Gondolatok, 2021 első félév

image0_11.jpeg 

Sziasztok!

Hihetetlen hogy elrepült az évből az első 6 hónap. Velünk annyi minden történt, minden napra jutott egy újdonság. A legtöbbért a kisfiúnk a „felelős” 🙂 Januárban teljes lett a családunk, megérkezett közénk a szemünk fénye.

Mióta hazajöttünk a kórházból, szinte csak kapkodom a fejem, hogy milyen gyorsan elrepül egy nap. Nézem, ahogy minden nappal egyre nagyobb, egyre ügyesebb lesz, és mindig tanul valami újat. 🙂 

Magától értetődik, hogy a baba mellett nem sok időm volt az eddigi dolgaimra. A kert füvesítése hamvában halt ötlet volt. 😀 Mindig csak félig sikerült felásni, de már feladtam az idei évre. 🙂 Majd jövőre lesz szép füves udvarunk 😀

Ha már udvar, akkor a sziklakert, az elkerített veteményes, és a mediterrán hangulatú terasz is átcsúszott 2022-re. 😀 De legalább a házfelújítást úgy néz ki, hogy sikerül lassan elkezdeni. 🙂

Könyvek terén érthető módon jóval kevesebbet olvastam el eddig, mint mondjuk a tavalyi évben, de azért örülök a 5000 elolvasott oldalért kapott molyos kitüntetésnek. 🙂

Ha számszerűsítem, akkor eddig 13 elolvasott könyvvel rendelkezem, ezek közül egy csalódás volt, azt 2 csillaggal jutalmaztam, a többi szerencsére mind 4-5 csillagos történetek voltak.

Legnagyobb meglepetésemre klasszikus irodalmat is olvastam, és olyannyira megtetszett, hogy gyorsan rendeltem még 5 könyvet a szerzőtől. Egyébként Jane Austenről van szó. 🙂 

Az első félévet olvasás tekintetében pozitív élményként könyvelem el, holott már nagyon régen nem olvastam ilyen keveset, mint most. 🙂 11 különböző kiadótól sikerült könyveket választanom, volt benne fantasy, klasszikus irodalom, ifjúsági, romantikus, történelmi, és krimi. 

Olvasási sorrendben ezek pedig a következők voltak:

J.K.Rowling Harry Potter és a Titkok kamrája
Szabó Magda Álarcosbál
J.D.Robb Meztelenül a halálba
Agatha Christie Az Ackroyd-gyilkosság
Trish Cook Éjjeli napfény
Ellyne Fagyos december
Cookie O’Gorman Piszkos tánc
A.M.Jenkins Night Road – Éjjeli utazás
Nicky Pellegrino Az élet receptje
Jane Austen Büszkeség és balítélet
Frances Hodgson Burnett A titkos kert
Malka Adler Testvérek Auschwitzban
Federica Bosco A szerelem különös súlya

 

Remélem a második félév is hasonlóan eredményes lesz. 🙂

Nektek hogy telt az első félév?

 

(kép forrása: pinterest)

Federica Bosco: A szerelem különös súlya

covers_380665.jpgSzerző: Federica Bosco
Cím: A szerelem különös súlya
Kiadó: Libri
Kiadás éve: 2016
Műfaj: romantikus
Oldalak száma: 540

 

„A ​szerelem egyszer csak véget ér, és kész. Csak úgy, egy szerda este, mindenféle előzetes értesítés nélkül. Mit teszel? Elhagyod? Valódi ok nélkül?”
Francesca házassága megfeneklett. Pedig az örök optimista Edo igazi mintaférj, sosem veszekszik, mindent eltűr, szolgálatkész és bosszantóan mosolygós. Francesca számára mindez elviselhetetlen. Éjjelente cupcake-sütögetésbe menekül, nappal az előléptetéséért gürcöl egy könyvkiadóban.
Főnöke, a hatalmas egóval megáldott Bigazzi azóta hajszolja a világraszóló sikert, mióta lemaradt A szürke ötven árnyalatának kiadási jogáról. Mr. Big éppen Francescát bízza meg a feladattal, hogy bestsellert írasson Leonardo Calamandreivel, a cinikus, minden hájjal megkent szépfiúval, akiért rajonganak a nők. Nem úgy Francesca, aki meglátja a sérült kisfiút a magabiztos pasi álarca mögött, és elhatározza, hogy vagy beleszeret, vagy megöli…
A szerelem különös súlya az élet meghatározhatatlan mérőszámairól szól; hol kezdődik a szerelem, és mennyire gyorsan múlik el, milyen hőfokon kell benne égni, és mikortól ég a körmünkre.

 

„…ami fáj, az minden, csak nem szerelem. A harag, a szomorúság, a keserűség, az unalom, a félelem, az nem szerelem. A többi, minden már, amit tiszta szívvel és lélekkel teszel valakiért, aki nélkül egyetlen percet sem bírsz ki, az a szerelem.”

 

Federica Bosco neve nálam egyet legyen az 5 csillagos olvasmányélménnyel. Nem is értem, hogy ezt a könyvét miért halogattam ennyi ideig. Kezdem elhinni, hogy valóban igaz az, hogy minden jó könyv akkor talál meg, amikor arra a legnagyobb szükségem van, amikor erőt meríthetek belőle, és hasznos dolgokat vihetek magammal. Nem volt ez máshogy most sem.

