Ez a könyv számomra tökéletes volt! 🙂 Már nagyon régen el akartam olvasni, és végre eljött az idő, hogy kölcsönkérjem a kolléganőmtől. Ezt a részt rekordidő alatt olvastam el, mert egyszerűen letehetetlen volt! 🙂 Izgalmas, olvasmányos, rejtélyes történet kamaszokról, nemcsak kamaszoknak.

A könyv egyik főszereplője Thomas, aki egy liftben ébred. Miután kinyílik a lift ajtaja, egy tisztáson találja magát az emlékei nélkül, hasonló korú, és fiatalabb fiúkkal, akiknek a legfontosabb céljuk, hogy kijussanak a Tisztáson található Útvesztőből. De ez közel sem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik, ugyanis nem elég, hogy az útvesztő falai éjszaka „átrendeződnek”, de naplemente után a Siratók is nehezítik a dolgukat. Akit megszúr ez a lény, átesik az átváltozáson, és visszatér néhány emlékük az előző életükről. De erről senki sem beszél. Nem beszélhet.

Thomas próbál beilleszkedni, minél többet megtudni arról a helyről, ahová kerültek. Semmire nem emlékszik, de érzi, hogy valahonnan ismerős neki a hely. A Tisztáson nap mint nap a túlélésért küzdenek, ezért különböző csoportokra vannak osztva az ott élők. Van aki a növényeket gondozza, van aki az ételért felelős, és vannak futárok, akiknek a legfőbb feladata, hogy napkeltekor, amikor nyílnak az útvesztő falai, feltérképezzék a helyet, és rájöjjenek, hogyan is juthatnának ki onnan. És természetesen napnyugta előtt visszatérjenek.

Thomas érkezését követően küzd az ismeretlennel, próbál beilleszkedni, de ez közel sem olyan ismerős, mert aki átesett az átváltozáson az szívből gyűlöli. Az sem sokat segít a helyzetén, hogy néhány nappal az érkezése után újabb lakó költözik a tisztásra, mégpedig az első és egyetlen lány. Ezek után pedig elindul a hajsza az életükért.

Mint említettem, én személy szerint imádtam ezt a kötetet, alig bírtam letenni. Lettek kedvenc szereplőim, volt akire felnéztem, és volt aki kevésbé nőtt a szívemhez. Ami különösen meglepett, hogy annak ellenére, hogy minden nap azért küzdöttek, hogy túléljék a napot, és kijussanak az útvesztőből, visszatérjenek a rendes életükbe, milyen fegyelmezett és összeszedett társaság volt. Nyilván nem mindenki, mert mindig mindenhol vannak lázadók, de a többség komolyan vette a feladatát. Legyen az a gyerek 12 éves, vagy éppen 17.

A történet végén kavarogtak bennem az érzések. Egyrészt dühös voltam az alkotókra, mert nem tudtam felfogni, hogy hogyan képes valaki létrehozni egy ilyen helyet, és esetenként a halálba küldeni gyerekeket, másrészt elmorzsoltam néhány könnycseppet, de mindemellett lerágtam a körmöm, annyira izgultam a végkifejlet miatt. Most pedig első dolgom lesz megnézni a filmet. 🙂

Igaz, hogy még véletlenül sem egy ilyen történetre számítottam, de szívből ajánlom mindenkinek, mert elképesztően izgalmas.

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Se ​szeri, se száma az olyan könyveknek, amelyek a középosztály középkorú tagjainak életválságáról szólnak. Többnyire önmagukat keresik, és e célból hosszú, fáradságos utakra is vállalkoznak. Vannak, akik befelé utaznak, a lélek mélységeit kutatják, mások valóságos utazásra indulnak, testüket és lelküket egyformán próbára teszik. Ők a zarándokok, akik a világ zarándokútjait járják, az El Caminót, ellátogatnak Rómába, Lourdes-ba, Nepálba. Útjuktól legalább annyira remélnek kalandokat, élményeket és szerelemet, mint lelki megbékélést. Első pillanatra a Vadon hasonló krónikának tűnik. Ám a szerző se nem középosztálybeli, se nem középkorú. Cheryl Strayed útja szeszélyes ötlettel indul, de ő ehhez a szeszélyhez makacsul ragaszkodik. Anyja hirtelen jött betegsége után Strayed élete viharos sebességgel hullott szét. Családi kötelékei meglazultak és eltűntek, házassága megromlott. Életének következő éveiben egymást érték a kudarcok. Egyedül maradt mindenféle értelemben. Egy sportboltban esett pillantása a legjelentősebb amerikai túraútvonalról szóló útikönyvre. Elolvasta a szöveget: a túra teljesítése először csak homályos ötlet volt, majd egyre inkább alakot öltött, végül világos célként rajzolódott ki előtte. Zarándoklata 1100 mérfölden és három hónapon át tartott, mégpedig igen zord körülmények között. Szánalmasan felkészületlen volt erre a megpróbáltatásra, testileg és lelkileg egyaránt. Kötetében kiváló láttató erővel idézi fel a hosszú gyaloglás keserves és felemelő pillanatait. Szenvedett a fájdalomtól, az izomláztól, a magánytól és az állandó éhségtől. A külső utazás, a távolság, a természet és a test meggyötörte, a belső viszont felemelte. Újfajta tisztelet és csodálat ébredt benne: útja végigjárása elsöprő és alapvető élményt jelentett számára. 

