Cassandra Clare: A herceg

 

covers_212517.jpg

Szerző: Cassandra Clare
Cím: A herceg
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2015
Műfaj: fantasy
Oldalak száma: 490

A Viktória korabeli London mágiával átszőtt alvilágában Tessa Gray végre biztonságban érezheti magát az árnyvadászok körében. Ez a biztonság azonban múlandónak bizonyul: a Klávé szakadár tagjai terveket szőnek Charlotte leváltására az Intézet éléről. Ha Charlotte elveszti a pozícióját, Tessa az utcára kerül, és könnyű zsákmánya lesz a titokzatos Magiszternek, aki saját sötét céljai érdekében akarja felhasználni Tessa képességeit.

 

„Akárhová mész, veled tartok; ahol meghalsz, ott halok meg én is, s ott lesz a sírom. Az Angyal úgy bánjon velem, mint veled, nem különbül. Ne választhasson el minket más, csak a halál.”

Már az első részt is nagyon szerettem olvasni, és ez a könyv sem okozott csalódást. 🙂 Imádtam minden sorát, a romantikus lelkemet simogatták azok az érzelmek, vallomások, amelyek megelevenedtek a kötet lapjain.

A történet röviden:

Az árnyvadászok továbbra is keresik a Magisztert, és továbbra is szeretnék kideríteni Tessa származását, és hogy miért szeretné annyira „magának tudni” a lányt. Az új szereplőknek köszönhetően egyre több titokra derül fény, és az árnyvadászoknak is be kell látniuk, hogy nem mindenki az, akinek mondja magát. De ha ez nem lenne elég, Charlotte-nak továbbra is meg kell küzdenie azért, hogy az Intézet élén maradjon.

Gondolataim:

Még mindig imádom az Árnyvadász univerzumot! 🙂 Ebben a kötetben nagyobb hangsúly volt fektetve az érzelmekre, mint az előzőben, és kevesebb a tényleges harcokra. De úgy gondolom, hogy ez kellett ahhoz, hogy jobban megismerjük a szereplőinket, és kellően felkeltse az érdeklődésünket a sorozat 3. része iránt.

Jam továbbra is a kedvencem, Will is egyre közelebb kerül hozzám, viszont ebben a részben Tessa-t nem szerettem. Nagyon nem néztem jó szemmel, amit a fiúkkal csinált. Egyik nap egyiket szereti, másik nap a másikat, harmadik nap mindkettőt. Biztos megvan az oka ennek, amire idővel én is rá fogok jönni. Nyilván szeretné megtudni, hogy pontosan ki is ő valójában, honnan származik, mi az ő feladata, de nekem most nagyon úgy tűnt, hogy néha nem foglalkozik a tettei következményeivel.

Új szereplőkkel is bővült az Intézet. Ebben nem lenne semmi különös, viszont legbelül úgy érzem, hogy nekik több szerepet szánt a szerző, mint amit jelenleg csinálnak. Leginkább a szakácsnőre, Bridget-re vagyok nagyon kíváncsi.

Voltak meglepő fordulatok a történetben, amire abszolút nem számítottam. Emiatt is volt nagyon izgalmas, és olvasmányos ez a könyv. Szépen lassan „elhullottak” a Magiszter csatlósai, de ő maga még fel sem tűnt ebben a részben. A nagy durranás nyilván a harmadik kötetben várható, ezért is gondolom úgy, hogy ez a könyv tökéletes átvezető volt a nyitó és a záró rész között. Kellően felkeltette az olvasó érdeklődését ahhoz, hogy azonnal olvasni akarja A hercegnőt. 🙂

Én már alíg várom, hogy elkezdjem.

Borító:

Nekem még a régi, 2015-ös kiadás van meg, így erről szeretnék nyilatkozni. A színvilága tetszik, de ami a leginkább, az az, hogy Jam van rajta. 🙂 Bár én nem így képzeltem el. 😀 De akkor is.. imádom!! 🙂

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Gáspár Virginia Olimpia: A dühös tűz fellángolása

covers_720870.jpgSzerző: Gáspár Virginia Olimpia
Cím: A dühös tűz fellángolása
Kiadó: NewLine
Kiadás éve: 2022
Műfaj: fantasy
Oldalak száma: 492
 

 

Boszorkányok? Látók? Őrzők?