A történet röviden:

A főszereplőnk Francesca, aki egy könyvkiadónál dolgozik szerkesztőként. Egy elviselhetetlen, és zsarnok főnök keseríti meg a mindennapjait, de a magánélete sem egy rózsaszín leányálom. A kapcsolatában nem érzi jól magát, nem érzi nőnek magát, az anyja beteg, saját magát túlhajszolja, mert a főnöke meglebegtette a szeme előtt az előléptetés lehetőségét.

Bigazzi, a főnöke egy elborult pillanatában kitalálja, hogy márpedig az ő egyik írója fogja megnyerni a legrangosabb irodalmi díjat, a Stregát. Ehhez leszerződtet egy tehetséges, ámbár kibírhatatlan, és nagyképű írót, akinek az a feladata, hogy írjon egy olyan könyvet néhány hét alatt, ami a díjra érdemes. Szerkesztőként Francesca-t jelöli ki mellé. Azonban Calamandrei elég link írónak minősül, így nincs is olyan egyszerű dolga Franceskának. 

Ha ez nem lenne elég, a magánélete továbbra is romokban, az anyja állapota nem javul, és a barátnője, a PR-os Paola magánéleti problémáiban is megpróbál a segítségére lenni.

A könyv kiadásának a határideje pedig vészesen közeledik.

Gondolataim:

Annyira valósághű ez a kötet, hogy akár velünk is megtörténhetne. Bosco rámutat, hogy mennyire nem habostorta az élet, hogy vannak nehézségek, vannak buktatók, és igen, ha valamit szeretnénk elérni akár otthon a 4 fal között, vagy a munkahelyen, akkor azért meg kell dolgozni, nem hullik minden az ölünkbe.

Amiatt pedig külön örülök, hogy elolvastam ezt a könyvet, hogy betekintést enged a szerkesztői világba. Valóban nem egyszerű, de szerintem egy nagyon szép hivatás. Ezért is döntöttem el már legalább 1,5 éve én is, hogy szeretném megtanulni ezt a szakmát. Bár hatalmas felelősséggel jár egy szerkesztői hivatás, mégis úgy gondolom, hogy akinek a szenvedélye a könyvek, az olvasás, az írókkal, kiadókkal való közös munka, akkor az élvezettel fogja belevetni magát a szerkesztői feladatokba. 🙂 Ez szerepel legalábbis az én jövőbeni terveimben is. 🙂

Na de vissza a könyvhöz. Nem mondhatnám, hogy szívemhez nőtt volna bármelyik karakter. Sőt, voltak kifejezetten utálatosak is (kb majdnem mind 😀 ) akitől a hideg futkosott a karomon. Bigazzi meg… Az ég óvjon mindenkit egy ilyen vezetőtől.

Az olvasás során egy érzelemlavina haladt át rajtam. Sírtam, nevettem, dühöngtem, reménykedtem, sóvárogtam. Ebben a kötetben minden megvolt, ami egy olvasmányos könyvhöz kell.

Borító:

Nem tudom hova tenni. Még véletlenül sincs semmi köze a történethez. Legalábbis én nem látom, de ha valaki elmagyarázza, azzal sokat segít. 😀

 

Aki szereti a romantikus történeteket, azoknak szívből ajánlom ezt a kötetet. Az eleje szépen halad a saját kis medrében, azonban a végén a csavar kárpótol ezért. Nálam ez egy 5 csillagos kötet.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Malka Adler: Testvérek Auschwitzban

covers_612351.jpg

Szerző: Malka Adler
Cím: Testvérek Auschwitzban
Kiadó: Álomgyár
Kiadás éve: 2020
Műfaj: történelmi
Oldalak száma: 510

 

A kilátástalanság és a remény megrendítő, igaz története
Dov és Yitzhak egy kis hegyvidéki, magyar faluban él a világ és a háború zajától elszigetelve. De egy napon 1944-ben a borzalom őket is eléri, és minden megváltozik. A nácik ellepik a falusiak otthonát, az ott élő zsidóknak csupán egyetlen órájuk marad az Auschwitzba tartó vonat indulásáig.
Hogy ezután mi történt, arra hat évtizeden át nem találtak szavakat a testvérek. Ám egy jó barátjuk kérésére most mégis megtörik a csendet, és izraeli otthonuk biztonságában elmondják fájdalmas, kegyetlenül őszinte történetüket, amelynek nem szabad feledésbe merülnie.
Margaret Atwood írói stílusára emlékeztető, zsigerig ható, megkerülhetetlen regény született Malka Adler tollából, amely erőt, vigasztalást és legfőképpen reményt sugároz az olvasó felé.

 

„… Hiányoztak a barátok, és az utcai focimeccsek. Az édes Slojmele, a szomszéd fia, aki csak hároméves volt. Slojmele. Ezerszer el kellett mesélni neki az ijesztő mesét az oroszlánról, aki gyerekeket falt fel. Kitört belőle a nevetés, főleg annál a résznél, mikor az oroszlán üvöltött, és felfalta a gyereket. Végül Hitler falta fel őt.” 

 

Napok óta gondolkodom, hogy mit írhatnék erről. De mindig ugyan az a szó ugrik be, ez pedig a kegyetlen. Olvastam már a témában, és fogok is még olvasni, bár szerintem nem mostanában, mert idő kell, hogy mindezt feldolgozzam. Nagyon sokszor kellett félretennem a könyvet, volt, hogy a mondat közepén csuktam be, mert egyszerűen képtelen voltam még egy szót elolvasni. Egyszerűen nem akarom elfogadni, hogy ilyen emberekkel szembeni brutalitás valóban létezett.

Hirtelen nem is tudom megmondani, hogy olvastam-e ettől megrázóbb könyvet az elmúlt években.

