Egy héttel karácsony előtt, Oslo legforgalmasabb bevásárló utcáján agyonlövik a norvég Üdvhadsereg egyik munkatársát. Az eset előtt mindenki értetlenül áll. A nyomozást vezető Harry Holénak és csapatának szinte semmi kiindulópontja nincs: sem használható bűnjel, sem indíték, de még egy valamirevaló személyleírás sem. Mindössze annyit tudnak meg, hogy a tettes piros kendőt viselt a nyakán. Megindul hát a hajsza az ismeretlen, hidegvérű gyilkos után, aki közben tovább vadászik a norvég főváros fagyos utcáin, mert még nem végzett a feladatával…

Ez volt az első könyv amit a szerzőtől olvastam, és biztos, hogy nem az utolsó. Sőőt, már jeleztem is a kolléganőmnek, akitől kölcsön kaptam, hogy Karácsony után sorbaállok a többi könyvéért. 🙂 Még szerencse, hogy Nesbo rajongó, így az összes könyve megvan. 🙂

No de térjünk vissza a könyvre. Egy szóval: Imádtam!!! 🙂 Ezt a kötetet tényleg nem lehet úgy olvasni, hogy amikor van időd leülsz, és olvasol egy kicsit belőle, mert minden oldalon történik valami, ami folyamatosan fenntartja az olvasó érdeklődését. Ráadásul a rejtélyre egészen az utolsó oldalakig nem derül fény. Na de akkor nagyot üt. Csak pislogtam, hogy erre aztán végképp nem számítottam. 

A történet olvasmányos, izgalmas, helyenként véres jelenetekkel. Harry Hole-t imádtam. A stílusa lenyűgöző, a szarkasztikus megjegyzései viccesek, de mindezek mellett zseniális elme. Ő a legfőbb húzóereje a könyvnek. A többi szereplő nem hagyott mély nyomot bennem, na de Hole.. 🙂

Már az első oldalaknál emlékeztetett Dr. House karakterére. Az „ez a véleményem, ha tetszik tetszik, ha nem, akkor ez van” hozzáállása, te jó ég. Igazából csak ömlengeni tudok róla, ami valahogy nem illik egy krimi főszereplőjéhez. 😀

Na de lássuk, mi is történt ebben a könyvben. Karácsony előtt agyonlövik az Üdvhadsereg egyik munkatársát. Mivel profi gyilkosról van szó, semmi nyomot nem hagy maga után. Egyetlen ismertetőjegye a nyakában lévő piros kendő. Az ügyet Hole és csapata kapja. Indítékot nem találnak, ezért nem sok dolog van, amin el tudnak indulni. A nyomozás során kiderül, hogy a szálak Horvátországba vezetnek, azonban felmerül az is, hogy a háttérben egy megbízó munkálkodott.

A gyilkos azonban nem áll meg egyetlen áldozatnál. Amikor megöli a nyomozásért felelős egyik rendőrt, akkor már Hole számára személyes üggyé válik, hogy kiderítse, ki és miért munkálkodik a háttérben.

A rendőrség, pontosabban leginkább Hole zseniális nyomozásának köszönhetően egészen évekkel ezelőttig megyünk vissza az időben. Itt is szem előtt kell tartani, hogy ami a múltban történik, annak a jelenben is hatása van, és természetesen nem mindenki az, akinek mutatja magát.

A rejtély végül megoldódik, és őszintén mondom, engem meglepett. Én már felsorakoztattam a gyanúsítottjaimat, és csúnyán elbuktam. Úgy látszik mégsem néztem elég Helyszínelőket. 😀

Aki szereti az izgalmas, nyomozós krimiket, nekik mindenképp ajánlom Nesbo köteteit.

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Melina Parker elbűvölő, kedves lány, de nem éppen a legjobb szerető. Mikor egy újabb férfi szakít vele emiatt, úgy dönt, ideje fejleszteni ágybeli képességeit.
Gyerekkori barátját, Max Daltont kéri meg, hogy adjon neki szexleckéket, pedig titokban a férfi ikertestvérébe, Rhysbe szerelmes már évek óta.
Melina végül rossz ágyban köt ki, és Rhys tanítja meg neki, mi az igazi szenvedély.

Az úgy volt, hogy kolléganőmmel betértünk a Könyvudvarba. 🙂 Már régóta szerettem volna elmenni, mert sok pozitívat hallottam a helyről, és november elején végre adódott rá alkalom. Az a hely egy kincsesbánya a könyvmolyoknak. 🙂 Bejártuk az egészet, és amint megláttam ezt a könyvet, már landolt is a kosaramban. 🙂

Mivel aznap 20 perces késéssel indult a vonat, akkor mivel is tölteném az időt, hát olvastam. 🙂 Ééés úgy adódott, hogy másnap be is fejeztem. Nem egészen 24 óra leforgása alatt.

Egy pillanatig nem bántam meg, hogy megvettem a könyvet, mert imádtam. 🙂 Igaz, hogy 18 éven felülieknek ajánlott, de nem voltak benne sokkoló erotikus jelenetek, vagy olyan kifejezések, ami miatt egy érettebb 17 éves elől pl el kellene rejteni.