Veres Holda megrémül, amikor Laura elájul az iskolaudvaron. Kiderül barátnőjéről, hogy látó, de mielőtt felfognák ennek jelentését, a lány váratlanul eltűnik.
Holda barátságot köt egy alakváltó fiúval, annak félvámpír ikertestvérével és a zavarba ejtően jóképű Áronnal. Ők hárman segítenek neki barátnője keresésében, és hamarosan az is világossá válik, hogy Holda sem átlagos végzős gimnazista.
Miközben Laurát egy boszorkány tartja fogva, Holda egyre jobban kiismeri újonnan szerzett képeségét és azt a mágikus világot, amely fátyolként öleli körbe Magyarországot.
Megállja a helyét ebben az ismeretlen világban?
Milyen gyorsan készül fel a rá váró küzdelmekre?
Képes lesz kezelni a benne fellángoló dühös tüzet?

Fordulatos történet a mágiával átszőtt újpalotai panelek között.


„Tűzhajú, jegyezd meg jól: én csak akkor megyek el, ha küldesz.” 

Márciusban jelent meg Gáspár Virginia Olimpia első könyve. Nagyon szépen köszönöm az Írónőnek, hogy megkeresett, és elküldte nekem a kötetet. Mindig megtisztelő, amikor ilyen megkeresést kapok. Egy pillanatig sem gondolkodtam, amikor utána olvastam, hogy miről szól a könyv. Nagyon szeretem a fantasy történeteket, ha ezek nem lennének, akkor ez az oldal sem létezne. 🙂

A történet röviden:

Az események Magyarországon játszódnak. Budapesten jár középiskolába Holda, és a legjobb barátnője, Laura. Amikor Laura hirtelen elájul, egy arcpirítóan jóképű idegen, Áron siet a lányok segítségére. A hirtelen rosszullét, a semmiből felbukkanó segítő kezek, ezek mind nagyon gyanúsak a lányoknak. Nem véletlenül, ugyanis kiderül a számukra, hogy nem mindenki az, akinek látszik. Még saját maguk sem. Lauráról kiderül, hogy látó, emiatt egy boszorkány szemet vet rá, és elraboltatja, mert abban bízik, hogy általa megszerezheti a varázslóvilág által gondosan őrzött Jelet. 

Holda, és a segítői, egy alakváltó fiú, egy félig vámpír lány, a rendőrség, gyógyítók, mentorok, védelmezők, őrzők elsődleges célja, hogy kiszabadítsák Laurát, Marina kezei közül, és biztonságban tudják a lányokat és a Jelet. Holda képességei felszínre törnek, egyre erősödnek, és még saját maga is meglepődik, hogy mire képes.

Gondolataim:

A történet izgalmas volt, pörgős, folyamatosan fenntartotta az érdeklődésemet. Mindig új kalandba keveredtek a főhőseink, ami miatt szinte képtelenség volt letenni a könyvet. A szövegezés, a párbeszédek nem voltak túlbonyolítva, emiatt a könyv nagyon hamar beszippantja az olvasót, és csak az tűnik fel, hogy hoppá, már 100 oldalt el is olvastam.

A karakterek nagyon jól voltak megformálva, nagyon emberiek voltak minden jó és rossz tulajdonságukkal együtt. Áron pedig…oh.. 😀
A helyszín is különleges, ugyanis nem sok olyan történetet olvasok a fantasy kategóriában, ami a hazánkban játszódik. Viszont sokszor úgy elmerültem a történetben, hogy amikor egy ismerős kerület, vagy utca név jött velem szembe, akkor megálltam egy pillanatra, amíg újra beazonosítottam Budapestet. 😀

A természetfeletti lényekkel, különösen a vámpírokkal, alakváltókkal, boszorkányokkal,(és még 1-2 olyan karakterrel, ami ebben a kötetben nem szerepel), engem le lehet venni a lábamról. Ami különösen tetszett olvasás során, hogy ebben a kötetben nincs „négy fal közé” szorítva egy olyan szereplő, aki nem mindennapi tulajdonságokkal rendelkezik. Ott van pl. a boszorkányunk, aki amellett, hogy különböző bájitalok elkészítési módját tanulja, ugyan úgy jár iskolába, és ugyan úgy rossz jegyet kap egy matek dolgozatra ha nem tanul rá eleget, mint bárki más. Ez a fajta karaktermegformálás nálam abszolút nyerő. Nem csak boszorkány, vagy nem csak egy középiskolás tini, hanem a kettőből lett összegyúrva.

