Szerző: Brittney Arena
Cím: A Dance of Lies – Hazugságok tánca
Kiadó: Álomgyár Kiadó
Kiadás éve: 2026
Oldalak száma: 624
Ismertető:
„Nem vagyok toronyba zárt hercegnő.
Árnyék vagyok.”
Vasalie Moran egykor Illian király udvarának táncosa volt – míg egy cellában nem találta magát, egy olyan bűnért, amelyet nem követett el. Miután túlélte a börtönben töltött éveket, hirtelen ismét a király elé rendelik. Illian alkut ajánl neki: ha kémként szolgálja őt a királyi találkozón, utána szabadon engedi.
Ahogy az uralkodó parancsai egyre véresebbé és kegyetlenebbé válnak – a lány pedig kénytelen elárulni és bántani a hozzá közel állókat – rájön, hogy a szörnyeteg, akit szolgál, talán csak alattvalója egy még nagyobb szörnyetegnek…
Miközben a világ, amelyet ismert, összeomlani készül, a volt táncos kénytelen szövetséget kötni Illian testvérével és legnagyobb ellenségével, Kelet hírhedt királyával.
Ahogy a két fivér közötti viszály elhatalmasodik, és ő két tűz közé kerül, múltjának rettenetes igazsága napvilágot lát. És ha túl akarja élni ezt a kalandot, el kell döntenie, kiben bízik, kiért harcol, és mennyit hajlandó feláldozni a lelkéből.
Brittney Arena első magyarul megjelenő regénye egy lenyűgöző romantikus fantasy a szívfájdalmat követő reményről, titkokról, árulásról és szabadságvágyról.
„Ismerje meg az ellenségeit. Talán rájön, hogy jobban kedveli őket, mint a szövetségeseit.”
Az első, amin megakadt a szemem, az a könyv borítója. Annyira intenzív, hogy nem tudtam elmenni mellette. Alíg vártam, hogy elkezdjem olvasni. Hálásan köszönöm az Álomgyár Kiadónak a recenziós példányt.
Gondolataim:
Nem azt kaptam amit vártam. Az oldalam – mondhatni – alcíme, hogy könyvekről őszintén. És én mindig is arra törekedtem, hogy őszintén elmondom a véleményemet az olvasott könyvről, függetlenül attól, hogy recenzió-e vagy sem. És mivel ezeket a könyveket én választom ki, ezért nagyon ritka, ha egy könyv csalódást okoz. Most mégis érzek némi csalódottságot. Mint ahogy említettem, nem azt kaptam amit vártam. Egy ütős fantasyt vártam, de a fantasy elem elhanyagolható volt benne, azonban a kötet hossza a mondanivalójával együtt.. Háát, nagyanyáink nem tudták így nyújtani a rétest annak idején.
A főszereplőnk Vasalie, aki táncosként dolgozott egészen addig, amíg a király börtönbe nem záratta. Két évig raboskodott, majd miután ugyancsak a király kiszabadította, egy küldetést bízott rá. A királyi találkozón kell táncolnia, és mindezt úgy, hogy közben Illian szeme és füle, ráadásul minden kérését hezitálás nélkül teljesítenie kell. Ezek a kérések azonban egyre durvábbak lesznek.
Nagyon tetszett az alap történet. Iszonyú izgalmas volt szerintem, de sajnos ez eltörpült amellett, hogy a főszereplőnknek nagyjából 2 oldalanként masszív hányingere és gyomorsava volt… Az elején még sajnáltam, utána csak felvontam a szemöldökömet, na de a közepétől már annyira idegesített.. Komolyan, egy terhes nőnek nincs ennyire hányingere a várandósságának az első heteiben. Mindezek mellett megértem azt a sokkot amit minden bizonnyal kapott a főszereplőnk két évi rabság után, a szabadulásának pillanatában, azonban ha 1-2 alkalommal van szemléltetve, azt is megértem, szükségtelennek érzem minden második oldalon azt olvasni, hogy tervezi körbehányni a környezetét..
Bevallom, a 200 oldal magasságában elgondolkodtam azon, hogy valóban kell-e ez nekem. Nem éreztem a hívást, nem éreztem a kíváncsiságot, hogy igen, szeretném olvasni, mert szeretném tudni hova fut ki a történet. Egy kicsit még kitartottam, és nagyjából a kötet felénél sikerült megérkezni a történetbe. Ott vált érdekessé, izgalmassá, ott vártam az olvasás folytatását. Ott már kezdett érdekelni a romantikus szál kimenetele, izgatottan vártam a Koronák csatáját, Vasalie döntéseinek kimenetelét. És ha belegondolok, hogy egy hajszálon múlt, hogy nem hagytam abba az olvasást.. Nagyon élveztem a tánccal kapcsolatos részeket, szinte már láttam magam előtt, hallottam a zenét, éreztem a tánc keltette felszabadult érzést, hallottam a történetet. Ugyan ennyire élveztem a „királyok csatáját”. Szerettem, ahogy az összes hazugság, az összes kitalált mese fel van építve, és szépen lassan elkezdenek az események kapcsolódni egymáshoz. Összetett volt, és átgondolt, csak nagyon túlírt.
A fantasy rész leginkább a kötet vége felé kapott szerepet. Izgalmasan alakult a finálé, viszont nem tudja elfeledtetni az első száz oldalak adta negatív érzéseket.
Kíváncsi vagyok nektek hogy tetszett. Meséljetek. 🙂
Értékelésem: 5/3
Idézetek a könyvből:
„A szabadság sosem tart örökké. Túl sérült vagy ehhez a világhoz.”
„Ó, de hiszen a gyűlölet és a szerelem ugyanannak a pengének a két oldala. Ugyanaz a szenvedély fűti őket.”
„Ez a baj oly sokunkkal, akik kiváltságot és hatalmat viselünk. Túl sokat beszélünk. Mások szavát elnyomva.”
A könyvet itt tudjátok beszerezni:
https://alomgyar.hu/konyv/a-dance-of-lies-hazugsagok-tanca