Szerző: Domokos Gábor
Cím: A nagy parádé
Kiadó: Jaffa Kiadó
Kiadás éve: 2025
Oldalak száma: 272
Fülszöveg:
Ha hirtelen rád mosolyog a szerencse, légy óvatos, és győződj meg róla, hogy nem rajtad vigyorog-e!
Egy gátlástalan régiségkereskedő hagyatékfelvásárlás címén rendszeresen átver és kifoszt anyagilag megszorult, gyanútlan átlagembereket – és egy vagyont szerez az ügyletekből. Ráadásul mindezt a törvény betűjét betartva, jogszerűen teszi. Legújabb húzásánál azonban nem úgy alakulnak az események, ahogy szoktak, és ezt nemcsak a pénze bánja, de az önbecsülése is jókora pofont kap…
Egy milliárdos üzletember, aki mindig mindent megkapott, amire vágyott, most egy eredeti, kézzel írt Beethoven-kottára vet szemet – ám az neki nem eladó. Pedig pont beleillene a titkos, náci relikviáktól sem mentes magángyűjteményébe. Ezért úgy dönt, megszerzi magának, méghozzá bármi áron…
Egy összeszokott szélhámoscsapat régi, klasszikus átverések mai magyar valóságra hangszerelt verzióival húz csőbe néhány balekot, kihasználva mohóságukat. Igazi nagypályások ők, olyanok, mint Danny Ocean, vagy mint Henry Gondorff A nagy balhéból. Ismernek minden régi trükköt – van azonban, amikor újakat kell kitalálni. Egy nap ugyanis a társaság válaszút elé kerül: vagy börtönbe mennek, vagy véghez viszik az évtized rablását…
A feladat megoldhatatlannak tűnik, és a kétszínűek csapatának a legjobb formáját kell hoznia, hogy alaposan átverjenek mindenkit… többek közt minket, olvasókat is, akik csak az utolsó oldalakon jövünk rá, hogy végig meg voltunk vezetve.
A meglepő fordulatokkal, dupla- (sőt, néha tripla-) fenekű trükkökkel megspékelt események szinte filmszerűen peregnek – ami nem véletlen. DOMOKOS GÁBOR ugyanis a filmek és sorozatok világából érkezett. Forgatókönyvíróként olyan sikerszériák fűződnek a nevéhez, mint A mi kis falunk, a Mintaapák, a 200 első randi. Amikor pedig még fiatal volt (és kellett a pénz), hosszú évekig tagja volt a Barátok közt stábjának is. Magyarán kitanulta a szakmát. Hogy mennyire, azt majd eldönti a kedves (és a svindlerek iránt érdeklődő) olvasó.
„(…) ha az ember nem tanul a hibáiból, kár volt elkövetni őket.”
Nem tudom, hogy tudjátok-e, (engem személy szerint meglepetésként ért), hogy a youtube-n van a Jaffa kiadónak egy csatornája. Amikor a szerző megkeresett, és elküldte a könyvből készült pilot-ot, és amikor megláttam benne Zsurzs Kati színésznőt, ott el is dőlt, hogy bármiről is szóljon ez a történet, az csak jó lehet, ha egy ilyen fantasztikus színésznő is feltűnik a videóban. A kötetet úgy emlegetik, hogy az első magyar szélhámosregény. Az biztos, hogy én ehhez hasonlót eddig még nem olvastam. Hálásan köszönöm a szerzőnek, és a kiadónak, hogy elküldték nekem ezt a történetet.
Gondolataim:
A molyon krimiként hivatkoznak erre a kötetre, de én nem vagyok benne biztos, hogy ez a címke megállja a helyét. Nem mondanám kriminek, igazából én sem tudok rá jobb szót, mint hogy szélhámosregény. De még milyen. A legnagyobb negatívum, ami eszembe jut, hogy elfogytak az oldalak. Egy szempillantás alatt a végére értem, kapkodtam a fejem, pislogtam nagyokat, és egyszerűen nem akartam elhinni amit olvasok.
Kicsit nehéz összefoglalni, hogy pontosan miről is szól, mert annyira egymásra épülnek az események, hogy bármelyik szálat kiemelem, az biztos, hogy spoiler a többire. De ha egy mondatban kellene összefoglalnom, akkor azt mondanám, hogy egy szélhámos csapatról szól, akik nagyon sok pénzt keresnek, és nagyon sok embert vernek át közben. De nem akárhogy. Bár én elítélek minden átverést, hazugságot, lopást, csalást, de el kell ismernem, hogy ilyen kiforrott sztorit csak zsenik tudnak kitalálni.
Mivel maga a téma teljesen ellentmond az én elveimmel, ezért arról nem formálok véleményt, hiszen nem az én szentbeszédem miatt vagytok itt, és olvassátok az írásaimat. 🙂
A szerző írásmódja az első oldalaktól beszippantott, egyszerűen letehetetlen volt a könyv. Szó szerint csak olvastam, és olvastam, majd egyszer csak véget ért. Izgalmas volt, kalandos, fordulatos, humoros. Mintha egy filmet néztem volna. Láttam magam előtt a színészeket, hallottam a hangjukat, láttam a mimikát, a gesztikulációkat. Komolyan, ha ebből lenne egy film, én elsők között nézném meg.
A szereplők érdekesek voltak, és bár nem mentettem fel őket a tetteik alól, mégis elismerem, hogy vártam a soron következő kalandot, kíváncsi voltam mit tudnak még kitalálni. Olvasás közben felmerült bennem is a kérdés, hogy ez a „tehetség” már a születés pillanatában benne van az emberben? Vagy tanulható, és csak egy profi mentorra van szükség? Melyik az a pillanat, amikor felfedezik a „tehetséget” egy zsebtolvajban, és szélhámosi magaslatokba emelkedhet. A szereplőink nemcsak idegeneket, de minket olvasókat is átvertek, nem is egyszer. Szerettem a történet dinamikáját, hogy mindig történet valami, és ezáltal nem volt túlmagyarázva.
A karakterek személyiségéből én hiányoltam egy kis mélységet, valami különlegeset. Hogy ők is kitűnjenek, ne csak az átverések.
Én nagyon szerettem olvasni, és nagyon szeretnék egy folytatást. 🙂 Vagy igazából bármit, ami a szerző nevéhez kapcsolódik. 😀 A történet végéhez kétszer is visszatértem, mert azt hittem valamit félreolvastam. 😀
Én csak ajánlani tud, elképesztő egy történet volt. Természetesen hatalmas 5 csillagot érdemel tőlem. 🙂
Értékelésem: 5/5
Idézetek a könyvből:
„És ha valaki profi, azzal mindig lehet … értelmesen beszélni.”
„A világon minden – (…) – egyik napról a másikra történik.”
„Az egyik legfontosabb lecke az volt, hogy mindig alkudni kell. Ha törik, ha szakad, ha esik, ha fúj, ha cigány gyerekek potyognak az égből (…), ha az ember a halálos ágyán fekszik, akkor is. Mert csak nyerhetünk vele. Ha meg nem sikerül … – legalább megpróbáltuk.”
A könyvet itt tudjátok beszerezni:
https://jaffa.hu/domokos-a-nagy-parade?keyword=a%20nagy%20par%C3%A1d