Nem maradtak megválaszolatlan kérdéseim (pontosabban akad 1-2, de azok már a folytatásért kiáltanak 🙂 ), minden szálnak volt eleje, közepe, és vége, minden apró kérdésnek, mozdulatnak megvolt az oka, ami a megfelelő időben ki is derült. A kötet befejezése is nagyot szól, mert le van ugyan zárva, de mégsem. Ott lebegnek azok a kérdések, amelyek a második részért kiáltanak.

Összegezve, Gina első könyve nagyon izgalmas, és letehetetlen. Csak gratulálni tudok hozzá, és izgatottan várom a folytatást! 🙂 A fantasy műfaj kedvelőinek szívből ajánlom ezt a történetet, én kedvencet avattam. 

Borító:

Egy szóval, különleges. A fekete háttér a vörös és fehér színnel nagyon figyelemfelkeltő. De ezen nem is lepődök meg, Ashley mindig tökéleteset alkot! 🙂

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Buótyik Dorina: III. Amenemhat rejtélye

 

covers_597499.jpg

Szerző: Buótyik Dorina
Cím: III. Amenemhat rejtélye
Kiadó: NewLine
Kiadás éve: 2020
Műfaj: kalandregény, fantasy
Oldalak száma: 260

 

Egy ​fáraó.
Három fiatal egyiptológus.
Egy idős kalandor.
No meg egy kairói tolvajbanda és egy macska.

Gracie új tárlatra készül a British múzeumban. Úgy gondolja, a legnagyobb problémája az, hogy asszisztense, a jóképű Louis folyton összecseréli a leleteket, és hogy a nagyképű újságíró, David mindenbe beleüti az orrát.
Ám este felhívja őt a Kairói Egyiptológiai Múzeum igazgatója, hogy helyettesítsen egy tárlaton, mivel a helyi egyiptológusnő, Rania rejtélyes körülmények közt eltűnt.
Gracie és Louis hamar rádöbbennek, hogy darázsfészekbe nyúltak. Kiderül, hogy Rania eltűnése szokatlanabb, mint hitték és a baljós eseményeknek itt nincs vége.
A fiatalok rábukkannak egy titkos kamrára III. Amenemhat csarnokában. Gracie a bazárban belebotlik bácsikájába, és az idős kalandor sietősen a lánynak adja a naplóját, mert valaki üldözi. Ráadásul Louis is eltűnik.
Mi olyan fontos a naplóban? Ki ez a III. Amenemhat? Ki van az idős kalandor nyomában és miért?

Gracie, Louis és David egyesíti erőit. Kalandjuk során a napló újabb és újabb titkait fedezik fel.
Ez a különös ókori egyiptomi rejtély valóban a múltba röpíti olvasóit, keljünk útra Kairóba!

 

„Ez az ügy egyre bonyolultabb. Nem tudom fiúk, ti hogy vagytok vele, de szerintem ez egy rossz álom. És én fel akarok ébredni.” 

Kedves Dorina, nagyon szépen köszönöm, hogy elküldted nekem az első könyvedet is, és elolvashattam!

Rendhagyó módon a második résszel ismerkedtem meg először, ami nagyon mély nyomot hagyott bennem, nagyon szerettem, ennek fényében írom ezt az ajánlót.

A történet röviden:

Gracie, a neves egyiptológus egy telefonhívást kap Egyiptomból. Sürgősen oda kell repülnie, és megtartania egy tárlatvezetést, ugyanis a helyi egyiptológusnő rejtélyes körülmények között eltűnik. Gracie az asszisztensével, és egy minden lében kanál újságíróval el is indul. De az egyszerűnek vélt helyettesítés különös kérdéseket vet fel mindenkiben. Ha Rania ennyit dolgozott a tárlattal, mégis hová tűnhetett el szó nélkül? 

Főhőseink nyomozásba kezdenek, azonban amit találnak, arra nincsenek felkészülve. Családi titkok, egy titokzatos napló, még titokzatosabb tolvajbanda. A történet végére kiderül, hogy mi a közös bennük.

Gondolataim:

Mint ahogy említettem, a második részt olvastam először, így pontosan látom a két kötet közötti különbséget, illetve, hogy mekkora fejlődés áll az Írónő mögött ezután a kötet megírása után. Mind terjedelemben, mint szóhasználatokban.

