Szerző: Hidasi Judit
Cím: Hamarosan esni kezd
Kiadó: Álomgyár Kiadó
Kiadás éve: 2025
Oldalak száma: 272
Fülszöveg:
Egy falatnyi boldogság
Az étteremkritikus Orsi egy cikksorozat miatt érkezik Balatonfaluba, és reméli, hogy ez a megbízás felpezsdíti újságírói karrierjét. És úgy általában az életét. Valamint régóta dédelgetett vágya, hogy írjon egy regényt. És ne csak a porosodó fióknak.
Előbb csak a kisvárosi hangulat és a nyár végi Balaton ragadja magával, néhány nap elteltével azonban feltűnően sok időt szán az olasz ételek kóstolására a helyi pizzériában. Gergő, az étterem tulajdonosa mintha sokkal jobban megértené a lányt, mint az a férfi, aki Budapesten várja őt.
Ahogy egyre több időt töltenek egymás társaságában, mindkettőjük számára egyértelművé válik, hogy nem csak az étel és a tópart szeretete köti össze őket…
Hidasi Judit sikerszerző ismét elvisz bennünket a balatoni sétányra, ahol az élet sohasem unalmas, de mindig szeretettel és szerelemmel teli. Engedjünk a csábításnak, és adjuk át magunkat az érzelmeinknek, mint ahogy az őszi levelek engedik, hogy a hűvös szél a tóba fújja őket.
„De van az az oldala is a gazdagságnak, hogy bár sok mindent megvehetsz, utazhatsz, jótékonykodhatsz, de az emberi kapcsolatokat nem veheted meg. Azt nem adják oda pénzért.”
Ó azok a Balatoni történetek. Léleksimogató csemege kivétel nélkül mindegyik. És itt rá is jöttem, hogy nekem a két utóbbi Hidasi Judit megjelenés hiányzik a polcomról, ami tűrhetetlen, szóval rendelem is meg őket. 🙂 Nagyon köszönöm az Álomgyár kiadónak, hogy elolvashattam a legújabb balatoni romantikust.
Gondolataim:
Ezt a könyvet csak azért nem olvastam el egy ültő helyemben, mert ahogy belekezdtem, már hívtak is a kórházból, hogy egy hónappal hamarabb, tehát most műtik a gyereket. Ott két napra félretettem, majd ahogy eredetileg terveztem, egy lendülettel el is olvastam, és imádtam minden pillanatát. Annyira sajnálom, hogy ilyen rövid volt, mert mint ahogy ez már megszokott tőlem, nem akartam visszatérni Balatonfaluból.
A főszereplőnk Orsi, aki étteremkritikusként dolgozik. Egy visszautasíthatatlan megbízást kap a főnökétől, ugyanis egy cikksorozatot várnak tőle Balatonfaluból. Szabad kezet kap, csak legyen izgalmas, ami kikerül a kezei közül. Orsi egy pillanatig nem gondolkodik, elindul egy olyan kaland felé, ami számára nemcsak munka lesz, hanem egy új lehetőség kezdete, vagy inkább egy folyamatban lévő projekt folytatása. A cikkei mellett ugyanis több időt szeretne szentelni a regényének is. A Balaton partján, miután egyre közelebb kerül a helyiekhez, és a pizzéria tulajdonosához, kétségek gyötrik, hogy valóban a saját útját járta-e eddig, vagy azt, ami kényelmesnek bizonyult.
Ez a könyv maga a tökéletes kikapcsolódás, a léleksimogatóan romantikus történet a Balaton partjáról, ahol nemcsak barátokra találhat az ember, hanem finom olasz ételekre, egy támogató közegre, izgalmas életutakra, és akár még önmagára is. Hidasi Judit könyvei bár első ránézésre egy könnyen befogadható, egy délutános köteteknek tűnnek, mégis többek. Mindamellett, hogy adott a romantikus szál, és a sodró lendület, mindegyik magában hordoz olyan témákat, mondanivalókat, amelyekkel azonosulhat az olvasó. Jelen esetben például azt, hogy valóban ott vagyunk-e, abban az élethelyzetben vagyunk-e, ahol szeretnénk lenni? Ha reggel belenézünk a tükörbe, az életünk minden pontjával elégedettek vagyunk-e, vagy úgy érezzük esetleg, hogy valahol lehetnénk többek? A saját utunkat járjuk, vagy az elvárásoknak megfelelően éljük a mindennapokat? Ehhez hasonló kérdések fogalmazódhatnak meg az olvasókban. Emiatt is nagyon szerettem olvasni, mert adott gondolkodni valót is, és nemcsak egy cuki kis romantikust tartottam a kezemben.
A szerző írói stílusa közel áll hozzám, lendületes, még sincs elkapkodva, könnyen olvasható, mégsem összecsapott. Az olvasó nem tud nem megéhezni olvasás közben, és mivel én már rutinos „balatoni vendég” vagyok, már alapból egy bögre teával ültem le olvasni. Nehezen engedem el ezt a hangulatot. Hiányérzetem van, szeretnék visszamenni a sétányra, vagy beülni egy levendulás teára, és megkóstolni Laci pék egyik újdonságát.
Bízom benne, hogy nem kell elengednem ezt a társaságot, akikhez bármikor szívesen csatlakoznék. Ők egy igazi kis család, segítik, támogatják egymást. Nem rivalizálnak, és emiatt mindenki az otthonának érzi azt a közeget.
Egyedül a végéről hiányzott valami. Talán nekem kicsit gyors volt a lezárás. Olvastam volna még egy kicsit, hogy mégis hogy alakult a szereplőink sorsa. Ettől függetlenül nem kérdés, hogy tőlem ez a történet 5 csillagot érdemel. Köszönöm, hogy olvashattam, várom a következő részt. 🙂
Értékelésem: 5/5
Idézetek a könyvből:
„(…) van valami szépség abban, hogy ahogy öregszel, egyre kevésbé érdekel, mit gondolnak mások, vagy milyen hibákat követtél el fiatalon.”
„Az ember néha csak akkor lép tovább, ha a másik el tudja engedni.”
„Gyertyafény, eső és tökfaragás. Én készen álltam elengedni a nyarat, készen álltam belépni a varázslatok, misztikumok és boszorkányok idejébe.”
A könyvet itt tudjátok beszerezni:
https://alomgyar.hu/konyv/hamarosan-esni-kezd