„Valójában szabad szellemnek születtem, csak épp sosem volt annyi vér a pucámban, hogy merjek is szabad lenni.„

Ezt a könyvet a kihívásom 6. pontjához választottam. Rendhagyó módon most a filmet láttam hamarabb, és utána kaptam kölcsön a könyvet. Nekem – mielőtt a könyvet olvastam volna – a film is tetszett annak ellenére, hogy kicsit csapongó volt. (A férjem amúgy utálta 😀 )

A könyv ehhez képest sokkal érthetőbb, és sokkal összeszedettebb volt. A főszereplőnk, Cheryl élete gyakorlatilag összeomlik az anyja hírtelen jött súlyos betegsége után. A drogokba és a névtelen, egy éjszakás kalandokba menekül. Fiatalon férjhez megy, és hiába szereti a férjét, nem tud hozzá hűséges maradni. Ez az életvitele a szakadék szélére sodorja nemcsak a házasságát, hanem őt magát is. Ezért nagy elhatározásra jut. Nulla tapasztalattal egyedül nekivág a Pacifikus Túraösvénynek. Azt reméli,hogy az 1100 mérföldes túrája során megtalálja önmagát, és újra kezdheti az életét.

A túrája során egymást érik a megpróbáltatások, a kudarcok, de az ösvényen mindig akad egy támasza, aki tovább „lökdösi” a következő mérföldeken. Elképesztő tájakon túrázik, szinte egymást váltják az évszakok, a hegyek és a sivatagok, a sziklák és a folyók, a szélviharok, és a felhőszakadások.

Soha nem olvastam még könyvet hasonló témában, de ezek után elgondolkodom, hogy nekiállok a keresésnek. Nagyon sok mondanivalója van, és csak az olvasón múlik, hogy ebből mit visz magával. 

Cheryl kitartása, és elszántsága a zarándoklat során számomra példaértékű volt. Amikor én már rég feladtam volna, ő akkor is tovább ment, és küzdött minden egyes lépéssel. 

Olvasás során sokszor megfordult nekem is a fejemben, hogy milyen lehet mindent hátrahagyni, telepakolni egy túrazsákot, és elindulni a nagyvilágba. Amikor csak saját magadra számíthatsz, csak a saját magad ura vagy. Nem foglalkozol senkivel, és semmivel, lebeg egy cél a szemed előtt, és minden kényelmet feladva elindulsz, hogy beteljesítsd.

A könyv tökéletesen volt felépítve. Az elején megismerjük Cheryl életét, családját, mindennapjait. Lap lap után mi is részt vehetünk az életében, és ott vagyunk vele, amikor megszületik a döntés. A könyv befejezése után határozott csalódásként éltem meg a korábban látott filmet. Ott össze-vissza ugráltunk az időben, és így utólag visszagondolva nem volt meg az az érzés bennem, hogy igen, teljesen megértem hogy miért indult el az ösvényen. 

Amit a filmben pozitívként éltem meg az a látványvilág. A tájak, ahol a főszereplőnk megfordul, egyszerűen elképesztő, és emiatt nem is bánom, hogy megnéztem.

A könyvet viszont szívből ajánlom mindenkinek. 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Ezt a könyvet nem tudom hova tenni. Tetszett is, meg nem is. Még januárban olvastam el, de néha még eszembe jut, ami pozitív, mert mégis hagyott bennem valamilyen nyomot, de nem tudom kijelenteni, hogy ez egy 5 csillagos történet lenne.