A főszereplőnk Melina, akinek nincs szerencséje a férfiakkal, valamint Max és Rhys, akik a világot járják a bűvész szüleikkel. Ők hárman gyerekkoruk óta ismerik egymást, azonban az egyik iker iránt Melina többet érez, mint barátságot. 

Ahogy telnek az évek, az ikrek „átveszik a családi vállalkozást”, és világhírű bűvészek lesznek. Különböző helyeken járnak, nők százai vetik magukat a lábuk elé, és természetesen az ágyukba.

Mint említettem, Melinának nincs szerencséje a férfiakkal. A 3 komolyabb párkapcsolata azért ért véget, mert a pasik elmondása alapján nem tudja, hogy kell örömet szerezni a férfiaknak. A barátnői szívükön viselik a nemi életét, ezért kitalálják, hogy kérjen meg egy pasit, akiben megbízik, és töltsön vele egy hétvégén, és aki megtanítja neki, hogy hogyan is kell örömet szerezni egy férfinak.

A választása a legjobb barátjára esett, aki vonakodva bár, de elfogadta a „felkérést”. De mint említettem, Max és Rhys ikrek voltak, ebből adódóan egymás tükörképei.

Innen nem is folytatom tovább az eseményeket, mert az már spoileres lenne. Nem mintha a fülszövegben nem lenne benne a lényeg. 😀

Imádtam ezt a könyvet. Olvasmányos volt, izgalmas, megfelelő mennyiségű erotikával, amit el is várok a hasonló könyvektől. Voltak komoly beszélgetések, érzelmek, szerelem, humor, barátság. Szóval minden, amitől számomra olvasmányos egy felnőtteknek szóló könyv.

Rhyst imádtam, viszont Melinát néha nem tudtam hova tenni. Közel a 30-hoz még mindig elkövetett olyan dolgokat, ami – ha 15 évvel fiatalabb – akkor azt mondom, hogy tini, ők csinálnak hülyeséget. De 30 felé közeledve a nők nevében kérem, hogy ne alázzuk már meg magunkat egy pasi előtt sem. Sőt, senki előtt sem. 🙂

Imádom a gyerekkori barátságból kialakuló szerelmeket. 🙂 Ha találkozom egy ilyen könyvvel, azt nekem el kell olvasnom. 🙂 Egyáltalán nem csalódtam, csak azt sajnáltam, hogy olyan hamar véget ért a történet. 

Rhys meg.. Hát te jó ég, miatta tuti elolvasom még egyszer ezt a könyvet. 🙂

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Miskolc, ​1920-as évek. A nyolcéves Károly és a négyéves Anna szüleit szinte egyszerre viszi el a spanyolnátha, a gyerekek pedig árvaházba kerülnek. Rideg és szeretetnélküli apácák gondoskodnak róluk, a fiúk között pedig farkastörvények uralkodnak: aki erősebb, az éjszaka leple alatt bármit megtehet a többiekkel. A testvérpárt néhány év múlva nevelőszülők veszik magukhoz, de vajon képesek-e elfelejteni mindazt, ami az árvaházban történt velük?

Hatvan évvel később, szintén Miskolcon az ötéves Eszter elhidegül imádott édesapjától, miután anyja figyelmezteti, hogy vigyázzon vele. A kislány csak nagyapjára, Tatusra számíthat, aki mindennél jobban szereti unokáját, s akiben Eszter mindenki másnál jobban bízik.

Péterfy-Novák Éva új regényében megrázó kérdéseket tesz fel: mi lesz egy megnyomorított gyermekből? Hogyan válik szörnyeteggé egy felnőtt? És vajon meg lehet-e törni a generációkon átívelő családi mintákat?

„… Minden nőt úgy kell nézni, hogy a legjobb barátod. Mert a férfiak mások. Én pedig már nagylány vagyok, jobb ha tudok ezekről a dolgokról, és ideje odafigyelni magamra. Gondolkodott a konyhában, hogy biztosan megértettem-e, amit mondott, de aztán arra jutott, hogy már elég nagylány vagyok ahhoz, hogy megértsem. Hogy apánk előtt nem vetkőzünk. Mert a férfiak rosszak.”

Péterfy-Novák Éva ismét egy olyan könyvet írt, ami teljesen a padlóra küldött. Elolvastam, és annyira mélyen érintett, hogy utána egy ideig képtelen voltam másik könyvbe belekezdeni. Nem tudom elhinni, hogy ilyen dolgok a valóságban megtörténhetnek. Milyen aberrált, beteg ember képes molesztálni egy gyereket? Egy ártatlan gyermeket? Úristen!!

A történet három szálon fut, és mindegyik megrázó. De ahogy írom ezt a bejegyzést, valahogy úgy érzem, hogy az a szó, hogy megrázó, nem fejezi ki kellőképpen, hogy mit is éreztem olvasás közben. Fájt a lelkem a gyerekekért, kimondhatatlanul dühös voltam a felnőttekre.

Az egyik szálon megismerünk egy testvérpárt, Károlyt és Annát, akik elvesztik a szüleiket, ezért árvaházba kerülnek. Azt gondolná az ember, hogy ha valaki apácák felügyelete alá kerül, akkor velük semmi rossz nem történhet. Hogy vigyáznak rájuk. De ha ez így történt volna, a könyv ezen része meg sem születik. A kislány, bár továbbra is várja az édesanyját, jól érzi magát, azonban a bátyját folyamatosan zaklatják a többiek. Bántalmazzák, megerőszakolják.

