki mozgatja a szálakat. Nekem is volt egy elméletem, ami bevallom csúnyán megbukott. 🙂 

A könyv utolsó lapjai egy izgalmas folytatást sejtetnek, és egy második részért kiáltanak. Remélem lesz folytatása a kötetnek, mert nagyon kíváncsivá tettek az utolsó mondatok.

Eddig ismeretlen volt számomra Jeff Abbott neve, azonban ez a könyv meggyőzött, hogy érdemes figyelmet fordítani rá. Mindenképp szeretnék még olvasni a szerzőtől.

Aki szereti az izgalmas krimiket, ahol egészen a történet végéig lehet izgulni a gyilkos leleplezéséig, annak szeretettel ajánlom ezt a kötetet.

Borító:

Nagyon sokáig nem értetem. Miért egy zuhanó ember van a borítón, amikor az áldozatok nem ilyen módon vesztették életüket? Most, hogy befejeztem a kötetet, már értem, viszont úgy gondolom, hogy nem ehhez a történethez illik. 

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

by - Itt lehet hozzászólni!

Sissel-Jo Gazan: Fehér virágok

covers_694092.jpg

Szerző: Sissel-Jo Gazan
Cím: Fehér virágok
Kiadó: Jaffa
Kiadás éve: 2021
Oldalak száma: 486

A ​kis dán szigeten, Samson semmi sem az, aminek látszik. Amikor váratlanul nyoma vész a tizenhét éves Bettinának, a szigetlakók egy emberként vetik bele magukat a találgatásokba. Mi történhetett a lánnyal? Meghalt? Vagy csak újra megszökött az őt nevelő családtól, ahogyan korábban is tette már? Telnek a hetek, és a rejtély nem oldódik meg, viszont egyre vadabb híresztelések kapnak lábra. Jennyt és az unokatestvérét, Tessát is nyugtalanítja az ügy, képtelenek másról beszélni. Azután egy teljesen valószínűtlen helyen váratlanul felbukkan Bettina cipője, és a dolgok ezzel komolyra fordulnak. Valaki a szigeten nagyon jól tudja, hová lett Bettina, és ez a valaki Jennyhez és Tessához is közel áll.
Bettina eltűnése olyan lavinát indít el, amely megváltoztatja a szigeten élő kis közösség és Jenny életét egyaránt. Az érzékeny kamaszlány rájön, hogy édesanyja, a tetoválóművész Kissa szintén titkokat őriz, és hazudik a rendőrségnek. Hogy Jimmy bácsi, a nagybátyja, akit annyira szeret, valószínűleg nem teljesen ártatlan. Hogy a náluk lakó vonzó ausztrál fiú, Jack nem pusztán a kerti munkában segédkezik. Jenny a természet rendezett világában próbál vigaszt találni, miután azonban megörökli híres botanikus dédapja növénygyűjteményét, amelyben ritka és mérgező fajok is találhatók, kénytelen rájönni, hogy a természet is lehet szeszélyes. Miután elkezdi a gimnáziumot Aarhusban, egyre határozottabban követi a dédapja nyomait, és közben azt is felfedezi, hogy benne is ott él édesanyja kompromisszumokat nem ismerő igazságérzete és csillapíthatatlan bosszúszomja.
Bűn és bűnhődés, tetoválások és növények: a Fehér virágok egyszerre generációs regény, krimi, családi krónika, hűséges képe az 1990-es évek világának, és felháborodott társadalomkritikai mű.

 

„Az ember a családja kezét engedi el legutoljára.”

Bolyongtam a neten, és egyik pillanatban elém került ez a kötet, ami a Jaffa Kiadó gondozásában jelent meg 2021-ben. A borító is és a fülszöveg is felkeltette az érdeklődésemet. Egy izgalmas olvasmány ígéretét hozta magával a könyv, ezért is csodálkoztam annyira, hogy eddig nem is találkoztam vele. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Jaffa Kiadónak.