Izgalomban ebben a kötetben sem volt hiány, nagyon szerettem olvasni. Fordulatos volt, rejtélyekkel teli. Személy szerint én nagyon szeretem a jelenben és a múltban játszódó történeteket, de ahogy gyorsan végigpörgetem az emlékeimet, olyan nem rémlik, hogy a jelen és a múlt egy ponton találkozik. Ez az időhurok különlegessé teszi az események menetét.

Amit sajnálok, hogy ennyi információhoz, rejtélyhez kicsit rövid volt a kötet. A második részben kiderül, hogy hogyan folytatódik a főszereplőink élete, azonban egy kicsit szerettem volna többet olvasni arról, hogy hogyan is jutottak el oda.

Egyetlen pici tüske maradt bennem, mégpedig Rania munkájáról, és a történetet elindító eseményekről. Arról abszolút nincs információm, hogy pl. egy múzeumi tárlatot milyen módon készítenek elő, viszont az meglepett, hogy aki megrendezte, annak nincs B terve, vagy egy helyettese, aki beugrik, és lebonyolítja az eseményt, ha valami balul üt ki. Mondom ezt úgy, hogy csak arra tudok hagyatkozni, hogy amikor mi rendeztünk kiállítást, akkor többen vettünk részt benne, és már a megnyitó előtt jóval készen voltunk a berendezéssel, és mint ahogy mondtam, valóban nincs tapasztalatom, hogyan is működik ez múzeumi körökben. 

Na de ennyit a negatívumokról. 🙂 Az események gyorsan követték egymást, egy percig sem unatkozott az olvasó. Mintha egy film képkockái elevenedtek volna meg a szemem előtt. A lehetőségeimhez képest gyorsan haladtam az olvasással, és amikor le kellett tennem az olvasómat, már alíg vártam, hogy legyen akár csak 10 percem is, hogy folytatni tudjam a történetet, és újra Egyiptomban barangolhassak.

Én úgy gondolom, hogy első könyvhöz képest, ami ráadásul igen összetett, jól sikerült. 🙂 Az apróbb hibák ki lettek küszöbölve a második részben, és valóban szemmel látható a fejlődés.

Borító:

Nekem tetszik. 🙂 A színvilága figyelemfelkeltő, a képi motívumok pedig hűen tükrözik egy kalandregény hangulatát. 🙂

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Buótyik Dorina: Az egyiptomi királynő rejtélye

 

covers_680356.jpg

Szerző: Buótyik Dorina
Cím: Az egyiptomi királynő rejtélye
Kiadó: NewLine 
Kiadás éve: 2021
Műfaj: kaland, fantasy
Oldalak száma: 338

 

Egy ​ókori fáraónő szerelme. Egy nemzetközi műkincsrablás napjainkban.
Mi köti össze őket?
Gracie Simpson már megint olyasmibe keveredik, amibe nem kellett volna. A British Museum fiatal egyiptológusa nászútra utazik Kairóba, de egy CIA ügynökbe botlik.
Bradley Larkin egy titokzatos, nemzetközi műkincstolvajt keres, akiről csak annyit tudnak, hogy a fedőneve Habibi. Amikor ellopnak öt melldíszt az Egyiptomi Múzeum vitrinjéből, Bradley biztos benne, hogy Habibi keze van a dologban. De a biztonsági felvételek alapján Gracie-t azonosítják bűnösként.
Gracie apja, Adam Simpson, a neves régész éppen ásatást vezet Dahsúrban, és egy izgalmas sztélétöredékre bukkan a sivatag mélyén. Megkéri Gracie-t, segítsen neki. Talán össze lehet rakni a sztélét, és megtudnak valami újdonságot arról az időszakról amikor az ugariti nép békés módon ugyan, de megszállta az Egyiptomi Királyságot.
Gracie örömmel vesz részt a keresésben. Azonban amikor megérinti a sztélédarabot, látomása támad. Az ókori Egyiptomban találja magát, ahol Szobeknoferuré fáraónő életének egyes napjait kíséri figyelemmel.
Vajon ez képzelet vagy valóság?
Miért tört szét a sztélé?
Gracie és férje, a higgadt Louis a rejtély nyomába ered. Ám nemcsak a fáraónő életébe bonyolódnak bele, hanem a Habibi ellen folyó nyomozásba. Vajon kinek áll érdekében, hogy a lányt börtönbe juttassa?
Netán valóban a lány van a múzeumi felvételeken?
Gracie Simpson újabb kalandjaiban részt vesznek a sorozat korábbi kötetének kedvelt hősei: az újságíró David, az Egyiptomi Múzeum igazgatója, Ahmed, valamint Wallid nyomozó, és persze a stáb nem lehet teljes Oscar, a kék macska nélkül! 