A történet röviden:

Mivel a cím elég árulkodó, így senkit nem fog meglepetésként érni, hogy ez a könyv a holokauszt borzalmait írja le. 2 túlélő, 2 testvér, 60 év után úgy dönt, hogy van elég lelki erejük ahhoz, hogy elmondják a történetüket. Nem szépítették a valóságot, nyersen, és őszintén elmondták, hogy rángatták el a családjukat, hogy nézték végig, ahogy az embereket küldik a gázkamrákba, hogy kínozzák, éheztetik a táborban a zsidókat. 

Váltott szemszögből követhetjük az eseményeket. A testvérek 15-16 évesek voltak, amikor pont került a korábbi életük végére, és meg kellett tanulniuk túlélni. De amilyen körülmények között voltak, az sem volt biztos, hogy a következő órát megérik.

Mivel Dov és Jichak mesélik el a történetüket, így egyértelmű, hogy sikerül megmenekülniük a pokolból. Nyomon követjük a tábor utáni életüket, hogy hogyan tudtak megbirkózni a mindennapokkal, az újdonsággal, és hogy 60 év után még mindig megvannak bizonyos szokásaik.

Gondolataim:

Még most is libabőrös vagyok, ha a könyv egyes jelenetei eszembe jutnak. Ezt a bejegyzést is napok óta írom, mert már az is megvisel, hogy újra kézbe veszem a könyvet, és visszalapozok a megjelölt oldalakhoz. Ettől függetlenül biztos, hogy fogok még a témában olvasni.

Belegondolni is borzalmas, hogy mit élhettek át azok az emberek, akiket kirángattak az otthonukból, elhurcoltak, úgy bántak velük, mintha nem is érző, lélegző emberek lennének. Amikor a szülők tudják, hogy mi történik, de a 2-3 éves gyerek nem érti, hogy miért kell ezen keresztülmenni, és mi várja majd a több napos út végén. 

A sok borzalom ellenére a testvéri szeretet és összetartozás csodálatosan van bemutatva. 

Mint ahogy már említettem, váltott szemszögből követhetjük nyomon a testvérek életét, így betekintést nyerünk abba is, hogy ugyan azokat az eseményeket hogyan élték meg külön-külön.

Borzalmas volt olvasni, hogy képes egyik ember úgy megtörni a másikat, hogy elveszti a józan eszét, és a saját családtagjában is képes kárt tenni, mert a túlélési ösztön nagyobb, mint a vér szerinti kötelék.

A tábor utáni évek is megrázóak, a túlélők hátralévő életére, szokásaikra is nagy hatással van. A másik embertársuk iránti bizalmat visszaszerezni hosszú évek munkája, ha egyáltalán sikerül.

Borító:

Most, hogy elolvastam a könyvet, más értelmet nyer a borító is. Szó szerint megremegek, ha ránézek, pedig Dov és Jichak már 15-16 évesek, amikor Auschwitzba kerülnek, nem ilyen kicsik, mint a borítón szereplő kisfiúk.

 

Csak azoknak ajánlom ezt a könyvet, akik olvastak már a témában, és el tudják viselni a borzalmas valóságot, mert ez valóban egy nagyon megrázó könyv.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Fergeteges Book tag

 image0_9.jpeg

Sziasztok!

Ezt a tag-et Csaba videójában láttam a Könyvelem youtube csatornán, és annyira megtetszett, hogy gyorsan ki is töltöttem 🙂

Fergeteges Book tag:

1. Néma utazás – Egy könyv, amit utazás, vagy várakozás alatt kezdtél el olvasni.

Virna DePaul – A rossz testvérrel ágyba bújni. A könyvudvarban vettem meg ezt a könyvet, és mivel késett majd egy órát a vonatom, így elkezdtem olvasni amíg vártam. 🙂 Mire hazaértem, addigra majdnem a végére is értem. 🙂

2. Törékeny álmok – Egy könyv a könyvespolcodról, ami a legfontosabb számodra, és amit a legjobban féltesz.

Lényegében az összes könyvem, mindegyiket nagyon féltem. De amit soha senkinek nem adnék oda még egy pillanatra sem, az Kari Hotakainen – Az ismeretlen Kimi Raikkönen című könyve. Egyedül a férjem vehette a kezébe, de azért őt is szemmel tartottam 🙂

3. Más szemmel – Egy könyv, ami elgondolkodtatott.

Ide talán Séverine Vidal, Manu Causse – Bicebóca szívek című könyvét mondanám. Tanulságos, szívhez szóló történet, amit gondolkodás nélkül kötelezővé tennék az iskolákban.

4. Múló idő – Egy könyv, amit nagyon hosszú ideig olvastál.

Szerintem az egyik Trónok harca kötet lesz a nyertes ehhez a ponthoz. Nagyon hosszú könyvekről van szó, de ennek ellenére gyorsan haladtam velük, de az egyik részt pont az esküvőnkhöz közeledve olvastam, és annyi elintéznivalónk volt, hogy emiatt lassabban tudtam vele haladni.

5. Néma ölelés – Egy könyv, amit annyira megszerettél, hogy nem akartad elengedni.

Ide nagyon sok könyvet tudnék mondani. Néhány meghatározó kötet:
R.J.Palacio – Az igazi csoda
Ka Hancock – Üvegszilánkon táncolni
Kim Holden – Bright side
Péterfy-Novák Éva – Egyasszony
Csernovszki-Nagy Alexandra – Mimi regénye (egyébként Lina 2 könyvét is idesorolnám, mert nagyon szerettem)
Colleen Hoover – Velünk véget ér (de gyakorlatilag a szerző összes könyve)

De még sorolhatnám, mert nagyon sok ilyen könyv van szerencsére, ami a mai napig eszembe jut, és hatással van rám, hiába telt el több év az elolvasásuk óta. 

