Szerző: Cara Bastone
Cím: Aki kész, aki nem…
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2025
Oldalak száma: 392
Ismertető:
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
EGY LÉPÉSRŐL LÉPÉSRE ROMÁNCCÁ
ÉRŐ BARÁTSÁG SZÍVMELENGETŐ TÖRTÉNETE.
Eve Hatch él-hal a meglepetésekért! Csak vicc: a fiatal nő akkor a leginkább elégedett, ha minden napja az előző szakasztott másaként telik. Szereti az otthonos brooklyni lakását, közel a gyerekkori legjobb barátjához, Willához, és messze a Közép-Nyugaton élő, régi vágású családjától, akik soha nem értették meg igazán. A munkája kényelmes, biztos és jónak mondható, még akkor is, ha a megálmodottal épp csak köszönőviszonyban van. Eve tudja, mit várhat az élettől – mígnem egy tőle szokatlan egyéjszakás kaland a szó szoros értelmében megmásítja ezt az állapotot.
Az új helyzet feszültséget teremt Eve és Willa rendíthetetlen barátságában, aztán Willa állhatatos bátyja, Shep lesz az, aki végül Eve segítségére siet. A férfi mindig is kedvesen viszonyult hozzá, most azonban ebédrendeléssel lepi meg, meghallgatja valamennyi panaszát, és egyszeriben olyan szívdöglesztővé válik… Aztán meg ott van a baba apja is, aki (szigorúan véve) támogatónak, mégis (többnyire inkább) ellentmondásosnak hat.
Talán csak a felfokozott hormontermelés az oka, vagy talán a pólók, amik Shep vállán mindig annyira feszesnek tűnnek – akárhogy is, de Eve-ben felébred a kíváncsiság. Nem szeretett volna titokban mindig is többet kihozni az életéből? Minden téren?
HAGYD, HOGY MAGÁVAL RAGADJON!
„Szabály kellene rá, hogy a munkahely és a magánélet ne lehessen egyidejűleg romokban. Egyszerre csak egy csapást kérnék, ha lehet!”
Számomra ez a történet igazi zsákbamacska volt. Sem a szerzőt nem ismertem, sem a szóban forgó kötetet. Viszont bármikor megnyitottam a kiadónak a weboldalát, valahogy mindig elém került. Én meg fejet hajtottam, és hagytam, hogy az univerzum eldöntse, hogy milyen könyvre van szükségem. Nagyon köszönöm a Könyvmolyképző Kiadónak, hogy olvashattam.
Gondolataim:
Egy kedves, könnyed olvasmányra vágytam, és részben meg is kaptam. Azért csak részben, mert számomra sokkal több mondanivalóval bírt ez a történet. A történet középpontjában Eve áll, aki egy egyéjszakás kaland után rájön, hogy babát vár. Nyilván nem tervezte, hogy terhes lesz, de igyekszik a lehető legjobbat kihozni a helyzetből. Az apuka is azonnal tudomást szerez a babáról, és itt indul el a történet igazából.
Nagyon szerethető volt a történet, és egy ponton kapcsolódni is tudtam hozzá. Nem Eve szálához, hanem Willa karakteréhez. Az ő fájdalmát abban a pillanatban átéreztem, hogy megtudta, hogy bár ők a férjével mindent megtesznek hogy szülők legyenek, a legjobb barátnőjének pedig elég egy görbe éjszaka, és egy véletlen „baleset”. Ez valóban pokoli érzés, itt egy kicsit magamba zuhantam, mert éveket repültem vissza az időbe. Abba az időbe, amikor én is voltam Willa helyzetében.
Eve nagyon egyszerű, ámbár annál szerethetőbb karakter. Teret ad Ethannek, hogy eldöntse mit szeretne. Megy a saját útján, és felkészül arra a lehetőségre, hogy mi lesz akkor, ha egyedül kell felnevelnie a babát. Nagyon szerettem a gondolatmenetét, ahogy a babáról beszélt, azt a pillanatot, amikor rájött, hogy valóban kisbabája lesz.
Amikor feltűnt Shep, akkor kicsit aggódtam, hogy kapunk egy felesleges drámákkal tűzdelt, szerelmi háromszöget, viszont erről szó sincs. Valóban egy kismama, egy apuka, és egy ezer éves barát „kapcsolata” jelenik meg az oldalakon, viszont annyira hétköznapi, mégis bájos módon, hogy valóban szívet melengető volt olvasni. Ethan pánikolását viszont kicsit indokolatlannak éreztem. Nyilván nagy dolog, ha valakinek gyereke lesz, viszont ott volt Eve által nyújtott lehetőség, hogy ha nem akar részt venni a gyerek életében, akkor szóljon. Elvégre ha úgy alakul, hogy valakinek egyedül kell felnevelnie egy gyereket, az nem ő lesz. Minden pillanattal egyre nagyobbra nőtt a szememben nemcsak Eve hanem Shep is. Ahogy kezelték a kialakult helyzetet, azt tanítani kellene.
Volt a történetben erotikus rész is, igaz, hogy minimális. Viszont az annyira nevetséges volt, hogy szeretném kitörölni az emlékezetemből. 😀
Szerettem a történet humorát, a mondanivalóját, a szereplőket minden hibájukkal, és rossz döntéseikkel együtt. A gyermekvállalás mellett a másik fő szála a történetnek az önismeret, és a döntések fontossága volt. Eve, bár ott dolgozik, ahol szeretne, mégsem a megfelelő pozícióban. Éli a mondhatni fásult mindennapjait, mégsem azt csinálja amit szeretne. Az ő jellemfejlődése tetszett leginkább. Ahogy várandósság előrehaladtával egyre inkább önmagára talál. Érdekes és tanulságos utazás volt az övé. Mindezek mellett nagyon szívesen olvasnék egy folytatást Willa szemszögéből is, mert mint ahogy említettem, én is voltam az ő cipőjében.
Megszerettem a szerző stílusát, a gördülékeny, mégsem elkapkodott történetvezetését. Szerintem nem könnyű téma, amit feldolgozott, mégis gondosan kidolgozott, nem elnagyolt, nem eltúlzott történetet tárt az olvasók elé. Én pedig most már értem, hogy miért bukkant fel ez a kötet előttem újra, és újra. 🙂
Aki egy kellemes kikapcsolódásra vágyik, annak szívből ajánlom ezt a történetet.
Értékelésem: 5/4,5
Idézetek a könyvből:
„Az akarás azt jelenti, hogy izgatott várakozással tekintek a jövőbe.”
„A titok csak akkor az, ha senki sem tud róla. És minek nevezzük azt a titkot, amit mindenki tud, de senki nem beszél róla? Az a szégyen!”
„Jusson eszébe, hogy várandósan semmi sem valós! A terhesség görbe tükre előtt áll, és abban lát mindent!”
A könyvet itt tudjátok beszerezni:
https://konyvmolykepzo.hu/products-page/konyv/ready-or-not-5065