A szereplők igaz, hogy idősödtek, de mintha kifordultak volna önmagukból. A 20-as éveik elején jártak, de néha úgy éreztem, hogy nem élik meg ezt a korszakot. Nincs azzal probléma, ha valaki nem bulizik minden nap, de ha nem ismerem az előzményeket, akkor határozottan állítottam volna, hogy a főszereplőink a 35-40 éves korosztályt képviselik. Házasok, családot alapítottak, és már biztos egzisztenciával rendelkeznek. Most őszintén, jelentkezzen az a 22 éves, aki már ebben a korban 2 gyerekkel, saját házzal, és egy házastárssal rendelkezik. Nyilván nem állítom, hogy nincs ilyen, viszont nagyon elhanyagolható számban találkozhatunk ilyen emberekkel. (És remélem ezzel most nem bántottam meg senkit!!)

Ebben a könyvben is Valerie és Kyle a főszereplő. Évek óta nem találkoztak, és miután Kyle-t megcsalja a menyasszonya, és az egyéjszakás kalandjai sem teszik boldoggá, rájön, hogy hiába telt el 4 év, nem tudja kiverni a fejéből Val-t, aki közben elismert üzletasszony lett. Főhősünk elhatározza, hogy visszaszerzi a lányt, és ha ehhez az kell, hogy vállalja az aszkéta kihívást, akkor bevállalja. 

Egy beszélgetős műsor szolgáltat alkalmat arra, hogy újra találkozzanak. Kyle rájön, hogy mindvégig csak Valerie-re várt, és ezúttal nem hagyja veszni az alkalmat.

Valerie élete a karrierje körül forog, ami nem is lenne baj, ha összhangot tudna teremteni a munka és a magánélet között. Vele valahogy nem voltam most kibékülve.

Amivel viszont a legnagyobb problémám volt az a csattanó a végén. Szinte az egyik oldalról a másikra változik meg a főszereplőink élete, és még fel sem tudtam fogni, hogy mi történik, már vége is volt a kötetnek.

Viszont mégsem tudom azt mondani, hogy ez egy negatív olvasásélmény volt. Kyle karakterét nagyon szerettem, ő vitte a hátán az egész történetet. A kitartása nagyon tetszett. Kicsit nyomulós, kicsit bohém, de tudja hogy mit akar, és azért meg is tesz mindent, mégsem éreztem soknak. Azért pedig külön hálás vagyok, hogy ebben a könyvben az ő szemszögéből ismerjük meg az eseményeket.

 Nem bántam meg hogy elolvastam, de nem ez lesz az idei évem legjobb olvasmánya.

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Ha követitek a blogot, akkor tudjátok, hogy van egy kihívásom 2020-ra, aminek a pontjait itt megtaláljátok. A 3. ponthoz választottam ezt a könyvet. Így belegondolva, már most örülök ennek a kihívásnak, mert végre elolvashattam ezt a kötetet is. Valamiért mindig átsiklottam felette, amikor válogattam a könyvespolcon. Nem tudom ennek mi az oka, de az biztos, hogy valamiért az Öt kismalacot vittem magammal minden költözésnél. Talán nagymamámtól, vagy a nagynénémtől örökölhettem, nem tudom pontosan, de hogy már vagy 10 éve nálam van, az biztos.

Most végre elolvastam, és őszintén bánom, hogy nem vettem hamarabb a kezembe. Egyszerűen fantasztikus írás. Egyszerű az írásmódja, olvasmányos, és lényegretörő. Nem is kell több egy tökéletes krimihez.

Elöljáróban annyit elmondok, hogy a történet végéhez közeledve szinte már megveregettem a vállamat, hogy milyen zseniális nyomozó lenne belőlem, összeraktam a történetet, kitaláltam mi is történt valójában, és rájöttem mindenre. Az utolsó néhány oldalon pedig kiderült, hogy még a közelében sem voltam a megoldásnak. 😀

16 évvel ezelőtt történt egy gyilkosság, a tárgyalást követően a tettest elítélték, és börtönbe zárták, ahol életét vesztette. Halála előtt azonban levelet írt Carlának, a lányának, hogy ártatlanul ül börtönben. Carla, aki idő közben felnőtt nővé érett felkeresi Hercule Poirot nyomozót, hogy derítse ki mi is történt 16 évvel ezelőtt, mert hiába utal minden bizonyíték arra, hogy az anyja követett el gyilkosságot, neki meggyőződése, hogy ez nem igaz, ő nem ölhette meg az apját.