6. Életfa – Egy kedvenc könyv, ami új/kitalált világba kalauzolt el.

J.R.Ward – Fekete tőr testvériség sorozata. Ez örök kedvencem 🙂 De szerintem már tudjátok. 😀
De hogy mást is említsek, pl. Sarah J. Maas – Tüskék és rózsák udvara sorozata.

7. Drasil harcos – Egy könyv, ahol a karakter(ek) páncélt visel(nek).

Hűűűha, a Trónok harcában biztos, hogy viselnek páncélt, de ami hirtelen még eszembe jutott, Philip Pullman – Az arany iránytű című könyve. De ennél javítsatok ki, ha tévedek. 🙂

8. Egy könyv, aminek a megjelenését már nagyon várod.

J.R.Ward – The Savior. Néha úgy érzem, hogy soha nem fog már megjelenni.

 

(eredeti kép: google, szerkesztés: saját)

Frances Hodgson Burnett: A titkos kert

 

covers_478411.jpgSzerző: Frances Hodgson Burnett
Cím: A titkos kert
Kiadó: Maxim
Kiadás éve: 2020. (ebook)
Műfaj: ifjúsági irodalom, gyerekkönyv
Oldalak száma: 160

Évtizedek óta kultuszkönyv, amit nagyanyáink és apáink is változatlan érdeklődéssel olvastak, s olvassák a mai fiatalok is. A könyvnek számtalan különféle kiadása jelent meg, filmet is készítettek belőle, manapság is játsszák. Az édes-bús történet központi szereplői: egy zárkózott, árva kislány és egy betegeskedő kisfiú, akik rátalálnak az elveszett Édent felidéző, varázslatos kertre – és egy jó barátra, Colinra. A könyv most új köntösben, de változatlan szöveggel jelenik meg.

 

 

 

„Azon a helyen, ahová rózsát ültetünk, nem nőhet bogáncs!”

 

Én még csak most találkoztam ezzel a könyvvel, és most, hogy befejeztem, sajnálom, hogy kamasz koromban nem tudtam a létezéséről. Nagyon aranyos történet, amit mindenkinek érdemes elolvasni, akár hisz a varázslatokban, akár nem. 🙂

A történet röviden:

Kitört a kolera, és az elkényeztetett kislány, Mary Lennox árván marad. Miután felfedezik, hogy egyedül maradt egy kihalt házban, az egyik rokona magához veszi, azonban a nevelésében nem kíván részt venni. Mary az idegen helyen nem tud magával mit kezdeni, elkényeztetett, magasan hordja az orrát, és mivel egész életében kiszolgálták, ezért a saját ruháit is csak segítséggel tudja felvenni. Azonban Martha, az egyik alkalmazott szépen lassan megismerteti a való világgal, és az őt körülvevő környezettel. 

Mary egyre több időt tölt a friss levegőn, napról napra többet játszik, ugrál, és szépen lassan elkezd hízni is. Egyre nagyobb érdeklődést mutat a kert, a virágok, és a természet iránt, amiben Martha testvérében, Dickonban társra lel. A gyerekek egy varázslatos titkot őriznek, amibe csak 2 embert avatnak be: egy beteg kisfiút, és az idős kertészt.

A gyerekek hisznek abban, hogy a titkos kertjüket varázslat lengi körül, ahol meggyógyul a test és a lélek, ahol új erőre kap ember, állat és növény, és ahol bármi lehetséges, ha igazán akarja az ember.

Gondolataim:

Gyönyörűen megírt történet a barátságról, a hit erejéről, és a varázslatról. A szóismétlések ellenére nagyon szívesen olvastam a történetet, és biztos vagyok benne, hogy még fogom olvasni az elkövetkezendő években.

Egy gyerekkönyvről van szó, de nekem mégis többet adott, mintha egy önsegítő könyv tömény filozofálását olvastam volna. Hittem a természetben, szívem szerint azonnal mentem volna ki én is a kis kertecskémbe, hogy gondoskodjam a növényeimről. (megjegyzés: kb 3 hétig szakadt az eső, az első próbálkozásnál bokáig süllyedtem a sárba :/ ). Napos idő hiányában csak az ablakból figyeltem, ahogy erőre kap az ősszel elültetett rózsahajtás, ahogy nyílik a szegfű, és az írisz.

Egyszerűen léleksimogató ez a történet. Ha hiszünk magunkban, és a varázslatokban, akkor tényleg képesek vagyunk bármire. 

Fontos megemlítenem a főszereplőink jellemfejlődését a regény során, az idegesítő, mindig mogorva, elkényeztetett kislány hogy ismeri meg a természet erejét, és hogyan hat ez a természetére. Vagy a barátság erejét, ami képes 10 évnyi rossz szokást elfeledtetni néhány hét leforgása alatt, és visszaadni az élet utáni vágyat.

Szívből ajánlom mindenkinek, felnőttnek és gyereknek egyaránt ezt az aranyos kis történetet. Én biztos, hogy újra fogom olvasni.

(Nagyon sok borítója van a könyvnek, nekem a fenti a kedvencem) 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

 

Jane Austen: Büszkeség és balítélet

covers_389516.jpg

Szerző: Jane Austen
Cím: Büszkeség és balítélet
Kiadó: Lazi
Kiadás éve: 2021
Műfaj: klasszikus irodalom
Oldalak száma: 338. 