A történet röviden:

Bettina eltűnik. A nevelőanyja nem tulajdonít neki nagy jelentőséget, a lázadó, 17 éves lánynak nem ez az első kilengése. Ám ahogy telnek a napok, végül kénytelen jelenteni a rendőrségen. Elindul a nyomozás a lány után, azonban nemcsak a rendőrség, de a szigetlakók is egy emberként találgatják, hogy mi történhetett vele. Valaki tud valamit. Vagy valakik. Az ügy felgöngyölítése azonban olyan titkokról rántja le a leplet, amivel sokan megüthetik a bokájukat. Családok hullanak szét, bizalmak inognak meg, és a mindig visszafogott Jenny is rájön, hogy egy több éves, vagy inkább évtizedes hazugságbuborékban élt, amit a szeretett anyja alakított ki körülötte. Bettina eltűnése pedig egy tű volt a buborék falán.

Gondoltaim:

A könyvvel nem indult zökkenőmentesen a kapcsolatunk. Nagy elvárásokkal, és lendülettel kezdtem bele az olvasásba, de ugyan ilyen lendülettel meg is torpantam. Az első 50 oldal nem hozta a várt hatást. Hozott ellenben unalmas perceket, kétségeket aziránt, hogy el tudom-e olvasni ezt a kötetet, ugyanis az első 50 oldal egy része a tetoválásról, és a tetoválókról szól, a másik része pedig gyakorlatilag egy botanikus könyv. Ez utóbbi engem annyira nem kötött le, a tetoválással kapcsolatos információk pedig egy kicsit untattak. Egy rövid időre félretettem a könyvet, majd miután újra elővettem, akkor volt egy pont, amikor elkezdtek beindulni az események, és alíg lehetett letenni.

A történet narrátora Jenny, egy 14 éves kislány, aki minden percét az unokahúgával, Tessával tölti. A két lány a tűz és a víz. Amíg az egyikük nyugodt, addig a másik lázad, és nem törődik a tettei következményeivel. Amíg Jenny békében él az édesanyjával, addig Tessa egy káoszban lakik 3 bátyjával, 2 fogadott testvérével, és az anyjával, aki sem az alkoholt, sem a drogokat nem veti meg.

Ez a könyv egyszerre dühítő, sokkoló, megbotránkoztató, és nagyon összetett. Mint egy puzzle. Az olvasó előtt vannak az apró darabkák, amit türelemmel egymás mellé kell helyezni, hogy a végén összeálljon a kép, és tisztán lehessen látni.

Amikor befejeztem a történetet, elolvastam a szerző gondoltait is, és akkor ért a második igazi nagy sokk. Azt gondolná az ember, hogy ez egy fikció, az író elméjében megszülető gondolatok. De nem. A könyvben felsorakozó események mind megtörtént eseteket dolgoznak fel. Már sokszor olvasni is borzalmas volt, de tudni, hogy ez valós, erre tényleg nincsenek szavaim.

A szereplők egy részét nem tudtam hova tenni. Mindenki hordozza magában a tüskéket. Ki hosszabb, ki rövidebb idő óta, ami nagyban hozzájárult a jellemükhöz. Jenny és Tessa esete kitűnően megmutatja, hogy hiába tartoznak egy családhoz, ha eltérő nevelésben részesülnek, eltérő családképet látnak maguk előtt, az nagyban hozzájárul a döntéseikhez is. Az erőszak, erőszakot szül, és ha valaki egyszer elindul a lejtőn, akkor nagyon ritka, hogy meg tud állni anélkül, hogy kárt ne okozna saját magában, vagy a környezetében.

Bettina eltűnése volt a lavina elindítója.  Ő volt a kanóc a bombán. Ahogy teltek a napok, akkor előkerült a gyufa is, ami berobbantotta az eseményeket. Ahogy haladunk előre az eseményekben, úgy ismerjük meg egyre jobban a szereplőinket, és úgy hullanak ki a csontvázak a szekrényből. Végül pedig kiderül, hogy senki nem az, akinek megismertük. Ez a történet ezzel együtt lesz kerek egész.