Egyik nap az a hír fogadja őket, hogy nevelőszülőkhöz kerülnek. Egy olyan családhoz kerülnek, ahol leginkább cselédként tartják a testvérpárt. A házimunkát ők végzik, cserébe alhatnak a kamrában. Ahogy idősödnek, Károlyra szemet vet a nevelőanyja. Ezután a szexuális zaklatások ismét a mindennapjai részét képezik. Mikor Károly elég idős lett, megnősült. Ennek ellenére továbbra is visszajár a nevelőanyjához. Aztán lányai születnek…

A következő történetben Esztert ismerjük meg, akit az anyja óva inti a férfiaktól. „Apád előtt ne vetkőzz! Az apák néha megerőszakolják a lányaikat. Ne illegesd magad előtte!” Emiatt a kislány eltávolodik az apjától, viszont a nagyapját isteníti. A nagyapja odáig van az unokájáért. Csak nem normális módon. Gyomorforgató módon. Ez a történet volt az, amelyik a legmélyebb nyomot hagyta bennem. Egyszerre éreztem kimondhatatlan gyűlöletet a nagyapa iránt, és mélységesen sajnáltam a kislányt, aki fel sem fogta, hogy mi történik vele. Ilyennek soha senkivel nem szabadna történnie. Pláne nem egy ártatlan kisgyerekkel.

A harmadik történet egy házaspár köré épül, akik 2 árvát fogadnak örökbe. De csak rövid ideig marad náluk a két gyerek. Egészen pontosan addig, amíg nem helyénvaló gondolatok kezdik beférkőzni az „anya” fejébe. 

Olvastam már olyan könyvet, ami kiskorúak ellen elkövetett szexuális zaklatás köré épül. Azok is megrázóak voltak, azok után sem volt kedvem másik könyvbe belekezdeni. De ez a könyv.. Ráadásul itt nem csak egy, hanem egyenesen három történet van beleszőve a könyvbe. Három!! És ki tudja mennyi gyerek él szerte a világon, akik mai napig hasonlókat élnek át. Ráadásul egy családtagjuk, egy közeli rokonuk által. Akinek óvni, vigyázni kellene rájuk.

Ezt a kötetet nem tudnám még egyszer  a kezembe venni. A nyers megfogalmazások nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy jobban üssön, mint egy ugyan ilyen témát boncolgató történet. Mindenképp 5 csillagot érdemel ez a kötet, de ha úgy döntesz Kedves Olvasó, hogy megveszed, és belekezdesz, akkor készülj fel lelkileg. 

Sokan kritizálják az Írónőt a könyvei miatt, az írói stílusa miatt. Én eddig két könyvét olvastam, és ezután a két könyve után bizton állíthatom, hogy ha nem úgy írna ahogy, lehet nem is olvasnám a könyveit. 

Lehet kicsit csapongok, és nem vagyok nagyon összeszedett, de ezután a könyvélmény után már azon is csodálkozom, hogy képes vagyok bejegyzés írni.

Ha olvastátok már ezt a kötetet, mondjátok el róla a véleményeteket!

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

„– Ilyet soha többé ne mondj, megértetted, Jess? — A hangja fenyegető volt, a szeme csak úgy szikrázott haragjában. — Ne szeress!”

Jess igazából nem vágyott másra a nyári szünet alatt, mint hogy pár nyugodt hetet tölthessen egy táborban, a Sziklás-hegységben. Az, hogy szerelmes lesz, egyáltalán nem szerepelt a tervei között. Aztán megismerkedik Caydennel, a smaragd szemű fiúval, aki elrabolja a szívét. De Cayden szeme előtt más cél lebeg: egy isten fiaként egyezséget kötött Zeusszal, és már évszázadok óta várja, hogy a megállapodásuk végre beteljesüljön. Ha talál egy lányt, aki képes ellenállni neki, Zeusz teljesíti leghőbb vágyát, és halandóvá válhat.

Vajon Cayden hajlandó-e mindent megtenni a győzelemért — még akkor is, ha ennek Jess szíve az ára?

Vegyes érzéseim vannak ezzel a könyvvel kapcsolatban, mert bár nem ez az idei évem legjobb olvasmánya, mégis képtelen voltam letenni. A fülszöveg után túl sok meglepetés nem fog minket érni a történetben, mert az a pár mondat gyakorlatilag összefoglalja a könyv lényegét. 

A történet nem hétköznapi, mert görög istenek, titánok, és az emberek állnak a középpontban. A szereplők vagy idegesítenek, vagy csak úgy vannak, a tinihiszti helyenként kikészít, a napok telnek egymás után, igaz hogy néha történik benne valami, ami ad egy kis lendületet a könyvnek, de mindezek ellenére képtelen vagy letenni, csak olvasnád, és olvasnád.