Poirot elvállalja az ügyet, és elutazik a gyilkosság helyszínére, és felkeresi azt az 5 embert, akik akkor a helyszínen tartózkodtak, és ismerték az áldozatot, a híres festőt, valamint a gyanusítottat, az ő feleségét. Egyesével beszél mindenkivel, majd megkéri, hogy ne csak szóban, hanem írásban is mondják el, hogy pontosan mire emlékeznek arról a napról. Hiába olvassuk újra ugyan azt, amit már egyszer hallottunk, mégsem válik unalmassá a könyv.

Érdekes volt látni az 5 különböző embertípust, és hogy milyen nagy hangsúlyt fektet az írónő az emberi viselkedésre. Sok mindent elmond az is, hogy ki milyen szemszögből közelítette meg az akkori eseményeket, és melyek voltak azok a pillanatok, amelyekre 16 év után is emlékeztek.

Így belegondolva, nem is tudom, hogy miért nem olvastam eddig Agatha Christie-t. Egy tökéletesen megírt krimit tarthattam a kezemben. Biztos vagyok benne, hogy be fogok még szerezni néhány könyvet az írónőtől.

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Ezt a történetet imádtam úgy ahogy van. Alíg bírtam letenni, és szinte remegett a kezem, hogy a könyv végére lapozzak, és megtudjam ki mozgatja a szálakat, és hogy mi is történt pontosan évekkel ezelőtt. (Megjegyzés: nem lapoztam hátra 🙂 )

A főszereplőnk Leah, aki egy könyvtárban dolgozik. Imádja a munkáját, de a napjainak a fénypontja, amikor hazaér a minden vidámságot nélkülöző lakásába a töménytelen mennyiségű könyve közé, magára zárhatja az ajtót, ezzel kizárva mindent és mindenkit az életéből, és olvashat. A 14 évvel ezelőtt történteket nem tudta és nem is akarta feldolgozni, ezért a könyveibe menekül. Nem tartja a kapcsolatot senkivel, nincsenek barátai, és nincs egy férfi az életében. 

Egy nap azonban regisztrál egy társkereső oldalra, ahol megismeri Juliant, és elkezd hinni abban, hogy talán ő is élhet teljes életet.

Ahhoz a bizonyos évfordulóhoz közeledve azonban egyre hátborzongatóbb üzeneteket kap egy idegentől, aki látszólag mindent tud a múltjáról. A zaklatások egyre gyakoribbá, és durvábbá válnak, és Leah a fejébe veszi, hogy kideríti, ki az aki kísérti a múltból.

Ahogy az írónő összefűzi a szálakat, az valami zseniális. Olvastam már pszichológiai thriller könyveket, és azt hittem, hogy nem érhet már meglepetés, hogy mi lehet az a bizonyos múltbéli esemény, de tévedtem. Annyira meglepett, hogy azt a részt újra is olvastam, mert azt hittem valamit félreértettem. 🙂

Azonban nemcsak meglepődtem, hanem kimondhatatlan düh is kavargott bennem Leah barátai, és környezete miatt. Az emberi kegyetlenség nem ismer határokat, ezt már nagyon sok olvasmányomban beigazolódott, és itt szintúgy.

A történet két szálon játszódik, a múltban és a jelenben. Azonban a könyv elején mégsem tudjuk meg, hogy pontosan mi is történt. Az írónő nagyon jól oldotta meg a két idősík összefűzését.

Összességében egy nagyon izgalmas, olvasmányos történet volt, biztos, hogy az írónő összes, magyarul megjelent könyvét el fogom olvasni. 🙂

Ajánlom mindenkinek, aki szereti a thriller könyveket, szereti a borzongást, és egy letehetetlen történetet szeretne olvasni.

(kép és fülszöveg: www.moly.hu) 

Az első könyvem az írónőtől, de biztos, hogy nem az utolsó. A szerzőről eddig csak annyit tudtam, hogy romantikus könyveket ír, de valahogy eddig nem igazán keltette fel az érdeklődésemet. Nem tudom az okát, de valamiért a Julia füzetek jutottak eszembe róla. Kolléganőm nagy rajongója az írónőnek, így nem meglepő, ha egy Steel könyvvel a kezében látom. 🙂 Na de amikor megláttam a borítót… 🙂

Mikor megtudtam, hogy a Titanic is nagy szerepet játszik ebben a történetben, nem volt kérdés, ezt nekem is el kell olvasnom.

Magamhoz képest sokáig tartott, amíg a végére értem. Na nem azért, mert nem tetszett volna, vagy unalmas lett volna a történet. Erről szó sincs. Egyszerűen csak olyan mélyen érintett a testvérek tragédiája, hogy néhány fejezetenként le kellett tennem, mert már nem láttam a könnyeimtől.