Izgalmas volt, nagyon vártam olvasás során a végkifejletet. A könyv végére összeállt a kép, ledöbbentem, de meg is botránkoztatott, hogy egyes fiatalokkal mennyi szörnyűség történhet. Viszont maradt bennem egy kis hiányérzet, úgy érzem még most is, hogy nem varrtunk el minden szálat a kötet végén.

Hogy ajánlom-e a könyvet? Persze, mert valóban egy izgalmas thrillert kaptunk. De hogy kinek ajánlom, az egy kicsit keményebb dió. Azt mondanám, hogy annak, akinek van gyomra az erőszakhoz, a pedofíliához, a gyermekbántalmazáshoz. Kemény szavak ezek. De a könyv is az.

Borító:

Már értem. Látom, amit látni kell. Amikor kerülgettem a kötetet, akkor a borító keltette fel az érdeklődésemet legelőször. Gondoltam milyen szép virágos borító. De ezek a virágok szépen lassan szólítják meg az olvasót, ahogy halad az események folyamán.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

by - Itt lehet hozzászólni!

Mörk Leonóra: Lány igazgyöngyökkel

covers_389362.jpg

Szerző: Mörk Leonóra
Cím: Lány igazgyöngyökkel
Kiadó: Jaffa
Kiadás éve: 2016
Oldalak száma: 260

Márta, ​a fiatal grafikuslány váratlan küldeményt kap Németországból, és ezzel az élete egy szempillantás alatt a feje tetejére áll. A levél visszarepíti őt a múltba, tíz évvel korábbra, amikor festőnövendékként Drezdába érkezve egyszerre szeretett bele a városba, a királyi kincstár barokk gyöngyfiguráiba, és az egyik nős tanárába. A férfi azóta eltűnt az életéből, most azonban arra kéri, fordítson le neki egy 18. századi, magyar nyelven született útinaplót. A napló lapjain kibontakozó történet nemcsak a gyöngyfigurák alkotójának kilétére derít fényt, hanem arra is, kit ábrázol a titokzatos festmény, amelyet Márta tíz évvel korábban Drezdából hozott magával. Egy különleges lány alakja ölt testet a szemünk láttára a napló lapjain, aki szembemegy minden szabállyal és kötöttséggel, aki a saját útját járja, ezáltal nemcsak önmagát, hanem az általa szeretett férfit is veszélybe sodorva.
Mire a kézirat végére ér, Mártának még egy kérdésre választ kell találnia: létezik-e második esély a szerelemben? 

„…Elvégre minden nagy felismerés úgy született, hogy valakinek eszébe jutott valami, ami előtte soha senkinek.” 

Mörk Leonóra nagy örömet okozott nekem nemcsak azzal, hogy jelezte, hogy elérhető a Lány igazgyöngyökkel című könyve, amit már régóta figyeltem, de el is küldte nekem, amit ezúton is köszönök szépen. 🙂

A történet röviden:

Az események két idősíkon játszódnak. 2015-ben, és az 1720-as években. A főszereplőnk Márta, aki 10 évvel ezelőtt, 2005-ben Drezdában töltött egy nyarat, hogy festészetet tanuljon. Itt ismerkedett meg Philipp-pel, aki a tanára volt. Akkor Márta még csak 21 éves volt, nem foglalkozott azzal, hogy a tanára nős, ezért engedett a csábításnak. A búcsú fájdalmát sikerült feldolgozni, azonban 10 évvel később a begyógyult sebeket felszakította egy naplót tartalmazó csomag, ami Drezdából érkezett egyenesen Philipptől. Még élénken él benne az emlék, hogy mennyire megbabonázták a gyöngyökből készült figurák, és mennyire érdekelte a készítőjének a kiléte. Hajtotta a kíváncsiság, kézbe vette a naplót, ami nemcsak visszarepített az 1700-as évekbe, hanem meg is válaszolta a kérdéseit.