A főszereplőnk Jess, aki szeretne elszakadni az otthoni problémáktól, ezért a barátnőjével, Robynnal elindulnak egy 6 hetes nyári táborba a Sziklás-hegységbe. Hogy ne legyen minden olyan egyszerű, az istenek, Zeusz, Héra, Prométheusz, Apollón, és Athéné is ezt a tábort szemelték ki maguknak a 100 évenkénti Földre látogatásuk helyszinéül. Prométheusz, – aki Cayden néven próbál elvegyülni a tömegben – évszázadokkal ezelőtt egy egyezséget kötött Zeusszal. 100 évente a Földre látogatnak, és ha Cayden eléri, hogy a kiválasztott 3 lány közül valamelyik visszautasítja, akkor Zeusz teljesíti a leghőbb vágyát. 

Röviden ennyi a történet lényege (mondtam, nem nagy meglepetés). A könyv eleje kusza, azt sem tudtam, hogy ki kicsoda, kihez tartozik, kinek a nézőpontjából követjük az eseményeket. De ahogy haladunk előre, úgy tisztul a kép.

Kapunk egy kis (nagy) szappanoperát is. Cayden után nyálcsorgatva vonulnak a tinilányok, amit ki is használ, bízva abban, hogy egyszer sikerrel jár, és behajthatja Zeuszon az ígéretét. Viszont amikor kikezd Robynnal is és Jessel is, akkor ott kapunk egy nagy adag drámát a nyakunkba. Robyn szívből utáltam, Jess meg annyira dühített, hogy arra nincsenek szavak. Néha olyan volt, mint egy hisztis kisiskolás. Nem igazán értettem, hogy hogy lehet valakinek ennyire 0 önbecsülése. Úgy loholt Robyn után és Cayden után is, mint egy pincsikutya. Utána meg csodálkozik, ha összetörik a szíve. 

Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy ha ennyire nem jött be a könyv, akkor miért nem tettem le, és kezdtem bele egy másikba? Őszintén, mert nem tudtam. 😀 Az egészet ráfoghatnám Caydenre, de akkor lehet orvoshoz cipelne a családom. 😀 Igazából hajtott a kíváncsiság. A görög mitológia még gimis koromban közel állt hozzám, gondoltam nosztalgiázom egy kicsit. A történet végére is nagyon kíváncsi voltam, szóval elég gyorsan haladtam vele. Viszont nagyon durván függővége van, erre készüljetek. 🙂

Így a végére két nevet kiemelnék. Az egyik Leah, a másik Apollon. Leah igazi barát, nagyon jó fej, Apollon meg a legjobb fej az egész történetben 😀 Imádtam az egész lényét. 🙂

(kép és fülszöveg: www.lira.hu)

Tiffy és Leon egy lakásban laknak.
Tiffy és Leon ugyanabban az ágyban alszanak.
Tiffy és Leon még sosem találkoztak…

Tiffynek egy olcsó albérletet kell találnia. Méghozzá azonnal. Leon éjszakánként dolgozik, és meglehetősen pénzszűkében van. A barátaik azt gondolják, hogy elment a józan eszük, de ők úgy érzik, megtalálták a tökéletes megoldást: amíg Tiffy dolgozik, a férfié az egyágyas lakás, a fennmaradó időben viszont a nőé.
A helyzetüket tovább bonyolítja egy megszállott expasi, egy követelőző ügyfél, nem beszélve egy igazságtalanul bebörtönzött fivérről, így hamar rá kell jönniük, hogy ha jól akarják érezni magukat az otthonukban, akkor minden szabályt fel kell rúgniuk…

Ez egy nagyon cuki kis történet volt. 🙂 Humoros, romantikus, érzelmekkel teli. Határozottan tetszett, hogy egyik szál sem volt túlragozva, a szövegezése egyszerű, ezért nagyon olvastatta magát.

A főszereplőnk Tiffy (ez a név.. 😀 ), akivel szakított a barátja, ezért mondhatni hajléktalanná válik. Sürgősen lakást kell találnia, viszont nem keres annyit, hogy egy rendes lakást ki tudjon venni, ezért vagy egy lepusztult szobát vesz ki, vagy elfogadja a közös használatú albérletet.

Leon állandó éjszakás műszakban dolgozik, és mivel pénzre van szüksége, hogy fizesse a börtönben lévő testvére ügyvédjét, ezért adja magát a lehetőség, hogy kiadja a lakását, hisz éjszaka úgysincs otthon.

Ez a lehetőség pont kapóra jön Tiffynek, a bérleti díj sem sok, viszont azt kell megemésztenie, hogy ezzel nemcsak a lakást bérli, hanem azt az 1 db ágyat is, amit közösen használnának Leonnal. Csak az egyikük napközben, a másikuk pedig éjszaka. Mivel a szükség nagy úr, ezért Tiffy belemegy, és beköltözik Leon lakásába. 

Belegondolva, hogy egy olyan ember lakik a lakásodban, akivel még csak nem is találkoztál, használja a dolgaidat, a ruhái lógnak a szekrényedben, és alszik az ágyadban, hááát, ez az én komfortzónámtól nagyon távol áll. 😀 

Eleinte papírcetliken leveleztek egymással, és nekem már az is érdekes volt, hogy Tiffy mennyi személyes dolgot megoszt egy idegennel. Viszont már nagyon vártam azt a pillanatot, amikor találkoznak. Egy sablonos, minden kreativitást nélkülöző találkozásra számítottam, és nagyon örülök, hogy csalódnom kellett. 😀 Az a bizonyos első pillanat zseniálisan lett megoldva, majdnem felröhögtem a vonaton. 😀

De nem minden ilyen rózsaszín, ugyanis Tiffy barátja 2 év együtt járás, és együtt élés után most mutatja ki igazán a foga fehérjét. Egy pszichopata, aki megszokta, hogy minden úgy van ahogy ő akarja. Viszont időközben Tiffynek is kinyílt a szeme, és mindent megtesz, hogy távol tartsa magától az őrült exét. De ez nem olyan egyszerű, mint ahogy elképzelte.