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Szerelmek ​és félreértések klasszikus meséje a XVIII. századvégi Angliából. Az öt Bennet nővér élete a férjkeresés jegyében zajlik: anyjuk megszállottan próbálja biztosítani számukra a megnyugtató jövőt valami pénzes – és lehetőleg rangos – férfiú mellett. Csakhogy a jó eszű és éles nyelvű Elizabeth szélesebb perspektívákban gondolkozik, és ebben apja is támogatja őt. Amikor Mr. Bingley, a módos agglegény beköltözik az egyik szomszédos birtokra, felbolydul a Bennet-ház élete. A férfi előkelő londoni barátai és a vidékre vezényelt nyalka, ifjú katonatisztek közt bizonyára számos udvarlója akad majd a lányoknak. A legidősebb lány, a derűs és gyönyörű Jane úgy tűnik, meghódítja Mr. Bingley szívét. Ami Lizzie-t illeti, ő megismerkedik a jóképű, és látszólag igencsak dölyfös Mr. Darcyval, és máris kezdődik a nemek ádáz csatája. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy Elizabeth nem várt házassági ajánlatot kap a Bennet-vagyont öröklő unokatestvértől, és amikor Mr. Bingely váratlanul Londonba távozik, magára hagyva a kétségbeesett Jane-t, Lizzie Mr. Darcyt teszi felelőssé a szakításért. Ám egy Lydiával kapcsolatos családi válsághelyzet hamarosan ráébreszti hősnőnket arra, hogy mindvégig balul ítélte meg ezt a büszke férfit…
Eredeti hangú, máig modern, magával ragadó történet, melyben magunkra ismerhetünk.

 

 „Ami engem illet, én azt a könyvet, amelyik jól van megírva, mindig túlságosan rövidnek találom.”

Amikor elmeséltem egy közösségben, hogy én még soha nem olvastam ezt a könyvet, volt nagy meglepődés, hiszen ez alapmű, mindenkinek olvasnia kell, szinte már kötelező! Nos, itt a „kell” és a „kötelező” szóval vannak problémáim, ugyan ez volt a gondom iskolás koromban is. Nekem senki ne mondja meg mit kell és mit nem kell olvasnom, el tudom dönteni én magam is. 🙂 Ami kötelező volt azzal nem foglalkoztam, de amikor szabadon választhattam, akkor szerettem olvasni az általam választott könyvet. 🙂

Nagyon örülök, hogy ezt az elvet követtem, és 34 évesen vettem kézbe ezt a könyvet, amihez nagyban hozzájárult Edmond is, az Edmond könyvkuckója youtube csatornájáról. Mert ha pl. középiskolában akarták volna „lenyomni” a torkomon, mint kötelező olvasmány, biztos, hogy félreteszem, és soha többet rá sem nézek. Nem tetszett volna a nyelvezete, nem érdekelt volna a történet, lehet egy mondatot sem fogtam volna fel belőle, mert elkalandoztak volna a gondolataim.

Mivel nem vagyok rajongója a klasszikus irodalomnak, ezért magamat leptem meg a legjobban, hogy megvásároltam a kötetet, és milyen jól tettem. Egyszerűen imádtam! Olyannyira megtetszett Austen stílusa, hogy remélem még idén, az összes könyvét be tudom szerezni a Lazi kiadótól.

Bár sok időm nem volt olvasni, ezért lassan is haladtam vele, de ennek ellenére faltam az oldalakat.

A történet röviden:

Főszereplőink egyike a Bennet család, ahol 5 lánygyermek nevelkedik. Édesanyjuk leghőbb vágya, kiházasítani a lányait, de mivel még a legidősebbnek sincs még kérője, ezért gyakran vannak álmatlan éjszakái. Olyannyira megszállottja ennek, hogy nem szégyenli akár kellemetlen helyzetbe hozni a lányait a célja elérésének érdekében, különösen, amikor a vagyonos, Mr. Bingley a szomszédjukba költözik. A vacsora – és táncestek tökéletes alkalmat biztosítanak, hogy akár a katonatisztek közül is, de férjet szerezzen a lányainak.

Egy ilyen esten találkozik Jane, és Lizzie a két legidősebb lány Mr.Bingley-vel, valamint a kissé mogorva Mr. Darcy-val. Az egyik páros között vonzalom, a másik között pedig ellenszenv alakul ki. Az sem segít a helyzeten, hogy Lizzie, Mr. Darcyt okolja, hogy a fiatal szerelmesek között nem köttetett frigy, holott szemmel láthatóan odáig vannak egymásért.

A kisebbik húguk, a zabolátlan Lydia szerencsétlen döntése felborítja a Bennett család mindennapjait, ami után Elizabethnek át kell értékelnie az érzéseit, és a korábbi döntéseit. Lehet, hogy balul ítélte meg Mr. Darcyt, aki mégsem olyan goromba, faragatlan fiatalember, mint amilyennek hitte?

Gondolataim:

Mint ahogy fent említettem, örülök, hogy nem tizenévesen akadt a kezembe a könyv, mert valószínűleg az ragadt volna meg belőle, hogy majd anyuka eldönti kihez megy hozzá a lánya, mert ugye az a legfontosabb, nehogy vénkisasszony legyen. Biztos, hogy untam volna és be sem fejezem a könyvet. Viszont a 30-on túl már látom a társadalmi különbségeket, a karakterek hétköznapiságát, a döntések súlyát, a nők kiszolgáltatottságát.