Gondolataim:

Ahogy említettem, a történet két idősíkon játszódik. Bár ha egész pontos akarok lenni, akkor nem kettő, hanem 3 idősíkon figyelhetjük az eseményeket. Nagyon szeretem az ilyen történeteket, mert ahogy ebben a kötetben is láthatjuk, egy ember munkája 300 évvel később is milyen hatást gyakorol egy másik emberre, milyen érzéseket vált ki belőle. Szeretem az ilyen történeteket, mert mindig eszembe juttatja, hogy amit ma készítünk, amire időt szánunk, az milyen hatással lesz majd évtizedek (esetleg évszázadok) múlva egy embertársunkra.

A könyv 2015-ben kezdődik, amikor Mártának egy csomagja érkezik Drezdából, és az ő emlékeit ismerjük meg 10 évvel korábbról, majd 1724-ben találjuk magunkat Johannes Gerhardt aranyműves, és a lánya, Anne-Sophie mindennapjaiban.

Nagy örömmel olvastam ezt a történetet. Mártán jókat mosolyogtam, különösen akkor, amikor ismertette a munkája részleteit. Aki régebb óta követ, az tudhatja, hogy fotós vagyok, és hasonló beszélgetéseket („De hát neked ez csak egy kattintás.”) én is lebonyolítottam már a nehezebb ügyfelekkel, mint amiket Márta a kreatív ügynökségnél. 

Maga a történet könnyed, romantikus olvasmány volt, azonban ahogy az Írónőtől már megszokhattuk, ennek a kötetnek a megszületése mögött is komoly kutatómunka áll. Emiatt minden tiszteletem Mörk Leonórának, mert ilyen mélységekben utánanézni, kutatni, és mindezt egy lebilincselő történettel átadni az olvasóknak, az nem egy két hetes munka eredménye.

Sophie karakterét nagyon szerettem. Nem fél tanulni, nem fél kockázatot vállalni, és új dolgokat kipróbálni. Nem riad meg attól, ha piszkos lesz a keze, vagy ha férfi ruhában kell az utcákat járnia. Mivel az 1700-as években nem volt jellemző, hogy a jómódban élő nők dolgozzanak, ráadásul az édesapjuk vállalkozásában, ezért a zárt ajtók mögött tanulta meg az apjától mindazt, amihez szüksége volt a tervei megvalósításához. Tetszett, hogy nemcsak néz, hanem lát is. Látja a környezetét, figyel az apró részletekre. Viszont korához képest voltak meggondolatlan lépései, amelyekkel nemcsak magát, hanem a szeretett férfit is veszélybe sodorta.

De hogy a jelenről is ejtsek néhány szót. Amikor Mártával fellapoztuk a naplót, akkor már engem is furdalt a kíváncsiság. Ki lehet az a titokzatos lány a festményen? Ki készíthette a gyöngyfigurákat? A régies kifejezések azonban néha kifogtak rajtam, mert volt olyan mondat, aminek kétszer is nekifutottam, mire elolvastam. 🙂 De nem adtam fel, és milyen jól tettem. 🙂 Magával ragadott a történet.

A történelmi könyvek kedvelőinek szívből ajánlom ezt a kötetet. Korhű, romantikus olvasmány, ami kellemes kikapcsolódást nyújt egy őszi napon.

Borító:

Gyönyörű. Régebben, amikor még csak ismerkedtem a Szerzővel, ez a könyve volt az, amihez a legtöbbször visszatértem, mert annyira magával ragadott a borítója. A gyöngyök hozzám is nagyon közel állnak, számomra az eleganciát közvetítik. Az esküvőm napján én is egyedi készítésű, gyöngyökből fűzött nyakláncot viseltem, a hozzá készített fülbevalóval. 🙂 Összegezve: az idei évben ez lett az egyik kedvenc borítóm. 🙂

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)