Leon karakterét nagyon szerettem, példaértékű, ahogy kitart a testvére mellett, hisz az ártatlanságában, és mindent megtesz, hogy kihozza a börtönből. Legnagyobb meglepetésére nemcsak Tiffy veszi a fejébe, hogy segít neki, hanem Tiffy barátai is. Nagyon bírtam őket. Egyikük a tűz, a másikuk a víz, mégis nagyon jó csapat együtt.

Jókat mosolyogtam az üzenetváltásokon, a párbeszédeken. Szinte már hétköznapi volt. Megfelelő egyensúlyban volt a munka és a magánélet. Ahogy bárkinek, a főhőseinknek is vannak akadályok mindkét területen, és küzdenek azért, hogy átlépjenek ezeken. Kifejezetten tetszett, hogy semmi nem oldódott meg magától, mint ahogy az a való világban sincs így. De ne gondoljuk, hogy minden rózsaszín, mert komoly hangsúlyt fektetett az írónő a bántalmazásra (és itt most nem feltétlenül a fizikai bántalmazásra gondolok), a magányra, a kétségbeesésre, és a kilátástalan helyzetekre is.

Érdekes, hogy ez nem az a könyv volt, aminél azt vettem volna észre, hogy a csapból is ez folyik. Amíg meg nem említette az egyik barátnőm, még csak nem is hallottam róla. A szerzőt nem ismertem, viszont a könyv fülszövege felkeltette az érdeklődésemet, és gondoltam adok neki egy esélyt, mondván nyissunk a világra és ismerjük meg számomra ismeretlen, új szerzőt is. Úgy érzem, hogy határozottam jó döntést hoztam, kár lett volna kihagyni ezt a történetet. Szóval ezúton is köszönöm az ajánlást! 🙂

Annyit azért még elárulok, hogy a történet végén azért elmorzsoltam egy pár könnycseppet! 🙂

Mindenképp adjatok egy esélyt ennek a könyvnek, ha szeretitek a humoros, de mégis komoly témákat boncolgató romantikus történeteket! 🙂

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

A ​tizenhét éves Caymen Meyers úgy tanulmányozza a gazdag embereket, akár egy tudományos kísérletben, és sok évi megfigyelés után biztos benne, hogy csak egy dologra jók: pénzt költeni olyan felesleges holmikra, mint az anyukája boltjában árult porcelánbabák.
Így amikor Xander Spence besétál a boltba, hogy a nagymamájának vegyen egy babát, elég egy pillantás, hogy Caymen megállapítsa, a fiú eszméletlenül gazdag. Bár a fiú vonzó, és ő az első, aki tényleg felkelti a lány figyelmét, Caymen elég okos ahhoz, hogy tudja, nincs esélye a fiúnál. Hiszen ha mást nem is tanult az anyukája intelmeiből, azt igen, hogy a gazdag emberek figyelmét nehéz felkelteni. Ám Xander ezentúl gyakran megjelenik az üzletben, dacára a lány erőfeszítéseinek, hogy elriassza. Caymen pedig, legnagyobb rémületére, élvezni kezdi a fiú táraságát.
Tudja, hogy az anyukája nem jöhet rá a dologra – nem fogadná el. Jobban szeretné, ha Caymen a helyi, csóró rockerfiúval lógna. Amikor Xander odafigyelése és kedvessége már éppen meggyőzné a lányt, hogy a gazdagság nem jellemhiba, ráébred, hogy a pénz sokkal nagyobb szerepet játszik a kapcsolatukban, mint gondolta volna. És hogy Xander nem az egyetlen, akiért aggódnia kell.

Hivatalosan is Kasie West rajongó lettem. 🙂 Ez a könyv sem tartott 2 napnál tovább, szinte faltam az oldalakat. Pedig az elején voltak fenntartásaim a babák miatt. Ugyanis engem a víz lever a porcelán babáktól. 😀 

A főszereplőnk Caymen, aki az édesanyjával él a saját bababoltjuk felett. Nem dúskálnak a pénzben, sőt. Pedig Caymen apjának nem kell a szomszédba mennie egy kis kenyérért. De ő még a lánya születése előtt elhagyta a családot. Emiatt Caymen anyja nem is szeretné, ha vele, vagy bármilyen gazdag emberrel kapcsolatba kerülne a lánya. De azzal nem számol, hogy egyik nap a boltjába besétál Xander, aki egy szállodalánc tulajdonosának a fia, és történetesen az egyik legjobb vásárlójának az unokája.

Egy dögös, vagyonos srác, és egy anyagi javakat nélkülöző szürke kisegér. Caymen pontosan tudja, hogy semmi esélye nála, ennek ellenére Xander mégis különös érdeklődést mutat iránta. 