Kicsit hiányoltam a személyleírásokat. A történetben valaki vagy szép, vagy csúnya. Nagyon szerettem Mr. Bennet karakterét, és a lányával való kapcsolatát. Mrs. Bennet-től viszont néha a fejemet fogtam. Kicsit butácska, nála minden vagy fekete, vagy fehér.

Így a bejegyzés végéhez közeledve be kell vallanom, hogy bár a maga szótlan, zárkózott, kissé mogorva módján megnyerő karakter volt Mr. Darcy, mégsem estem elsöprő szerelembe. 🙂 Elizabeth Bennet karaktere viszont mindenki közül a kedvencem volt. Volt bátorsága önmaga lenni, szembemenni a kor elvárásainak, kiállni magáért, és egyenrangúnak tekinteni önmagát bármelyik férfival. 

Voltak azonban olyan szereplők is, akiktől a hideg rázott. Pl. Mr. Collins, Lady Catherine de Bourgh, és Lydia Bennet. Az az elkeserítő, hogy ilyen kibírhatatlan tulajdonságokkal rendelkező emberek nemcsak Austen korában élnek, hanem a mai napig köztünk járnak.

Borító:

Nekem a kemény fedeles filmes borítóval sikerült beszereznem ezt a kötetet, bár valójában az új kiadásra pályáztam. Az a borító egyszerűen gyönyörű! De mint ahogy már említettem, szeretném az összes Austen könyvet beszerezni, és azokhoz a birtokomban lévő kötet borítója tökéletes összhangban van, így nem bánom, hogy ezt a példányt sikerült megvásárolnom.

 

Zárásként pedig, hogy kinek ajánlom ezt a könyvet? Egy szóval, mindenkinek. 🙂 Férfiaknak, nőknek, azoknak az olvasóknak, akik szeretik a helyenként elejtett szarkasztikus és humoros megjegyzéseket, az angol irodalom kedvelőinek, a klasszikus irodalommal ismerkedőknek, és még sorolhatnám végtelenségig. 🙂

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Ez, vagy Az? Book tag

image0_2.jpeg

Sziasztok!

Jó régen töltöttem már ki Book tag-et, és ma, ahogy nézelődtem a molyon, szembe jött velem ez a tag, gondoltam miért ne tölteném ki? 🙂

Lássuk is a kérdéseket:

1, Kartonált, vagy kemény táblás könyv?

Teljesen mindegy, a lényeg, hogy izgalmas legyen a történet. A kemény táblás kötetek sokszor számomra megfizethetetlen áron vannak, ezért megveszem a puha táblásat belőle, pedig tudom, hogy sokkal könnyebben lehetne olvasni, ha kemény táblásként kerülne a polcomra. Viszont a történet ugyan az mindkettőben, így nem szoktam bánkódni. 🙂

2, Egyrészes könyvek, vagy sorozatok?

Régen imádtam a sorozatokat, gondolkodás nélkül megvettem a kedvenc témámba tartozó könyvek első megjelenő részeit, de sajnos nagyon sok olyan kötet van a polcomon, aminél megjelent 1-2 rész, és nem folytatta a kiadó a megjelentetését. Vagy azért, mert nem volt rá kereslet, vagy nemes egyszerűséggel megszűnt a kiadó. Emiatt sorozatot csak akkor veszek meg, ha az összes részét kiadták.
Jelenleg sokkal több egyrészes kötet van a polcomon, ők kerültek előtérbe az utóbbi időben.

3, Hosszú, vagy rövid könyvek?

Nagyon szeretem a hosszú könyveket, még akkor is, ha a vállam leszakad, amikor a táskában cipelem magammal. 🙂 Lásd: Trónok harca 😀
Viszont jelenleg nagyon kevés időm van olvasni, ezért a rövid könyvek élveznek most elsőbbséget. Annyira tele van a nap végére a fejem, hogy a rövid könyveknél könnyebben jegyzem meg a cselekményt, és az sem elhanyagolható szempont, hogy belefér a pelenkázó táskába. 😀

4, Rövid, vagy hosszú fejezetek?

Szeretem a rövid fejezeteket (na nem a fél oldalasakat. 😀 ), mert ilyenkor úgy érzem jobban haladok az olvasással. Ha félbe kell hagynom valami miatt az olvasást, akkor könnyebb a fejezet végén letenni a könyvet.

5, Pörgős, vagy lassan haladó cselekmény?

Pörgős.Ha lassan indul be a történet, és a könyv végéig szépen csordogál a kis medrében, akkor sajnos meg szoktam unni. Ilyenkor kerülök olvasási válságba. Ezért ha az első 80-100 oldalban nem pörögnek fel az események, akkor le is teszem a könyvet.

6, Kitalált vagy valódi világ?

Teljesen mindegy, a lényeg, hogy izgalmas legyen a történet, és legyen benne legalább egy olyan karakter, akit meg tudok kedvelni.

7, Jófiúk, vagy rosszfiúk?

Egyértelműen a rosszfiúk. 🙂 A könyvekben ők a gyengéim. 😀

 

(eredeti kép forrása: pinterest)

Áprilisi összegzés

5bb62cdb2100002501c89b29_1.jpeg 

Sziasztok!