 

„Te vagy, aki átkel az égen, te vagy Ré oroszlánja.” 

Nagyon szépen köszönöm az Írónőnek, hogy elolvashattam a könyvét. Amikor Dorina megkeresett azzal, hogy lenne-e kedvem megismerni a történetét egyből elfogott a nosztalgia. Amikor még általános iskolás voltam, imádtam Az elveszett ereklyék fosztogatóit nézni, és természetesen régész akartam lenni. Ez az álomkarrier lehetősége tartott kb. 1 napig, ugyanis rá kellett jönnöm, hogy az én történelem tudásom kimerül a családtagok születési dátumának felsorolásában. Így maradtam az álomvilágban. 🙂 Viszont mai napig érdekel ez a szakma, Egyiptomba eljutni is egy nagy vágyam, így örömmel tettem eleget a kérésnek.

A történet röviden:

Gracie méltán elismert egyiptológus. Imádja a munkáját, ezért amikor nászútra utazik Kairóba, természetesen nem tudja a munkáját maga mögött hagyni. Az apja egy ásatást vezet, és amikor egy sztélé darabra bukkan, akkor a lányától kér segítséget. Arra azonban senki nem számít, hogy ezeknek a daraboknak köszönhetően Gracie-nek látomásai lesznek. Megindul a nyomozás a többi sztélé darab után. 

A mindennapjaikat felforgatja egy műkincstolvaj, akit a CIA is üldöz. A biztonsági kamerák felvételei alapján a Habibi névre hallgató tolvaj nem más, mint az elismert egyiptológus, Gracie. Főszereplőink élete fenekestől felfordul, amellett, hogy keresik a többi sztélé darabot, még Gracie-t is meghurcolják, aki igyekszik tisztára mosni a nevét. Ahogy kerülnek elő a darabok, úgy válik világossá, hogy nem mindenki az, akinek mondja magát.

Gondolataim:

Most sajnálom igazán, hogy az első részt nem olvastam. Kellett néhány oldal, amíg belerázódtam a történetbe, mert meg kellett szoknom az idegen neveket, kifejezéseket. Miután átállt az agyam, azután szinte le sem tudtam tenni az olvasómat. Természetesen mindig a legizgalmasabb résznél ébredt fel a kisfiam. 😀 

Amikor a történet felénél járhattam, nagy boldogan hátradőltem a kanapén, hogy jobb vagyok, mint Sherlock, mert én már tudom, hogy ki is valójában Habibi. Nos, tévedtem. 😀 Alíg bírtam kivárni, hogy kiderüljön végre, hogy ki mozgatja a szálakat.

A történet felépítése nagyon tetszett. Gracie látomásainak köszönhetően visszarepültünk az időben, megismertük Szobeknoferuré fáraónő életének fontos eseményeit, a jelenben pedig egyszerre izgulhattunk, hogy ki a titokzatos műkincstolvaj, és sikerül-e megtalálni a sztélé összes darabját. Pörögtek az események, egy pillanatig sem unatkoztam olvasás közben. Szerettem, ahogy be lett mutatva a kultúra, a szokások, a környezet. 

Egyedül azt sajnáltam, hogy nem derült ki, hogy miért csak Gracie-nek vannak látomásai. Honnan jött ez a képessége, és miért múlt el olyan hirtelen? Ezzel kapcsolatban maradtak bennem kérdések. 

Kedves Dorina!
Nagyon szépen köszönöm neked ezt az élményt, és köszönöm, hogy visszarepítettél az időben, és újra átélhettem a gyermeki álmok varázsát.

Egy lebilincselő, izgalmas, fordulatokkal teli történetet kaptam. Csak ajánlani tudom mindenkinek!

Borító:

Szerintem nagyon különleges lett a borító. Egyszerre látom benne a jelent és a múltat. A színvilága figyelemfelkeltő, vonzza a tekintetet. 