Az apró gesztusokat imádtam. Amikor reggel felkelsz, és valaki forró csokival vár. Most komolyan, lehet ettől nem elolvadni? 🙂 Caymennek mégis fenntartásai vannak, mert ugyan miért érdekelné pont ő ezt a srácot? Vajon az apját akarja vele bosszantani? 

Amit imádtam, és abszolút magamra ismertem benne, az Caymen humora, és szarkasztikus megjegyzései. Sokszor, mintha magamat hallottam volna. 😀 (Itt most szinte látom, hogy néhányan bólogatnak. 😀 ) 

Mindamellett, hogy humoros, romantikus, és egyszerűen imádnivaló a történet, különösen megfogott egy szál, mégpedig a pályaválasztás. Én szerencsés helyzetben vagyok, mert már 12 évesen tudtam, hogy mi szeretnék lenni, és bár megszenvedtem, de elértem a célomat. Érdekes volt olvasni, hogy a tizenévesek mennyi harcot vívnak nemcsak a környezetükkel, hanem saját magukkal is. Adott egy nagy adag megfelelési kényszer, mert a szülő mégiscsak reméli, hogy a gyermeke viszi tovább a boltot, vagy vezeti a szállodaláncot, de belül mégis érzed, hogy az nem a te utad. Pénz ide, vagy oda, ebben a helyzetben egy szintre kerül a gazdag és a szegény, és együtt keresik azt az utat, amit majd járni szeretnének felnőttként. A karriernapok ötlete fantasztikus, imádtam. 🙂 Pláne a temetőben játszódó részt. 🙂 Most komolyan, kinek jut eszébe karriernapot szervezni a temetőbe, ‘hátha megtetszik’ alapon? 😀

Caymen anyjával nem voltam kibékülve. Tény, hogy fogalmam sincs milyen egyedül gyereket nevelni, de teljesen elzárni a lányát a saját családjától, és még választási lehetőséget sem adni, az szerintem nem egy követendő szülői példa. Ők ketten vannak egymásnak, de azzal, hogy még titkolózik is a lánya elől, számomra olyan volt,  mintha nem tekintené egyenrangú partnernek. Valahol értem, hogy csak meg akarta védeni a lányát, és a jó szándék vezérelte, de ez most félre ment.

Csak ismételni tudom magam, imádtam ezt a történetet. Nincs elkapkodva, szépen fel van építve a romantikus szál, megvan benne a dráma, a humoros mellékszereplők, a kínos pillanatok.

Ez volt a harmadik könyvem az írónőtől, de ha tudtok még magyarul megjelent könyvét, ne tartsátok magatokban! 🙂 Jut eszembe, ennek a történetnek nem lesz folytatása? Úgy olvasnám még, hogy mi történt a szereplőkkel, milyen utat választottak maguknak az Életben!

 Ajánlom mindenkinek, aki egy könnyed, romantikus ifjúsági könyvre vágyik, higgyétek el, nem fogtok csalódni. 🙂

(Kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Végre volt időm elolvasni a Mielőtt megismertelek 3. részét. Nagy elvárásaim voltak ezzel a történettel kapcsolatban, ezért amint tudtam, rá is vetettem magam. 🙂

Adott egy divatbolond, egyedi stílussal rendelkező cserfes, kicsit szétszort lány, Lou, akit már jól ismerünk az előző részekből. Nagy kaland vár rá, ugyanis állást ajánlanak neki New Yorkban. Sam rábeszéli, hogy vállalja el, ezért elhagyja Angliát, és New Yorkba költözik. A munkaadói a felső tízezer tagjai. Lou a munkaadója feleségének, Agnesnek a személyi asszisztense, ebből kifolyólag ahova Ágnes megy, oda neki is követnie kell, helyette kell ügyet intéznie, és ha úgy adódik órákat várni egy autóban. De a fényűző estélyek, a drága ruhák ellenére Lou mégsem érez határtalan boldogságot. 

Egy emberekkel teli városban van, mégis egyedül érzi magát, ami valahogy érthető is. Nemcsak a családját hagyta Angliában, hanem Sam-et is. A friss kapcsoltuk máris a távkapcsolat próbájának van kitéve. 

Ami tetszett a történetben, az maga Lou. A jellemfejlődése, a divat, a ruhák iránti szeretete, és különösen pozitív volt, hogy végre ő is megismeri önmagát, és rájön, mivel is szeretne foglalkozni. Mindemellett sajnáltam is, mert a naívitása kilátástalan helyzetbe sodorja. Meggyászolta a saját helyzetét, de nem adta fel, talpra állt, és eltökéltebb volt, mint valaha. Viszont néha olyan badarságokat tudott művelni, hogy az elképesztő. 🙂

Volt egy plusz szál a történetben, ami Josh-hoz köthető. Vele egy nagyszabású party-n találkozik, ami után a srác kitartóan küzd a figyelméért. Értem én, hogy miért került ő bele a történetbe (legalábbis sejtem), viszont szerintem teljesen felesleges volt vele előhozakodni. Előrébb nem vitte a sztorit, viszont legalább kitöltötte a lapokat. 