Nem terveztem összegző bejegyzést írni, azonban ahogy ránéztem az áprilisi statisztikára, magam is meglepődtem, ezért nem szeretném kihagyni ezt a posztot. 🙂

Mióta megszületett a kisfiam, azóta nem sok időm volt olvasni. Mire este elaludt, örültem, hogy el tudtam dőlni én is, semmi energiám nem volt könyvet fogni a kezembe, pláne hogy 2-3 órával később kelt is fel. 🙂

Napközben, amikor a babakocsiban alszik 2-3 órát, akkor egyik kezemben könyv, a másik kezemmel pedig tologattam a babakocsit, mert a fiatalúr azonnal felébred, amint megáll alatta a járgány. 😀 Szóval csak így tudtam olvasni. 🙂

Na de nézzük az áprilisi hónapot.

Sikerként könyvelem el, ugyanis 4 könyvet is sikerült elolvasnom 4 különböző kiadótól. 🙂 Összesen 1536 oldalt. 🙂

Az elolvasott könyvek a következők:

Ellyne Fagyos december
Cookie O’Gorman Piszkos tánc
A.M.Jenkins Night Road – Éjjeli utazás
Nicky Pellegrino

Az élet receptje

 

Ehhez a számhoz nagyban hozzájárult, hogy áprilisban már egész jó idő volt, és sokat kint tudtunk lenni az udvaron. Ott meg kifejezetten szeretek olvasni, szóval faltam az oldalakat. 🙂

Mind a 4 könyvről találtok értékelést az oldalon.

Remélem a májusom is hasonlóan sikeres lesz olvasás terén is. 🙂

Ti mit olvastatok áprilisban?

(kép forrása: google)

Nicky Pellegrino: Az élet receptje

covers_618150.jpgSzerző: Nicky Pellegrino
Cím: Az élet receptje
Kiadó: Lettero
Kiadás éve: 2020
Műfaj: romantikus
Oldalak száma: 384

 

Négy nő érkezik Szicília egyik kisvárosának főzőiskolájába. Moll az ínyenc blogger. Tricia a befutott ügyvédnő. Valerie a friss özvegy. Poppy az elvált ingatlanügynök.
Luca Amore, a főzőiskola vezetője igazán sármos férfi. Azt hiszi, ez a tanfolyam is olyan lesz, mint a többi. Már eltervezte a menetrendet: hagyományos recepteket tanít a nőknek, és bemutatja a környék legjobb csokoládéműhelyeit, borászatait, pékségeit.
Még egyikük sem sejti: mire az olasz kaland véget ér, nem csak a dél-olasz konyha titkaira derül fény, hanem mindnyájuk élete megváltozik.

 

Nagyon régen jártam Olaszországban (Szicíliáig nem jutottam még el sajnos), de az biztos, hogy hatalmas élmény volt, nagy hatással volt rám. Imádom az olasz embereket, az olasz ételeket, a szűk kis utcákat, az olaszok temperamentumát, egyszóval mindent, ami oda köthető. Ezért egy percig nem gondolkodtam, hogy elolvassam-e ezt a könyvet. Már az egy pluszt adott, hogy Szicíliában játszódik, de hogy még főznek is benne.. 🙂 Minden adott volt a tökéletes kikapcsolódáshoz.

A történet röviden:

Luca, miután feladta a londoni fotós karrierjét, hazaköltözött Szicíliába, és elindította a főzőiskoláját. A hozzá látogató, tanulni vágyó emberekkel nemcsak a helyi specialitásokat kóstoltatja meg, hanem a helyiek munkáját is megismerteti velük. Részt vesznek például borkóstoláson, csokoládé készítésen.

Luca főzőiskoláját 4 nő keresi fel a világ 4 különböző pontjáról. Más társadalmi helyzetűek, más életkorúak, ebből kifolyólag természetesen nem egyformán reagálnak a különböző élethelyzetekre. 

Poppy, Moll, Tricia és Valeri több-kevesebb sikerrel és lelkesedéssel veti bele magát az olasz ételek elkészítésébe. 9 napot töltenek együtt, és az eltérő személyiségüknek köszönhetően részük van heves vitákban, maguk mögött hagynak nagy titkokat, és egy eddigiektől eltérő, szebb, jobb jövőben is reménykednek.

Gondolataim:

A könyv felépítése különleges, több szemszögből ismerjük meg a történetet, viszont a megszokottól eltérően, a nagyobb fejezetek a szereplőink monológjával indul. Nem hozzánk, olvasónkhoz intézi a szavait az adott szereplő, hanem a főzőiskola egy másik tagjával folytat beszélgetést, viszont ezt leginkább egy olyan telefonbeszélgetéshez tudnám hasonlítani, ahol csak az egyik felet halljuk.

Imádtam azokat a részeket, amikor főzésre került a sor, vagy amikor kiültek egy kávézó teraszára meginni egy kávét, vagy egy Aperol Spritzet. Ezáltal újra átéltem azokat a csodálatos pillanatokat, amiben nekem is részem volt. Hitelesen volt leírva az olaszok személyisége, a piacok hangulata. Egyszóval nagyon szerettem olvasni, nosztalgikus hangulatba kerültem.

Azonban mégsem tudok 5 csillagot adni a történetnek, mert voltak problémáim bizonyos részekkel, illetve a szereplőinkkel is. Tricia a tipikus gazdag feleség, aki nem tudja értékelni sem az életét, sem a ezt a nyaralást, Valeri, aki a múltban él, nem a jelenben, és nem értettem Luca titkos múltját. Pontosabban értettem, csak annyira felesleges volt ebbe a történetbe. A végén pedig amin meglepődtem az Moll vallomása. Könnyeket csal az ember szemébe, de az alap történethez nem tesz hozzá. Az ételek iránti töretlen lelkesedése nagyon pozitív, de úgy éreztem, hogy nem tudja igazán élvezni, mert első dolga volt mindent dokumentálni. Értem én, hogy a blogján szeretne mindent hitelesen visszaadni, de kicsit túlzásnak éreztem.