A Titanic első, és egyben utolsó útjának a történetét szerintem mindenki ismeri. Ezen az úton vett részt a Winfield család is. Edwina, az 5 testvére, a szülei, és a vőlegénye. A tragédiát csak a gyerekek élik túl, és Edwinára vár a feladat, hogy ahogy az az anyjának megígérte, felneveli a testvéreit. Attól a pillanattól kezdve csak annak élt, hogy tisztességesen nevelje a gyerekeket, és emiatt a saját életét háttérbe szorítja.

A könyvben végigkísérjük, hogy egy ilyen tragédiának a túlélői hogy dolgozzák fel  a feldolgozhatatlant. Hogyan próbálják tovább élni az életüket, és hogy ez mennyire változtatja meg a személyiségüket. 

Nyomon követjük a gyerekek életét, ahol természetesen vannak hullámvölgyek is, Edwina mégis ott van, és egyszerre tölti be a testvér, a barát, és a szülő szerepét. 

Nagyon jól felépített történetről van szó, az idősebb gyerekek idő közben fiatal felnőttekké válnak, és nincs olyan érzése az olvasónak, hogy összecsapott vagy túlzsúfolt lenne a könyv. 

Olvassátok el, megéri. Én már jelentkeztem is a következő Steel könyvért. 🙂

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Lucie és Aren egymásba botlanak – úgy tűnik, véletlenül – a Times Square-en,
szilveszter éjjel. Első látásra megkedvelik egymást, de a sors egy újabb fordulata
elszakítja őket egymástól.

A bejegyzés cselekményleírást tartalmaz!

Karácsonykor szerettem volna elolvasni ezt a történetet, de nem volt lehetőségem, ezért ezzel kezdtem a 2020-as évet. Egy nagyon aranyos romantikus történet volt, határozottan jó választásnak érzem az idei év első olvasmányélményének.

Debbie Macomber könyveit nagyon szeretem, már többet is olvastam, természetesen az esetek többségében év végén, az ünnepek körül. Tökéletes olvasmányok, ha hangolódni szeretnék a Karácsonyra, vagy csak egy kedves történetre vágyom a kényelmes kanapén bekuckózva. 

Nagyon szerettem a karaktereket. Egyszerű, dolgos, pozitív szereplői voltak a történetnek, és különösen szívet melengető – bár talán egy ilyen történetben nem meglepő – nem voltak benne negatív karakterek. Ami meglepő lehet annak, aki már olvasott néhány Macomber könyvet, hogy ebben nemcsak emberek, hanem angyalok is szerepelnek. 

Adott 4 angyal, akik ellátogatnak a Földre, kicsit szétszórtak, mégis mindent megtesznek, hogy teljesítsék a küldetésüket. Jelen esetben, hogy a 2 főszereplőnk, Lucie és Aren találkozzanak. Ami sikerül is, azonban az angyal tanoncnak köszönhetően nem pont úgy, én nem abban az időben, amikor az meg volt írva.

A kérdés, hogy az angyalok hibáját helyre lehet-e hozni anélkül, hogy Gabriel arkangyal megtiltaná-e nekik, hogy újra a Földre látogassanak.

Olvasás közben jókat mosolyogtam az angyalokon. Csupa szív mindegyik, segíteni akarnak, de olyan badarságokat követnek el néha, mintha „kezdők” lennének. 🙂

Lucie és Aren ambíciózus, dolgos felnőttek, nem hullott semmi az ölükbe, mindenért meg kellett dolgozniuk. Komolyan veszik a feladatukat. Lucie elvégez egy főzőtanfolyamot, és megnyitja a Mennyei Örömök nevű éttermét, Aren pedig egy neves újságnál dolgozik, mint ételkritikus. 

Már az első találkozásukkor megtalálják a közös hangot, és mindketten érzik, hogy egy hullámhosszon vannak, de mint ahogy korábban említettem, nem akkor találkoztak, amikor az elrendeltetett. Ennek ellenére azonnal megkedvelik egymást, és egy találkozót beszélnek meg 7 nappal későbbre.

Természetesen mint minden romantikus történetben, ebben is vannak összetört szívek, humoros fordulatok, váratlan események, és hiába kicsit limonádé hatást kelt, mégis szívet melengető történet. 

Szívből ajánlom mindenkinek, aki szeretné még érezni az ünnepek hangulatát, vagy egy hűvös délután forró tea mellett egy kellemes olvasmánnyal szeretne néhány órát eltölteni.

Én nagyon szerettem, és biztos vagyok benne, hogy idén még fogok olvasni az írónőtől. 🙂

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)