És hát itt van nekünk Sam, akit néha jól fejbecsaptam volna, hogy térjen már észhez, és nyissa ki a szemeit. Komolyan, néha úgy viselkedett, mint egy éretlen kamasz. Lou erősebb jellemnek tűnt ebben a részben, mint Sam, őt nem is féltettem, mert tudtam, hogy van annyira talpraesett egy akkora városban, mint New York, hogy bármilyen helyzetben feltalálja magát. Samért viszont néha aggódtam. Ő még küzd a gyásszal, és az őt ért traumával, ezért nekem sebezhetőbbnek tűnt, mint Lou. Neki végig szurkoltam, hogy ő is tudjon tovább lépni, és azt az életet élni, amit szeretne.

Amit abszolút nem értettem (félre ne értsetek, semmi kifogásom ellene, csak nem értem, hogy ezt hogy sikerült így beleszőni ebbe a könyvbe) az Treena szerelmi élete. Oké, szuper minden, boldog, mosolyog, ölelkezős, vígasztalós, de kb ennyi. Tény, hogy egy családi dráma miatt nincsenek könnyű helyzetben, és az a legfontosabb, hogy támogassák egymást. Lehet ez volt a mögöttes indok?

Megismerjük Lou munkaadóit, és kollégáit. Mr és Mrs Gopnik tipikus gazdagok. Amolyan a „pénzzel mindent elintézünk” típusok. Az elején még hittem abban, hogy Agnes nem felejtette el, hogy honnan jött, de a végére nagyot csalódtam benne. Hiába mondogatja, hogy Lou a barátnője, de mint tudjuk, egy alkalmazottra soha nem fognak így nézni a munkaadók. Még akkor sem, ha történetesen az egyik legféltettebb titkukat őrzi az a bizonyos személy.

Összességében jó volt ez a történet, viszont az első részt nem tudta túlszárnyalni. Ami abszolút nem tetszett, az a vége. Nem éreztem úgy, hogy ez lenne a teljes lezárása Lou történetének. Viszont ez a könyv is meghatott, és ennél is elmorzsoltam néhány könnycseppet. És ezt is vártam tőle. 🙂

Ha olvastátok a sorozatot, meséljetek, hogy tetszett? Csak én vagyok ilyen kritikus ezzel a lezárással?

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Bajban vagyok, ugyanis már napok óta próbálom megfogalmazni ezt az értékelést úgy, hogy ne legyen nagyon csöpögős, és nagyon szirupos. 🙂 De szerintem nem fog menni. 😀 Szóval előre is bocsi!

Mióta elolvastam a szerelembe zárva című könyvét az írónőnek, azóta vadászom a következőt. 🙂 Sikerült elkezdenem, és munkába menet-jövet 2 nap alatt el is olvastam. Mondtam már mennyire imádok vonatozni? 🙂 

Kezdhetném úgy, hogy ajánlom minden romantikát szerető tininek, de ez már ott megbukott, hogy én is odáig voltam érte, pedig fogalmazzunk úgy, hogy nem mostanában voltam tini. 😀

Humoros, romantikus, könnyed, és nagyon olvastatja magát a történet. A szövegezése egyszerű, mégis olyan érzelmeket tudott kiváltani belőlem, amit hónapok óta egy könyv sem. Pedig ez nem egy dráma, hanem egy sima egyszerű ifjúsági regény. De akkor is imádtam. 🙂 Jaj de nagyon 🙂

A történet főszereplője Gia, akivel a végzős bálja előtt a parkolóban szakít a barátja, ezért hogy ne kelljen egyedül bemennie, gondolta gyorsan keres egy álbarátot, hogy el tudja hitetni a barátnőivel, hogy a srácot nemcsak kitalálta, valóban létezik.

A parkolóba éppen ekkor hajt be Hayden, aki a húgát hozza el erre a bizonyos bálra. Gia le is csap a nagy lehetőségre, és addig könyörög Haydennek, amíg bele nem megy, hogy eljátssza a lány álbarátját. De mint tudjuk egy hazugság újabb hazugságot szül, és Gia ettől a pillanattól kezdve saját maga alatt vágja a fát. Ahogy az lenni szokott, egy idő után már megkérdőjelezik a szavai valódiságát.

A bál után Gia szeretné megtalálni a megmentőjét, azonban ez nem bizonyul könnyű feladatnak. Még úgy sem, hogy Hayden húgának Rebnek, és Giának van közös órája. Azonban Reb sem könnyíti meg a lány dolgát, ugyanis nem nézi jó szemmel, hogy kihasználták a bátyját. De egy szülinapi buli, és újabb álbarát-álbarátnő páros, és máris megenyhült. 

Ahogy telnek a hetek, Gia rájön, hogy kezd érezni valamit Hayden iránt. A kérdés, hogy ennyi hazugság után ezt Hayden elhiszi-e? 

Itt most sorolhatnám, hogy kit kedveltem meg a történetben úgy igazán, de csak Hayden neve áll ezen a listán. Na jó, a húga stílusát is bírtam. Gia barátnőiről, szüleiről, és a bátyjáról semmi jót nem tudok elmondani. Egy barát a bajban is barát, és ha szükséged van rá, ott áll melletted. Egy szülőnek bármi van, a gyereke mellett kell álljon, meghallgatni, tanáccsal látni el, segítenie, és nem elbújni egy konfliktus elől.

Egy testvér pedig a támaszod, és nem csinál belőled közröhej tárgyát az egyetemen. 