Ami különösen tetszett, azok a könyv végén található receptek. Amint lesz időm, biztos, hogy ki fogom próbálni őket. 🙂

Ha lenne kiegészítő könyve Poppynak, és Mollnak, azt nagyon szívesen elolvasnám, kíváncsi vagyok mi lett a sorsuk. 

Borító:

A borító nagyon hangulatos, nagyon tetszenek a színei. Már csak emiatt is megakadt a szemem ezen a köteten. Viszont mivel egy főzőiskola és az ételek köré épül a történet, nem tudom hova tenni a borítón szereplő 1 db nőt. Tekintve, hogy négyen voltak Luca tanítványai. 🙂

Aki szereti a romantikus, egy délutáni olvasnivalókat, szereti a különleges ételeket, annak ajánlom ezt a könyvet. 🙂 Viszont éhesen tényleg ne kezdjetek bele. 🙂

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

A. M. Jenkins: Night Road – Éjjeli utazás

 

covers_41776.jpgSzerző: A. M. Jenkins
Cím: Night Road – Éjjeli utazás
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2019
Műfaj: Szórakoztató irodalom – krimi
Oldalak száma: 286

 

A fiú arra kényszerül, hogy váratlanul útra keljen.
Erőt kell gyűjtenie, hogy szembeszálljon legsötétebb félelmeivel… Cole számára az élet kötéltánc. A napfény a halálos ellensége: egyetlen hiba elég hozzá, hogy csapdába essen és egy koporsó fedelét bámulja belülről az örökkévalóságig…

 

 

 

Ezennel a 6 könyvből álló TBR listámból egyet ki is húzhatok. 

Köztudott, hogy imádom a vámpíros történeteket, ezért is vettem meg ezt a könyvet egy raktárvásár alkalmával. Nem nagyon szokott foglalkoztatni, hogy molyon milyen értékelései vannak egy kötetnek, mert volt arra példa, hogy egy 90% feletti könyvet nagyon nem szerettem, de olyan is, ami nagyon alacsony százalékon állt, és mégis kellemes csalódást okozott.

Ennél a könyvnél viszont megértem az alacsony százalékos értéket. Bajban vagyok, hogy írjam le, hogy miről is szólt, mert gyakorlatilag semmiről.

A történet röviden:

A főszereplőink az éjszaka szülöttei, nem mehetnek napra, mert bár csontig ég a bőrük, mégsem halnak meg, és kizárólag vérrel táplálkoznak. Mégsem hívhatjuk őket vámpíroknak, ugyanis ők hemorovok, röviden hemók. Az omnik, vagyis az emberek biztosítják számukra a táplálékot. Vagy önszántukból, vagy tudtukon kívül.

Sandor, egy gyakorlott hemo elkövetett egy hibát. Megölt egy omnit. A véletlen balesetet Gordonak hívják, aki egy durcás kisgyerek. Valahol megértem őt is, mert nem könnyű egyik pillanatról a másikra elveszíteni önmagát, és az új környezethez, az új életéhez alkalmazkodni, na de a kocsi hátsó ülésén duzzogni, az azért nekem sok volt.

Johnny (a hemok vezére (?) ) hazahívja Colet, egy másik tapasztalt és sokat látott hemot, hogy segítsen Sandornak, vezessék be Gordot a világukba. Bár nem megy minden zökkenőmentesen, igyekeznek eleget tenni a kérésnek. Autóba ülnek, és mennek egyik helyről a másikra.

Na kb ennyiről szól a történet.

Gondolataim:

Elolvastam, mert reméltem, hogy valami csak kisül ebből a sztoriból, kapunk valami pluszt, de csalódnom kellett. Ha egy kicsit hosszabb lett volna a történet, hátha olvasmányosabb lett volna! Sajnáltam, hogy a szereplők nem voltak kidolgozva, szinte semmit nem tudtunk meg róluk. Oké, Cole fotózott, viszont engem, mint fotóst mélyen érint, hogy állítása szerint szerette csinálni, mégis félvállról vette a képeket. A képek történeteket mesélnek, érzéseket adnak át, emléket állítanak. Nem csak úgy vannak.

Sajnáltam, hogy mindenbe belepiszkáltunk egy kicsit, de semmiről nem tudtunk meg konkrétumot. Honnan jött Johnny? Ki ő? Mi Sandor története? Vagy ki az a titokzatos hemo, és mi lett volna az ő szerepe a történetben? Több kérdésem van most hogy elolvastam a könyvet, mint mielőtt elkezdtem volna, ugyanis a fülszöveg nem sok útmutatást nyújt. Bár most, a könyv elolvasása után azt kell mondanom, hogy nem túl sok köze van a történethez.

Azon pedig különösen jót mosolyogtam, hogy a molyon a címkék között a pszicho-thriller szerepel. Hát ez a könyv minden, csak nem pszicho-thriller. 🙂

Borító:

Nem rossz, de nem az igazi. Amikor ránézek, mindig a Vámpírnaplók (a sorozat) egyik jelenete jut eszembe. 

Sajnálom, de nem tudom jó szívvel ajánlani senkinek ezt a könyvet, mert rettenetesen unalmas, kidolgozatlan a történet is és a szereplők is, és gyakorlatilag semmiről nem szól. Jó szívű akartam lenni és 3 csillagot adni, de nem tudok. 

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)