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Cassandra Clare: Az angyal

covers_176431.jpgSzerző: Cassandra Clare
Cím: Az angyal
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 
Műfaj: fantasy
Oldalak száma: 468

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A mágia veszélyes – de a szerelem még veszélyesebb!

Amikor a tizenhat éves Tessa Gray megérkezik a viktoriánus Angliába, valami rettenetes vár rá a londoni Alvilágban, ahol vámpírok, boszorkánymesterek és más természetfeletti lények járják az utcákat a gázlámpák alatt. Tessának nincsenek barátai, és egyetlen pillanatra sem érezheti magát biztonságban, ezért menedéket kér az Árnyvadászoktól, akiknek egyetlen célja, hogy megszabadítsák a világot a démonoktól.
Ahogy egyre mélyebben merül el a világukba, a lány azt veszi észre, hogy egyszerre varázsolja el két legjobb barát, és nemsokára rá kell döbbennie, hogy a szerelem a legveszélyesebb varázslat mind közül.

 

Jaj de nagyon kellett már nekem egy fantasy könyv. Ez a sorozat már nagyon nagyon régóta a polcomon van, A végzet ereklyéi sorozattal együtt. Azokat a könyveket olvastam, nagyon szerettem, és nem tudok választ adni arra a kérdésre, hogy miért nem kezdtem el hamarabb a Pokoli szerkezeteket.

Amikor egy molyos kihíváson megláttam, hogy ezt a 3 kötetet kell elolvasni, nem is haboztam, eljött az én időm. Akkor tudtam olvasni, amikor aludt a kisfiam, de majdnem fizikai fájdalmat éreztem, amikor félbe kellett hagynom, annyira beszippantott a cselekmény. 😀

A történet röviden:

Tessa a bátyja után megérkezik Angliába, de maga is meglepődik, amikor 2 idegen várja őt az állomáson, akik a bátyja kérésére mentek ki elé. Azonban gyorsan rá kellett döbbennie, hogy nem mindenki az, akinek látszik. Még ő maga sem. Amikor az eddig rejtett képességei felszínre törnek, akkor kerül igazán veszélybe. 

Az Árnyvadászok személyében megmentőire talál. Befogadják magukhoz, egymás segítségére vannak, de arra egyikük sem számít, hogy számukra ismeretlen veszély fenyegeti őket. Együttes erővel szállnak szembe a gonosszal.

Gondolataim:

Nem véletlen, hogy a fantasy műfajnak köszönhetem a könyvmolyságomat. Ez a kötet sem okozott csalódást. Izgalmas volt, fordulatos, és letehetetlen. A szereplők közül szinte mindenkit sikerült megkedvelnem, kivéve Jessamine-t. Ő már az első mondatától kezdve ellenszenves volt, és még a könyv végére sem sikerült jó kapcsolatot kialakítanunk egymással.

Az abszolút kedvenc karakterem Jam volt. Kedves, gondoskodó, és elhivatott harcos annak ellenére is, hogy milyen keresztet cipel a vállán. Willhez fűződő kötődése is tetszett, bár Will-t néha megcsapkodtam volna, de úgy istenigazából. 😀 

Ha már Will… Egyik pillanatban elolvadok tőle, két mondattal később pedig az agyvérzés kerülget. 😀 Sokszor Lokira emlékeztetett. A külvilág felé igyekszik az ellenszenves énjét mutatni, de amikor egy pillanatra leomlanak a falak, akkor mégis kiderül, hogy szerethető karakter.

Nagyon tetszett a történetvezetés. A fő szálra szépen fel vannak építve a mellékszálak, kapunk is információt, de mindig van egy kis rés, ami miatt egyszerűen muszáj tovább olvasni, hogy megtudjuk a kérdésünkre a választ. A Magiszter kiléte engem személy szerint meglepett, az olvasás során hagytam magam tévútra csalni. 

Tessa karakterét is megkedveltem. Ő nem a tipikus tinit testesíti meg. Sok mindenen kellett keresztülmennie, de mindig sikerült felállnia. A könyvek hű társai, nem futamodik meg a nehéz helyzetek elől, és az önzetlensége is példaértékű. 

Nagyon kíváncsi vagyok a következő részre. 🙂 Tényleg nem tudom, hogy miért halogattam ennyi ideig a történet elolvasását. Ajánlom minden fantasy kedvelőnek ezt a sorozatot.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)