Igen, ez lenne egy normális világban. De Gia sem a családra, sem a barátaira nem tud támaszkodni, ezért én inkább sajnáltam őt. Nem értettem egyet minden döntésével, ezért nem is tudtam maradéktalanul megkedvelni a könyv elején, viszont ahogy haladunk előre a történetben, úgy követhetjük a jellemfejlődését. 

Imádtam a könyvet, imádtam a történetet. Helyenként szinte már hétköznapi volt. Gondolj bele, te tizenévesen nem csináltál hülyeséget, amire egyáltalán nem vagy büszke? Na ugye. 🙂
Gia sem lehet büszke minden döntésére, viszont tanult a hibájából, és tudott változtatni, tudott változni.

Szerettem a szerelmi szálat, Haydenért odáig voltam, és annyira szurkoltam a happy end-ért! 🙂

Biztos vagyok benne, hogy ez nem egyszer olvasós könyv volt! 🙂

Olvassátok el, megéri! 🙂

Kat Donovan, a New York-i rendőrség nyomozónője egy népszerű internetes társkereső oldalon böngészik, amikor megakad a szeme egy profilképen: a fotóról egykori barátja, Jeff néz vissza rá, aki összetörte a szívét, és akivel tizennyolc éve találkozott utoljára… Kat hirtelen úgy érzi, elérkezett a pillanat, hogy lezárja a múltat, amikor azonban megpróbálja felvenni a kapcsolatot a férfival, reményei pillanatok alatt szertefoszlanak, és helyüket sötét gyanú, majd a rettegés veszi át. A nyomozónő ugyanis egy borzalmas összeesküvés nyomaira bukkan, amelyben lelketlen szörnyetegek cserkészik be és pusztítják el a áldozataikat. Kat az ügy megszállottja lesz, és a nyomozás során egész korábbi élete új megvilágításba kerül. Eközben egyre nagyobb veszélyben forog, és ahhoz, hogy megmeneküljön, a sötétség legmélyebb bugyraiba kell alászállnia. És maga sem tudja, visszatér-e valaha…

Számomra egészen mostanáig teljesen ismeretlen volt az író, nem találkoztam még eddig a könyveivel. Ezt a könyvét ajándékba kaptam a Könyvhétről, de idő hiányában csak most tudtam elolvasni. Ez volt az első, de közel sem az utolsó olvasmány az írótól.

Nagyon olvasmányos volt, és izgalmas. Alig bírtam letenni. Már csak azért is kíváncsi voltam a történetre, mert az eseményeket a női főszereplő szemével látjuk, na de mindezt egy férfi hogy tudja úgy átadni, hogy ne legyen sablonos, klisés, és hűen tükrözze egy nő érzéseit egy adott szituációban? Mikor letettem a könyvet kellemesen csalódtam, sőt, már a könyv elején elpárolgott minden kétségem.

Az események több szálon futnak, ez néha egy kicsit zavaró volt, viszont nagyon jól össze voltak fűzve. Ilyen végkifejletre egyáltalán nem számítottam, sikerült meglepnie az írónak. Még a történet háromnegyedénél sem tudtam biztosan, hogy ki mozgatja a szálakat.

Az alaptörténet Kat Donovan nyomozó köré épül, aki még mindig nyomoz a közel 20 éve meggyilkolt apja ügyében, hiába tartóztatták le a feltételezett gyilkost. Egyedülálló nőről lévén szó, a barátnője előfizet a nevében egy társkereső oldalra, ahol egy régi szerelmére bukkan. De mint tudjuk, az interneten nem minden az, aminek látszik. Megváltozhat-e egy ember annyira az évek során, hogy teljesen hidegen hagyja a korábbi jegyese? A férfi szinte már alig emlékszik rá. Kat megpróbálja felvenni vele a kapcsolatot, hogy lezárja a múltat, azonban csak falakba ütközik. Ha ez nem lenne elég gyanús, az irodájában megjelenik egy fiú, aki kifejezetten vele akar beszélni. Felkéri, hogy találja meg az anyját, aki elutazott egy férfivel, és hiába küld üzenetet a fiának, ő mégsem hiszi, hogy minden rendben lenne.

Furcsábbnál furcsább események követik egymást, amit már Kat sem tud, és nem is akar figyelmen kívül hagyni, és elvállalja az ügyet, de még csak nem is sejti, hogy ezzel darázsfészekbe nyúlt.

Ha az ember egyszer elkezdi olvasni ezt a könyvet, biztos, hogy nem tudja letenni, mert hajtja a kíváncsiság. A ” csak még egy fejezet” tipikus példája. 🙂 Egy idő után azt vettem észre, hogy én is elméleteket gyártok, hogy mi történhetett 18 évvel ezelőtt, ami még most is hatással van az emberek életére? Amikor kezdtek összeállni az események, akkor meg csak pislogtam. Nagyon jól fel volt építve az események ezen része. 

Amiven nem voltam maradéktalanul elégedett a nyomozónő apjának meggyilkolására vonatkozó részek. Olyan érzésem volt, hogy az nem volt kidolgozva teljesen. Kaptunk információkat, de nekem hiányérzetem volt ennek a szálnak a végén. Ezt leszámítva nagyon tetszett a történet.

Akihez közel állnak a krimik, azoknak ajánlom, adjatok egy esélyt az írónak. A könyv végére a cím is értelmet nyer. 🙂

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)